Chapter fifty

BOLDOG ÚJ ÉVET KíVÁNK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!
(Öt komment és hozom a következőt!:))







A fejem zakatolt.A könnyek még mindig sorban folytak le az arcomon.Legszívesebben most csak úgy eltűnnék.Mint aki sosem létezett soha!Ezelőtt is sokszor éreztem ezt az érzést.A fájdalom helyett inkább a halál.De gondolom ezzel sok ember van így.Vagyis a kevésbé tökéletes életet élők talán...
-Alice!
-Mondtam már!Látni sem akarlak!Menj el!-nem is tudom ma már hányadszorra mondom ezt a mondatot.
-Felejtsd el!Gyere ki!Itt van Zayn!
Azonnal felpattantam kinyitottam az ajtót és rohantam volna lefelé,ha el nem kapja a csuklómat és vadul magához nem ránt.
-Megvagy!-suttogta mosolyogva.
-Te szemétláda!-annyi undor éreztem a hangomban,hogy még magam is meglepődtem.
-Mi zaklatott fel ennyire?-kérdezte miközben az utolsó könnycseppeket törölte le az arcomról.
-Semmi közöd nincs hozzá!
-Ó dehogy nincs!Mondd el!
-Menj el!
-Mondd el!
-Menj el!
-Mondd el!
-Menj...
-Nem fogom ezt játszani!-szakított félbe.Szemei kezdtek dühössé válni.Hirtelen a falnak szorított.Teste teljes mértékben fedte az enyémet.Csuklómat erősen szorította mellettem,homlokát az enyémnek döntötte.Mellkasa egyenletesen járt fel s le miközben hozzám simult.Csupa izom volt.-Tetszik?-mosolyodott el mikor meglátta,hogy őt figyelem.
-Őszintén?Elkapott a hányinger!
Felnevetett.
-Akkor nem lennél ilyen vörös.
-Komolyan kezd elegem lenni.
-Helyes!-nevetett.
Felhorkantam.
-Hagyjál már békén!-löktem meg ,de hiába.-Miért csinálod ezt velem?
-A javadat akarom.
-Na persze!
-Zayn nem hozzád való!
-Elég legyen már!-zokogtam a mellkasába.Úgy éreztem tönkre tesz ezzel az egyszerű mondattal.Hogy mindent lerombol bennem,amit eddig Vele kapcsolatban felépítettem.Hogy talán...tényleg igaza van.
-Jól van!-ölelt át.Nem tehetek róla,de jól esett.Annak ellenére,amiket a fejemhez vágott,a jelenléte megnyugtatott és most erre volt szükségem.
-Hahóóó!-hallottam lentről.Azonnal ellöktem magamtól Harryt és rohantam amilyen gyorsan csak tudtam.Hallottam a halk morgást ahogy szorosan jön mögöttem.
-Zayn!-kiabáltam.-Hol van Zayn?-kérdeztem szomorúan Liamtől aki egyes egyedül állt az ajtóban.
-Nálam.Túlságosan...
-Mi?!
-Veszélyes még....egyelőre.Szeretném,ha te is hazamennél.
-Szó sem lehet róla!-ellenkeztem rögtön.Egy pillanatra sem kívánom a bátyám társaságát.
-Pedig muszáj.Egyedül nem maradhatsz itt!
-Én majd hazaviszem őt!-vállalkozott azonnal Harry.
-Rendben,de vigyázzatok!
-De jól van?!Nincs semmi baja?!Ugye nincs?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Nincs.-sóhajtotta.
-Mikor láthatom őt?
-Holnap.
Lehajtottam a fejem.Ennyit a közös együttlétről.
-Akkor majd hívlak.-mondta Liam,majd eltűnt az ajtóból.Annyira belemerültem a Zayn utáni aggódásba,hogy fel sem fogtam mit beszéltek az előbb meg.
-Én nem megyek veled SEHOVA!-mondtam rögtön.
-Nagy kár!Hallottad!Rám vagy bízva.
-Ez nem lehet igaz!
-Vedd a kabátodat!Hideg van odakint.
-Nem!
-Nem?
-Nem!-toporzékoltam.Mosolyra húzta a száját.
-Hát jó...-hosszú léptekkel tartott felém,majd megragadott a combom hajlatánál és a vállára tett.Felsikítottam.
-Tegyél le!!!-ordítottam miközben a hátát ütöttem eszeveszettül.  
-Jó vicc!
Leoltotta a villanyt,majd kilépett velem a vérfagyasztó hidegbe.
-Legalább a cipődet felvehetted volna. -mérgelődött miközben kinyitotta a kocsi ajtaját és óvatosan betett az anyósülésre. 
-Vigyél haza!-követeltem amint beszállt mellém.
-Azt mondtad nem akarsz hazamenni.
-Meggondoltam magam.
-Na persze.-nevetett.
-Nem vagyok hajlandó veled tölteni az éjszakát.
-Tudod te hány óra van?
-Mennyi?
-Hajnali fél három.Szerintem már a bátyád is alszik.Jobb lesz,ha nem zargatunk meg senkit.Nálam elalhatsz.
-Nem!
-Nem vagy abban a helyzetben,hogy bármit is megszabj!-hajolt közelebb.-Hacsak nem akarsz az utcán aludni.-hangja kemény volt.Annyira kegyetlennek tűnt.Nem mertem visszaszólni.Tényleg nem akartam kint a hidegben tölteni az éjszakát. De vajon képes lenne megtenni?Biztosan...Ezek után bármit kinézek belőle.
Harry nyugodtan vezetett a főúton.Zajos esőcseppek verdesték az autó ablakát miközben halk zene töltötte be  az autó csendjét amely a rádióból szólt.Ha jól hallottam....komolyzene volt.
-Harry!-szólítottam meg halkan.
-Mm?-nem nézett rám,de tudtam,hogy figyelme egész eddig rajtam volt.
-Szereted a...komolyzenét?
-Ugh...-hamar a kapcsolóhoz nyúlt és lehalkította a nyugtató zongoraszó hangját.-Én...Itt vagyunk!-terelte a témát miközben felhajtott a kocsifelhajtóra.-Maradj!-mondta,majd leállította a motort és kiszállt az autóból.Nem mintha bárhova is tudnék menni mezítláb.Megkerülte az autót,kinyitotta az ajtót és kiemelt az ülésről.Arcomat a mellkasába fúrtam az eső elől mely remegett alattam a nevetéstől.Éreztem ahogy a ruhám egyre jobban nedvesedik át és fázni kezdek.Göndör fürtjei homlokához tapadtak,fekete felsője mellkasához ragadt a temérdek esőtől mely végigáztatta testét.Megmarkoltam felkarját.-Megyek már!-suttogta,majd bezárta az autót és rohant befelé.-Maradj itt,hozok valami szárazat.
Körülöleltem magam és vártam Harryre a sötétben. Nem értem miért nem nyit villanyt.Gyors léptei visszhangoztak a félelmetesen üres házban ahogy egyre csak közeledett.
-Tessék!-nyújtotta felém a melegítő nadrágot meg a felsőt.-Ezekben alhatsz.
-Le...le...lezuhanyozhatnék?-vacogtam.
-Ja persze!-feloltotta villanyt és megfogta a kezem,amit én azonnal kihúztam az övéből.-Csak gyere!-mondta és elindult felfelé.Harry háza hatalmas volt.Vajon egyedül él itt?Gyanítom,hogy igen.Olyan régi stílusú volt minden.Festmények lógtak a falon és csicsás kanapék álltak a nappaliban,mintás szőnyeg a padlón.Igencsak ízlésesen volt berendezve.
Követtem őt egészen a fürdőig,ahol hirtelen megállt.-Van bent törölköző meg tusfürdő is.Ha esetleg segítségre lenne szükséged,sikíts.-az a pimasz mosoly...
-Nem lesz,köszönöm!
Az ajtót duplán rázártam,nehogy Harry véletlenül kísértésbe essen.Annyira jól esett a forró zuhany a jéghideg eső után.Segített ellazulni.Miután végeztem,felkaptam a Harrytől kapott ruhákat,amik igencsak kényelmesnek bizonyultak,majd kiléptem az ajtón.Még mindig fáztam.
-Elkészültél?-megugrottam a hirtelen jött hangra.
-I...igen.-dadogtam.
-Hm...jól nézel ki.-mért végig.
-Alhatok a kanapén?
-Szó sem lehet róla!Velem alszol.Az ágyamban.
-Mi?Nem!Azt felejtsd el!
-Ne ellenkezz!-lépett közelebb lángoló tekintettel.
-Nem fogod nekem megszabni,hogy mit csináljak.
-Ó tényleg?-hajolt közelebb.-Azt majd meglátjuk!

Chapter forty-nine

Hi everyone!:))
Mivel többen is jelezték,hogy hamarabb szeretnének részt és én túlteljesítettem magam,úgy döntöttem felrakom a következőt is.
Remélem tetszeni fog!:)
Öt komment után hozom a következőt!!:))










A másik pillanatban minden elsötétült körülöttem.Egyedül a szívem heves dobogását hallottam a mellkasomban.Majd megéreztem a jéghideg érintést a kezemen.Azonnal végigfutott rajtam a libabőr.
-Mit csinálsz Zayn?-kérdeztem remegő hangon.
-Megmutatom mennyire jó vagyok hozzád.-hihetetlenül mély hangjától elfogott a félelem.Mit akar tenni velem?Megragadott,átdobott a vállán és vitt felfelé a lépcsőn.
-Ígérem mindent meghálálok neked.-suttogta.
-Mi  a francról beszélsz?-kérdeztem miközben a fájdalom belenyilallt a hasamba.
-Csak figyelj!-mondta,majd kirúgta a szobája ajtaját és az ágyra fektetett.
-Zayn...-éppen ismét meg akartam kérdezni mit csinál,de forró csókja elhallgattatott.-Zayn!-nyögtem fel mikor kezével a felsőm alá férkőzött.
-Lazulj el Alice!-lehelte ajkaim közé.-Boldoggá teszlek.-ezt  mondatot már annyiszor hallottam a szájából...annyira kétségbeesetten hangzott.
-Mi a baj?-toltam el őt magamtól.
-Semmi!-hajolt oda ismét.
-Látom,hogy valami nincs rendben!-tettem tenyeremet a mellkasára.
-Te csak ne törődj ezzel!
-Igenis törődöm!Nézz magadra!Megint remegsz!
-Mit számít?-vetette rám megint magát.
-Fejezd be!-löktem el most már erősebben.
-A k*rva életbe nyugton maradnál végre?!-ordította az arcomba.Megugrottam hirtelen hangmagassága miatt,szemeim pedig megteltek könnyel.Gyorsan szám elé emeltem a kezem,nehogy hangosan zokogni kezdjek.Lassan kicsúsztam alóla és a lehető legmesszebb másztam tőle az ágy végébe.Mi a francért csinálja ezt?!Nem bírtam visszatartani a zokogásom.Kitörtem.-Pöttöm!-hallottam a hangját közel hozzám.-B*ssza meg!-mordult fel,majd miután felugrott az ágyról,kiveretett az ajtón.Pár másodperc múlva a bejárati ajtó becsapódott.Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.De most mégis hova a francba ment?
Leballagtam a konyhába közben a villanyokat felkapcsolva.Nagy valószínűséggel nem fog egyhamar visszajönni.Nagyon aggódom érte.Mi van,ha megint olyan őrültséget művel,mint a múltkor.Zayn még mindig beszámíthatatlan.Főleg most ebben az állapotban.
Azt tettem a amit a legjobbnak láttam.Előhúztam a mobilomat a zsebemből és tárcsáztam Liam számát.A második csörgésre felvette.
-Hali Pöttöm!
-Szia Liam!Baj van!Zayn megint....megint...elrohant és fogalmam sincs hová!Dühös lett és...és...
-Nyugodj meg és mondd el pontosan mi történt!
-Valaki felhívta őt telefonon,akivel kiabált.Utána beszélt még valakivel és...rohama volt.
-Tessék?!De nincs semmi bajod ugye?Nem bántott?
-Nem Liam!Nem bántott.
-Azonnal intézkedem!Ne aggódj,nem lesz semmi baj!Odaküldök valakit,hogy ne légy egyedül addig is rendben?
-Nem!-ellenkeztem azonnal.
-Miért ne?
-Megvagyok én így!Minden rendben lesz.
-Szó sem lehet róla,hogy egyedül légy!-úgy látom hiába vitatkozom.
-De....
-Mindjárt ott lesz!-a vonal megszakadt.
Feszülten járkáltam fel,s le a nappaliban miközben vártam azt a bizonyos valakit,akit Liam mellém rendelt.
Nem tudom miért kell ezt.Nincs szükségem dadára,aki vigyázzon rám!
Halkan dühöngtem magamban,mikor hirtelen megszólalt a csengő.Lassan közelítettem az ajtó felé,majd kinyitottam azt.Szemeim elkerekedtek a váratlan személy láttán.Na már csak ez hiányzott!
-Szia babe!-pimasz hangjától megfeszült a testem.A legszívesebben itt helyben behúztam volna neki egyet.
-Te meg mi a francot keresel itt?-dühömben bevágtam az ajtót,de lábával még időben közbeavatkozott ezzel megakadályozva a tervemet.
Hosszú fekete kabátja combközépig ért.Göndör fürtjei rakoncátlanul lógtak ki sapkája alól.Fekete, laza pólót,és fekete csőnadrágot viselt barna cipővel.Hosszú nyaklánc lógott a nyakában melynek érme egy papírrepülőt szimbolizált.
-Jöttem vigyázni rád!-lépett beljebb.
-Nincs rád szükségem.Tűnj el innen!
-Azt el....
-Ne beszélj csúnyán!-figyelmeztettem mielőtt kimondta volna azt,amit nem akartam hallani.Felkuncogott,majd átlépte a küszöböt és becsukta maga után az ajtót.
-Miért ne?Talán zavar?
-Ige képzeld,zavar!-keresztbe fontam karjaimat a mellkasomon és hátat fordítottam neki.
-Hmm...-hümmögött elismerően,mire az arcom forrósodni kezdett a dühtől.Mégis mit képzel ez magáról?!
-Fejezd be!-fordultam meg azonnal.Levette a kabátját,felakasztotta a fogasra majd leült a kanapéra.-Menj el!
-Látom nem bírod felfogni.-nézett rám.Smaragdzöld szemeit mindvégig rajtam tartotta míg hozzám beszélt.-Nem mehetek csak úgy el.-mondta,majd benedvesítette az ajkait.Annyira undorító volt.-Inkább...-állt fel.-ahelyett hogy itt vitatkozol,élvezhetnéd az együttlétet.-az a pimasz mosoly megint felvillant az arcán.
-Ne érj hozzám!-ellenkeztem amint megláttam karját felém nyújtani.
-Sokkal szórakoztatóbb lenne,ha nem ellenkeznél!-ragadt meg  a derekamat,majd magához húzott.Felsikítottam ahogy testem érintkezett az övével.Reflexszerűen próbáltam eltaszítani magamtól,de nem tudtam.Túl erősen szorított.Már majdhogynem fájt az,amit csinált.
-Engedj el!-kiabáltam miközben eszeveszett módon püfölni kezdtem a mellkasát.Felkuncogott.
-Tőlem nem szabadulsz!-suttogta a fülembe.Lehelete végigsöpört a nyakamon,haja lágyan csiklandozta az arcomat.Hatalmas tenyerével közrefogta a csuklómat amit dereka köré font.Testem teljesen lemerevedett.Egyszerűen nem tudtam irányítani magam.Annyira elbűvölt.NEM!Ez lehetetlen.-Na ugye hogy sokkal jobb így?-rekedtes hangja visszhangzott a fülemben.Annyira megnyugtató volt.Kezei szinte biztonságot sugároztak felém ahogy körülölelt.Nem!Ez nagyon nem jó!Kiszabadítottam magam öleléséből  és messze léptem tőle.Összeszűkült szemmel nézett rám.
-Mi a jó büdös francot csinálsz?!-förmedtem rá.
-Próbáltalak megnyugtatni.-mondta miközben kezét farzsebébe mélyesztette.
-Egyszerűen nem értelek!
-Mi ezen olyan bonyolult?
-A viselkedésed!Hogy....miért?Inkább hagyjuk jó?Ne..ne is nézz rám!-fordultam el.
-Mit tudsz Zaynről?-kérdezte váratlanul.
-Mi?-tekintetemet kíváncsian rávezettem.
-Mit tudsz róla?-kérdezte újra keményebb hangon,mint az előbb.
-Hogy érted?
-Jaj Alice nem igaz,hogy nem érted!Miket mondott el magáról?
Ez az egész kezd nagyon gyanússá válni.
-Miért kérdezed ezt?
-Csak válaszolj!
-Nem.
-Válaszolj,ha kérdezlek!- lépett közelebb mérges tekintettel.Őszintén megijedtem tőle.Annyira furcsán viselkedett.Kissé úgy,mint néha Zayn szokott.-Nem akarok bonyodalmat.-suttogta.
-Akkor mégis mi a fenéért vagy itt?-kérdeztem halkan.
-Mert Liam megkért rá.
-Jól tudod mit műveltél velem a múltkor!És még ide mered tolni a képed?Zayn ezért...
Hirtelen gúnyosan nevetni kezdett félbeszakítva engem.Megint mit tart olyan viccesnek?
-Ó persze azt hiszed majd meg tud védeni téged.-rázta a fejét szórakozottan.És én még sajnáltam és féltettem őt tőle!Hát nagyon el vagyok tévedve azt hiszem.-Azt hiszed biztonságban tud tartani?Hogy szeret?Hogy boldog lehetsz vele?-lassan közeledett felém.Amikor már csak pár centire voltunk egymástól,odahajolt a fülemhez és ezt mondta:-Nagyot tévedsz!Zayn nem az a fajta,aki megáll egy nőnél!El sem tudod képzelni hány ember életét tette már tönkre.
-Menj el!-hátráltam még jobban már a falnak ütközve.
-Hatalmas hibát követsz el!
-Tűnj el innen!-kiabáltam.Szemeim megteltek könnyel ahogy a fejemben visszhangoztak mondatai.Nem ez lehetetlen.Zayn nem ilyen.
-Az a szemétláda nézd mit tett veled!Már most bőgsz miatta!
-Én nem bőgök!-csattantam fel kitörölve a könnyeket a szememből.
-Látom.-rázta a fejét.
-Ne érj hozzám!-ismételtem újra amint láttam,hogy felém lépdel.-Kérlek!Menj el innen!
-Fáj az igazság igaz?
Már annyira de annyira elegem volt.Kikerültem őt és leültem a kanapéra és kezembe vettem a távirányítót.
-Jó.Nem muszáj beszélgetnünk.-ült le mellém.Tovább sírtam.-Most megbántottalak?
-Mit gondolsz?-néztem rá dühösen.Tekintete kifejezéstelen volt.
-Tudnod kell az igazat.
-Te csak hazudsz nekem!
-Így gondolod?-hajolt közelebb.
-Így,igen!
Kezét az arcomra simította miközben  közelebb ült hozzám.
-Én csak próbállak megvédeni.-suttogta,szemeivel pedig az arcomat fürkészte.
-Miért tennéd?-húzódtam el.
-Mit törődsz te ezzel?
-Liam nem mondta véletlenül meddig kell téged elviselnem?
-Amíg meg nem jelenik Zaynnel.
-Remek.-ráztam a fejem és ismét megtöröltem a szememet.
-Fejezd be a sírást!
-Ha végre befognád,talán sikerülne!-csattantam fel dühösen.
-Igen is!-fordult a TV felé,majd percekig csak azt bámulta.Örültem,hogy végre csendben maradt.Nem volt több erőm ahhoz,hogy tovább hallgassam a hülyeségeit.Miért nem tudta Liam inkább Lout vagy Niallt ideküldeni?Aztán ki tudja...meglehet önként vállalkozott,hogy idejöjjön.
-Miért pont te?-kérdeztem halkan.
-Hmm?-fordult felém.Tekintete érdekesnek találta a képernyőn felfedezett műsort,így nehéz tudott elszakadni tőle.
-Miért pont te vagy most itt?
-Örömmel vállalkoztam egy ilyen szépség őrzésére.-közeledett.
-Fejezd már be!
Felnevetett.
-Annyira ártatlan vagy!-elmélkedett halkan.Tekintetét le nem vette az arcomról.-Fogalmad sincs róla mennyire.
-Talán nem is annyira amennyire gondolod.
-Nem hiszem,hogy olyan szörnyű dolgokba keveredtél volna.-mosolygott.
-Ja.-hajtottam le a fejem.
-És a szüleid mit szólnak Zaynhez?
Felnyögtem a szó hallatán,s szemeim ismét megteltek könnyel.
-Héj mi a baj?-tette kezét a vállamra,drasztikus zokogásom láttán.-Alice!-rázott meg.Nem bírtam megszólalni.Egyszerűen nem.-Megijesztesz!
Felpattantam és felrohantam a fürdőszobába,az ajtót pedig bezártam magam mögött.
-Nyisd ki most azonnal!-kopogott vadul.-Hallod!
-Menj már el!!!!!!-nekidőltem a falnak,hogy valami támaszt biztosítsak magamnak,de azonnal végigcsúsztam rajta és a földön végeztem.
-Azt mondtam nyisd ki azt a rohadt ajtót!!

Chapter forty-eight

Sziasztok!!:))
Megjöttem az új résszel!
Na milyen volt a Karácsonyotok?Hogy telt?Valakinek 1D-s élmények esetleg??:D
Jó olvasást!
Kommenteket ne feledjétek!:)







Amint megfordultam,Zaynnel és Chrissel találtam szemben magam.
-Elpakolok pár dolgot és mehetünk rendben?
-Elmész?-kérdezte Chris lebiggyesztett ajkakkal.
-Igen.-mondtam halkan.-Zaynnél alszom ha nem gond.
-Nem dehogy!-hajtotta le a fejét,majd beslattyogott a konyhába.
-Beszélned ké...
-Mindjárt jövök!-szakítottam azonnal félbe,mire elmosolyodott.
-Oké.
Felrohantam,előkotortam egy táskát a  szekrényből,majd pár dolgot gyorsan belepakoltam.
Lekaptam a fogasról a kardigánomat és rohantam lefelé a lépcsőn ,hogy minél hamarabb elhagyhassam a házat Vele.
-Készen vagyok!-álltam elé.
-Akkor....-fogta meg a kezem.
-Szia Chris!
-Sziasztok!-miután Zayn is kezet fogott vele,kisétáltunk a kocsihoz,ahol sisakot húzott a fejére.
-Nem akarok a holnapi újságcikkeken virítani.
-Értem.Na milyen volt a próba?
-Nagyon jó!Csak hiányoztál!-mondta miközben beindította motort és kezével megragadta a tarkómat,majd egészen közel húzott magához.
-Nem bírod ki még egy kicsit?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem valószínű.-ingatta a fejét egy féloldalas mosollyal az arcán.-El nem tudod képzelni mennyit gondoltam rád.
-Dehogynem!
-Te is sokat gondoltál rám?
-Mit gondolsz?
-Nem tudom.Remélem igen.
-Eltaláltad!
Elmosolyodott,majd megcsókolt.
-Akkor jó.-suttogta miután elhúzódott tőlem,majd elindultunk hazafelé.-Csikis vagy?-kérdezte hirtelen.
-Tudod,hogy igen!De miért kérdezed?
-Hát csak úgy.
-Na persze!Látom azt a sunyi vigyort a képeden!
-Milyen vigyort?-fordult felém nevetve.
-Ismerlek Zayn Malik!
-Dehogy ismersz!-mondta szórakozottan miközben betért a parkolóba.-Mikor dolgozol legközelebb?
-Uh...Ez agy nagyon jó kérdés!-nevettem.
-Akkor holnap szabad vagy?
-Elméletileg igen.
-Tökéletes!-mondta elégedetten,majd leállította a motort.-Gyere!
Megragadtam a táskámat és kiszálltam az autóból.Zaynt figyeltem a sötétben ahogy a kulcsokkal játszadozik.
-Nem találod?-kérdeztem szórakozottan.
-Jaj dehogynem!-morogta miközben benyomta a kulcsot a helyére az autó pedig egy csuklómozdulattal bezárult.-Mehetünk!-megkerülte a kocsit és megfogta a kezem.-Vigyázz,nehogy eless!
-Rendben!-mondtam halkan.Óvatosan követtem őt a járdán mígnem az ajtóhoz értünk és ismét a kulcsot kezdte keresni.Kuncogni kezdtem.
-Nem vicces!-mérgelődött.
-Ó dehogynem!
-Na!Megvan!-örvendezett,majd ismét szabaddá tette az utat.
-Fáradt vagy?-kérdezte miközben felkapcsolta a villanyt.
-Nem annyira.
-Éhes?
-Nem.
-Nem kérsz semmit?
-Nem köszönöm.Veled akarok lenni!
Elmosolyodott,majd elindult felém.Kezével körülölelte derekamat,ajkával pedig nyakamra tapadt.Halk sóhaj tört ki belőlem miközben próbáltam nem összeesni karjai közt.Éreztem ahogy elmosolyodik.Hirtelen megcsörrent a mobilja.Mérges arccal húzódott  tőlem,majd miután a képernyőre pillantott,besétált a konyhába.Egyszerűen nem bírok kiigazodni rajta.Mit titkol már megint?Azt hittem mostanra rendbe jöttek a dolgok.Megint tévednék?Újra kezdődik?
-Nem volt elég a múltkor?!-hallottam a kiabálást.-Szállj le rólam és felejts el,különben rossz vége lesz!-hosszú szünet.-Engem ez marhára nem érdekel!-minden elhalkult.Pár percig vártam,hátha valami csörömpölés,vagy ilyesmit mutat reakcióként,de semmi.Ekkor újra megszólalt a telefon.Ezúttal csak halk morajlást hallottam Zayn mély,dörmögő hangjából.Percekig álltam a kanapé mellett megdermedve.Vajon kivel és mit beszél?De nem kérdezhetem meg csak úgy.Nem igaz?
Hangos léptek visszhangzottak körül a szobában.
-Ki volt az?-kérdeztem halkan kerülve a tekintetét.Nagyon remélem,hogy nem mérges.
-Senki!-dobta oda válaszként,majd ledobta magát a kanapéra.Hát persze,hogy mérges.
-Én akkor azt hiszem....lezuhanyzom,ha nem....
-Gyere ide!-hangja kemény volt.Nem tudtam mit gondoljak.Lassú léptekkel közeledtem felé.
-Baj van?-kérdeztem halkan.
-Csak ülj le ide.-mutatott a térdére.Fura viselkedése miatt kicsit elbizonytalanodtam vajon engedelmeskednem kéne-e neki.Szemei sötétebbek voltak a megszokottnál....és mérgesebbek.-Ülj le!-utasított keményebben.Óvatosan nehezedtem rá térdére miközben kezét körbefonta a derekam körül.Szótlan volt.Túlságosan szótlan.-El...
-Tessék?-kérdeztem miután nem fejezte be.
-Semmi!- rázta a fejét,majd fújtatni kezdett.Mellkasa gyors egyenletességgel járt fel s le.Kezei remegtek,mellyel már alig bírt tartani.
Megrémültem.
-Zayn!-szólítottam meg.Lecsúsztam lábáról,mire felmordult.Letérdeltem elé, tenyerembe vettem az arcát és próbáltam a szemibe nézni.-Hallod!-elkapta a tekintetét.-Zayn!-mondtam újra.
-Az a  ribanc.-dörmögte az orra alatt.
-Kicsoda Zayn?-egyik kezemmel elkaptam az övét és erősen szorítani kezdtem.
-Nem igaz!-ordított fel.
-Itt vagyok!-simultam hozzá testéhez.-Érzel?-kérdeztem kétségbeesetten,majd kezét,melyet szorítottam,végigvezettem a derekamon egészen fel a melltartómig.-Érzed Zayn?-megpusziltam erekkel ékesült  nyakát.-Veled vagyok!-remegése nem enyhült.Megmarkolta csípőmet és még jobban testéhez szorított.Felnyögtem a hirtelen fájdalomra mely belém nyilallt.
-Kellesz....érted?Szükségem van....RÁD!-nyögte  keservesen.
-Szeretlek!
Légzése kezdett egyre egyenletesebbé válni.Többé már nem remegett.Teste elernyedt kezeim közt,szorítása enyhült ahogy fejét a vállamra fektette.Fogalmam sem volt mitévő legyek.
-Zayn!-suttogtam.
-Hm....-dörmögött.
-Minden rendben?
-Megint...-lehelte.
-Mi megint?
-Megnyugtattál.-ujjai ismét a derekamba mélyedtek.Valami fellobbant bennem ahogy tenyere egyre lejjebb siklottak egészen a fenekemre.Lágyan simogatni kezdett.-Hogy a francba csinálod?Mit teszel velem?Mondd mit?!
-Én...én...nem tudom.-mondtam végül.Egyszerűen küszködtem a szavakkal.Az agyam képtelen volt koncentrálni ilyesfajta érzelem mellett.
-Nem?-hangja kéjesen szólt hozzám ahogy megragadta a combomat és minden nehézség nélkül az ölébe ültetett lovaglóülésbe.
-Kivel beszéltél Zayn?-ezt nem hagyom annyiban.
-Nem fontos.Jelentéktelen!-sóhajtotta,majd harapdálni kezdte a nyakamat,mire felsikítottam.Jóízűen kuncogott alattam.
-Tudni szeretném.
-Mondtam már,hogy nem fontos!-mordult fel.Most mért viselkedik így?
-Nem mondod el?
-Befejeznéd?-nézett a szemeimbe.Tekintete figyelmeztető volt.Mintha fegyelmezni akarna.Megijedtem ettől a viselkedéstől.Hirtelen letett maga mellé a kanapéra,majd felállt.
-Hová mész?
Nem válaszolt,egyenesen a villanykapcsoló felé vette az irányt,majd mikor odaért,a szemembe nézett.
-Most játszani fogunk.

chapter forty-six

Békés,meghitt,szeretettel teljes,boldog Karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasómnak!
Nagyon szeretlek titeket!Köszönöm,hogy velem vagytok és olvassátok a történetemet!Köszönöm,hogy mellettem álltok!:-)  Ez a nap nagyon különleges!Töltsétek a családotokkal!
Remélem tetszeni fognak a részek!Kommenteket ne felejtsetek el írni!:-) 
Sziasztok!:-) 












-Elnézést néni!Legyen szíves....be....kötné a....cipőmet?-lihegett szegény a sok futkorászástól.
-Jaj!Persze!-az ölembe ültettem a kisfiút,majd körülöleltem és óvatosan bekötöttem a cipőjét.
-Ed!-hallottam a kétségbeesett anyuka kiabálását.-Jaj kérlek ne haragudj!-nézett rám bocsánatkérő szemekkel,majd vissza a megszeppent kisfiúra.-Nem megmondtam már,hogy nem állunk szóba idegenekkel?
-Na haragudj anya!-nyújtotta felé a kezét.-Csak kikötődött a cipőm!-mutatott mosolyogva a lábára.-De már jó,mert ez a kedves néni bekötötte nekem.-emelte rám kicsi mutatóujját.-Köszönöm néni!
-Nagyon szívesen.-nevettem el magam,majd visszacsúsztattam őt a földre.Az anyuka nagyon fiatalnak tűnt.Pár évvel lehetett idősebb nálam.-Alice vagyok!-nyújtottam neki a kezemet.
-Én Ed!-rázta meg a karomat.-Négyéves.A néni hány éves?
-Tizennyolc.
-Anyaaaa!Anyaaaa!-kiáltott fel mikor meglátta a hintákat.-Hintázhatok?
-Persze,de csak óvatosan rendben?
-Rendben!-mosolyodott el,majd odarohant a hintákhoz.
-Ne haragudj!-nevetett önfeledten miközben leült mellém.
-Semmi baj.Nagyon aranyos.
-Már egy hete azzal nyaggat,hogy hozzam ki őt parkba és most túlságosan lelkes.
-Igazi kisangyal.    
-Amy vagyok!
-Alice!
Néma csend következett.Amy elmerülve figyelte ahogy kisfia teli örömmel hintázik én pedig a menthetetlen helyzetemen gondolkoztam.Mi a fenét csináljak most?!
Fogalmam sincs...
-Valami baj van?-szakította félbe gondolataimat.
-Öhm.....Nem...vagyis talán....de...mindegy!-nevettem.Annyira szerencsétlennek éreztem magam.
-Akarsz beszélni róla?
-Inkább nem,ha nem baj.-alig ismerem őt!Különben sem olyan mindennapi helyzet,hogy összevesztem anyukámmal és eljöttem otthonról hogy fellázadjak.Ez amúgy sem az én stílusom.
-Semmi baj.Csak olyan letörtnek tűnsz.
-Ez...bonyolult.-nevettem.Életem első gátlástalan beszélgetése egy ismeretlen emberrel.Még soha nem voltam ilyen közvetlen egy az utcán velem szembe jövő emberrel sem. És persze velem sem viselkedett így senki.
-Ha esetleg meggondolnád magad...-tette kezét a vállamra.
-Köszönöm.-mondtam,majd Ed felé fordultam aki hatalmas vigyorral az arcán kergetett egy kósza falevelet amit elfújt előle a szél.Végül sikerült elcsípnie.
-Nézd Anya!!-futott oda hozzá.
-Nagyon szép.-mosolyodott el,majd egy puszit nyomott a homlokára.-Nem fázol?
-Neeeeem!-közben pedig már rohant is visszafelé. Hirtelen vad telefoncsörgés ütötte meg a fülemet,ami minden bizonnyal nem az enyém volt.
-Elnézést.-húzta elő a táskából a készüléket,majd felállt és arrébb sétált. Ismét elmerültem a kilátásban miközben Amy valami nagyon fontos dolgot vitatott a telefon túlsó vonalán lévő személlyel.Majd miután végzett,visszaült mellém.-Francba!-mérgelődött.
-Valami baj van?
-El kéne mennem.Sürgős eset miatt hívtak be a kórházba.De nem hagyhatom Edet egyedül.
-Én szívesen vigyázok rá.-vetettem fel azonnal.Szeretem a kisgyerekeket.
-Megtennéd?-kérdezte reménykedve.
-Nagyon szívesen.
-Kifizetem.
-Ugyan már!-megadtam neki a címem,hogy tudja hová kell érte jönnie.Mindenesetre elég bátor dolog volt tőle,hogy csak így rábízza egy mondhatni ismeretlenre.Valószínűleg látja rajtam,hogy nem vagyok egy bérgyilkos fajta.
-Még egyszer nagyon köszönöm.-hálálkodott.
-Szívesen.
-Tényleg!Megmentetted valakinek az életét.Ed!
-Tessék Anya!-lépdelt oda hozzánk.
-Alice fog vigyázni rád egy pár óráig.Anyának be kell mennie a kórházba.
-És Apa?-kérdezte szomorú arccal.
-Apa...tudod hogy apa...nincs itt.
-Hol van?-arca egyre inkább kezdett sírásra állni.Ahogy Amynek is.
-Ő most...elutazott.Hosszú időre.
-Hová?
-Egy gyönyörű szép helyre.Ahol teljes biztonságban van.
-Biztonságban?-hatalmas barna szemeiből hirtelen kibukott egy könnycsepp.
-Bizony!-sóhajtotta miközben magához ölelte őt.Kezdem sejteni mit próbál elmagyarázni Ednek.-Mennem kell kicsim.Nemsokára érted megyek rendben?
-Rendben.
-Szia!-miután agyon puszilgatta az arcát egy intés kíséretében elrohant.
-Szeretnél még játszani?-hajoltam le hozzá.
-Nem.
-Akkor mit szeretnél?
-Nem tudom!-rázta a pici fejét,majd rám nézett.-Menjünk fagyizni!-csapta össze a kezeit.
-Fagyizni ilyen hideggel?Biztos vagy te ebben?Még megbetegszel.
-Hát akkor...nézzünk mesét!!!-ujjongott.
-Jól van!Gyere!-nyújtottam neki a kezemet.
Csendesen sétáltunk az utcán hazafelé mígnem megszólalt.
-Van kedvenc meséd?
-Hát....nem igazán.Neked?
-Tom és Jerry.-mondta miközben ugrott egyet.
-Utána nézünk. Talán van meg is van DVD-n.A bátyám is imádja.
-Tényleg?-csillantak fel a szemei.
-Tényleg!
-Hurrá!!!-boxolt egyet a levegőbe,mire én felnevettem.Annyira aranyos volt.-Messze van még?
-Nem,nincs.A séta nagyon egészséges.
-Igen tudom!Anya is mindig mondja.
-Itt laktok Londonban ugye?
-Igen.Majd egyszer megmutatom a szobámat jó?-kérdezte lelkesen.
-Jó.-nevettem.Annyira...önfeledten....boldog volt.Jó volt ilyen gyermeket látni.
Az út további része csendben telt.Nyugodtan sétáltunk a járdán miközben Ed halkan dúdolt egy gyerekdalt.Vagyis azt hiszem az volt.
-Szereted a zenét?-kérdeztem.
-Nagyon!Annyira szeretnék megtanulni gitározni!
-Komolyan?Én tudok.
-Komolyan???!!!!-fordult velem szembe.
-Komolyan.
-Megtanítasz??!!!Megtanítasz??!!Megtanííííííííííííííííííííííííítasz??!!-ugrált.
-Héj héj!Nyugodj meg!-állítottam le.Hihetetlen,hogy egy négyéves kisgyerek ennyire komolyan gondoljon valamit.
-Én csak nagyon szeretnék megtanulni!-hajtotta le a fejét.
-Ennek semmi akadálya.De nem gondolod,hogy még egy kicsit nőnöd kéne hozzá?-nevettem.-Nézd milyen apró kis ujjaid vannak!
-Jééé...lehet!-nézett rám olyan "tudós" fejjel.-Akkor majd megnövök még egy icipicit,aztán...aztán megtanítasz?
-Hogyne!-mosolyogtam rá.-Itt is vagyunk!-álltam meg az ismerős ház előtt.
-Itt fogunk mesézni?-mutatott a bejárati ajtóra.
-Itt bizony!-mondtam,majd egy könnyed mozdulattal felkaptam őt a földről.
-Héhéhéhééééj!-sikított fel lelkesen.-Mindenki kész?!
-Igenis kapitány!
-Hangosabban!
-Igenis kapitány!!!!-kiabáltam kikelve magamból.
-Akkor indulás!-mutatott rövid ujjával a befelé vezető irányba.
-Azonnal!-mondtam,majd elindultam befelé.Az ajtó szerencsére nyitva volt így nem kellett a zsebemben turkálnom a kulcsokért.
-Alice te vagy......-elakadt a szava mikor meglátta a kezemben Edet.-az?
-Szija!-integetett neki rögtön miközben majd' kiugrott a karjaimból.
-Ohm...szia!-mosolyodott el.-ő meg ki?-fordult felém a törölgető rongyot pedig a vállára vetette.
-ő Ed!Az anyukája rám bízta pár órára.
-Chris vagyok!-nyújtotta neki  kezét.
-Ed!-ragadta meg erősen,majd megrázta.-Van Tom és Jerryd?
Felnevetett.
-Azt hiszem fent a szobámban a DVD-im között.
-Hurrááááá!Lehozod nekem?Szeretném megnézni.
-Hogyne!-mosolygott még mindig,ezután elindult felfelé a lépcsőn.
-Szomjas vagyok!-nézett rám.
-Gyere!-tettem le őt,majd megfogtam a kezét és behúztam a konyhába ahol már javában készült az ebéd.







Chapter forty-seven






-Húúúúú!!-mutatott a gőzölgő fazékra.-Mekkora felhő!!!!
-Az gőz!-nevettem.-Parancsolj!-nyújtottam neki a poharat.
-Köszönöm!-megragadta mindkét kezével,majd fenékig kiürítette.
-Kérsz még?
-Nem!-rázta a fejét.
-Akkor mehetünk?
-Irány mesét nézni!!-ugrott fel és elindult a nappali felé.Annyira aranyos volt.
-Na megtaláltad?-kérdeztem Christ aki éppen akkor jött lefelé a lépcsőn.
-Meg bizony.-mosolyodott el miközben nekem adta a DVD-t.Miután beállítottam Ednek a mesét és a megfelelő hangerőre tekertem,Chris kihurcolt a konyhába.-Mégis hol a francba szedted össze ezt kisgyereket?!-kérdezte félig nevetve.
-A parkban volt az anyukájával akinek sürgősen be kellett mennie a kórházba.Én pedig segítőkész voltam!
-Ez kedves volt tőled!
-Ja...-mondtam kissé kedvetlenül.Valahogy még mindig nem tudtam elfelejteni azt,ami mindez előtt történt.Rettenetesen bántott.Nem is tudom hogy voltam képes megfeledkezni mindenről.
-Néééééééééni!!!-hallottam a hangot.
-Most megyek.-mondtam,majd odarohantam Edhez.-Figyelj csak!Egyezzünk meg!Ne szólíts néninek rendben?Nem vagyok olyan öreg!Hívj Alicenek oké?
-Igenis kapitány!-tisztelgett,majd arrébb csúszott.
-Mit szeretnél?
-Nem jössz mesét nézni velem?
-Dehogynem!-mosolyodtam el,majd leültem mellé.És amint elhelyezkedtem,a telefonom csörögni kezdett.-Egy pillanat! oké?
-Oké!!
Felálltam és kirohantam a szobából.
-Tessék!-vettem fel gyorsan mielőtt letette volna.
-Szia Szerelmem!-szívem hevesen dobogni kezdett.
-Szia Zayn!
-Mi újság?Hogy vagy?
-Semmi!Jól....
-Minden rendben?Beszéltél a bátyáddal?
-Nem igazán sikerült megbeszélnünk a dolgokat.De mindegy is....Veled mi van?
-Éppen szünetet tartunk és gondoltam felhívlak.Nagyon hiányzol.-hallottam a hangján,hogy gyötrődik.
-Te is nekem!
-Éjjel nálam alszol?-hangja szinte esedezett,hogy mondjak igent.-Kérlek!Egész nap nem látlak.-mondta szomorúan.
-Rendben!-sóhajtottam.Jobban várom mint bármi mást ebben a pillanatban.Csak vele szeretnék lenni.
-Akkor miután végeztem beugrok érted.
-Az kb. mikor?
-Estefelé.Sietek.
-Nem kell rohanni!Vigyázz magadra!
-Oké,oké!Akkor majd találkozunk!Szeretlek!
-Én is!Szia!
-Alice!!!!
-Jövök már!



Felszabadultam néztem Edet aki megállás nélkül csak nevetett a már ötödszörre megnézett jeleneten.Igencsak élvezi a mesenézést Chrissel együtt aki vele együtt nevetett.
-Nem unod még?
-Nem!-mondta,majd tovább nevetett.-Visszatekered?
-Persze!-mosolyodtam el.-Nem vagy éhes?
-Egy picit!-tette mutatóujját az álla alá.-Kérhetek enni?
-Mit kérsz?
-Mondjuk......hmm....szalámis kiflit!
-Azonnal hozom!-mondtam,majd miután ismét visszaállítottam a mesét,kirohantam a konyhába és nekikezdtem a kajakészítésnek.Elég régen ebédeltünk.Nem csodálom,hogy már éhes.Amint elővettem a vajat a hűtőből,azonnal kiabálást hallottam.Hirtelen ijedségemben még a dobozt is leejtettem a földre.
-Jött egy bááááááácsi!!!!
-Bácsi?-dünnyögtem az orrom alatt,majd kitrappoltam a konyhából.Zayn megrökönyödött arcával találtam szemben magam miközben Edet méregette, aki csillogó szemekkel figyelte az arcomat.-Zayn!-sóhajtottam és többre nem is tellett.Te jó ég!Már ennyi az idő?!
-Sziasztok!-mosolyodott el.
-Ed vagyok!-olyan aranyos ahogy mindenkinek bemutatkozik.
-Zayn!-rázott vele is kezet.
-Hozod a kiflit?-nézett rám.
-Azonnal!-mondtam,majd visszasétáltam a konyhába,ahova Zayn hűségesen követett.Még a pulthoz sem értem oda teljesen,de már megragadta a csípőmet és maga felé fordított.Ajkaival lassan közeledett felém.Mikor észrevette ,hogy remegek,elmosolyodott.
-Ki ez a gyerek?
-Én az...a....parkban voltam és...elengednél,hogy el tudjam mondani?-kérdeztem,mire nevetni kezdett.
-Oh persze!Khm.-eltávolodott.
-Szóval!Elmentem a parkba és ott találkoztam össze vele és az anyukájával akinek sürgősen be kellett mennie a kórházba így elvállaltam,hogy vigyázok rá.
-Ez nagyon kedves volt tőled!-mosolygott.Szemei fáradtnak tűntek.Remélem nem szomorú.
-Minden rendben?
-Persze!Miért?
-Csak mert olyan szomorúnak tűnsz!
-Csak fáradt vagyok
-Akkor jó!Vagyis nem jó!Még meg kell várnom míg érte jönnek.Ugye nem baj?
-Dehogyis!-mondta,majd magához szorított és megcsókolt.Borostája kellemesen szúrta az arcomat.
-Aliceeeeee!-hallottam ismét a nevemet,mire elhúzódtam Zayntől.
-Majd éjjel bepótoljuk.-suttogta piszkos mosollyal az arcán.Szívem csak gyorsabban dobogott kijelentésén.
-Megyek már!
Hamar összedobtam a kiflit és már rohantam is Edhez.
-Parancsolj!Jó étvágyat!
-Köszönöm!-mondta,majd nekiült.Közelebb húztam neki a asztalt.Még bele sem harapott a kiflijébe,már kopogtak az ajtón.
Felpattantam és meneteltem az ajtó felé.Amint kinyitottam a várt személyt láttam magam előtt.
-Szia!-köszöntöttem,majd arrébb álltam,hogy bejöhessen.
-Szia!Minden rendben volt?
-Persze.Éppen mesét nézünk.Vagyis .... egész délután azt csináltuk.
-Tom és Jerry?-nevetett kétségbeesetten.
-Honnan tudtad?
-Imádja.
-Anyaaaaaaaa!-hallottam a lelkes kiabálást,majd a lépteket.
-Szia Kicsim!-kapta fel a földről és szorosan magához ölelte.
-Hiányoztál!
-Te is nekem!Most már megyünk haza rendben?
-Oké!-mosolygott rá miután letett őt a földre.
-Köszönöm szépen tényleg!-hálálkodott miközben a pénztárcáját kereste a táskájában.
-Hagyd csak!-tettem kezemet az övére.-Igazi élmény volt rá vigyázni tényleg!Ha máskor is szükséged lenne bébiszitterre,nyugodtan hívj fel.
-Tényleg?
-Tényleg.Csak egyeztetnünk kell mikor,ugyanis én dolgozom.-gyorsan lediktáltam neki a számom.
-Köszönöm!-mondta,majd megragadta Ed kezét.
-Szia Alice!-integetett.
-Szia!-kihúzta kezét Amy szorításából és megölelt.
-Köszönöm a mesét meg a fincsi ennivalót.-mosolygott rám azokkal a hatalmas barna szemeivel.
-Nagyon szívesen.
-Majd még jövök jó?
-Rendben!Jó légy!
-Igenis kapitány!-tisztelgett,mire Amy felnevetett és Zayn dörmögő nevetését is hallottam a hátam mögül.Még talán Chris is itt volt valahol.
-Sziasztok!-köszöntem,majd becsuktam a bejárati ajtót.

Chapter forty-five

Sziasztok!:))
Ne haragudjatok,hogy ilyen későn,de megjöttem az új résszel.
Hogy telt a hetetek?Az enyém végre kicsit nyugisan.Bár vizsgáim voltak,de nyugisan!:))
Remélem fog tetszeni az új rész!:)
Mivel jövő héten karácsony,úgy döntöttem,hogy kedden (dec.24) felrakok két részt ajándékképpen!Gondolom Szent estén nem a blogot fogjátok olvasni,de én felteszem és aki nagyon kíváncsi akár el is olvashatja!:D
Mit szóltok hozzá?Szeretnétek?Vélemnyeket várok!:))
És persze kommenteket.Jó olvasást!:D










Egy fintor kíséretében beballagtam a házba.Szerencsére Christ nem találtam itthon.Fogalmam sincs hol lehet és nem is érdekel.Inkább örültem annak,hogy egyedül lehetek.Nem bírnék ránézni sem.Nem tudom...valahogy átjár a gyűlölet ha rá gondolok!Miatta.....miatta halt meg Anya.Nem kéne erre gondolnom!Csak harag lesz a lelkembe amit nem akarok.Nagyot sóhajtottam,majd az ígéretemet betartva ledőltem kicsit a kanapéra.Összekuporodtam az arcomat pedig a párnába fúrtam és próbáltam pihenni.


Zayn szsz.:
Őrült sebességgel száguldottam a főúton miközben azon aggódtam,hogy időben odaérjek a megbeszélt helyre.Hála Alicenek kezdek egyre lelkiismeretesebb lenni a "munkámat" illetően.Ha ezt lehet annak nevezni.Általában az emberek a munkát nem igazán szokták élvezni.Én ennek ellentéte vagyok.Imádok zenélni.Ennél jobb dolog a világon nincs is.
Egyszer csak csörögni kezdett a mobilom a zsebemben.Gyorsan előkaptam,majd végighúztam az ujjamat a képernyőn.
-Tessék Liam!
-Hol vagy?
-Már úton odafelé.
-Tényleg?-kérdezte megdöbbenve.
-Igen!Mindjárt ott vagyok.
-Rendben.Szia
-Szia.
Visszacsúsztattam a mobilt a helyére és ismét az útra koncentráltam.Őszintén szólva már alig vártam,hogy ott lehessek a többiekkel.A mostani alkalom valahogy más volt.Másnak tűnt.Sokkal lelkesebb voltam.Ilyen érzést utoljára a legelején éreztem amikor összeraktak minket és sorra jöttek a nagyobbnál nagyobb felkérések,lemezszerződés.....Akkor még minden olyan más volt.Sokkal jobb.Sajnálom ,hogy ezt kell mondanom ,de így érzem.És szerintem a többiek is így vannak vele.Vagy.....nem is tudom mit kéne gondolnom ezzel kapcsolatban.Talán elég volt már...
Hirtelen feleszméltem a piros lámpafényre ami majd kiégette a szememet.Hamar a fékre tapostam,majd egy hatalmasat lélegeztem a fiatal anyuka és egy babakocsi láttán.Azonnal kiugrottam az autóból.
-Te jó ég!Jól van?-ragadtam meg a kezét,majd a babakocsiban fekvő békésen alvó babára pillantottam.Kifújtam a levegőt.
-J...jól.-dadogta.Csodálom,hogy nem esett rögtön nekem.Ilyenkor általában az szokott történni."Nem tudnál vigyázni te vadbarom!?"-A kicsi!-eszmélt fel,majd lehajolt a kis tüneményhez aki a történtek ellenére  még mindig békésen aludt.-Csak nagyon megijedtem.
-Ne haragudjon!Tényleg...én.....
-Nem kell magyarázkodnia.-mondta miközben a baba puha arcát tapogatta.
-Nincs baja ugye?
-Nincs!-fújta ki a levegőt  ő is.Én is szeretnék egyszer egy ilyen gyönyörűséget majd.És persze addigra gyökerestül megváltozni.
-Akkor ha nem gond....
-Menjen csak!
-Ne haragudjon,de szorít az idő.Így is késésben vagyok.
-Igen.Gondoltam.-mosolyodott el.
Egyszer csak dudaszók sűrű hangjai töltötték be az utca csendjét.Bocsánatkérően néztem az anyukára,majd visszapattantam a kocsiba és hajtottam tovább.


Alice szsz.:
Edények zajára lettem figyelmes miközben letápászkodtam a kanapéról.A szívem hevesen dobogni kezdett.Kétlem,hogy Zayn ért volna vissza.Az ajtót különben is bezártam,szóval csak egyvalaki lehet itt.
-Felkeltél?-hallottam a nem kívánatos hangot a hátam mögül.
-Úgy tűnik!-mondtam miközben felálltam a helyemről.
-Várj!-ragadta meg  a kezemet.-Beszéljük meg!
-Most nincs ehhez erőm.-suttogtam rekedt hangon.
-Olyan rossz volt,hogy nem aludtál itthon.-rázta a fejét szomorúan.
-Olyan nagyot csalódtam...-mondtam halkan.
-Kérlek!Hallgass meg!
-Nem akarom hallani még egyszer!-kövér könnycseppek folytak végig az arcomon.
-Jaj Alice!Ne sírj kérlek!-húzott magához közel,de azonnal ellöktem magam tőle.Keservesen nézett szemembe,aminek hatására eszembe jutott az amit Zayn mondott.Feltört bennem a bűntudat.
-Csak.....hagyj egy picit rendben?Utána megbeszéljük,de most...nincs erőm ehhez.
-Rendben.-suttogta.
-Köszönöm.-mondtam,majd felballagtam a szobámba és az elhanyagolt teendőket végrehajtottam,ezután leültem kicsit a gép elé.Rengeteg e-mailem érkezett azóta mióta utoljára néztem.De a legtöbb szokás szerint ezek   hirdetések,vagy hogy:"Gratulálunk!Szerencsés nyertese vagy....."
Ezeket általában azonnal ki is törlöm.Nem vagyok kiváncsi rájuk.
Miután a leveleim többsége már nem mutatott olvasatlant,megnyitottam a facebook oldalamat is ahol fele annyi dolog várt,mint az e-maileknél.
Épp az értesítéseknél görgettem lefelé mikor a telefonom zenélni kezdett az ágyamon.Felpattantam a székből,meg se néztem ki az,azonnal felvettem.
-Tessék!
-Alice!-ezt a hangot ezer közül is felismerném.
-Szia Zayn!Mi újság?
-Semmi,csak azért hívlak,hogy elmondjam valószínűleg el fog húzódni a próba,így lehet csak este tudunk találkozni.
-Semmi baj!Én itthon leszek.
-Akkor miután végeztem azonnal megyek.
-Rendben!
-A Bátyád?
-Lent van.-az a hirtelen lelekesedés rögtön eltűnt a hangomból.
-Beszéltél vele?
-Még nem.
-Akkor.....
-Tudom!-vágtam közbe azonnal.
-Jól van.Szia Pöttöm!
-Szia!
Szomorú voltam,hogy estélig nem láthatom őt.Már most hiányzik.Az érintése...a csókja....Megráztam a fejem.Ez nem segít.
Ráadásul a Chrissel való veszekedésem is annyira bánt.Lehet,hogy tényleg beszélnem kéne vele.Mégiscsak az egyetlen bátyám.
Lerohantam a lépcsőn egészen a konyháig.Chris nagy szemekkel mért végig miközben a gázon lévő fazék mellett gubbasztott.
-Baj van?-kérdezte azonnal.Tipikus Zayn.
-Nem,nincs.Te főzöl?
-Aha.
Felnevettem.
-Mi az?-förmedt rám sértődötten.
-Hihetetlen.
-Gondoltam megleplek.Úgyis mindig te csinálod és gondoltam most átveszem.
-Nem kéne dolgoznod?
-Szabadnapot kaptam az elismert munkámért,amit szerettem volna megmutatni.
-Lássuk.
-Előbb inkább a másik dologról kellene beszélnünk.
-Ó....rendben.Hallgatlak.-éreztem ahogy az arcom komollyá válik.Lekapcsolta a gázt és a kanapéhoz vezetett.
-Alice!Tudom mit gondolsz most.Hogy van egy bátyád,aki maga az ördög.Nem az én hibámból történt az ami történt. Anya akarta így.
-Akkor is segíthettél volna rajta!De nem!Te hagytad meghalni!-kezdtem ideges lenni.
-Nem szegülhettem ellen az akaratának.
-Ez hülyeség.
-Látom nem érted mit próbálok elmagyarázni neked.
-Nem,nem igazán.!-törtem ki.
-Nyugodj meg.
-Úgy látom ez most nem fog menni.Ne haragudj,de túlságosan fáj.-mondtam majd felálltam és kirohantam az ajtón.Hallottam ahogy utánam kiabál,de nem érdekelt.Nem akartam senkivel sem beszélni.Kicsit lassítottam a tempón,hogy ne legyek olyan feltűnő a gyalogos emberek számára,ezután gyorsan kitaláltam az úti célomat:a park.Minden bizonnyal senki nem fog zavarni.Ott mindig is nyugodtan tudtam gondolkodni.
Az ég ismét borús volt.Szürke összefolyt felhők takarták el a napot ami ügyetlenül próbált kitörni az elszigetelt rabságból.Néhány kisgyerek futkározott a zöld füvön egymást kergetve.Gondolom fogócskáztak.Az anyukák pedig a padon ültek és beszélgettek.Közben a szemüket le nem vették az apróságokról.Fogtam magam és én is leültem nem messze tőlük.Annyira aranyosan játszottak.Teljes mértékben magukkal ragadtak,mígnem egy puha apró kéz simította végig a kézfejemet ezzel kizökkentve a gondolataimból.

Chapter forty-four

Helóóóóóó!!:D
Egy hét elteltével újra itt vagyok az új résszel!:))
Nekünk ma volt karácsonyi műsorunk.Nagyon jól sikerült.
Nektek hogy telt  a hét?
Remélem tetszeni fog az új rész!Jó olvasást!
KOMMENTEK!:D











Tényleg nem vártam sokáig Zaynre.Pár perc alatt végzett a zuhanyzással.Nem hittem volna,hogy ennyire gyors lesz.
-Jó éjt!-suttogta a fülembe miután lefeküdt mellém.
-Jó éjt Zayn!-elfordultam tőle,hogy még véletlenül se essek kísértésbe.
-Jó éjt puszit nem kapok?
-Dehogynem!-nevettem fel,majd visszafordultam hozzá és összekulcsoltam az ujjainkat.
-Miért fordultál el olyan hamar?
-Mivel már eléggé késő van és holnap korán kell kelnünk.Emlékszel?
-Ja,persze!-rázta a fejét, majd fölém hajolt és gyengéden csókolni kezdett.Kezével megragadta a csípőmet és erőteljesen magához szorított.Kezeimmel átöleltem testét és gyengéden hozzásimultam.-Jól állnak neked a ruháim!-mondta mosolyogva miután végigmért.
-Zayn illatúak.-mondtam nevetve.
-És az jó?
-Tökéletes!-suttogtam,mire leszállt rólam.
-Jó éjszakát Pöttöm!
-Jó éjt Zayn!
Elfordultam tőle és ahogy csak tudtam összekuporodtam a paplan alatt.
-Fázol?-ölelt magához.
-Nem!
-Akkor jó!-mondta,majd nyomott egy puszit a nyakamra.-Jó éjt!
-Már hányadszorra?!-nevettem.
-De most már tényleg.
-Szeretlek.
-Szeretlek.-Lehunytam a szememet,elhelyezkedtem és próbáltam pihenni.-Holnap amint végeztem,megyek hozzád!
-Zayn!!!
-Mi az?
-Aludj!
-Jól van na!-mondta morcosan,majd arcát a nyakamba fúrta.-Jó éjt!-motyogta.
-Nem hiszem el!-csattantam fel,mire jóízűen nevetni kezdett.-Ez aztán nagyon vicces!
-Ne is mondd!-mondta jókedvűen.
-Komolyan mondtam.
-Tudom.-sóhajtotta.
-Jó....
-Csendet!!-kiáltottam,majd fejemet  a párnába fúrtam.Megértette mit akarok.Többet nem szólt,nem mozgolódott.Csak még ennél is közelebb csúszott hozzám.Tenyerét végigsimította a combomon,majd hasamon megállt.Hideg futkosott a hátamon érintése alatt.Felsóhajtottam mire kuncogni kezdett.
-Ne haragudj!-suttogta,majd kiszabadított szorításából és az ágy másik felébe húzódott.Tisztában  voltam vele,hogyha továbbra is mellettem marad,soha nem fogunk elaludni.Ezért is nem panaszkodtam.Ismét elhelyezkedtem és lehunytam a szemem.


-Pöttöm!-rázta lágyan a vállamat.
-Hmm?
-Ideje felkelni!Mindjárt indulnunk kell.
-Kelek már!-dünnyögtem.
-Ígérd meg,hogy ha hazamész,lefekszel kicsit!
Elmosolyodtam.Megint aggódik.
-Rendben.-mondtam,majd kitámolyogtam a puha,meleg ágyból.-Te már el is készültél?
-Igen!-mosolygott.-Megyek csinálok reggelit!Addig te nyugodtan tedd rendbe magad!
-Jó!
Nyomott egy puszit az arcomra,utána kisuhant a szobából egészen a földszintig.Én pedig beballagtam a fürdőszobába,ahol próbáltam tűrhetővé varázsolni magam.A reggeli rutinomból a fogmosás kimaradt így vettem be egy rágót,viszont megmosakodtam,megfésülködtem és visszavettem a ruháimat.Rettenetesen hálás voltam Zaynék amiért itt maradhattam.Nem tudtam volna Chrissel egy légtérben lenni.Egyszer csak kopogás zajára lettem figyelmes.
-Alice!Jól vagy?!Minden rendben?
-Persze Zayn!Jövök már!-igazán udvarias volt,hogy nem nyitott rám.A bátyámtól ezt már megszoktam.És más fiú biztosan megkísérelte volna a dolgot.Egyébként nem szokásom bezárni az ajtót.Csak ha nagyon szükség van rá.Ugyanis nem bírom a bezártságot.
Visszaraktam a fésűt a helyére a többi közé,majd kinyitottam az ajtót és elindultam lefelé.Miközben elsuhantam a szobája előtt a kinti,még sötét tájat kémleltem.Nem igazán láttam semmi lényegeset.Csak néztem hosszú perceken át a fekete képet,melyet tökéletes szabályossággal körülvett a fehér ráma.
Félek a sötétben.Főleg egyedül.
-Kezdek aggódni!-kiabálta.
-Már ott is vagyok!-újra útnak indultam ezúttal lényeges sikerrel,ugyanis sikerült leérnem hozzá a konyhába.
-Na végre!-húzott magához.-Már azt hittem valami baj van.
-Minden rendben.
-Nagyon álmos vagy?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem.
-Biztos?
-Biztos!-mosolyogtam.-Mit készítettél?
-Rántottát.Megfelel?
-Tökéletes!
-Gyere!-összefonta az ujjainkat,majd húzott az asztal felé.Miután mindketten leültünk,nekikezdtünk a reggelinek.-Na milyen?
-Nagyon finom.
Zayn arca olyan kifejezéstelen volt.Annyira szeretném tudni mire gondol.
-Baj van?
-Nem,dehogy!-eszmélt fel miközben az utolsó falatot is lenyelte.-Siessünk!-kapta fel a tányért az asztalról amit aztán hanyagul a mosogatóba tett.-Ne haragudj,de idő van.
-Semmi baj!Mehetünk!-álltam fel.-Csak még elmosom ezeket.
-Hagyd csak!Majd én megcsinálom,ha hazajöttem.
-Biztos?
-Persze!Csak induljunk már!
 Zayn kezdett ideges lenni.Az idő telt,mi pedig még mindig itthon voltunk.
-Francba!
-Mi az?-kaptam fel a fejem a hirtelen felmordulás miatt.
-Nem találom a kocsikulcsot.
-Ott van felakasztva.-mutattam abba az irányba ahol a kulcs díszelgett.
-Imádlak!-sóhajtott,majd miután karjaiba vett,rohantunk az autóhoz.
-Még jó,hogy sötét van....-dünnyögtem miközben berakott az anyósülésre.
-Miért?
-Ugh!Semmi!-nyeltem egy nagyot,majd becsapta az autó ajtaját.Az út csendben telt.Zayn hajtott mint egy őrült.-Figyelj csak!-mondtam miközben az ülés alját markoltam a halálfélelem miatt.
-Tessék?-nézett rám,amitől csak még jobban berezeltem.
-Nem mehetnénk kicsit lassabban?
-Mindjárt ott vagyunk!-mondta,majd kicsit visszavett a tempóból.-De annyit nem ér az egész,hogy bajod essen....-suttogta,majd a sebességet visszavette a megengedettre.
-Köszönöm!-mosolyodtam el,majd nyomtam egy puszit borostás arcára.
-Itt is vagyunk!-parkolt le a ház előtt.
-Nagyon szépen köszönöm a fuvart és ne haragudj a zavarásért.
-Megint kezded?!-förmedt rám.
-Uhmm....nem!-nevettem.-Szia!-már szálltam volna ki az autóból mikor hirtelen megragadta a csuklómat és visszahúzott.
-Már búcsúcsókot sem kapok?
-Eszemben sincs búcsúzni!
-Akkor egy nem búcsúcsókot kapok?
Felnevettem.
-Szeretnél?
-Ne húzd az időt!És az idegeimet se!-nevetett.
-Hmm.....mi lenne,ha....-nem hagyta ,hogy befejezzem a mondatot.Megcsókolt.Hosszú ideig lágyan mozgatta az ajkait miközben tarkóját simogattam,majd hirtelen vad stílusra váltott.Ujjait mélyen belevájta a combomba,ezután egy könnyed mozdulattal ölébe húzott.-Nem azt mondtad,hogy sietsz?-lihegtem ajkai közé.
-Egy perc nem a világ.-mondta,majd közelebb húzott testéhez.Szemeit le nem vette rólam miközben tenyere végigsiklott a mellkasomon egészen a combomig.Nézte ahogy magatehetetlenné válok.Ahogy az arcomon megjelenik az az elégedettség.Ahogy már többször is hangoztatta,imádja látni ezt az énemet.
-Én....tényleg nem akarom,hogy miattam elkéss.
-Tudom!-mosolyodott el,majd lesütötte szemeit.
-Szeretlek!-simogattam meg az arcát.
-Én is téged Pöttöm!-mondta ,majd elengedett.-Szia!
-Szia!-miután leszálltam róla kimásztam az autóból.
-Alice!-szólt utánam.
-Tessék!-fordultam meg azonnal.
-Légy kedves a bátyádhoz!

Chapter forty-three

Helóóóóóóóóóbelóóó emberkék!!!!
Úgy látom kicsit megfogyatkoztunk,de nem baj....megjöttem az új résszel,remélem tetszeni fog mindenkinek.
Vélemnyeket kiváncian várom!!!!!
Jó olvasást!!!!:D










Nem tudom mennyi ideje nézhettük a csillagokat,de nem is érdekelt. Ha Zaynnel vagyok semmi nem érdekel.
-Nem fázol?-kérdezte aggódó tekintettel.-Visszaülhetünk az autóba.
-Nem,nem kell.
-Biztos?
-Biztos.
A motorháztetőn feküdtünk miközben alakzatokat próbáltunk kiolvasni a csillagokból.Eddig Zayn áll nyerésre.Ugyanis aki többet talál,az a győztes.Ez megint csak fantázia kérdése.
-Az ott egy  hajó!-hadonászott előttem.
-Hol?
-Ott!
-Hol?!-néztem az ujja irányába,de nem láttam semmi hajóhoz hasonlíthatót.
-Ott!
-Az pedig egy virág!
-Hol?
-Ott!
-Hol?
-Ott!
-Nagyon vicces!-hajolt fölém,miközben ujjaival csikizni kezdte az oldalamat.Felsikítottam.Ördögi mosoly játszott felszabadult arcán.-Annyira imádlak!-hajolt le az arcomhoz.
-Én is téged!-mosolyodtam el,majd megcsókoltam őt.-Tudod mit Zayn?-kérdeztem miután elhúzódott tőlem.-EZ sokkal többet ér,mint egy vacsora.
-Örülök,hogy boldog vagy!-vezette végig ujját az ajkamon,majd le egészen a combomig.-Menjünk.Elég késő van már.
-Nem akarok haza menni.-bújtam hozzá.Láttam ahogy lecsukja szemeit,majd egy puszit nyom a homlokomra.
-Alhatsz nálam is,ha szeretnél.
-Tényleg?
-Persze.
-Köszönöm!

Zayn szsz.:

-Menj nyugodtan tusolj le,én addig készítek valami kaját rendben?
-Rendben...-mondta zavartan.Nem tudtam miért áll előttem szótlanul.Aztán leesett.
-Adok törölközőt.-indultam el a szobám felé.Kivettem egyet a fiókból,majd az ajtóban álló lánynak adtam.-Izé... a fürdő itt van szemben.-mutattam a válla felett.
-Köszönöm!-mondta szégyellősen,majd besétált,én pedig lerohantam a lépcsőn  és a kezembe vetem a mobilomat,hogy rendelhessek egy pizzát.Remélem ki fogják hozni még ilyen későn is.
-Jó estét!Pizzát szeretnék rendelni!-mondtam azonnal amint felvette egy szimpatikus hangú nő.
-Jó estét!Hallgatom!
-Egy sonkás,sajtos,kukoricás pizzát szeretnék  a Cross Street 21-re.
-Nagyot,kicsit?
-Egy nagyot.
-Rendben!Fél óra és  megérkezik.
-Köszönöm!Viszlát!
-Viszlát!
Leraktam a telefont a pultra,ezután leültem a TV elé míg Alice megfürdött.
Éppen valami tehetségkutató ment az egyik csatornán,ami felkeltette az érdeklődésemet.Mókás nézni az embereket akik mindenféle szégyenérzet nélkül megalázzák magukat a színpadon.Mintha nem lenne nyilvánvaló,hogy nem tehetséges,de azért kiáll az emberiség elé égetni magát.
-Zayn!-hallottam a vékony hangot a lépcső felől.Rögtön megfordultam.Alice állt ott törölközőbe burkolva amit erősen tartott nehogy lecsússzon róla.-Kérhetnék valami...ruhát?
-Jövök!-pattantam fel,majd ismét felsuhantam a szobámba.
Soha egyetlen lánynak sem engedtem meg,hogy hordja a ruháimat.Úgy gondoltam nem állnak eléggé közel hozzám ahhoz,hogy ilyesmit megengedjek.Persze volt már egy komoly kapcsolatom is Alice előtt,de még annak a bizonyos lánynak sem.Az egy éjszakás kalandokról pedig ne is beszéljünk,amikről neki nem kell tudnia.És bármi másról sem...Pöttöm most más.Nem akarom,hogy emiatt megváltozzon a véleménye rólam.
Előhúztam a szekrény polcáról egy felsőt,majd a fiókból egy rövidnadrágot.
-Remélem ez megfelel...-nyújtottam át neki.
-Köszönöm!-vette el mosolyogva.
-Lent várlak!-suttogtam miközben magamhoz húztam vízcseppektől nedves testét. Egyre erősebben szorította a törölközőt testéhez.Felnevettem ahogy arca mélyen úszott a pírben.-Siess!-suttogtam,majd eltávolodva tőle kitrappoltam szobából.


Alice szsz.:

Gyorsan felhúztam magamra a ruhadarabokat,melyek rendkívül kényelmesek voltak.És Zayn illatú.Széles mosollyal az arcomon ballagtam le a lépcsőn.
-Köszönöm a ruhákat!-álltam elé.
-Szívesen!-fogta meg a kezem és maga mellé húzott.
-Tényleg nem gond,hogy itt maradok?
-Már hogy lenne gond?!
-Nem szeretnélek zavarni.
-Most leszek dühös,ha nem hagyod abba!
-Ne haragudj!-mosolyodtam el és egy puszit nyomtam az arcára.
-Rendeltem pizzát.Jó lesz?
-Tökéletes!-bújtam hozzá meleg testéhez ő pedig átkarolt és így néztük a TV-t amíg nem csengettek.
-Ez biztosan a pizza!-egyenesedett ki.
-Ne menj el!-nyögtem.
-Csak egy pillanat!-nevetett.-Hallod?!Eressz!
-Nem!
-Pöttöm!-lemásztam a mellkasáról és hagytam had menjen.Már amúgy is korgott a gyomrom.-Itt is van!-tette le az asztalra a  dobozt miközben a visszajárót a zsebébe csúsztatta.
-Ez hatalmas!-mondtam elámulva.
-Mivel éhes vagyok!-nevetett,majd visszaült a helyére és hozzákezdett.-Parancsolj!-adta a  kezembe az egyik szeletet.
-Nem kéne tányér?
-Minek?
Tipikus férfi...
-Hogy ne legyen mindenhol morzsa!
-Hozok!-sóhajtott.
-Majd én megyek!-állítottam meg.Ne mindent ő csináljon.Már így is túl sokat tett értem.
-Feléred?!
-Nagyon vicces!Megbirkózok vele!
Ismét megragadtam a széket és konyhaszekrény elé tettem,hogy felállhassak rá.Sikeresen levettem a két tányért,majd a széket visszatéve a helyére rohantam Zaynhez.
-Óvatosan!-vette ki a kezemből a törékeny porcelánt.-Még bajod esik!
Elnevettem magam túlzott aggódásán.Bár már megszokhattam volna...
-Jó étvágyat!-láttam neki a saját részemnek.-Mi az?-kérdeztem.-Miért nézel rám így?
-Egyszerűen annyira...boldog vagyok,hogy itt vagy velem!-mondta miközben a távirányítót szorongatta a kezében.Elmosolyodtam és óvatosan odahajolva hozzá nyomtam egy csókot puha ajkaira.
-Szeretlek Zayn!
-Én is!-suttogta a fülembe.-A francba!-szitkozódott ahogy meghallotta telefon csörgését.-Egy pillanat!-mondta miközben végigsimította tenyerét a mellkasomon ezzel egy sóhajt kiáltva belőlem.Elégedett mosollyal az arcán sétált ki  a konyhába míg én igyekeztem magamhoz térni.
-Halo!Szia,igen!-hosszú csend.-Holnap?!Reggel hatra?!Rendben.Szia!
-Ki volt az?-igencsak kíváncsi voltam,ki rendelte magához őt reggel hatra.
-Liam hívott,hogy reggel menjek be a stúdióba.
-És te elmész igaz?-reménykedtem benne,hogy igen.
-Nem szívesen hagynálak magadra...
-Ne aggódj addigra hazamegyek.
-Felejtsd el!Akkor inkább gyere velem!Mit szólsz hozzá?
-Én...nem is tudom.Nem szeretnék gondot okozni.
-A fiúk biztos örülnének neked.
-Nem szeretnék.
-Biztos?
-Biztos!
-De nem akarlak egyedül hagyni.
-Nem kell egyedül hagynod!Együtt felkelünk ,aztán én hazamegyek,te pedig munkába!-mosolyodtam el.
-Akkor legalább engedd,hogy hazáig elvigyelek.
-Rendben!-sóhajtottam.


Az este nagyon kellemesen telt vele.Ismét rengeteget beszélgettünk.Sok dologban közös megegyezésre jutottunk.Például,hogy mostantól rendszeresen eljár majd próbákra és a pszichológushoz is havonta egyszer.Ennyire szüksége van.Ahogy nekem is.Erről ő persze még nem tud.Majd a megfelelő alkalomkor tudatom vele.
Mesélt a szüleiről meg a testvéreiről,akikből három van: Walihya,Safaa és Doniya.Elmondta,(amit már eddig is tudtam)hogy nem tartja velük a kapcsolatot.Ami miatt nagyon szomorú vagyok.Hiába mondom neki,hogy csak egy családja van és azt meg kell becsülni...olyan keményfejű.
Ahogy még többet megtudtam róla,rájöttem,ezelőtt valóban teljesen egyedül volt.Csupán Liamre számíthatott,de ő sem volt mindig mellette.Ezért keveredett sokszor "bonyolult" ügyekbe.Ezt nem szerette volna bővebben kifejteni nekem azzal az indokkal,hogy  még túl korai és nem szeretne megijeszteni.Vajon mi jelenthet ez?
-Nem vagy álmos?-kérdezte.
-Egy picit.
-Felmenjünk aludni?
-E...együtt?
-Nem akarod,hogy veled aludjak?
-De...dehogynem.Csak...
-Tudom!Neked ez még korai!
-Nem!-ellenkeztem rögtön.-Menjünk!-ragadtam meg a kezét.
Felnevetett,majd leoltotta a TV-t és elindultunk felfelé.A szívem majd' kiugrott a helyéből.Nem tehetek róla.Ha vele vagyok,mindig ilyen érzés tölt el.Izzad a tenyerem és tele vagyok energiával.Egyre többet és többet akarok.Az az izgalom amit érzek a bensőmben...Ez egyáltalán nem mindennapi.
Már éppen készültem,hogy rálépek az első lépcsőfokra,mikor a talaj eltűnt a lábam alól.Felnevettem.
Egészen a szobájáig vitt,majd az ajtó előtt letett,benyúlt előttem és feloltotta a villanyt.
-Parancsolj!-engedett előre.Ahogy megpillantottam keskeny ágyát,a gyomrom összeszorult.-Gyorsan lezuhanyzom rendben?
-Rendben.
-Nyugodtan feküdj le.-mosolygott zavartságom láttán.
-Inkább megvárnálak.
-Egy perc és itt vagyok!-suttogta,nyomott egy puszit a homlokomra ezután eltűnt.Én pedig leültem az ágyra.

Chapter forty-two

ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!
El sem hiszem!Két új feliratkozó!!!!
Nagyon köszönöm nektek!Ne haragudjatok  a múltheti kimaradásom miatt.Remélem tetszeni fog az új rész!
A kommenteket ne feledjétek,pipák...stb.

UI.:Nem sokára Harrynek is elég jelentős szerepe lesz majd!:D










Egy erdőben voltunk nem messze a várostól,melyre gyönyörű kilátás nyílt onnan fentről.Ahogy a fények feltörtek a sötétből...csodálatos volt.Az autóban ültünk.Zayn gyengéd érintésekkel nyugtatott a történtek után.Testem beleremegett,ahogy tenyerét végigsimította a combomon.Annyira akartam őt!Elmondhatatlanul!
-Zayn!-szólítottam meg.
-Tessék!-lihegett a fülembe.
-Én annyira sajnálom!-néztem a szemeibe.
-Ne sajnálkozz!-mondta miközben  egy kósza tincset tűrt a fülem mögé.-És ne légy mérges a bátyádra.
-Te ezt nem értheted!-húzódtam el tőle,ami láthatólag nagy fájdalmat okozott számára.
-Tudod én...-sóhajtott,majd lehajtotta a fejét.-Elmondott mindent...
-Mindent?-néztem rá nagy szemekkel.
-Tudom mit tett veled.-kezei elfehéredtek ahogy a kormányt markolta.Mellkasa egyre gyorsabban süllyedt miközben igyekezett féken tartani magát.-Az a szemétláda!-kiabálta.
Chris mégis hogy képzelte,hogy mindezt elmondja neki?!Most mégis mit gondolhat rólam?!
-Zayn!-tettem kezemet az övére.-Ne...ne foglalkozzunk ezzel kérlek!
-Ez egy életre szóló fájdalom!Egy soha be nem gyógyuló seb!-nézett rám keserűen.
-Ha eszembe juttatod,nem is fog begyógyulni.
-Ne haragudj!-suttogta.
-Most...csak te és én vagyunk!-tettem tenyeremet az arcára,mire felnézett rám.
-Rendben.-mosolyodott el,mire megmarkoltam a kabátját és magamhoz húztam.
-A tied vagyok!Azt teszel velem,amit akarsz.-piszkos mosoly csillogott holdfénytől megvilágított arcán.
-Mit szeretnél mit csináljak veled?-suttogtam az ajkai közé.Nem mintha lenne ötletem.Vagyis talán lenne,de a gyakorlatom ebből a szempontból  nem elég nagy...A libabőr végigfutott a testemen ahogy Zayn elégedett arca tárult elém miközben kényeztetem.
-Hmm...-morogta miközben ujjait levezette az oldalamon,majd tenyerét a fenekemre simította.Ezután egy könnyed mozdulattal lovaglóülésben az ölébe húzott.-Nem is tudom!Lenne pár ötletem.De...-húzódott el.-Te Azóta....
-Nem.-ráztam a fejem szégyellősen.Le szeretném zárni ezt az ügyet és úgy érzem Zayn a legalkalmasabb személy akivel ezt megtehetem.-De akarom!Most!
-Héj héj!Mi ez a nagy sietség?Itt és most?
-Igen.
-Szó sem lehet róla!-ellenkezett rögtön.
-De miért?
-Mert ezt az alkalmat ennél sokkal különlegesebbnek tervezem.
-De..
-Nincs de!-rázta a fejét.-Hamarosan...
-Rendben.-adtam meg magam.Minek vitatkozzak vele a semmiért?
-És mégis hogy történt?-kérdezte halkan.Tüdőmben akadt a levegő.Senki mással nem beszéltem eddig erről,csak a pszichológussal.Vele is csupán bizonyos korlátok között.
Szégyellem.....rettenetesen szégyellem.Éreztem ahogy remegni kezdek.A múlt emlékképei sorra halmozódtak fel az elmémben.Emlékszem minden egyes megkínzott percre...ahogy hozzám ért akaratom ellenére.-Alice!-fogta meg a kezem.
-Képtelen vagyok beszélni erről.-dadogtam idétlenül.Már a sírás határán voltam.Megint...
-Nem is kell.-hajolt oda hozzám és egy puszit nyomott a nyakamra.Nehezen lélegeztem közelsége miatt.
-Ugye...nem ítélsz el emiatt?
Nagy szemekkel nézett fel rám.
-Téged?!Egyedül az apád az,akit el kell ítélni!-mondta mérgesen.
-Ő beteg...
-Az nem mentség az ilyesmire!-mondta szigorúan.
-De igen.
-Te most véded őt?!-horkant fel.
-Eszemben sincs!-ráztam fejem.-Nyugodj meg!
Kezemre meredt,mely az övén pihent.
-Vajon hogy...-kezdett bele,majd megállt.
-Hm??
-Mégis hogy tudsz egy pillanat alatt lenyugtatni?Tudod te mennyit szenvedtek velem a pszichológusok a dühkontroll miatt?Sosem sikerült.Mindig betörtem valakinek az orrát.-mosolyodott el.-Rengeteget jártam terápiákra meg nyugtatókat szedtem.Erre jössz te,és egy érintéssel romba döntesz bennem mindent.Mi ez Alice?
Lassan elvettem kezemet az övéről.
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.
-Az első vagy az életemben,aki ilyen érzéseket képes kelteni bennem.És erre nekem szükségem van.-ragadta meg a kezemet.-Alice te segítesz nekem!Meggyógyítasz engem!-nézett a szemembe.Ahogy a betegségéről beszélt nekem,eszembe jutottak a rémálmok.Azok a szörnyű dolgok,amik hála Neki,mostanra már nincsenek.Vagyis....ha vele vagyok nincsenek.-Szükségem van rád!
-Nekem is rád!-vallottam be.
-Szeretnék kérdezni valamit.
-Hallgatlak.
A messziről érkező fények halványan megvilágították borostás arcát.Láttam rajta,hogy erősen gondolkozik mit mondjon.Vagy hogyan mondja.
-Mivel ez a vacsoránk sem érvényes többé,és nem akarom tovább húzni...Alice!-szólított meg,majd rám nézett.-Én nem is tudom hogy...
-Csak egyszerűen kérdezd meg!-bátorítottam.Annyira aranyos volt ahogy zavarba jött.Kifújta az eddig benntartott levegőt,mire elmosolyodtam.
-Megtisztelnél azzal,hogy az....az enyém leszel?
Elég érdekesen tette fel a kérdést,de ez nála teljesen érthető.Sokszor tesz olyan kijelentéseket,hogy az övé vagyok.Most pedig azt várja,hogy erősítsem meg ezt a tényt.
-Igen Zayn!
-Tényleg?-kérdezte boldogan.
-Tényleg. Hozzád  akarok tartozni.
Nem szólt semmit,csak magához ölelt.Teste remegett ahogy egyre jobban szorított.Szemeim ismét megteltek könnyel.Boldog...
-Szeretlek.-suttogta.
-Szeretlek.

Chapter forty-one

SZiasztok!!!:)
A mai hét rettenetesen telt....nem tudom,de nagyon elfáradtam!Remélem ti jobban éreztétek magatokat!
De miután megláttam,hogy egy új feliratkozóm van,rögtön jobb kedvem lett!Köszöntünk köreinkben!:)
Jó olvasást!Kommenteket ne feledjétek!:D














Miután a gép teljes mértékben rabul rejtette az elmémet,gyorsan eltelt a délután.Vicces oldalakat nézegettem,sztorikat olvasgattam aztán facebookra is felnéztem.A gyomrom végig görcsben volt.Állandóan az este járt az eszemben.Hogy milyen lesz.Hová megyünk egyáltalán.
Most jut eszembe,hogy Chrisnek még nem is szóltam erről az egészről.
-CHRIIIIIIS!!!!-ordítottam.
-Igen?-nyitott be a szobába nagy szemekkel.Már megszokhatta volna.
-Este elmegyek Zaynnel.
-Hová?
-Elvisz...vacsorázni.
-Aha!Hát akkor úgy tűnik egyedül leszek.
-De aztán haza jövök!
-Ajánlom is!
-Hidd el!Zayn mellett nem eshet bajom!-ebben már biztos voltam.
-Minden férfi ugyanolyan!
-Te meg olyan vagy,mint egy lány!-nevettem.-Azzal a kis fintorral az arcodon!
-Tudod mit?!Egy percig sem érdekelsz!-fordított hátat,mire még nagyobb nevetésbe kezdtem.
-Mint egy aggódó anya!
-Mondjuk mert féltelek?!-fordult vissza mérgesen.
-Ne haragudj!-hajtottam le a fejem bűnbánóan.-Tudom!
-Megígértem Anyának.
-Mi?Mit?-kérdeztem zaklatottan.
-Semmit!-fordított hátat,majd kitrappolt a szobából.
-Chris!-sikítottam utána,majd felpattantam a székemről.-Chris!-ismételtem magam miközben próbáltam utolérni.-Hallod?!Állj meg!-ahogy kétségbeesetten próbáltam kiszedni belőle az igazságot,éreztem,ahogy a könny teljesen ellepi a szememet.Az arcomon sorban szánkáztak végig a könnycseppek.-Hallod?!-fordítottam magam felé.-Ne csináld ezt velem!
-Alice hagyjuk!
-Nem!-ellenkeztem rögtön.-Ezt nem hagyom annyiban.Túl fontos számomra.Gyerünk!Ki vele!


*visszatekintés*


Chris szsz.:

-Chris én félek!-bújt hozzám a kis Alice miközben mindkét kezével a pulóverem alját szorongatta.A szobájában voltunk elbújva az ágy melletti sarokban.Idétlen gyerekes gondolat volt.Simán ránk talált volna,ha keresett volna.Ami nem volt túl gyakori,kivéve,ha Alicet kereste.Olyankor nem a sarokba szoktunk elbújni.
-Ne félj Hercegnőm!Megvédelek!
Alice zokogva borult a vállamra miközben az egyre hangosabb sikolyok  sorra követték egymást.
-Nyugodj meg!-suttogtam.
-Megint bántja?-nézett fel rám könnytől csillogó szemeivel,amitől nekem is sírhatnékom támadt.
Nem tudtam válaszolni.Erősebben szorítottam magamhoz remegő,törékeny testét.Annak ellenére,hogy még kislány nagyon is tisztában van azzal,mi történik körülötte.-Chris!-suttogta erőltetetten.
-Tessék!
-Nem hallom....Nem hallom a sikítást.
-Mindjárt jövök!-engedtem el,de ő továbbra is ragaszkodóan ölelte körül a csípőmet.
-Ne!Ne hagyj egyedül!
-Csak egy pillanat!-fejtettem le karjait magamról,majd felálltam.-Bújj az ágy alá!
Szó nélkül engedelmeskedett a kérésemnek,én pedig lassan végiglépdeltem a folyosón,mikor hirtelen meghallottam a bejárati ajtó csapódádását.Elment...
Rohantam a pince felé.Tudtam,hogy ott lesz.Mindig is oda hurcolta le,ha bántalmazni akarta.Persze erről Alice nem tud.Kettesével szedtem a lépcsőt,mint az eszeveszett miközben csak arra tudtam gondolni,mekkora fájdalmat okozott neki megint.
-Anya!-kiáltottam fel mikor megláttam merev testét a hideg padlón szétterülve.
-Chris!-nyögte erőltetetten.-Kisfiam!-nyújtotta ki remegő kezét felém.
-Anya!-térdeltem le mellé,majd ujjaimat csuklója köré fontam,másik kezemet pedig arcára simítottam.
-Alice!Alice!
-Biztonságban van!Ne aggódj!-mondtam miközben végigmértem őt.Arca teljesen össze volt törve lila foltokkal.Felduzzadt ajkából szivárgott a vöröslő vér.Alig bírta nyitva tartani a szemeit.A szívem szakadt meg gyengesége láttán.
-Aaaa!-kiáltott fel hirtelen,mire felugrottam.-Ne!-ellenkezett rögtön amint meglátta a telefont a kezemben.
-De...
-Már nincs....értelme.-lehelte.-Chris!-ragadta meg a nadrágomat,majd ismét lehajoltam hozzá.-Meg kell ígérned nekem valamit!
-Bármit Anya!-suttogtam halkan egy könnycsepp kíséretében.
-Vigyázz....Alicere!-mellkasa egyre gyorsabban mozgott fel s le ahogy a szavakkal küzdött.A látvány hatása elég is volt ahhoz,hogy tárcsázzam a mentők számát.-Megígérem!-szorítottam meg a kezét erősen.Majd amikor a vonal életbe lépet,mellkasa már nem mozgott.-Anya!-ráztam meg a vállát.-Anya!-mondtam hangosabban.
-Haló!Tessék!-hallottam a vonal másik végéről.
-Anya!!-zokogtam felette miközben a telefon kihullott a kezeim közül.-Nem!-öleltem magamhoz.
-Van ott valaki kérem?!
-Istenem segíts!-sírtam tovább ahogy élettelen testét az enyémhez szorítottam.-Nem halhatsz meg!-semmi válasz.-ANYA!-kiáltottam utoljára mielőtt tudatosult volna bennem:többé már nem fog visszaszólni.

*visszatekintés vége*

Mereven néztem Alicet ahogy a könnyek végigszántották piros orcáját.Nem igazán beszéltünk Anya haláláról mióta Apa börtönbe került.Nem is szerettem felhozni a témát.Túl fájdalmas volt számára.Ahogy az én számomra  is...
-A te hibád....-suttogta,mire én felkaptam a fejem.
-Tessék?-hajoltam hozzá közelebb.
-Miattad halt meg Anya!-nézett a szemembe keserű arcot vágva.
-Mi?!Mégis hogy mondhatsz ilyet?!-pattantam fel idegességemben.
-Ha  időben felhívod a mentőket,akkor még most is élne!
-Ne próbálj engem hibáztatni!
-De igenis a TE hibád!-ordította az arcomba,majd felállt és kirohant a szobából.Én pedig csak csodálkozva álltam tovább az ágy mellett  azon gondolkozva,vajon helyesen cselekedtem-e.


Alice szsz.:

Majd szétrobbantam a dühtől miközben durván kivágva az ajtót rohantam végig az utcai járdán.Nem hiszem el,hogy ezt eddig képes volt eltitkolni előlem!A saját HÚGA elől!
-Nem hiszem el!-kiáltottam ,majd egy hatalmasat rúgtam a mellettem lévő kukába,ami mellesleg semmit sem ártott nekem. De a dühömet valamin le kellett vezetnem.Elegem volt  már mindenből és mindenkiből.Csak egy kis nyugalmat szerettem volna mindazok után,amiken keresztül mentem.De lassan be kell látnom,hogy számomra ez valamiért lehetetlen.Valaminek mindig az utamba kell állnia.
Összegörnyedtem a járdaszegélyen és ott folytattam a sírást.Nem érdekelt,hogy ki lát és ki nem.Erre most nagyon nagy szükségem volt.Már egy ideje ott ülhettem mikor hirtelen valaki megszólított.
-Minden rendben Hölgyem?
Hölgyem?Na megint hány éves fazonba botlottam bele?!Ugyanis a mai világban már egyik seggfej sem tud udvarias lenni,csakis az idősek,akik ilyenkor már bent ülnek a kényelmes foteljükben a TV előtt kötőtűvel a kezükben.Akkor vajon ki lehet ez?Lélegzetemet egyenletessé téve lassan felnéztem a mellettem álló idegenre.
-Igen!-válaszoltam miközben jobban szemügyre vettem az ijesztően ismerős arcot.
-Alice te vagy az?
-David?
-Mit keresel itt ilyenkor?
-Hosszú történet.-sóhajtottam.
-Ráérek.
-Nem szeretnék beszélni róla.
-Hát...rendben!Ne kísérjelek haza?
-Nem megyek haza!-szögeztem le azonnal.
-Miért?
-Mert....mert nem és kész!Csak hagyj egyedül kérlek!
-Nem tehetem.
-Ezt meg hogy érted?
-Zayn nem örülne neki,ha megtudná,hogy  csak így itt hagytalak.
Zayn!A francba!
-Hány óra van David?!
-Kilenc.-mondta miután ránézett az órájára.
-A francba!-felpattantam a földről és rohanni kezdtem hazafelé. Hát nem elfelejtettem??!!
-Alice várj!-hallottam a hátam mögül.Nem!Most nem lehet!Zayn!Zayn!O a legfontosabb!
Miközben próbáltam ügyelni,nehogy elessek a saját lábamban,megpillantottam a fekete kocsit a ház előtt.Már biztosan halálra aggódta magát miattam.
-Zayn!-kiabáltam amint beléptem.
-Alice!-pattant fel a kanapéról,majd a karjaiba vett.Erősen szorított magához.-Istenem!-sóhajtotta,majd egy nagyot szippantott a hajam illatából.-Hol a francban voltál?
-Zayn!-ismételtem a nevét újra és újra miközben karjaimmal átfogtam a derekát.Semmi mást nem akartam ebben a pillanatban csakis vele lenni.És érezi őt.-Ne haragudj!-zokogtam.-Teljesen kiment a fejemből.
-Semmi baj!-hajolt le hozzám.-Chris elmondta mi történt.
Kezeim ökölbe szorultak ahogy visszaemlékeztem az elmúlt órákban elhangzott dolgokra. Minden egyes szóra pontosan emlékszem amit mondott.
-Héj!Nyugodj meg!-simogatta a hátamat.
-Menjünk innen!-mondtam mérgesen ahogy Zayn válla felett megpillantottam Chris aggódó arcát.-Vigyél el!-temettem arcomat a mellkasába.-Kérlek.
Szemem sarkából láttam ahogy Chris egy aprót bólint Zayn engedélykérésére.Soha többé nem akarom,hogy vigyázzon rám!Hogy bármiért is engedélyt kelljen kérni tőle akár Zaynnek,akár nekem.Soha többé!Látni sem akarom!
A következő pillanatban már csak azt érzékeltem,hogy a kocsiban ülök miközben Zayn puha csókokat  lehel a szám sarkára.A nyugodtság,mely abban a pillanatban a lelkembe költözött,igencsak szokatlan volt.Ez az,ami hiányzik az életemből.

Chapter forty

Helóóóbelóóó!!!!!!!!:)
Megint eltelt egy hét!Hogy vagytok?Megy a suli?Minden oké?
Remélem igen!:D
Én is megjöttem az új résszel,remélem tetszeni fog!
Kommenteket kérek!:)
Jó olvasást!






-Gyere feküdj ide mellém.-suttogta miután elhúzódtam puha ajkaitól.
-Nem szeretnék lefeküdni,mert el fogok aludni.-mosolyogtam.
-Én vigyázok rád.-simogatta az arcomat.
-Tudom Zayn!
-Na gyere!-húzott a kezemnél fogva.
-Tényleg nem.-ráztam a fejem.
-Nem bízol bennem?
Felsóhajtottam,lerúgtam a cipőimet,majd szemeimet forgatva bemásztam mellé.Diadalmas mosoly díszelgett fáradtak tűnő arcán.
-Ne örülj ennyire.-mondtam.
-Mert?Most már nem foglak elengedni.
-Chris....
-Tudja,hogy itt vagy!-szakított félbe rögtön.
-De...
-Ne aggódj már ennyit!-és újra.-Csak..-simította végig mutatóujját alsó ajkamon.-koncentrálj kettőnkre.
-Ehhez most nincs energiám.
-Akkor aludj.-húzta fejemet a mellkasára,majd betakart a fehér takarónak tűnő,kórház illatú lepedővel.
Nyugodt szívverésének ritmusára aludtam el miközben ő a hátamat simogatta.Annyira jó volt ilyen közel lenni hozzá.Illata lágyan cirógatta az orromat ahogy minden egyes levegővételnél belélegeztem azt. Egyszerűen megnyugtatott.Képes voltam mellette szorongás nélkül elaludni.Minden kétséget,félelmet és reménytelenséget kiűzött belőlem csupán egy érintéssel.És ez csodálatos.
-De kérem!-ébresztett fel egy ismerős női hang.
-Kicsit halkabban,ha lehet.-mordult fel minek hatására mellkasa megremegett a fejem alatt.
-Elnézést.Most muszáj velem jönnie.-mondta már halkabban.
-Mint látja,nem fog menni.-keze elmozdult a hátamról és jobban magához ölelt.Lassan felemeltem fejemet a mellkasáról ,s szemeibe néztem,majd a zavart nővér arcára,akinek a tekintetétől rögtön szétúszott a pír az arcomon.
-Elnézést!-motyogtam idétlenül miközben kikászálódtam Zayn mellől.
-Most már jöhet igaz?-mosolygott elégedetten.
-Menj!-fordultam felé.Szájával alig láthatóan artikulálta a szebbnél szebb szavakat mialatt szabaddá tette magát a takaró melegétől,majd belelépett a papucsába.
-Egy pillanat és jövök.-suttogta ,majd lehajolt és nyomott egy puszit a fejem búbjára.Ezután mindketten elhagyták a szobát.Előkaptam a mobilt a zsebemből és amint megpillantottam az órát,majd kiestek a szemeim.Délután fél három volt.Jó sokáig aludtam...
Ahogy elmerengtem a semmibe az ajtót bámulva,hirtelen eszembe jutott....nem volt!Nem volt rohamom!Amióta gyötör ez a szörnyűség azóta először nem volt!Most már biztos!Zayn az egyetlen aki meg tud ettől szabadítani.Mellette van a helyem.Ezután száz százalékig biztos vagyok benne.
Egy másodperc alatt felvettem a cipőmet,majd nyitottam ablakot a fullasztó levegő miatt.Zayn gondolom azóta meg sem mozdult mióta szépen elaltatott.Bizonyára nagyon kényelmes lehetett számára órákon keresztül ugyanabban a pózban feküdni.
Óvatosan kihajoltam az ablak rámáján keresztül miközben az eget és az úton közlekedő autókat kémleltem. Haza kéne mennem.Csodálom,hogy Chris még nem hívott.Viszont Zaynt még megvárom,nehogy aggódni kezdjen.Leültem a székre, kezembe vettem a mobilomat és azzal kezdtem játszani.Fogalmam sincs mióta nyomkodhattam a billentyűt,de egyszer csak nyitódott az ajtót.Zayn lépett be,majd felém fordult.
-Menjünk!-mondta miközben áthúzta a fején a fehér köntöst,mely annyira jól állt neki.
-Hova?!
-Haza!Elegem van ebből a helyből!-teste egyszerűen tökéletes volt ahogy a nap sugarai megcsillantak rajta.Fekete boxere lazán ölelte körül  csípőjét.
-Elengedtek?
-Igen.
-Komolyan Zayn?
-Komolyan!-mondta miközben magára ráncigatta a gatyáját.
-Akkor pakoljunk...-álltam fel.
-Maradj!-inkább parancsnak hangzott mintsem kérésnek.-Majd én megcsinálom.Te csak pihenj!
-Rendben.-minek is szállnék vele vitába.Visszaültem a székre és figyeltem ahogy szedi össze a dolgait.
-Azt hiszem minden megvan.-nézett körül,majd mellém sétált és megfogta a kezemet.
-Elviszlek haza.
-Nem....
-Nincs vita!-mondtam mérgesen.-Mondott valami fontosat az orvos?
-Jönnöm kell kontrolára és vigyáznom kell magamra.
-Mikor kell jönnöd?
-Egy hét múlva.
-Jól van.
-Akkor indulhatunk?
-Igen.-sóhajtottam.Mosolyogva húzott kifelé a szobából,majd a lépcső előtt megállt.
-Nem kéne veled hazamennem.
-Miért?-kérdeztem értetlenül.
-Hát mert....nem jó ötlet.Felhívom Liamet.-vette ki kezét a enyémből,miközben másikkal már a mobilt halászta ki a zsebéből.-Haló Haver!Zayn vagyok!Öhm....most engedtek el.Megtennéd,hogy bejössz értem a kórházba?Rendben!Szia!
-Megvárom míg ideér.-mondtam rögtön.
Elmosolyodott,majd visszahúzott a szobába.
-Mit művelsz?-kérdeztem suttogva míg ő elfordította a kulcsot a zárban.Ismét.
-Akarom látni azt az elégedettséget.-mondta,majd az a  pimasz mosoly rögtön megjelent az arcán.Nyelve kibukott rózsaszín ajkai közül ezután érzékien végignyalta alsó ajkát.-Nincs sok időnk.-suttogta miközben a falnak szorított.Két kezével körülölelte a derekamat.
-Zayn!
-Sssst!-orrával az arcomat simogatta.-Itt nem szabad hangoskodni.-hangja úszott a kéjben.-Alice...-fejét a nyakamba fúrta miközben egy nagyot szippantott a hajam illatából.-ígérem megvédelek.-szorított erősebben.-Hallod?!
-Igen.-sóhajtottam miközben tenyeremet végighúztam a kezén.
-Mindentől.-ujjai könyörtelenül mélyedtek a bőrömbe.Felnyögtem a váratlan érintésre.-A...
-Ne beszélj csúnyán.-néztem a szemeibe,mire szemtelenül felnevetett.
-Ne haragudj Pöttöm!-hajolt közelebb mosolyogva,majd ujjait lassan végigvezette a nyakamon fel egészen a szám sarkáig.Testem remegett ahogy puha ajkaival lassan érintette az enyémet.Gyengéden csókolt.
A libabőr végigfutott a gerincemen miközben testemmel jobban hozzásimultam.
Kopogás zaja szakított félbe minket.
-Ez tényleg gyors volt.-suttogtam miután elhúzódott tőlem.
-Megmondtam,hogy nincs sok időnk.-nevetett.-Akkor...majd hívlak!-húzódott el.
-Rendben.-mondtam lehajtott fejjel.
-Héj!-emelte fel az államat mutatóujjával.-Egy mosolyt!
Akaratlanul is elmosolyodtam angyali arca láttán.Kissé zavarban voltam ahogy végigmért,majd visszalépett hozzám.
-Hívlak!-suttogta a fülembe.
Fogta a cuccait,kinyitotta az ajtót és kilépett Liamhez.
-Végre!Mit csináltál eddig?-hallottam a panaszkodó fiú hangját.
-Pakoltam.
-Menjünk inkább.Segítsek valamit?
Síri csend.
-Jól van na!Csak segíteni akartam...Nem kell rögtön így nézni.
Miután minden elhalkult körülöttem,megragadtam a táskámat és az ablakhoz futottam.Ismerős autót kezdtem keresni a parkolóban,mire megpillantottam az ismerős személyeket.Zayn és Liam sisakban sétáltak végig a parkolón,majd egy pillanat alatt beszálltak a hatalmas fekete járgányba,ami azonnal elindult.Nem sokkal később pedig én is.




-Helóó!!-kiabáltam amint beléptem az ajtón.
-Szia!!-hallottam az emeletről a bátyám hangját,majd az egymást követő dobogásokat a lépcsőn.-Zaynnél voltál?-kérdezte egy ölelés kíséretében.
-öhm...igen.
-És hogy van?
-Jól.
-Elfáradtál?
-Egy kicsit.
-Nem akarsz lefeküdni?
-Nem.
-Biztos?Nem vagy álmos?
-Nem.
-Remélem nem aludtad végig a munkaidődet!-nevetett.
-Nem!-böktem meg a mellkasát a mutatóujjammal.Meg sem mozdult.Viszont az én ujjam eléggé sajgott utána.
-Úgy döntöttem,mostantól eljárok edzeni.-húzta ki magát.
-Oh ne mondd!-mosolyodtam el.
-De bizony!
-Hát...sok szerencsét.
-Köszönöm Hugi!-mosolygott,majd sarkon fordult és elsétált.Lerúgtam a tornacipőmet és rohantam felfelé a lépcsőn.A táskámat hanyagul az ágyra hajítottam,majd  felkapcsoltam a gépet.Éppen a jelszavat írtam be,mikor hirtelen rezegni kezdett a mobil a táskámban.Üzenet Zayntől.

"Este nyolcra érted megyek!Van valami,amit már régóta halasztgatunk!"


A vacsora....

Chapter thirty-nine

Helóóóó embereek!:)
Meghoztam az új részt!Mar nem is fűzök hozzá semmit!Tudjátok kívülről mit kérnék!:D
Jó olvasást!:)





Megszeppenve bújtam elő a pult mögül miközben a vízcseppektől nedves poharat szorongattam a kezemben.Nagy szemekkel néztem az előttem álló fiúra.
-Szia David!-széles mosoly húzódott szét az arcomon.
-Szóval itt dolgozol.-állapította meg ahogy körülkémlelte a területet.
-Igen.
-Otthonos.
-Az.És te?-fordultam ismét hozzá.-Mi járatban?
-Most zártam be.
-Negyed négykor?-kérdeztem megdöbbenve.
-Igen.-sóhajtottam.-Több elintéznivalóm is volt,amik kissé elhúzódtak.
-Értem.
-Zayn hívott.Hallottam mi történt vele.-sajnálkozott.
-Igen.
-Remélem minél hamarabb rendbe jön,mert nélküle nem igazán boldogulok.
-Ezt hogy érted?
-Annak ellenére,hogy olyan vadul bánik mindenkivel,nagyon dicsérik és egyre többen követik őt.
-Tényleg?
-Bizony!Mi is történt pontosan?
-Motorbaleset.
-Zayn mióta tud motorozni?
-Hát ez az!-mondtam rosszallóan.
Elmosolyodott,majd a fejét rázta.
-Csak a karja sérült?
-Meg az ökle.
-Itt is van!-rakta elém Katy hirtelen a hiányzó hozzávalót.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Ti ismeritek egymást?-mutatóujja felváltva járt köztem és David között.
-Nem mondhatnám.Párszor találkoztunk már.A bátyám egy jó barátja!-az igazat mégsem mondhattam.
-Értem.
-David vagyok!-nyújtotta kezét a lány felé.Arcán egyértelműen látszott az egyetértés.Mégsem mondhatjuk,hogy Zayn főnöke.
-Katy!-fogadta el.
-Mikor végzel?
-Hétkor!-mondta fáradt arckifejezéssel.
-Mit szólnál,ha megvárnálak?
Katy szégyellősen elmosolyodott,majd az ujjaival kezdett babrálni.Barna haja az arcába hullott ahogy lehajtotta a fejét.
-Én...-egyértelműen örült az ajánlatnak.David kíváncsian várta a választ.-nem is tudom!
-Hazaviszlek.
Úgy látom megtetszett neki Katy ártatlansága.Tényleg egy nagyon jólelkű, visszafogott lány.Biztatóan rámosolyogtam Katyre,akinek az arca már mélyen úszott a pírben.
-Rendben.-válaszolt végül.David arcára széles mosoly ült ki miközben beszélgetést próbált kezdeményezni.Én,mint zavaró tényező,inkább félrehúzódtam és elővettem a telefonomat.Nem akartam zaklatni Zaynt az éjjel kellős közepén,így jobbnak láttam levenni az ujjam a telefonkönyvről.Biztosan alszik.Vagyis remélem.Világosan a tudtára adták,hogy pihennie kell.Bár Őt ismerve magasról tesz rá mit mondtak neki.



Zayn szsz.:
Már éppen sikerült lenyugodnom annyira,hogy pihenhessek egy picit.Épp magamra húztam a takarót,mikor hirtelen ajtónyitódásra lettem figyelmes.Lassan felnyitottam a szememet és végigmértem a fiatal nőt.
-Jó reggelt Mr.Malik!-köszöntött mosolyogva egy kis tányérral a kezében.
-Az!Magának is!-feltámasztottam magam a kezemmel,ezzel rálátást nyerve a tál tartalmára.Vajas kenyér.Mi más?Nem mintha éhes lennék.
-Hogy van?
-Jól.Mikor mehetek haza?
-Az attól függ!-tette le a tálat,majd felemelte a kezem.-Minimum három napig bent kell lennie.
-Már csak kettő.-miért is ne kötnék bele?
-Igen.-mosolyodott el.-A tegnapi nap folyamán a nagy nyüzsgés miatt nem volt alkalmam bemutatkozni.Dr.Leyla vagyok!-fogta meg óvatosan a kezében lévő karomat,majd finoman megrázta.-Én leszek az orvosa,amíg itt lesz nálunk!
-Zayn!Zayn Malik!
-Igen,tudom!Igencsak nagy híre van.
-Ezt meg hogy érti?
-A fotósok egész éjjel itt ácsorogtak az ablak alatt.Mostanra már a várót is ellepték.
-A francba!-mérgelődtem.-Remek!
-Ne aggódjon!Biztonságban van!A menedzsere...
-Itt van Paul?!-vágtam közbe idegesen.
-Nincs.Ő küldött két hatalmas monstrumot,akik itt állnak az ajtó előtt.
 Visszahajtottam a fejemet a párnára és próbáltan feldolgozni a hallottakat.
-Szóval most már mindenki tud mindenről.-suttogtam.
-Az a lány,aki behozta önt tegnap a barátnője?
Nem tudom,megbízhatok-e ebben a nőben.Nem szeretném Alicet belekeverni a nyilvános életembe.Egyelőre nyugalomra van szüksége a történtek után.
-Nem!Ő talált rám.
-Hol?
-Az utcán.
-Szóval baleset volt.
-Igen.
-És ezt tegnap miért nem akarta elmondani nekem?
-Én össze voltam zavarodva.
-Itt a reggeli!-bökött a fejével a tányér felé.-Tessék megenni!-mintha kisbaba lennék.
-Nem vagyok éhes.
-Pedig más nincs.-elfordítottam a fejem.-Azért itt hagyom,ha mégis!
Mondta,majd elhagyta a kórtermet.



Alice szsz.:
Már csukódtak le a szemeim mikor egy nagyobb nevetés tört ki mellettem melyre azonnal feleszméltem.Katy és David még mindig önfeledten szórakoztak a pultnál.
-Héj!-hallottam a hangot,mely nagy lelkesedéssel szólt hozzám.-Alice!
-Tessék?-fordultam oda.
-Lassan készülődhetünk!
-Már annyi az idő?-kérdeztem csodálkozva miközben a falon pihenő órára pillantottam.Háromnegyed hetet mutatott.Levettem a kötényt a csípőmről,majd elindultam az öltöző felé.Miközben pakoltam össze,eszembe jutott,hogy megígértem Katynek a mosogatást.Mindent magam mögött hagyva visszasétáltam.Megdöbbentő látvány fogadott odakint.Katy és David szó szerint egymás szájában voltak.Ez gyorsan ment.
-Khm!-amint megláttak,rögtön eltávolodtak egymástól.-Elnézést!Még gyorsan elmosogatok.Ti mehettek nyugodtan.Elintézek mindent.
-Tényleg?
-Persze!Amúgy is tartoztam még eggyel.-kacsintottam rá.
-Köszönöm Alice!-mosolyodott el,majd bement az öltözőbe.Én pedig a koszos poharak felé vettem az irányt.
-Nagyon aranyos lány!-mondta David mosolyogva.
-Igen!Úgy látom már össze is barátkoztatok!
-Igen.Szóval mész valamikor Zaynhez?
-Most,miután végeztem.
-Add át üdvözletemet és hogy igyekezzen meggyógyulni.
-Átadom!-mosolyogtam.
-Eléggé gondterheltnek tűnsz!Valami baj van?
-Aggódom érte.
-Zayn az utolsó ember,akiért aggódni kéne.-mondta magabiztosan.
-Úgy látszik még mindig nem ismerem eléggé.
-Valóban nehezen kiismerhető.
-Kicsoda?-szólt közbe Katy  a pult végéről.
-A bátyám!-válaszoltam hamar.
-Indulhatunk?-nyújtotta a kezét David Katy messze álló alakja felé.
-Sziasztok!-köszönten el tőlük,majd belekezdtem a takarításba.
-Köszönöm!
-Szívesen.
Nem sokkal később,miután Davidék elhagyták a kávézót,Jessica autójára lettem figyelmes a parkolóban.Megérkezett a váltás.
-Jó reggelt!-köszöntöttem amint belépett az ajtón.
-Neked is!-kissé letörtnek tűnt.Ez nem az a nagyképű, utálkozó lány akt én ismerek.-Milyen volt az éjjel?
-Nem túl mozgalmas.-mondtam miközben  az utolsó poharat is a helyére raktam.-Minden a helyén van.Elmosogattam és a kasszát is rendbe tettem.
-Köszönöm!
-Magad leszel?
-Nem.
-Akkor én megyek is.Szia!
Fogtam a dolgaimat és kimasíroztam a kávézó ajtaján egészen a motoromig.
A táskám mélyéből előhalásztam a kulcsot,majd a sisakot a fejemre erősítettem.
Már éppen indultam volna,mikor hirtelen megcsörrent a mobilom.Mivel tudtam,hogy Zayn az,nem vettem fel.Pár percen belül úgyis tudok  beszélni vele.
Őrült sebességgel száguldottam a főúton.Minél hamarabb ott akartam lenni.Érezni finom illatát és édes csókjának ízét.Gondolataim megállíthatatlanul csakis Rajta voltak.Folyton az együtt töltött perceken járt az eszem.Ahogy hozzám ért.A hideg végigfutott a gerincemen miközben  a hűvös szél a ruhám alá férkőzött.
Örültem mikor megérkeztem a kórházhoz,bár a látvány ami fogadott,nem volt túl kedvező.Amerre csak néztem,mindenhol legalább két kamerával felszerelt embert láttam.A fekete furgonok egymás után sorakoztak a parkolóban.Kezdem sejteni miért hívott Zayn.Előkaptam a mobilomat a táskám legmélyéről és tárcsázni kezdtem a számát.
-Zayn!-szóltam bele azonnal amint felvette.
-Alice!Itt vagy már?
-Mi ez a felfordulás?
-Ezért hívtalak az előbb!Frászt kaptam mikor nem vetted fel!Azt hittem bajod esett.
-Minden rendben!Jól vagyok!De hogy jutok így fel hozzád?Mindenhol fotósok ácsorognak.
-Gyere hátulról!
-Van hátsóajtó?
-Van!Odaküldöm Bobot!
-Ki az a....-a vonal megszűnt mielőtt még kitudakolhattam volna mégis milyen Bobot kell keresnem.Visszacsúsztattam a készüléket a táskába,majd halk léptekkel elindultam a hátsóbejárat felé.Lassan a falnak préselve lépdeltem végig,majd amikor épület sarkához értem, körülnéztem.Nem láttam senkit.A terep biztonságosnak bizonyult,így  hát kiléptem a fal mögül és az ajtókat kezdtem kémlelni,vajon a három közül melyik vezet a folyosóra.Amint elindultam a kiválasztott felé,azonnal kinyílt előttem.Egy magas,fekete öltönyös,szemüvegben lévő emberrel találtam magam szemben.Hatalmas nagy volt.
-Alice?-kérdezte mély hangon.
-Bob?-kérdeztem vissza,mire felnevetett.
-Gyere!-ragadta meg a karomat,majd minden gond nélkül húzott be az épületbe,ezután fel a lépcsőn.
-Köszönöm!-hajtottam le a fejem szégyellősen mikor odaértünk Zayn szobájához.
-Menj!-engedett el miközben már nyitotta az ajtót.A csillogó,barna szempár rögtön felfigyelt rám.Elmosolyodtam ahogy végigmértem Őt.Ez a kórházi köntös igencsak jól áll neki.
-Reggelt!-sétáltam oda hozzá.
-Szia!-mosolygott Ő is,majd megfogta a kezemet és lehúzott az ágyra.-Rohadtul hiányoztál.-tette tenyerét az arcomra,majd simogatni kezdte.
-Te is nekem!-lehajoltam hozzá és egy gyengéd csókot leheltem ajkaira.Kellemesen szúró borostája éreztette velem,hogy mennyire közel kerültem hozzá.Halk nyögéssel közölte velem elégedettségét.Komolyan mondom,ha most nem kórházban lennénk,még több örömöt szereznék neki,de így muszáj visszafognom magam.Nem mintha nagyon értenék ezekhez a dolgokhoz.És mivel jól tudom,hogy  neki is nehezére esik visszafognia magát.
-Mi volt éjjel?-suttogta az ajkaim közé.
-Semmi.-a hangom még a szokásosabbnál is jobban remegett.-Képzeld David volt bent nálunk!
-Tényleg?
-Igen.Ő is most ment el.
-Mit csinált eddig ott?!
-Nagyon jól el voltak Katyvel.
-Ezt úgy érted,hogy...
-Úgy!-vágtam közbe.
-David felszedett valakit?!-nevetett.-Az a David?!
-Igen.Annyira aranyos volt!-szemei elsötétültek a kijelentésemre,izmai megfeszültek.-Nem úgy értettem.-szögeztem le mielőtt még elfajult volna a helyzet.-Zayn!-szólítottam meg,de nem reagált.-Ne csináld ezt!-hajoltam oda az arcához ,majd egy puszit nyomtam rá.-Hallod!-szorítottam meg a kezét,mire felsóhajtott.
-Hihetetlen.-suttogta halkan.-Csókolj meg kérlek!-elmosolyodtam,majd számmal az övére tapadtam.