Chapter twenty

Sziasztok Drága Olvasóim!
Ismét úgy látom,bővültünk!
Nagyon szépen köszönöm nektek,hogy így támogattok!
Jól esik!:)
A mai rész kissé eltér a szokásostól,ugyanis sokkal hosszabbra sikeredett!Remélem nem bánjátok!Jó olvasást!!!!!






Alice szsz.:

*másnap*
Miután elfogadtam tényt,hogy megint a gondolataimban fognak turkálni,jéghideg vízzel lezuhanyoztam,majd nekiestem a ruhásszekrényemnek.Utáltam.Utáltam amikor mindent el kell mondanom annak a nőnek,akit nem is ismerek.Ráadásul nem bízom benne.Igaz,már vagy három éve járok erre a kezelésre,még mindig nem sikerült annyira megismernem őt,hogy bármit is szívesen megosszak vele.
-Készen vagy?Indulnunk kell!-kopogott az ajtómon Chris.
-Igen,készen!-mondtam,majd átlépve a küszöböt mellé álltam.
-Ne legyél szomorú.Visszafelé eszünk egy fagyit!Mit szólsz?
-Már érdemes elmenni. . .-dünnyögtem miközben egy mosoly jelent meg az arcomon.IMÁDOM a fagyit!Közel annyira,mint a virágokat.Főleg a rózsát.Olyan gyönyörű!
-És lopok neked szegfűt az öreg néni háza elől.-nevetett.
-Nem lehetne rózsát?
-Tudod,hogy ott nincs.
-Akkor keresünk egy másik házat ahol van.
-Ugye tudod,hogy ez büntetendő?
-Igen!-kuncogtam.
-De a kedvedért megteszem!-ütött a mellkasára.-Mert én ilyen lovagias vagyok!
-Hát ne nekem kedveskedj ilyen szöveggel!
-Tudod,hogy nincs barátnőm.Valakin pedig ki kell élnem  a vágyaimat.
-Ez undorító.-grimaszoltam.
-Jaj te!-megragadott,majd kezei közt vitt le a lépcsőn.Mosolyogva figyeltem az arcát.Még plusz egy dolog,ami miatt aggódnia kell.Az egész életét rám pazarolja.Mindig csak velem foglalkozik.Valószínűleg ezért nincs barátnője sem.Nem a kinézete miatt.Annak semmi köze ehhez.Én vagyok a legnagyobb akadály az életében.Ezért pedig rettenetesen szégyellem magam.Mintha nem tudnák magamra vigyázni.Ez ellen tenni fogok. . .


Zayn szsz.:
-Gyerünk üsd!Ne sajnáld!-ordítottam a srác fülébe aki épp a boxzsákot püfölte mellettem.-Erősebben!!Koncentrálj!-megkerültem őt és a szemébe néztem.-A rohadt életbe ne hagyd abba!!
Fáradt szemeit ismét a zsákra fordította,majd teljes erejéből ütni kezdte.-Látod nem is olyan nehéz!
Egyszer csak valaki gyengéden megütögette a vállamat.Mérgesen fordultam meg.Utálom mikor munka közben zavarnak meg.Dühösen fújtattam,mígnem megláttam magam előtt Liam ijedt arcát.
-Hát te?-kérdeztem már nyugodtabban.
-Hozzád jöttem,de ha zavarok. . .
-Nem,nem!Fred!Szünetet tartunk!-bólintott,majd letörölte homlokán végigsimuló izzadságcseppeket.
Kezet fogtam Liammel,majd leültünk egy asztalhoz.
-Kérsz sört? 
-Nem kössz!Tudod,hogy nem iszom.
-Igen!-sóhajtottam,majd egyet kivettem magamnak a hűtőből.-Narancslevet?-nevettem.
-Az jöhet!
-Felbontsam neked?
-Nem kell!-grimaszolt,majd kivette a kezemből.
-És?Miért jöttél?
-Semmi,csak hiányzott az én legjobb haverom!-ütötte meg a vállam.
-Mi a baj Liam?
-Miért lenne baj?-dőlt hátra a székben.
-Hiába...átlátok rajtad!Mondd,miért jöttél igazából.Csak úgy nem keresnél.
-Mégis hogy mondhatsz ilyet?!-förmedt rám mérgesen,majd csak úgy köpködte a szavakat.-Még hogy nem keresnélek!Tudod Zayn,ennyi minden után ilyet még csak gondolni sem mernék!Azért jöttem,mert TE vagy az,aki nem hajlandó beszélni senkivel!Aggódom érted!Tudni szeretném mi van veled haver!
-Bocsáss meg!-hajtottam le a fejem.-Igazad van!Csak. . .
-Mindegy!-tette le az üveget az asztalra.
-Tényleg ne haragudj Liam!-ő az egyetlen,aki mindent tud rólam.Most meg ilyen ökörséggel megbántom őt!Nem vagyok normális komolyan mondom!
-Semmi baj!Inkább mondd,mi van veled!Napok óta nem láttalak!
-Hazautaztam anyáékhoz egy hétre.Most pedig itt vagyok!Ennyi lenne.
-És hogy vannak a szüleid?
-Meg vannak!Apa betegeskedik,a testvéreim pedig....egyre jobban változnak meg.
-Ezt hogy  érted?
-Hát. . .élik a saját kis életüket mindenféle gond nélkül.
-Ezt most miért mondod így?
-Csak én vagyok ekkora szerencsétlen.
-Nem vagy szerencsétlen Zayn!-fogta meg a vállam.-Ez csak egy átmeneti időszak!
-Jó hosszú ez az időszak. . .
-Lesz jobb is,hidd el!Csak higgy benne!
-Én már nem hiszek semmiben.-hajtottam le a fejem.
-Ne csináld ezt!Mindenkinek vannak nehéz pillanatai az életben. A szomorkodás helyett inkább mondd el mi a helyzet azzal a lánnyal.
Szívem feldobbant ahogy megjelent előttem rózsás arca.
-Semmi.Tegnap előtt egész éjjel vele voltam.
-És történt valami?
-Nem. . . Szerintem fél tőlem.
-Adtál neki okot félelemre?-kérdezte ijedten.
-Nem tudom. . .
-Megütötted?!
-Dehogyis ütöttem meg!
-Akkor?
-Nem tudom.
-Csak ne csinálj hülyeséget!
-Kössz a tanácsot!
-Tudod,hogy hajlamos vagy.....öhm.....gyorsan.....dühbe gurulni!
-Tisztában vagyok vele.
-Nincs kedved munka után elmenni valahova?-terelte el a témát.
- Hova?-kérdeztem unottan.
-A srácokkal valahova.
-Nem tudom...
-Naa!!!Annyira eltávolodtál tőlünk!Ennek nem lesz jó vége!
-Nem akarok csalódást okozni a rajongóknak.
-Na akkor?Menjünk!-noszogatott kitartóan.-Aláírunk pár fényképet!Fényképezkedünk!Nem hiányzik még?
-De!Rohadtul!
-Akkor?
-Legyen!-adtam meg magam.-Hánykor?Hol?
-Gyere nyolcra a közös házba.
-Rendben.





Alice szsz.:
-Na?Milyen a fagyi?-nyalt bele pimaszul a kedvenc édes ízembe.
-Finom!-ütöttem meg a vállát.-Csak ne edd meg előlem!
-Bocsi!-nyomta ki a nyelve hegyét,majd átfutott az út másik felére az öreg néni háza elé.
-Chris!-szóltam utána rosszallóan.
-Mi az?!Nem hallak!-mondta miközben a gyönyörű szegfűk felé közelített.
-Ne csináld!
-Hogy?!-szava kíséretével letépte a legszebb darabot,majd mint aki jól végezte dolgát,továbbállt.Rohant felém.
-Megmondalak!
-Ne durcáskodj már!-mondta,majd a szabad kezembe nyomta az illatozó csodát.
-Köszönöm!-nyomtam egy puszit arcára,majd ismét belenyaltam a fagyimba.
-Végre jókedved van!-mosolyodott el.
-Ne haragudj,hogy annyi időt rám kell pazarolnod!Tudom,megterhelő és idegesítő lehet,hogy mindig rám kell figyelned!
-Ne butáskodj már!!-szólt rám mérgesen.-Te vagy az egyetlen fontos dolog az életemben!Más nem érdekel!
-De biztosan szeretnél mást csinálni azon kívül,hogy engem pesztrálsz!
-Állandó munkahelyem van és barátaim.Mi kéne még?
-Mondjuk egy barátnő.....?
-Minek erőltessem?Majd lesz!Nem sietek sehová!
-Akkor is...furdal a lelkiismeret.
-Hát csak ne emészd magad emiatt!
-Rendben...
-De tényleg!
-Jóóó!-mondtam,majd  elindultam az autó felé.



A telefonom csörgése nem akart alább hagyni.Erőszakosan rezgett asztalon,miközben igyekeztem nem orra bukni az előttem lévő ruhadarabban.Igen,én még erre is képes lennék...
-Haló?!-vettem fel lihegve.
-Szia Alice!!!-hallottam Loretta hangját a túloldalról.
-Szia!Mi újság?
-Semmi különös!Csak gondoltam felhívlak.Na mit mondott a pszichológus?-halkult el hirtelen.
-Csak a szokásosat.Nem nagy dolog.
-Nem szeretnél beszélni róla?
-Háát....nem igazán.
-Rendben.Nem erőltetem.
Mindent kiszedett belőlem az utolsó részletig.Egy nyugodt percem sem volt.Teljes egészben átkutatott belülről.Mindent elmondtam neki.Igen hasznos tanácsokkal nem tudott szolgálni,de legalább nem ítélkezett.Igaz,olyankor ő nem szok beszélni.Csak üresen bámul ki a fejéből.Mintha ott sem lennék!Látom rajta,hogy alig várja,hogy leteljen az az egy óra.Semmibe vesz!Azt hiszi bolond vagyok.Mert az is vagyok. . .
-Nincs kedved ma elmenni valahová?
-Mire gondoltál?
-Valahova bulizni!Ne üljünk már itthon.
-Tudod,hogy nem rajongok az ilyesmiért!
-Tudom,de ideje lenne kicsit szórakozni nem gondolod?
-Nem tudom...
-Naaaa!Ne  kelljen már egyedül mennem!
-Rendben!-sóhajtottam.-Mikor?
-Ma este.Nyolcra érted megyek.
-Oké!
-Addig is készülj fel!Ideje feloldódnod!Túl sokat stresszeltél   mostanában.
-Ez nem igaz!
-Dehogynem!Csak nyugodj meg,és bulizunk egy nagyot!
-Jól van!
-Akkor majd találkozunk!Szia
-Szia!
Visszaraktam a telefont a helyére ,majd rohantam lefelé a lépcsőn.
-Chris!
-Tessék?-hallottam a hangját a konyhából.
-Ma elmegyek Lorettával rendben?-mentem oda hozzá.
-Hová?-kérdezte csodálkozva.
-Elmegyünk....szórakozni!
-Hová?
-Azt nem tudom!El is felejtettem megkérdezni.Felhívott,hogy bulizni akar,de nem egyedül.
-Szóval rászedett.
-Valahogy úgy.De szívesen megyek vele.
-Nem is szeretsz ilyen helyekre járni!
-Tudom....de nem akarom cserbenhagyni!
-Jaj Alice!A te jó lelked...Nem igazán örülök neki!
-Tudok magamra vigyázni!-emeltem fel a hangom.
-Tudom!
-Akkor megyek!-megfordultam és elindultam a szobám felé.Még be sem csuktam az ajtót,a telefonom már zenélni kezdett az ágyon,ahova egy perccel ezelőtt ledobtam.Egy újabb SMS.Zayntől....

"Szia Szépségem!Rengeteget gondolok rád!Tudom,nem vagy tisztában a kettőnk helyzetével,ahogy én sem.Csak annyit tudok,hogy visszavonhatatlanul beléd szerettem.Ne haragudj a folytonos bunkóságom és a vad viselkedésem miatt.Csak azért írtam,hogy elmondjam mennyire is szeretlek és szükségem van rád!Szóval.....szeretlek!"

Nem is vettem észre a mosolyt,amely az egész arcomat elfedte.Csak miután megláttam magam az előttem lévő tükörben.Az arcom égett,a szívem pedig kalapált.
Még csak nem is vagyunk együtt.Mégis "ilyen" dolgokat ír nekem.Hihetetlenül jól esik,mégis szomorú vagyok!Most is legszívesebben vele lennék.Ahogy  a vele töltött éjjel eseményei pörögtek a fejemben,egyre izgatottabb lettem.Szeret...engem szeret.... És úgy látom komolyan gondolja.Végre valaki,aki őszinte velem.Boldogsággal tölt el a gondolat,hogy egy fiú számára fontos vagyok.Főleg egy ilyen különleges fiú számára.Azt hiszem...annyi idő után végre én is boldog lehetek.Szeretem őt! 



6 db komment és jön a következő!:)

Megdöbbentő hír!!!!!

Úgy látszik Zayn a véksőkig megy,hogy kimutassa érzelmeit szerelme,Perrie iránt!A legújabb őrület amit sikerült elkövetnie,hogy magára varratta barátnője képét.
Ti mit szóltok hozzá???

Véleményem szerint aranyos,hogy ennyire kinyilvánítja ,mennyire is szereti őt,de ez. . .
Nem baj Zayn!Mi így is szeretünk!Te tudod mit csinálsz!

Közlemény!

A következő egy extrahosszú rééész lesz!!!!!!:D

Chapter nineteen

Sájláááájlájláájláj!:D
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Megjöttem az új résszel,bár kevés komment gyűlt össze,én hatalmas lelkesedéssel ugortam neki!Egyébként már több részt is megírtam,szóval rajtatok múlik minden!
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!:)






Amint beléptem az ajtón a bátyámmal találtam szemben magam.
-Na milyen volt az éjjeli műszak?-kérdezte miközben elvette a kezemből a táskámat. 
-Tessék?
-Az éjjeli műszak!-nézett rám értetlenül.
-Jaaa hogy a műszak!Minden rendben volt.
-Fáradtnak tűnsz!
-Egy kissé az vagyok!-sóhajtottam ,majd levetettem a cipőmet és besétáltam a konyhába.-Te hogyhogy itthon vagy?
-Mi az?Csak neked jár a szabadság?!
-Nem dehogy!Ne haragudj!-ráztam a fejem kábán.
-Héj nehogy komolyan vedd!-ölelt magához.-Csak vicceltem.
-Akkor jó!-sóhajtottam a mellkasába miközben kezeimet körülfontam derekán.
-Valami baj van Alice?-nézett rám aggódó tekintettel.Nem szabad hazudnom neki.Jelen pillanatban csak ő van nekem.Senki más.
-Nem ,nincs semmi,csupán elfáradtam.-de mégsem szeretném megosztani ezt a dolgot vele.Főleg nem most.-Most megyek és lefekszem!Jössz?-kérdeztem félénken.
-Menj csak!10 perc és ott vagyok!-adott egy puszit az arcomra,majd elengedett.Felfutottam lépcsőn az ajtót pedig becsuktam magam után.Miután lezuhanyoztam,vettem fel egy rövid gatyát és egy toppot,majd bebújtam az ágyba.Míg Chrisre vártam,a mobilommal kezdtem játszani,mikor hirtelen vadul rezegni kezdett a kezeim közt. A kijelző a következő betűket mutatta:SMS.Miután megnyitottam tátva maradt a szám.Három szó volt az egész,mégis megdobogtatta a szívemet.Zayntől jött.Biztosan tegnap írta bele a nevét,míg én figyelmetlenül és kiszolgátatottan feküdtem rajta.
"Aludj jól Szerelmem!"
Akaratlanul is zihálni kezdtem.Széles mosoly ült ki az arcomra miközben a telefont szorongattam a kezemben.A párnába fúrtam a fejem,és próbáltam lenyugodni.Visszaírjak?Vagy lapuljak,mint mindig?Nem szeretném megbántani őt.
-Itt is vagyok!-lépett be a szobába Chris.Rámosolyogtam,majd megütögettem a helyet magam mellett.Miután befeküdt mellém az ágyba,összehúztam magam emennyire csak tudtam,majd a takaró egy részét megmarkolva,lassan el is aludtam.A szokásos álom most sem hagyott fel  a kínzással.Már miért is tette volna?Chris kétségbeesetten rázott fel éles sikolyaim közül.-Alice!Alice!-hallottam a nevemet egymás után.Fellélegeztem.-Vége!Nyugodj meg!-ölelt magához.Nyugtalanul lélegeztem.A pulzusom gyors tempóban vert.A könnyeimmel küszködtem miközben szívem egyre csak nehezedett.Zaynt akartam.Azt akartam,hogy most ő legyen itt velem.
-Gyere vissza.-suttogtam kétségbeesetten.Chris szorítása erősödött.
-Jól van!Nyugodj meg!
-Mennyi az idő?-kérdeztem remegő hangon.
-Három óra.
-Azt hiszem eleget aludtam.-mondtam,majd felkeltem.Percekig az ágy szélén ülve bámultam kifelé az ablakon.-Köszönöm!-suttogtam.
-Holnap megyünk a pszichológushoz!
Csendben tűrtem a felgyülemlő dühöt.Bár kezeim ökölbe szorultak,nem törtem ki.Majd később amikor nem lát.
-Hányra?
-Tizenegyre.
-Rendben.-mondtam nyersen,majd felálltam és leverettem a konyhába.




Zayn szsz.:
Az emlékeim éltetnek ebben a pillanatban.Az a pár óra,amit együtt tölthettem Vele.Amíg hozzáérhettem.Újra tele vagyok energiával.Érzem,hogy bármire képes lennék.Ezután az egy hét után hatalmas hiányérzetem volt.Egyszerűen csak szeretetre vágyom!Amit Tőle meg is kapok.Szükségem van rá!De ezt már annyiszor elmondtam.Bár az SMS-re nem válaszolt,jól tudom mit váltott ki belőle.Tudom,hogy jól esett neki.
A mobilom jelzése zökkentett ki gondolataim közül.
-Igen?
-Haló!Zayn?
-David!Valami baj van?
-Ami azt illeti.
-Mi történt?
-Egy fura fazon jött ma be.Téged keresett.
- Engem?Mégis ki volt?
-Nem tudom.Elég ijesztő férfi volt.
Gondolkozni kezdtem.Miután sikerült eltávolítanom azt a embert,aki kezet emelt az én tulajdonomra és fájdalmat okozott neki,nem maradt senki aki félre akarna állítani.Az adósságról nem is beszélve.
-Gondolkozz David!Hogy nézett ki?
-Magas volt.Negyven év körüli.Rövid ,fekete haj.Nem mond semmit?
-Nem.
-Mindegy.Csak gondoltam szólok.
-Köszönöm!
-Holnap jössz ugye?
-Mindenképp.Addig is szia!
-Szia




5 darab komment után hozom a következőt!:D

Chapter eighteen

And live while were young!!!!!!!
Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismételten jelentkezem az új résszel!
Túlléptük a keretet!:DDDD
Köszönöm szépen!Nagyon nagy boldogsággal veszem észre,hogy a legtöbb embernek tetszik a történet!Ennek nagyon örülök!Annak pedig főleg,hogy jeleztek!:D
Jó olvasást!



-K...kérlek!-dadogtam idétlenül.-Vigyél haza!
-Nem!Még nem!-rázta a fejét.-Nem voltunk már eleget külön?
- Zayn!-húzódtam el tőle míg megtehettem,majd a kilincs után nyúltam,de hiába.Az ajtó zárva volt.Mikor zárta be?Eluralkodott rajtam a pánik.
-Ne aggódj!-hajolt közelebb.-Semmi olyat nem fogunk csinálni,amit nem szeretnél!-gyengéden összefonta ujjainkat,majd vezetni kezdett a sötétben.Apró lépteket tettem,miközben vigyáztam,nehogy elakadjak valamiben.Erősen szorítottam a kezét.Halkan kuncogott rajtam,majd megszólalt:-Vigyázz lépcső!-épp emeltem a lábamat,mikor hirtelen határozott,markoló kezeket érezte a combomon.A talaj pedig eltűnt a talpam alól.Torkomban akadt a levegő.-Így sokkal romantikusabb!-éreztem a mosolyt a hangjában,majd elindult felfelé.Arcomat a mellkasába fúrtam.Féltem.Semmi esetre sem szerettem volna itt tölteni az éjszakát.Az utolsó lépcsőfok után egy rövid folyosó következett.Majd egy ajtó ami egy holdfénnyel megvilágított szobát takart.Elvitt az ágyig,majd ráfektetett a puha takaróra.Ezután becsukta az ajtót,amit szintén kulcsra zárt,és  lassú mozdulatokkal mellém feküdt.-Most mitől félsz?-nézett a remegő kezeimre.
-Nem félek.-mondtam miután nyeltem egy nagyot.
-Akkor mi zaklatott fel?
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.Megragadta a vállamat és minden nehézség nélkül a mellkasára emelt.Órákig hallgattam szívének nyugodt verését miközben ő a hajamat simogatta,s ujjaival néha-néha kifésülte a kósza tincseket az arcomból.Miután tudtam,hogy nyugodt ,és nem háborog a lelke,nekem sem volt okom pánikra.Nyugodt szívvel feküdtem mellette és bevallom ,csodálatos volt vele lenni.
-Min gondolkozol?-törte meg az órákig tartó csendet.
-Nem igazán tudok gondolkodni.Csak egyszerűen jó veled lenni!-félénk tekintettel néztem fel csillogó ,barna szemeibe.
-Komolyan?-kérdezte keserves arckifejezéssel.Most mi rosszat mondtam?
-Igen!-próbáltam határozottabb hangnemre váltani.De ebben a helyzetben nem igazán sikerült.Ilyenkor mindig alulmaradok.-Miért foglalkozol velem ennyit?
Szívverése felgyorsult kérdésem hallatán.
-Aludj.-suttogta,majd kezeivel erősebben tartott testéhez.Lábát összefonta az enyémmel , ajkaival pedig nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-De én nem akarok aludni!-suttogtam.Nem szabad elaludnom!Nem láthat olyan állapotban!
-Későre jár.Nem szeretném,hogy miattam kialvatlan légy.
-Rendben.-lehunytam szemeimet és azon törtem a fejem,vajon mennyire ijedne meg,ha pár perc múlva sikítva hánykódnék mellette az ágyon.Nem szeretném őt is elveszíteni magam mellől.Bár még teljes mértékben nem az életem része,mégis nélküle minden olyan üres.
Ezen ábrándoztam miközben a nap sugarai észrevétlenül besettenkedtek a szoba ablakán.Zayn halk szuszogása töltötte be a szoba csendjét.Furcsa volt mellette ébredni.Még mindig mellkasán feküdtem.Kezei védelmezően körülöleltek.Óvatosan emeltem fel a fejemet,majd végigmértem nyugodt arcát.Mélyen aludt.Kibontakoztam öleléséből,majd a kulcsot elfordítva a zárban kinyitottam az ajtót és halkan lesettenkedtem a lépcsőn.Fogalmam sem volt hol voltam pontosan.A ház hatalmas volt,a környék ismeretlen.Elveszettnek éreztem magam,mint mindig.
Az álmosság túl nagy hatást gyakorolt rám ahhoz,hogy akár egy percig is agyalni tudjak azon,vajon merre is van itt a kiút.Végül is tök mindegy,mert amúgy bezárta az ajtót,szóval hiába is keresném a menekülő utat.Nem mintha nem szeretnék vele lenni,de aludnom kell.Szerencsétlenül forogtam körbe-körbe,mikor hirtelen megpillantottam magam mögött.Haja még így alvás után is tökéletesen állt.Szemeivel végigmért,majd elindult felém.
-Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte miközben kezem után nyúlt.
-Én csak szerettem volna hazamenni.
-Előbb reggelizzünk!Utána elviszlek rendben?-mondta,majd nyomott egy puszit a nyakamra.Igen,még mindig a lila foltra.
-Rendben.-suttogtam és követtem őt a konyhába.
Miután Zayn elkészítette a rántottát, megettük ,megittunk egy pohár gyümölcslevet,majd elindultunk haza.Az út csendesen telt.Majd mikor megállt a házunk előtt,felém fordult.
-Köszönöm,hogy velem voltál.El sem hiszed mennyire sokat számít ez nekem.-mondta halkan.
-Még mindig nem értelek.-csóváltam a fejem.
-Talán nem is baj!-mosolyodott el.
-De igen az!Szeretném tudni mit gondolsz!
-Most fáj a búcsúzás!-mondta miközben közelebb hajolt,és ajkaival a vállamat érintette.Kirázott a hideg érintése hatására.-De remélhetőleg nem kell sokat várnom a következő találkozásig.
-Szia Zayn!-köszöntem,majd kiszálltam az autóból.    






Legközelebb jön a következő!!:D

Chapter seventeen

Sziasztok Drága Olvasóim!
Hihetetlen nagy örömmel látom,hogy bővültünk!!!!!!!
Köszönöm ismét a kommenteket és a támogatást!:)
Továbbra is szívesen fogadok mindenféle véleményt!:)
Jó olvasást!:D



Miután kinyitotta nekem az ajtót megragadta a derekamat és beültetett az anyósülésre.Seperc alatt körbefutotta az autót,majd beült mellém.Csillogó szemei kissé nyugtalanná tettek.A kulcsok után nyúlt.
-Hová megyünk Zayn? -kérdeztem ijedt hangnemmel.
-Nyugodj meg!-simította végig  a kötést a csuklómon.-Legyen meglepetés.
-De Chris...
-Ne aggódj!-mondta,majd keze elindult a zsebem felé.Óvatosan húzta ki belőle a telefonomat.Miután kioldotta a billentyűzárat.Ujjai gyorsan érintették a képernyőt minden alkalommal más helyen.Nem telt bele egy percbe,máris visszaadta a kezembe.-Mostmár nem kell aggódnod miatta!-mosolygott elégedetten.
A motor hangja váratlanul búgott fel.Összerezzentem.Lehet,hogy nem jó ötlet.Addig kéne visszautasítani,amíg esélyem van kijutni innen.A gondolataim szétestek,nem tudtam mit tehetnék most.Mi lenne a helyes?Minden porcikámmal vágyom rá.De annak is teljesen a tudatában voltam,hogy veszélyes.Nem beszámítható.De erről ő egyáltalán nem tehet!A csalódás tette ilyenné és most rajtam akarja kiélni mindezt.Csak nem fog bántani.Egész testemben remegni kezdtem.Levegő szinte alig jutott a tüdőmbe ahogy küszködtem a könnyeimmel.Amióta megtörtént AZ a dolog,rettenetesen érzékeny vagyok.Még a semmin is képes vagyok elbőgni magam.Ami nem normális.Mármint én személy szerint utálok sírni!Gyengének látszom,ami nem akarok lenni!Ökölbeszorult  kezemből egyre csak kezdett kiszállni az erő.Reményvesztve bámultam kifelé az autó ablaküvegén mikor mutatóujját végigvezette állam vonalán.-Félsz?-kérdezte rekedt hangon.Lassan vezettem rá tekintetemet.Egy szavat sem tudtam kipréselni ajkaim közül.Az egész lényem úgy ahogy volt használhatatlanná vált.Mint egy elveszett rózsaszirom,amit a szél messzire elrepít a otthonától.Egy nagy semmi.Megpróbáltam kinyitni az autó ajtaját,de nem jártam sikerrel.Bezárta.A szívem őrült gyors tempót vett fel.Hátradőltem az ülésben.A jármű még mindig álló helyzetben volt a házunk előtt.Chris nemsokára hazaér.Ha itt találja Zaynt,tuti gyanút fog.Attól függetlenül,hogy Zayn elintézte,ő ezt nem tudja.
-Induljunk!-suttogtam erőltetetten,majd nyeltem egy nagyot.Elmosolyodott szavaim hallatán,ezután beindította a motort,és elindult...nem tudom hová.Csak mentünk a lámpákkal kivilágított ,kissé sötét úton.Azon gondolkodtam,vajon mit akarhat tőlem.Az rendben van,hogy én szeretem őt,de mi a helyzet vele?Érez egyáltalán valamit irántam?Vagy csak egy játékszer vagyok számára?Nem tudom mit gondoljak.A viselkedése sajnos semmit nem árul el a valódi lelkéről.Azt még soha nem mutatta meg nekem.Csak a legelején amikor először láttam azt az őszinte mosolyt az arcán.Az volt az,amivel egy életre magához láncolt.Amibe beleszerettem.
-Min gondolkozol?-szakított félbe.
-Semmin.-suttogtam lehajtott fejjel.
-Látom,hogy valami aggaszt.
-Ahogy téged is!-vágtam vissza.-Mi az amitől ennyire letört vagy mindig? 
-Ez nem tartozik rád.-mondta,majd befordult egy koromsötét utcába,amit fák öleltek körül az út két oldaláról.Egyre elhagyatottabb környékre értünk,mikor megpillantottam egy magas kaput mely egy gombnyomásra nyitódott ki a fekete Peugeot előtt.-Annyira hiányoztál.-mondta miután leparkolt az udvaron.
-Egyszerűen nem értelek.-ráztam a fejem.Összeszűkült szemekkel fürkészte az arcomat.
-Mit nem értesz?
-Hogy miért?És miért pont én?És mi ez egyáltalán.
-Ne aggódj!Rövid időn belül minden feltett kérdésedre választ kapsz majd!-mosolygott,majd kiszállt mellőlem.Udvariasan nyitotta ki nekem az ajtót,ezután megragadott,felvezetett a lépcsőn,majd a kulcsokat kezdte keresni a zsebében.Semmi kétség.Ez az ő háza.
-Miért jöttünk ide?-kérdeztem miközben idétlenül forogtam körbe-körbe a sötétben.
-Kettesben akartam lenni veled!-suttogta.Megragadta a kardigánom ujját,utána óvatosan lehúzta rólam.-Annyira régen nem éreztem már az illatodat!-morogta a fülembe miközben hajamnál fogva szorított magához.-És a bőröd puhaságát.-simította végig száját a nyakamon.-Megőrülök,ha nem lehetsz velem.Vágyom rád!-lehelte keservesen,majd hatalmas tenyere végigszántotta a hátamat.




6 darab komment után azonnal hozom a következőt!Azonnal....:D

Chapter sixteen

ZZZZZZZZZZSSSSSSSSSSSS!:P
Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Úgy döntöttem már ma meghozom az új részt!Hálátok jeléül elfogadok sooooooook soooooooook kommentet!:D Meg persze azért is,mert imáádok írni!*.*
Jó olvasást!:D



-Héj Alice!-bökdösött Loretta.-Minden rendben?
-Persze!-dadogtam.Nem ő volt.Nem tehette.
-Miért vágsz ilyen ijedt arcot?
-Én csak ismerem ezt a férfit.-mutattam a TV képernyőjére.
-Tessék?!-kérdezte csodálkozva.Kezem ökölbe szorult mikor újra rápillantottam.-Történt veled valami amíg távol voltam?
-Az az igazság,hogy elég sok minden történt.-húztam el a számat.
-Kezdesz megijeszteni!
-Mindent elmesélek!-mondtam,majd hátravonszoltam őt az öltözőbe,ami mellesleg pont ugyanolyan volt mint eddig,és elmondtam neki mindent  elejétől fogva a végéig.
-Te jó ég.-nagy szemekkel mért végig miközben a nyakamon lévő már-már halványuló lila foltot nézte.-És Zayn ennyire bevadult volna?
-Remélem nem ő volt!Azóta nem találkoztunk,mióta eljött hozzám bocsánatot kérni.
-Ez durva.
-De ezt senkinek nem mondhatod el ugye tudod?!
-Persze hogy tudom!
-Még a bátyám sem tud semmiről.
-Pedig előtte nem kéne titkolóznod!
-Tudom.-hajtottam le a fejem.-De egyszerűen nem merem elmondani neki.Félek,hogy esetleg...
-Nem engedne a közelébe!
Erre inkább nem mondtam semmit.
-Te szerelmes vagy!-jelentette ki.
-NEM!-ordítottam az arcába.Nem nem nem és nem!Én soha nem leszek szerelmes!
-De igen!Alice!Ez egyáltalán nem rossz dolog!
-Nem nem!-mondtam,majd otthagyva őt kirohantam a pulthoz.De hiába menekültem.Utánam jött.
-Valld be!
-Nem!
-Szereted Zaynt!
-Egyáltalán nem!
-Nekem nem tudsz hazudni!
-Tudod mit?!-szembe fordultam vele.-Igen!Szeretem Zaynt!Amióta csak megláttam, ő jár az eszemben!A csillogó szemei, a mosolya,a keze ,a tetoválásai,az arca,a hangja!Minden egyes percben csakis Vele szeretnék lenni!Megérinteni és érezni az illatát!Szerelmes vagyok belé!-kiabáltam kikelve magamból.Teljes mértékben idiótának éreztem magam ebben a pillanatban,de egyáltalán nem érdekelt.Rohadtul jól esett ezt végre kimondani valaki olyannak,akiben megbízom.Loretta arcán diadalmas mosolyt véltem felfedezni.Büszke volt magára,hogy egy ép vallomást ki tudott belőlem húzni.Ugyanis mint már tudjátok nem igazán szeretek lelkizni,vagy akár megnyílni az emberek előtt.Az nem az én világom!Jól megvagyok egyedül.Ezért is gond a pszichológussal való beszélgetés.
-Most már jobb?-kérdezte.
-Sokkal!-sóhajtottam,majd leültem egy székre.
-Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz!
-Igen!-suttogtam,majd ismét betrappoltam az öltözőbe.
Jó volt újra dolgozni.Már hiányzott ez a közeg.A régi vendégek pedig szerencsére nem pártoltak el tőlünk.Ugyanolyan jó volt a forgalom,mint eddig.Sőt!A főnök is benézett párszor.Üdvözölt minket ,megnézte a kasszát azután tovább állt.Mit is várhattunk volna tőle?
-Kik váltanak minket?-kérdeztem mikor az utolsó rendelést is kivittem.
-Jessicáék.-hangneme mutatta mennyire örül a kiírt személyeknek.-De még van bő egy óránk a váltásig!
-Hurrá!-lóbáltam a kezeimet.
-Ugye milyen jó?!
-Hétvégén  lesz élő zene?-kérdeztem reménykedve.
-Szerintem igen.Erről még nem beszéltünk!
-Hát remélem.
Az a "bő egy óra" igencsak hamar eltelt.Miután átöltöztem,fogtam a szatyrom ,bevártam Lorettát,majd elindultunk haza.Ő autóval,én pedig motorral.
Már az ajtóban álltam a kulcsokkal bíbelődve  mikor valaki hirtelen elkapta a kezemet,és meleg testéhez szorított.Légzésem azonnal szaporává vált.Az az illat.Halk csilingelés hallatszott mikor a kulcsok földet értek  mellettem.Remegve néztem fel látogatóm csillogó ,barna szemeibe,melyek szinte égtek a vágytól.Szája széles mosolyra görbült.Szabad kezét felcsúsztatta hátamon ezzel még kevesebb teret hagyva magunk közt.
-Hiányoztál.-suttogta.
Összeszorítottam szemeimet míg másik kezével fejemet döntötte oldalra.Így tökéletes ráláthatóságot nyert a lila foltra.Mutatóujjával gyengéden végigsimította azt,majd ismét egy puha csókot lehelt rá,mint a múltkor.Felnyögtem.Nem fájt.Nem a sérülés fájt!Csupán az érintés mellyel minden egyes találkozásunkkor megőrjít.De amíg őt ez boldoggá teszi,addig semmiféle kifogásom nincs ellene.Azt tesz velem,amit csak akar!Én hagyni fogom neki.Már a boldogsága érdekében is.
-Hol voltál?-kérdeztem halkan miközben a pulóverjét markoltam a mellkasán.
-Elutaztam egy időre.
-És mégis hova?
-A szüleimnél voltam.
-Értem.
Próbáltam elhúzódni tőle,de olyan erősen tartott,hogy egyszerűen megmozdulni sem bírtam karjai közt.
-Elengedsz?-kérdeztem félve,majd lassan felvezettem tekintetemet az arcára.
-Most velem jössz!-mondta határozottan.
-Mi?Mégis hová?
-Túl sokáig voltam tőled távol. De ezt most bepótoljuk!-mosolyodott el,majd megragadta ép karomat és levezetett a lépcsőn az autója felé amely a ház előtt parkolt.




Soksoksoksoksoksoksok kommentt kérek!Nem győzöm elégszer hangsúlyozni!!!!Köszönöm az eddigieket!:DD :)) Vagy akár a szavazásnak is nagyon örülnék!Az már tényleg csak egy gombnyomás!:)

Egy kis alku :P

Ha megkapom még ma a negyedik kommentet,egy hetet sem kell várnotok és hozom az új részt!Akár szerdán!:D
Rajtatok múlik!:))

Chapter fifteen

Salalalalalalaawhoooooo!:)
Sziasztok Kedves Olvasóim!:D
Hatalmas jókedvvel kezdek neki az új résznek!Remélem tetszeni fog majd!Naaaaaagyon naaaagyon örülök a sok látogatómnak!Köszönöm,hogy bíztattok!Jól esik!:)
Jó olvasást!!!!!:)




Zayn egy kissé meghökkent a tetteimen.Biztos vagyok benne,hogy nem ezt várta tőlem.Annál sokkal többet számít nekem ez a fiú.Nem tudom elmagyarázni.Egyszerűen kötődöm hozzá.Szükségem van rá.Az illatára,az érintésére,mindenre  ami ő!Lassan felemelte kezeit,majd körülölelte a derekamat ,száját pedig a fülemhez emelte és folytatta:

You can't go to bed without a cup of tea
Maybe that's the reason that you talk in your sleep
And all those conversations are the secrets that i keep
Though it makes no sense to me


I know you've never loved the sound of your voice on tape
You never want to know how much you weigh
You still have to squeeze into your jeans
But

You're perfect to me

I won't let these little things slip out of my mouth
But if it's true, it's you, it's you, they add up to
I'm in love with you and all these little things


You never love yourself half as much as i love you
You'll never treat yourself right darling but i want you to
If i let you know, i'm here for you
Maybe you'll love yourself like i love you oh and


I've just let these little things slips out of my mouth
'Cause it's you, oh it's you, it's you they add up to
And i'm in love with you (and all these little things)


I won't let these little things slip out of my mouth
but if it's true, it's you, it's you they add up to
I'm in love with you, and all your little things.


A hideg rázott tökéletes hangja hallatán.Ahogy lehelete végigsiklott a nyakamon...Belemarkoltam selymes hajába,majd óvatosan elhúzódtam tőle.A szívem vadul dörömbölt a mellkasomban.
-Bocsáss meg nekem!-suttogta halkan miközben égő szemeit arcomon legeltette. 
-Megbocsátok!-mondtam,majd elmosolyodtam.Félénken nyújtotta nekem a virágot.-Köszönöm! 
Egyik kezével végigsimította a lila foltot a nyakamon,a másikkal pedig felemelte a sérült kezemet és egy apró csókot lehelt rá.Felszisszentem a nem várt érintésre.
-Esküszöm megölöm.-morogta mérgesen.
-Zayn.
-Nem hagyom ennyiben!
A boldogságot ismét a harag és bánat váltotta fel.Miért kell?!Miért ért véget ilyen hamar?!Szükségem van a mosolyára!Boldognak kell lennie!
-Ne félj!Én vigyázok rád!-suttogta halkan,majd nyomott egy puszit a nyakamra.A libabőr végigfutott a testemen ahogy ajkai érintkeztek a nyakammal.Annyira puha volt.
-Rám nem kell vigyáznod!
-De igen kell!-emelte fel a hangját.-Mert az enyém vagy!
-Nem vagyok a tulajdonod!-távolodtam el tőle.
-Ó dehogynem!-lökött neki az ajtónak,majd szorosan megmarkolta a sérült csuklómat.-Az enyém vagy!Senki másé!Csakis az enyém!
-Ahh!-nyögtem fel.
-Ezt nem hiszem el!-eszmélt fel hirtelen,majd eltávolodott tőlem.-A rohadt életbe hogy megint sikerült elb*sznom!
Egy hatalmasat ütött a mellettem lévő  falba,amiről azon nyomban lehullott a vakolat.A szám elé kaptam a kezem.Villámokat szóró szemekkel nézett rám.Lélegzetvétele szaggatott volt,állkapcsa pedig összeszorult a düh hatására.Egy pillanatra olyan volt, mint az apám.Egy kövér könnycsepp szánkázott végig az arcomon.Amint meglátta,mérhetetlen mennyiségű fájdalmat véltem felfedezni tekintetében.Megrázta a fejét,majd elrohant.Megint egy szó nélkül itt hagyott.Én pedig leültem a lépcsőre,és gondolkodni kezdtem,hogy milyen szép is volt az a pár perc.


Másnap a főnököm felhívott,hogy jövőhéttől újra munkába állhatok.Ennek nagyon örültem ugyanis végre nem kell itthon kuksolnom egyedül.A  baj viszont az volt,hogy Loretta még mindig nincs itthon.Ráadásul azóta nem is jelentkezett.Nem tudok róla egyáltalán semmit.Zaynről pedig ne is beszéljünk.Remélem semmiféle őrültséget nem csinált.Tudni szeretném mi van vele.Hogy minden rendben van-e.Hiányzik.


Az elkövetkezendő napokban nem csináltam semmi lényegeset.Itthon ültem és vártam a jövő hetet.Chris szokás szerint dolgozott,Zayn pedig egyszer sem jelentkezett.Nem mintha kellett volna,csak aggódom miatta.
Olyan hamar elrepült ez a pár nap.Nem is vettem észre és máris hétfő volt. Már lázasan készülődtem ,mikor Chris hirtelen elém ugrott a semmiből.
-Ezt ne csináld többet!-ordítottam le a fejét.
-Bocsi Hugi!-húzta féloldalas mosolyra a száját.
-Menj már arrébb!-löktem el az utamból.-Elkések miattad!
-Már ezer éve nem ültél motoron!
-Most majd bepótolom!Szia bátyus!-nyomtam egy puszit az arcára,majd rohantam ki az udvarra a járgányom felé.Rengeteg lelkesedés volt bennem.Mintha az első napom lenne komolyan mondom.Felugrottam a motorra,majd elindultam a munkahelyem felé.Miután leparkoltam ,fogtam a táskám és elindultam a bejárat felé.Ott pedig Loretta hozta rám a frászt.
-Te idióta!-kiabáltam,majd megöleltem a   legjobb barátnőmet.-Te mikor jöttél haza?
-Tegnap!-mosolygott.
-Nem is jelentkeztél!
-Ne haragudj!Csak annyira örültem,hogy láthatom a nagyiékat!
-Jó gondolom nem azon filóztál mikor hívhatnál fel.
-Hát nem!
-Csak tudod hiányoztál!
-Nem mondod?-kérdezte meglepődöttséget színlelve.
-De!-ütöttem a vállába.
-Na gyere!Nézd meg mit alkottak!
Megragadta a kezem,majd bevezetett a kávézóba.Fel sem ismertem!Semmi nem volt a régi.

A színpadot egy külön térbe helyezték el.Tökéletesen meg volt csinálva minden.
-Ejha!-mondtam elismerően.-Ez igen!Nagyon jól néz ki!
-Ugye?Szerintem is!Nézd!Még TV is van!-vezetett a pult felé amely felett ott volt felrögzítve egy kisebb LCD TV.Épp a  hírek mentek.
-Tegnap éjjel egy halott férfit találtak a rendőrök egy elhagyatott szeméttelepen.Harminchat év körüli,magas,körözött bűnöző volt.Többszörös gyilkosság végrehajtása miatt körözték.
Ezután egy képet mutattak,amin egy ismerős férfit véltem felfedezni.
-Nem lehet!Lehetetlen.




A kommenteket továbbra is kérem.Mit szólnátok,ha túlteljesítenénk önmagunkat? 4 db komment után jön a következő rész!!Őszinte véleményeket kérek!köszönöm!:DD :) :3
Ja és mit szóltok a kinézethez?Ez nagyon fontos kérdés!:)Kérem a véleményeket erről is!