II./Chapter ten

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismét eltelt egy hét.
Most már talán kissé nyugodtabb körülmények között hozom nektek az új részt.
Remélem mindnekinek tetszeni fog és hosszú véleményekkel bombáztok majd :)
Jó olvasást!HAVE FUN!










Az a különös ajtó a folyosó végén még mindig akkora rejtély volt számomra.Talán most van a megfelelő alkalom, hogy végre kiderítsem mi is van ott igazából.A padló nyikorogni kezdett ahogy sétálni kezdtem a hatalmas fadarab felé.Félelemmel töltött el a tudat, hogy egyedül vagyok ebben a hatalmas házban, de nem hátráltam meg.Tudnom kell mi az, amit rejteget.Mikor már egészen közel voltam, megpróbálkoztam a kilincs lenyomásával, de amint vártam, az egyszerűnek tűnő terv nem vált be.Vajon hol tarthatja a kulcsot?Megindultam a szobánk felé amikor eszembe jutott, hogy kipróbálhatnám a filmekben jól bevált módszert és benézhetnék a lábtörlő alá.Ugyanis ezelőtt az ajtó előtt még az is volt.Óvatosan lehajoltam és felemeltem az anyagot.Meglepetésemre a kis fémdarab ott hevert a földön.Mosolyogva kaptam fel és hamar a zárba illesztettem.A szoba korom sötét volt amikor átléptem a küszöböt.Oldalra nyúltam, hogy megtaláljam a kapcsolót, de ahogy matattam a sötétben, valamit levertem a falról ami nagy csörömpöléssel ért földet.Remek.
Jobban kitártam az ajtót, hogy egy kis fényt csempésszek a élettelen helyiségbe.Kitartóan kerestem tovább, mire végre rátaláltam a kis gombra.Amint felkapcsoltam, szemeim elkerekedtek.Amerre  néztem, mindenhol csak fegyvert láttam.A falakon több sorban polc volt rögzítve melyen különféle fegyverek és cigarettás doboz díszelgett.A padlón nem volt szőnyeg.Egyedül a dobozok tömege takarta a szürke felületet melyekben úgy szint pisztoly és kis zacskóban drog volt.
Ahogy tovább mértem fel a szoba tartalmát, felfedeztem egy másik ajtót mely tovább vitt egy másik kis szobába ahol csupán egy asztal, egy szék és egy hamutál volt.Szóval ide menekül Zayn amikor egyedül akar lenni.
A hatalmas ablak az utca másik felére nyílt amerre szinte senki nem járt.Jobban inkább a fák sűrű tömege szívta Zayn gyakran terjedő cigarettafüstjét.Irdatlan büdös volt itt.Gondolom legutóbb elfelejtette kinyitni, hogy szellőzzön kicsit míg ő nincs itt.Hamar sarkon fordultam és visszalépdeltem az előző helyiségbe becsukva magam után az ajtót.A kép melyet levertem, még mindig a földön hevert betakarva a szilánkdarabokkal.Lehajoltam, hogy felvegyem, de amikor megláttam kik vannak rajta, könnyek gyűltek a szemembe.A képen Zayn családja szerepelt ahogy átölelik egymást és mosolyognak.Annyira boldognak tűnnek.Most meg minden elromlott.
Óvatosan felszedtem a darabokat, a képet pedig a helyére illesztettem.Ki kell cserélnem a keretet mielőtt Zaynt hazaengedik.Miután a veszélyes szilánkokat a kukába dobtam, bezártam az ajtót és a kulcsot gondosan visszahelyeztem a lábtörlő alá.Ez volt az, amit annyira titkolt?A rengeteg fegyver és a drog?Hangos telefoncsörgés szakította félbe a gondolatmenetemet.
-Haló!-vettem fel azonnal.
-Hol vagy?-hangja aggódó volt és szokatlanul rekedt. Feltűnően lihegett a telefonba.
-Zayn minden rendben?
-Hol vagy?-ismételte újra.
-Itthon.Te mondtad, hogy jöjjek haza.Mi a baj?
-Nincs baj.-fújta ki a levegőt.-Csak azt hittem...
-Mit hittél?
-Mindegy.Most keltem fel és megijedtem mikor nem találtalak itt.
-Nyugodj meg.Liam hazahozott.Minden rendben van.
-Akkor jó.-sóhajtott.-Ne haragudj, hogy rád ijesztettem.Nem állt szándékomban.
-Semmi gond.
-Ugye nem félsz otthon egyedül?Mégiscsak kényelmesebb mint itt nem?
-De igen.Nem félek.Holnap úgyis bemegyek hozzád Liammel.
-Várlak.-mondta kicsit halkabban.Éreztem, hogy mosolyog.
-Szeretlek Zayn.
-Én is téged Pöttöm.Jó éjszakát!
-Neked is.Szia!
-Szia!
Miután lefürödtem, leültem egy kicsit a TV elé, hátha találok valami értelmesnek tűnő műsort.Fél tíz felé járhatott az idő mikor hirtelen kopogás zaja ütötte meg a fülemet.Bevallom kissé megijedtem.Ki lehet az ilyenkor?Nehezen feltápászkodtam a kanapéról, majd a kulcsokkal a kezemben elindultam a bejárat felé.Felágaskodtam és óvatosan belenéztem a kukkolóba.Hisz mégsem kiabálhattam ki, hogy ki vagy?!
-Indulhat buliiiiiiii?!-kérdezte lelkesen Liam mikor kinyitottam az ajtót.
-Ez most komoly?-néztem rá álmos fejjel.
-Jöttem, hogy felvidítsalak.-magyarázta miközben igyekezett féken tartani a kezéből lecsúszkáló chipses zacskókat.
-Zayn küldött igaz?-vontam fel a szemöldököm.
-Party!!-kiabált tovább.
-Fogd már be!-pirítottam rá.-Inkább gyere be!-ragadtam meg mellkasán a pulóvert, majd behúztam őt a házba.-Szóval?-vontam kérdőre miközben felakasztotta a kabátját.
-Mit szóval?
-Zayn küldött igaz?
-Par...-máris vette a levegőt, de én közbeszóltam.
-Állj!-emeltem fel a kezemet.-A kérdésemre válaszolj!
-Igen, Zayn küldött oké?Most jó?
-Jó.-mosolyodtam el.-De minek is?-zártam be utána az ajtót.
-Hogy ne legyél egyedül.Veszélyes ezek után ebben a hatalmas házban lenned.
-És minek az a sok chips?
-Megenni?-vágott értelmetlen arcot.
-Ja, oké.-hagytam rá, majd követtem őt a nappaliba ahol ő már javában elhelyezkedett.
-Neked egy kis beszélgetésre van szükséged.
-Nincs szükségem semmilyen beszélgetésre.
-Gyerünk!-terpeszkedett szét.-Halljam.Mi a baj?-nézett rám.
-Nincsen baj Liam!-erősködtem, de tudtam, hogy a végén ő fog győzni.
-Na persze.-mondta kissé szemrehányóan.-A gyerek aggaszt?Vagy Harry zaklat megint?
-Nem dehogy!-ellenkeztem azonnal.-Én csak...félek.
-Mitől?-fordult velem szembe.
-Ha kiderül az igazság, mindennek vége.Zayn egy ilyet már biztosan nem fog tudni megbocsátani nekem.Egy igazi k*rva vagyok Liam.
-Mégis hogy mondhatsz ilyet?!-förmedt rám.-Jól van Alice figyelj!-kiegyenesedett és belekezdett a hegyi beszédbe.-Ami Harryvel történt, az megtörtént.Mindenki követ el hibákat.Attól, hogy egyszer lefeküdtetek, még nem vagy kurva.Sokan nincsenek tisztába a kurva szó fogalmával.Az viszont tény, hogy nem kellett volna ennek megtörténnie.
-Szerinted el kellene mondanom Zaynnek?
-Nem tudom.Ez a te döntésed.Nem foglak befolyásolni.
-Annyira tanácstalan vagyok.És olyan rosszul érzem magam.
-Ha könnyítene a lelkiismereteden, hogy mindent bevallasz, tedd meg.
-De félek, hogy elhagy.
-Szerintem esélytelen.Túlságosan szeret ahhoz, hogy elhagyjon.Ismerem Zaynt és még soha nem láttam, hogy ennyire kötődött volna valakihez.
-Liam.-fújtam ki a levegőt.-Valószínűleg terhes vagyok Harrytől.Ezt mégis hogy lenne képes megbocsátani nekem?
Percekig csak hallgatott, majd rám nézett.
-Ő sem egy földre szállt angyal.-ennyit mondott, majd a TV felé fordult unottan váltogatni kezdte a csatornákat.-Egyébként nyugodtan egyél.-mutatott az asztalon heverő temérdek mennyiségű sósra, majd ő is elvett egyet.
-Köszönöm, nem.-hátradőltem a kanapén, majd a pocakomat kezdtem simogatni.
-Jól vagy?
-Jól.-sóhajtottam.-Csak olyan szétesettnek érzem magam.
-Minden rendbe fog jönni.Meglátod.-nyugtatgatott.
-Ha igen, akkor az még nem most lesz.
-Hamarosan.-nézett rám utoljára, majd figyelmét ezek után a TV-nek szentelte.Fél óra után már elég nehezen bírtam nyitva tartani a szemeimet, így elnézést kértem Liamtől s felmentem aludni.Mikor már majdnem sikerült elaludnom, kopogtattak az ajtómon.
-Gyere.-hívtam halkan.
Liam lassan benyitott, majd leült mellém az ágyra.
-Baj van?-kérdeztem.Csendesen figyelte az arcomat.
-Nincs.-mondta.-Csak azt akartam mondani, hogy lefekszem én is.És persze megnézni hogy vagy.
-Rendben.Készítettem neked oda paplanokat a kanapéhoz.
-Köszönöm szépen.-mosolyodott el majd megszorította a kezemet.-Jobban vagy már?
-Igen.-sóhajtottam.-Köszönöm Liam, hogy mellettem vagy.Tudod amióta újra itt vagy velünk, úgy érzem, mintha a bátyám lennél.
-Ha már a másik nem kíváncsi rád.-mondta kissé talán mérgesen.
-Ne mondd ezt.-fordítottam el a fejem szomorúan, majd az ablakon kezdtem kifelé bámulni.
-Én nem azért mondom ezt, hogy bántsalak Pöttöm.
-Tudom.De akkor is fáj a tudat, hogy igazad van.
-Talán kicsit érzéketlen vagyok, de szerintem felejtsd el őt.Elutazott a pénzért.Neki más nem számított.
-Én ezt nem tudom elképzelni róla.
-Akkor szerinted mégis mi történhetett, hogy már több, mint hét hónapja nem jelentkezik?
-Csak azt remélem semmi szörnyűség nem történt vele.
-Nem tudom Al.-rázta a fejét.-De most pihenj oké?Én is megyek.Ne aggódj vigyázok rád.Semmi baj nem lesz.
-Köszönöm Liam.Jó éjszakát.
-Neked is.
Miután rám mosolygott, felpattant és elhagyta a szobát. Visszafordultam az ablak felé és csendesen figyeltem a csillagos eget a puha, kényelmes ágyamból.Csak Zaynre tudtam gondolni és hogy mi lehet vele.Remélem semmi gond nincs.Fogtam a mobilomat és tárcsázni kezdtem a számát.Az első csengés után felvette.
-Zayn!
-Valami baj van?-kérdezte azonnal.
-Nem.Nincs semmi baj.Nyugodj meg.Csak nagyon hiányzol és nem bírok elaludni.
-Szeretnél beszélgetni?
-Csak ha nem zavarlak és aludnál szívesebben.
-Tudod, hogy mindez baromság.
Felnevettem.
-Jobban vagy már?
-Sokkal.Valóban hiányzott ez az alvás. Liam?
-Épp most feküdt le aludni.
-Remélem a kanapén.-mondta sejtelmesen.
-Igen, a kanapén.-kuncogtam.-Liamre nem lehetsz féltékeny.Ő a második bátyám.
-Mióta?
-Mától.
-Chris nem jelentkezett?
-Nem.-sóhajtottam.-Nem tudom Zayn.Rosszat sejtek.Mi van, ha valami baja esett?
-A sors mindenkinek kiszabja méltó büntetését.
-Zayn!
-Igen?
-A múltkor azt mondtad, végleg kiszálltál ebből az ügyből.Hazudtál?
-Igen.-válaszolt rekedt hangon.-A főnököt nem sikerült megölnöm.Mentségemre szóljon, hogy megpróbáltam.
-Zayn!-nyögtem fel keservesen.
-Ne haragudj rám Alice!Kérlek!-sóhajtotta.-A legjobbat akartam mindkettőtöknek.
-Akkor nem hazudnod kellett volna.De most már mindegy.Megtörtént a legrosszabb és ki tudja mi lesz még ezek után.
-Semmi.Elmegyünk innen olyan messzire, amennyire csak lehet.
-Én nem akarok elmenni.Itt az otthonom.
-Ezt majd megbeszéljük rendben?Most menj aludni mert későre jár.
-De nem tudok.
-Nem fáj semmid ugye?Annyira szeretnék melletted lenni.-sóhajtotta.-Ehelyett itt fekszem ebben a k*rva ágyban és döglök már vagy két napja.
-Nyugodj meg jó?Velem minden rendben van.
-Akkor is melletted kellene lennem és vigyáznom rád.
-Ilyen állapotban nem. Liam itt van mellettem.Benne megbízol ugye?
-Most miért kérdezed ezt?
-Csak meg akarok bizonyosodni róla, hogy van egy ember akiben teljes mértékben megbízol.
-Bízom Liamben.-jelentette ki magabiztosan.
-Feltétel nélkül?
-Akiben feltétel nélkül bízom, az te vagy.Te sosem vernél át.Tudom.
Torkomban gombóc nőtt a tudattól, hogy egyáltalán nincs igaza.El kell mondanom neki.De még nem most.
-Most megyek.-suttogtam halkan.-Holnap bemegyünk hozzád.
-Várlak Szerelmem.
-Szia.
-Alice!-kiáltott fel váratlanul.
-Mi az?-kérdeztem ijedten.
-Mikor kell menned a következő kivizsgálásra?Mert nekem nagyon úgy rémlik, hogy ma kellett volna.
-Megnézem a naptárat.-mondtam miközben már másztam kifelé a puha ágyból.
Hosszú csend uralkodott a telefonban miközben lázasan lapozgattam a dátumok között.-Holnap kell.-mondtam megkönnyebbülten mire Zayn is nagyot sóhajtott.
-Akkor mindenképpen jössz ugye?
-Persze.-mosolyodtam el selymes hangja hallatán.-Holnap találkozunk.Szeretlek.
-Én is téged.-és ezzel megszakította a vonalat.

II./Chapter nine

Sziasztok Kedves Olvasóim!Megérkeztem az új résszel, remélem.tetszeni fog. Jó olvasást!HAVE FUN!





-Niall!-kiáltott fel örömében, majd arca ismét eltorzult.
-Csak óvatosan jó?-kértem.Bólintott, majd tekintetét ismét Niallre vettete.
-Mi történt veled?-ült le mellé az ágyra, én pedig a székemhez sétáltam.
Miközben Zayn próbálta elmesélni a történteket, Niall figyelmesen hallgatta a beszámolóját.
-Szóval akkor most egy elmebeteg ember késsel a mellkasodbe véste, hogy Hazug ?-kérdezte miután Zayn befejezte az élménybeszámolót.
-Ja.Kábé így történt.
-Megnézhetem?-kérdezte tétovázva.
Zayn megragadta a takaró szélét és óvatosan lehúzta magáról.Niall szája tátva maradt.
-És mit szóltak a orvosok?-kérdezte.
-Még nem beszéltem egyikkel sem.Csak Alice.-nézett rám.
-Hát igazából nem mondtam neki semmit ezekről.Nem tudtam mit mondani.
-És mit fogsz, ha kérdezi?
-Majd Zayn beszél helyettem.
-Öcskös?
-Fogalmam sincs mit fogok mondani.-húzta vissza magára a takarót.
-Nagy bajba fogsz kerülni emiatt.-rázta a fejét Niall.
-Nem akarok börtönbe menni.
-Csak mondd el az igazat.
-Megőrültél?Azonnal lebuknék.
-Előbb kellett volna gondolkoznod.
-Már késő a kioktatással.-sóhajtotta.-Amikor szükségem lett volna rátok, egyikőtök sem volt mellettem.De mindegy.Lényegtelen.
-Sajnálom Zayn.
-A sajnálatoddal nem vagyok kisegítve.-nézett fel rá komoly tekintettel.
-Tudom.
-Nem hibáztatlak Niall.Én sem álltam volna egy olyan ember mellett, mint én.
-Miért mondod ezt?
-Mert egy undorító, szörnyű ember vagyok.
-Ez nem igaz!
-Fejezzétek be kérlek!-szóltam közbe rosszulkodva.
-Valami baj van Pöttöm?-kérdezte azonnal Zayn.
-Egy picit szédülök.
-Niall hívj orvost!-utasította, mire ő azonnal felugrott.
-Semmi baj nem kell!-vágtam közbe azonnal, de későn.Niall valószinűleg már rég a folyosó végén járt.Kifújtam a hosszan benntartott levegőt.
-Minden rendben lesz!-ragadta meg a kezemet.-Itt vagyok veled.-ajkait hosszan kézfejemen tartotta.
-Nagyon félek Zayn.-sóhajtottam miközben egy könnycsepp hulott a fehér anyagra.Hiába vagyok biztonságban mellette.Ezek után nem tudok nyugodtan élni.
-Nem fogom hagyni, hogy bántsanak.
-Még magadat sem tudtad megvédeni.-keze ökölbe szorult.Nem szemrehányásnak szántam, viszont  határozottan annak hangzott.
-Azt akarod mondani, nem vagyok képes megvédeni titeket?-kérdezte mérgesen.
-Nem.Félreértesz.Csak...-az ismerős férfi ijedt arckifejezése zökkentett ki a gondolatmenetemből mely hirtelen felbukkant az ajtó mögül.
-Mi a baj?-lépett rögtön mellém.
-Szédülök kissé.-álltam volna fel, de nem engedte.Azonnal visszatolt a székre.
-Maradjon ülve kérem.-leült elém az ágyamra, így Zaynnek háttal voltam.Párszor mikor a férfi hozzám ért, hallottam Zayn morgását, de nem foglalkoztam vele.Ezt igazán megérthetné.-A pulzusa rendben van.Nincs fejfájás, esetleg hátfájás?
-De igen.A hátam elég gyakran fáj.
-Le tudná venni a felsőjét itt, vagy átmenjünk máshová?-kérdezte udvariasan.
-Itt megfelel.-válaszolt helyettem szúrósan Zayn.Persze ebből is ügyet kell csinálnia.
Niall elfordult, míg Zayn egy percre sem vette le rólam a tekintetét.Miután óvatosan áthúztam a fejemen a felsőt, háttal fordultam az orvosnak, hogy meg tudja vizsgálni a hátamat.Zayn mindvégig a hasamat figyelte.Mikor megéreztem a bőrömön a férfi jéghideg ujjait, felszisszentem.Zayn azonnal felhorkant.Megfogtam a kezét, hogy nyugodjon le, de nem igazán sikerült hatnom rá.Arckifejezése egyre gorombább lett.
-Nem látok vagy érzek semmi  furcsát.-jelentette ki öt perc után.
-Köszönjük.-reagált Zayn, tudatva, hogy akár le is léphet, de nem tette.Tovább kérdezgetett míg visszavettem a felsőmet.
-Hogy telt az estéje?
-Rendben volt köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Nem éhes?Evett már ma?
-Igen.
-Igyon sokat!Valószinűleg a folyadékhiány miatt szédült.-arca komollyá vált.
-Rendben.Köszönöm szépen.
-Ugyan.Viszlát.-rám mosolygott mielőtt becsukta volna az ajtót.
-Komolyan féltékeny vagy?-fordultam felé kuncogva.
-Nem!-makacskodott.Niall röhögve fordult vissza.
-Nyilvánvaló.-mondta ő is egyetértően.
-Hagyjatok már!Hogy lennék már féltéken egy ilyen kis pöcsre?
-Zayn!-kiáltottam fel a kelleténél kicsit hangosabban.
-Beszéljünk másról.
-Nagyon kedves férfi volt.
-Ja.Lehet neki kellene feleségül vennie téged.-jelentette ki bunkón.Szívembe fájdalom nyilalt ahogy megemésztettem gúnyos szavait.Fogtam magam és kisétáltam a kórteremből.
Miért kell mindig így végződnie?Miért van az, hogy sikerül addig jutnom, hogy ezt hozzam ki belőle?Könnyes szemmel sétáltam lefelé a lépcsőn miközben azon gondolkoztam, talán jobb lenne hazamennem.De nem akarom őt egyedül hagyni.
-Alice!-kiabált utánam Niall.
-Tessék.-fordultam vissza.
-Gyere vissza kérlek.-fogta meg a kezem.
-Nem.-húztam ki a szorításából.
-Nem lesz jó vége.Ismered milyen!-figyelmeztetett.
-Rendben.-sóhajtottam, majd elindultam visszafelé.Zayn már az ajtóban ácsorgott miközben a kilincsben kapaszkodott.-Mit művelsz?Megőrültél?!-pirítottam rá, mire elmosolyodott.Visszavezettem őt az ágyra, majd lefektettem.
-Nem úgy értettem.-rázta a fejét.
-Tudom.-simítottam végig borostás arcán.-Aludj.
-Én megyek.-szólalt fel Niall mögöttem.-Majd benézek még.
-Rendben.Köszönöm, hogy feljöttél tesó!-miután kezet ráztak, Niall eltűnt.
-Ő barát.-jelnetettem ki pár perc csend után.
-A legigazibb mindközül.-helyeselte.-Haza kell menned ma éjjelre.
-De...
-Nem maradhatsz itt.Nem neked kedvezők az itt lévő körülmények.
-Jó.-egyeztem bele.Talán igaza van.
-Majd megkérem Niallt, hogy vigyázzon rád.
-Mindenki elfordult tőlünk Zayn.-hajtottam le a fejem.
-Ha Lorettáról beszélsz, ő sosem volt különb.
-Ne beszélj így róla.Nagyon jó barát volt.
-Nevetséges.-lehelte.-Sokkal inkább nevetséges.-nézett rám.-Azért elhagyni valakit, mert terhes.Őszintén szólva undorító.
-Ha visszagondolok, megértem.Nem úgy viselkedtem vele ahogy kellett volna.
-Nehogy már ezért is magadat hibáztasd!-horkant fel, majd arca fájdalmassá vált.
-Te pedig ne beszélj már kérlek!Aludj jó?Légyszíves!Nagyon szépen kérlek!
-Jó.-sóhajtott, majd lehúnyta a szemeit.-Énekelsz nekem?-suttogta óvatosan.
-Mi?
-Énekelj nekem.
Hosszú perceken át csendben ültem előtte.Már épp kinyitotta volna a szemét, mikor hirtelen belekezdtem.

"Soha nem voltam még rosszban senkivel
Soha nem bántottam senkit semmivel
És ha rózsaszínnek tűnik, amit magamról mondok én
Az az igazság, hogy mégsincs szerencsém

Soha nem álmodtam túl nagy álmokat
Minden álom mélyén volt egy gondolat
Néhány igaznak hitt gondolattól felnőtt lettem én
Az az igazság, hogy mégsincs szerencsém

Ha megérint majd a világ,
el ne tévedj vadvirág!
Mert ha messze mennél,
félnél egyre jobban félnél,
hogy nem gondolnak rád."


Zayn szemei egész végig az arcomat pásztázták.Csodálkozva hallgatta a könnyű, harmóniával teli dallamot.Az utolsó sornál hangom elhalkult, az utolsó szónál pedig végleg összezártam ajkaimat.
-Ez magyarul volt?-kérdezte mosolyogva.Bólintottam.Nem hittem, hogy felismeri a szöveg nyelvének eredetét.
-Honnan tudtad?
-Ismerek pár szavat.-még mindig mosolygott.-Gyönyörű volt Pöttöm.-fogta meg a kezemet.-De te honnan tudsz magyarul?
-A nagybátyám aki nevelt minket, magyar volt és mivel angolul már tudtunk, az ő anyanyelvén beszélt hozzánk.
-Ezt soha nem mondtad még.
-Nem tartottam fontosnak.
-Elénekled nekem még egyszer?
-Persze, de kérlek próbálj meg pihenni.
-Rendben.
Ismét belekezdtem a fülbemászó dallamba.Zayn mellkasa  pár perc után egyre lassabban mozdult így arra következtettem, hogy elaludt.Abbahagytam a éneklést és összeszedtem a cuccaimat.Reméltem nem bánja, ha most hazamegyek, de végül is ő kért rá pár perccel ezelőtt.
Fogtam magam és halkan kisettenkedtem a szobából.Miután felhívtam Liamet, hogy legyen szíves jöjjön el értem, leültem egy padra a kórház elé.Eléggé hűvös volt a levegő, de úgy gondoltam, addig amíg ideér, kibírom.Különben sem szeretem a meleget.Inkább fázzak minthogy melegem legyen.Ezért is kedvelem Londont.Mindig a számomra ideális időt nyújtja.
-Al!-hallottam a kiabálást a hátam mögül.Liam integtett nekem a bokrok közül.Felnevettem.Annyira aranyos volt.Ahogy hirtelen felálltam, a hátamba nyilallt a fájdalom.Váratlanul visszaestem a padra, mire Liam már ott is termett mellettem.-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Csak a hátam.-fújtam ki a levegőt.-De már jó.Hoznád ezt?-nyújtottam felé a táskámat.
-Persze.-vette ki azonnal az ujjaim közül, majd elindultunk az autója felé.-Régóta vársz rám?
-Nem.-mondtam mosolyogva.
-Siettem ahogy csak tudtam.
Miután beültünk az autóba, Liam csodák csodájára óvatosan vezetett.Nem ezt a stílust szoktam meg tőle.Vajon mi történhetett?
-Liam megállítottak a rendőrök idefelé?-kérdeztem mosolyogva.
-Honnan tudod?-nevetett.
-Úgy vezetsz, mintha egy törékeny porcelánbaba lenne az autódban.
-Az is van.Vagy nem?-húzta fel a szemöldökét.
-Ja.Inkább egy rusnya, kövér...
-Alice!-szólt közbe énekelve.-Ez mind ostobaság.
-Én inkább a valóságnak nevezném.
-Egyre rosszabb vagy Pöttöm.-rázta a fejét rosszallóan.
-Tudom.-hajtottam le a fejem.
-Ez egy vicc volt, ha nem vetted volna észre.-nevetett.
-Nem vagyok túl vicces kedvemben.Megint minden a feje tetejére állt.
-Nyugodj meg.Minden rendbe fog jönni.
-Ja.Egyszer biztos.
Ujjait hirtelen a kezemre simította.Ráemeltem tekintetemet.
-Hamarosan.
-Köszönöm Liam.-szorítottam meg a kezét könnyes szemmel.Jó tudni, hogy valai mellettünk áll.
-Megérkeztünk.-állt meg hirtelen.-Szeretnéd, hogy bemenjek?
-Nem kell.Megleszek egyedül.
-Biztos?
-Biztos.-bólintottam egy apró mosollyal az arcomon.
-Akkor rendben.
-Szia Liam.Köszönök mindent.
-Szia Alice.Hívj, ha még szükséged van valamire.
-Hívlak.Szia.
Miután nagynehezen kitápászkodtam az autóból, megragadtam a szatyromat is és a bejárat felé vettem az irányt.Mint mindig, most is eleget bajlódtam a kulcsokkal mire megtaláltam a megfelelőt.A konyhába érve lepakoltam, majd felmentem, hogy rendet rakjak a szobában ugyanis még midnig csupa  vér volt minden.Még szerencse, hogy nem volt szőnyeg Zayn szobájában különben most kefélhetném egész álló nap.Engedtem meleg vizet a felmosóvödörbe, majd levendula illatú habosítót öntöttem bele.A hideg futkosott a hátamon miközben Zayn vérét takarítottam fel a padlóról.Eszembe jutott minden mozzanat, a hangos sikolyok pedig türelmetlenül zajongtak a fejemben.A könnyeim akaratlanul is utat törtek maguknak miközben a vörös vértől elszineződött vizet öntöttem ki.Miután sikerült egy kicsit megnyugodnom, elindultam, hogy megfürödjek, de valami sokkal érdekesebb dolog kötötte le a figyelmemet.

II./Chapter eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!Megérkeztem az új résszel!Köszönöm a plusz egy feliratkozót!Nagyon boldog vagyok!Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket!Bocsánat, hogy ilyen későn rakom, de most értem haza.Jó olvasást!HAVE FUN!







Reggel a folyosóról beérkező nővérek beszélgetésének zaja ébresztett fel.Ha jól hallottam, Zayn állapotáról beszéltek, de nem értettem tisztán.Remélem minden rendben és tájékoztatnak majd.
Lassan felkeltem az ágyról és Zayn mellé sétáltam.Hátamba éles fájdalom nyilallt ahogy hirtelen lehajoltam hozzá.A kelleténél kicsit hangosabban nyögtem fel és az ágy szélébe kapaszkodtam.
-Minden rendben hölgyem?-kukucskált be az ajtón a férfi akivel tegnap beszéltem.
-Igen.-egyenesedtem ki óvatosan, majd megkapaszkodtam az ágytámlában.
-Biztos?
-Persze.-bólintottam.-Minden rendben van vele?-néztem békésen alvó fiúra.
-Igen.Az állapota javul.
-Köszönöm.-mondtam miközben az arcát simogattam.
-Mondja asszonyom, hányadik hónapban van?-pillantott a pocakomra.
-A hetedikben.
Pár perc után megtörte a csendet.
-Szóljon, ha bármi baj lenne rendben?
-Rendben.-ez a férfi túlságosan aggódik.Miért lenne bármi baj?
-Itt leszek a közelben.
Miután megbizonyosodott róla, hogy Zaynnel is minden rendben, elhagyta a kórtermet.
Megragadtam a széket mely nem messze ácsorgott tőlem és Zayn ágya mellé tettem, hogy leülhessek.De a hirtelen ajtónyitódás félbeszakított.Louis lépett be a szobába.
-Mit keresel itt?-kérdeztem félve.
-Jöttem, hogy bocsánatot kérjek.-hajtotta le a fejét miközben becsukta maga után az ajtót.
-Hogy bocsánatot kérj?!-kérdeztem mérgesen.-Tudod te mit kellett átélnie?!
-Figyelj én tényleg nagyon sajnálom.
-Az előző héten még rendben volt minden!Mi az, ami megváltozott?Miért hagytad cserben őt?Minket.-hangom elhalkult.
-Megzsaroltak.A szeretteimet fenyegették.
-És azt hiszed, ha most idejössz bocsánatot kérni, minden el van intézve?!-könnyeim utat törtek maguknak.
-Nem.-nézett a szemembe.-De jobb, mint a semmi.
-Menj el!
-Jobban lesz?-lépett közelebb.
-Tűnj el!-kiabáltam.-Nem vagy barátnak nevezhető!Nézd meg!-lehúztam Zayn mellkasáról a takarót.Louis szemei elkerekedtek.-Nézd meg mit tettek vele!-ismét zokogtam.Éreztem ahogy egész testemben zsibbadni kezdek.
-Te jó ég.-sóhajtotta miközben egészen az ágy mellé sétált.-Én...én...-dadogott.
-Te mi?!-ordítottam rá.
-Nyugodj meg kérlek.
-Remélem te is átéled mindezt!Remélem neked is ugyanúgy fog fájni, mint nekem!Mint Neki!-a szavak csak úgy záporozni kezdtek belőlem.Szörnyen mérges voltam Louisra.Mégis hogy képzelte mindezt?
-Alice kérlek.-nyögött fájdalmasan.
-Minden rendben van?-nyitott be az ismerős férfi.
-Nem nincs!-mondtam azonnal.-Kérem vigye el innen!-mutattam Louisra aki meghökkenve nézett vissza rám.-Kérem!-ismételtem újra mire végre észbe kapott és kihurcolta őt a szobából.Zokogva ültem le a székre amit pár perccel ezelőtt helyeztem el az ágy mellé.-Zayn!-sóhajtottam miközben megfogtam a kezét és erősen szorítottam.-Ébredj fel kérlek!Annyira hiányzol!-sóhajtottam kétségbeesetten.
-Fent vagyok Szerelmem.-suttogta.
-Zayn!-kaptam fel a fejem.-Mindent hallottál?
Lassan felnyitotta szemeit, majd rám emelte tekintetét.
-Igen.
-Sajnálom.
-Nem kell.-rázta a fejét.-Teljesen igazad volt.Köszönöm.
-Jól vagy?Hogy érzed magad?-tereltem a témát.
-Ég a mellkasom és nem igazán tudok levegőt venni.
-Akkor ne beszélj.-intettem le azonnal.
-Te hogy vagy?-minek is beszélek mikor mindig a saját feje után megy.
-Fáj a hátam.
-Amint kijutok innen, megmasszírozom.
Felnevettem.
-Anya!-kiáltott fel hirtelen, mire arca eltorzult.
-Ne aggódj!Liam már beszélt Anyukáddal.
-Mit mondott neki?-kérdezte ijedten.
-Hogy el kellett utaznotok a rajongókhoz Los Angelesbe.
Nagyot sóhajtott.
-Nem szeretek hazudni neki.-fordította el a tekintetét.-De már annyiszor megtettem, hogy őszintén szólva mostanra nem is zavar.Nem érdemlem meg, hogy ilyen jó emberek vegyenek körül engem.Egyáltalán nem érdemellek meg.-rázta a fejét.Szemei egy szempillantás alatt megteltek könnyel.
-Ahogy én sem téged.-simogattam meg az arcát.-Mégis egymáséi vagyunk.
-Szörnyű ember vagyok.
-Ne mondj ilyet Zayn!Csodálatos vagy!
-Nézd meg hol vagyok megint.Bajba kevertelek téged is és a fiúnkat is.
-De nem történt semmi baj.-próbáltam kicsit jobb belátásra bírni, de nem igazán sikerült.
-Könnyen történhetett volna.
-Ne azzal foglalkozz mi lett volna, ha.Próbálj a jelenre koncentrálni.
-Annyira jó, hogy vagy nekem.-sóhajtotta miközben megfogta a kezemet.-És köszönöm, hogy megmentettél.
-Iszonyúan dühös voltam akkor Zayn.Esküszöm bűntudat nélkül a szívébe tudtam volna döfni azt a kést.-lehajtottam a fejem.-Szörnyű volt látni ahogy szenvedsz miattam.
-Nyugodj meg.Minden rendben lesz.
-Tudom.-mosolyogtam rá.-Mit gondolsz Louis valóban komolyan gondolta amit mondott?
-Nem tudom.-tekintetét a plafonra emelte.-Louis nagyon jó barátom volt azelőtt.Tudod manapság az emberek nem bírják elviselni, ha neked esetleg valami jól sikerül.Azon igyekszenek, hogy minél hamarabb változtassanak ezen a rossz irányba.Senki nem szeret veszíteni.Mindenki csak hatalmat akar.Régen én is ilyen voltam, de már nem.Mióta megismertelek Alice, az életem teljesen megváltozott.-arca eltorzult.
-Zayn képes vagy pár percre csendben maradni?-kérdeztem kissé mérgesen.
-Addig szeretnék veled lenni és beszélni hozzád, ameddig csak megtehetem.Mert amikor már nem leszünk egymásnak, hiába fogok beszélni.Senki nem fog rám figyelni.
-Zayn.-szemeim megteltek könnyel.
-Nem azért mondom ezt, hogy elszomorítsalak.-simított végig nedves arcomon.-Fel akarlak készíteni a legrosszabbra.
-Nem akarom, hogy elmenj!-szorítottam meg a kezét.
-Nem is fogok ameddig a jó Isten engedi, hogy mellettetek maradjak.De látod most is közel voltam hozzá.-összeszorítottam a szemeim.-Héj Pöttöm!-öregujja végigszántotta alsó ajkamat.-Megígérem neked, hogy ezentúl teljes mértékben őszinte leszek hozzád.Soha semmit nem fogok eltitkolni.Mindent meg fogunk beszélni rendben?-nézett a szemembe.
-Köszönöm Zayn.Csupán ennyit kérek tőled.-sóhajtottam fájdalmasan.
-És amint Ed megszületik, megpróbálok példás apaként viselkedni.Nem fogok csalódást okozni ígérem.-mosolygott.Nem tudtam mit mondjak.Csak mosolyogtam Zaynre miközben a könnyeim újra folyni kezdtek.-Kezd gyötörni a dolog, hogy állandóan csak sírsz.-nézett rám komoly tekintettel.
-Szeretlek.-mondtam mire felnevetett.
-Ah.-nyögött fel.
-Ideje befogni Malik!-parancsoltam rá szigorúan.-Meg akarunk gyógyulni emlékszel?-csak bólogatott.Megpusziltam a kezét, majd óvatosan visszahelyeztem a takaróra.-Majd én beszélek helyetted is.-egy kis szünetet tartottam, majd belekezdtem.-Liam bejött utánunk tegnap a kórházba.Nagyon aggódott érted.Össze is kapott kicsit az orvossal, mivel nem akarta őt beengedni hozzád.-elmosolyodtam ahogy eszembe jutott Liam arckifejezése.
-Mi olyan vicces?-kérdezte, majd hirtelen észbe kapott.Mérgesen néztem rá.
-Eszembe jutott Liam viselkedése.-nevettem.-Miután az orvos kidobta őt, felajánlott nekem egy ágyat. Azt mondta, nyugodtan maradjak melletted és pihenjek. Nagyon kedves volt. Az előbb meg ugye Louis volt itt.
-Igazán sok mesélnivalód volt Drágám.-fogta meg a kezem miközben elmosolyodott.
-Addig is képes voltál csendben lenni.-nevettem.-Vagyis majdnem.
-Nem vagy éhes?Mikor ettél utoljára?
-Tegnap.
-Ott a nadrágzsebemben a tárcám.-mutatott a szék felé melyre a ruhái voltak terítve.-Vegyél magadnak valamit ami jól esne.
-Hozzak neked is?-kérdeztem miközben zsebében matattam.
-Nem köszönöm.Nem tudnám most megenni.
-Akkor egy pillanat és jövök.-nyomtam egy puszit a homlokára, majd elindultam kifelé.A büfénél hosszú sor állt, így úgy döntöttem, hogy leülök amíg egy kicsit megfogyatkoznak az emberek.Észre sem vettem, hogy valaki a semmiből leült mellém.-Jaj el...Niall?-kérdeztem csodálkozva mikor rám nézett.
-Alice!-örülködött miközben óvatosan átölelt.-Ezer éve nem láttalak!-simogatta meg a hátamat.-Mit keresel itt?
-Zaynnel vagyok.-mondtam kissé szomorúan.
-Mi történt?
-Hosszú.-sóhajtottam.-És te?
-Általános kivizsgálás, de annyian voltak, hogy inkább lejöttem kajáért.Viszont itt sem jobb a helyzet-mosolygott.
-Hát nem.-ráztam a fejem.
-Szeretnéd, hogy beálljak helyetted is?-pattant fel.-Te pihenj csak.
-Megtennéd?-adtam oda a pénzt amit az előbb kikútyásztam Zayn tárcájából.
-Persze.-mosolyodott el, majd odaállt a sor legvégére.Míg türelmesen vártam Niallre, a körülöttem lévő embereket figyeltem ahogy mindenki rohan egyik helyről a másikra.Nem értem mire ez a nagy sietség.Tíz perc után keresni kezdtem Niallt a tömegben.Már valahol az elején állt a kasszánál.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.Ahogy egyre több ember gyűlt körém, kezdtem rosszul lenni.Alig volt levegőm és szédültem.Szerencsére Niall még idejében visszaért.
-Jól vagy?Sápadtnak tűnsz.
-Nem igazán vagyok jól.-belekapaszkodtam felkarjába és lassan felálltam a helyemről.
-Egyél egy picit.-nyomta a kezembe a szendvicset.-Felkísérlek a szobába.
-Ha sietsz,...
-Nem sietek.Mint már mondtam, az emberek tömegesen várakoznak az ajtó előtt.
-Szerintem mindenki csak miattad volt ott.-nevettem.
-Lehet.-húzta a száját miközben elindultunk felfelé a lépcsőn.-Úgyis szeretném látni Zaynt.
Persze.Ha nem találkozunk, le se szarja mi van Zaynnel .Már elnézést a kifejezésért, de így van.
-Finom?-kérdezte miközben lassan mentünk felfelé a lépcsőn.
-Igen.Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Igazán nincs mit.Jobban nézel ki.
-Nem nagyon bírom a tömeget.
-Értem.Hová is kell menni?-kérdezte nevetve.
-Ja!A másodikra.-kaptam észbe, majd azonnal befordultam a folyosón.folyosón. Niall hűségesen követett fel a lépcsőn.
-Hányadik hónapban vagy?-kérdezte mosolyogva.
-A hetedikben.-válaszoltam miután lenyeltem az utolsó falatot is.-Köszönöm Niall, hogy beálltál helyettem a sorba.Életmentő voltál.
-Örülök, hogy segíthettem.
Megálltam Zayn ajtaja előtt, majd óvatosan benyitottam hátha elaludt.De nem.Éberen figyelte ahogy Niallel a sarkamban besétálok a szobába.

II./Chapter seven

Sziasztok Kedves Olvasóim!Az új rész megérkezett!Nagyon köszönöm nektek a két felirazkozót!!!!!Eszméletlenül boldog vagyok!Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket.Jó olvasást és szép hetet mindenkinek!!:)





Liam szsz.:



Szívem hevesen dobog, a tenyerem peddig izzad.Azt hittem megtörténik.Azt hittem, most tényleg vége.Ezúttal túlságosan messzire ment, de szerencsére még időben közbeléptünk.Amint megtudtam mi a helyzet, azonnal jöttem.Már több, mint egy órája álldogálok a kórház folyosóján várva Zayn állapotának eredményeit.Alice pedig vele van.Zokogva hívott fel miután behozták őket a kórházba.Szegény nagyon maga alatt van.Megmondtam, hogy ez lesz, de nem hallgatott rám.Igazam volt megint!Mennyiszer kell még halál közeli élményben részesülnie ahhoz, hogy belássa, tényleg igazam van?!Hogy végre észhez térjen?Miközben magamban dühöngtem, az ajtó, melyen utoljára láttam bemenni Alicet, kinyílt.Kisírt szemeivel azonnal engem kezdett keresni.
-Al!-kiáltottam oda, mire rögtön megindult felém.Arca eltorzult ahogy meglátta a kezemben a Zaynnek készített ruhákat.Kétségbeesetten simogatta a pocakját miközben felém sétált.
-Liam!-nyögte miután szorosan magához ölelt.-Liam!Majdnem!Majdnem!-sóhajtozta kétségbeesetten.Próbáltam biztosan tartani őt ahogy egyre nagyobb súllyal nezedett rám.
-Gyere ülj le!-odavezettem őt egy székhez, majd leültettem,én pedig leguggoltam elé.-Mit mondtak?
Szemeiből megállíthatatlanul folytak a könnyek.Annyira megviseltnek tűnt.
-Azt, hogy rengeteg vért vesztett.Szerencséje volt, hogy időben kiértek a mentősök, különben már...-hangja elcsuklott és ismét zokogni kezdett.-Liam én annyira féltem!-fejét a nyakam hajlatába mélyesztette miközben hozzám bújt.
-Ssst!Mostmár minden rendben.Fel fog épülni.-nyugtatóan simogattam a hátát.
-Miért csinálta ezt velem?Miért?-keze ökölbe szorult.
-Meg akart óvni.-suttogtam a fülébe.
-Láttam ahogy a kés a bőrén keresztül a mellkasába hatol.Hallottam ahogy felordít fájdalmában.Végig kellet néznem ahogy...
-Ssst Alice!-ujjaimat puha hajába csúsztattam és a vállamra vontam őt.Lágyan cirógattam a fejbőrét minek hatására kicsit lenyugodott.-Akarod, hogy hazavigyelek?
-Nem!Itt kell maradnom mellette.
-Majd én itt leszek!Neked pihenned kell!
-Úgysem tudnék nélküle.
-Ne haragudj Al, de nagyon rosszul nézel ki.
-Ne hívj így kérlek!-sóhajtotta fájdalmasan.
-Bocsáss meg.
-Ugye nem mondtad el neki?-tekintetét rám emelte.
-Nem.Ez kettőnk között marad rendben?
-Köszönöm.-mosolygott rám őszintén.
-Most varrják össze a sebeket?
-Igen.-mondta miközben letörölte a nedvességet az arcáról.-Nincs egy zsebkendőd?
-Nincs, de mindjárt szerzek valahonnan.-felálltam és a pulthoz sétáltam ahol egy szimpatikusnak tűnő hölgy állt.-Jó estét asszonyom!
-Szervusz!-köszöntött miután végigmért.
-Nincs egy zsebkendője véletlenül?
-De valahol van.-mialatt ő kutakodott a táskájában, én Alicet figyeltem nem lesz-e rosszul.De szerencsére minden rendben volt.Viszonylag.-Parancsoljon.
-Köszönöm.-egy kedves mosoly kíséretében visszasétáltam Alicehez.-Tessék!-nyújtottam felé.
-Köszi.Beszélnem kell Zayn szüleivel is.-szipogott.-De fogalmam sincs mit mondjak nekik.-mondta  miközben orcáját törölgette.
-Miért?
-Holnap jönnének látogatóba.
-Hát ez fasza.-sóhajottam.
-Mit csináljak Liam?-nézett rám keservesen.-Hogy fogom ezt megmagyarázni nekik?
-Zayn felkel még ma?
-Esélytelen.-rázta a fejét kétségbeesetten.
-Ezt majd én elintézem rendben?
-De hogyan?
-Te csak nyugodj meg és koncentrálj Zaynre.-álltam fel.-Én felhívom Mrs.Malikot és mindent megbeszélek vele.
-Nem tudom Zayn akarja-e, hogy tudjanak minderről.
-Kétlem.Nem mondok semmi lényegeset ne aggódj.-simogattam meg a hátát.-Mindjárt jövök.-sarkon fordultam és kisétáltam a folyosóról.


Alice szsz.:



Várni.Csak várni tehetetlenül míg életed talán utolsó darabkákját próbálják visszailleszteni a kirakósod hiányzó helyére.Várni a csodára, mely már annyiszor megtörtént.Tovább szenvedni mígnem rájössz, nincs értelme.Mikor azt gondolod könnyebb lenne meghalni, de nem teheted, mert van valaki aki miatt érdemes élned.Aki életben tart és ápol.De mi van, ha már nem olyan, mint régen?Mi van, ha gondok és az élet terhei olyannyira befednek, hogy nem látod a fényt az alagút végén?Ezután talán örökké sötétben kellene élned?Mi van, ha már erőd sincs arra, hogy változtass?És mi van akkor, ha már nem is akarsz?Sokkáig tartott míg rájöttem: Én szeretnék.
Zayn mellett megtaláltam önmagam.Ő az egyetlen aki feltétel nélkül szeret és ezért a szeretetért végtelenül hálás vagyok neki.Csodálatos érezni, hogy valaki számára fontos vagy ebben az elcseszett világban.Csak boldog akarok lenni.Legalább egy percre had tudjam feledni mindazt ami velem történt az életem során.Azokat a véget nem érő kínokat had tudjam akár csak egy másodpercre kiverni a fejemből!Mikor jön el végre az az idő amikor én is őszintén boldognak nevezhetem magam?Mikor élhetek végre félelmek és terrorizálás nélkül?Mik ezek a nehézsgek Istenem?Miért méred rám ezeket a terheket újra és újra?Tudom, hogy okkal teszed.De mi az amiért én ezt kiérdemeltem?Elegem van.Nem akarok szenvedni többé.
-Mrs. Malik?-hallottam hirtelen a semmiből.Először nem regisztráltam, hogy hozzám beszélnek hisz nem olyan rég jegyeztük el egymást.Aztán mikor egy kéz simult vállamra, azonnal felugrottam a helyemről.
-Tessék.-az egy órával ezelőtt látott orvos állt előttem.Feszült testtartásától elfogott a félelem.
-Végeztünk.-sóhajtotta.-Minden sebet összevarrtunk összesen harminc öltéssel.Előreláthatólag holnap fog csak felébredni.
-De minden rendben van ugye?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Igen.Bár ezek a mélyen okozott vágások igencsak érdekesek.
-Miért?
-Jöjjön.-intett felém, majd hátra fordult és elindult Zayn kórterme felé.Apró termetemnek hála szinte futnom kellett utána.-Itt is vagyunk.-fordult be hirtelen.Zayn testét egy fehér lepedőszerű anyaggal takarták be.Meggyötört arca sírásra késztetett, de erőt vettem magamon.Nem sírhatok megint.-Nézze!-óvatosan lehúzta a fehér anyagot Zayn mellkasáról.Amint megláttam a varratok által leírt betűket, elállt a lélegzetem.Szám elé emeltem a kezemet, hogy tompítsam a zokogásomat.Megsebzett bőre a következő feliratot mutatta: Hazug.  
-Nos mit tudna nekem erről mondani?-kérdezte miközben felém fordult, de amint meglátta fájdalmas tekintetemet, lehajtotta a fejét.
-Én nem...-Liam váratlan érkezése szakította félbe a mondandómat.
-Jó estét!-fordult felé az orvos.-Hozzátartozó?
-Közeli barát.-válaszolta.
-Akkor kérem távozzon.
-Nem megyek sehova.Látni akarom.
-Mint már mondtam, csak holnap fog felébredni.
-Nem érdekel.-kikerült engem és az ágyhoz sétált.
-Elnézést.-suttogtam az orvosnak bűnbánóan aki mérgesen figyelte Liam tetteit.
Újra felfedte Zayn mellkasát.Szemei elkerekedtek ahogy végigolvasta azt az egy szót.
-Mi a f*sz ez?-kérdezte mérgesen.
-Liam!-szóltam rá azonnal.
-Kérem távozzon!-ragadta meg az orvos a karját, majd kivezette a kórteremből.
-Ne haragudjon.Zayn nagyon fontos számára.
-Megértem.-sóhajtotta.-De ez akkor sem helyénvaló viselkedés.
-Tudom.Elnézést.
-Szeretne itt maradni?Van egy fölösleges ágyunk ahol pihenhet az éjszaka további részében.
-Lehetne?
-Hogyne.-mosolygott, majd kitrappolt a szobából.Liam azonnal benyitott.
-Hülye barom.-dörmögte az orra alatt.Elmosolyodtam kijelentésén.-Mi van?Az volt!-suttogta erőltetetten.
-Te voltál egy hülye barom.-világosítottam fel.
-Mik ezek Zayn mellkasán?-húzta le róla ismét az anyagot.
-Bele...bele...
-Értem.-mondta kifejezéstelen arccal.-Ezért megifzet.-köpte a szavakat mérgesen.Hirtelen kedélyváltozásától megijedtem.Olyan volt, mintha Zaynt vagy Harryt láttam volna magam előtt.
-Liam nyugodj meg.
-Tudtam, hogy ez lesz belőle!Tudtam!
-Mi?!Te is tudtál róla csak én nem?!Remek.Hogy várhatjátok, hogy bízzak bennetek ezután?!Miért nem lehet egyszer az életben igazat mondani?
-Amikor azt mondja szeret, nem hazudik.-nézett Zaynre aki még mindig békésen aludt.
-Nekem ez nem elég.
-Időre van szüksége.
-Mit mondtál Zayn szüleinek?-tereltem inkább a témát.Nem akartam még több fájdalmat.
-Azt hogy Los Angelesbe utazunk  a rajongókhoz fájdalomdíjként.
-És ő ezt elhitte?
-Minden gond nélkül.Az bajosabb volt mikor Zaynnel akart beszélni.De megoldottam.
-Köszönöm.
-Bármikor Pöttöm.Mit mondott az a tapló?Rendbe jön?
-A...azt nem mondta.
-Akkor mégis miről beszéltetek?
-Ezekről kérdezősködött.-mutattam Zayn mellkasára.
-És mit mondtál neki?
-Semmit.
-Biztos nem akarsz hazamenni?
-Nem.Már felajánlottak egy ágyat.Itt maradok éjszakára vele.-pillantottam Zayn felé aki halkan szuszogott.
-Szeretnéd, hogy maradjak?
-Nem.Menj csak haza.Nem lesz semmi baj.
-Te jól érzed magad?
-Jól vagyok.
-Nem túl meggyőző.-húzta a száját Liam.
-Tényleg.-egy kósza könnycsepp simult végig az arcomon.
-Héj!-hozzám lépett és átölelt.-Minden rendben lesz.Szívós kölyök.Nem kell félteni.
-Tudom.-mosolyodtam el.-Jól ismerem.
-Helyes!-miután beletúrt a hajamba, egy integetés kíséretében elhagyta a kórtermet.
Odasétáltam a szomszédos ágyhoz, majd óvatosan felültem rá.Szüntelenül Zaynt figyeltem mikor fog felébredni, de nem tette.Csak békésen feküdt miközben mellkasa egyenletesen mozgott fel s le.Olyan nyugodt volt.Jó volt őt ilyennek látni ugyanis nem sűrűn jellemző rá ez a stílus.
-Al...-hallottam meg hirtelen a halk nyögést Zayn szájából.-Al!-mondta újra.Lecsúsztam az ágyról és hozzá siettem.Ujjainkat összefontam, másik kezemmel pedig az arcát simogattam.
-Itt vagyok veled!-suttogtam miközben újra könnyezni kezdett a szemem.-Itt vagyok Zayn!
-Alice.-nyögte miután megszorította a kezemet.
-Zayn!-ajkaimat homlokára simítottam s hosszan csókoltam.-Itt vagyok.
-Ah!
-Nyugodj meg!-csitítgattam.
-Fáj.-nyögött fel.
-Tudom.-zokogtam.-Hívok egy nővért.
El akartam menni, de nem engedett.
-Ne!Csak maradj itt.-lassan felnyitotta a szemeit, s rám emelte tekintetét.-Rád van szükségem!-sóhajtotta.
-Ssst!Ne beszélj!Csak pihenj rendben?
-Sajnálom Szerelmem!-még soha nem szólított így.-Én nem akartam, hogy...
-Majd megbeszéljük!-állítottam le azonnal.-Csak maradj csendben.
Hirtelen megragadta a takarót és óvatosan lehúzta magáról.
-Mi a jó büdös franc ez?!-mordult fel mérgesen, majd fájdalmasan eltorzult az arca.
-Zayn!-toltam vissza őt a párnára.-Nyugodj meg!
-Mit csinált velem ez a nyomorult?!Mégis mi a p*csa ez?!
-Zayn állj már le!
-Nem hiszem el!Mi ez?!-ordította kikelve magából, majd egy hangos nyögés szakadt ki a torkából.
-Nővér!-kiabáltam miközben kinyitottam az ajtót.
-Nem!-nyúlt utánam.-Nem!
-Nővér!-kiabáltam kétségbeesetten mire végre megjelent egy fiatal nő.
-Nem!-ordított újra.Arca mérhetetlen fájdalmat mutatott.
-Nyugtatót!-kiabálta a nő.
-Nem!Alice kérlek!-nyögött keservesen.
-Itt vagyok!-fogtam meg a kezét.-Csak nyugodj meg!
-Nem!-egy kar hirtelen a semmiből félretolt.Zayn keze kicsúszott az enyémből.
-Fogjátok le fiúk!-utasította a nővér a másik két férfit akik az ágy két oldalán álltak ezzel távol tartva engem Zayntől.
-Ne!Alice!-fordult felém.-Alice kérlek!Áá!-ordított fel ahogy a tűt erektől kidudorodó karjába mélyesztették.
Sírtam.Zokogtam.
-Nyugodjon meg hölgyem!-jött oda hozzám az egyik amint Zayn teste már teljesen nyugodt állapotban volt. A többiek elhagyták a szobát.
-Nyugodjak meg?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Igen.Feküdjön le ide!-vezetett az ágyhoz.
-Mi történt vele?
-Dührohama volt.
Lehajtottam a fejemet.
-Figyeljen!Ahogy elnézem nincs túl jó állapotban.Jobb lenne, ha most lefeküdne és pihenne egy picit.A barátja már nem fog felébredni.
Ijedten néztem rá.
-Úgy értem holnapig.-javította ki magát azonnal.
-A vőlegényem.-helyesbítettem.Nem a barátom.A vőlegényem.
-Szóval akkor hajlandó pihenni?
-Igen.-sóhajtottam miközben az ágyra másztam és betakaróztam.
-Szóljon, ha bármi gondja van, esetleg rosszul van.
-Szólok.
Rám mosolygott, majd elhagyta a kis szobát.Percekig csak Zaynt figyeltem ahogy ismét az előbbi pozíciójába helyezkedett.Békés volt és mélyen aludt.Én is lehúnytam a szememet és próbáltam pihenni.Pár percen belül el is aludtam.