Chapter fifty

BOLDOG ÚJ ÉVET KíVÁNK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!
(Öt komment és hozom a következőt!:))







A fejem zakatolt.A könnyek még mindig sorban folytak le az arcomon.Legszívesebben most csak úgy eltűnnék.Mint aki sosem létezett soha!Ezelőtt is sokszor éreztem ezt az érzést.A fájdalom helyett inkább a halál.De gondolom ezzel sok ember van így.Vagyis a kevésbé tökéletes életet élők talán...
-Alice!
-Mondtam már!Látni sem akarlak!Menj el!-nem is tudom ma már hányadszorra mondom ezt a mondatot.
-Felejtsd el!Gyere ki!Itt van Zayn!
Azonnal felpattantam kinyitottam az ajtót és rohantam volna lefelé,ha el nem kapja a csuklómat és vadul magához nem ránt.
-Megvagy!-suttogta mosolyogva.
-Te szemétláda!-annyi undor éreztem a hangomban,hogy még magam is meglepődtem.
-Mi zaklatott fel ennyire?-kérdezte miközben az utolsó könnycseppeket törölte le az arcomról.
-Semmi közöd nincs hozzá!
-Ó dehogy nincs!Mondd el!
-Menj el!
-Mondd el!
-Menj el!
-Mondd el!
-Menj...
-Nem fogom ezt játszani!-szakított félbe.Szemei kezdtek dühössé válni.Hirtelen a falnak szorított.Teste teljes mértékben fedte az enyémet.Csuklómat erősen szorította mellettem,homlokát az enyémnek döntötte.Mellkasa egyenletesen járt fel s le miközben hozzám simult.Csupa izom volt.-Tetszik?-mosolyodott el mikor meglátta,hogy őt figyelem.
-Őszintén?Elkapott a hányinger!
Felnevetett.
-Akkor nem lennél ilyen vörös.
-Komolyan kezd elegem lenni.
-Helyes!-nevetett.
Felhorkantam.
-Hagyjál már békén!-löktem meg ,de hiába.-Miért csinálod ezt velem?
-A javadat akarom.
-Na persze!
-Zayn nem hozzád való!
-Elég legyen már!-zokogtam a mellkasába.Úgy éreztem tönkre tesz ezzel az egyszerű mondattal.Hogy mindent lerombol bennem,amit eddig Vele kapcsolatban felépítettem.Hogy talán...tényleg igaza van.
-Jól van!-ölelt át.Nem tehetek róla,de jól esett.Annak ellenére,amiket a fejemhez vágott,a jelenléte megnyugtatott és most erre volt szükségem.
-Hahóóó!-hallottam lentről.Azonnal ellöktem magamtól Harryt és rohantam amilyen gyorsan csak tudtam.Hallottam a halk morgást ahogy szorosan jön mögöttem.
-Zayn!-kiabáltam.-Hol van Zayn?-kérdeztem szomorúan Liamtől aki egyes egyedül állt az ajtóban.
-Nálam.Túlságosan...
-Mi?!
-Veszélyes még....egyelőre.Szeretném,ha te is hazamennél.
-Szó sem lehet róla!-ellenkeztem rögtön.Egy pillanatra sem kívánom a bátyám társaságát.
-Pedig muszáj.Egyedül nem maradhatsz itt!
-Én majd hazaviszem őt!-vállalkozott azonnal Harry.
-Rendben,de vigyázzatok!
-De jól van?!Nincs semmi baja?!Ugye nincs?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Nincs.-sóhajtotta.
-Mikor láthatom őt?
-Holnap.
Lehajtottam a fejem.Ennyit a közös együttlétről.
-Akkor majd hívlak.-mondta Liam,majd eltűnt az ajtóból.Annyira belemerültem a Zayn utáni aggódásba,hogy fel sem fogtam mit beszéltek az előbb meg.
-Én nem megyek veled SEHOVA!-mondtam rögtön.
-Nagy kár!Hallottad!Rám vagy bízva.
-Ez nem lehet igaz!
-Vedd a kabátodat!Hideg van odakint.
-Nem!
-Nem?
-Nem!-toporzékoltam.Mosolyra húzta a száját.
-Hát jó...-hosszú léptekkel tartott felém,majd megragadott a combom hajlatánál és a vállára tett.Felsikítottam.
-Tegyél le!!!-ordítottam miközben a hátát ütöttem eszeveszettül.  
-Jó vicc!
Leoltotta a villanyt,majd kilépett velem a vérfagyasztó hidegbe.
-Legalább a cipődet felvehetted volna. -mérgelődött miközben kinyitotta a kocsi ajtaját és óvatosan betett az anyósülésre. 
-Vigyél haza!-követeltem amint beszállt mellém.
-Azt mondtad nem akarsz hazamenni.
-Meggondoltam magam.
-Na persze.-nevetett.
-Nem vagyok hajlandó veled tölteni az éjszakát.
-Tudod te hány óra van?
-Mennyi?
-Hajnali fél három.Szerintem már a bátyád is alszik.Jobb lesz,ha nem zargatunk meg senkit.Nálam elalhatsz.
-Nem!
-Nem vagy abban a helyzetben,hogy bármit is megszabj!-hajolt közelebb.-Hacsak nem akarsz az utcán aludni.-hangja kemény volt.Annyira kegyetlennek tűnt.Nem mertem visszaszólni.Tényleg nem akartam kint a hidegben tölteni az éjszakát. De vajon képes lenne megtenni?Biztosan...Ezek után bármit kinézek belőle.
Harry nyugodtan vezetett a főúton.Zajos esőcseppek verdesték az autó ablakát miközben halk zene töltötte be  az autó csendjét amely a rádióból szólt.Ha jól hallottam....komolyzene volt.
-Harry!-szólítottam meg halkan.
-Mm?-nem nézett rám,de tudtam,hogy figyelme egész eddig rajtam volt.
-Szereted a...komolyzenét?
-Ugh...-hamar a kapcsolóhoz nyúlt és lehalkította a nyugtató zongoraszó hangját.-Én...Itt vagyunk!-terelte a témát miközben felhajtott a kocsifelhajtóra.-Maradj!-mondta,majd leállította a motort és kiszállt az autóból.Nem mintha bárhova is tudnék menni mezítláb.Megkerülte az autót,kinyitotta az ajtót és kiemelt az ülésről.Arcomat a mellkasába fúrtam az eső elől mely remegett alattam a nevetéstől.Éreztem ahogy a ruhám egyre jobban nedvesedik át és fázni kezdek.Göndör fürtjei homlokához tapadtak,fekete felsője mellkasához ragadt a temérdek esőtől mely végigáztatta testét.Megmarkoltam felkarját.-Megyek már!-suttogta,majd bezárta az autót és rohant befelé.-Maradj itt,hozok valami szárazat.
Körülöleltem magam és vártam Harryre a sötétben. Nem értem miért nem nyit villanyt.Gyors léptei visszhangoztak a félelmetesen üres házban ahogy egyre csak közeledett.
-Tessék!-nyújtotta felém a melegítő nadrágot meg a felsőt.-Ezekben alhatsz.
-Le...le...lezuhanyozhatnék?-vacogtam.
-Ja persze!-feloltotta villanyt és megfogta a kezem,amit én azonnal kihúztam az övéből.-Csak gyere!-mondta és elindult felfelé.Harry háza hatalmas volt.Vajon egyedül él itt?Gyanítom,hogy igen.Olyan régi stílusú volt minden.Festmények lógtak a falon és csicsás kanapék álltak a nappaliban,mintás szőnyeg a padlón.Igencsak ízlésesen volt berendezve.
Követtem őt egészen a fürdőig,ahol hirtelen megállt.-Van bent törölköző meg tusfürdő is.Ha esetleg segítségre lenne szükséged,sikíts.-az a pimasz mosoly...
-Nem lesz,köszönöm!
Az ajtót duplán rázártam,nehogy Harry véletlenül kísértésbe essen.Annyira jól esett a forró zuhany a jéghideg eső után.Segített ellazulni.Miután végeztem,felkaptam a Harrytől kapott ruhákat,amik igencsak kényelmesnek bizonyultak,majd kiléptem az ajtón.Még mindig fáztam.
-Elkészültél?-megugrottam a hirtelen jött hangra.
-I...igen.-dadogtam.
-Hm...jól nézel ki.-mért végig.
-Alhatok a kanapén?
-Szó sem lehet róla!Velem alszol.Az ágyamban.
-Mi?Nem!Azt felejtsd el!
-Ne ellenkezz!-lépett közelebb lángoló tekintettel.
-Nem fogod nekem megszabni,hogy mit csináljak.
-Ó tényleg?-hajolt közelebb.-Azt majd meglátjuk!