Chapter sixty-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Megérkeztem az új résszel,remélem jó hetetek volt.
Jó olvasást és sok véleményt kérek!:)
Sziasztok!






Megragadtam a kilincset és szinte kiszakítottam az ajtót a helyéből.Harry annyira feldühített.Mégis mit gondol?Nem,ő nem gondolkodik!Ő egy igazi idióta!Tapló!
Megálltam egy pillanatra.Le kell nyugodnom.Így nem mehetek Zaynhez.Nekitámaszkodtam a kerítésnek és próbáltam nyugodtan szedni a levegőt.
Sajnos az a fajta ember voltam,aki ha dühös,elég hamar elsírja magát.De ezt már jól tudjátok.Előhúztam egy zsebkendőt a farzsebemből és letörölten a nedvességet az arcomról.Remek Alice...ismét sikerült megcsinálnod.De azért remélem valami hatása lesz ennek a kis beszélgetésnek.És remélem...nem bántottam meg őt.
Visszagyűrtem a papírdarabot a helyére és sétaltam tovább.Amikor Zayn házához értem,nagy levegőt vettem.Megnéztem az arcomat a telefon képernyőjében,majd elindultam felfelé a lépcsőn.Halkan benyitottam,ugyanis abban reménykedtem,hogy fent pihen.De amikor megláttam őt a sütő előtt félmeztelenül,hevesen kezdett verni a szívem.És nem csupán a látvány miatt.Nagyon jól tudja,hogy pihennie kell,erre itt álldogál a konyhában.Na majd én adok a fejére!Halkan odasettenkedtem mögé és tenyeremet a szemére simítottam.Éreztem ahogy elmosolyodik.
-Azt hiszed nem vettem észre,hogy bejöttél?
-A francba!-morgolódtam,majd levettem kezeimet bökős arcáról.Azonnal megfordult és magához ölelt.-Zayn neked feküdnöd kéne!
-Éhes voltam és nem volt ki készítsen nekem kaját.
-Hívhattál volna.
-Nem akartalak zavarni!-mosolygott rám.Hatalmas,barna szemei csillogtak a boldogságtól.Annyira...gyönyörű volt.-Különben is!Gondolom Eddel voltál!
-Igen.Ott aludt nálunk.
-De jó neki.-mosolyodott el,majd magához húzott.
-Ugyan miért?
-Mert veled lehetett egész este.-suttogta,majd magához húzott és egy hosszú csókot nyomott a homlokomra.Miután elhúzódott,hozzásimultam s arcomat a mellkasába temettem.Annyira jó volt,hogy vele lehetek.Boldoggá tett csupán a jelenlétével.Nagyot szippantott a hajam illatából,majd jobban szorított magához.
-Mit csináltál tegnap este?
-Áthívtam Davidet.
-Akkor nem unatkoztatok.
-Nem.-mosolygott rám.
-Jó látni,hogy boldog vagy.
 -És ezt csak neked köszönhetem.
-Nem fáj?-simogattam meg lágyan az ajkát.
-Mikor veszik ki a varrást?
-Majd felhívom Amyt rendben?
-Remélem minél előbb.
-Biztosan.
-Már annyira hiányzik az ajkadnak édes íze.
Biztosan elpirultam,mert nagyon mosolygott valamin.Visszafeküdtem mellkasára,majd gyengéden csókolni kezdtem puha bőrét.Láttam ahogy egyre libabőrösebb lesz.Elmosolyodtam,s ajkaimat végighúztam tetoválásainak körvonalán.Halkan morgott egyet mire szórakozottan felnevettem.
-Élvezed mi?
-Hm...nagyon.-mosolyogtam rá.
-Ne félj visszakapod amint a szám használható lesz.
Ijedten néztem rá mire felnevetett.Nem is akarok belegondolni miken jár az esze.
-Akkor most megeszem ezt a rántottának tűnő valamit.-fordult el tőlem,majd fogta a tálat és leült az asztalhoz.Míg ő jóízűen evett,én öntöttem neki pohárba limonádét.
-Vigyázz,mert hideg.-figyelmeztettem.
-Rendben.-mosolygott rám.-Köszönöm Pöttöm.
-Egészségedre!-ültem le mellé,majd kezemet kissé félénken az övére tettem.Amikor újra megláttam azt az őszinte mosolyt,feltört bennem a bűntudat.Rettenetesen szégyellem magam a Harryvel történtek miatt.Meg sem érdemlem,hogy ilyen csodálatos emberrel legyek,mint Zayn.
-Valami baj van?-zökkentett ki a gondolatmenetemből.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Biztos?
-Persze!
-Akkor min töröd a fejed?
-Zayn azt hiszem el kell mondanom neked valamit.
-Hallgatlak!-mondta kissé komolyabb hangnemmel.
-A...amikor olyan olyan csúnyán összevesztünk,...emlékszel?-csak bólogatott.-És egy hétig nem láttuk egymást,én...nem Lorettával voltam.
-Hanem?
-Harry elrabolt és fogva tartott.
-Tessék?!-emelkedett meg kissé,majd dühösen a szemembe nézett.Sikerült megint véget vetnem a felhőtlen boldogságnak.Remek Alice...-Nem hiszem el.-mondta keservesen miközben egyre nehezebben kezdte szedni a levegőt.Féltem,hogy megismétlődik a múltkori eset.-Tett veled valamit?
-Hát...elég sok mindent.
-Mégis mit értesz ez alatt Alice?!-kérdezte dühösen.
-Fájdalmat okozott és...megfenyegetett.
-Mivel okozott fájdalmat?-a levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget.
-Megpofozott nem egyszer.
Zayn keze ökölbe szorult.
-És még?
-Megfenyegetett,megcsókolt,hozzám ért.-mikor belenéztem a szemébe,félelem fogott el.Ilyet még sosem láttam az arcán.Nyers düh és bosszúvágy.
-És te....hagytad mindezt.
-Nem tehettem mást.-hajtottam le a fejem keservesen.
-Miért nem szóltál?
-Elvette a mobilomat.Minden esélyemet elvette,hogy kapcsolatba lépjek veled.-kezemet az övére tettem,mire elhúzta onnan.Haragszik...ez egyértelmű.Nagy levegőt vett,majd az asztalra hajolt.Nem tudtam hova tenni a viselkedését.Nem így szokott reagálni,ha mérges.Akkor most mit gondolhat?
Lassan felállt,betolta a széket a helyére és a pultnak támaszkodott.Tenyerével befedte gondterhelt arcát miközben nagyot sóhajtott.Izmai megfeszültek karjain ahogy próbált uralkodni magán.Bevallom kissé féltem,hogy mit fogok kiváltani belőle ezzel a beszélgetéssel.Ugyanis legutoljár elég csúnya véget ért.Ahogy néztem őt,csak arra tudtam gondolni,hogy átölelem és vigaszt nyújtok neki.Annyira akartam őt.Legalább csak megérinteni.De nem ez volt a megfelelő alkalom.Tudom,hogy hibáztam...ez nyílvánvló.Nem akarom elveszíteni őt.
-Most...menj innen kérlek!-lehelte.
-Zayn!Én annyira...
-Csak menj!-nézett rám ,majd az ölembe dobta a kabátomat.-Szükségem van egy kis időre.-tekintetét hamar elvette rólam.Könnyes szemmel felálltam,majd ezt mondtam:
-Bocsáss meg!
-Csak menj!-fordult el tőlem.
-Ugye nem fogsz semmi hülyeséget csinálni?
-Menj már!-emelte fel a hangját.
-Szeretlek!-suttogtam,majd elindultam kifelé.Hirtelen elkapta a kezemet.
-Most....nagyot csalódtam.
-Zayn én nem...
-Ne magyarázkodj!-szakított félbe azonnal.-Inkább menj.-engedett el én pedig elindultam hazafelé.
Az igazat megvallva nem éreztem magam annyira rosszul.Sokat könnyített a lelkemen ez a vallomás.Tudom,hogy nem cselekedtem helyesen Harryvel kapcsolatban,de jól esett hogy elmondhattam Zaynnek.Már nagyon letört voltam a sok hazugságom miatt.Azt hittem rosszabbul fogja fogadni.Nem csodálnám,ha most napokig nem állna velem szóba.Nagyon remélem,hogy semmi butaságot nem fog művelni.Azt már nem bírnám ki.....még egy olyan....nem!
Zsebre tett kézzel sétáltam hazafelé a járdán miközben a hűvös szél  a számba söpörte a hajamat.Dühösen küszködtem vele,majd a figyelmetlenségem következtében beleütköztem egy idős nénibe aki éppen jól megtömött bevásárlószatyrokat cipelt.
-Jaj!-kiáltottam fel.-Elnézést!-hajoltam le menten,majd kapkodni kezdtem a földről a dolgokat.
-Semmi baj drágám.-mondta a néni rekedt hangon,majd ő is lehajolt.
-Hagyja csak,majd én megcsinálom!-mondtam miközben már a táskába pakoltam a dolgokat.
-Héj!-fogta meg a kezem.Kézfeje tele volt ráncokkal...ujjai remegtek.Amikor rá emeltem tekintetemet,könny bukott ki a szemeimből.Mégis hány éves lehet ez a hölgy?-Minden rendben van?
-I...igen.-dadogtam.
-Miért könnyes a szemed csillagom?-állt fel nehezen miközben az utolsó pár dolgot dobáltam a táskába.
-Én...én csak.Elnézést!-sóhajtottam,majd a kezébe nyomtam a szatyrot ,kikerültem őt és sétáltam tovább.Zavartan nyomakodtam az emberek között akik egy hatalmas plakát előtt gyülekeztek a bevásarlóközpont előtt.
-One Direction!!!!!-hallottam a sikítást,mire rögtön megfordultam.A méretes plakáton ŐK voltak egy dátummal.Hangos sikolyok töltötték be az egész utcát miközben mindenki egymás nyakába borult és sírtak.Furcsa volt a rajongókat így látni.Mármint tudom,hogy nagyon kevés alkalmuk van arra,hogy együtt lehessenek a fiúkkal és beszélgessenek velük.Ezért egy koncert nekik itt helyben hatalmas ajándék.
Amikor megláttam Zaynt a hatalmas plakáton,azonnal gombóc nőtt a torkomban.Sarkon fordultam és vissza sem néztem egészen hazáig.Amikor beléptem,elállt a lélegzetem.
-Szia Alice!-köszöntött Chris miközben megfogta a mellette ülő lány kezét,aki számomra teljesen ismeretlen volt.
-Öhm...sziasztok!-mökögtem zavartan,majd lerúgtam a cipőmet.
-Natalie vagyok!-állt fel mosolyogva a hosszú szőke hajú lány miközben a kezét nyújtotta.
-Én meg...Alice!-mosolyogtam.
-Natalie az új lány,akinek segítenem kell.Most költözött ide.-szólt közbe Chris.
-Tényleg?
-Igen.-nevetett.
-Hát akkor én nem is zavarok.-mondtam,majd megfordultam és felrohantam a szobámba.Előkotortam a mobilomat és tárcsázrni kezdtem Zayn számát.Álmomban sem gondoltam volna,hogy felveszi.Most nagyon haragszik rám,tudom.Kicsöng,kicsöng...gyerünk már!A remény hal meg utoljára igaz?
-Haló!- hallottam mély,dörmögő hangját.
-Zayn!-sóhajtottam a telefonba.-Zayn én...
-Megmondtam,hogy időre van szükségem.Mi a fenének hívtál most fel?!
-Szükségem van rád!-zokogtam kétségbeesetten.-Nagyon!Kellesz nekem!Zayn!Kérlek bocsáss meg!-elcsuklott a hangom.Nem bírtam többet mondani.
-Legközelebb majd jól átgondolod a dolgokat.-mondta,majd lerakta a telefont.Fogtam a telefont és dühösen földhöz vágtam.Könnyeim patakokban folytak.Végre mikor Vele lehetnék és boldoggá tehetném,megint minden elromlik!Ez az én formám.És ez sosem lesz másképp.
Lehajtotta fejemet   a  párnára és úgy sírtam tovább.Egy részből örülök,hogy elmondhattam Zaynnek az igazat.Nem szeretek titkolózni előtte. Másrészről pedig fáj.....fáj,hogy megint sikerült összevesznünk.
Megmarkoltam a plüssömet amivel aludni szoktam és az arcom alá gyűrtem.így nem  éreztem annyira egyedül magam.Lehunytam a szemeimet és próbáltam megnyugodni kicsit.Egyszer csak halk neszre figyeltem fel az ablakom felől.Úgy döntöttem nem foglalkozom vele....biztosan csak képzelődöm....megint!
Aztán amikor hirtelen valaki mellém feküdt,még a levegő is megfagyott bennem.Egy hangot sem tudtam kipréselni a tokomon.Kezével átkarolt és közel húzott magához.Sűrűn tetovált keze rögtön elárulta ki is ő.Amint megízleltem kellemesen simogató illatát,szívem gyors vágtába kezdett.Nagy levegőt vettem és ujjamat végigsimítottam kézfején.A könnyek sorban szánkáztak végig az arcomon.Szipogni kezdtem.
-Nyugodj meg!-suttogta,majd fejét nyakamba fúrta és egy lágy csókot nyomott a bőrömre.
-Zayn!-fordultam felé,majd szorosan magamhoz öleltem.-Annyira hiányoztál!Annyira szeretlek!-zokogtam.
-Tudom!-suttogta.-Sssssst!-simogatta nyugtatóan a hátamat.
-Én...nem.
-Ne beszélj!-parancsolt rám.-Ne zaklasd fel még jobban magad!Nincs semmi baj!
-Miért jöttél ide?-néztem a szemébe.
-Mert nem bírtam ki egy percet sem nélküled.Hiába fáj rettenetesen az,ami történt.Nem bírom nélküled!És tudom,hogy nem a te hibád volt.
-Zayn én annyira szégyellem magam!Egész végig csak te jártál az eszemben.Féltem!Nagyon féltem!-bújtam hozzá,mire remegni kezdett.Keze pedig ökölbe szorult a hátamon.
-Most már biztonságban vagy.Ne félj Pöttöm!Én megvédelek mindentől és mindenkitől.
-Ő is ugyanezt mondta.-zokogtam a mellkasába.
-Harry....veszélyes.Harry....őrült.
-Ne haragudj kérlek!!-markoltam meg mellkasán a pulóvert.
-Héj!-a szemembe akart nézni,de nem engedtem.-Nézz rám!-kérte mire én azonnal engedelmeskedtem.-Ne sírj már kérlek!-mondta keservesen.-Olyan rossz így látni téged.
-Megérdemlem.Megcsaltalak.
-Ezt nem úgy hívják.
-Akkor mégis hogy?!-kérdeztem mérgesen.
-Kényszerítés.
-Nem.-sóhajtottam,majd visszabújtam a mellkasába és ott sírtam tovább.Kezével folyamatos mozdulatokkal próbált megnyugtatni,de valahogy nem sikerült neki.Több órán keresztül sírhattam Zayn karjai közt mikor hirtelen az ajtó nyitódását hallottam meg.Nem volt merszem megfordulni.Éreztem ahogy Zayn keze lekerül rólam,mire akaratlanul felnyögtem.Az ajtó azonnal becsukódott a kéz pedig visszatalált a helyére.Nagyot sóhajtottam mikor egy lágy puszit nyomott a homlokomra.
-Alice!-suttogta.
-Hm?-nyögtem fel újra.
-Nem akarsz felkelni?
-Ne hagyj itt!!-öleltem át azonnal védelmező testét.
-Nem hagylak!-szorított magához keserves arckifejezéssel.-Csak  nyugodj már meg!
Ismét zokogásba kezdtem.Nem bírom abbahagyni a sírást.Annyira bánt a lelkiismeret.Rettenetesen.
Másodpercenként töröltem le a könnyeimet az arcomról.
-Ne haragudj rám kérlek!-kiabáltam keservesen.-Kérlek!Én annyira sajnálom!Én nem akartam....
-Fejezd már be!-emelte fel a hangját.
-Szeretlek!-zokogtam tovább,mire hirtelen felállt mellőlem.-Ne hagyj itt!-ugrottam fel azonnal,majd a szám elé tettem a kezemet mielőtt még egy nyögés elhagyta volna.
-Most...-fogta meg a vállamat és visszatolt az ágyra.-Csak lemegyek.Egy perc és itt vagyok rendben?
-Nem,nem!-ráztam a fejem.-Kérlek ne hagyj egyedül!Én annyira sajnálom!
-Alice!Te nem vagy magadnál!Nyugodj már meg.
-Ne hagyj egyedül!-rogytam össze,majd lefordultam az ágyról.
-Alice!!-kiáltott fel Zayn miközben próbált összekaparni a földről.-Alice!-suttogta.
-Ne haragudj!-sóhajtottam.Már alig bírtam nyitva tartani a szemeim.-Én nem akartam.Tényleg!Zayn!-fogtam meg a kezét,majd erősen megszorítottam.
-Tudom Alice!Nem haragszom oké?Nem haragszom,csak fejezd már be ezt a rohadt bőgést!
-Miért beszélsz velem így?-zokogtam tovább.
-Istenem!-hajolt le hozzám,majd egy kövér könnycsepp simult végig az arcán.Szemeim elkerekedtek.Most mi rosszat mondtam?
-Nem bírom...tovább.-sóhajtottam,majd hirtelen minden elsötétült körülöttem.

Chapter sixty-seven

Jó reggelt/napot/estét kívánok minden kedves olvasómnak.
Nagyon-nagyon köszönöm az előző kommenteket.Komolyan.Még a közérzetem is jobb tőle.Ti vagytok a legjobb olvasók a világon!Köszönöm!
Megjöttem az új résszel,remélem mindenkinek tetszeni fog.Igyekeztem javítani a dolgokon.
Véleményeket ne feledjétek!
Szép hetet és kellemes vakációt!:)
És ne feledjétek!Ma You and I premier!!!!!!!!

-Kezd nagyon elegem lenni belőled!-mondtam mérgesen miközben betuszkolt az autóba.
-Helyes!-mosolygott ,majd beült a kormány mögé.
-Harry hová viszel?
-Meglepetés!-kacsintott rám,majd az útra kanyarodott és elindultunk az úticél felé.Megint fogalmam sincs hová.Észrevettem,ha én valakivel egy autóba ülök,sosem tudom hová visznek.Ez biztosan jelent valamit...
-Mikor fogsz végre leszállni rólam?
-Fogós kérdés....hmmm.....Soha!
-Pedig egyszer muszáj lesz.
-Nem én leszek az,aki menni fog!Hidd el nekem.
-Ne merd bántani Őt!
-Eszemben sincs.-nevetett.-Fog ő még könyörögni nekem.
-Miért tenné?
-Sokmindenről nem tudsz még baby!
-Elegem van ezekből az ízetlen megszólításaidból!
-Pedig csak kedveskedni akartam.
-Ez inkább undorító!
-Ne panaszkodj folyton!A nők állandóan csak panaszkodnak!
-Melletted nem lehet mást csinálni.-dörmögtem mérgesen.
-Tessék?
-Semmi!
-Annyira...-fordította felém a tekintetét.
-Mi az?Harry vigyázz!-figyelmeztettem mielőtt belehajtott volna a piros lámpánál állo autóba.
-A rohadt életbe!-fékelt azonnal,mire én nagy lendülettel ütköztem a műszerfalnak.
-Al jól vagy?-nyúlt utánam azonnal,majd megfogta a kezemet.-Mi a francért nem kötötted le magad!?-kérdezte már mérgesen.
-Elfelejtettem.-sóhajtottam.
-Ha beszállsz egy autóba,mindig az legyen az első,hogy lekötöd magad érted?
-Értem apu!-mondtam kissé flegmán.Lehet,hogy nem kellett volna.Most valóban aggódott értem.Mellesleg igaza volt.Hangos dudaszó zökkentett ki minket a beszélgetésből.
-Jól van már!-kiabált Harry,majd a gázra taposott.Hamar az öv után nyúltam és becsatoltam azt.Láttam azt a sunyi vigyort az arcán.Harry annyira fura...Nem tudom mit gondoljak.-Szóval...Ed...
-Egy kedves ismerősöm fia,akire vigyáztam.
-Milyen ismerősöd?
-Jaj Harry nem mindegy?!
-Végül is de....csak kíváncsi voltam.
-Miért viselkedsz így?
-Hogy?
-Hát így!Harry én nem értelek téged!
-Sokan mondják ezt.-mondta miközben leparkolt egy pékség elé.-Gyere!-utasított miközben kiszállt az autóból.Pár percig ügyetlenkedtem az övvel,majd végül Harry segített kinyitni.-Annyira szerencsétlen vagy!-nevetett miközben kinyitotta nekem az üzlet ajtaját.
-Kössz Harry,ez igazán kedves tőled.-kissé megtorpantam.Most mit is keresünk mi itt?
-Hahó!-kiabált Harry.
-Harry!-jött ki egy idős,szemüveges néni a raktárból,majd átölelte őt.-Mi újság fiam?
-Semmi érdekes.Ugye tudod,hogy nem túl jó ötlet így itt hagyni a boltot?
-Tudom,csak volt pár elintéznivalóm.És a hölgy?-nézett rám.
-Egy kedves barátom.-ragadta meg  a kezemet,majd maga mellé húzott.
-Igazán csinos.
Elmosolyodtam.Annyira aranyos néni volt.És mintha Harryvel már régóta ismernék egymást.
-Hogy hogy bejöttél?
-Igazából azért jöttem,mert amint láttam elkelne egy kis segítség.
-Tudod fiam elég öreg vagyok én már.Nem tudok mindenre kellőképpen odafigyelni.
-Ezért is hoztam el Alicet.Egy kis munkára lenne szüksége és gondoltam te szívesen látod őt.
-Ez igazán kedves tőled.-felém fordult.-Barbara Hankins vagyok!
-Alice!-fogtam meg az idős néni kezét.
-Akkor...holnaptól kezdhetsz is!-mosolygott boldogan miközben megigazította a szemüvegét.
-Tényleg?
-Persze!Sok szeretettel várlak reggel fél nyolcra!
-Köszönöm szépen.
Még utoljára rám mosolygott,majd Harry felé fordult és beszélgetni kezdtek.
-Várj meg kint a kocsiban.-suttogta és a kezembe nyomta a kulcsot.-Meg ne próbálj elszökni.
Csak bólintottam.Elköszöntem az idős hölgytől,majd kitrappoltam utcára,ahol már javában esett az eső.Remek.Fogtam a kulcsot,kinyitottam az ajtót és hamar beültem.
Az ülés kissé nedves lett a hajamtól.Remélem Harry nem fog akkora drámát csinálni mint legutóbb a hajával.Benyomtam a kulcsot a helyére,majd beindítottam a rádiót.
Igazán kedves volt Harrytől,hogy szerzett nekem munkát.Vagyis...kissé furcsa.Ezek szerint akkor mégiscsak számítok neki és nem csak a seggem miatt kedvel.Előhúztam a mobilomat és azzal kedtem játszani,mikor hirtelen nyitódott az ajtó.
-Ki nem állhatom ezt a helyet.-morgolódott,majd maga felé fordította a tükröt és megigazította nedves haját.
-Harry!-szólítottam meg halkan.
-Hm?-nézett rám.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit!Most már nem haragszol ugye?
Most azt gondolta,hogy ennyivel el van intézve?
-Dehogy nem.
-Ezt neked hoztam.-nyújtotta felém a zacskót amiben frissen sült pogácsa volt.-Egy kis reggeli.
-Már ettem.
-Most visszautasítod?
Sóhajtottam egyet,majd elvettem a kezéből.
-Köszönöm.Ez igazán kedves tőled.
-Még mindig haragszol?
-Nem tudom mit higgyek.
-Hidd el,hogy jót akarok neked.-amikor belenéztem a szemébe,valami nem mindennapi dolgot láttam.Egy fajta csillogást.Őszinteség?
-Harry én...-eszembe jutottak a dolgok amik nála történtek.A pofonok,a drog......és amit Liam mondott.Hogy mennyire veszélyes is Harry igazából.Bevallom,kissé féltem tőle.Talán még most sem tudom igazán,hogy mire képes...
-Miért nézel rám ilyen ijedten?
-Haza viszel?
-Még van egy kis adósságod emlékszel?-mosolyodott el,majd közelebb hajolt.-Összesen négy percnyi adósságod.
Nagyot nyeltem.Mégis mit akar mit csináljak?
-Mit akarsz?
Beindította a motort,majd tenyerét a combomra simította.
-Majd meglátod.





-Azt akarom,hogy négy percig ne mozdulj érted?-mondta miközben becsukta a szobája ajtaját.-Semmi sikítás,vagy hadonászás.Értetted?-a gyomrom összeszorult és remegni kezdtem.-Most feküdj le az ágyra!-mondta miközben előhúzta a telefonját a zsebéből és kitette az asztalra.
-Harry én...
-Megduplázzuk az időt?-vonta fel a szemöldökét,majd kéjesen végignyalta ajkait.
-NEM!
-Akkor tedd,amit mondok.-leültem a puha a takaróra és vártam.Harry a telefonjával babrált miközben a tarkóját vakargatta.-Oké.-tűrte el a haját,majd rám nézett és elmosolyodott.Lerakta a készüléket az asztalra és leült mellém.-Ülj az ölembe.-fogta meg a kezemet.-De ne így.-mondta,majd széttárta a lábaimat és közel húzott a testéhez.-Így mindjárt más.-szájával a nyakamra tapadt és ott csókolt ahol ért,kezével pedig a combomat simogatta.-Próbáld meg élvezni!-suttogta,majd könyörtelenül szívni kezdte a nyakamat.Felszisszentem mire nyugtatóan simogatta az oldalamat ezzel közelebb húzva magához.Gyötrődtem.Rettenetesen szégyelltem magam amiért ezt engedtem.De felék,hogy újra fájdalmat okoz.Nem akarom.
Ujjaimat felvezettem meleg bőrén egészen sűrű,puha hajáig.Erőteljesen belemarkoltam mire felmordult.Egyre nagyobb fajdalmat éreztem a nyakamnál mikor hirtelen abbahagyta.Nyelvével gyengéden végignyalta a fájó pontot és egy puha csókot nyomott rá.Kirázott a hideg meleg ajkaitól.-Hm.-morgott,majd a szemembe nézett.-Most már mindenki tudja,hogy az enyém vagy.-odakaptam kezemmel ,de nem engedte,hogy megérintsem.-Légy türelemmel Al!-hirtelen újra csókolni kezdett.Ajkai vadul préselődtek az enyémnek miközben tenyere végigsiklott a hátamon.
-Harry.-kapkodtam a levegőt mikor elhúzódott tőlem.
-Ssst Drága!Minden rendben van.-simogatta meg az arcom,majd szó szerint maga alá gyűrt,s fölém mászott.Térdeivel közrefogta a csípőmet és ismét lehajolt hozzám.Lehelete végigfutott a nyakamon miközben kezével egyre lejjebb vándorolt.
-Ne!-ragadtam meg azonnal mire a szemembe nézett.-Kérlek.-kibuktak a könnyeim.Mindig az az érzés fog el,ami Akkor!Nem akarom újra átélni.Nem akarom...
-Ne sírj!-törölte le a könnyeimet.-Al nem kell félned tőlem!Én nem foglak bántani soha!
-Kérlek ne üss meg!-szorítottam meg a kezét mire keserves tekintettel nézett rám.Lemászott rólam és leült az ágy végébe háttal nekem.Féltem.Nem tudtam mit tehetnék ebben a helyzetben.A legutóbb se sült el jól ez a dolog.-Harry!-szipogtam,majd mögé másztam.-Hallod!-simogattam meg a hátát.
-Félsz tőlem.-jelentette ki ridegen.
-Nem!-ellenkeztem rögtön.
-Akkor mégis miért bőgsz megint?!-kérdezte mérgesen.
-Amit elmondtam neked a múltammal kapcsolatban...-azonnal felkapta a fejét.-Nem könnyű.Még ha régen történt is,megtörtént.És ez nagy nyomot hagyott bennem.
-Tudom.
-Nem,nem tudod!És nem is kívánom,hogy ilyen gyötrelemben legyen részed.
-Volt már.Nem is egyszer.
-Tudom.És sajnálom,de én erre még nem vagyok készen.Főleg nem veled.
-Zayn egy senki.
-Tudod mit?Csak írigy vagy rá,mert ő tud szeretni!Nem úgy,mint te.
-Tűnj el!-morogta idegesen.
-Nem megyek amíg,....
-Kotródj!!-ordította,majd felpattant az agyról.Magas hangjától elkapott a félelem és újra sírni kezdtem.-Gyerünk!-mutatott az ajtó felé.Feltápászkodtam és elé sétáltam.Teste remegett a dühtől.
-Most nézz egy kicsit magadba és gondolkodj el az életeden.-mondtam halkan.-Vajon miért van minden úgy,ahogy most van.
-Menj el!-hajtotta le a fejét,majd a szekrénynek dőlt,s tenyerét a mellkasára szorította.

-Mikor kértél bocsánatot utoljára valakitől rajtam kívül?Ha már így szidod Zaynt,te mikor beszéltél utoljára a szüleiddel?-üres tekintettel nézett rám.-Gondoltam.-ráztam a fejem.-Viszlát Harry!
-Nem tudsz te rólam semmit!-hallottam amint kiléptem az ajtón.
-Nem is szeretnék.-néztem a szemébe,majd sarkon fordultam és elindultam Zaynhez.

9.Díj!!!!:))

Itt a a következő díjam amit nagyon szépen köszönök Kira Pekker-nek!:)

Szabályok: 

-Írj magadról 11 dolgot.
-Válaszolj 11 kérdésre.
-Írj 11 kérdést
-Küld tovább néhány embernek

11 dolog magamról:
1.Nem szeretek vonaton utazni.
2.Klausztrofóbiás vagyok.
3.Nem bírom a tömeget.
4.SOHA nem megyek liftben.
5.Szeretek filmezni.
6.A szomsédoma legjobb barátnőm.
7.Szeretek zenét hallgatni.
8.Régen írtam verseket is.
9.Sokszor gondolkodom a világ végén.
10.Szeretem a piros színt.
11.Fáradt vagyok..


Kérdéseim
1.Honnan jött a történet amit írsz?
2.Nézed a Violettát?
3.Mi fogott meg először az 1D-ben?
4.Szeretsz aludni?
5.Sokáig szoksz fent lenni?
6.Milyen nyelveket tanulsz?
7.Hány blogod van?
8.Szereted a rózsákat?
9.Milyen zenét hallgatsz?
10.Hány éves vagy?
11.Van testvéred?

Válasz a kérdésekre:
1. Szabadidődben mit csinálsz szívesen? írok,zenélek ,énekelek
2.Kedvenc évszak?ősz
3.Szereted az One Direction-t?IGEN
4.Mi ösztönzött az írásra?Azok,akikrő írok és az olvasóim
5.Van kedvenc könyved?(Ha igen akkor melyik az?)Van.Alkonyat
6.Állatbarát vagy?igen
7.Melyik az a zenei stílus ami legközelebb áll hozzád?huh...szeretem a szomorú zenéket meg a pop
8.Milyen az "ideálod"?Csak szeretetre vágyom!:)
9.Milyen terveid vannak jövődre nézve?művész akarok lenni
10.Kedvenc film?TIU,Titanic,Kiscsávó
11.Melyik híresség jellemez téged legjobban?uhh nem tudom


Akiknek küldöm:
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not? 

8.Díj!!!!!!:))

Sziasztok!:)
Megkaptam a következő díjamat,amit nagyon-nagyon köszönök Brigitta Katona- nak!

11 dolog magamról:

1.Türelmetlen vagyok néha.

2.Minden kis dologgal örömet tudnak szerezni nekem.

3.Megbecsülöm az emberek.

4.Nagyra értékelem a művészeteket.

5.Művészlélek vagyok jómagam is.

6.Szeretem a virágokat.

7.Múlthéten volt a szülinapom!:)

8.Egy kis elefánttal alszom,aminek Efi a neve.

9.Szeretem a rendet.

10.A Szomszédom a legjobb barátnőm.

11.Fáradt vagyok....xd

11 válasz:

Miért szeretsz blogot írni?Mert ebbe kiírhatom minden érzelmemet.

Van testvéred?Van.Egy öcsém.

Kitől hallottál az 1D-ről?Az egyik legjobb barátnőmtől.

Szüleid szerint milyen az 1D ?Szeretik!!!!:)

Hány blogod van?Egy.

Miért szereted az 1D?Mert különlegesek. 

A barátaid is fanok?Hát nem mind,de a legtöbb igen.

Az osztálytársaid ( fiúk) mit szólnak a fiúkhoz?Van egy oszt. táram,aki bírja őket.

Örül a díjnak?Nagyon!!!!!:3

Ki a kedvenc tagod?Eleinte Zayn volt,de mióta jobban megismertem őket,mindet szeretm kivétel nélkül nagyon!

És belegondoltál milyen lenne ha az egyik fiú felesége lennél???Igazából nem nagyon....:p

11 kérdés:

1.Hol vagy most?
2.Mióta szereted a fiúkat?
3.Sok posztered van?
4.Kedvenc szám tőlük?
5.Hogy tetszik Harry haja?
6.Zayn tetkóival hogy állsz?
7.Sokat töltöd a telefonodat?
8.Hogy vagy?
9.Ha elutazhatnál bárhová,hová mennél?
10.Énekelsz?
11.Van kutyád?

Akiknek elküldöm: 

Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not? 

Chapter sixty-six

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Megjöttem az új résszel,remélem mindenkinek tetszeni fog!
Nagyon köszönöm az építő kritikákat amiket kaptam tőletek,igyekezni fogok javítani a dolgokon.
És továbbra is szeretném krni tőletek a véleményt!És köszönöm a díjakat is!!!!:)Jó olvasást és szép hétvégét nektek,sziasztok!:)))







-Minden rendben?-kérdezte Chris amint beléptem.
-Hogyne!-ültem le melléjük ismét.
-Ki volt az?
-Loretta akart...valamit megbeszélni.
-És sikerült megbeszélni?
-Persze.
-Akkor jó!
-Álmos vagyok!-mászott mellém Ed.
-Akkor gyere!-álltam fel.-Felmegyünk aludni!
-Hol van Anyu?-dörzsölte meg a szemeit.
-Még nem jött meg kicsim!-felvettem őt a földről és elindultam vele felfelé.
-Akkor adsz te nekem jó éjt puszit?
-Hát persze!-mosolyogtam,mire hozzám bújt és körülölte a nyakamat.Hihetetlen mennyi szeretetet tudott adni vele.Úgy éreztem,feltöltődöm.Pont mint mikor Zaynnel vagyok.-Na gyere!-fektettem bele őt az ágyamba,majd nyakig betakartam.Palykos mosollyal kihúzta kezeit és felém nyújtotta.Leültem mellé.
-Mondasz mesét?
-Öhm...-körbenéztem egy régi mesekönyv után.A könyvespolcomon ott volt amiből még Anya mesélt nekem.-Persze!-kezembe vettem a rongyos állapotban lévő könyvet és óvatosan fellapoztam.-Mondj egy számot!
-Húsz!-mosolygott.
-A farkas és a nyúl!-alig kezdtem bele a mesébe,Ed már mélyen aludt.Letettem a könyvet az asztalra,nyomtam egy puszit homlokára,majd csendben kisettenkedtem a szobából.
Chris még mindig tátott szájjal meredt a képernyőre.Annyira aranyos volt.Felnevettem,mire zavarodottan felém fordult.
-Elaludt?-kérdezte.
-El.Hány óra van?
-Negyed tizenkettő.
-Már?!
-Bizony!
-Akkor mi is menjünk aludni.
-Mikor mész dolgozni?
Megtorpantam.Még levegőt sem mertem venni.
-Alice!
-Én...öhm....tudod.....nem tudom.
-Az meg hogy lehet?Nem beszéltél a főnökkel?
-De beszéltünk.
-És mit mondott?
-Hogy...hogy...
-Alice!
-Kirúgott.-hajtottam le a fejem.
-Mi?!Mégis miért?-pattant fel a helyéről.
-A...a...amikor csináltuk a terveket Lorettával,-idegesen az ujjaimat tördeltem.-volt alkalom,hogy nem mentem be dolgozni.Ezért.
-Na majd én beszélek a fejével.
-Chris kérlek ne!-ragadtam meg a kezét mielőtt butaságot csinált volna.-Majd keresek másik munkát!Ne aggódj!Mindenből kiveszem a részem,úgy,mint ezelőtt!
-Én ettől egy percig sem félek.De az,hogy te reklámot tervezel és az ő kezére szerzed a pénzt miközben ő kirúg!Ez...ez...
-Hagyjuk jó?Nem ér ennyit ez az egész!Kérlek!-néztem a szemébe.
-Rendben.De csak miattad!-ölelt át.
-Köszönöm.-suttogtam.-Akkor megyünk aludni?
-Menjünk.-sóhajtotta.



Reggel a telefonom rezgésére ébredtem.Hamar felkaptam a szekrényről nehogy Chris felébredjen,majd fogadtam a hívást.
-Jó reggelt!
-Szia Amy!-köszöntöttem rekedt hangon.
-Jaj felébresztettelek?Ne haragudj!
-Nem dehogyis!Mi újság?
-Inkább mondj te újságot!Nem volt gond Eddel?
-Nem dehogy!Udvarias és szófogadó volt,mint mindig.-csilingelő nevetése engem is jobb kedvre derített.
-Akkor egy fél óra és ott leszek érte rendben?
-Rendben.
-Jaj és ne haragudj,hogy az egész éjjelt nálad kellett töltenie.Én is csak most végeztem.
-Ne viccelj már!Mindig szívesen látom őt is és téged is!
-Akkor nemsokára megyek.
-Rendben!Szia!
-Szia!
-Jóóóó reggelt!!!!!!!!-ordított a hátam mögött Chris,majd csikizni kezdett.
-Neeee neee neee!Ssssst!Ed!Fel fog!Ébredni!!!!!Fejezd be!!
-Megyek és őt is felébresztem.-mondta.
-Szerintem ezek után már régen felébredt.
-Éjjel....nem volt...
-Tudom!
-Hogy lehetséges ez?Hisz még csak pszichológusnál sem voltunk.
-Zayn...-suttogtam.
-Mi van vele?
-Mióta vele vagyok azóta egyszer sem volt.
-Hogy lehet ez?
-Fogalmam sincs.
-Én ennek csak örülök.-mosolyodott el.-Komolyan mondom még a színed is más.Őszintén boldognak tűnsz mellette.
-Az vagyok Chris!
-Helyes!-veregette meg a vállamat,majd felállt.-Gyere ébresszük fel Edet.
Felálltam és követtem őt a szobám felé.Lassan kinyitottam az ajtót.Ednek nyoma sem volt,az ágyam pedig meg volt vetve.Igaz pár gyűrődéssel,de szépen el volt rakva.Összenéztünk Chrissel.
-Mi a fene?-kérdeztem csodálkozva.Sarkon fordultam és elindultam lefelé.
Ed már a TV előtt ült frissen és üdén.-Jó reggelt!-köszönt amint meglátott.
-Hát te már fent vagy?-ültem le mellé.
-Igen.
-Jól aludtál?
-Háááát....jól!-mosolygott.
-Ez nem volt túl meggyőző.
-Jól aludtam!
-Akkor jó!Készíthetek valamit enni?
-Igeeeen!
-Anya az előbb hívott.Nemsokára itt van érted,úgyhogy hamar menjünk enni!-fogtam meg a kezét,mire lelkesen felugrott és együtt futottunk a konyhába.
Miután Ednek ismételten megcsináltam a szalámis kiflit és a teát,hamar együtt megreggeliztünk.Még bele sem tettem a tányért a mosogatóba,már kopogtak.
-Anyaaaaa!-ugrott fel boldogan és az ajtó felé sietett.
-Sziasztok!-hallottam Amy felszabadult hangájt a bejárat felől.Gondoltam,hogy nem áll szándékában bejönni,így hamar kifutottam.
-Heló!-mosolyogtam,majd levettem Ed kabátját az akasztóról.Amint láttam,hogy Amy a zsebében lévő tárcájáért nyúl,leállítottam.
-Egyszer lehetett szívesség.-nézett rám.-De most nem hagyom magam!-mosolyodott el,majd a kezembe nyomott 20£-ot.-Köszönöm a segítséged!-a zsebembe gyűrtem a papírpénzt.
-Nagyon szívesen,máskor is!
-Mi újság kincsem?-guggolt le hozzá,mire Ed mesélni kezdett.Csendben hallgattam a beszámolóját a tegnap estéről.Annyira boldogan mesélt az anyukájának,hogy komolyan mondom még a szemem is megtelt könnyel.
-Szia Alice!-fordult felém,majd átölelt.
-Szia Ed!-simogattam meg a feje búbját.-Aztán szót fogadni!
-Rendbeeeen!-integetett miközben kézen fogva sétáltak a járdán a kocsi felé.
-Sziasztok!-kiabáltam utoljára.
-Szia!-köszöntek egyszerre,majd elhajtottak.Igazán kedves volt Amytől,hogy megfizetett akaratom ellenére.Most jól jön ez a pénz,hogy nincs munkám....hála Harrynek!Tényleg!Vele vajon mi lehet?Kit érdekel?!Azért remélem épségben hazajutott.
Indultam volna befelé a házba,mikor valaki hirtelen utánam kiáltott.Azonnal megfordultam.Loretta rohant felém a járdán.
-Alice várj!!!
-Loretta!-állítottam meg.-Mégis mi történ?Mi a baj?
-Igaz,hogy kirúgtak?
-Honnan tudsz erről?
-Az előbb végeztem és a főnök lazán közölte,hogy nem jössz többé.
-Hát igen.Mivel Harry nem engedett dolgozni járni,ezért kirúgtak.
-És ezt láttad?-nyomta az orrom alá a tegnapi újságot.
-Ne is mond!Nagyon remélem,hogy nem jut Zayn fülébe ez az egész.
-Most mégis mit fogsz tenni?
-Először is keresnem kell valami munkát.
-És mégis hol?
-Nem tudom.-egy perc gondolkozás után,rezegni kezdett a telefonom.-Ne haragudj Loretta,de most mennem kell!
-Rendben!Vigyázz magadra jó?
-Te is!-megöleltem őt,majd beverettem a házba.Egy újabb SMS Harrytől:

''Tíz perc múlva legyél a parkban!Ne késs!''

Ez mégis mit akar jelenteni?Megint mit akar tőlem?Még pizsamában vagyok!Te jó ég!Tíz perc alatt esélytelen elkészülnöm!
-Chris én most elmegyek Zaynhez rendben?
-Rendben!-kiabált utánam miközben én rohantam felfelé a lépcsőn.Kitártam a szekrényemet és mindent kihajigáltam belőle.Nincs egyetlen normális ruhám sem!Nem hiszem el!Pont ilyenkor nem találok semmi alkalomhoz megfelelőt.Várjunk.Csupán Harryvel kell találkoznom.Mi a fenéért aggódom ezen?Felkaptam egy kényelmes otthoni ruhát,majd fölé egy vastagabb kabátot,mivel eléggé hideg volt odakint.Hamar megmostam a fogam,megfésülködtem és megmosakodtam.Fogtam a telefonomat, a zsebembe gyömöszöltem és már rohantam is a kijárat felé.
-Szia Chris!-köszöntem még utoljára,ezután siettem a parkba.Még oda sem értem mikor megpillantottam Harryt a padon ülni.Kapucni volt a fején és  sötétített szemüveg a szemén.Halkan odasettenkedtem hozzá,majd mögé álltam.Hallottam a morgását ahogy engem szid.Felkuncogtam,mire ijedten felém fordult.-Csak nem megijesztettelek?Ne haragudj!
-Mit mondtam neked tegnap?-ragadta meg a kezemet miközben felállt,majd egy fának tolt.
-Neked is szia.
-Ne játsszuk most ezt kérlek!Válaszolj a kérdésemre.
Felemeltem a kezemet és óvatosan lehúztam róla a szemüveget.Nem szeretek így az emberekkel beszélgetni.Ha nem látom a tekintetüket,az nem is őszinte beszélgetés.
-Bocsánatot kértél.
-Ennyi?
-Igen,ennyi.-kifújta a levegőt.-Miért?
-Öhm...semmi!Mellesleg.-mosolyodott el.-Késtél.Négy percet!
Csak négyet?Ez rekord!
-Ne haragudj,de még pizsamában voltam.
-Hm...-vette ajkát a fogai közé.-Akkor lehet nekem kellett volna mennem.-nevetett.
-Nem hinném.-ráztam a fejem.
-Ugye tudod,hogy ezért a négy percért büntetés jár?
-Hú most nagyon megijedtem.
-Hol van a tisztelet amire tanítottalak?
-Hogy nem szakad rád az ég!-mondtam undorodva.
-Jaj Drága!-nevetett.-Most elmegyünk.-ragadta meg a kezemet miközben visszavette a szemüveget.
-Nem megyek veled sehova!
-De igen és nem nyitok vitát!
-Akkor felejtsem el azt a bocsánatkérést?
-A munkáddal kapcsolatban van egy kis meglepetésem!-mondta,majd erőszakosan ráncigatni kezdett a kocsija felé.

Chapter sixty-five

Szép napooot!:)
Megjöttem az új résszel.
Iszonyat boldog vagyok az előző kommentekért!Köszönöm,hogy ilyen részletesen megosztottátok velem a véleményeteket!
És ismét bővültünk!Köszöntünk köreinkben!:)
Jó olvasást,és örülnék az olyan kommenteknek,mint az előzőnél.
És emberek!!!!Több,mint egy évesek vagyunk!El tudjátok ezt hinni?Köszönöm,hogy már több,mint egy éve velem vagytok és olvassátok a történetemet.Nekem ez nagyon fontos,ugyanis nagyon szeretek írni,és csakis értetek csinálom!Szóval még egyszer KÖSZÖNÖM!:D






-Készítettem...enni.
 -Köszönöm szépen,tedd csak le!-mosolygott rám,majd újra belebújt a telefonjába.Vajon mit csinál?
-Mit mondott Liam?
-Ülj le!-veregette meg maga mellett az ágyat.Szó nélkül engedelmeskedtem.-Kivel beszéltél az előbb telefonon?
-Amint válaszolsz,válaszolok én is.
-Ez nem így működik.
-De igen!
-Nem mondhatom el.
-Miért?
-A saját érdekedben!
Ne hiszem el,hogy ő is ezzel a baromsággal jön.
 -Kezd marhára elegem lenni.
-Ne haragudj,de jobb,ha erről nem tudsz.
-Miért?
-Mert...veszélyes.
Csak nem neki is droggal kapcsolatos ügyei vannak?Ugye nem?De ha mindezt Harry tette vele,elég valószínű...
-Emlékszel ki tette ezt veled?

-Nem láttam az arcukat.

-Szóval többen voltak?

-Öhm...úgy emlékszem.-rázta a fejét,majd óvatosan az ölébe vette a tálcát és enni kezdett.
-Zayn!
-Tessék?-nem nézett fel miközben jóízűen fogyasztotta szalámis kenyeret.
-Elszomorítasz.-suttogtam halkan.Állkapcsa megfeszült mondatom hallatán,majd visszatette a kenyeret a tányérra.
-Vannak dolgok,amiket jobb,ha nem tudsz rólam.
-így hogyan bízzak benned?
-Csak bízz!-hajolt közelebb.-Ne kérdezz folyton!Ha szeretsz,bízol bennem!
-Ez nem így működik Zayn!
-Nem?-kérdezte csalódottan.
-Nem.-álltam fel.Kezével hirtelen utánam kapott,majd visszahúzott az ágyra.Szemét összeszorította az éles fájdalom miatt.-Zayn nem mozdulhatsz!-tettem kezemet a mellkasára.
-Semmi bajom nincs!-vitatkozott.
-Tudom.De gyenge vagy!
-Nem vagyok gyenge!-mordult fel.
-De igen az vagy és fogadd el,hogy te is lehetsz az!
-Nem!Én nem vagyok!-ült fel hirtelen,mire mellkasa után kapott.
-Héj!-toltam őt vissza,mire elmosolyodott.
-Tudom.-sóhajtotta,majd tenyerét az arcomra simította és tovább evett.-Köszönöm szépen,finom volt Pöttöm!
-A gyógyszert ne feledd!-adtam oda neki.
-Ezt muszáj?
-Igen.-mondtam azonnal.Kivette a kezemből és további vitatkozás nélkül bevette a bogyót.Már épp felálltam volna,hogy levigyem a tálcát,de nem akart elengedni.

-Annyira....hiányoztál.
-Te is nekem Zayn.
-Mégis hol voltál?
-Amint elmondod mibe keveredtél,én is válaszolok.
Állkapcsa megfeszült miközben hamar elfordította a fejét.Mutatóujját lassan végigvezette megsebzett ajkán,majd lehunyta szemeit.
-Én...én...-megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat.Tudtam,hogy nehéz neki beszélni róla.De az ő szájából akarom hallani.-Tudod megint tartozásom volt pár embernek és...
-Miért nem szóltál?
-Mivel sehol nem találtalak.
Éles fájdalom nyilallt a szívembe.Segíthettem volna rajta és amíg őt majdnem halálra verték, én Harryvel....inkább hagyjuk is!Az a szemétláda!Remélem soha többé nem kell látnom őt.Ami elég valószínűtlen.
-Zayn én.....
-Hol voltál?!
Ha most mindent elmondok neki,annak nem lesz jó vége.Nagyon nem.
-Öhm...én....nekem dolgom volt.
-És mégis hol?Nagyon jó helyen kellett lenned ahhoz,hogy Liam ne találjon meg.
-Tudod én...a helyzet az,hogy....hogy...
-Heló srácok!-lépett be hirtelen Liam az ajtón.
-Ezt majd később megbeszéljük.-suttogta,majd kezet fogott barátjával.
-Hogy vagy Haver?Minden rendben veled?-ült le az ágy másik oldalára.
-Jobban.
-Hoztam neked egy kis kaját.-húzott elő a zsebéből egy szendvicset.
-Köszi.-vette el,majd lerakta a szekrényre.-Majd később megeszem.
-Ja látom már kaptál jobbat.-mosolygott rám Liam,mire én visszamosolyogtam.
-Akkor én...megyek.-álltam fel.
-Hová?-ragadta meg a kezem ijedten Zayn.
-Csak le.Elmosom a koszos edényeket rendben?
-De nem mész el ugye?-annyira kétségbeesett volt.
-Nem Zayn!Itt leszek!Szólj,ha bármire szükséged van.
-Rendben.-sóhajtotta,majd elengedte a kezemet.Nyomtam egy lágy puszit a homlokára azután pedig lesétáltam a konyhába.
Miután végeztem a mosogatással,fogtam a mobilomat és írtam egy SMS-t Chrisnek.Gőzöm sincs hogy fogom neki elmondani,hogy kirúgtak.Egyáltalán hogy fogom kimagyarázni?Fogalmam sincs.
-Pöttöm!-hallottam fentről,mire azonnal rohanni kezdtem.
-Tessék?-nyitottam be.Mindkettőjük arcán széles vigyor díszelgett -Mi olyan szórakoztató?
-Semmi.-rázta a fejét Liam.-Csak beszélgettünk.Nem jössz ide?
-Hát ha szabad.-csuktam be az ajtót magam után,mire Zayn fájdalmas tekintettel nézett rám.Óvatosan leültem mellé az ágyra,majd fölé hajoltam és jól szemügyre vettem minden egyes tegnap talált sérülését.-A szádra nagyon vigyázz.-mondtam miközben kiegyenesedtem.-Komolyan.
Liam telefonja hirtelen csörögni kezdett.
-Bocsi.-mondta miközben felállt és kitrappolt a szobából.Zayn felém fordult.
-Csókolj meg.-kérte hirtelen.
-Nem lehet Zayn.-ráztam a fejem ellenkezően.
-Annyira kívánlak még most is.-tenyere végigsiklott a combomon,majd lehúzott magához.
-Zayn én...-nyomtam egy puszit borostás arcára.-Nem lehet míg meg nem gyógyul.-érintettem meg óvatosan puha ajkát.
-Magasról teszek rá mit lehet és mit nem.
-Tudom.-nevettem fel,majd megráztam a fejem mire ő is elmosolyodott.Annyira aranyos volt.Ritkán látom őt ilyennek.Hiányzik ez a csillogó tekintet.Hiányzik ez az őszinte mosoly.Hiányzik az igazi Zayn...
-Srácok!-jött be Liam.-El kell mennem valamit elintézni.Sietek rendben?
-Oké.-mondta Zayn,ezután lerohant a lépcsőn s a bejárati ajtó csapódása jelezte  elmenetelét.-Egyedül vagyunk.-jelentette ki.
-Nem kérsz semmit?
-Feküdj ide mellém.-nyújtotta a kezét.
-Biztos nem kérsz semmit?
-Csak ezt!-mosolygott mire megfogtam a kezét és melléje fészkeltem magam a puha,meleg ágyba.Karjával körülölelt,majd magához szorított.-Szeretlek Pöttöm.-suttogta.
-Én is téged.
Az egész napot együtt töltöttük Zaynnel.Rengeteget beszélgettünk.Igyekezett terelni a témát akárhányszor rákérdeztem a dolgokra a történtekkel kapcsolatban.Talán nem is baj.Lehet jobb,ha nem tudok semmiről.
Zayn éppen valami sztorit mesélt lelkesen a kishúgával kapcsolatban mikor hirtelen megcsörrent a telefonom.Amy volt az.
-Haló!
-Szia Alice!Azért hívlak,hogy nem tudnál-e vigyázni Edre.
Ránéztem Zaynre aki azonnal beleegyezően bólogatott.
-Hogyne!
-Akkor egy fél óra múlva átvihetem?
-Persze!
-Köszönöm, szia!
-Szia!
Sajnálkozó tekintettel figyeltem az arcát.
-Ne nézz rám így!-simogatta meg az arcomat.-El leszek egyedül.
-Tudom,hogy te szeretsz egyedül lenni.
-Ha az megnyugtat,akkor áthívom Davidet.
-Igen,talán nyugodtabb lennék.Viszont nekem most mennem kell.Holnap reggel jövök rendben?
-Rendben!-sóhajtotta.Nyomtam egy puszit borostás arcára,majd kimásztam mellölle az ágyból.-Szeretlek!
-Én is téged!-mosolyogtam rá,majd kiléptem az ajtón.
Épp beparkoltam a garázsba mikor a zöld autó megállt a ház előtt. Ed boldogan ugrott ki a hátsó ülésről.
-Aliceeeeeeee!!!-futott felém lelkesen én pedig leggugoltam,hogy a nyakamba tudjon ugrani.
-Szia!-öleltem át pici testét,majd mikor hajlandó volt elengedni,megfogtam a kezét és az odasétáltam vele Amyhez.
-Köszönöm.-mosolygott rám.
-Igazán nincs mit.
-Sietek!Fogadj szót picim!-nyomott egy puszit puha arcocskájára,majd beszállt a kocsiba és elhajtott.
-Kalandra fel!-ugrott a levegőbe boldogan,majd húzott a bejárati ajtó felé.
-Nem vagy te még álmos véletlenül?-kérdeztem nevetve.
-Cseppet sem.-rázta a fejét.
-Pedig elég késő van már.
-Nem-nem!-lépdelt frissen a bejárat felé még mindig.Amint kinyitottam,elkiáltotta magát.-Chriiiiiis!
-Ed!-mint két testvér,pont úgy örültek egymásnak.Nem tudtam nem mosolyogni,annyira aranyosak voltak ahogy egymás arcát csipkedték.
-Naaa!-csapott Chris kezére.-Ez így nem ér!-hadonászott,majd felém fordult.-Alice!
-Tessék!
-Nézünk mesét?
-Azonnal hozom főnök!-rögtön elindultam Chris szobája felé.Amint megtaláltam a CD-t,visszarohantam a TV-hez és betettem a DVD lejátszóba.Ed csendesen ült a kanapén miközben elvarázsoltan a képernyőt figyelte.Hihetetlen...mi ebben a mesében olyan jó?Nem értem.Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben mikor hirtelen a telefon rezgése kizökkentett a hosszúnak tűnő gondolatmenetből.
Már megörültem,hogy Zayn küldött SMS-t,de mint mindig,most is rosszul hittem.A levél Harrytől jött:

''Szia Drága!Mi újság?Hogy vagy?Túltetted már magad a történteken?Ha igen,találkozhatnánk! ;D''

Hogy a bőr nem sül le a képéről ennek a gazembernek?!Mégis ami a fenét képzel magáról?!Mérgesen a zsebembe nyomtam a készüléket,majd leültem a többiek mellé,akik már nagyon bele voltak merülve a dolgokba.Ed Chris ölében ült,aki egymást követően adagolta a ropit a szájába.Igazi luxus nem?
-Aztán csak óvatosan srácok!
-Jó!-mondták egyszerre le nem véve szemüket a képernyőről.Felnevettem.
Több órán keresztül ez ment mikor hirtelen váratlan kopogás zaja ütötte meg a fülemet.Felpattantam a kanapéról és az ajtóhoz siettem.Visszaért volna Amy?Amint kinyitottam a tenyerem viszketni kezdett.
-Mi a jó büdös francot keresel itt?!-léptem ki azonnal,majd becsuktam magam után az ajtót.
-Nem válaszoltál az SMS-re.
-Nincs mit mondanom.
-Nekem viszont van.-lehúzta fejéről a sapkát amit a markában tartott tovább.
-Nem érdekel.-fordultam meg mire elkapta a kezemet.
-Az illatod....
-Harry!-szóltam rá mire felnyögött.-Mi a baj?-fordultam meg ijedten.
-Semmi.-lehelte,majd elengedte a kezemet s beletúrt kócos hajába.-Ami történt...mármint a munkád,meg minden....ne haragudj.-tessék???!!!-Lehet,hogy kicsit túlzásba vittem a dolgokat.
-Ja!Meglehet!
-De miattad tettem.
-Ezt már annyiszor hallottam!
-Azért mondom ennyiszer,mert komolyan gondolom!-lépett közelebb.
-Nem hiszem el!-hajoltam még annál is közelebb.Szinte már összeért az orrunk.
-Még mindig nem tudtalak meggyőzni?-mosolyodott el.-Úgy látszik szükséged van a társaságomra.
-Egy percnél többet nem töltenék veled többé egy helyen!
-Most is itt vagy.
Felhorkantam,mire nevetni kezdett.Az ajtónak támaszkodtam,kezeimet pedig keresztbe fontam a mellemen.
-Ne csináld ezt!-hátrált miközben a mellkasomat méregette.
-Menj a francba Styles!
-Imádom mikor a nevemet mondod!-alsó ajkát fogai közé vette,majd erőteljesen ráharapott.-Annyira....szexi!
Kitört belőlem  nevetés.
-Mi az?-kérdezte pirosodó arccal.
-Semmi!-ráztam a fejem.
-Semmi mi?-mosolygott.Én ezt nem értem.Harryt nem lehetett csak úgy kinevetni.Mindig volt valami következménye.Mi van vele?Talán részeg?
-Harry te ittál?
-Miből gondolod?
-Túlságosan....kedves vagy velem.
-Próbálok kicsikarni belőled egy igent.
-Igent mire?
-A találkozásra.
-Harry jól tudod,hogy...
-Nem is akarom hallani ezentúl azt a nevet!-tette fel a kezét rögtön.
-Pedig Zayn az én szerelmem!Nem te!
-Ne mondd ezt!-mutatóujját végigsimította az arcomon.-Hisz annyi mindent megtettem érted!
-Mindenért hálás vagyok neked!De te is jól tudod,hogy a szerelmet nem lehet megvenni.
-Én tudom,hogy érzed azt amit én!-mondta kétségbeesetten miközben egyik kezével a falon támasztotta magát.Szinte összenyaklott előttem.
-Nem Harry!Én nem vagyok szerelmes beléd!
-De igen!-ütötte meg a falat.
-Nyugodj meg kérlek!-tettem tenyeremet a mellkasára mire nyugodtabban kezdte szedni a levegőt.
-Szükségem van rád!-nézett a szemembe.Tekintete félelmetes volt.Mintha nem is azt a Harryt láttam volna akit ezelőtt megismertem.
-Hidd el,hogy nincs!
-Annyira szeretnék mindent másképp csinálni.-hajtotta le a fejét.
-Szerintem mindenki.
-Te mit csinálnál másképp Al?
-Miért kérdezel tőlem ilyen jelentéktelen dolgokat?
-Ez fontos!
Van értelme vitatkozni?Nem hiszem.
-Most menj el kérlek!
-Gyere velem!-fogta meg a kezem.
-Nem lehet!Vigyáznom kell Edre!És amúgy sem mennék veled sehová!
-Ki az az Ed?Terhes vagy?!-kérdezte mérgesen.
-Nem Harry,nem vagyok terhes!-nevettem.Tuti,hogy nem tiszta ez a fiú.Száz százalék,hogy bevett valamit.-Egy kedves ismerősöm fiára vigyázok.
-Hát hozd őt is!
-Menj el!-toltam hátrébb őt,mire felhorkant.
-Nem megyek sehova nélküled!
-Alice minden rendben van?-hallottam a bátyám hangját az ajtó másik  feléről.
-Persze!Ne aggódj!Harry!-suttogtam mérgesen.
-A bátyád itt van,majd ő vigyáz Edre!
Nem akartam visszautasítani Harryt.Annyira védtelennek tűnt.Tudom,hogy nem az,de most mégis annyira más volt.Nem akartam megbántani.
-Harry!Most menj haza és feküdj le.
-Gyere velem!ígérem nem fogod megbánni!
-Miért jársz utánam folyton?
-Jól tudod!Ne kelljen még százszor elmondanom!
-Miért?Nehezedre esik kimondani?-néztem mélyen a szemébe,mire elfordult tőlem.-Vagy mindez csak színjáték?
-Láttad a mai újságot?
-Nem.Mi van benne ami ennyire fontos?
-MI!
-Tessék?-ragadtam meg a kezét.Rögtön felém fordult.-Hogy érted azt,hogy mi?
-Te és én.Azok kib*szott fotósok lekaptak minket!
-HARRY!-ütöttem meg mellkasát mire felnevetett.
-A talpad meggyógyult már Drága?
-M...meg!
-Kellőképpen lekezeltem ugye?-mosolygott kacéran miközben egyre közelebb hajolt hozzám.Azonnal megcsapott az alkohol illata.Hát jól gondoltam.
-Harry te részeg vagy.
-Még soha nem éreztem ilyet.Pedig-nevetett.-elég sokszor voltam már beállva.
-Ez aztán marhára vicces....-hangom úszott az iróniában.
-Ugye?-simogatta meg az arcomat.
-Legalább autóval jöttél?-felágaskodtam,hogy átlássak a válla felett,de hiába.Harry hatalmas.
-Elhozott egy bunkó taxisofőr aki addig nem akart elengedni míg nem fizetek.
-Igen...öhm Harry ez egy szolgáltatás amiért fizetni kell.
-Nekem nem.-nevetett.
-De igen!Ugyanúgy ahogy másnak is,neked is kell!
-Akkor majd bocsánatot kérek tőle.
-Mit csináltál vele?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Kapott párat,de semmi komoly.
-Semmi komoly?!Harry mond te normális vagy?!
-Peeersze!Az ott egy kutya?-hunyorított miközben kis híján átfordult a kerítésen.
-Harry!-húztam vissza.Erősebben szorítottam mikor megbotlott a saját lábában.
-Hmm...-hümmögött szórakozottan,majd szór szerint rám dőlt és a falnak szorított.-így legalább lesz értelme mindannak,amit azok a hülye paparazzók leírtak.-gyorsan elfordítottam a fejem.Ajakit hosszan az arcomon tartotta,majd nyelve hegyével egy nedves csíkot húzott egészen le a fülemig amit aztán fogai közé vett.
-Harry!-sikítottam fel.
-Ez az!Ezt akarom hallani!-suttogta,majd belemarkolt a hajamba s finoman megdöntötte fejemet,hogy több helye legyen a kínzásra.-Csak kiabáld a nevemet egész nyugodtan Al!Mondd mit akarsz!Mit tegyek veled?Nekem  lenne pár ötletem.
-Harry.-leheltem gyengén miközben csípőjébe kapaszkodtam és lehunytam a szememet.
-Hmmm Drága?-gyengéden csókolgatni kezdte a nyakamat.
-Engedj....el!
-Mostanában mindig veled álmodom.-mondta hirtelen,majd a szemembe nézett.-Szerinted miért van ez?-kérdezte miközben kezével bebarangolta a testemet.
-Ah....nem tudom!-ráztam a fejem kétségbeesetten.Ujjai végigsiklottak mellkasomon,majd a nyakamat cirógatta.
-Én se.-mosolyodott el,mint egy aranyos kisgyerek.Csendben álltam előtte mikor hirtelen szipogni kezdett.
-Héj!-a szemébe akartam nézni,de nem engedte.
-Én most....elmegyek.-engedett el,majd sarkon fordult.-Még találkozunk....Alice!-nézett vissza egy pillanatra ezután eltűnt a sötétben.