II./Chapter six

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ebben a részben megrázó jelenetek is feltűnhetnek úgyhogy mindenkinek saját felelősségre!De talán annira nem szörnyű.
Jó olvasást!
HAVE FUN!
Happy 21th Birthday Liam! :)








Zayn szsz.:


-És mi van az üzlettel?-kérdezte Liam kissé félve, hogy mit fogok válaszolni.
-Semmi.Csend van.Legalábbis most.
-Ugye tudod, hogy ez nem játék?Bajuk eshet.
-Tisztában vagyok vele.-vetettem rá egy kósza pillantást miközben a gőzölgő energiabombát kevergettem.
-Akkor miért hazudsz és hitegeted őt?!
-Semmi közöd hozzá.
-De igenis van!Gyereked fog születni Zayn!Fel tudod ezt fogni?!
-Fel!És örülnék neki, ha nem szólnál bele a dolgaimba!
-Próbálom felnyitni a szemed mekkora hibát követsz el!
-Azt hiszed olyan könnyű onnan távozni?-suttogtam mérgesen.-Hogy fogom magam és csak úgy elmegyek?
-Nem.Tudom, hogy nem, de igazán siethetnél a dologgal.
-Nem megy.Nem tudok.Már így is gyanús, hogy folyton kimaradok.
-Ennek nagyon nem lesz jó vége.-rázta a fejét rosszallóan.
-Meg kell ígérned nekem valamit.-néztem rá komoly arckifejezéssel.
-Bármit.
-Ha esetleg bajom esne és nem tudnék rájuk vigyázni, azt szeretném, hogy legyél mellettük és biztosíts nekik mindent amire szükségük van.
-Zayn...
-Nem Liam!Komolyan beszélek.Számíthatok rád?
-Mindig.-tette kezét a vállamra, majd elmosolyodott.-De ugye nem tervezed, hogy meghalsz?
-Semmiképpen sem, de minden esetőségre fel kell készülni.
-Ugye tudod mekkora fájdalmat okoznál ezzel Alicenek.És később a fiadnak is.
-Tudom.
-Zayn ki kell szállnod!
-Igyekszem, de fogalmam sincs hogy csináljam.
-Akkor gyorsan kezdj el gondolkodni, mert minél tovább húzod, annál rosszabb lesz.
Hosszasan néztem Liam aggódó arcát, majd felemeltem a poharat és kiürítettem a tartalmát.Ő is ugyanígy tett.-Most mennem kell.-állt fel.
-De ugye majd jössz még?
-Persze.És ha bármire szükségetek van, csak hívj.
-Köszönöm.-felálltam és kikisértem őt, majd a lépcső felé vettem az irányt.Már épp beléptem volna a szobába mikor megcsörrent a telefonom.Hamar hátraugrottam, becsuktam az ajtót és felvettem.-Itt Zayn.-hosszú, néma csend.-Haló!-szóltam bele újra.-Ne szórakozz!
-Mert mi lesz?-mély, rekedt hang visszhangzott a vonal másik végéről.
-Főnök?-a falnak támaszkodtam és imádkoztam, hogy ne fogjon gyanút.
-Bizony kicsi Zayn.A Főnök!
-Nézze én nagyon sajnálom, hogy a legutóbb...
-Nem kell semmit sajnálnod.-szakított félbe.-Inkább azon kezdj el gondolkozni, hogy fogod kimenteni a kis barátnődet a fogságomból.
Megragadtam az ajtó kilincsét és berontottam a sötét szobába.A villanykapcsoló után nyúltam, de valaki elkapta a kezemet és a földre kényszerített, a telefont pedig félrerúgta.A fények egy szempillantás alatt életre keltek a kis szobában.
-Nos Zayn?-ahogy felemeltem a tekintetetemet, hirtelen valami erőssel tarkón csaptak.Az arcom ismét találkozott a padlóval.Éreztem ahogy az orrom vérezni kezd, majd erőltetett zokogás töltötte be a szoba csendjét.Újból megkíséreltem, hogy felnézek, de valaki megint fejbe vágott.Felnyögtem.
-Zayn!-hallottam a féltő suttogást.Alice!
-Ne merd bántani!-mondtam azonnal, de ezúttal a padlót bámultam.
-Engedd felállni Louis!
Louis?!Mi az ördögöt keres itt Louis?
Lassan feltápászkodtam a földről.A kép mely elém tárult, erős hányingert okozott bennem.A Főnök egyik kezével durván körülteketre Alice nyakát, másik kezével pedig fegyvert fogott a hasára.Embertelen mennyiségű düh szabadult fel bennem abban a másodpercbe ahogy megláttam a stukker végét Alice pocakjába nyomódni.
-Azonnal ereszd el.-szűrtem a fogaim közt mérgesen.
-Mert különben mi lesz?-szorította erősebben, mire fájdalmasan felnyögött.Arcom eltorzult kínokkal teli arca láttán.Louisra néztem aki mintha kicsit rémült lett volna.Idegesen szorongatta a kezében lévő vázát.
-Átvágtál!Cserben hagytál!-suttogtam undorítóan.-Megint!
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét.
-Azt hittem társak vagyunk.Barátok!
-Én is.
-De neked megint fontosabb a pénz!
-Nem!-ellenkezett rögtön.
-Akkor miért fordultál ellenem megint?!
-Megfenyegetett.-nézett a Főnökre.
-Ó igen.Ahhoz nagyon ért.-mondtam szemrehányóan.
-Zayn.-hallottam erőtlen suttogását, mire azonnal felé emeltem a tekintetemet.
-Ne aggódj, minden rendben lesz.-nyugtattam, de hiába.Láttam ütemes szívverését ahogy majd átszakította a mellkasát.Félt.Rettegett.
A Főnök halkan kuncogni kezdett.
-Nos Zayn!Miután csúnyán hazudtál nekem, meg kell büntesselek.Van két lehetőséged.Az egyik, hogy végignézed ahogy megkínozom a kis barátnődet.-kis szünet.-A másik pedig, hogy a barátnőd nézi végig ahogy megkínozlak téged.Nos?Melyiket szeretnéd?
-Egyiket sem.-kezeim ökölbe szorultak.Lehet nem ezt a választ kellett volna adnom.
-Akkor döntök én.-miután szemtelenül végigmérte Alice testét, leemelte róla a karját.-Szívesen megkóstolnálak baby.Mit szólsz hozzá?-nyalta végig ajkait.
-Nem!-ordítottam, majd megindultam felé, de Louis lefogott.-Engedj!-kapálóztam, de hiába.Hirtelen túl sokan lettek a szobában.Alice arcáról patakokba kezdtek folyni a könnyek.Nem bírtam tovább.-Hagyd őt békén!Inkább engem ne őt!
Felnevetett.
-Az előbb nem döntöttél, most vállald a következményeket.
-Nem!Kérlek!Őt ne bántsd!-ordítottam miközben próbáltam kiszabadulni a erős szorításokból.A düh egyre jobban kezdett úrrá lenni rajtam.Testem remegett.
-Hát jó.-kifújtam a levegőt.-Louis menj és gondoskodj róla, hogy a kis ribanc  mindent lásson és halljon.
Louis levette rólam a karját és megindult Alice felé.Remélem annyira bízhatok benne, hogy nem fogja bántani.Hisz a minap még lent vigasztalta őt a konyhában.
-Készen állsz Zayn?-kérdezte miközben előhúzta a bicskáját és közelebb lépett hozzám.
-Mindenre.-válaszoltam határozottan.
-Tényleg nagyon szeretheted ezt a lányt.
-Ez így van te szemétláda!-köptem a szavakat.-Mostantól nem tartozom neked semmivel!Kiszálltam!
-Előbb még elrendezzük a tartozást.-mondta, majd ököllel állon vágott.Hallottam ahogy Alice felnyög előttem.
-Had menjen ki.-sóhajtottam fájdalmasan, de rám sem hederített, tovább ütlegelt.Fél szemmel láttam ahogy Alice Louis mellkasába bújik.Más helyzetben zavarna, de most egyáltalán nem bántam.
-Héj!-szólt rá az egyik monstrum.-Nem erről volt szó.-Louis azonnal letépte Alicet a mellkasáról és felénk fordította.Az ütések egyre csak erősödtek, én pedig szédülni kezdtem.
-Még most is kiállsz a kis barátnődért?!-kilátotta a fülembe, majd térdét az ágyékomba nyomta.Fájdalmasan nyögtem fel.
-Igen.-ziháltam miközben próbáltam ránézni.
-Hm.-nevetett jóízűen, majd ismét előhúzta a bicskáját, a stukkert pedig a helyére illesztette.Finomam megmarkolta a felsőt a nyakamnál, majd egy könnyed mozdulattal levágta rólam az anyagot.Hallottam ahogy Alice felnyög a háttérben.
-Kérem.-hallatszott az angyali hang.-Kérem ne bántsa többet!-zokogása felül kerekedett.Nem bírt tovább beszélni.
-Miért is ne?Ez egy bűnöző.Egy senkiházi.Megérdemli amit kap.-fordult vissza felém.
-És maga különb?
Tágra nyílt szemekkel figyeltem a Főnök reakcióját erre a kijelentésre.Sosem szerette, ha kigúnyolták vagy bármely más jelzővel illették.A személy mindig jól megfizetett érte.
-Nem Csillagom.Nem vagyok az.-hajolt közelebb hozzá.-Csak egy bökkenő van.-mosolygott gondoszul, majd pár másodpercig csendben nézegette a kés élét.-Itt én vagyok a Főnök.-mondta, majd hirtelen fordultában a kés éle végigfutott a mellkasomon.Felordítottam.-Akarsz még ilyeneket mondani nekem?!-ordított hátra miután ismét végigsimított a pengével.Alice sírt.Zokogott Louis mellkasában.-Fogjátok jól fiúk!Ez fájni fog.-ördögi mosolyától elkapott a hányinger.Lehúnytam a szememet és tűrtem a kínt mely egyre csak halmozódott bennem.A penge egyre mélyebbre hatolt a mellkasomban miközben különböző formájú betűket írt le vele.Ordítottam a fájdalomtól.
-Zayn!!!-sikította Alice, de Louis befogta a száját.
-Nincs..semmi..baj.-lihegtem mikor végre egy kis szünetet tartott.-Nyugodj meg.Minden rendben lesz!
-Zayn!-hirtelen kiszabadult a szorításából és hozzám futott.A Főnök félrállt és szórakozottan nézte végig ahogy vérben ázott testemet kiszabadítja a gorillái kezéből.Már alig bírtam nyitva tartani a szememet.A fejem zsongott a sok ordítástól amit az elmúlt negyed órában produkáltam.A mellkasom pedig égett.Rettenetesen égett.-Zayn!-sóhajtotta, majd a padlóra fektetett.Könnyei sorban hullottak le rám.Fájt, hogy így kell látnia.Nem akartam ebbe belekeverni.Távol akartam tartani őt ettől a világtól.Minél távolabb, de nem sikerült.-Tűnjön innen!-állt fel hirtelen, majd a Főnök felé fordult aki olyannyira megijedt, hogy ahogy hátrahőkölt kiejtette ujjai közül az éles pengét.Alice óvatosan lehajolt és felvette.
-Most azonnal!Tűnjön innen!!-ordította torka szakadtából.-Nem hallja?!-lépett előre a kés hegyével az arca felé.-Mindegyik!Tűnés!!-Louis felé fordult aki az ajtóhoz sétált feltett kezekkel.Kezem ökölbe szorult.Annyira szerettem volna segíteni neki.Ez a tehetetlenség megőrjít.-Hányszor mondjam még el?!-lépett egyre közelebb, a Főnök pedig csak hátrált tovább.-Tűnjön a szemem elől!Mindent megtett!Megint elrontott megint!Örüljön, a terve sikerült!Most pedig menjen és vigye a rühes korcsait is!
A gorillák hirtelen megindultak Alice felé, de a Főnök felemelte a kezét.
-Nem fiúk!Őt nem bántjuk.Most elmegyünk.-mondta, majd lassan az ajtó felé vette az irányt.A tekintete valahogy más volt mint az előbb.Mintha megsajnálta volna őt.De az lehetetlen.Ő és az érzelem két külön dolog.Alice kezei remegni kezdtek ahogy az utolsó is kilépett a jól megvilágított szobából.
-Zayn!-nyögte miközben a kés kihullott vékony ujjai közül.Hamar mellém sietett és a földre rogyott.-Mentőt kell hívnom!-zokogott miközben még mindig remegő kezével tárcsázta a számot.
-Sajnálom Pöttöm!-fogtam meg a kezét.Mellkasom gyorsan járt fel s le az égető fájdalomtól.-Ettől akartalak megóvni!-nyögtem fel, majd tenyeremet a pocakjára simítottam.
-Sssst!-simogatta az arcomat.-Haló!Haló!-kezei már úsztak a vérben.Hosszasan kémleltem aggódó arcát miközben ő próbálta felvázolni a helyzetet.-Zayn mi a címed?-kérdezte keservesen.Teljesen össze volt zavarodva.
-Cross Street 21.-ziháltam tovább.
-Cross Street 21.Kérem siessenek!-miután letette a telefont, a készüléket az ágyra hajította.-Minden csupa vér.-sóhajtotta keservesen, majd próbált felállni, de nem engedtem.
-Most nyugodj meg rendben?-szorítottam meg még mindig remegő kezét.-Minden rendben lesz.
-Rengeteg vért vesztettél.
-Jól vagyok.
Nevetni kezdett.
-Miért nem mondtad el nekem?Hazudtál megint.Miért csinálod ezt velem Zayn?
-Nem akartalak ebbe belekeverni.
-Bármi nehézség van megoldjuk.EGYÜTT!Azért vagyunk egy pár,-mutatta fel a gyűrűjét- hogy segítsük egymást emlékszel?
-Igen.-nyögtem fel.
-Nagyon megijedtem.
-Sajnálom.-húnytam le  szemeimet.Egyre gyengébbnek éreztem magam.
-Nem Zayn!Zayn nyisd ki a szemed!Nem hagyhatsz el!
-Soha nem hagylak el.-néztem mélyen a szemeibe, mire hirtelen a mentők hangos szirénáját véltem felfedezni.-Soha.-a következő pillanatban elsötétült minden.

II./Chapter five

Kedves Olvasóim!
Itt is vagyok az új résszel, bár nem túl nagy lelkesedéssel, ugyanis úgy veszem észre, hogy egyre kevesebben vagyunk.
Sokszor elgondolkodom rajta, hogy nem kéne-e kicsit abbahagynom ezt az egészet  és átgondolni a dolgokat, vagy egy teljesen új történetbe kezdeni.Mostanában az írás sem megy úgy ahogy szokott.Egyszerűen megálltam.Egy kis időt kérnék tőletek.Amilyen részek vannak azokat persze még fogom posztolni, addig pedig megpróbálom összeszedni magam.
Köszönöm a megértéseteket!
Jó olvasást!HAVE FUN!












-Ugye tudod, hogy a babának nem vehetsz rózsaszín cuccokat?-fordultam Zaynhez aki egy rózsaszín kezeslábast tartott hosszú ujjai közt.Úgy méregette, mintha még soha életében nem látott volna ilyet.Talán valóban nem.
-Öhm persze, csak megnéztem.-dobta vissza hanyagul a ruhadarabot a hatalmas kosárba.
-Na persze.-kuncogtam, majd megragadtam az előttem álló kosarat és tolni kezdtem a következő sorba.
-Még a szobát is rendbe kell hozni.-egy pillanat alatt mellettem termett.
-A szobának semmi baja nincs.
-De van!Még kiságyat is venni kell!-dörzsölte a homlokát.
-Nyugodj meg Zayn!-fogtam meg a kezét és simogatni kezdtem.-Minden időben elkészül majd.Van még két hónapunk.
-Tudom.-sóhajtotta miközben magához ölelt és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Büdös kurva.-hallottam a durva megjegyzést a hátam mögül.Hamar elkaptam Zayn kezét mielőtt megindult volna az illető felé.Egy tizenhároméves kislány felé.
-Ne foglalkozz vele!-súgtam a fülébe.-Kérlek ne rendezz itt jelenetet!-néztem fel rá óvatosan.-Csak egy gyerek.
-Rendben.-fújta ki a levegőt, majd körülölelte a derekamat és sétáltunk tovább a polcok mellett a kassza felé.-Minden megvan?-kérdezte miközben beálltunk a sorba és ő pakolni kezdett.-Jól vagy?
-Igen és igen.-mosolyodtam el.
Hirtelen két tizenhatév körüli lány furakodott át a soron félre lökve engem, hogy közelebb jussanak hozzá.Az emberek mérgesen kiáltoztak utánuk, de ők ügyet sem vetettek rá.Teljes lett a zűrzavar.
-Szia Zayn!-köszöntötték őt.Még időben elkaptam a pillantását mielőtt elém álltak és bólogattam, hogy legyen kedves és udvarias.Hála az égnek megfogadta a tanácsomat.A sor egész végig állt míg Zayn és ez a két lány beszélgettek, én pedig a nagy felfordulás közepette valahogy a sor végére kerültem.Mikor az emberek kezdtek egyre türelmetlenebbek lenni, Zayn elköszönt tőlük és visszafordult a kasszás nőhöz.
-Elnézést.-mondta a fejét vakargatva.A két lány apró léptekkel araszolt végig a soron, majd mikor mellém értek, az egyik megragadta a a copfom végét, száját pedig a fülemhez emelte.Az előttem és mögöttem álló emberek vérbe fagyva várták a esemény végkifejletét.
-Na ide figyelj te kis ribanc!-közben Zaynt szemlélte, mikor fog hátra fordulni.-Ő a miénk megértetted?Neked semmi közöd nincs hozzá.Csak megkúrt és a szerencsédnek hála terhes lettél tőle.Nem jelentesz számára semmit.Egy utolsó jelentéktelen kis kurva vagy!-húzta meg erősebben a fonat végét, mire felnyögtem és Zayn azonnal felém fordult.Szemei elkerekedtek ahogy végigmérte a mellettem álló lányt.Nyers düh lángjai izzottak hatalmas barna szemeiben.
Eldobta a kezében lévő tárgyat amit a nő adott vissza neki, majd elindult felénk.A két lány azonnal futásnak eredt én pedig erősen markoltam a szalag oldalát nehogy összeessek.
-Alice!-fogta meg a kezemet.-Jól vagy?-erősen tartott karjaiban.
-Ugye nem gondolják komolyan, hogy még ezután is várjunk?!-szólt oda egy férfi a sor legvégéről.
-Fogja be!-mondta mérgesen Zayn, majd előre vezetett, kifizette a megvett dolgokat s kitámogatott a bevásárlóközpontból.-Mit mondott neked?-kérdezte rögtön amint a kocsihoz értünk.
-Nem fontos.
-Akkor meg miért könnyes a szemed?!Tudni akarom mit modnott neked az szajha!
-Csak menjünk már kérlek!-markoltam meg alkarját, majd mellkasába bújtam.Ütemesen lélegzett miközben próbált megnyugodni.
-Rendben.Majd otthon megbeszéljük.-mondta, majd elhúzódott, betette a szatyrot a hátsó ülésre és beült a volán mögé.
Lassan haladtunk hazafelé a főúti dugó miatt.Az autó már vagy fél órája álló helyzetben volt mikor Zayn egy sor káromkodás után felém fordult.
-Mondd el.-utasított.
-A..azt mondta, hogy csak úgy meg...khm és a szerencsémnek hála terhes lettem tőled.Semmit nem jelentek neked.
-Ugye tudod, hogy mindez hazugság?-kérdezte reménykedve.Hosszú ideig csendben piszkáltam az ujjamat.-Alice.Ugye tudod?-kérdezte újra.
-Tudom.-néztem gyönyörű barna szemeibe.
-Akkor rendben.
-Rendben.
-Én nagyon szeretlek téged.
-Tudom, csak rosszul esik, hogy minden rajongó ezt gondolja rólam.
-Nem minden rajongó!Vannak akik nagyon örülnek a kisbabánknak!
-Meglehet.-hajtottam le a fejem.
-És nekünk velük kell törődnünk.Nem az ilyen...
-Zayn!-szakítottam félbe mérgesen.
-Jó!-emelte fel kezeit védekezően.-Tudod  mit gondolok!
-Tudom.
-Akkor nem mondom ki.
-Helyes!-bólintottam, majd tekintetemet  kivezettem az oldalsó ablakon.
-Beszéltem anyával tegnap.-törte meg a csendet hirtelen.
-Mit modnott?-kérdeztem mosolyogva.-Sikerült valamit intézni?
-Már nagyon szeretne látni.Azt mondta, mivel nem vagy olyan állapotban, hogy utazhass, majd ők eljönnek.így jobbnak látja.
-Tessék?!És ezt csak most mondod el nekem?
-Nem akartalak terhelni vele.
-Ez nagyon rossz kifogás Malik!Szörnyű kifogás!
-Ne haragudj, de tudtam, hogy így fogsz reagálni.
-Megmondtam, hogy elmegyünk hozzájuk!Megbeszéltük!
-Tudom, de annyira erősködött.Nem mondhattam nemet!
-Megértem.-sóhajtottam.-Végül is nagyon örülök, hogy találkozhatom a szüleiddel és a testvéreiddel, bár nem így terveztem az első találkozást.
-Sajnálom.
-Nem kell.Ezt visszakapod.-ördögi mosolyra húztam a számat.
-Nem láttam ezt az arcodat amióta terhes vagy.
-Úgy érzem szülni fogok!-kiabáltam miközben megragadtam a karját.
-Te jó ég!-fogta meg a kormányt.
-Csak vicceltem te buta!-nevettem jóízűen.
-Hát ez kurvára nem volt vicces!
-Zayn!-szóltam rá ismét.-Ez volt a visszavágás.Ügyes voltam?
-De még mennyire.-forgatta a szemeit.-Többet ilyenből nem kérek rendben?
-Oké!Na indulj!-mutattam a szélvédőn kívülre ahol az autók már bő egy métert tettek meg.
-Ez most komoly?-nézett rám fájdalmas tekintettel.
-Mi az?Minden kis lépés számít!-értetlenül meredt rám.-Ne nézz így!Ez tény!
-Hát jó.-sóhajtozott miközben beindította a motort és visszaállt az előttünk lévő autó farába.-Szerinted meddig leszünk itt?
-Nem tudom, de kezdek rosszul lenni.
-Ha ez megint egy hülye vicc,...
-Nem most komolyan.Szédülök picit.
-Van nálad gyógyszer?-kutatni kezdett a kesztyűtartóban.
-Nem nincs.Minek hoztam volna még bevásárolni is?
-Pont ezért.-mondta kissé talán haragosan.
-Nincs szükségem gyógyszerre, csak egy kis pihenésre.-fogtam le fürgén kutató ujjait.
-Akkor pihenj.Húnyd le a szemed és aludj.
-Igen is!-engedelmeskedtem.Fejemet a támlának döntöttem és lecsuktam a szemeimet.Nem igazán ment ez a pihenés dolog miután dudaszók ezrei csendültek fel mögöttünk.
-Ó basszus nem hiszem el!-mérgelődött.
-Ne húzd fel magad.-fogtam meg a kezét, mire a másikkal előhúzta a telefonját.-Most meg mit művelsz?
-Felhívom Liamet, hogy jöjjön érted.
-Nem kell!Minden rendben van!
-Nincs vita.-mondta, majd azonnal tárcsázni kezdte a számát.-Heló Liam.Az a helyzet, hogy épp bevásárlásból indultunk haza, de dugóba kerültünk és Alice nem érzi túl jól magát.El tudnál jönni érte?-kis csend.-Aha a bevásárlóközpont melletti főút.Köszi, szia.-bontotta a vonalat.-Öt perc és itt lesz.
-Igazán nem kellett volna emiatt zargatni.
-Nem engedem, hogy bajod essen.-mondta határozottan.Valóban Liam egész gyorsan ideért.Miután leparkolt a hatalmas üzlet elé, átrohant a füves területen, majd a kocsikon keresztül hozzánk furakodott és kisegített az autóból.-Vigyázz rá Haver!-szólt oda neki Zayn.
-Ez csak természetes!-mosolygott rá, majd átkarolt és óvatos léptekkel elindultunk az autó felé.Egész végig éreztem magamon Zayn tekintetét.-Minden rendben?-kérdezte mikor beültünk a kocsijába.
-Azt hiszem igen.-fújtam ki a levegőt.
-Kórházba vigyelek, vagy haza?
-Haza!-vágtam rá azonnal.
-Szinte gondoltam.-kuncogott.
-Sajnálom, hogy miattam...
-Fogd be Pöttöm, minden oké!
-Biztos?
-Persze!-biztató mosolyt eresztett felém.
-Csak gondolom neked is lenne jobb dolgod.
-Az igazat megvallva nem igazán.-húzta el a száját miközben a másik úton elindultunk hazafelé.-Filmet néztem és popcorn ettem.Semmi lényeges.-mosolya vakítóan fehér volt.
-Neked nincs barátnőd Liam?
-Nincs.-vonta meg a vállát.
-És nem szeretnél?
-Sosem voltam túl szerencsés ezzel kapcsolatban.
-Ezt meg hogy érted?
-Ha volt is, maximum egy hétig tartott.Ami valljuk be, nem túl sok idő.
-Értem.-csendben ültem tovább mígnem Liam újra megszólalt.
-Valami nagyon nincs rendben veled.Látom rajtad.Akarsz beszélni róla?
-Nem igazán szeretnék semmiről sem beszélni.
-Én csak segíteni szeretnék ugye tudod?
-Igen tudom.De ez nem az a dolog amit csak úgy elmondhatok neked.
-Harryvel kapcsolatos?
Szemeim tágra nyíltak.Mégis hogy tudta ilyen jól eltalálni?!
-Szóval igen.-mosolyodott el.
-Nem!Vagyis de.Vagyis nem!-ellenkeztem azonnal, de hiába.Tudta.
-Mi történt?Ugye nem zaklat téged?-az autó hirtelen megállt.Észre sem vettem, hogy már hazaértünk.
-Nem erről van szó.
-Akkor miről?
-Gyere!-kinyitottam az autó ajtaját, majd hátrahagyva Liamet besétáltam a házba.


-Nos?-kérdezte amint leültem mellé egy pohár tea kíséretében.
-Biztos nem kérsz semmit?
-Nem, és ne tereld a témát kérlek.
-Figyelj Liam!Meg kell ígérned, ha ezt elmondom neked, nem fogod tovább adni Zaynnek.
-Megígérem neked!
Tudom, hogy nem úgy fog rám nézni mint ezelőtt miután mindent kitálaltam neki.De szükségem van egy támaszra aki segítséget és vigaszt nyújt nekem ezzel kapcsolatban.És miután Loretta a terhességem hallatán csúnyán hátat fordított nekem, a  legmegfelelőbb ember  erre pillanatnyilag Liam volt.
-Szóval mielőtt Harry elment, eljött hozzám éjjel.-nagyot nyeltem, majd szemeibe néztem.-Zayn nem volt itthon.Valami papirokat intéztetek Harry távozása kapcsán.-letettem a bögrét az asztalra.-Mindent bevalott nekem és minden kérdésemre választ adott.Azt mondta szeret , de nem fog a szerelmünk útjába állni.Azt mondta, megváltoztattam őt.Hogy amióta ismer, mindent másképp lát.Elmondta, hogy meg akart szerezni magának az első perctől kezdve.Akart engem.-lehajtottam a fejem.-A nevemet a szívére varrattatta.-Liam arca kissé sápadt volt mialatt a beszámolómat hallgatta.-Százszor bocsánatot kért és egy utolsó alkalmat kért.-kibuktak a könnyeim.-Amit én meg is adtam neki.-zokogásba kezdtem, majd Liam karjaiba borultam, aki erősen szorított magához.Testem remegett mialatt ő nyugtatóan dörzsölte a hátamat.
-Azt akarod mondani, hogy a gyerek...Harryé?-nézett a szemembe.
-Nem tudom!-sóhajtottam.-Másnap Zaynnel is együtt voltam, így fogalmam sincs melyikőjük lehet Ed apja!
A hosszan tartó csendet az ajtó vad becsapódása követte.Azonnal megállt a szívem.Hamar kiugrottam Liam karjaiból és felálltam, hogy megszemléljem az érkezett személyt.Zayn rohant végig az előszobán.
-Minden rendben?-kérdezte azonnal.-Te sírtál?
-Aggódtam!-öleltem át.
-Nincs semmi baj.-simogatta  a  hátamat.-Behozok mindent az autóból.-mondta, majd sarkon fordult.
-Segítek.-pattant fel Liam is.Aggódó pillantást vetettem rá, mire azonnal rázni kezdte a fejét.Megnyugodtam.Tudom, hogy megbízhatok benne.Míg a fiúk elrakodtak a dolgokkal, a kérésükre főztem nekik egy kávét.Persze ezt is Zayn szerette volna, de nem engedtem.Nem fogok mindent úgy csinálni ahogy azt ő elvárja.Meg kell végre szoknia, hogy nem lehet minden úgy ahogy ő szeretné.
-Köszönjük Pöttöm!-mosolygott Zayn miután letettem eléjük a tálcát.
-Egészségetekre.Én most felmegyek pihenni ha nem bánjátok.
-Mindjárt megyek én is rendben?
-Nem kell.Beszélgess csak nyugodtan.Azt hiszem az alvás egyedül is menni fog.-simogattam az arcát mire felnevetett.
-Azért én sietek majd.
-Nem leszek sokáig ne aggódjatok.-szólt közbe Liam.
-Nehogy már miattam ne lehessen társalogni!Érezzétek jól magatokat.Szólok, ha bármire szükségem van oké?
-Oké.-egyezett bele végre.Szinte abban elfáradok, hogy győzködnöm kell őt.
Elindultam a lépcső felé, de mielőtt megtettem volna az első lépést, visszanéztem Liamre.Jóízűen nevetett Zayn egyik tréfásnak bizonyuló megjegyzésén.Majd hirtelen rám vetette tekintetét és észrevétlenül bólintott jelezvén, minden rendben van.Ezek szerint akkor nem néz rám máshogy?Nem ítél el?Szerettem volna hallani a véleményét ezzel kapcsolatban, de Zayn érkezésének hála nem sikerült.
Lassan szedve a lépcsőfokokat elindultam felfelé a szobánkba.Szétterültem az ágyon, magamra húztam a takarót és mély álomba szenderültem.

II./Chapter four

Sziasztok Kedves Olvasóim!Megjöttem az új résszel.Remélem tetszeni fog.A kommenteket ne feledjétek.Köszönöm szépen!HAVE FUN!









-Már egy hete folyton csak sírsz.-dörmögte szinte mérgesen Zayn miközben az íróasztalon könyökölt az ágy előtt.Szemei alatt hatalmas lila karikák díszelegtek, borostája már vagy két hónapos.Nem mintha zavarna, csak olyan ápolatlannak tűnik így.Aggódik értem.A szó szoros értelmében halálra aggódja magát.-Mi a fene az ami ennyire bánt?-nézett a szemembe keservesen.-Mi a f*sz tud ennyire bántani?!-pattant fel, majd hatalmas lépteit felém vezette.Reszkettem.Testem minden egyes része arra koncentrált, hogy ne ájuljak el miközben Zayn az igazat próbálta kicsikarni belőlem.
-Nem bánt semmi.-szipogtam.
-Na persze.-köpte a szavakat élesen, majd ismét elfordult tőlem.-Miért csinálod ezt velem?!-pördült vissza hirtelen.-Miért titkolózol még ennyi idő után is?
-Te is ugyanezt csinálod.-súgtam kissé ijedten.Csodálkozva nézett rám hatalmas barna szemeivel.
-Hogy érted ezt?-ült le mellém.
-Mi van amögött az ajtó mögött?
Csendben figyelte az arcomat, majd felállt és az ablakhoz sétált.Hosszú ideig nézte a zord széltől megtépászott faágakat, majd mikor telefonja megcsörrent, felém fordult.
-Ezt fel kell vennem.-mondta miután hosszas kémlelés után végighúzta ujját a mobilon.Persze miért is maradna a szobában?Azonnal kitrappolt a folyosóra.
Szomorúan töröltem meg a szememet egy szalvétával a sok közül melyek az ágy mellé voltak dobálva.Félek.Félek, hogy ha megszületik Edward, Zayn rájön mindenre.Mi van, ha tényleg nem ő a vérszerinti apja ennek a gyereknek?Belehalnék ha kiderülne.
Kezeimet feltűnően kidudorodó hasamra emeltem és lehajtottam a fejemet.
-Ne aggódj Ed!-suttogtam.-Én mindentől megvédelek.Sose fogom hagyni, hogy szomorú légy ahogy én.Melletted leszek példát mutató szülőként.Sokat fogunk játszani együtt apával.Annyi szeretetet fogok neked adni, amennyit csak tudok.Veled leszek mindig nem úgy ahogy az én szüleim tették.Soha nem fogok akkora fájdalmat okozni.Soha.-összehúztam a lábaimat és ismét kitört belőlem a sírás.Zayn azonnal berontott a szobába és átölelt.Kétségbeesetten kapaszkodtam izmos vállaiba miközben nyugalmat kerestem.A nyugalmat amit annyiszor adott nekem amióta csak ismerem őt.
-Ideje visszatérni a nyugtatókhoz.-fejemet ingattam ellenkezően.-Nincs vita.Döntöttem.Hidd el, ez a legjobb megoldás.Ez nem mehet így tovább.
-Nem dönthetsz helyettem.-suttogtam rekedt hangon.
-Megtettem.És ebben a helyzetben nem érdekel mit mondasz.Nézz magadra.-húzódott el tőlem, majd a szemembe nézett.
-Tudom, hogy undorítóan festek.
-Egyáltalán nem.-ujjai végigvezette arcomon.-Teljesen összetörtél valami miatt amit már igazán elmondhatnál.-hajtotta le a fejét.-Hallottam miket mondtál az előbb.-azonnal ráemeltem tekintetemet.-Attól félsz nem leszünk elég jó szülők Ed számára?
-Nem.Én teljes mértékben megbízom benned.
-És magadban is?
-Igen.
-Nem volt túl meggyőző Alice.
-Én nem tudom!-ismét kitörtem, majd Zayn mellkasára borultam.
-Édes Istenem segíts meg!-suttogta a nyakamba miközben egyre erősebben szorított magához.-Ne csináld ezt velem!-kezei ökölbe szorultak a hátamon, majd egyre lejjeb csúsztatta őket és lágyan fekvő helyzetbe helyezett.-Most hozok egy tablettát amit beveszel érted?
-Honnan tudsz a nyugtatókról?-kérdeztem miközben felvettem egy szalvétát.
-Az most mellékes.-fordult meg.
-Zayn!-nyögtem fel mire azonnal megfordult.-Mondd el!Kérlek!-suttogtam.
-Christől.
Hangosabban nyögtem miközben a hasamhoz nyúltam.
-Mi a baj?-kérdezte azonnal, majd visszaült mellém.
-Fáj.-fújtam ki lassan a levegőt.-De már jobb.-mosolyodtam el.Amikor Ő okozza a fájdalmat, az sosem fáj igazán.
-Nyugodj meg rendben?-simogatta az arcomat.-Tudod, hogy lassan kontrolára kell mennünk és ha valami baj lesz,...
-Nem lesz!-szakítottam félbe magabiztosan.
-Tudom mennyire nehéz ezt neked megélned.Vagyis gondolom.De én itt vagyok melletted!Vedd már észre, hogy segíteni próbálok!Könnyebbé akarom tenni, hogy szép időszak maradjon az emlékeidben a fiúnk kihordása.-rövid szünet következett.-Tudom, hogy nem akartad őt.Ostobaság volt védekezés nélkül lefeküdnünk.-rázta a fejét.
-Zayn!-tettem kezemet az övére és amennyire csak tudtam, megszorítottam.-Még sosem történt velem jobb dolog Ednél!-mondtam mosolyogva, mire a szemembe nézett.
-Valóban?
-Igen!Csak tudod megvisel a terhesség.Ráadásul nagyon aggódom Chris miatt.Rettenetesen bánt, hogy még mindig nem jelentkezett.
-Ezért sírsz már napok óta?
-Amikor itt volt Liam, úgy éreztem, mintha ő jött volna vissza.-hangom elcsendesült.Az ujjaimat piszkáltam Zayn reakciójára várva, de semmi.Őrjítő csend uralkodott a kis szobán ami nem tetszett.Most mi rosszat mondtam?
-Ő nem pótolhatja a bátyádat ugye tudod?-szólalt fel hirtelen.
-Persze!Csak jó volt, hogy itt volt.
-Mostantól gyakrabban jön majd.-jelentette ki miközben elindult kifelé a szobából.Nem telt bele két percbe, már itt is volt a tablettával és egy pohár vízzel a kezében.-Ezt vedd be.-nyújtotta felém.
-És mi van, ha nem akarom?
-Nem adtam választási lehetőséget.
-Nem tesz jót a babának.
Morgott egyet, majd megragadta a mobilját és ismét eltűnt a szobából.Lehet, hogy nem kéne folyton ellent mondanom neki.
-A doktor azt mondta, nem lesz semmi baj!-rontott be.
-Te felhívtad?!
-Igen.Mit gondolsz hagynám, hogy bármi baja essen Ednek?Ráadásul most megint hazudtál.
-Én nem...
-Mindegy.-nyújtotta felém.-Már marhára nem érdekel ez az egész.-kezeit mereven tartotta előttem.-Elveszed, vagy én adjam be?-húzta fel a szemöldökét.Ez a hangnem annyira fájt.De tudtam, hogy megérdemlem és egyáltalán nem hibáztatom a viselkedése miatt.Őt is tönkreteszem ahogy Christ is.Azért menekült el tőlem!
Lassan elvettem kezéből mindent és bevettem a kis bogyót.
-Ettől álmos leszel.-fordult el tőlem addig míg a poharat az asztalra tette.
-Tisztában vagyok vele.
-Akkor jó.-ült le az ágy szélére háttal nekem.Pár percig csendesen bámult kifelé az ablakon mikor hirtelen felemelte a kezét s kézfejével végigtörölte orcáját.
-Zayn.-suttogtam erőtlenül a nevét.-Nézz rám!-kitakartam magam és mászni kezdtem felé.
-Maradj ott.-mordult fel.-Pihenj!
Nem érdekelt a kérése ebben a pillanatban.Most olyat csinált, amit nagyon ritkán szokott.Sírt.
Mögé másztam, karja alá bújtam és szorosan átöleltem meleg testét.
-Nagyon szeretlek.-nyögtem.-Mindenkinél jobban!-felnéztem könnytől csillogó szemeibe.Szüntelenül a pocakomat nézte miközben kezével lágyan simogatta.
-Én is szeretlek titeket.-hangja rekedt volt a sírástól.Gyötört a bűntudat amiért miattam ilyen boldogtalan.Szerettem volna, hogy másképp legyen.
-Mi lenne, ha elmennénk valahová?-néztem fel rá.
-Mire gondolsz?
-Utazzunk el a szüleidhez.
Tekintete felcsillant kérésem hallatán.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen.Ideje megismernem őket.Végül is már hét hónapos terhes vagyok tőled.-óvatosan ejtettem felé egy mosolyt, mire ő is nevetni kezdett.
-Ha nem szeretnél, nem muszáj.
-De igen szeretnék!Meg akarom ismerni a családodat Zayn.
-Ebben az esetben máris intézkedem.-boldogan ugrott fel a helyéről, majd a telefonjával a kezében kislisszolt a szobából.Végre egy kis örömet tudtam szerezni neki.Nagyon jó őt ilyen állapotban látni.
Óvatosan felálltam az ágy széléről és elindultam utána le a nappaliba.Eleinte furcsa volt, hogy a hasam egyre csak nőtt és nőtt, de mostanra már egyáltalán nem az.Szinte várom, hogy mikor látom kicsit kerekebbnek és nagyobbnak, mert akkor tudom, hogy minden rendben van és a dolgok a helyükön vannak.Féltem, hogy valami gond lesz majd a terhesség alatt, de egyelőre minden rendben a sok hányáson és rosszulléten kívül.Ezek pedig ezzel járnak sajnos.-Mit csinálsz itt?-kérdezte mikor meglátott.-Feküdnöd kéne!
-Hiányoztál!-léptem elé és megöleltem őt, mire felkuncogott.
-Hisz csak egy percre hagytalak magadra.-simogatta a hátamat nyugtatóan.
-Akkor is.Már megszoktam, hogy minden pillanatban velem vagy és most elhagytál.-néztem fel rá.
-Eszemben sincs.-tökéletes fogai világítottak miközben rám mosolygott.-Már csak te vagy nekem.
-Ez így nem egészen igaz.
-Én így látom.
-Hát elég rosszul látsz.Neked van családod.
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét.-De egy ideje - tette kezét a hasamra - már neked is van.
-Igazad van Zayn.-öleltem át testét.-Itt vagytok nekem.Köszönöm!
-Tudod ki hívott az előbb mielőtt anyával tudtam volna beszélni?
-Ki?-csillantak fel a szemeim.
-Louis.-a mosoly lehervadt az arcomról.-Hallott a dolgokról és átjön megnézni téged.
-Engem?-kérdeztem csodálkozva.Miért akarna engem megnézni mikor a találkozásunk óta talán két szót beszéltünk.
-Igen.
-Ez furcsa.
-Miért lenne az?Louis egy nagyon jó barátom.
-Ja.A drogdíler társad.Tényleg jó barátság.-mondtam talán egy kissé lekezelőbben mint kellett volna.
-Te honnan tudsz erről?-húzódott el tőlem ijedten.A francba!
-Öhm...én...
-Hali srácok!-nyitódott az ajtó hirtelen.Hihetetlenül örültem Louis érekézsnek.
-Szia Lou!-öleltem át óvatosan.
-Szia Pöttöm!-mosolygott rám.-Hogy vagy?
-Most egyelőre jól vagyok.És te?
-Én is.
-Gyere csak beljebb!-mutattam a nappaliban álló kanapéra.-Ülj le.Főzök egy kis teát.
-Inkább kávét kérnék, ha nem gond.
-Nem gond.-miután kedvesen mosolyogtam Louisra, kiballagtam a konyhába és otthagytam őket egyedül.Fogalmam sincs milyen viszonyban voltak ők miután Harry elhagyta Londont.Őszintén nem is érdekelt ezidág.Nem akarom, hogy Louis valamibe belevigye Zaynt amikor végre kezd minden helyreállni.Hamar tálcára raktam a kis csészéket, a cukrot és a tejet, majd elindultam vissza a nappaliba.
-Megcsináltam volna.-vette ki a kezemből Zayn.
-Jól tudom.-mosolyogtam rá, majd leültem mellé Louissal szembe.
-Szóval!-csapta össze a tenyerét.-Mikor lesz az esküvő?
-Nem tudjuk.-válaszolt Zayn a kérdésre amit még nem is firtattunk.Valóban eszembe sem jutott ilyenekről beszélni.
-De a kisfiú nevét tudjátok ugye?-mutatott a hasamra.
-Edward.-jelentette ki Zayn mosolyogva.
-Szép név.És hány hónapos terhes vagy pontosan?
-Hét.-mondtam mosolyogva.
-Azóta együtt éltek?
-Igen.-Zayn átkarolta a vállamat és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-És veled mi van Lou?-érdeklődtem.
-Pár hónapra hazautaztam a szüleimhez és most ismét itt vagyok.Céltalanul bolyongok az utcán.Fogalmam sincs mit kezdjek magammal.-mondta miközben kortyolt egyet a kávéjából.-Nem tudtok valami munkalehetőséget véletlenül?
-Esélytelen.-mondta Zayn.
-Kössz Haver!Igazán.-kortyolt újra.-Te most dolgozol valamit?
-Nem.
-Végül is neked megmaradt a pénzed.-mondta kissé talán szemrehányóan.
-Időben kiléptem a dolgokból.
-Miről beszéltek?-kérdeztem kiváncsian.
-Tudja?-fordult Louis óvatosan Zayn felé.
-Mondjuk.-bólintott, de nem túl meggyőzően, így inkább nem firtatták tovább a dolgot.Nem bírom elviselni, hogy még most is titkolózik előttem.
-Miért nem mondasz el nekem semmit?-kérdeztem halkan és csalódottan egyszerre.
-Mondtam már.Ezek nem olyan dolgok amiket meg kell veled beszélnem.Különben sem kérhetsz számon mindenért amit csinálok.Felnőtt ember vagyok.
-Igazad van.-suttogtam halkan, majd felálltam és visszasétáltam a konyhába.Kihúztam a fiókot melyben a zsebkendők pihentek egy oszlopba felsorakozva és kihúztam belőle egyet, hogy szárazra töröljem az arcomat.A könnyek egymás után szánkáztak végig az arcomon.Ahogy szipogtam, hirtelen valaki megfogta a vállamat.Nem akartam ránézni.Nem akarom, hogy gyengének lásson bárki is, még ha az a személy is, aki tudja, hogy egyáltalán nem vagyok az.
-Héj.-hallottam meg Lou hangját mögüllem.
-Jól vagyok.-vágtam rá azonnal.
-Én nem úgy látom Pöttöm.-fordított maga felé, majd óvatosan átölelt.Jól esett, hogy ő is törődik velem pont mint Liam.Igaz Louis nem állt olyan közel hozzám, mint ő, de akkor is nagyon jó érezni, hogy számítok neki valamennyire.
-De komolyan.Csak össze vagyok zavarodva.
-Megértem.-nézett a szemembe.Arcát sűrűn borosta szelte végig még az állvonalánál tovább is.Majdnem olyan szőrös volt, mint Zayn.
-Én szeretem őt nagyon, de folyton csak hazudik.
-A saját érdekedben teszi amit tesz.
-Én egyszerűen nem tudok így élni.
-Képzeld magad az ő helyzetébe.-arca hirtelen komollyá vált.-Van egy barátod akit halálosan szeretsz és nem akarod, hogy baja essen.Drogos ügyletekben veszel/vettél részt amelyek egyáltalán nem kedveznek a kapcsolatotoknak.Nem kímélnéd mindentől ami ehhez fűződik?Nem próbálnád minél távolabb tartani az igazi énedtől?
Valóban elgondolkodtató volt az, amit Louis mondott, de én Zaynt önmagáért szeretem.Azért aki ő valójában.
-Várj.Ezzel most azt akarod mondani, hogy nem ismerem Zaynt?
-Nem.Te tudod a legjobban kettőnk közül, hogy mennyire makacs.Mindig mindent elér amit a fejébe vesz.Ezért is nem fog neked beszélni a dolgairól.
-De én tudni szeretnék mindenről.
-Meg kell értened, hogy ez nem olyan mint amikor beszámol egy napjáról.Bármilyen jelentéktelen kis részletet megtudsz, részese vagy mindennek és abból már nincs visszaút.Bármikor meghalhatsz.Zayn ettől akar megóvni téged.TITEKET.
-És ő ezt miért nem tudta elmondani nekem?
-Nehéz időszakon megy keresztül ahogy te is és nem tudja hogy reagáljon a helyzetekre.
-De bennem megbízhat!
-És bízik is.Csak most...
-Most?
-Te tudsz arról, hogy Zayn pszichológushoz járt?
-Valamit említett ezzel kapcsolatban.
-Miután Perrie szakított vele, Zayn nagyon maga alatt volt.Többször próbálkozott öngyilkossági kísérlettel, ami utoljára majdnem sikerült is neki.
-Erről nem tudtam.
-Gondoltam.
-Mi történt?
-Az most lényegtelen.Ami a fontos az az, hogy ezután komoly pszichológiai kezelésre szorult.Nem járhatott koncertekre és senkivel sem találkozhatott a hozzátartozóin kívül.
-Annyira súlyos volt az állpota?
-Igen.Éjjelente sokszor felriadt a rémálmok miatt.Nem volt képes egyedül aludni.-hihetetlen, hogy Zaynben teljes mértékben megtalálom önmagam.
-Én...én.
-Héj jól vagy Alice?
-Persze!-vágtam rá azonnal.-Minden a legnagyobb rendben.Csak fáj, hogy ezt is tőled kell tudnom.
-Sajnálom!-szólalt fel a hátam mögött.-Sajnálom, hogy sokmindent nem mondtam el magamról.Sajnálom, hogy hazudtam.Sajnálom, hogy megbántalak folyton.-nagyot sóhajtott.-Sajnálom.Csak szeretlek!-gyors lépésben hozzá siettem és magamhoz öleltem őt.-Nem akartam, hogy tudj a múltamról.Szégyelltem ezt az egész dolgot.
-Te is tudsz rólam mindent!Mindeketten ugyanazon mentünk keresztül Zayn!-néztem fel rá könnyes szemmel.
-Nem akartam, hogy tudd!Nem akartam!-arcát a nyakamba temette és mélyeket lélegzett.
-Jól van!-simogattam a hátát.-Jól jegyezd meg!Nekem bármit elmondhatsz!Bármit érted?-markoltam finoman a hajába s tekintetemet az övéhez láncoltam.-Azért vagyok neked.
-Köszönöm!-karjaival körülölelt és jobban szorított magához.Szinte elvesztem hatalmas teste alatt miközben próbáltam megnyugtatni őt.Louis kikerült minket és intett az ajtó felé jelezve, hogy elmegy.Óvatosan bólintottam, majd visszabújtam Zayn mellkasába.


Louis szsz.:
Tíz méterre lehettem a háztól mikor hirtelen megcsörrent  a mobilom.Tudtam, hogy hívni fog hisz megegyeztünk.Pontos, mint mindig.
-Van valami?-kérdezte azonnal amint ujjamat végighúztam a képernyőn.
-Neked is szia.
-Ne játszadozz nincs időnk erre!Szóval?-kérdezte aggódva.
-Alice terhes.
-Mi a f*sz?!
-Terhes.Hét hónapos terhes!
Hosszú csend következett amit nem tudtam mire vélni.Most mi ezen olyan meglepő?
-Nem.-suttogta halkan.-Az nem lehet.Biztosan hét hónapos?
-Igen.Vagyis hasa mérete alapján nagyon úgy tűnik.
-Nem lehet!Nem lehet!
-Most meg mi a bajod?!
-Megmondjam?!Az a bajom, hogy valószínűleg az a gyerek az enyém!
-Mi a fene?!-ordítottam a vonal másik végére.-Mi az, hogy tiéd a gyerek?!Ezt meg hogy érted?!
-Mielőtt elutaztam, lefeküdtünk.
-Tessék?
-Azt mondtam, lefeküdtünk!
-Nagy szarban vagy haver.
-Baszd meg.-káromkodott tovább.Sosem volt az a fajta ember akit érdekelt más véleménye.-Haza kell utaznom.
-Nem!Szó sem lehet róla!Most nem!
-Miért?
-Minek jönnél haza?
-Látni akarom!Beszélni akarok vele!
-Most nincs abban az állapotban.Ha te hirtelen felbukkannál, az lenne a legrosszabb dolog ebben a pillanatban.
-Miért mi van vele?
-Össze van zavarodva.
-Ez mit jelent?
-Zayn miatt.Fáj neki, hogy nem mond el mindent.
-Hát azt nem csodálom.
-Én nem akarok ebben közreműködni.
-Márpedig fogsz ha tetszik, ha nem.Nekem dolgozol emlékszel?
-Nem akarom átverni Zaynt.
-Azt csinálod amit mondok, különben rossz vége lesz!
-Ne próbálj fenyegetni!
-Mert mi lesz?-kérdezte gúnyos hangnemmel, majd kuncogni kezdett.-Jól tudod mire vagyok képes Louis.Ne akard, hogy véletlenül egy szeretted lássa kárát.
-Ezt nem teheted!-markoltam meg a telefont amilyen erősen csak tudtam.
-Dehogynem.És jól tudod, hogy megteszem.
Hosszú csend következett amit Harry hirtelen vonalbontása szakított félbe.Mégis mit gondol majd úgy fogok ugrálni ahogy ő mondja?Nagyot téved ha azt hiszi minden róla szól.
Elindultam a legközelebbi kocsma felé ahol azt gondoltam majd megnyugszom és kitisztítom a fejemet pár korsó sörrel.De nem így történt.Egy autó hirtelen lefékelt mellettem és beráncigattak a hátsóülésre.Az ablakon sötétített üvegek voltak így szinte alig láttam valamit.A másik pillanatba pedig végleg elsötétült minden.

II./Chapter three

Megérkeztem!:) Remélem ehhez a részhez.több kommentet kapok majd.Jó olvasást!HAVE FUN!:)










Másnap Zayn korán felkelt, hogy reggelit készítsen és elrakodjon magunk után.Nem tudom miért nem engedi, hogy én is besegítsek kicsit a házimunkában.Tisztában van vele mennyire rossz érzés nekem látni ahogyan ő dolgozik miközben én vagyok a nő a háznál.De hiába hozok fel bármilyen érvet, mindenre tud valamit mondnai.Férfiak.
-Ébren vagy?-nyitott be óvatosan.Az ajtó nyikorogni kezdett.-Le kell cserélnem ezt a szart.-suttogta kissé mérgesen.
-Ébren vagyok.-mondtam kuncogva.
-Most már.-forgatta a szemeit.
-Eddig is ébren voltam.Az edények hangosabbak, mint gondolnád.
-Szóval minden az én számlámra írható.-ült le mellém széles vigyorral az arcán.
-Bizony.-támaszkodtam a könykömre, majd megfogtam a kezét.
-Mrs.Malik.-méregette moslyogva a gyűrűt az ujjamon.
-Nem tudom hogy vagy képes engem mindig boldoggá tenni Zayn.
-Ugyanezt mondhatom veled kapcsolatban.-nézett a szemembe.
-Legtöbbször inkább fájdalmat, mint boldogságot.-suttogtam alig hallhatóan.
-Befejezted?-szigorú tekintete figyelmeztetett, ha folytatom, veszekedés lesz a vége.
-Be.-bólintottam.
-Helyes.-ugrott fel.-Kész a reggeli Mrs.Malik.Tessék lefáradni a konyhába.-mutatott az ajtó felé udvariasan.
-Segítesz?-nyúltam felé, mire óvatosan alám süllyesztette kezeit és felemelt az ágyról.
-Minden rendben?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Persze.Csak annyira fáradtnak érzem magam.
-Nyugotan alhatsz még.Én csak vicceltem az előbb.
-Nem akarok!-karoltam át a nyakát miközben fejemet fedetlen mellkasára hajtottam.
-Képzeld,ma átjön Liam.-mellkasa rezgett ahogy lassan ejtette ki a szavakat.
-Tényleg?!-nagyon örültem, hogy végre láthatom Liamet.Amióta Harry elment, nem találkoztunk.-Hogy hogy?Mi van vele?Hol van most?És miért jön?-néztem fel rá izgatottan.
-Héj Pöttöm lasabban!-nevetett.-Hosszú ideig nem volt itthon.A családjával kirándult Olaszroszágban és tegnap ért haza.
-Komolyan?-mosolyodtam el.Liam még soha nem mesélt nekem a családjáról.
-Igen.Délután átnéz.
-Ennek nagyon örülök.
-Látom.-rázta a fejét, majd nevetve levitt a konyhába.Sült szalonna illata terjengett mindenhol a konyhában.Összefutott a nyál a számban és egyszerre rosszul is lettem.-Minden oké?Kicsit elsápadtál.
-Csak nem érzem túl jól magam.-biztosan kapaszkodtam nyakába miközben a földre engedett s tenyerét a pocakomra simította.Lágyan cirógatni kezdte.
-Rosszalkodik?-mosolygott, majd elém térdelt és felhúzta a hatalmas felsőt ezzel felfedve a sok narancsbőrt a hasamon.Szégyellősen sütöttem le a szemeimet.-Mielőtt elkezdnéd,...
-Nem akartam semmit mondani.-szakítottam félbe.
-Akkor jó.-mondta, majd ajkait kidudorodó bőrömre nyomta.Meleg lehelete csiklandozta a hasamat miközben egy újabb puszit nyomott rá.-Az én kisfiam.-simogatta meg újra.Nem bírtam tovább visszatartani a könnyeimet.Sírni kezdtem.-Hé mi a baj?-emelkedett fel hozzám azonnal.
-Semmi.-fordítottam el a fejem hamar.
-Alice!-ujjaival óvatosan vissztaerelte tekintetemet az ő aggódó arcára.-Miért sírsz?-keze közé vette az arcomat és lágyan megpuszilta a homlokomat.
-Én...
-Helóóóó!-nyitott be az ajtón váratlanul Liam.
-Liam!!!!-rohantam volna felé, de a hirtelen mozdulat miatt megárantottam a hátamat.Zayn azonnal utánam kapott.
-Héj,héj óvatosan kislány.-sétált elém hatamlas vigyorral a képén.-Hogy megvagy Pöttöm?
-Jól vagyok.-nyögtem, majd elé léptem és átöleltem felsőtestét.Lágyan simogatta a hátamat.-És te hogy vagy Liam?
-Minden rendben.-húzódott el, majd barátja felé vette az irányt aki fülig érő vigyorral várta őt a konyha másik végében.
-Hiányoztál.-mondta Zayn miközben átölelte őt.
-Milyen érzelgős lettél ezalatt a pár hónap alatt.-nevetve ölelt vissza.
-Bekaphatod Liam.-tolta el magától, majd felém sétált.
-Végül is érthető.-pillantása hasamra tévedt, majd elmosolyodott.-Fiú lesz vagy lány?-nézett a szemembe.
-Fiú.-feleltem halkan.
-És mi lesz a neve?
Zaynnel összenéztünk és elmosolyodtunk.Annyit veszekedtünk rajta és még mindig nem sikerült nevet találni szegény kisbabának.
-Azt ne mondjátok,-emelte fel  fenyegetően mutatóujját.-hogy még nincs neve.
-Az az igazság, hogy nem tudtunk dönteni.-mondta a valós tényeket Zayn.
-Mi az, hogy nem tudtatok dönteni?!Kevesebb, mint két hónap múlva megszületik és te azt mondod nem tudtál dönteni?!-Liam teljesen kiakadt.-Majd akkor fogsz rajta gondolkodni mikor a fél kisbaba kilóg Aliceből?!
-Te nem vagy normális.-nevettem, majd körülöltem Zayn derekát.Hosszasan hallgatuk Liam beszámolóját milyen felelőtlenek vagyunk és már rég keresgélni kellett volna.
-Mit szólnál a Liamhez?-kérdezte miután lehiggadt.
-Felejtsd el Haver!-rázta a fejét Zayn.-Soha nem fogom a gyerekemnek a te nevedet adni.-szívem meglódult mondata hallatán.Annyira szerettem volna neki elmondani az igazat.De nem tehettem.Nem akartam megint mindent elrontani.
-És a Booker?
-Fúúj!-grimaszoltam kifejezve a nem tetszésemet.
-Hm...-mutatóujjával cirógatta állát.
-Ettől nem nézel ki okosabbnak.-ugrattam, de rám sem hederített.Gondolkozott tovább.
-Alan?
-Bill?-szólt közbe Zayn is.
-Fiúk ez egyre rosszabb.-ráztam a fejem miközben a forraló mellé léptem.-Liam kérsz egy kis kávét vagy teát?
-Egy kávét elfogadok.-leült a pulthoz Zaynhez ahol tovább gondolkodtak.
-Majd én megcsinálom!-kapott észbe azonnal, de rögtön a helyére parancsoltam.Ideje visszatérni a régi kerékvágásba.Nem vagyok halálos beteg, hogy egy bögre kávét ne tudjak elkészíteni.Miután veszekedtünk egy sort, jóváhagyta az akaratomat és visszaült a helyére.
-Hm...-búgott tovább Liam.-Seth?
-Nekem tetszik.-mondta Zayn óvatosan várva a reakciómra.
-Nem tudom.-nyögtem fel idegesen, majd Liam elé tettem a gőzölgő italt.-Ötletem sincs.
-Tyler?-vetette fel melyre még mindig a számat húztam.-Oké.-sóhajtott.-A név választás mostantól a te felelősséged!
-De...
-Semmi de!Én ezt nem bírom tovább!-navajgott.
-Mit szólnál az Edwardhoz?-kérdeztem óvatosan.Tekintete mélyen az enyémbe fúródott, majd ránézett Liamre aki heves bólogatással tudatta beleegyezését.
-A fiúnk neve mától Edward!-jelentette ki boldogan Zayn, majd felállt s megcsókolt.Liam mosolyogva figyelt minket miközben a kávéját kortyolgatta.
-Héj mi az ott az ujjadon?-bökött a kezem felé mikor elváltunk egymástól.-Ennyi mindenről lemaradtam volna?-kérdezte csalódottan.
-Megkértem Alice kezét tegnap.-mesélte boldogan Zayn.-És igent mondott.
-Hiszen ez csodálatos!-ujjongott Liam.-Gratulálok nektek!
-Köszönjük.-mondtam mosolyogva.
-Tudja ezt még valaki rajtam kívül?-kérdezte sejtelmesen.
-Nem.Miért?-Zayn értetlen arcot vágott miközben visszaült barátja mellé.
-Ugye tudjátok mekkora dillema lesz ebből, ha kiderül?-tekintete felváltva kalandozott Zayn és köztem.-A rajongók bele fognak őrülni.
-Magasról teszek a rajongókra.Eddig is csak bántani tudták Alicet.-fortyogott mérgesen.
-Ne mondj ilyet!-kértem szomorúan.
-Történt valami amíg távol voltam?
-Az igazat megvallva elég sokminden.-mondta Zayn.-Csak a szokásos utálkozások, halálfenyegetés, goromba e-mailek.
-Nem tiltottad el mindezektől?-csodálkozott.
-Dehogynem!-nézett rám kiábrándultan.-Azt hiszed hallgat rám?
-Alice Zayn csak jót akar neked.
-Tudom.-sóhajtottam megbánóan.
-És emiatt a dolgok miatt vagdosni kezdte magát.-kössz Zayn.Erre igazán szükségem volt.
-Mi a f*sz?!-Liam ismét kiakad.-Mi az, hogy vagdosni kezdted magad?!Te normális vagy?!
-Liam kérlek nyugodj meg.-tettem kezemet a vállára.-Már minden rendben van.
Indulatosan megragadta a karomat és felrántotta a felsőm ujját.Mintha csak Zayn lett volna.
-Ezek valóban elég régi sérülések.
-Légy óvatos Haver!-figyelmeztette Zayn.
-Semmi baj.-meleg mosolyt küldtem felé miközben visszahúztam kezemre a pulóver ujját.
-Ne haragudj!-rázta a fejét bűnbánóan.-Csak tudod én is féltelek.
-Ugyan mitől?-húztam fel a szemöldököm.
-Had ne kelljen beszámolnom.-sóhajtotta.
-A kemény Liam aggódik.-mosolyodtam el.
-Ez nem vicces.-Zaynre néztem aki szintén nem értékelte a humorosnak tűnő beszólásomat.Lehet komolyan beszélnek.Sőt az is lehet, hogy komolyan kéne vennem ezeket a dolgokat.Meglehet, hogy az utóbbi időben nem vettem tudomást a helyzet súlyáról ami a vállamra nehezedett.Talán szerettem volna mindent magamon kívül hagyni.Minden gondot, bajt és gyötrelmet.Szerettem volna, hogy könnyebb legyen, ezért tettem azt amit.De most már tudom: nem változtattam ezzel az őrült viselkedéssel semmin.Minden ugyanolyan sivár és reménytelen.Mindennek ellenére itt van nekem Zayn aki még az élete árán is boldoggá tenne.
-Itt vagy?-lóbálta előttem a kezeit Liam.
-Igen.-mondtam halkan miközben a pultba kapaszkodtam nehogy összeessek a hirtelen jött fájdalomtól a hasamban.
-Alice!-rohant mellém Zayn.
-Minden rendben.-mosolyogtam rá bíztatóan.-Csak megint rosszalkodik.-nevettem, mire ő is felnevetett.
-Az én fiam.-simogatott meg.
-Edward!-helyesbített Liam fenyegetően mutogatva  mutatóujját.
-Igen.-nézett a szemembe Zayn.-Edward.
-Srácok mit szólnátok egy mozihoz?-pattant fel Liam.
-Én nem igazán mozdulhatok ki itthonról.-húztam el a számat.
-Ja tényleg.-vakarta meg a tarkóját.-Házi mozi nálunk?
-Lenne kedved hozzá?-fordult felém Zayn.
-Hogyne!-hangom elég lelkesnek tűnt ahhoz, hogy meggyőzzem őket, tényleg érdekel a dolog.Valóban nem szeretnék itthon ülni és Zayn figyelmességét "élvezni".
-Akkor induljunk srácok!-csapta össze a tenyerét Liam.-Héj jól vagy?Kissé sápadtnak tűnsz.-lépett közelebb.
-Én nem...-nem tudtam befejezni a mondatot, azonnal a mosogató fölé hajoltam és mindent kiürítettem a gyomromból.Éreztem Zayn nyugtató érintését a hátamon.
-Haver azt hiszem ez nem fog összejönni.Egyre többet hányik mostanában.-dühösen markoltam a mosogató szélét, hogy még ezt az egyetlen szórakozási leheőséget is elrontottam Zayn számára.Ostoba vagyok!
-Semmi baj.-kiegyenesedtem, majd azonnal eltakarítottam magam után és kiöblítettem  számat.
-Ne haragudj Liam.-hangom elcsuklott miközben kikísértem őt.
-Semmi gond Al!-mosolygott rám.Mint villámcsapás úgy nyilalt a szívembe a név hallatán.
-Al?-kérdeztem suttogva.
-Al.-jelentette ki újra miközben óvatosan magához ölelt.-Pihenj sokat oké?Nem nézel ki valami jól.
-Tudom, hogy nem.-helyeseltem.-És tényleg ne haragudj.Valóban hiányoztál nekünk.-mondtam miközben egy könnycsepp simult végig az arcomon.
-De most miért sírsz?-fogta meg a kezemet.
-Nagyon érzékeny.-szólalt fel a hátam mögül Zayn.
-Hallod Pöttöm nehogy már miattam sírj!-nevetett, majd ismét meleg mellkasán éreztem magam.
-Én nem sírok.-szipogtam.
-Valóban nem.-simogatta a hátamat.-Nyugodj meg rendben?Nincs semmi baj, majd máskor bepótoljuk.Oké?-nézett a szemembe.
-Oké.-bólitottam könnyes szemmel.
-Na!Akkor most lépek!-nézett át felettem Zaynre.-Majd jövök még.-miután kezet fogott vele, puszit nyomott az arcomra és elment.
Hosszú, néma csend következett.Zayn nem szólt hozzám.Várta, hogy mit fogok mondani, de semmit nem tudtam ugyanis még mindig a könnyeimmel küszködtem.
-Mi a baj?-szólalt fel hirtelen.
-Én nem tudom!-borultam a nyakába és úgy sírtam tovább.

II./Chapter two

Kedves Olvasóim!:)
Megjöttem az új résszel.Remélem tetszeni fog.A jövőhéten kiránduláni leszek így nem tudok részt rakni csak vasárnap.Ne haragudjatok.
HAVE FUN!











Zayn lelkesen sürgölődött a konyhában miközben én, mint egy jó gyerek figyeltem őt a pult mögül.Ugyanis nem engedte, hogy bármily nemű munkát végezzek.Szerinte ez veszélyes lehet rám és a kisbabára nézve.És mint azt már tudjuk, nincs értelme vitatkozni vele.
Aggódó tekintettel mértem végig gondterhelt arcát.
-Most meg mi van?-kérdeztem azonnal.
-Minden megvan?-nézett rám kérdőn, mire vállat vontam.
-Mivel vásárolni is te vásárolsz,-talán kissé szemrehányó volt,de megérdemli-neked kell tudnod!
-Hm.-mutatóujját állának támasztotta és úgy töprengett tovább.Olyan volt, mint aki nagyon okosnak hiszi magát.-Azt hiszem igen.-nézett rám újra.-Jól vagy?
-Nem kéne ezt minden percben megkérdezned.Úgyis mondom ha nem.-tájékoztattam mintha nem tudná.
-Jó-jó.-sóhajtott, majd visszafordult a hozzávalókhoz.Éppen azt tervezgeti, hogy mit főzzön vacsorára mivel meg szeretné ünnepelni a sikeresen lezárt leánykérést.
-Anyukádat felhívtad már?
-Még nem.
-Tudta, hogy ezt tervezed, vagy ez csak olyan váratlanul a fejedből kipattant ötlet volt?
-Már azóta terveztem ezt a napot, mióta megismertelek.
-Nyálas duma Malik.Te ennél jobbat is tudsz.-gúnyolódtam finoman.
-Komolyan mondom!-nevetett miközben felém fordult.
-A tojás!-kiáltottam fel ahogy megláttam lefelé gurulni a pult sima felületéről.Zayn még időben utána kapott.Nagyot sóhajtottam.-Biztos nem akarsz inkább elmenni valahová?
-Nem!-emelte fel kezeit ellenkezve.-Én fogom megfőzni a vacsorát amit kettesben fogunk elfogyasztani az asztalnál.-vázolta fel a programot.
-És ezt melyik estére tervezed?-kérdeztem kuncogva.
-Nagyon vicces Pöttöm.Igazán humoros.
-Komolyan kérdeztem.
-A mostanira.
-Segítek.-álltam fel, de azonnal közbe szólt.
-Nem!Majd én mindent elintézek!Te csak pihenj!
-Nincs szükségem pihenésre.Jól vagyok.
-Akkor is én szeretnék főzni!
-Tudod mit?Rendben!-egyeztem bele.Fogok én itt vitatkozni mikor úgyis mindig neki van igaza.
-Akkor kezdjünk neki!-csapta össze két tenyerét, majd nekiállt a munkának.Csendesen figyeltem őt miközben szorgosan végrehajtott mindent a leírás szerint.Néhol kisebb-nagyobb hibákkal, de ez sem vette el a kedvét a főzőcskézéstől.-De ne nézz folyton!-pillantott rám hosszú pillái alól miközben a tojást verte fel.
-Egyszerűen nem bírok betelni a látvánnyal.-sóhajtottam, majd tenyeremet államra simítottam és tovább figyeltem őt.
-Mintha olyan szép lennék.
-Ilyet nem mondunk egy fiúra.-ráztam a fejem, mie felnevetett, letette a kanalat és elindult felfelé.-Hová mész?!-kiáltottam utána.
-Csak levegőzni!-mondta pár perc gondolkodás után.Zayn nagyon jól tudja, hogy aggódom érte ugyanis egyre többet köhög mostanában és az orvos is azt javasolta, hogy egy időre álljon le a dohányzással.De hát beszélhet neki az ember mint ismerjük.Ezért mostanában, ha cigizni megy, nem mondja ki nyíltan.Inkább azt, hogy levegőzik egyet.Azt hiszi ettől jobb lesz.Hát marhára nem.Felálltam és elindultam utána fel a lépcsőn.Emlékeztek arra a titokzatos szobára a folyosó végén?Amióta Zaynnel élek még egyszer sem sikerült oda bejutnom.Állandóan kulcsra zárja az ajtót.Fogalmam sincs mit rejtegethet előlem odabent.Csak remélni tudom, hogy semmi illegális dolgot.Na jó.Ezt még én sem gondoltam komolyan.
Haklan bekopogtam, majd ujjaimat végigsimítottam az ajtóba vésett jeleken.Annyira kiváncsi vagyok mit rejthet ez a gondosan kidolgozott fadarab.
-Menj innen.-hallottam rekedt hangját a másik oldalról.
-Ennyire hiányzott már Zayn?-kérdeztem keseredetten.
-Kérlek Alice.-csakis akkor szólít a nevemen, ha mérges, vagy ha valamit nagyon komolyan gondol.
-Nem megyek.Melletted akarok lenni és segíteni.
-Nincs szükségem segítségre.-hallottam ahogy keze az ajtóval ütközik.
-Én nem úgy gondolom.Gyere ki.Beszéljük meg.
-Nincs mit megbeszélnünk.Jól tudod, hogy cigizek.Miért kell nyaggatnod folyton?
-Mert fontos vagy.-léptem közelebb.-És azt akarom, hogy mire megszületik a fiúnk, foghasd a kezedben és annyi szeretetet adj neki amennyit csak tudsz.-tudom ez csúnyán hangzott és bizonyára fájt is neki, de túl fontos számomra ahhoz, hogy csak úgy hagyjam őt "elmenni".
-Baszd meg.-hallottam mély, csendbe törő suttogását.Szívem megfájdult kijelentése hallatán.Ilyenkor nagyon meg tud bántani.
-Zayn!-apró könnycsepp simult végig arcomon.
-Ne haragudj!-ökle az ajtónak csapódott, majd hallottam ahogy a nevemet suttogja.
-Zayn kérlek engedj be!-nyomtam le a kilincset,de hiába.Még mindig elválasztott minket az a fránya zár.
-Nem akarom, hogy így láss.
-Zayn!Most kérted meg a kezemet!A feleséged leszek!Hallod amit mondok?!Össze fogunk házasodni!-sokszor jön rá az ilyen kitörés mostanában.Ilyenkor azt  hajtogatja, hogy nem is érdemel meg engem és hogy már rég halottnak kéne lennie a bűnei miatt.
-És lesz egy fiúnk.-suttogta rekedt hangon.
-Egy közös gyermekünk.-patakokban folytak a könnyeim.Ez egyáltalán nem biztos!Hogy tehettem vele ezt?-Gyere ki!
A kulcs elfordult a zárban, majd a kilincs is kezdett lefelé vándorolni.Hogy gyorsítsam a folyamatot, hamar lenyomtam az akadályt és azonnal karjaiba vetettem magam.Az orvos szerint ilyenkor közelségre van szüksége olyankotól, akiket szeret.Valószínűleg én is ezen emberek közé tartozom.
-Alice!-nyögött a nyakamba kétségbeesetten.-Ne szagold ezt a bűzt.-tolt el magától.-Megyek lezuhanyzom.-fejét hamar elfordította, hogy még véletlenül se lássam meg az arcát.Miután bezárta maga után az ajtót, elindult a fürdő felé.
-Zayn!-szólítottam meg halkan.-Befejezed a főzést?
-Mindjárt.-hangja rekedt volt és halk.
-Mert nem kell.Igazán nem kell.
-Megcsinálom.-ellenkezett már keményebb hangon.-Csak várj egy percet kérlek.-a fürdőszobaajtót is magára zárta, majd zuhanyozni kezdett.
Én addig lementem a konyhába és kicsit összerámoltam.De a hirtelen jött fájások miatt nem bírtam befejezni a rakodást.Leültem a kanapéra és megpihentem amíg őt vártam.Pár perc után már egyre elviselhetetlenebb kezdett lenni a fájdalom.
A párnát markoltam mikor meghallottam halk dobogását az emelet felől.
-Minden rendben?-futott oda rögtön.
-Nem igazán.-ráztam a fejem ellenkezően.-De mindjárt jobb lesz.-azt gondoltam halvány mosolyom majd enyhíti azt az aggodalmas csillogást a szemében,de nagyot tévedtem.
-Hol fáj?-simította tenyerét a hasamra miközben leült mellém.
-Mindenhol.-szorítottam össze a szemeimet.
-Nem kéne kórházba...
-Nem!-szakítottam félbe azonnal.-Minden rendben van értsd már meg!
-Jól van.-hajtotta le a fejét.
-Na mi lesz azzal a kajával?-kérdeztem.
-Indulok is.-állt fel.-Nem jössz oda hozzám?-nézett rám csokibarna szemeivel.
-Dehogy nem.-mosolyodtam el, majd a kezéért nyúltam.Miután segített felállni, visszamentük a konyhába ahol újra nekikezdett.-Zayn!
-Ha?-nem nézett rám.Erősen koncentrált a tojásra.
-Meg szeretnék veled beszélni valamit.
-Hallgatlak.
-De ígérd meg, hogy nem dühödsz fel.
-Megígérem.-nézett a szemembe.
-Már nem árulsz drogot ugye?-hangom csendes volt.
-Amióta megtudtam, hogy terhes vagy, nem.-válaszolt őszintén.
-Ha nem lennék terhes még most is benne lennél?
-Természetesen igen.
-Miért?
-Bonyolult.
-Képes vagyok megérteni.
Nagyot sóhajtott miközben felém fordult.Tekintete hasamra tévedt.
-Ez nem egy olyan "munka" amit csak úgy abba lehet hagyni Alice.Ez következményekkel jár.Nem is kicsivel.
-Akkor neked mégis hogy sikerült?
-Kettőt találhatsz.-szemeiben fájdalom csillogott.Gyilkolt.-Miután Harry úgymond elmenekült, senki nem volt aki segíthetett volna tovább vinni ezt az egészet.Csak egy egyszerű szállító voltam nem pedig a főnök.-rázta a fejét csalódottan.-Emlékszel mikor egyedül hagytalak Liammel egy hétre mondván, a szüleimnek szüksége van rám?-csak bólogattam.-Akkor nem a szüleimnél voltam Alice.
A hasam görcsölni kezdett.Harrynek igaza volt.Zayn valóban egy gyilkos.
-Hogy tehetted ezt?-kérdeztem kétségbeesetten.
-A TI érdeketekben, hogy ne essen bajotok.Mivel biztos nem hagyták volna szó nélkül a kilépésemet és nekem csak ti számítotok senki más.Érted már?-lépett közelebb.-Tudom, most bizonyára nagyot csalódtál bennem.Sajnálom, hogy ez megtörtént,de nem volt más választásom.
-Mindenki ezt mondja.-suttogtam magam elé meredve.-Mindenki ki akar bújni a felelősség alól.
-Tudod mit Alice?Ha olyan lennék már rég itt hagytalak volna a gyerekkel együtt.-mondta szemrehányóan.
-Tudom.-a kezemet kezdtem bámulni, hogy ne kelljen a szemébe néznem.-De nem tetted.
-Mert szeretlek!Egyszer végre valakit igazán ebben az elcseszett világban.-fordult vissza  a tányérhoz.
-Mi volt az ami annyira megfogott?Miért pont én?
-Ezt nem tudom elmagyarázni.-rázta a fejét miközben újra belekezdett.
-Hogy tudtál velem maradni még azok után is, hogy megcsaltalak?
-Mindneki követ el hibákat.És a legfontosabb ebben a válaszban: azért, mert szeretlek.
-Én is szeretlek Zayn!-léptem mellé,majd átöleltem testét.-Nagyon de nagyon szeretlek.
Lerakta a kanalat az asztalra és visszaölelt.Karjai birtoklóan fonódtak körém, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
-Chris nem jelentkezett?-nézett rám.
-Nem.-mondtam szomorúan.-Amióta elment, még egyszer sem.
-Biztosan nem ér rá.
-Ez elég gyenge kifogás.
-Tudom.-mosolyodott el.
-Remélem nincs semmi gond.
-Biztosan nincs.Elment azzal a nővel és jól érzi magát.Ennyi.
-És elfeledkezett rólam.-helyesbítettem.
-Ne légy buta!-simogatta a vállamat.-Na befejezhetem végre?-kérdezte nevetve.
-Persze.-húzódtam el tőle és visszaengedtem őt dolgozni.Miután véglegesen elkészült a finomsággal, feltálalta és együtt megvacsoráztunk háromnegyed tizenkettőkor.Az az igazság, hogy nem nagyon kívántam a kaját,de nem akartam megbántani őt.Annyira boldognak tűnt és szeretem őt ilyennek látni.
-Elmosogatok.-mondta miközben összeszedte a koszos tányérokat.
-Segíthetek?
-Menj inkább, fürödj meg és bújj ágyba.Elég késő van már.
-Nem akarok nélküled!-markoltam meg bicepszét mire megfeszült.
-Jó akkor várj egy percet kérlek.-fordult el és mosogatni kezdett.
-Majd elintézem reggel.
-Majd ÉN elintézem reggel.-helyesbített miközben egy puszit nyomott az arcomra és elindultunk felfelé.