Chapter forty

Helóóóbelóóó!!!!!!!!:)
Megint eltelt egy hét!Hogy vagytok?Megy a suli?Minden oké?
Remélem igen!:D
Én is megjöttem az új résszel,remélem tetszeni fog!
Kommenteket kérek!:)
Jó olvasást!






-Gyere feküdj ide mellém.-suttogta miután elhúzódtam puha ajkaitól.
-Nem szeretnék lefeküdni,mert el fogok aludni.-mosolyogtam.
-Én vigyázok rád.-simogatta az arcomat.
-Tudom Zayn!
-Na gyere!-húzott a kezemnél fogva.
-Tényleg nem.-ráztam a fejem.
-Nem bízol bennem?
Felsóhajtottam,lerúgtam a cipőimet,majd szemeimet forgatva bemásztam mellé.Diadalmas mosoly díszelgett fáradtak tűnő arcán.
-Ne örülj ennyire.-mondtam.
-Mert?Most már nem foglak elengedni.
-Chris....
-Tudja,hogy itt vagy!-szakított félbe rögtön.
-De...
-Ne aggódj már ennyit!-és újra.-Csak..-simította végig mutatóujját alsó ajkamon.-koncentrálj kettőnkre.
-Ehhez most nincs energiám.
-Akkor aludj.-húzta fejemet a mellkasára,majd betakart a fehér takarónak tűnő,kórház illatú lepedővel.
Nyugodt szívverésének ritmusára aludtam el miközben ő a hátamat simogatta.Annyira jó volt ilyen közel lenni hozzá.Illata lágyan cirógatta az orromat ahogy minden egyes levegővételnél belélegeztem azt. Egyszerűen megnyugtatott.Képes voltam mellette szorongás nélkül elaludni.Minden kétséget,félelmet és reménytelenséget kiűzött belőlem csupán egy érintéssel.És ez csodálatos.
-De kérem!-ébresztett fel egy ismerős női hang.
-Kicsit halkabban,ha lehet.-mordult fel minek hatására mellkasa megremegett a fejem alatt.
-Elnézést.Most muszáj velem jönnie.-mondta már halkabban.
-Mint látja,nem fog menni.-keze elmozdult a hátamról és jobban magához ölelt.Lassan felemeltem fejemet a mellkasáról ,s szemeibe néztem,majd a zavart nővér arcára,akinek a tekintetétől rögtön szétúszott a pír az arcomon.
-Elnézést!-motyogtam idétlenül miközben kikászálódtam Zayn mellől.
-Most már jöhet igaz?-mosolygott elégedetten.
-Menj!-fordultam felé.Szájával alig láthatóan artikulálta a szebbnél szebb szavakat mialatt szabaddá tette magát a takaró melegétől,majd belelépett a papucsába.
-Egy pillanat és jövök.-suttogta ,majd lehajolt és nyomott egy puszit a fejem búbjára.Ezután mindketten elhagyták a szobát.Előkaptam a mobilt a zsebemből és amint megpillantottam az órát,majd kiestek a szemeim.Délután fél három volt.Jó sokáig aludtam...
Ahogy elmerengtem a semmibe az ajtót bámulva,hirtelen eszembe jutott....nem volt!Nem volt rohamom!Amióta gyötör ez a szörnyűség azóta először nem volt!Most már biztos!Zayn az egyetlen aki meg tud ettől szabadítani.Mellette van a helyem.Ezután száz százalékig biztos vagyok benne.
Egy másodperc alatt felvettem a cipőmet,majd nyitottam ablakot a fullasztó levegő miatt.Zayn gondolom azóta meg sem mozdult mióta szépen elaltatott.Bizonyára nagyon kényelmes lehetett számára órákon keresztül ugyanabban a pózban feküdni.
Óvatosan kihajoltam az ablak rámáján keresztül miközben az eget és az úton közlekedő autókat kémleltem. Haza kéne mennem.Csodálom,hogy Chris még nem hívott.Viszont Zaynt még megvárom,nehogy aggódni kezdjen.Leültem a székre, kezembe vettem a mobilomat és azzal kezdtem játszani.Fogalmam sincs mióta nyomkodhattam a billentyűt,de egyszer csak nyitódott az ajtót.Zayn lépett be,majd felém fordult.
-Menjünk!-mondta miközben áthúzta a fején a fehér köntöst,mely annyira jól állt neki.
-Hova?!
-Haza!Elegem van ebből a helyből!-teste egyszerűen tökéletes volt ahogy a nap sugarai megcsillantak rajta.Fekete boxere lazán ölelte körül  csípőjét.
-Elengedtek?
-Igen.
-Komolyan Zayn?
-Komolyan!-mondta miközben magára ráncigatta a gatyáját.
-Akkor pakoljunk...-álltam fel.
-Maradj!-inkább parancsnak hangzott mintsem kérésnek.-Majd én megcsinálom.Te csak pihenj!
-Rendben.-minek is szállnék vele vitába.Visszaültem a székre és figyeltem ahogy szedi össze a dolgait.
-Azt hiszem minden megvan.-nézett körül,majd mellém sétált és megfogta a kezemet.
-Elviszlek haza.
-Nem....
-Nincs vita!-mondtam mérgesen.-Mondott valami fontosat az orvos?
-Jönnöm kell kontrolára és vigyáznom kell magamra.
-Mikor kell jönnöd?
-Egy hét múlva.
-Jól van.
-Akkor indulhatunk?
-Igen.-sóhajtottam.Mosolyogva húzott kifelé a szobából,majd a lépcső előtt megállt.
-Nem kéne veled hazamennem.
-Miért?-kérdeztem értetlenül.
-Hát mert....nem jó ötlet.Felhívom Liamet.-vette ki kezét a enyémből,miközben másikkal már a mobilt halászta ki a zsebéből.-Haló Haver!Zayn vagyok!Öhm....most engedtek el.Megtennéd,hogy bejössz értem a kórházba?Rendben!Szia!
-Megvárom míg ideér.-mondtam rögtön.
Elmosolyodott,majd visszahúzott a szobába.
-Mit művelsz?-kérdeztem suttogva míg ő elfordította a kulcsot a zárban.Ismét.
-Akarom látni azt az elégedettséget.-mondta,majd az a  pimasz mosoly rögtön megjelent az arcán.Nyelve kibukott rózsaszín ajkai közül ezután érzékien végignyalta alsó ajkát.-Nincs sok időnk.-suttogta miközben a falnak szorított.Két kezével körülölelte a derekamat.
-Zayn!
-Sssst!-orrával az arcomat simogatta.-Itt nem szabad hangoskodni.-hangja úszott a kéjben.-Alice...-fejét a nyakamba fúrta miközben egy nagyot szippantott a hajam illatából.-ígérem megvédelek.-szorított erősebben.-Hallod?!
-Igen.-sóhajtottam miközben tenyeremet végighúztam a kezén.
-Mindentől.-ujjai könyörtelenül mélyedtek a bőrömbe.Felnyögtem a váratlan érintésre.-A...
-Ne beszélj csúnyán.-néztem a szemeibe,mire szemtelenül felnevetett.
-Ne haragudj Pöttöm!-hajolt közelebb mosolyogva,majd ujjait lassan végigvezette a nyakamon fel egészen a szám sarkáig.Testem remegett ahogy puha ajkaival lassan érintette az enyémet.Gyengéden csókolt.
A libabőr végigfutott a gerincemen miközben testemmel jobban hozzásimultam.
Kopogás zaja szakított félbe minket.
-Ez tényleg gyors volt.-suttogtam miután elhúzódott tőlem.
-Megmondtam,hogy nincs sok időnk.-nevetett.-Akkor...majd hívlak!-húzódott el.
-Rendben.-mondtam lehajtott fejjel.
-Héj!-emelte fel az államat mutatóujjával.-Egy mosolyt!
Akaratlanul is elmosolyodtam angyali arca láttán.Kissé zavarban voltam ahogy végigmért,majd visszalépett hozzám.
-Hívlak!-suttogta a fülembe.
Fogta a cuccait,kinyitotta az ajtót és kilépett Liamhez.
-Végre!Mit csináltál eddig?-hallottam a panaszkodó fiú hangját.
-Pakoltam.
-Menjünk inkább.Segítsek valamit?
Síri csend.
-Jól van na!Csak segíteni akartam...Nem kell rögtön így nézni.
Miután minden elhalkult körülöttem,megragadtam a táskámat és az ablakhoz futottam.Ismerős autót kezdtem keresni a parkolóban,mire megpillantottam az ismerős személyeket.Zayn és Liam sisakban sétáltak végig a parkolón,majd egy pillanat alatt beszálltak a hatalmas fekete járgányba,ami azonnal elindult.Nem sokkal később pedig én is.




-Helóó!!-kiabáltam amint beléptem az ajtón.
-Szia!!-hallottam az emeletről a bátyám hangját,majd az egymást követő dobogásokat a lépcsőn.-Zaynnél voltál?-kérdezte egy ölelés kíséretében.
-öhm...igen.
-És hogy van?
-Jól.
-Elfáradtál?
-Egy kicsit.
-Nem akarsz lefeküdni?
-Nem.
-Biztos?Nem vagy álmos?
-Nem.
-Remélem nem aludtad végig a munkaidődet!-nevetett.
-Nem!-böktem meg a mellkasát a mutatóujjammal.Meg sem mozdult.Viszont az én ujjam eléggé sajgott utána.
-Úgy döntöttem,mostantól eljárok edzeni.-húzta ki magát.
-Oh ne mondd!-mosolyodtam el.
-De bizony!
-Hát...sok szerencsét.
-Köszönöm Hugi!-mosolygott,majd sarkon fordult és elsétált.Lerúgtam a tornacipőmet és rohantam felfelé a lépcsőn.A táskámat hanyagul az ágyra hajítottam,majd  felkapcsoltam a gépet.Éppen a jelszavat írtam be,mikor hirtelen rezegni kezdett a mobil a táskámban.Üzenet Zayntől.

"Este nyolcra érted megyek!Van valami,amit már régóta halasztgatunk!"


A vacsora....