Chapter thirty-eight

Jó olvasást!:)






Az főút nedves volt a sok esőtől,ami ma egész nap lehullott.És még mindig borús az ég.Ezt szeretem Londonban.A legtöbbször borús,esős idő van.A nappalok hűvösebbek,az éjszakák pedig még annál is hidegebbek.Ez nekem csak javamra válik,mivel nem szeretem a meleget.Ha napfény érinti a bőrömet,már rosszul vagyok.
Egyszerűen nem bírom azt a fullasztó hőt.Úgy érzem nincs levegőm,és azonnal összeesek.Elhagy a testi erőm.Az Édesanyám ennek az ellentéte volt.Imádott a kandalló előtt feküdni télen miután Apa jól megrakta a tüzet fával.Az átlátszó üveg melyen keresztül a vörös lángok bevilágították a szobát csak úgy okádta a meleget.Persze én ezt a szekciót mindig nagy ívben elkerültem.Fogalmam sincs mit lehet élvezni ezen.
Amikor odaértem a kávézóhoz,Katy már az ajtóban várt rám.Nagy megkönnyebbülés futott végig a testemen.Hála az égnek.
-Szia!-üdvözöltem miután a motoromat biztonságba helyeztem.-Ne haragudj a késésért!Csak...
-Szia!Semmi baj!-szakított félbe mosolyogva,aminek örültem,mivel semmi kedvem nem volt magyarázkodni.-Már mindent elkészítettem.
-Uhh...ne haragudj tényleg!Megígérem reggel elmosogatok,és mindent rendbe rakok!
Felnevetett.
-Na aggódj már!-fogta meg a karom miközben húzott befelé.Katy mindig is nagyon kedves volt hozzám annak ellenére, hogy nem igazán ismertük egymást.
Hosszú,barna haja szét volt engedve,mely egyenletesen omlott a mellkasára.Nagy,kék szemeit szemtus emelte ki, még szebb hatást keltve ezzel.Halvány rózsaszín szájfény díszelgett ajkain,mely illett a pink felsőjéhez,ami tökéletesen simult hibátlan alakjára.
-Tényleg nem haragszol?
-Nem!-mosolygott.-Menj,öltözz át!-lökött meg finoman.
-Rendben.


Zayn szsz:
Ez a halálos csend,mely körülvesz,kezd egyre idegesítőbb lenni.Sosem tudtam eddig mi nyugtat le igazán,amíg Alice meg nem jelent az életemben,de a csend biztosan nem volt a felsoroltak közt.Elvettem a mobilomat a szekrényről,remélve,hogy még nincs merülőfélben,ugyanis ha a csend kezd ennyire elviselhetetlenné válni,játszani szoktam.Vagy énekelek,de most ahhoz nem igazán van kedvem.Az igazat megvallva most,hogy Alice elment,semmihez nincs kedvem.Legszívesebben vele lennék és vigyáznék rá.De sajnos ez lehetetlen ebben a helyzetben.A kezemben lévő telefon rezegni kezdett,mellyel felkeltette az érdeklődésemet.Egy SMS Liamtől:

"Zayn!Az újságírók valahonnan megtudták,hogy kórházban vagy.Már mennek a találgatások mi történhetett veled.A rajongók bepánikoltak.Nem tudják hova tenni a helyzetet.Mi legyen?"


-A rohadt életbe!-kiabáltam mérgesen miközben a telefont a földhöz vágtam.Megint.Érzem,hogy kitör belőlem az állat.És nem tudom megállítani.Mellkasom gyorsan süllyedt fel-le,végtagjaim megfeszültek.Öklöm elfehéredett az erős szorítástól.Hirtelen feleszméltem a lüktető fájdalomra a jobb kézfejemen.Tényleg csúnyán fel volt dagadva,de ebben a percben ez engem egyáltalán nem érdekelt.Arra vágytam,hogy szétverhessek valakit.Hogy ez a feszültség,mely rabságban tartja a testemet,eltűnjön.Egyre idegesebb lettem a tehetetlenség miatt.Gyorsan felkaptam a mobilomat és Alice számát kezdtem tárcsázni.Pillanatnyilag jobb nem jutott eszembe.A hangja talán segít majd rajtam legalább egy kicsit.Kicsöng...
-Zayn!-nehézkesen kifújtam a levegőt,szemeimet pedig lehunytam.-Zayn!-szólított újra.
-Alice.- suttogtam.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Nem.Rájöttek! A média tudja,hogy kórházban fekszem.
-Te jó  ég!És azt is,hogy miért?
-Azt még nem.És nem is fogják.Viszont kéne egy álsztori.
-Baleset.-jelentette ki rögtön.
-És mégis mi okoz ekkora vágást a kezemen?
-Motorbaleset.
Végignéztem a kezemen.Semmi nem jutott eszembe,amit hazudhattam volna. Alice ötlete tűnt a legésszerűbbnek.
-Zayn!-hallottam aggodalommal teli hangját.
-Itt vagyok.Csak elgondolkoztam.
-Jó lesz?
-Igen.Egyébként minden rendben?Kivel vagy?-szívből reméltem,hogy nem valami   fiúval.
-Katyvel.Minden rendben van.Nem túl nagy a forgalom.
-Akkor jó.Hívj,ha bármi baj lenne.
-Hívlak.Szia!
-Szia!
Miután a hívás véget ért, azonnal tárcsáztam Liam számát.Közben pedig rájöttem,hogy a fiúk sem a teljes igazságot tudják,szóval azzal a történettel kell előállnunk,amit nekik mondott.
-Heló Haver!-üdvözölt.-Mi a helyzet?
-Heló!Hogy a francba jöttek rá?!
-Nem tudom,de gyorsan találj ki valamit,mert a rajongók már nem bírják sokáig.
-Azzal kell előállnunk,amivel a fiúkat is beetetted.
-Azt mondtam nekik,hogy motorbalesetet szenvedtél.Akkor  az interjún ezt fogom nyilatkozni rendben?
-Interjú?-kérdeztem megdöbbenve.
-Ja!Hát próbán nem voltál,elérni meg egyikünk sem tudott.Ismételten.-dörmögte egy kis gúnnyal megfűszerezve.
-Ne haragudj.-megint ő húz ki bajból.Már annyiszor megtette.Nem hiába a legjobb haverom.
-Ugyan,semmiség!Pihend ki magad!Holnap találkozunk!Szia!
-Szia!

Alice szsz.:
Kissé kábán támasztottam a pultot a kezemmel miközben Katy a rádió adói közt keresgélt.Eddig még semmi érdekes dolog nem történt az áramszünetet leszámítva hajnali kettőkor.
-Ó a mindenit!-mérgelődött.
-Mit keresel?-fordultam oda hozzá.
-Jó zenét.-mondta kissé haragosan.-Hozhattam volna valami CD-t.
Felkuncogtam.
-Ne nevess ki!-mosolyodott el ő is.-Annyira hülye vagyok a technikához!
-Nekem mondod?!
-Akkor megnyugodtam.-mondta miközben sarkon fordult és az újonnan érkezett vendéghez sietett.-Egy forrócsoki rendel!
-Azonnal!-felkaptam az üres poharat a pultról és rögtön nekiláttam.-Hoznál cukrot a raktárból?
Ez valahogy soha nincs,ha én dolgozom.
-Aha!
Miközben elöblítettem a poharat,a szemem sarkából figyeltem az alakot,ahogy feláll és felém sétál.
-Szia Alice!

Sziasztok!:)

Úgy döntöttem nem hozok részt mivel nem kapok visszajelzést.Lehet,hogy így iskolaidőben nem kéne,mert sokan nem értek erre rá.Nyilvánvalóan van fontosabb dolgotok is.Mit szólnátok szüneteléshez nyárig?Vagy mit gondoltok?

Chapter thirty-seven

Sziasztooook!:):)
Meghoztam az új részt!
Írjatok véleményt!Szép hetet!
Jó olvasást!:DDD






-Pihenned kell!-leheltem mikor elhúzódott tőlem.
-Ez számomra nem megerőltető.-mondta,majd kissé lejjebb csúszott s ujjaival feljebb húzta a felsőm alját.-Sőt!Imádom látni,ahogy magatehetetlenné válsz!-nyelve kibukott ajkai közül amit aztán kellően benedvesített,majd lehajolt és hasamat kezdte csókolni.Halk sóhajok töltötték be a szoba csendjét miközben egyre feljebb vándorolt a testemen.Amikor a melltartómhoz ért,felnézett rám.-Ezt most levesszük.-perverz mosolyától elöntött a vágy.Alám nyúlt ,egy könnyed mozdulattal kikapcsolta,majd félredobta a ruhadarabot.-Szent szar!-nyögött fel miközben végigmért.Biztosan kipirultam,mert nagyon mosolygott.
-Zayn én...-próbáltam eltakarni magam,de nem engedte.
-Gyönyörű vagy!-fogta le a kezeimet,majd szájával a mellemre tapadt.Testem remegett a túlfűtött vágytól, sóhajaim pedig egyre hangosabbak voltak.-Kicsit halkabban Pöttöm!-hajolt a fülemhez miközben kezével gyengéden masszírozott.Keservesen nyögtem fel egy erősebb nyomás hatására míg ő a nyakamat csókolgatta.Hirtelen vad morgás tört fel a torkából.Teste az enyémnek simult,majd kezével lejjebb vándorolt és ujjaival a nadrágom alá férkőzött.
-Zayn!-állítottam le.-Ezt nem szabad!
-Nem tudok leállni.-nyögte keservesen miközben ajkai már az enyémen voltak.
Ujjai egyre vadabbul férkőztek beljebb és beljebb.
-Elég!-fogtam le a kezét,majd eltoltam testét magamtól.Lélegzetvétele szakadozott volt, miközben ismét végigmért.-Most felöltözöm!
-Várj még!-fogta le a kezem amint meglátta,hogy le akarom húzni a felsőmet.
-Zayn kérlek!
Lehajolt hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Ne haragudj!-mosolygott,majd leszállt rólam.
-Fordulj el!-mondtam szégyellősen miután felvettem a melltartómat a földről.Nevetne rázta fejét miközben hátat fordított nekem.Hamar lekaptam a felsőmet,majd fogtam a melltartót és a mellemhez igazítottam.Hirtelen ,megéreztem jéghideg ujjait a csatnál mellyel már profi módon bánt.-Megkértelek valamire.-suttogtam.
-Nem akarom,hogy szégyenlősködj előttem.Meg akarom ismerni testednek minden egyes porcikáját.-búgta a fülembe miközben gyengéden belemarkolt a fenekembe.
Fejem hátranyaklott a vállára miközben ő átölelte a derekamat.Megugrottam hideg érintésre.-Az enyém vagy!Boldoggá teszlek.Megígérem.
-Zayn.
-Ssssst Pöttöm!Öltözz fel,mert megfázol!-elengedett és a kezembe adta a pulóveremet,amit aztán rögtön felvettem.
-Most már tényleg pihenned kell.
- Nem tudom miért aggódsz ennyit.
-Csak jót akarok!-mondtam szomorúan az ablak felé fordulva.-De lehet,hogy túlzásba viszem.Tudod rám nem volt ki vigyázzon miután Anyukám meghalt. Az Apám rendszeresen vert minket.Chris volt az,aki kiállt mellettem.És hát -fordultam felé.-nem akarom,hogy úgy végezd,mint én.Hogy szinte már senki nincs melletted,akire számíthatnál.
-Nem fogom!-jelentette ki,mintha biztos lenne benne.
-Nem is!Mert én nem hagyom!-hajoltam oda hozzá  egy csók erejéig,mire huncut mosollyal elkapta a fejét.-Jól van Zayn Malik!Ha így akarsz játszani!-mondtam fenyegetően miközben leültem a székre.
-Annyira szép vagy!-mondta elmélázva.
-Mondtam már,hogy ne...
-Mondtam már,hogy szokj hozzá!-vágott a szavamba.-Mert igazam van!-szétterült az ágyon,majd jobb karján támaszkodva felém fordult.Hatalmas,barna szemeit egy percre sem vette le rólam.-És Apukáddal  szoksz beszélni?
-Nem.
-Miért?
-Ez bonyolult.-ha elmondanám neki, nem is tudom.Semmibe venne.Egy életre leírnám magam előtte.
-Képes vagyok felfogni.
-Nem szeretnék erről beszélni.
-Nekem elmondhatod!
-Tudom,de...nem szeretném.
-Akkor nem erőltetem.De ha mégis úgy döntesz,megosztod velem,én itt vagyok!
-Rendben.
A délután további részét beszélgetéssel töltöttük.Minél több dolgot tudtam meg Zanyről,annál jobban biztos voltam benne,hogy segítségre van szüksége.Kitűnően érdekes gondolkodásmódjának hála eléggé magányos életet élt a több millió rajongójának ellenére is.Nem túl gyakran engedi őket magához közel.Csak éppen amikor szeretet teljesen elhagyja a szívét.Nem hittem volna,hogy ilyen is létezik.Hisz...lehetetlen,hogy valakiből kifogyjon a szeretet.Ilyen nincs.Mindennek ellenére Zayn így fejezte ki magát."...ha úgy érzem az utolsó csepp szeretet is elpárolgott szívemnek legmélyéről..."
Vészesen közeledett  a munkaidőm kezdete,így míg Zayn megkapta a vacsoráját,én készülődni kezdtem.Tudtam,hogy az egész éjjelt végig aggódja majd és feszült lesz,csak mert nem lehet mellettem és nem tarthatja rajtam a szemét huszonnégy órán keresztül.Ezért is ígértette meg velem,hogy minden órában felhívom őt és beszámolok minden fontosabb dologról ami történt velem.Ez  pedig nem fog többről szólni,mint pár otromba vendégről,akik alkoholba fojtják a világfájdalmukat.Éjjelente általában ez megy.Ezért is nem szívesen megyek éjjelre dolgozni.Ugyanis a végére a dolgok mindig elfajulnak.
-Mennem kell!-mondtam miután az utolsó falatot is lenyelte.A tálat a szekrényre rakta,majd hosszú kezét felém nyújtotta.Szívembe  éles fájdalom nyilalt bekötözött karja láttán.Közelebb léptem az ágyához és lassan megfogtam összetört kézfejét.
-Hiányozni fogsz!-húzott magához.Lehajoltam hozzá és átkaroltam a nyakát,mire légzése szakadozottá vált.Forró lehelete a fülemet csiklandozta.
-Reggel jövök rendben?-suttogtam lágyan.
-Hívj!-utasított kissé keményen.Elmosolyodtam túlzott aggódása láttán.
-Hívlak.
Elhúzódtam tőle és egy puszit nyomtam az arcára.Erőszakosan visszarántott meleg testéhez,majd tenyerét a tarkómra csúsztatta,ezzel könnyedén magához kényszerítve ajkaimat.Zayn erőtlenül csókolt.Mintha az utolsó csepp energiáját is elveszítette volna az elmúlt órákban.Nem csodálom,hogy fáradt....hisz a vérveszteség nem kis dolog.Minden embert megvisel.
Ezért megpróbáltam minél nagyobb örömet okozni neki.Egyik kezemet mellkasára simítottam,mely egyenletesen mozgott fel s le,másikat pedig borostás arcára.A puha anyagon keresztül is éreztem szívének egyre tempósabb dobogását.
Ajkai hirtelen megálltak.Mosolyogva figyeltem kimerült arcát,ezután egy hosszú puszit nyomtam szájának sarkára.
-Holnap.-suttogtam.
-Holnap.-ismételte,majd végleg elengedett.
Megragadtam a táskámat.Kezem már a kilincset markolta,mikor hirtelen utánam szólt.
-Pöttöm!-felé fordultam.-Én...szeretlek.-nyögte ki nehezen miközben az érzéseivel küszködött.Elég őszintének tűnt ahhoz,hogy még pár percre lefoglalja elmémnek minden egyes részét.Szótlanul álltam az ajtóban,míg ő a reakciómat várta.Sötét szemeit végigvezette rajtam.Arca egyre aggodalmasabbá vált.
-Én is téged!-mondtam halkan.-De most már tényleg mennem kell.-ráztam a fejem.Nem gondoltam volna,hogy ilyen nehéz lesz a búcsúzás.
-Akkor szia!
-Szia!
Bánatosan léptem ki a kórterem ajtaján.Nehéz szívvel hagyom magára Zaynt,de sajnos muszáj mennem.Rápillantottam az órámra,majd lépteimet gyorsabbra szedtem.Már így is késésben voltam.Nagyon kíváncsi vagyok kit rendelt be Loretta maga helyett.Az az érzésem nagy meglepetés fog érni.És minden bizonnyal nem kellemes.

Chapter thirty-six

Sziasztok!!!!!!!:):)
Úgy döntöttem,hamarabb meghozom az új részt.
Szomorú vagyok,mivel elvesztettem egy olvasómat...:(
Szeretném,ha több vélemény gyűlne össze,mivel ha senki nem mond semmit,akkor nem tudom mit csinálhatnék másképp/jobban
Jó olvasást!:)







Megfogtam a kezét és behúztam őt a szobába.Hangos nevetésbe törtem ki ahogy jobban szemügyre vettem őt ebben a vakító fehér kórházi köntösben.De még így is észveszejtően nézett ki.
-Ha akarod,levetkőzöm!-mondta miközben egyre feljebb húzta az anyag alját.
-Nem kell!-ragadtam meg a kezét,majd leültettem.Huncut mosoly jelent meg az arcán.
-Szóval?
-Az Édesanyám meghalt,Apám pedig börtönben van.
Óvatosan néztem rá.Féltem milyen reakciót mutat majd.Az arca kifejezéstelen volt,majd lassan lehajtotta fejét.
-Sajnálom!
-Ne!Csak ezt ne mondd!Engem nem kell sajnálni!-hadonásztam zavartan.
-Nyugodj meg!-kapta el a derekam és az ölébe ültetett.-Hallod?!-fogta le a remegő kezeimet.-Itt vagyok!-ölelt át miközben magához húzott.Amint megpillantottam sérült kezét,csak még jobban éreztem a sírás ingerét.Végigsimítottam ujjamat a kötszer tetején,majd felemeltem és nyomtam rá egy gyógyító puszit.Mosolygott mikor felnéztem rá.Szemei pedig csillogtak.Annyira gyönyörű volt.Mint egy angyal.
-Ennyit a közeljövőben tervezett vacsoránkról.-morogta.
-Amint meggyógyulsz,mehetünk is!
-Én jól vagyok!-szállt vitába rögtön.
-Tudom!-mi értelme elkezdeni?Úgyis mindig övé az utolsó szó.
-Hiányoztál.
-Hisz csak fél órára mentem el!
-Akkor is!-szorított erősebben.
-Várj!-álltam fel az öléből.
-Ez most mire volt jó?-kérdezte értetlenül.
-Feküdj le!-mutattam a párnára.Felnevetett,majd  szemtelenül visszahúzott az combjára.-Komolyan!Pihenned kell!
-Pihenek.
-De...
-Sssst!-zárta el ujjával az ajkaimat,majd térdeim alá nyúlt s miután lefektetett,mellém mászott.Olyan volt,mint egy kis majom aki amint célba ér,megkapja jutalmát.-Akkor pihenjünk!
-De...
-Ne aggódj már annyit!-szólt rám,majd átkarolta a csípőmet és közelebb húzott magához.
-Na jó!-sóhajtottam és nyugodtan lehunytam a szemeimet.Pár másodpercen belül halk dúdolásra lettem figyelmes.Lassan felnyitottam a szemeimet.
-Így jobb?-kérdezte azonnal amint rám nézett.
-Sokkal.-közelebb férkőztem hozzá s fejemet a mellkasába fúrtam.-Ki volt az a lány?-ez valahogy nem hagy nyugodni.Nagyon felzaklatta Zaynt a megjelenésével.Ha úgy vesszük,miatta történt mindez.
-Senki!-egy újabb jelentéktelen válasz.Ez azt jelenti,nem akar beszélni róla.Erről sem.Szinte semmiről!De én türelmes vagyok.
-Hogy hogy a többiek bejöttek hozzád?
-Liam nem tudta tartani a száját.-mosolyodott el.
-Olyan boldognak tűntél.
-Az is vagyok.Most valahogy helyreálltak a dolgok.Mármint a fiúkkal kapcsolatban.
-Miért?Eddig valami gond volt?
-Mint már elmondtam,sokat lógtam a próbákról és nem beszéltem egyikőjükkel sem.Kivéve persze Liammel.Így a kapcsolatunk sem volt kellően erős egy bandához.Rendszeresen felkerestek,de én soha nem akartam velük beszélni.Mindig kitaláltam valami kifogást.Aztán ahogy telt az idő egyre csak távolodtunk egymástól.Ez a színpadon nem látszott,hisz ott mindig együtt voltunk és jól éreztük magunkat.A rajongók előtt pedig muszáj volt megjátszanom magam.
-Erről már meséltél nekem.
-Igen.Most pedig eljöttek hozzám,mintha mi sem történt volna.
-Nem szabad mindenkit eltaszítanod magadtól Zayn.-néztem fel rá.-Ők a barátaid és szeretnek téged.Csak vigyáznak rád.
-De rám nem kell vigyázni!
-Tényleg?-emeltem fel a szemöldököm miközben végigmértem  a sérült kezét.
-Ez más.
-Persze.Ha nem jövök időben,akár meg is halhattál volna.
-De nem így történt.
-Jaj Zayn!-ráztam a fejem.-Nem vagy éhes?Hozok neked valamit!
-Nem!
-De én nyugodtabb lennék,ha ennél egy kicsit.
-Rendben.A tárcámat a farzsebemben találod!
-Meghívlak!
-Szó sem lehet róla!-igen,szinte gondoltam.
-Jól van.-lecsúsztam az ágyról s kezeim közé vettem a ruhadarabot a pénz után kutatva.Seperc alatt megtaláltam.-Mit hozhatok?
-Egy sonkás szendvicset!Vegyél magadnak is!
-Nem kérek,köszönöm.-mosolyogtam,majd kiléptem a folyosóra.

Már  a sorban álltam miközben a  választékot néztem .A sonkás szendvicsből is volt százféle.Elvettem azt ami a legszimpatikusabbnak tűnt,majd a kassza elé álltam.
-Ez minden?
-Igen!
-3£!
-Köszönöm!-fogtam a zacskót és a lépcső felé vettem az irányt.Már éppen az utolsó lépcsőfokot tettem meg,mikor valaki megragadta a karomat és egy üres szobába tuszkolt.Felismertem Harry fekete kabátját amit a pár perccel ezelőtt viselt.
-Te meg mit művelsz?!-ki akartam nyitni az ajtót,de már túl késő volt.Bezárta.Az ezüst kulcs ott díszelgett hosszú mutatóujján miközben leült a székre.
-Beszélnünk kell.-mondta.
Lassan hátráltam egészen a falig.
-Ne félj!Nem foglak bántani.
-Ez igazán megnyugtató.
-Ami a múltkor történt én...nem tudom mi ütött belém.Alice én annyira -amint felállt még jobban hátrálni kezdtem.Ami lehetetlen volt.-sajnálom.-fejezte be.
-Csak engedj elmenni.
-Addig nem,amíg nem mondasz valamit.
-Felmásztál az ablakomba és betörtél a szobámba.Majd akaratom ellenére...
-Megtörtént.-vágott a szavamba.-Nem tehetek róla.
-Még hogy nem tehetsz róla!-kiabáltam.-Nem szégyelled magad?!
-Ne kiabálj!-fogta be a számat.Fészkelődni kezdtem,mire teljes erejéből a falnak nyomott.Amint rá néztem már láttam is.Láttam a vágyat.-Nyugodj meg!-mondta,majd lassan elvette a kezét az arcomról.
-Most már elmehetek?
-Meg kell ígérned,hogy senkinek nem beszélsz arról,ami történt.
-Én is igyekszem elfelejteni.
-Jó máskülönben a karrieremnek annyi.
-És még most is csak magadra gondolsz!Hihetetlen milyen önző vagy!
-Jól van Cicám!-nevetett lenézően,majd simogatni kezdte a kezemet amit én rögtön elkaptam.
-Undorító.
Ismét felnevetett.
-Elengedsz?
Fogta a kulcsot,a zárba illesztette,majd kinyitotta az ajtót.Amilyen gyorsan csak tudtam,kiviharzottam a szobából és rohantam Zaynhez aki már türelmetlenül várt.
-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte amint beléptem.
-Hosszú volt a sor.Tessék!-nyújtottam oda neki, a pénzt pedig visszaraktam a tárcájába.
-Köszönöm Pöttöm!-mosolygott,majd  jóízűen enni kezdett.Boldogan figyeltem az arcát. Nyugodtnak tűnt.-Biztos nem kérsz?
-Biztos.
-Az előbb volt bent  a  nővér.
-És?
-Azt mondta maximum három napig kell még maradnom megfigyelés céljából.
-Hisz ez nagyon jó!-mosolyodtam el.Azt hittem tovább bent fogják majd.
-Ja.
-Örülj már egy kicsit!-mondtam szomorúan.
-Nem akarok itt lenni.Elzárva külvilágtól.
-Ezt a pár napot kibírod.Itt leszek veled amikor csak tudok rendben?
-Hányra mész ma?
-Hétre.
-Kivel leszel?Lorettával?
-Nem tudom,ugyanis neki sürgősen el kellett utaznia a nagymamájához.Azt mondta majd küld valakit.
-Alice ígérd meg,hogy vigyázol magadra!-mondta kissé szigorúan.
-Megígérem.
-Sajnos most nem tudok melletted lenni.
-Nem is kell!
-Én azt hiszem mindkettőnk túloz egy kicsit mikor azt mondjuk nem kell ránk vigyázni.-nézett a vágásra a kezemen,melyet gyorsan elfedtem a tenyeremmel.Már szépen gyógyult,viszont a heg minden bizonnyal ott marad.-Megnézhetem?-tette le a szendvicset,majd a kezemért nyúlt.Óvatosan letekerte a kötést,ezután jól szemügyre vette.-Fáj még?
-Nem!
-Akkor jó!-miután visszatekerte a fáslit,újra kezébe vette a szendvicset és befejezte az evést.-Köszönöm,finom volt.
-Szívesen.
Eldobta a zacskót és öntött magának inni.Majd  kulcsra zárta az ajtót.Nem tudtam mit gondoljak.Lassan lépdelt elém majd megfogta a kezemet és felhúzott a székről.Hosszú karjaival körbefonta a csípőmet miközben orrával az arcomnak dörgölőzött.Szemei csukva voltak.Akaratlanul is felnevettem. 
-Mi az?!-kérdezte mosolyogva.
-Annyira aranyos vagy ebben a köntösben!-nem bírtam.Egyre jobban kezdtem nevetni,mire hirtelen felkapott a földről és az ágyra fektetett.
-Igen?-kérdezte kacéran ,majd a nyakamat kezdte harapdálni.
-Áá ne!
-Halkabban!-szólt rám.-Ez egy kórház!Viselkedj!
-Nem is tudom ki mondta ezt!
-Én!
-Igen...persze!Te!
-Na?Akkor...mit szeretnél csinálni?
-Nekem mindegy!-mondtam miközben kezemet körbefontam a nyakán.
-Mit szólnál hozzá,ha kicsit-keze felcsúszott az oldalamon,-kényeztetnélek?-majd lehajolt hozzám és csókolni kezdett.Térdeivel közrefogta a csípőmet,ezután esélyem sem volt megmozdulni.

6.Dííííííííííííííííííj!:)

És ismét egy díjat hoztam amit nagyon köszönök  Dorina Nagy-nak!!!:)



 Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 embernek!



11 dolog rólam:
1.Imádom az olvasóimat.
2.Nagyon szépen köszönöm nekik a biztatást és a sok jó szót! 
3.Little things az egyik kedvencem.
4.A kutyusom neve Lordi.
5.Van egy öcsém.
6.Szeretem az őszinte embereket.
7.Túl hamar megbízom az emberekben.
8.A zene az életem.
9.Zeneművészeti suliba járok.
10.A zene a mindenem!
11.A ZENE A MINDENEM...és az írás!:3

11 válasz:

1,Mióta blogolsz? április óta

2,Van kedvenc ruhafajtád?nincs

3,Nyár vagy tél?Miért?Tél!Mert UTÁLOM  a meleget!

4,Az írás mellet még mit szeretsz csinálni?zenélni

5,Mi ihlet meg az írás közben?Van hogy egyszerűen  a semmiből beugrik valami.Vagy gondolkodom sokáig,és akkor játszogatok a gondolattal,hogy mi lenne jó.

6,A részeket előre megtervezed vagy ami épen kipattan a fejedből azt íród le?:)Megtervezem.Megfontolt ember vagyok!:)

7,Van kedvenc magyar tv műsorod?Nem igazán

8,Benne lennél egy valóságshow-ban?Nem.

9,Rossz szokásod?Makacs és hiszékeny

10,Sportolsz valamit?Igen!:)

11,Milyen telefonod van?:Sony Ericson
 11 kérdés:
1.Miféle zenét hallgatsz?
2.Magyar zenész?
3.Komolyzene?
4.Valami hangszer?
5.Kedvenc film?
6.Kedvenc virág?
7.Milyen fajta ruhákat szeretsz?
8.Mióta írsz?
9.Szereted a kiegészítoket?
10.Milyen iskolába jársz?
11.Kedvenc szám?


11 ember:

Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not? 

   

5.Díííííííííííííííííííííííííííííííííííííj!:)

Nagyon szépen köszönöm a díjat Victoria Official -nak!:)

Szabályok :

 Írj magadról 11 dolgot.

Válaszolj 11 kérdésre.

Tegyél fel 11 kérdést.

Küldd tovább 11 embernek.

 

 

 

11 dolog róĺam:

1.Szeretem a One Directiont .

2.Kevésbé a cicákat.

3.Éppen az x faktort nézem

4.Imádom a zenét.

5.Énekelek.

6.Gitározok.

7.Zongorázok.

8.Sokat olvasok.

9.Imádok blogolni.

10.London minden álmom.

11.És persze a példaképekkel való találkozás.

11 válasz:

• Voltál már igazán szerelmes?Talán egyszer.
• Kedvenc blogod (link)?http://darkfanfictionhu.tumblr.com/
• Kedvenc zenéd? One Direction
• Kedvenc tantárgyad?angol
• Ha állat lehetnél milyen állat lennél?madár
• Legrosszabb emléked?ha valakit megbántok
• Mi volt az utolsó amit álmodtál?uhh...nem emlékszem
• Milyen telód van?Sony Ericson
• Kedvenc évszakod?Osz,Tavasz
• Hány éves vagy?15
• Blogjaid (linkek)?Ez az egy van!:D

 11 kérdés:
1.Hol vagy most?
2.Mióta írsz?
3.Van testvéred?
4.Ha van,mennyi?
5.Hány éves vagy?
6.Merre laksz?
7.Van háziállatod?
8.Van kedvenced a bandából?
9.Szereted a levest?
10.Hobbi?
11.Kedvenc tantárgy?


11 ember:

Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One 

Chapter thirty-five

Halihóóóóóó!:)
Egy hét elteltével,ismét itt vagyok!
Kevés komment gyűlt össze, de megértem.Ti is  nagyobb mértékben el vagytok foglalva,ahogy én is.Azért remélem olvassátok!:)
És azt is,hogy tetszik!:)
Jó olvasást!:D






Otthon Chris már türelmetlenül várt rám.
-Megjöttem!-kiabáltam.
-Hol voltál ilyen sokáig?!-állt elém.
-Az egész várost körbejártam,de sehol nem volt tej.
-Pizsamában?-kérdezte csodálkozva.
-Igen.Ugyanis siettem.
-Valamiről tudnom kéne?
-Nem!-mondtam magabiztosan.
-Már kihűlt a reggeli.
-Akkor melegítsd meg!Addig felöltözöm!-mondtam,majd felfutottam az emeletre.Sietnem kell,hogy minél hamarabb visszamehessek Zaynhez.Gyorsan felöltöztem,megfésülködtem és megmosakodtam.
Miután Chrissel megreggeliztünk,fogtam a kardigánomat és az ajtó felé vettem az irányt.
-Hova,hova?
-Elmegyek Zaynhez.
-Mivel mész?
-Motorral.
-De időben haza gyere!Tudod este munka van!
-Tudom!Majd jövök!-felágaskodtam hozzá és nyomtam az arcára egy puszit.-Szia!
-Szia Hercegnőm!-elmosolyodtam,majd elindultam kifelé.A motorom a garázs előtt állt,ahová percekkel ezelőtt letettem.Felpattantam rá,majd tárcsázni kezdtem Zayn számát.
-Haló!-vette fel rekedt hangon.
-Van esetleg valami,amire szükséged van?Ne vigyek valamit?
-Rád van szükségem!-suttogta,majd azonnal le is rakta.Nos ezzel le is tudtam a dolgot,így útnak indultam.A forgalom nagyon is élénk volt.Nem csodálom,hisz még reggel van.A jelzőlámpa kissé párás volt a köd miatt mely eltakarta előttem az utat.
De szerencsére a piros fény kivilágított sűrű függöny mögül.
Amikor betértem a kórház parkolójába,megakadt a szemem egy nagyon ismerős autón.Fekete Ranger Rover volt.Pont olyan,amilyen Harrynek is van.
Miután a motort biztonságos pozícióba helyeztem,fogtam a sisakot és rohantam befelé.A recepciót messziről elkerülve futottam végig a földszinti folyosón,majd a lépcsőkön fel egészen a tizenkettes szobáig.Kopogás nélkül nyitottam be az amúgy szűkös helyre,ahol most jóval többen voltak a kelleténél.
-Alice!!!!!-kiáltott fel Niall,majd szorosan magához ölelt.Zayn ezúttal mosolyogva figyelte a jelenetet.Lehet a sok ijedség után kapott egy kis nyugtatót.Nem mintha őt annyira megviselte volna ez a helyzet...
-Sziasztok srácok!-üdvözöltem őket,majd becsuktam magam után az ajtót.-Hogy hogy itt?
Mindegyikőjükön sapka és napszemüveg volt.Bár eléggé felismerhetőek voltak,így mégiscsak biztonságosabb volt.
-Bejöttünk meglátogatni Zaynt.-mondta Louis.-Miután Liam hívott,azonnal autóba ültünk.
Egy rövid,szúrós pillantást vetettem rá.Zayn kifejezetten megkérte rá,hogy senkinek ne mondja el hol van most.Bár mégiscsak a barátai.És nem tűnik dühösnek.
-És te?-kérdezte Niall.
-Én is jöttem hozzá.-dadogtam,majd látva hívogató tekintetét,odasétáltam hozzá és leültem az ágy szélére.Próbáltam figyelmen kívül hagyni Harryt,aki állandóan engem követett a szemeivel.Nem értem őt.Bevallom,félek tőle a múltkoriak után.Annyira erőszakos volt velem szemben.
-Ő az új áldozat?-nevetett Louis.
-Nem áldozat.-mosolyodott el Zayn,majd megfogta a kezemet.
-Mióta vagytok együtt?-kérdezte Niall.
Erre nem tudtam válaszolni.Még abban sem voltam biztos,hogy együtt vagyunk.Hisz még magunk között sem sikerült tisztázni ezt a dolgot.
-És nekem nem mondtad el?!-hisztizett Louis.
-Ez bonyolult.-vallotta be.
-Akkor mégsem jártok?
-Igazság szerint még nem volt alkalmam megkérdezni.-hajtotta le a fejét,mire én elmosolyodtam.
-Akkor éppen itt az ideje!-szólt közbe Niall.
-A kórházi szobánál kicsit romantikusabbat terveztem.
-Szóval akkor jártok,de mégsem.-következtetett Louis.
-Bocsássatok meg!-szólalt meg Harry,majd kisétált a szobából.
-Hát neki meg mi baja?-kérdezte Liam.
-Morcos,mert felkeltettem.-nevetett Louis.
-Már meg sem lepődöm.-mosolyodott el ő is.
-Na srácok akkor mi léptünk.-mondta Niall.-Majd még jövünk!
-De csak óvatosan!-szólt közbe Zayn.-Nem szeretnék holnap a hírekben benne lenni.
-Jól van Haver!-mosolyodott el Lou,majd miután kezet fogott vele,kiment a szobából.Niall is hasonlóan tett.Így már csak Liam maradt.
-Nem szeretek hazudni nekik!
-Tudom!-hajtotta le a fejét Zayn.
-Úgy érzem megint túl messzire mentél.Elmondod legalább nekem az igazságot?
Rám nézett,majd belekezdett.Liam figyelmesen hallgatta Zayn beszámolóját arról,hogy hogyan tett kárt magában.
-Zayn ez nem normális amit műveltél.Neked pszichológus kell.
-Menj a pics*ba a pszichológusoddal!-kiáltott fel,majd egyre erősebben szorította a kezem.
-Nem tudod kontrollálni!Nézz magadra!Most is remegsz a dühtől!Én csak jót akarok neked!
-Hagyj békén!
-Zayn!-szólítottam meg halkan.-Minden rendben!Nyugodj meg!-simogattam meg az arcát,mire lehunyta a szemeit.Szívverése rögtön helyre állt,majd a lélegzetvétele is fokozatosan lassulni kezdett.
-Elképesztő!-ámult Liam.
-Mi?
-Hogy sikerült lenyugtatnod.
-Kell még!-nyögött fel miközben egyre közelebb húzott magához.
-Nincs semmi baj!-suttogtam a fülébe,majd egy lágy puszit nyomtam a homlokára.
-Ezt nem hiszem el.-csodálkozott miközben Zayn nyugodt arcát figyelte.Szemei még mindig csukva voltak.-Zayn emlékszel arra nőre!?Az a jós vagy mi!!-szemei rögtön felpattantak.-Emlékszel mit mondott?!
-Hogy hamarosan  jön valaki,aki...
-Megment a pokoltól.-fejezte be Liam.
-Ti jósokhoz jártok?! -szóltam közbe.
-Nem.Egyszer sétáltunk Los Angelesben,amikor egy idős néni leszólította Zaynt.
-Én nem hiszek ilyenekben.-ráztam a fejem.-Hülyeség!
-Mégis bejött!-mutatott a kezemre,ami még mindig Zayn mellkasán pihent.-Zaynnek ez még soha nem sikerült.Ha dühös volt,mindig is a végsőkig ment.Most meg csak megérintetted és lenyugodott.Zayn mit érzel?
-Szokatlan nyugalmat.
-Mi lesz már haver?!-nyitott be Louis.-Rád várunk!
-Megyek már!-felállt,majd miután elköszönt,elhagyta a szobát.
Ahogy körülnéztem,hirtelen megakadt a szemem a temérdek mennyiségű Milka csokin ami a szekrényen hevert a mobilja mellett.Felnevettem.
-Ezt ők hozták?
-Igen.-mosolygott ő is.
-Én meg nem hoztam neked semmit.-mondtam szomorúan.
-Egy csókkal kárpótolhatsz!
Odahajoltam hozzá és nyomtam egy puszit az orra hegyére.
-Tudod hogy megijesztettél?Ígérd meg,hogy többet nem csinálsz ilyet!
-Ne haragudj!Megígérem!
Ahogy hosszú kötést néztem a karján,felfigyeltem a csuklójára,ami fel volt dagadva.És nem is kicsit.
-Nem fáj?-felemeltem és jobban szemügyre vettem.
-Most már nem.
-Zayn!
-Mi az?!
-Komolyan kérdezem.Nagyon rosszul néz ki.
-Egy kicsit zsibbad.
-Szólok egy nővérnek.
-Nem kell!-húzott vissza.-Annyira nem vészes.
-De én úgy látom.
-Feküdj mellém!-szakított félbe hirtelen.
-Tessék?
-Gyere!-arrébb csusszant,majd odahúzott maga mellé.
-Ezt nem szabadna...
-Kit érdekel?-mosolyodott el,majd magunkra húzta a takarót.
-Engem igen.Nem szeretnék bajba kerülni.
-Most,hogy az enyém vagy,nem kell félned semmitől.-húzta végig ujját az alsó ajkamon.-Én megvédelek mindentől.Ha kell,még saját magamtól is.
-Itt vagyok és segítek.-karoltam át a derekát így segítve magam közelebb hozzá.-A szüleidet hívtad már?-váltottam témát.
-Eszemben sincs.
-Most őszintén!Velük tartod egyáltalán a kapcsolatot?
-Nem mondhatnám,hogy sűrűn beszélek velük.
-És miért?
-Mert nincs szükségem rájuk.
-Mégis hogy mondhatsz ilyet?!-förmedtem rá. Ezzel a kijelentéssel iszonyúan feldühített.Nekem nincsenek szüleim,akikkel együtt tölthetném az időmet,akik vigyáznának rám,ő pedig így simán kijelenti,hogy nincs rájuk szüksége?!Ennyi erővel már meg is halhatunk!Minek élünk?!
-Te ezt nem értheted.
-Persze!Én semmit sem értek!-másztam ki mellőle.
-Most meg hová mész?-kérdezte ijedten,majd elkapta a kezemet.
-Hogy mondhatsz ilyet,hogy nincs szükséged a szüleidre?!
-Héj most ezzel  zaklattalak fel ennyire?
-Látszik,hogy nem tapasztaltad még  milyen az,ha nincsenek melletted és nem támogatnak.-mondtam,majd kihúztam kezemet az övéből és kirohantam a folyosóra.Nem tehetek róla.Nekem ez nagyon fáj.
-Alice!-hallottam rögtön,majd az ajtó kinyílt mellettem.
-Még nem kelhetsz fel!-róttam le rögtön.
-Nem akartalak megbántani.
-Semmi baj,csak tudod engem ez a téma elég érzékenyen érint.
-Alice.-eszmélt fel,mintha rájött volna valamire.-Hol vannak a szüleid?