Chapter seventy-three

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Megérkezett az új rész.Remélem ez jobban elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasást és a kommenteket ne feledjétek!:)
HAVE FUN!:D








Kábán tápászkodtam fel az üzlet padlójáról miközben a szememet törölgettem mely még mindig nedves volt a sok sírástól.Nem hiszem el,hogy Harry megint ezt tette velem.Hogy viselkedhet így?Miért bánt meg folyton?Miért én vagyok a kiszemeltje?Annyi lány van rajtam kívül akik még örülnének is,ha ilyeneket tenne velük.Bennem pedig csak gyülemlik a bűntudat,amiért mondhatni megcsalom életem szerelmét.Csupán azért,hogy megvédjem őt.Röhejesen hangzik nemde?
Miután sikerült lábra állnom,előhúztam a zsebemből a telefonomat,hogy megnézzem hány óra.Pontosan négyet mutatott.Jó sokáig feküdhettem itt...
Fogalmam sincs hogy fogom megmagyarázni ezt az egészet Mrs.Hankinsnek.Remek Harry.Megint bajba kevertél.Most,hogy így eszembe jutott...hol volt ma Mrs.Hankins?Biztosan Harry intézkedett megint.Aztán magamra hagyott.Jellemző.
Miután megállapítottam,hogy már nincs értelme kinyitni,hátra mentem az öltözőbe és összeszedtem a cuccaimat.Ideges lettem mikor eszembe jutott mit műveltünk itt pár órával ezelőtt.Hogy lehettem ilyen ostoba?!Nem hiszem el.Mérgesen baktattam kifelé mikor hirtelen beleütköztem egy nagyon jó illatú kabátba.
-Be kéne zárnod az ajtót,ha nem vagy a pultnál.-dörmögte egy nagyon ismerős hang.Ahogy felnéztem kék íriszébe azonnal elszállt a félelmem.Szőkés haja gyöngyözött a nedvességtől melyet behozott az utcáról.Szája pedig széles mosolyra húzódott amint meglátta meglepettségemet.
-Öhm...én csak...Ahj.-sóhajtottam,majd egy lépést hátráltam.-Csak a telefonomért jöttem be.
-Értem én.De máskor vigyázz.
-Rendben.-nyitva volt az ajtó?Remek.Hogy lehet valaki ennyire felelőtlen?!-Adhatok valamit?-kérdeztem miközben beálltam a kassza mögé.
-Hát igazából...-nézett körül.-eléggé éhes vagyok.
Mint mindig.Elmosolyodtam.
-Mi az?-kérdezte.
-Semmi.Nézz meg mindent.Mi esne jól?
Sarkon fordult és jól szemügyre vett minden lehetőséget,majd fogott egy zacskót és dobálni kezdte bele a finomabbnál finomabb péksüteményeket.Én pedig tátott szájjal bámultam mikor elém tett három teli zacskót.
-Azt hiszem ennyi elég lesz.
-Na ne mondd!Komolyan?
Nevetni kezdett.
-Mintha nem tudnád,hogy sokat eszem.
-Oké,oké.Akkor-idegesen harapdáltam a számat miközben számoltam.-26 fontot fogok kérni.
-Máris.-mondta,majd előhúzta a pénztárcáját és a kezembe adta a kért összeget.
-Köszönöm.
-Szívesen.További szép napot Alice!-mondta miközben kifelé sétált.
-Neked is Niall!
Miután mindent helyre raktam,leültem a sarokban álló székre és előkaptam a mobilomat.
Ijedten ejtettem ki a készüléket a kezemből mikor valaki erőteljesen becsapta az üzlet ajtaját.Azonnal felugrottam ülőhelyzetemből.
-Megjöttem.-jelentette ki ridegen,majd kabátját felakasztotta.-Mi a fenéért nem nyitottál még ki?Mindent nekem kell csinálnom?-kérdezte szemrehányóan,miközben megfordította a táblát,így a Csukva helyett Nyitva  állt rajta.Hűha Harry.Nagyon nagy erőfeszítés kellett ehhez.De akkor Niall mégis miért jött be,ha a táblán Csukva szerepelt?-Mit csináltál eddig?-nézett a szemembe,majd hosszú ujjaival hátrafésülte nedves tincseit.-Hm?-kérdezett újra mikor nem válaszoltam.-Hallod amit kérdezek Al?Vagy esetleg elvigyelek orvoshoz?-lépett közelebb és én még mindig nem tudtam mit mondjak.Hogy sírtam?Nem,kizárt!Majd pont neki fogom bevallani,hogy miatta sírtam.-Ne játsz velem!-tett egy újabb lépést s ezzel együtt tekintete megtelt dühvel.-Voltál valahol?-síri csend.-Baszd meg Alice válaszolj már!-kiabált,majd a mellettem lévő pultra mért ütéssel megszólaltatta az üvegpoharat mely nagy csörömpöléssel ért földet.Összerezzentem.
-Nem voltam sehol.-suttogtam remegő hangon.
-Akkor?!
-Semmi.
-Mit csináltál eddig?
-Én....én...-közelebb hajolt.
-Igen?
-Sütöttem.
-Ó tényleg?És mégis mit?-nézett körbe.
-Azokat ott!-mutattam a csokiöntettel bemázolt fánkokra.Lassan odasétált és egyet a kezébe vett.
-Ez tegnapi.-jelentette ki üresen és ismét felém fordult.-Megkérdezem utoljára.Mit csináltál eddig?
A falat pásztáztam miközben egy ütős hazugságon gondolkoztam,de Harry gyorsabb volt.Felültetett a pultra s lábaim közé férkőzött olyan közel amennyire csak lehetett.-Úgy látom még mindig nem tanultál a büntetésből.
-Harry!-mocorogtam idegesen,de lefogott.
-Nem Al!Most az van,amit én mondok.
-Kérlek!-egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Ezt csináltad eddig is?Bőgtél?Azt hiszed az segít?
Lehajtottam a fejemet és azt kívántam bárcsak megszűnnék létezni ebben a pillanatban.
-Nem,nem hiszem.-néztem mélyen a szemébe.-Emlékszel mikor mindig azt mondogattad,hogy mennyire nem szeretsz sírni látni?Mennyiszer megmosolyogtattál?-üresen nézett vissza rám.-Hol van az a Harry?
-Az a Harry egyelőre szünetel amíg nem tanulsz meg viselkedni velem szemben.
Ismét lehajtottam a fejemet.
-Nézz rám amikor hozzád beszélek.-parancsolta,majd ujjával felemelte az államat,másik kezével pedig letörölte a könnycseppeket az arcomról.-Most pedig mosolyogj.
-Nem megy.-mondtam hidegen.
-Dehogynem.Csak gondolj valami szépre.Mondjuk a közös reggelünkre.-perverz mosoly ült ki elégedett arcára én pedig undorodva toltam el őt magamtól.Felnevetett.-Nem volt jó?Őszintén válaszolj!
-Csak arra tudok gondolni,hogy úgy otthagytál utána,mint egy kurvát!!-kiabáltam az arcába melyre azonnal döbbenet ült ki.Nyomban eltávolodott,majd a polcnak támasztotta magát.
-Ez nem igaz!-nézett sötéten a szemembe.
-Nem?!-kérdeztem vissza dühösen.-Én nagyon is úgy éreztem.
-Hát akkor rosszul érezted!-lépett fel ellenem.
-Nem hiszem én azt!Mi volt olyan fontos és halaszthatatlan dolog?
-Semmi közöd nincs hozzá!
-Igazad van.-szálltam le a pultról,majd felnéztem rá amilyen mérgesen csak tudtam.-Máskor is jusson ez eszedbe amikor akarsz tőlem valamit.
-Nem kell,hogy eszembe jusson,mivel azt teszed amit mondok.Akár tetszik,akár nem.
-Ne legyél ebben annyira biztos.-mondtam összeszűkült szemekkel.
-Még midnig nem beszéltük át elégszer?-mellkasa az enyémnek simult mikor közelebb lépett.
Csendben figyeltem ahogy egyenletesen szedi a levegőt,majd karjait a derekam köré fonja.Szorosan ölelt magához,majd homlokát az enyémnek támasztotta.-Hm Édes?-egy puszit lehelt szám sarkára.Remegni kezdtem.Mit művel velem megint?
-Engedj.-ellenkeztem,de hiába.Erős kezei egy helyben tartottak.Utáltam őt mindennél jobban!Teljes szívemből.
-Szeretnél még egy menetet?-suttogta a fülembe kéjesen.-De ezúttal már nem ilyen formában.-símított végig ott lent,mire összecsuklottam karjai közt.Felnevetett.-Tudom,tudom.Élvezted.-dorombolt tovább a fülembe miközben már durvábban játszadozott ujjaival.Erőteljes nyögés szökött ki a számon mikor nekem támasztotta a csípőjét.
-Harry!-fészkelődtem alatta mire hirtelen a pultra fektetett.
-Ez fáj!-nyögtem keservesen.
-Helyes!-nyalta végig ajkait,majd nekem esett.
-Fejezd be!-próbáltam eltolni,de hiába.
-Sssssst Édes!
-Tök mindegy Harry,mivel nyitva vagyunk és bárki bármikor bejöhet!
-Megoldjuk.-mondta,majd felemelkedett rólam és visszafordította a táblát amiért az előbb olyan mérges volt rám.-Most jobb?
-Őszintén?Nem igazán...
-Hogy mennyi problémád van.-hadonászott mérgesen mire elmosolyodtam.-Az első alkalom,hogy ma mosolyogsz.-mondta elmélkedve.-Sokkal jobban szeretlek így látni.-lépett közelebb szinte már szomorú arccal.
-Akkor tegyél érte.-néztem a szemébe.
-Mit?
-Tegyél boldoggá.
-Lehetséges ez?-kérdezte viccelődve,majd rám mosolygott.-Tudom,hogy az.-jelentette ki, mintha magával beszélgetne.-De most mennem kell.-hátrált,majd levette kabátját az akasztóról.-Holnap találkozunk.
-Tessék?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Azt hitted ennyivel megúszod?-piszkos mosoly rajzolódott ki elégedett arcán.-Tévedtél.-s ezzel el is tűnt.Idegesen szedtem össze a cuccaimat hátulról,majd visszaültem a helyemre s úgy vártam Zaynt.Pár perc múlva megszólalt a csilingelő hang az ajtó felett.Izgatottan kaptam oda a tekintetemet.Ő állt az ajtóban.Sapkával takarta haját az eső elől miközben kabátja teljesen ki volt cipzározva.Kék pólóján azonban látszott pár esőcsepp ahogy sietni próbált.Szűk,fekete farmerja egyenletesen simult tökéletes lábaira,a fekete bakancs pedig illett az összeállításhoz.
-Szia.-nézett a szemembe.
-Szia!-álltam fel,majd megragadtam a táskámat.Gyanakvóan figyelt.-Minden rendben?-kérdeztem.
-Igen,persze!-mosolyodott el,majd magához húzott s ajkait az enyémre nyomta.Sűrű borostája kissé kellemetlenül égette a bőrömet ahogy egyre hevesebben csókolt.Férfias illatától teljesen összezavarodtam.Csak azt tudtam,hogy szükségem van rá.Körülöleltem, s még jobban magamhoz szorítottam őt.Éreztem ahogy elmosolyodik,majd lassan elhúzódott tőlem és a szemembe nézett.-Indulhatunk?
-Hová?
-Meglepetés.-mosolygott miközben összefonta ujjainkat.Nem bírtam elszakadni csillogó szemeitől.Annyira magával ragadó volt.
-Hová viszel?-kérdeztem amint bezártam az üzlet ajtaját.
-Majd meglátod.-széles mosolya melegséggel töltött el.Annyira ritkán látom őt ilyennek.Történhetett valami?
-Milyen napod volt?-kérdeztem amint beszállt mellém.
-Kifejezetten jó.Felvettük a hiányzó részeket,aztán elmentünk ebédelni és....-hirtelen megállt mikor a rám nézett.-Te sírtál?
Ó a francba!
-Nem dehogy!Miért sírtam volna?-kezdtem a magyarázkodást,de hiába.
-Látom a szemeden.Ne is próbáld tagadni.Bántott valaki Alice?-szegezte nekem rögtön a kérdést.
-Nem!Én csak...
-Csak mi?!Harry volt igaz?
-Nem!-vágtam rá azonnal.-Nem Harry!Én csak...még nem beszéltem Chrissel és eléggé nyomaszt ez a dolog.Féltem őt.
-Feleslegesen aggódsz ezen.-mondta miközben újra elindult.
-Te nem ismered őt.-elfordítottam a tekintetemet s bámultam kifelé az ablakon.
-Most ne vitatkozzunk kérlek.
-Ne haragudj.-hajtottam le a fejem miközben a körmömet piszkáltam.
-Fejezd be!-parancsolt rám mérgesen.-És ne harapdáld a szád!Már így is csupa seb.
-Hogy van az ajkad?-hajoltam hozzá közelebb s jól szemügyre vettem a varratot.Gyönyörűen begyógyult.
-Jól.-dörmögte.-De...Alice.-mökögött zavartan miközben a vezetésre próbált koncentrálni.
-Jaj!-nevettem.-Ne haraugdj.-visszaültem a helyemre és figyeltem tovább az utat.
-Tudod,hogy máskor nem ellenzem,de most nem lenne túl biztonságos.
-Jól van apuci.-mosolyogtam rá,mire levette a sapkáját s egy röpke mozdulattal hátra hajította.
-Hová megyünk?-kérdeztem egy kis csend után.
-Ne legyél már ennyire kíváncsi.
-De tudni akarom!-fordultam felé.
-Úgysem mondom el.-nevetett.
-Jó.-duzzogva fordultam vissza az ablakhoz melyen még mindig lelkesen gurultak végig az esőcseppek.Hogy bír még mindig esni?
-Sokan voltak ma?-törte meg a csendet.Szivem fájdalmasan ütötte a mellkasomat miközben próbáltam hitelesnek tűnni.
-Hát nem mondanám.
-Még mindig nem tetszik,hogy ott dolgozol.
-Az előbb mondtad,hogy nem akarsz veszekedni.Ezt inkább hagyjuk rendben?
-Rendben.-sóhajtotta miközben megállt a háza előtt.-Készen állsz?
-Mire?
-Mindenre.
-Öhm...azt hiszem.-mökögtem zavartan.
-Akkor menjünk.-miközben leállította a motort,én is kiszálltam a bőrülésből s hamar a fejemre húztam a kapucnit.Zayn mellém sietett és átkarolt így megvédve engem az esőtől.Rohantunk a bejárat felé,majd előkapta a kulcsait.-Remek.-morgott,én pedig csak szórakozottan figyeltem ahogy a kulcsok közt keresgél.-Ez nem vicces Pöttöm!-mondta rosszallóan.
-Tudom.-öleltem magamhoz jobban.
-Mindjárt meglesz.-jelentette ki idegesen.-A francba!
-Nem ez az?-mutattam találomra az egyik fémdarabra.Megragadta,majd a zárba nyomta.Tökéletesen beleillett.Diadalmasan néztem rá.
-Ne mondj semmit.-dörmögte miközben előre engedett,majd bezárta magunk mögött az ajtót.Igen,még mindig bezárja.Nem tudom mitől fél.Vajon akkor is ezt teszi mikor egyedül van?
Udvariasan levette rólam a kabátot és felhelyezte az akasztóra.-Gyere!-ragadta meg a kezemet.
-Zayn mi ez az egész?-kérdeztem kíváncsian.
-Majd mindjárt meglátod.-mosolygott miközben vezetett végig a folyosón..-Csukd be a szemed.-állított meg hirtelen.
-Zayn...
-Bízz bennem.-lépett közelebb,én pedig azonnal engedelmeskedtem.Gyengéden átkarolta a vállamat és vezetett tovább.-Egy pillanat és jövök.Ne less!
-Rendben!-sóhajtottam,majd mikor eltűnt mellőlem tapogatózni kezdtem.Ez minden bizonnyal a nappali.Hirtelen a semmiből lágy zeneszó töltötte be a szobát.Elmosolyodtam.Mégis mire készül?
-Akkor most kinyithatod.-összerezzentem dörmögő hangjától mely már igencsak közelről szólított meg,majd lassan felnyitottam a szemeimet.

Chapter seventy-two

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Megérkeztem az új résszel, amiben Harry ismét egy kissé nagyobb szerepet kapott, remélem nem bánjátok.
A elkövetkezendő részekben már Zaynen lesz a hangsúly :)
Jó olvasást és a kommenteket ne feledjétek!
Have fun!:D









-Harry kérlek!-könyörögtem tovább.
-A szánalmas siránkozásoddal nem fogsz elérni semmit.Eddig kedves voltam hozzád.Bizalmas dolgokat közöltem veled,amikhez kurvára nincs semmi közöd.Viszont én mégis elmondtam,mert bízom benned.Mostantól minden más lesz.Amíg nem tudsz tisztelni,ne várj tőlem semmi gyengédséget értetted?
Megfagyott bennem a vér.
-Nem hallom.
-Meg!-mondtam miközben egyre csak hátráltam a szoba egyik sarkába.
-Ne olyan messzire héj!-ragadta meg a karomat és magához húzott.Ujjaival erősen csipkedni kezdte a fenekemet.
-Harry!-kiáltottam fel.Tenyere szinte az egész nyakamat befedte.
-Fogd be a szád Édes!Nincs szükségünk plusz emberekre.
Alig kaptam levegőt Harry szorítása miatt.Szinte már fulákoltam a kezei közt mikor hirtelen észbe kapott és elengedett.A földre rogytam.Nem bírtam tovább,sírni kezdtem.
-Ezzel nem fogsz meghatni.-ragadta meg a karomat,majd felhúzott a hideg padlóról.-Most pedig ülj fel oda!-mutatott az asztal felé.Arra gondoltam,most nem lenne tanácsos még jobban felidegesíteni őt.Nem akarom,hogy bántson.-Na gyerünk már!-lökött meg.
-Mégis mi a fenét képzelsz!?-fordultam felé dühösen.Szemei szinte égtek a dühtől.Ajjaj.Vajon Harry ilyenkor beszámítható?
-Azt mondtam,-szorította meg a karomat,majd vonszolni kezdett-hogy ülj fel az asztalra!-kiáltotta mérgesen miközben belemarkolt a fenekembe és felültetett a fából készült bútordarabra.Reszkettem.Harry iszonyúan megrémített.-Hát nem megmondtam,hogy engedelmeskedj?!-kérdezte miközben tenyerével egy nagyot csapott a combomra.Megmarkoltam az asztal szélét és összeszorítottam a fogaim,hogy ne kiáltsak fel.-Hm?!-mért egy újabb csapást a sajgó helyre.
-Igen.-hangom remegett.
-Na hát akkor miért nem voltál képes azt csinálni,amit mondtam?!-és egy újabb.
-Ne haragudj!-néztem rá.Szemeimből már patakokban folytak a könnyek.
-Helyes!-mosolyodott el,majd simogatni kezdte a fájó területet.-Látod?Ha azt csinálod amit mondok,nincs semmi baj.-értetlenül néztem rá.A legszívesebben most jót lekevernék neki,hogy érezze amit én.-Most pedig...-kezdte el a mondatot,de a telefonom csörgése félbeszakította őt.Harryre néztem,aki sejtelmesen nézett vissza rám,majd a táskámban kezdett turkálni.Hogy mekkora egy tapló!-Mondd neki,hogy minden rendben!-nyomta a kezembe.-Ha egy szót is merni szólsz,nagyon megbánod!
-Haló!
-Szia Drágám!Csak azért hívlak,hogy megérkeztem a stúdióba és minden rendben.
-Ennek nagyon örülök.-hangom elcsuklott és egy újabb könnycsepp folyt végig az arcomon.Harry előhúzott egy zsebkendőt a zsebéből és azonnal letörölte.
-Minden rendben?-máris aggódott.
-Persze!-mondtam már üdébben.Bár elég nehéz volt koncentrálni miközben Harry a nyakamat csókolgatta.
-Akkor jó!Ma érted megyek!
-Jó.-sóhajtottam.Harry egyre messzebb ment,majd a szemeimbe nézett.-Várlak!Szeretlek!
-Én is téged!Szia Pöttöm!
-Szia!-mosoly ült ki az arcomra amint letettem a telefont magam mellé.Harry azonnal elvette és a táskámba hajította.
-Most pedig folytatjuk.-ujjait mélyen belevájta a comboma és közelebb húzott magához.Testünk összesimult ahogy lábaim közé férkőzött.Nyelvével végignyalta az állkapcsomat,majd puha csókokat lehelt a bőrömre ezzel halk sóhajokat kiváltva belőlem.-Mondd,hogy szeretsz!-lehelte az ajkaim közé.Nem!-Gyerünk Al!-hajolt a fülemhez,majd fogai közé vette.Kissé megugrottam a váratlan fájdalomra.
-Én Zaynt szeretem.-suttogtam.
-Rossz válasz!-most a fenekemet vette célba.Na ez már tényleg rettenetesen fájt.Erősen megmarkoltam bicepszét remélve,hogy nyomot hagyok a bőrén.
-Kit szeretsz?
-Zaynt!-mondtam határozottan,mire megkaptam  következő adagot és így tovább kábé ötször.Szinte már zokogtam Harry felsőjébe mikor újra megkérdezte:
-Kit szeretsz?
Felkaptam a fejem és a szemeibe néztem.Mintha egy kicsit meglágyult volna a  tekintete meggyötört arcom láttán.De nem tartott sokáig.
-Zaynt szeretem.-mondtam ki újra.Szemei lángra kaptak és egy újabb ütést kaptam a fenekem bal felére.Hangosan felnyögtem arra várva,hogy eltávolodik tőlem,de nem tette.Tenyere továbbra is a sajgó részen pihent miközben erősen megmarkolt.Összeszorítottam a szemeimet és tűrtem.Tűrtem a kínzást.Ujjai a farzsebembe csúsztak,majd cirógatni kezdtek.
-Ne mozgolódj már!-búgta a fülembe kéjes hangon.
-Fejezd be kérlek!-suttogtam kétségbeesetten.
-Nem-nem!Meg kell büntesselek a pimaszságodért.
-Én nem...
-Ssssst baby!-ajkait lágyan végigvezette nyakamon.-Csak ne túl hangosan rendben?
-Most meg mi....-nem tudtam befejezni a mondatot.Hirtelen megragadott és a székre ültetett,majd elém térdelt.
-Vedd le a felsőd.
-Nem.
-Ne ellenkezz!-ragadta meg az anyag alját s áthúzta a fejemen.Szégyellősen takargattam magam előle,mire mosolyogni kezdett.-Láttalak már meztelenül.Vagyis....majdnem meztelenül.-nyelvével benedvesítette telt ajkait,majd a jobb vállamon pihenő pántot lassan lecsúsztatta a karomon.Iszonyú kényelmetlenül éreztem magam.Harry ajkai a mellkasomra tévedtek miközben a csattal babrált a hátamon,ami hirtelen lazává vált.Szemeim felpattantak és idegesen markoltam a szék alját.-Gyerünk Szerelmem!-forró lehelete cirógatta a bőrömet.-Csak élvezd.-mondta miközben az anyag a sarokban landolt,Harry szemei pedig megállíthatatlanul a testemet pásztázták.A legszívesebben felpofoztam volna.Úgy nézett rám,mint egy utolsó kurvára.
-Harry!-suttogtam mire a szemembe nézett.
-Hm?-harapdálni kezdte ajkait.
-Én nem akarom ezt.
-Kit érdekel?-egyenesedett fel,majd felhúzott engem is és testéhez préselt.-Azt akarom,hogy te vetkőztess le.-mondta miközben karjai közt ringatott.
-Hogy?
-Azt mondtam,vetkőztess le!
-De én...
-Ne kelljen még egyszer elmondanom.-szemei dühösek és gonoszak voltak.Homlokomat mellkasának támasztottam és azon gondolkoztam,vajon miért pont én?Miért vagyok most itt?!Miért kényszerít erre?!-ígérem jól fogsz szórakozni!-suttogta a fülembe.
-Nem akarok!
-Csinálhatjuk úgy is.-húzódott el tőlem,de nem engedtem.Eléggé hűvös volt a levegő itt bent.Nevetni kezdett.-Fázol Drága?
-Igen.
-Teszek róla,hogy ne így legyen.-mondta,majd teljesen eltolt magától.A libabőr azonnal látszott fedetlen karomon.Körülöleltem magam és vártam Harryre.Igazából csak bámult.-Várok.
-Mi?
-Előbb megkértelek valamire.
-Oh...-nyögtem,majd közelebb léptem hozzá s remegő kezemmel megragadtam pulóverjének alját.
-Igyekezz,mert megfagysz itt nekem.Vagy tudod mit?Ne is húzzuk az időt.-mondta,majd pulóverjét az asztalra terítette,ezután ráfektetett és fölém magasodott.
-Azt akarom,hogy az én nevemet sikítsd.-suttogta a fülembe.Tüdőmben akadt a levegő.Mégis mire készül?Kezei oldalamra tévedtek ahol pár nappal ezelőtt megjelölt.Lágyan cirógatni kezdett,majd száját az enyémre nyomta.Szenvedélyesen csókolt miközben ujjai a mellbimbómmal játszottak.
Hangosan nyögtem bele Harry szájába,mire elégedetten mosolyogni kezdett.Keze elindult lefelé a hasamon,majd a nadrágom alá férkőzött.Automatikusan összezártam a lábaimat mire Harry egy erős csípéssel reagált a combomon.-Ha nem élvezel,fájni fog.-tájékoztatott miközben újra csókolni kezdett.Testemben szétáradt a hő ahogy másik kezével kényeztetett.Próbáltam elfojtani feltörő sóhajaimat,de nem bírtam.Ujjaimmal felszántottam Harry puha haját miközben közelebb húzott magához.-Tárd szét a lábaid nekem Al!-suttogta ajkaim közé.Teljesen gyengévé váltam érintésétől.-Gyerünk!-markolta meg a mellemet és én azonnal elvesztettem az önuralmamat,a lábaimból pedig elszállt minden tartás.Harry ujjai fürgén kutattak az alsóneműmben,majd megtalálta gyenge pontot és masszírozni kezdte.
-Harry!-nyögtem fel a kellemes érzésre,majd magamhoz húztam őt és csókolni kezdtem.Éreztem a moslyot az arcán.-Ne hagyd abba!-kértem mikor lelassultak mozdulatai.Mosolyogva csókolta végig az állkapcsomat miközben ujjaival lejjebb vándorolt a bejáratomhoz.Tüdőmben akadt  levegő.
-Ah Alice!-nyögött bele a számba,majd egyik ujját belém tolta.Hangosan felkiáltottam amit egy csókkal fojtott el.Testem vonaglott Harry alatt ahogy ki-be kezdett járni bennem.Azt hittem megőrülök.Annyira gyengéd volt velem.Amikor szemembe nézett,nem azt az embert láttam,aki többször is fájdalmat okozott és bántott.Valaki más volt előttem,aki boldogságot akart szerezni nekem.Tekintete szinte csillogott amint meglátta az elégedettséget az arcomon.Ahogy az érzés kezdett kellemesebbé válni, egyre többet akartam.Megragadtam a hajánál fogva és a számra húztam őt.-Annyira....szűk vagy!-nyögött ismét és még egy ujjat hozzáadott.Hangosan nyögtem kezei közt.Harry hirtelen felkapott az asztalról,letolta nadrágomat és a székre ültetett.
-Miért hagytad abba?-leheltem fáradtan.
-Hm...-mosolygott,majd a fülemhez hajolt.-Azonnal folytatom baby!-ajkaival végigszántotta a nyakamat miközben ujjaival sodorni kezdett a gyönyör felé.
-Oh Harry!-markoltam meg puha haját mire elhúzódott tőlem és elém térdelt.Két tenyerét a térdemre csúsztatta s lábaim közé hajolt.Erőteljes nyögés hagyta el a számat mikor szájával kényeztetni kezdett.-Oh Istenem!Én mindjárt....
-Gyerünk Al!-mondta miközben újra használni kezdte az ujjait.
-Harry!-sikítottam miközben a gyönyör elöntötte testem minden egyes részét.Fáradtan dőltem hátra a székben miközben Ő folytatta a mozdulatait bennem.Lassan végigcsókolta testem minden egyes részét,majd mikor a számhoz ért,a nyelvét letolta a torkomon s szenvedélyes csókba kezdett.Erősen szorítottam magamhoz hideg testét.
-Annyira...csodálatos vagy.-lihegett mosolyogva,majd kihúzta belőlem ujjait,ami egy újabb nyögést váltott ki belőlem.Vágyakozva nézett a szemembe,majd felállt.-Öltözz fel.-adta a kezembe a ruháim.-Mindjárt jövök én is.-nem értettem most miért hagy itt,de amikor megláttam a hatalmas dudort a nadrágjában,azonnal rájöttem hová megy.Testem kezdte visszanyerni a normális hőmérsékletet így eléggé hidegnek éreztem a levegőt.Hamar magamra kaptam a ruháimat,majd leültem.Mégis mi volt ez?Mi történt?Hogy engedhettem ezt meg?Kétségbeesetten rágtam a körmeimet Harryre várva.Amikor belépett rögtön nekiugrottam.
-Mégis hogy tehetted ezt velem?!-förmedtem rá mérgesen mire értelmetlen arcot vágott.
-Azt hittem élvezted Al!
-Nem!
-Hát nem úgy tűnt amikor a nevemet nyögted össze-vissza.
-Harry!-próbáltam higgadt maradni.-Azt hiszem most olyan élményben részesítettél,mint még senki más,de...
-Még Zayn sem.-suttogta halkan egy mosoly kíséretében.
-Tudod mit te vadbarom?!Ő legalább nem ugrott rám mint egy ragadozó!
-Vegyél vissza kislány!Én szivességet teszek neked,te pedig így hálálod meg?!
-Szivesség?!Mégis mi a fenéről beszélsz?!Nem kértelek rá!
-Na jó.Elég már.-fordult meg,én pedig követtem őt.
-Most meg hová mész?
-Dolgom van.-mondta miközben vette fel a kabátját.
-Most így itt hagysz?
-Hogy?-nevetett.-Végeztem.
-Ezt most nem mondod komolyan ugye?
-Dehogynem.És ha bármit mondani próbálsz Zaynnek,nem te fogod megjárni.
-Ezt nem teheted!-mondtam dühösen miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
-Miért bőgsz megint?-fordult felém,majd rózsaszín nyelvével benedvesítette telt ajkait,ezután mélyen a hajába túrt és megfelelő útra terelte a tincseit.
-Megmondjam Harry?-suttogtam zokogva.
-Hallgatlak.
Hova tűnt a pár perccel ezelőtti Harry?Ki ez a tapló aki előttem áll?
-Mindig csalódnom kell benned.-ráztam a fejem.Tekintete hűvössé s taszítóvá vált.Az sem érdekel,ha megharagszik.Marhára nem érdekel.
-Az élet nagy csalódás.-mondta,majd sarkon fordult.
-Ez volt a nagy büntetés?-kérdeztem gúnyolódva,mire azonnal rám nézett.
-Nos.Akkor had vázoljam fel a helyzetet:Levetkőztettelek a munkahelyed öltözőjében és szépen mondva kielégítettelek.Én.Nem pedig a kis barátod.Gondolkozz el ezen.-mondta hidegen,majd becsapva maga után az ajtót elhagyta a pékséget.Én pedig a földre rogytam és szépen lassan álomba sírtam magam.

Chapter seventy-one

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Ismét eltelt egy hét.Megjöttem az új résszel.
Köszönöm a véleményeket az előzőzhöz, nagyon kedvesek vagytok, így öröm csinálni ezt az egészet.
Van egy szomorú hírem.Lassan véget ér a történet.Ha jól emlékszem, már csak 10 rész van ezen kívül.Kérdés:Szeretnétek-e folytatást?Kommentben írjátok le mit szeretnétek és persze a vélemnyt se hagyjátok le!:)
HAVE FUN!










A forró víz kellmesen égette a bőrömet ahogy végigfolyt a testemen.Azt kívántam bárcsak ne lenne vége ennek az élvezetnek.Mindig is imádtam fürdeni.Azelőtt Chris sokszor dörömbölt a fürdőszoba ajtón,hogy mi a fenét csinálok már ilyen sokáig.Nem értette mi ebben olyan nagy élvezet....Férfiak.
-Alice.-kopogott Zayn.-Megvagy még?
Felnevettem.
-Persze.
-Akkor jó....csak már aggódtam.Lassan egy órája bent vagy.
-Már megyek.-mondtam miközben elzártam a csapot és kiléptem a párás tükör elé amiben szerencsére nem láttam viszont magam.Biztosan szörnyen nézek ki.-Zayn!
-Tessék.-szinte mintha mellettem lett volna.
-Itt maradsz éjszakára?
Pár perc csend.
-Itt.
-Vagy valami más dolgod van?
-Nem.-vágta rá azonnal.
-Akkor min gondolkoztál ilyen sokáig?
-Semmin.-hangja mintha távolodott volna.-Siess Al!
Hamar megtörölköztem,majd magamra húztam a pizsamámat meg egy bugyit.Miután megmostam a fogam,megfésülködtem és lemostam az aznapi sminkemet is.Nagyon fáradtnak éreztem magam.
Amint kiléptem az ajtón,Zayn tekintetével találtam szemben magam.
-Végre.-sóhajtott.
-Héj!Ne bánts mikor fürdök!-emeltem fel a kezem idegességet színlelve.
-Oké,oké.-nevetett,majd felállt.-Most már én is fürödhetek?
-Nem.-álltam az ajtó elé.-Az én fürdőmbe senki nem mehet be.
-Még én sem?
-Nem.
-Hisz a legutóbb is ott fürödtem.
-Aaa....az hiba volt!-emeltem fel a mutatóujjamat,mire nevetni kezdett.-Ne nevess,a fürdővel nem lehet viccelni.
-Most akkor nem fürödhetek?
-Egy feltétellel.
-Állok elébe.
-Énekelsz nekem alvás előtt?-szája széles mosolyra húzódott,majd elém sétált.
-Persze.De most engedj fürdeni.-mondta miközben az arcomat simogatta.
-Nem.-mondtam játékosan mire elmosolyodott.-Most mire gondolsz?
-Arra,hogy mennyire aranyos vagy.
-Zayn!-szóltam rá.-Én nem vagyok aranyos!
-Ne vitatkozz velem!-mondta kissé szigorúan,majd felkapott a földről s az ágyra ültetett.
-Pihenj amíg én is rendbe teszem magam oké?Sietek.
-Rendben.-mondtam kissé szomorúan miközben magamra húztam a takarót.
Mialatt Zayn fürdött,én a telefonon játszottam valami autós játékot.Fogalmam sincs hogy került bele ez az alkalmazás.Lehet,hogy Chris tevékenykedett.Chris....vajon hol lehet?Nem jelentkezett már régóta.Remélem semmi komoly baja nincsen.Talán fel kéne őt hívnom.A telefonom vad rezgése zökkentett ki a gondolataim közül.Harry írt SMS-t.


"Na ide figyelj!!Esküszöm nagyon megbánod azt,amit ma velem tettél.Holnap az üzlet előtt foglak várni ,de azt biztosan nem fogod megköszönni.És ajánlom,hogy egyedül gyere! "

Összeszorult a gyomrom.Ebből most hogy fogok kimászni?Szólnom kéne Zaynnek.Nem lehet!Nem!De megígrtem neki,hogy szólok,ha valami gond van.Nem hiszem el!Ez is csak velem történhet meg!Miért nem tud végre leszállni rólam?A telefonomat kikapcsolt állapotban a szekrényre helyeztem nehogy esetleg még valami meglepetés érjen az este folyamán.Ki kell találnom mit mondjak Zaynnek.Annyira utálom mikor hazudnom kell neki.
-Itt is vagyok.-lépte át a küszöböt.-Valami baj van?-szegezte nekem a kérdést azonnal.
-Nem dehogy!Csupán fáradt vagyok.
-Van egy rossz hírem Alice.
-Mi az?
-Nekem holnap hatra a stúdióban kell lennem.-ezek szerint Harrynek is nem?
-Semmi baj Zayn!Én úgyis csak később megyek.
-Nagyon sajnálom,hogy itt kell hagyjalak.
-Ne sajnáld!Nem körülöttem forog az életed!Dolgoznod kell ahogy nekem is.
-Szeretem mikor ilyen megértő vagy!-ült le mellém,majd megfogta a kezemet.-Ez egy ritka különleges tulajdonságod.-mosolygott.
-Én mindig is az voltam.
-Tudom.-mondta,majd felállt.
-Hová mész?
-Leoltom a villanyt.-még mindig mosolygott.Annyira aranyos volt.Eddig fel sem tűnt,hogy egy szál alsógatyában van.Szemeimet kidolgozott testén legeltettem.-Vagy inkább ne tegyem?
-Öhm...khm.....dehogy nem.-hajtottam le a fejem zavaromban mire elém sétált,s mutatóujját az állam alá támasztotta.
-A tied vagyok.-suttogta a fülembe.-Te pedig az enyém.-forró lehelete végigsiklott a nyakamon aminek hatására a hideg rázott.-Szeretnél egy kis kényeztetést Drágám?-kérdezte miközben gyengéden megmarkolta a mellemet.Halk nyögés szökött ki ajkaim közül.-Hm?-szorította meg erősebben mire elkaptam a haját s erősen belemarkoltam.
-Zayn...-ziháltam.
-Tudod mit?Inkább pihenjünk most.Elég késő van.
Vágyakozóan testének simultam.
-Gondolkoztál rajta?
-Hm?-néztem a szemeibe.
-A...tudod...
Szám egy "o" alakot formál miközben lassan elhúzódtam tőle.
-Zayn én....
-Én nem siettetlek.-ült le mellém.-Csak tudod....-hajolt közelebb.-Egyre nagyobb a vágy bennem.-tenyerét végigsimította a combomon.
-Én is...akarlak téged!
-Akkor mégis mire várunk?
-Félek.-mondtam miközben a kezem remegni kezdett.
-Héj!-fogott le.-Nincs mitől félned.Én nem foglak bántani.
-Tudom,de akkor is...-fordítottam el a fejem szégyellősen.-Annyira fájt...-egy könnycsepp simult végig az arcomon.
-Sajnálom.-hangja túlságosan rekedt volt.Nem mertem ránézni.
-Én bízom benned Zayn!Csak....ez túl korai nem gondolod?Mármint....talán én vagyok ilyen...
-Nem,veled semmi baj nincs!
Igen szinte gondoltam.
-Várhatnánk még egy picit?
-Hogyne!-mosolygott.-De mostmár tényleg menjünk aludni jó?-és selymes,mély hangjára aludtam el, mely csak azt ismételgette mennyire gyönyörű vagyok még ha én ezt nem is hiszem el.


-Szerelmem!-simogatta a hajamat.
-Hm?-dünnyögtem a párnába.
-Én most megyek rendben?Neked is nem sokára kelned kell!
-Hiányozni fogsz!-ültem fel,majd magamhoz öleltem.Annyira félek Harrytől.Nem akarok egyedül lenni vele egy percig sem.Arcomat Zayn mellkasába fúrtam erősen koncentráltam férfias illatára,hogy minél hamarabb meg tudjak nyugodni.
-Hívlak amint tudlak rendben?-suttogta.Csak bólogattam.Féltem,hogyha megszólalok,elcsuklik a hangom és sírni kezdek.-Valami van.-tolt el magától,majd a szemembe nézett.Nem lehet igaz mennyire ismer.-Történt valami?
-Nem.
-Ne hazudj nekem.Úgysem tudsz!
-Minden rendben!
-Alice!
-Csak aggódom Chris miatt.
-A szobájában van.
-Tényleg?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Igen.Alszik.
-Hála az égnek!
-Tessék megnyugodni oké?
-Rendben.-sóhajtottam.
-Most pedig tényleg mennem kell.Majd hívlak!Vigyázz magadra!-nyomott egy puszit a homlokomra.-Szeretlek!
-Én is téged!
-Na!Ne nézz így rám!-lépett vissza mellém.-Látom,hogy valami nincs rendben.Van valami amit el szeretnél mondani nekem?
Pár percig a földet pásztáztam,majd a szemébe néztem.Jól gondold meg Alice,hogy mit mondasz neki!
-Nincs!-remélem elég határozott voltam.Féltem,hogy Harry bajba keveri őt.Vagy ami rosszabb...bántani fogja.Féltem Zaynt mindennél jobban.Nem akarom elveszíteni.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben mikor hirtelen felállt.
-Mennem kell.-egy csókot lehelt ajkaimra,majd elhagyta a szobát.
Visszafeküdtem és próbáltam pihenni még egy kicsit,de nem igazán sikerült.Állandóan az járt a fejemben,hogy mire készülhet Harry.Miután csak forgolódtam a paplanon,inkább felkeltem,nyugodtan megreggeliztem azután pedig elkezdtem készülődni.Hamar elment az idő aminek nem igazán örültem.A gyomrom egész végig görcsben volt az idegességtől.Harry még soha nem félemlített meg ennyire.
Miután sikerült összekészülődnöm s remélhetőleg minden fontos dolgot elpakolnom,gyalog elindultam a pékségbe ahol Harry minden bizonnyal már várt rám.Testem reszktetett a félelemtől.Amiket eddig tett velem...igaz nem voltak olyan durva dolgok,de ahhoz eléggé fájtak,hogy most legyen okom félni.Óvatosan kikukkantottam a kanyarnál a fal mögül,nem áll-e kint.De nem láttam őt.Nagy levegőt vettem és rohanni kezdtem az üzlet felé,amiről azt gondoltam biztonságot fog adni.Nagy erővel csaptam be magam után az ajtót,majd lassan lélegeztem ki és be.Tudtam,hogy megtalál.Úgyis megtalál hisz tud rólam szinte mindent.És ahogy mondta....nem fogja annyiban hagyni.
-Al!-halottam  rekedt,fáradt hangját a hátam mögül.Most már rettegtem.Szívem őrült sebességgel ütötte a bordáimat miközben azon gondolkoztam,hogy vajon melyik lenne jobb megoldás:az ordítás,vagy a futás.
De a lábam mozdulni sem bírt.Pedig már felkészültem arra,hogy elrohanok,de nem tudtam.Egyszerűen nem bírtam.De mégis mi értelme lett volna?Harry a hatalmas lábaival seperc alatt utolért volna.-Jó kislány.-hallottam elégedett hangját miközben léptei egyre közelebbről visszhangoztak.
-Hol van Mrs.Hankins?-hangom hallhatóan remegett.
-Dolga akadt.-megragadta a csípőmet és maga felé fordított.
-Miféle dolga?-néztem a szemébe ijedten.
-Hm...hm...-sóhajtott miközben mutatóujját végighúzta a nyakamon.-Ma én nyitok helyette.Mi ezzel a problémád Kedves?
Azt hiszem nem ez a megfelelő alkalom arra,hogy visszabeszéljek és felidegesítsem Harryt.
-Semmi.
-Helyes!-mosolyodott el.-Szóval.Nekünk még van egy kis elszámolnivalónk ugyebár.-a kulcs fordult a zárban a szívem pedig megállt.Úgy éreztem menten összeesek.-Olyan sápadt vagy.Csaknem félsz?-kérdezte azzal a kárörvendő mosollyal az arcán.Nem válaszoltam.Inkább próbáltam erőt gyűjteni.Nem hagyhatom,hogy azt tegye velem amit akar.-Rendben van.
-Harry kérlek!-suttogtam.
-Tessék?Hogy mondod?-hajolt közelebb.
-Kérlek ne bánts!-szánalmas ahogy itt könyörögsz Alice Tyler!Szánalmas.
Nevetni kezdett mire én felkaptam a fejem.
-Eszemben sincs.Eleget kaptál már tőlem.
-Akkor mégis...mi volt az az SMS tegnap?
-Rohadtul feldühítettél!És én ezt nem tűröm.Velem nem lehet így bánni.
Csendesen figyeltem az arcát.Most meg mi a fenére vár?
-Elvárom,hogy kérj bocsánatot!
Összeszorult az öklöm.Utáltam,hogy Harry képes volt engem ilyen dolgokra rávenni.Egyenesen hányingerem van ettől az embertől.
-Ne haragudj.-suttogtam.
-Nem hallom.
-Nem akartam bántani a férfiasságodat.Nem volt szándékos.-mondtam már hangosabban.
-Hazugsággal csak rontasz a helyzeten.Nem kell a hízelgésed!Csak annyit kértem,kérj bocsánatot,de te még erre sem voltál képes.Egy rossz pont.-mondta,majd megragadta a kezemet és húzott hátrafelé az öltözőmhöz.Azt az ajtót is bezárta utánunk.
-Neked mindenhez adtak kulcsot?-csúszott ki a számon a csípős megjegyzés.
-Barbara egy különleges személy számomra aki megízik bennem és én is benne.Most pedig vetkőzz Szivi!Nem érek rá egész nap!

Chapter seventy

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismét jelentkezem az új résszel,remélem sokatoknak tetszeni fog majd.Köszöntjük az új feliratkozót!:)
Mint látjátok teljesen új design van!Hogy tetszik?Véleményeket várok!!!!(a fejléc cseréje még folyamatban van)
És még egy dolog.Egy ideje már foglalkoztat a kérdés,hogy milyen korosztályt sikerült megszólítanom a történetemmel.
Leírnátok,hogy mennyi idősek vagytok?Köszönöm!
Szép hetet!
HAVE FUN!








-Szerelmem!-hallottam halk suttogását.-Alice.-rázta lágyan a vállamat.-Ideje felkelni.
-Fent vagyok.-mondtam csukott szemmel.
-Akkor nyisd ki a szemed.
Nyögtem egyet,majd nyújtózkodni kezdtem.Szorosan átöleltem Zayn testét,mire ő is magához láncolt.
-Nem akarok megmozdulni.
-Nekem jó....-nevetett.
-De mennem kell.-bújtam bele a mellkasába.-Jól aludtál?
-Tökéletesen.
-Akkor jó.-nyomtam egy puszit csupasz bőrére,majd kimásztam a meleg ágyból.
-Addig csinálok valami reggelit jó?-takarózott ki.
-Jó.-mosolyogtam rá,majd elmentem készülődni.



-Annyira izgulok.-idegesen tördeltem az ujjaimat miközben Zayn éberen az utat figyelte nehogy baj történjen.Ugyanis nagyon sűrű köd volt.
-Nem kell.-tette egyik kezét az enyémre.-Minden rendben lesz.Amint meglátod Harryt,hívj rendben?
-ígérd meg,hogy nem fogsz miattam aggódni.
-Ez lehetetlen.És ezt te is tudod.
-Akkor csak ne idegeskedj jó?Minden rendben lesz.Mrs.Hankins nagyon kedves hölgy.
-Oké,oké.
-Itt állj meg!-mondtam,mire hirtelen lefékezett.
-Ebből egyszer nagy bajod lesz.-mondtam rosszallóan.
-De nem ma.-mosolyodott el,majd egy puszit nyomott a szám sarkára.-Visszafelé bejövök.
-Alig várom.-mosolyogtam rá,kiszálltam az autóból,megragadtam a táskámat,majd miután intettem Zaynnek,bementem az otthonos kis boltba.-Jó reggelt!-köszöntöttem az idős hölgyet aki a polcon rendezkedett.
-Jó reggelt Csillagom!-mosolygott rám,majd elindult felém.-Örülök,hogy épségben ideértél.
-Mrs.Hankins én szeretném megköszönni,hogy alkalmazott.Most nagy szükségem volt erre a munkára.
-Ugyan Csillagom!Legalább nem kell egyedül lennem.-mosolygott őszintén,majd megragadta a kezemet és elvezetett a pult mögé.Mindent aprólékosan elmagyarázott és megmutatott.Miután nagyjából sikerült megjegyeznem a termékek árát,hátra vezetett és megmutatta az öltözőt is.-Itt nyugodtan lerakodhatsz.Adok kulcsot hozzá,hogy a dolgaid biztonságban legyenek.
-Köszönöm szépen.-mosolyogtam,majd felakasztottam a kabátomat és a táskámat is leraktam.
-Akkor...kezdhetünk is.-jelentette ki lelkesen.
-Rendben.
-Na várj csak,hozom a kulcsot.-mondta,majd hátratett kézzel kiballagott a helységből.Hamar elővettem a mobilomat és írtam egy SMS-t Zaynnek,hogy minden rendben van.Ugyanis megígértem neki.Amint a készüléket a zsebembe mélyesztettem,Mrs.Hankins is visszaért.-Parancsolj Drágám!-nyomta a kezembe.
-Köszönöm.
Miután az ajtót kulcsra zártam,követtem őt vissza a pulthoz.
-Nekem most el kell mennem a patikába.Nem gond?
-Dehogyis!Ezért vagyok itt.-mosolyogtam rá,mire ő is elmosolyodott.
-Sietek.-felvette a kabátját.-Szia!
-Viszlát.
Az ajtó feletti csengő magas hangon csilingelt mikor Mrs.Hankins elhagyta a pékséget.
Én pedig felfedező útra indultam.Mindent újra átellenőriztem,majd a képekhez tértem melyek a falon lógtak.Gyönyörű tájkép volt mindegyiken.Nagyon tetszett az ábrázolásmód.Szinte rabul ejtett a látvány,mikor hirtelen feleszméltem a kis csengőre.
-Bassza meg.-majd az ismerős hangra.Lábaim remegni kezdtek.Nem mertem megfordulni.-Jó reggelt Al!
Nem bírtam egy hangot sem kipréselni a számon.
-Mi az Gyönyörűm?Elvitte a cica a nyelved?-ragadott meg hátulról,majd maga felé fordított.Haja rakoncátlanul kikandikált sötétkék sapkája alól mely kissé nedves volt.Fekete szövetkabátja félig kigombolva simult testéhez.Kék farmer ölelte körül csípőjét mely kihangsúlyozta szinte tökéletes lábait.És persze a jellegzetes csizma.Szemtelenül benedvesítette ajkait,majd a szemembe nézett.
Hamar a telefonomért nyúltam,de kevés sikerrel.Harry lefogta a kezeimet.-Hm?Már nem is szólsz hozzám?
-Menj innen!
-Szereztem neked munkát és te mégis ilyen hálátlan vagy.-rázta a fejét rosszallóan.Harry visszatért.
-Már megköszöntem.Minek jöttél ide?Tegnap még rettenetesen haragudtál rám.
-Elmondtad neki?-tekintete sötétté vált.
-Mi?
-Ne játszd az ostobát.Jól tudod miről beszélek.Mindent elmondtál neki?
Nem voltam benne biztos,hogy előnyös lenne Harrynek megmondani,hogy Zayn MINDENRŐL tud.
-Ne találgass!-szakított félbe.-Mondd el!
-Igen.Tud mindenről amit velem tettél.
-Ostoba liba!!-lökött erőteljesen a falnak,majd kezeivel szorított.Ezek a szavak mintha eltiportak volna.Kicsit rám ijesztett,de nem hagytam magam.
-Mi az Styles beijedtél?-kérdeztem szórakozottan,mire felemelte egyik kezét.
-Ó baby nem tudod kivel állsz szemben.-nevetett.
-Zayn bármelyik pillanatban...
-Leszarom.-szakított félbe.-Nem félek tőle.-mondta miközben mutatóujját végigvezette ajkaimon.
-Pedig nem ártana.
Lenézően felnevetett,majd orrával cirógatni kezdte az arcomat.Összegyűjtöttem minden erőmet,majd ellöktem magamtól izmos testét.Harag lobbant fel tekintetében.
-Harry!-nyögtem fel mikor erőteljesen a falnak szorított.
-Na mi az Gyönyörűm?
-Engedj!-próbáltam újra ellökni,de ezúttal nem jártam sikerrel.Hatalmas kezeivel biztosan fogott.Istenem Zayn siess!-Ne.Kérlek!-egy könnycsepp simult végig az arcomon,majd szó szerint összecsuklottam kezei közt.Nem akartam újra átélni.így is furdal a lelkiismeret a történtek miatt.Nem kell rá még egy lapáttal.
-Al!-kapott el,majd egyik kezét a derekam köré fonta.Fejemet mellkasának támasztottam.Egy pillanat alatt szinte minden erőm elszállt.
-Menj el innen!-suttogtam.
-Ne játszd meg magad!-lökött meg erősebben,majd a szemembe nézett.-És ne színleld itt nekem a bőgést!Nem tudsz meghatni vele!
-Mi?-kérdeztem kétségbeesetten,majd próbáltam kibújni karjai közül.
-Azt hiszed pár könnycsepp után majd megsajnállak?!Nem!Ne hidd!Az enyém vagy Alice Tyler!Csakis az enyém!-az orrunk már majdnem összeért.-Teszek róla,hogy senki ne tudjon közénk állni.-suttogta mély gyűlölettel a hangjában.-Most pedig szedd össze magad!Zayn mindjárt ideér és nem ezt az arcodat kell látnia!Mosolyogj és meséld el neki mennyire jól érzed magad!Ha megtudom,hogy ennél többet mondtál neki,esküszöm az életemre, nagyon megbánod!-fenyegetett.
-Harry...-suttogtam kábán.Ez a dolog már túl messzire ment.
-És ne feledd!-hajolt a fülemhez.-Az.Enyém.Vagy!-suttogta,majd elengedett,én pedig azonnal a földön landoltam.Mire feleszméltem,Harrynek nyoma sem volt.Remek....Most mi a francot csináljak?
Hamar összekaptam magam és visszaálltam a pult mögé.Még szerencse,hogy senki nem jött be míg Harry itt volt.Már csak az kellett volna,hogy meglássanak vele.Idegesen babráltam az ujjaimmal mikor hirtelen újra megszólalt a kis csengő.Ijedten kaptam fel a fejem.
-Zayn!-sóhajtottam ,majd a nyakába ugrottam.
-Héj.Minden rendben?-nézett a szemembe.Fogd be Alice!
-Igen.-mosolyodtam el mikor észrevettem,hogy a szája teljes mértékben szabad volt.-Mit mondott Amy?
-Szerinte teljesen begyógyult  így kivette.-mosolygott ő is,majd száját az enyémre tapasztotta.Ajkaival szenvedélyesen csókolt miközben keze bebarangolta testemet.-Igazán...szimpatikus.-zihálta két csók között,majd hirtelen megragdta a csipőmet és a pultra ültetett.
-Zayn!-toltam el magamtól nevetve.-A munkahelyemen vagyunk!
-És szerinted ez engem érdekel?
-Hát érdekeljen!-huppantam le a földre.-Szóval akkor összebarátkoztatok.
-Igen.Nagyon kedves nő.
-Örülök neki.
-Mikor végzel?-húzott közel magához.
-Öhm...nem tudom.-mondtam szégyellősen,mire nevetni kezdett.
-Most komolyan?
-Igen.Nem kérdeztem.Héj!Ne nevess már!-ütöttem meg a mellkasát.
-Oké,rendben!-mondta,majd újra kitört belőle.Jó volt őt ilyennek látni.Hirtelen ismét megszólalt a csengő.Felágaskodtam,hogy átkukkantsak Zayn válla felett.-Jó napot!-Zayn gyorsabb volt nálam és Mrs. Hankins felé nyújtotta a kezét aki mosolyogva tette le a gyógyszerekkel teli táskát a pultra,majd elénk sétált és megragadta Zayn kezét.-Zayn vagyok.Alice barátja.
-Örvendek.Én Mrs.Hankins vagyok.Alice főnöke.-mosolygott.
-Nagyon örülök.
-Nem kérsz  kis frissen sült pogácsát?-mutatott a még langyos finomságra.
-Nem,köszönöm.Már rohanok is,csak azért jöttem be,hogy megkérdezzem Alice mikor végez.
-Fél hatkor zárunk.
-Köszönöm!-felém fordult,majd egy puszit nyomott a homlokomra.-Akkor majd jövök rendben?Viszlát!
-Szia!-köszöntünk egyszerre.
A nap további része eseménytelenül telt.Sokat beszélgettem Mrs.Hankinssel különféle dolgokról.Aztán előhozott egy elég fájdalmas témát.
-Hol vannak a szüleid Kincsem?
-Én....hát....tudja....-mökögtem miközben egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
-Mi a baj?-tette kezét a vállamra.Ahogy Harrynek és Zaynnek,neki is mindent elmeséltem.Fájó tekintettel hallgatta a beszámolómat az anyukám haláláról.Mostanában már könnyebben tudok beszélni ezekről a dolgokról.És tudom,hogy ez Zayn miatt van.-Nagyon sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.
-Úgyhogy most a bátyámmal élek.
-Hány éves?
-Huszonnégy.
-Ha bármikor,bármire szükséged lesz,csak nyugodtan fordulj hozzám!
-Köszönöm Mrs.Hankins.-mosolyogtam barátságosan,majd az órámra pillantottam.-Lassan kezdhetünk rakodni.
-Bizony.-állt fel a székből,majd a kasszát kezdte rendezni.Figyelmesen követtem minden mozdulatát.A csengő hangja hirtelen kizökkentett a koncentrálásból.Hamar a bejárat felé kaptam a fejem és egy nem várt személyt pillantottam meg.Elmosolyodtam.
-Szia Niall!-köszöntöttem boldogan.
-Jó napot,szia Alice!-vigyorgott.-Szabad még vásárolni?
-Hogyne kedvesem!-állt arréb Mrs. Hankins.Niall letépett egy zacskót,majd lelkesen dobálni kezdte bele a finomabbnál finomabb kalácsokat.
-Úgy látom éhes vagy.-nevettem.
-Hát eléggé.Most jöttem hangpróbáról.
-És hogy ment?
-Jól!-modta miközben átnyújtotta a zsacskót.-Bár Zayn hiányzott,de azért valamit sikerült összehoznunk.
-Ő ma orvosnál volt.-védtem meg azonnal.
-Igazán?-vonta fel a szemöldökét.-Szólhatott volna.-mondta szomorú arccal miközben odaadta a pénzt.
-Biztosan....elfelejtette.
-Ja.Valószínű.Köszönöm!-mosolyodott el,majd egy intés kíséretében elhagyta az üzletet.Úgy látom újra le kell vele ülnöm beszélgetni.Ez nem mehet így.És ezt Ő is tudja.
Miután sikerült mindent rendben tennünk,hátra mentem felkaptam  a  kabátomat és a táskámat.
-Akkor holnap Mrs.Hankins!-álltam elé mosolyogva.
-Rendben Csillagom!Köszönöm!Vigyázz hazafelé.
-Vigyázok!És Ön is!Viszlát!
Amint kiléptem,a hideg szél csípni kezdte az arcomat.Hamar magamra kaptam a kabátot és nyakig felhúztam azt.Miközben Zaynre vártam,azon gondolkoztam,vajon ha nem ment ma próbára,akkor merre lehetett ?Nem mintha elmondaná...A fekete Ranger Rover vadul fékelt le mellettem.Harry sunyi vigyorával találtam szemben magam a vezető ülés felől.
-Szállj be Kedves!
-Eszemben sincs.-mondtam undorodva,majd kezemet kereszteztem a melleimen.
-Gyerünk már!Ne kéresd magad!
-Zayn mindjárt itt lesz értem!
-Azt erősen kétlem.
-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem értetlenül.
-Zayn nem ér rá ebben a pillanatban.
-Azt te honnan tudod?
-Épp Paullal vitatkozik a stúdióban.Nem hiszem,hogy idáig eljutna még ma.
Mérgesen néztem a szemeibe.Nem lehet,hogy megint ő győzzön.
-Én várok.
-Jellemző.Ugyan olyan makacs vagy,mint mindig.-nevetett,majd felhúzta az ablakot és elhajtott,én pedig neki támaszkodtam a kirakat üvegének és úgy vártam tovább.Jönni fog.Nem hagyna egyedül.Megígérte.
Több,mint két órája állhattam a már szakadó esőben mikor az ismerős autó ismét megállt mellettem.
-Na?-húzta le az ablakot vigyorogva.-Megérkezett?
-Ahj!Fogd be Styles!-kiabáltam csalódottan.Megígérte nekem...
-Gyere!-intett a kezével.-Már biztosan halálra fagytál.
-Nem.
-Azt mondtam szállj be.-tekintete mostanra már tele volt dühvel.Egy szó nélkül elindultam gyalog hazafelé.Harry vadul vette be a kanyart,majd gurult mellettem a kocsival.
-Ugye tudod,hogy ezt nem sokáig csinálhatod?
-Kit érdekel?
-Miért nem tudsz végre békén hagyni??!!-fordultam felé mérgesen,mire hirtelen a fékre lépett.Meghökkenve hátráltam előle egy sötét sikátor végéig mikor megláttam,hogy kiszáll az autóból.-Harry.-suttogtam remegve mikor kezével a falnak támaszkodott így teljes csapdába ejtve engem.
-Elmékszel mit mondtam neked ma?
Nézett a szemembe.
-Válaszolj.
-Igen.
-Nem fogom feladni baby.Soha.
-Értelmetlen harcba kezdesz.
-Azt mondod?
-Igen.
-Nagyot tévedsz.
-Én nem szeretlek téged.Én Zaynt szeretem.
-Kezdesz az agyamra menni ezzel a szöveggel.
-Te pedig az erőszakoskodásoddal.
-De azért szeretjük egymást ugye?-vigyorgott.
-Nem.
-Dehogy nem.-hajolt közelebb.
-Lopják az autódat Styles.-ijedten fordult hátra én pedig kaptam az alkalmon és egy hatalmasat rúgtam az ágyékába.Egyensúlyát elvesztve rogyott a földre.
-Ezt még megbánod!-kiabált utánam.Egy pillanatra bűntudatom volt amiért fájdalmat okoztam neki,de aztán beugrott minden amit velem tett és azon elhatározás mellett döntöttem,hogy megérdemelte.Nagy sebességgel rohantam végig a járdán a parkon át egészen hazáig.Nem akartam Harry szeme elé kerülni ebben a pillanatban.Lehet,hogy tényleg nagyot kapnék.Ezért amint hazaértem,bezártam minden lehetséges bejáratot.
Chrisnek még mindig semmi nyoma.Vajon mi lehet vele?Úgy döntöttem,megpróbálom felhívni,de nem jártam sikerrel.Ki van kapcsolva.Remek.Most aggódhatok egész éjjel.Kivel fogok aludni,ha nem jön haza??!!
Hát ez szuper.Reménytelenül dobtam a telefont az ágyamra mikor hirtelen csengettek.Egy pillanatra megállt bennem az ütő.Óvatosan odasétáltam az ablakhoz és kileselkedtem.Zayn kocsija álllt a ház előtt.Feldobbant a szívem.Futottam lefelé a lépcsőn,majd elfordítottam a kulcsot a zárban.Zayn rögtön magához húzott.
-Ne haragudj.Én...
-Semmi baj.-suttogtam a mellkasába.
-Te jó ég Alice tiszta víz vagy!-tolt el magától.-Te egész eddig ott vártál rám?
-M...Most jöttem haza.-dadogtam.
-Te jó ég.-mérgesen behúzott a házba,majd vezetett felfelé a lépcsőn.-Találunk valami száraz ruhát neked.-mondta miközben kinyitotta a szekrényemet.
-Zayn!-fogtam le a kezét.-Inkább megfürödnék.
Sóhajtott,majd lassan behajtotta a szekrény jobb szárnyát.
-Rendben.

Chapter sixty-nine

Sziasztok Kedves Olvasóim!Megjöttem az új résszel,remélem tetszeni fog!:)
Jó szórakozást!:)))






*Zayn szemszöge*

Ülök és bámulok ki a fejemből mint mindig.Most mégis kissé más a helyzet.Életem szerelme mellett ülök aki már több órája kiütve fekszik az ágyon.Nézem őt s azon gondolkodom,vajon mennyi mindent kellett végigszenvednie Harry mellett.Mennyit bánthatta őt...Jól ismerem Harryt.Tudom mennyire méltatlanul bánik a nőkkel.Képes...halálra verni őket csak hogy egy kis élvezethez jusson.Undorító.Óvatosan megfogtam Alice kezét s összefontam az ujjainkat.Hosszú idő után úgy érzem,valami különleges dolgot érzek egy lány iránt.És ez a lány Alice!Érzem,hogy mellette van a helyem!Vele kell lennem,hogy megvédjem és talpra állítsam őt mindazok után amit túlélt.Szüksége van rám.Most már tudom.
Lehajoltam hozzá és nyomtam egy puszit még mindig nedves arcára.Szemei kissé meg voltak duzzadva a rengeteg sírástól.Vettem elő egy zsebkendőt és lágyan szárazra töröltem az arcát.Ahogy végignéztem rajta,állandóan az járt a fejemben,hogy mit tehetett vele Harry pontosan.Nem mondott el túl sok mindent.De talán jobb is....
Felálltam és lesétáltam Chrishez aki mélyen bele volt merülve valami újságfélébe.
-Hogy van?-kérdezte mikor meglátott.
-Alszik.
-Zayn!-szólított meg komoly hangnemmel.
-Tessék.-ültem le elé.Elég sokszor beszélgettünk már Chrissel úgyhogy  nagyjából kiismertem őt.Nagyon kedves és megértő srác.EDDIG jól kijöttem vele.
-Mi történt?
-Ez elég bonyolult...
-Elegem van a folytonos hazugságaitokból.
-Sajnálom.-mondtam komolyan.Megértem őt,de ha Alice még nem mondta el neki,akkor nem én leszek az aki el fogja.Főleg nem most.
-Miért titkolóztok előttem?
-Nem mondhatok semmit.Majd Ő elmondja,ha szeretné.
-Elegem van.-dörmögte,majd hirtelen felpattant.-Most is ájulásig sírta magát!Mit tettél vele?!Mit?!
-Nem tettem semmit!
-Tűnj innen!
-Nem én tettem!-csaptam az asztalra.
-Nem érdekel,húzz el innen most!!-mutatott az ajtó felé.
-Nem.Vele maradok,mert szüksége van rám!
-Nincs szüksége egy olyan emberre mint Te!
-Ezt mégis hogy érted?!
-Amióta ismer,csak sír!
-Ez nem igaz!-emeltem fel a hangom,majd felpattantam a helyemről és elé álltam.Nehézkes levegővételem betöltötte a szoba csendjét.
-Zayn!-hallottam hirtelen a rekedt hangot a hátam mögül.Azonnal megfordultam.Ő állt ott a  macijával a kezében miközben a szemét dörzsölte.
-Alice!-sóhajtottam ,majd magamhoz öleltem őt.
-Annyira sajnálom!-sóhajtotta.
-Ne kezd megint!-figyelmeztettem.
-Szeretlek!
-Én is téged!
-Nekem most el kell mennem!-szólt közbe Chris mikor már a kabátját vette.
-Hová mész?-kérdezte Alice szomorúan.
-Dolgom van.-dörmögte,majd se szó,se beszéd kiviharzott az ajtón.
-Haragszik rám?-nézett rám keservesen.
-Nem.
-Veszekedtetek?
-Nem.-megfogtam a kezét és a kanapéhoz vezettem.-Alice jól érzed magad?-ültettem le.
-Azt hiszem igen.-mosolygott.-Ugye nem haragszol rám Zayn?
-Mondtam már,hogy nem.-közel csúsztam hozzá s tenyeremet az arcára simítottam.-Most pihenned kell.
-Hova ment Chris?-kérdezte keserves arckifejezéssel.
-Egy kicsit összekaptunk...
-Min?
-Nem lényeg.
-De Zayn!
-Sssst!Gyere!Felmegyünk és alszol még egy picit rendben?
-Nem akarok aludni!Hova ment Chris!?-markolta meg mellkasomon a pulóvert.
-Alice!-hajoltam közel hozzá.Szinte már összeért az orrunk.-Nyugodj meg.Chris elment egy kis levegőt szívni.
-Haragszik rám igaz?-kérdezte miközben egy újabb könny csordult végig az arcán.
-Nem!Nem haragszik!
-Akkor rád haragszik.-mondta még fájdalmasabban.
-Gyere ide!-öleltem magamhoz.Nagyon megrázta ez az egész dolog őt.Harry teljesen tönkre tette.Padlóra küldte.De megfizet mindenért.Teszek róla.Megkeserítem az életét.Egy perc boldogságban sem lesz része mostantól.Feltörő dühöm miatt egyre szorosabban öleltem Alicet,aki hirtelen felnyögött a karjaim közt.-Megfizet mindenért.-suttogtam mérgesen.
-Zayn...-sóhajtotta miközben újra sírni kezdett.-Kérlek ne hagyj el!Maradj mellettem.Szükségem van Rád!
-Itt vagyok és leszek!Ne aggódj Szerelmem!
-Itt maradsz estére?
-Itt.Most pedig irány fürdeni.Időben ágyba kell bújni.
-Holnap mennem kell dolgozni.
-Majd beszélek a főnököddel.
-Nem!-ellenkezett hirtelen.Ijedt arckifejezéssel mért végig mintha lenne még valami amit el akarna mondani,de nem képes rá.
-Mi az Pöttöm?
-E...e...engem kirúgtak.
-Tessék?!-az állam majdhogynem a padlót verdeste.-Mi az,hogy kirúgtak?
-A....amikor Harry fogva tartott,nem engedett munkába.A főnököm megelégelte a hiányzásaimat és kirúgott.
Ismét forrt bennem a düh.Mégis mi a francot képzel magáról ez a kis taknyos?!
-De már van munkám!
-És mégis hol?
-Egy pékségben.
-Szó sem lehet róla!-csattantam fel azonnal,majd hirtelen dühömben felugrottam a helyemről.



Alice szemszöge:
Zayn idegesen állt fel előttem.
-De miért?Zayn szükségem van a pénzre!
-Miért pont egy pékségben?
-Ott volt szabad hely!-mindezek után ezt már nem vallhatom be.
-Majd én eltartlak!
-Szó sem lehet róla!-ugrottam fel én is,de azonnal visszazuhantam a kanapéra erőtlenségemben.Zayn hamar utánam kapott.
-Jól vagy Alice?Gyere feküdj le.
-Nem akarok lefeküdni,amíg ezt meg nem beszéltük!
Egy szó nélkül felkapott,majd vinni kezdett felfelé a lépcsőn.Bele sem kezdtem a vitatkozásba.Tudtam,hogy nincs értelme.Belebújtam mellkasába és vártam,hogy letegyen a puha ágyra.Miután kényelmesen elfeküdtem,Zayn levetette a cipőit és mellém bújt.
-Nem akarom,hogy ott dolgozz.-suttogta a fülembe.
-Nem akarom,hogy eltarts.-vágtam vissza.
-Jaj Alice!-panaszkodott miközben közelebb húzódott hozzám.-Majd én szerzek neked munkát.
-Nem kell Zayn!Értsd meg.Nekem ott tökéletes lesz.Mi a bajod vele?Hisz még nem is láttad.
Morgott egyet,majd fejét a nyakamba fúrta és egy forró csókott küldött a bőrömre.Kirázott a hideg érintésétől.
-Akkor felhívod azt a bizonyos Amyt?
-Igen.-sóhajtottam,majd a telefonomért hajoltam az éjjeliszekrényhez,de nem értem el.Zayn minden gond nélkül átnyúlt a fejem felett és mosolyogva a kezembe adta.-Köszönöm!
Mikor megtaláltam a nevet,végighúztam rajta az ujjam ezzel hívást kezdeményezve.Az első csengés után felvette.
-Szia Al!-köszöntött boldogan.Kedvesnek hangzó megszólításától a hideg rázott.Mi ez a becézés mánia?
-Szia Amy!Mi újság?
-Inkább te mesélj!Hogy van a barátod?
-Épp miatta hívlak.Mikor lehet kiszedni neki a varratokat?
-Ha holnap  bejön a kórházba,megnézem.
-Rendben.Mikorra menjünk?-Zayn zavarodott tekintettel figyelte az arcomat.Aztán hirtelen eszembe jutott.-Amy én nem tudok menni!Dolgoznom kell!
-Úgy is elég,ha egyedül jön.
-Akkor jó.Mikorra?
-Reggel nyolcra legyen a recepciónál.
-Köszönöm.Ne haragudj a zavarásért!Szia!
-Ugyan!Szia!
-Na?-szegezte nekem a kérdést azonnal.
-Holnap be kell menned a kórházba reggel nyolcra és megnéz.Sajnos én nem tudok menni veled.
-Igen.Gondoltam.-mondta duzzogva.
-Zayn Malik hiába vágod itt nekem a kiskutya pofát,akkor sem fogom a döntésemet megmásítani!Fogadd el!Ebben nem te döntesz,hanem én.És én dolgozni szeretnék.
-Rendben.-adta meg magát.-Akkor holnap elmegyek....egyedül....teljesen egyedül....egyedül....
-Fejezd már be!-ütöttem játékosan a mellkasára,mire elmosolyodott.
-Jó téged így látni.-suttogta halkan miközben egyre közelebb hajolt hozzám.Forró lehelete csiklandozta a nyakamat ahogy ajkaival végigszántotta azt.Akaratlanul is felnyögtem mire ismét elmosolyodott.-Annyi élvezetet fogsz kapni tőlem,amennyit csak akarsz.-hajolt a fülemhez.-Mindent megadok neked Alice!MINDENT.
-Zayn.-sóhajtottam ahogy kezével a combomat simogatta.-Én....félek.-mondtam őszintén.
-Mitől?-nézett azonnal a szemembe.
-Félek,hogy Harry újra...
-Soha!-vágott a szavamba.-Nem engedem!Soha többé nem érhet hozzád!Érted?SOHA!
-Ugye nem fogsz elhagyni?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Alice!-nézett a szemembe újra,de már keményebben.-Én mindig melletted leszek.
-Megígéred?
-Megígérem!-ölelt magához erősen,majd a mellkasára húzott.
-Meg kéne fürdenem.-mondtam kábán férfias illatának hála.
-Akarod,hogy segítsek?-nézett rám azzal a pimasz mosolyával.
-Megtennéd?-kérdeztem komolyan.Szemeiben felcsillant a vágy.
-Én...én...-dadogott.Kacagtam zavartságán amit hirtelen alattomos mosoly váltott fel,majd a komoly arckifejezés.Nem értem Zaynt.
-Most meg mi a baj?
-Most hogy így előhoztad EZT a témát.....tényleg beszélnünk kéne róla.
-Zayn én...
-Tudom,hogy nem voltak valami jó élményeid ezzel kapcsolatban.
-Hát tényleg nem.
-De én nem az apád vagyok.Én nem foglak bántani.
Az apa szó hallatán összehúztam magam.Élénken él gondolataimban a fájdalom érzése.
-De amíg nem vagy rá kész,...
-Sajnálom Zayn.Sajnálom,hogy miattam még ezt is meg kell vonnod magadtól.
-Én nem azért mondom ezt,hogy megbántsalak,csak szeretném tisztán látni a dolgokat.
-Kérhetnék egy kis időt?
-Persze!-sóhajtotta,majd a hajamba puszilt és elengedett.-Menj csak.
-Addig....
-Elfoglalom magam.-mosolyodott el.
-Rendben.


Amint kiléptem a fürdőből,végigfutott a hátamon a hideg.Mivel nem volt bent  a pizsamám,csak egy bugyit tudtam magamra kapni,majd törölközőbe csavartam magam.Zayn az ágyon feküdt és a TV-t bámulta mindaddig,amíg észre nem vett.Elmosolyodott,majd felém nyújtotta a kezét.
-Mutasd meg hol bántott.-követelte.
-Előbb fel...
-MOST!
-De Zayn...
-Kérlek.-mondta már lágyabban,majd lehúzott az ágyra.
-Had vegyem fel előbb a pizsamámat.-mondtam,majd kihúztam a párna alól a hálóingem.-Fordulj el!-kértem szégyellősen mire elmosolyodott s hátat fordított nekem.Hamar ledobta magamról a törülközőt és menten magamra kaptam a ruhadarabot.
-Szóval?-fordult vissza.
-Nem mondtam,hogy megfordulhatsz.
-Na ne játssz velem!-nevetett,majd közel húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra.-Lemostad magadról Harry mocskos érintéseit?-kérdezte suttogva.Orrával az arcomat cirógatta.
-Nagyon sajnálom.-hajtottam le a fejem miközben egy kövér könnycsepp gurult le az arcomon.Teljesen jogosan vont kérdőre újra.
-Nem vagyok képes elviselni azt,hogy fájdalmat okozott neked.Ahogy azt sem,hogy akaratod ellenére hozzád ért.
-Számomra csak te vagy!-néztem a szemébe könnyes tekintettel.-Én Téged szeretlek!Hidd el!-öleltem át szorosan testét.
-Tudom Pöttöm.Tudom!-sóhajtotta.-Na mutasd magad!-tolt el magától.Lefeküdtem a paplanra,majd egészen a mellemig felhúztam a hálóingem.Zayn szemei elkerekedtek ahogy a bordámra pillantott.-Bazd meg Harry.-pedig már szinte alig látszott.-Gondolom ez élénk lilában meg zöldben virított.-nézett rám.Aprót bólintottam mire hirtelen lehajolt s puha ajkával kezdte kényeztetni bőrömet.Hihetetlenül jól esett a közelsége és az,hogy érezhetem őt magamon.Biztonságot adott.És szeretetet.-Akarsz jót érezni Drága?-kérdezte suttogva,majd lágyan beleharapott a bőrömbe.Hangosan nyögtem fel.-Ezt igennek veszem.-kezeimet lefejtette az anyagról,majd megmarkolta a hálóing szélét és lényegesen feljebb húzta azt.Zihálni kezdtem mikor ajkai a mellbimbómat érintették.-Azt akarom,hogy élvezd!Hogy a nevemet kiáltsd miközben kényeztetlek.
-Zayn...-sóhajtottam mire elmosolyodott.
-Pontosan így,csak hangosabban.-suttogta a fülembe,majd hideg ujjaival erőteljesen rámarkolt a mellemre.Hangos nyögés tört fel ajkaim közül,melyet csókjával nyomott el.Nyelve udvariatlanul mászott át a számba az enyémet keresve.Nagyon reméltem,hogy a varrásnak semmi baja nem lesz.Belementem a piszkos játékába.Kezemet felvezettem a nyakán,majd éjjfekete hajába mélyesztettem.
-Én....én....-ziháltam.
-Te?-nézett a szemembe.
-Szeretlek!-sóhajtottam miközben ujjammal arcát cirógattam.
-Én is téged Pöttöm!-mondta,majd csípőjével az enyémnek támaszkodott.Azonnal megéreztem keményedő férfiasságát.
-Zayn én...
-Tudom!-mosolygott,majd visszahúzta a hálóinget és egy nedves puszit nyomott a homlokora.
-Gyere közelebb!-fogtam meg a kezét,majd magam elé húztam.Jól szemügyre vettem a sebet.-Nem fáj?
-Nem.
-Megint megszegted a szabályokat.
Felnevetett.
-Mert engem annyira érdekelnek a szabályok.
-Elég szomorú Malik!
-A lényeg,hogy holnap kiveszik.
-Megnézik!-helyesbítettem.
-És remélhetőleg megszabadulok tőle.
-Azért ne éld bele magad.
-Rendben.-sóhajtott.-Nem akarsz még aludni?
-Aggódom Chrisért.
-Felesleges.Jól van.
-Megpróbálom felhívni.-mondtam,majd tárcsázni kezdtem a számát.De semmi....Szomorú arccal tettem vissza a telefont a helyére.
-Ne aggódj,tud vigyázni magára.
-Remélem.
-Most pedig aludj!Reggel kell kelned!
-Felkeltesz?
-Mikor?
-Fél hétkor.
-Persze!Most megyek és megfürdök rendben?
-Siess!-sóhajtottam majd belepuszilt a hajamba és elhagyta a szobát.Én pedig magamra húztam a takarót,megragadtam a plüssömet és vártam Zaynre.Tudtam,hogy nem tudok elaludni nélküle.És nem is akarok.