II./Chapter thirty-four

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Egy hét elteltével megérkeztem az új résszel. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

HAVE FUN!

 Harry szsz.:

Miután Chris is megérkezett, beültünk az autóba és azonnal a raktár felé indultunk, ahol nem is olyan rég megtaláltuk Zaynt és Amyt. 

-Honnan tudjátok, hogy ott lesznek?-kérdezte idegesen Chris.

-Csak egy tipp.-válaszolt Liam idegesen miközben tövig nyomta a gázpedált.-Minden rendben lesz Haver.-nézett Zaynre, aki csak bambult maga elé az anyósülésen. A hirtelen jött telefonhívás zökkentette ki őt.

-Alice hív!-kiáltott fel, majd sietve felvette.-Al!

Két másodperc után kihangosította. 

-Mégis hová viszel?-hallottam meg hirtelen Al riadt hangját. Pulzusom az egekbe szökött. Annyira idegen tőlem ez az érzés. Aggódom érte. Rettenetesen aggódom. 

-Csak ne beszélj már kérlek!

Amy hangja is ugyanolyan riadt volt, mint Aliceé. Tudtam. Megölöm, ha a kezeim közé kerül.

-Meg kell mondanod hová viszel!-erősködött. Most jól jött, hogy ennyire makacs.

-Hozzám.-nyögte ki végül.

-Micsoda? Minek megyünk hozzád?

-Ott vannak.

Válasza után Alice bontotta a vonalat. Liam ismét a gázra taposott és elindult Amyék háza felé.

Alice szsz.:

A szívem a torkomban dobogott miközben megálltunk a ház előtt. Az ajtónál kettő fekete ruhás férfi várakozott. Megugrottam mikor elindultak felénk. El sem akartam képzelni, hogy mi vár engem odabent. 

-Sajnálom.-suttogta még egyszer Amy, majd kiszállt a kocsiból. A nyugtató hatása miatt képtelen voltam bármilyen hirtelen mozdulatra, ami növelhette volna a szökésem esélyeit. Csak remélni tudtam, hogy Zayn mindent tisztán értett és már úton vannak ide.

-Gyere szivi.-mosolygott rám mikor kinyitotta az ajtót. Hátrálni kezdtem, mire elkapta a hajamat és kíméletlenül húzni kezdte kifelé a kocsiból. Nem volt más választásom, együtt kellett működnöm. 

-Na végre!-csapta össze a kezét egy számomra ismeretlen férfi amint meglátott minket. Valószínűleg ő az a bizonyos főnök, akit emlegettek.-Azt hittem, már soha nem értek ide. 

Tetőtől talpig feketében volt, az arcát nem tudtam rendesen kivenni a fekete szemüveg miatt amit viselt. 

-Hol van a fiam?!-esett neki rögtön Amy.

-Fent pihen az emeleten.-válaszolta miközben ördögi vigyor játszott az arcán. Amy azonnal rohanni kezdett.-Te pedig.-nézett rám.-Ülj le.

Időm sem volt tiltakozni. A két melák megragadta a karomat és a kanapéhoz vonszolt.

-Mit akarnak tőlem?!-förmedtem rá.

-Semmit.-mondta miközben előhúzott egy méregdrága szivart a zsebéből.-Te csak a csali vagy. Zayn és Harry a célpont.-szívem vad vágtába kezdett s aggodalom lett úrrá rajtam.-Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs itt olyan, akinek terve lenne veled.-mosolyodott el, majd intett a kezével. Apámat pillantottam meg ahogy egy sötét szobából közeledett felénk. Forrt bennem a düh. Legszívesebben odarohantam volna és jól bevertem volna a képét. 

-Szia Alice.-vigyorgott rám. 

A lehető legrosszabb dolgot tettem, amikor felhívtam Zaynt. Most miattam ki tudja mekkora bajba fognak kerülni. Francba, hogy mindent elrontok! Egyre közelebb és közelebb került hozzám, mire hirtelen felugrottam a helyemről és egy nagyot löktem rajta. Hiába való volt a próbálkozásom, ugyanis mielőtt hátraesett volna, megragadta a kezem. Így minimálisra csökkent a távolság köztünk. 

-Gyűlöllek.-szűrtem mérgesen a fogaim közt.-Minden a te hibád!-ordítottam kikelve magamból, mire hirtelen kivágódott a bejárati ajtó. Tekintetem rögtön odatévedt. Zayn állt az ajtóban, mellkasa egyenletesen járt fel s le. Villámokat szórt a tekintetével amint meglátta, rajtam apám erős szorítását. 

-Lám-lám!-mosolyodott el a szemüveges férfi.-Megérkezett a várva várt vendég.

-Zayn menj el!-kiabáltam kétségbeesetten.-El kell tűnnöd innen!-könnycseppek simultak végig meggyötört arcomon. Nem veszíthetem el Őt.

-Engedd el.-szólt oda gyűlölettel teli hangon az apámnak. 

-Gyere beljebb barátom.-intett neki a szemüveges férfi.-Harryt hol hagytad?

-Itt vagyok.-válaszolt miközben Zayn mellé lépett. Elfogott a pánik. 

-A két hős lovag.-nevetett miközben egy nagyot szívott a füstölgő szivarból.-Azt hiszitek megmenthetitek őt?-nézett rám.-Azzal már elkéstetek.-mosolyodott el, majd intett az apámnak, aki húzni kezdett a sötétség felé. Megrémültem. Láttam Zaynen és Harryn, hogy nem sok hiányzik nekik ahhoz, hogy teljesen elveszítsék az önuralmat maguk felett. Jól tudtam, hogy ennek nem lehet jó vége. 

-Engedd el!-kiáltotta Zayn, majd megindult felénk Harryvel együtt. A két melák rögtön az útjukba állt és egy szempillantás alatt magatehetetlenné tették őket. Rettegtem, hogy mi fog történni ezután.

-Állj!-emelte fel a kezét a szemüveges férfi.-Talán jobb lesz, ha a lány itt marad és végignézi a műsort. Sőt-mosolygott rám.-te fogsz választani, hogy ki legyen az első.

-Tessék?-hangom remegett.

-Kit nyírjak ki először?

-Dögölj meg.-suttogtam halkan, mire elém lépett és simogatni kezdte az arcomat. Elfogott a hányinger. Próbáltam kiszabadulni apám szorításából, de egyszerűen képtelen voltam. 

-Hagyd abba!-ordította Harry, miközben ő is próbált kiszabadulni a nagy melák kezei közül.

-Amint mond nekem egy nevet. Hiába húzod az időt szivi. Úgyis megölöm mindkettőt. Ha jól viselkedsz és engedelmeskedsz, téged talán megkíméllek. 

A szívem zakatolt miközben azon gondolkodtam, hogy vajon mit tehetnék. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen, meg kell őket mentenem valahogy. Zaynre és Harryre néztem. Keserűséget láttam a szemükben. Legalább annyira szenvedtek, mint én. 

-Nem teheted ezt.-néztem rá fenyegetően.

-Azt teszek amit csak akarok.-hajolt közelebb.-Szeretnéd, hogy megmutassam?

Kezei a csípőmre csúsztak, mire fészkelődni kezdtem. 

-Addig verjétek őket, míg nem kapok egy nevet.-szólt oda nekik.

Szorosan lehunytam a szemeimet amint meghallottam az ütések erejét.

-Elég!-sikítottam könnyek között, de hiába. Nem tudtam megállítani őket. Hirtelen kivágódott a bejárati ajtó.

-Rendőrség!-mellkasom rögtön könnyebbé vált. 

-Francba!-szitkozódott a szemüveges alak előttem, majd azonnal futásnak eredt az apámmal és a két melákkal együtt. Zayn és Harry vérben ázva rogytak a földre. 

-Megállni!-adták ki a parancsot miközben rohantak utánuk.

-El kell tűnnünk innen!-hallottam meg Laim hangját az ajtóból. Felpattantam és felsegítettem Zaynt a földről, Chris pedig Harrynek segített.-Gyerünk már! 

-Senki nem megy sehová.-jelentette ki a rendőr miközben felénk sétált a drogdílerekkel együtt. Kezükön már bilincs volt.-Minden bemegyünk a rendőrségre. 

Órák óta ültünk a folyosón miközben mindenkit kihallgattak. Amynek is be kellett jönnie Eddel együtt. Nagyon sajnáltam Edet amiért belekeveredett ebbe az egészbe. Nem tudom pontosan mi történt velük, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok tudni megbocsátani egyhamar. Úgy érzem, mindennek vége. Ha kiderül mindaz, amiben a fiúk részt vettek, örökre el fogom veszíteni őket. Bele se merek gondolni, mekkora űrt fognak hagyni maguk után a szívemben. Nem tudom képes leszek-e azt feldogozni valaha.

-Alice Tyler!-hallottam a nevemet a folyosó végéről. Felálltam és besétáltam a vakító fénnyel megvilágított szobába.-Üljön le!-kaptam az utasítást miközben a rendőr a szék felé mutatott a kezével.-Mondjon el mindent ami történt. Jobban teszi, ha az igazat mondja. A barátai már mindent bevallottak. 

Nagy levegőt vettem és belekezdtem a történetbe. Ha valóban úgy van, ahogy mondja, és a fiúk mindent elmondtak, akkor ennél nagyobb baj már úgysem lehet. 

-Biztosúr!-szólítottam meg amint a végére értem a vallomásnak.

-Tessék.-nézett rám.

-Mi lesz a többiekkel?

-Egyelőre nem tudni. Bent tartjuk őket, amíg nem születik ítélet. 

-Láthatom őket?-sejtettem a választ.

-Sajnos nem.

-Nekem is itt kell maradnom?

-Nem, Ön távozhat.-már épp indultam volna, mikor hirtelen utánam szólt.-Az apját visszazártuk a cellájába.

-Jól vigyázzanak rá.-néztem a szemébe egy pillanatra, majd becsuktam magam után az ajtót.

 

II./Chapter thirty-three

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Egy hét elteltével ismét jelentkezem az új résszel végre pénteken. ^_^ Remélem mindenkinek tetszeni fog. Szép hetet kívánok Nektek, kérlek írjatok véleményt.

Köszönöm!

Jó olvasást!

HAVE FUN!

Zayn szsz.:

Már percek óta csendben állunk egymás mellett Harryvel. A cigifüst betölti a körülöttünk lévő üres teret. Nem tudom mit mondhatnék és az életben először szerintem ő sem tudja. Hogy őszinte legyek, már egy ideje nincs harag a szívemben iránta. Nem felejtettem el azt a sok szörnyű dolgot amit Aliceszel tett. Viszont a jókat sem felejtettem el és valamiért Alicenek is fontos, hogy Harryvel jó kapcsolatban legyen. Valóban nem értem, hogy mi van kettejük között, de az biztos, hogy gyökerestül megváltoztatta Harryt.

-Mit bámulsz?-kérdezte hirtelen kizökkentve a gondolatmenetemből.

-Semmit.-vágtam rá, majd elnyomtam a csikket.-Figyelj Harry.-kezdtem bele.-Én szeretem Alt és úgy érzem, hogy ő számomra az igazi.

-És ezt miért mondod el nekem?

-Mert tudom, hogy te is így érzel iránta.

Izmai megfeszültek.

-Valóban érzek iránta valamit.-vallotta be őszintén.-És szeretném, ha engem választana.

-Jól tudod, hogy ő engem szeret.

Hátat fordított nekem, majd odasétált a falon lógó képhez. Pár perc után megtörte  körülöttünk lévő kínos csendet.

-Tisztában vagyok vele. De irántam sem közömbös, te is tudod.

-Igen. 

-Lehet, hogy nem pont neked kéne ezt elmondanom,-nagy levegőt vett.-de azt hiszem, életemben először szerelmes vagyok. Ő annyira más, mint a többi lány. Nagyon sajnálom Haver, hogy ilyen pokoli helyzetet alakított ki köztünk egy nő.

-Nem Alice hibája az, hogy ilyen a kapcsolat köztünk.

Felnevetett.

-Igazad van. Mindketten tehetünk róla. Főleg én.-sétált oda mellém.-Úgyhogy éppen itt az ideje, hogy bocsánatot kérjünk egymástól.-mondta, miközben felém nyújtotta a kezét.-Sajnálom, hogy az életed jelentős részét tönkretettem. Meg tudsz nekem bocsátani?

Sohasem gondoltam, hogy Harryvel egyszer majd ilyen őszintén fogunk tudni beszélgetni. Mindig azt gondoltam, hogy életünk végéig ellenségek leszünk és örökké marni fogjuk egymást. Igaz, hogy nem mindig volt ez így. Hiányoznak azok az idők, amikor még nem volt minden ennyire bonyolult.

-Megbocsátok neked Harry.-fogtam meg a kezét.-Remélem te is meg tudsz bocsátani nekem.

-Hogy a fenébe ne.-mosolyodott el, majd kezet ráztunk.-De ez nem azt jelenti, hogy feladom a harcot.

-Igen. Gondoltam.-sóhajtottam.-Nem erőszakolhatunk rá semmit. Neki kell eldöntenie, hogy mit akar. Bárhogy is alakuljon ez a helyzet, mindkettőnknek mellette kell állnia, mert fontosak vagyunk neki. Nem okozhatunk több fájdalmat. 

-Tudom Haver.-mosolygott rám, majd elindult kifelé az ajtón. Követtem őt.

-Mi a szar?!-hallottam meg ijedt hangját amint leért a lépcsőn.

-Mi van?-rohantam oda mellé azonnal.

Még a vér is megfagyott bennem amikor megláttam a hatalmas kést a konyhaasztalon. A bejárati ajtó tárva nyitva volt. Alice pedig nem volt sehol.

-Ezt nem hiszem el.-fogta a fejét Harry.-Itt voltunk a házban!-ordította.-Mégis hogy történhetett ez meg?

Ugyanolyan ideges voltam, mint ő, de minden erőmmel próbáltam visszafogni magam, hogy ne essünk mindketten pánikba.

-Gondolkozzunk.-mondtam.-Ki vihette el?

-Csak is az apja. Ki más?

-Nem gondolod, hogy akkor hallottuk volna? Valami nagyon furcsa itt nekem. Alice nem az a fajta, aki csak úgy hagyja magát. 

-Igazad lehet.

-Felhívom Liamet.-mondtam, majd tárcsázni kezdtem a számát. Miután mindennel beszámoltam neki, azonnal elindult.

-Most mégis mit tegyünk?-kérdezte Harry kétségbeesetten, miközben fel alá járkált a nappaliban.

-Semmi furcsát nem hallottunk. Sem kiabálást, sem segélykiáltást. Tehát valaki olyan vihette el, akiben megbízott.-vezettem végig. 

-Amy.-jelentette ki Harry.-Az a hülye liba tette ezt!

-Nem tudhatjuk biztosra!

-Ki más Zayn?! Liam és Chris biztos nem!

-Na jó, megpróbálom felhívni.-mondtam miközben kikerestem a nevét a telefonkönyvből. Hosszú másodpercekig kicsengett, míg végül idegesítő sípolás sértette a fülemet.-Nem veszi.

-Hát persze hogy nem! Kitudja éppen merre tart!

-Francba!-felugrottam. Kezdett elfogni a pánik. Mi van, ha valami szörnyűségre készülnek. Most akkor Amy is benne van ebben a mocskos ügyben?-Mi van, ha megzsarolták valamivel?

-Nem érdekel, magam fogom megölni, ha a kezem közé kerül abban biztos vagyok.

-Harry, nem tudhatjuk mi van a háttérben.

-Éppen az előbb mondtam, hogy leszarom.-mondta, mire betoppant Liam.

-Hívtátok már Christ?-kérdezte azonnal.

-Basszus.-ugrottam fel miközben az ő nevét is keresni kezdtem a telefonomban és szóról szóra mindent elmondtam neki.

-Tennünk kéne valamit, nem az embereket hívogatni!-akadt ki Harry.

-El kell mennünk a raktárhoz, ahol minket is fogva tartottak.

Alice szsz.:

Már éppen ébredezni kezdtem, miközben tudatosult bennem, hogy mi is történt valójában. Amy csúnyán elárult engem és a többieket is. Ő a legutolsó személy, akiről ezt el tudtam volna képzelni. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem ok nélkül tette amit tett. 

-Alice, ébren vagy?-hallottam az ismerős hangot, majd az egyenletes kattanásokat. Mintha egy index hangja dobolna ütemesen. 

-Hm.-nyögtem fel fájdalmasan.-Miért tetted ezt?

Képtelen voltam kinyitni a szemeimet, a fejem pedig úgy lüktetett, mintha fel akarna robbanni. 

-Elvették tőlem Edet.-válaszolta keservesen. 

-Mi?-szemeim rögtön kipattantak. A fény szinte kiégette a retinámat.

-Azt mondták, ha nem viszlek el nekik, bántani fogják.-nézett rám keservesen. Végre fel tudtam mérni a helyzetet körülöttem. Amy kocsijának hátsó ülésén fekszem.

-Figyelj.-mondtam neki, miközben próbáltam felülni az ülésbe.-Szólnunk kell a fiúknak. Ők az egyetlenek akik segíteni tudnak neked.

-Nem.-vágta rá azonnal.-Csak átadlak nekik és visszakapom őt.

Rettegés fogott el. Tiszta szívből haragudtam Amyre, amiért ezt ilyen könnyen meg tudja tenni. El sem tudom képzelni, hogy mit terveznek velem.

-Jobb lesz, ha nyugton maradsz. A nyugtató még hatással van rád.

-Nem teheted ezt.-mondtam könnyes szemmel.

-Meg kell értened Alice.

-Te is megérthetnél engem!-kiabáltam dühösen.

-Sajnálom.-sóhajtotta miközben szemei megteltek könnyel.-De nekem Ed a legfontosabb.

-Zayn és Harry meg tudja őt menteni.-erősködtem.

-Nekem kell őt megmentenem.

Kétségbeestem. Nagyon úgy tűnik, hogy nem tudom Amyt meggyőzni és az időm pedig fogytán van. Ha átad nekik, onnantól nincs esélyem arra, hogy szóljak a fiúknak. Kutatni kezdtem a zsebemben, hátha nem vette el a mobilomat. A gyanúm beigazolódott. Óvatosan kihúztam a mobilt a zsebemből és hívást kezdeményeztem. 

II./Chapter thirty-two

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Ismét egy nagyon kaotikus hetem volt az új munkahelyem miatt, ne haragudjatok rám, hogy csak ma hozom az új részt. Remélem meg vagytok elégedve a történettel. Írjatok pár kommentet, hogy megbizonyosodjak róla. Jó olvasást és szép hetet!

HAVE FUN!

*Egy héttel később*

-Mit veszünk a többieknek?-kérdeztem izgatottan miközben az áruházi sorok között keringtem körbe-körbe. Zayn már fél órája loholt utánam. Láttam rajta, hogy már nagyon elege van ebből az egészből. Én viszont még annál is lelkesebben terveztem meg minden mozzanatát a karácsonyi vacsorának. Amyék két nappal ezelőtt érkeztek haza, így ők sem maradnak ki az ünnepi készülődésből. Apámról és a társairól azóta sincs semmi hír.

-Mikor mehetünk már?-türelmetlenkedett miközben a listán szereplő dolgokat ellenőrizte a kosárban.

-Még senkinek nem választottunk semmit.-duzzogtam, majd felé fordultam.-Csak egy kicsit bírd még ki kérlek.-közelebb léptem hozzá, körülöleltem a nyakát és hosszan csókoltam borostás arcát.

-Na jó.-sóhajtotta.

-Inkább segíts nekem. Mit szeret Liam?

-Imád Fifázni.

-Biztos vagyok benne, hogy a Fifa összes része megvan neki otthon. 

-Mi lenne, ha mindenkinek vennénk egy tusfürdőt meg egy csokit?

-Hm.-simogattam meg az állam.-Nem rossz ötlet. De nem túl kreatív.

-Feladom.-emelte fel a kezeit, majd hangos szuszogással tolta végig a kocsit a soron. Kitört belőlem a nevetés. 

-Tudod mit?-kiáltottam utána, miközben kis lábaimmal próbáltam tartani vele a tempót. Hirtelen megfordult, mire összeütköztünk. Elmosolyodtam.-Menjünk haza.

-Felejtsd el.-szörnyülködött.-Én ide többet biztos nem jövök vissza. Most kiválasztunk mindent.

-Rendben.-egyeztem bele miközben próbáltam elfojtani huncut mosolyomat.

Fél órán belül sikerült kitalálnunk és mindent megvennünk a vendégeknek. Nem vittük túlzásba. Mindenkinek csak egy kis apróság, hiszen nem az a lényeg, hanem hogy együtt lehetünk. 

-Segítek pakolni.-jelentettem ki miközben Zayn a kocsija mellé lépett és kinyitotta a koffert.

-Te csak maradj nyugton.-lépett oda hozzám.-Hátha a baba már befészkelte magát.-simogatta meg a hasam, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Igen. Zaynnel újra próbálkozunk, hátha összejön, nem úgy mint legutóbb. Megmondom őszintén, kicsit tartok ettől az egésztől, de már én sem leszek fiatalabb és nem szeretném sokáig húzni. 

-Ha-hangsúlyoztam ki.-esetleg terhes is lennék, az nem azt jelenti, hogy nem csinálhatok semmi megterhelőt.

-Ne vitatkozz, inkább ülj be és kapcsold be a fűtést.- mondta miközben belecsípett a fenekembe. 

-Zayn!-kiáltottam fel. Nevetni kezdett, mire belebokszoltam a vállába.-Na jó.-egyeztem bele, majd behuppantam az anyósülésre. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. A képernyő Harry nevét jelezte.-Szia.-vettem fel azonnal.

-Hol vagytok már?-kérdezte türelmetlenül. 

-Zayn éppen most pakol a kocsiba. Már ott vagy nálunk?

-Ja, kint unatkozom az autóban, ugyanis nem tudok bemenni.-panaszkodott.

-De azért túléled ugye?-ugrattam, mire bontotta a vonalat. Felnevettem.

-Mi olyan vicces?-kérdezte Zayn amint beszállt.

-Harry a ház előtt halálra unja magát az autóban.

-Akkor még teszünk egy kis kitérőt.-kacsintott rám.

-Hová megyünk?

-Egy régi baráthoz.

Az út csendben telt, izgultam, hogy vajon ki lehet az a régi barát, akit Zayn említett. Vajon ismerem? Szemeim felcsillantak mikor megálltunk az edzőterem előtt. David már bentről integetett nekünk. 

-Sziaaaaa.-futottam oda hozzá amint beléptünk az ajtón és szorosan magamhoz öleltem. 

-Szia Al.-simogatta meg a hátam, majd elhúzódott és kezet nyújtott Zaynnek.-Hogy vagytok? Rég láttalak erre, Haver.

-Tudod mióta felmondtam, nem nagyon volt időm arra, hogy meglátogassalak. Nagyon sajnálom, remélem nem haragszol rám.-magyarázkodott Zayn szomorú tekintettel.

-Ne viccelj.-mosolygott rá. -Nagyon örülök annak, hogy most itt vagytok. Egyébként meg-nézett Zaynre.-attól, hogy nem találkoztunk, még beszéltünk.

-De az nem ugyanolyan.-sóhajtotta, majd David újra nyugtatni kezdte. Jól tudom, hogy Zaynnek mennyire fontos az ő barátsága, hiszen támogatta őt mindig minden körülmények között. 

-Gyertek, üljetek le. Hozok valamit inni.-kínált minket.

-Nagyon kedves tőled David de nekünk most mennünk kell. Majd még benézünk rendben?-mosolygott Zayn miközben kezet nyújtott neki. 

-Várlak titeket szeretettel.-mondta, majd megölelt. A következő pillanatban már az autóban ültem, Zayn pedig a rádiót kapcsolgatta. Látszott rajta, hogy szomorú. Nem akartam firtatni a dolgot, így inkább kifelé tekingettem az ablakon. Hamar hazaértünk. Harry autója még mindig a ház előtt állt. Bunkó arckifejezéssel köszöntött mikor meglátott minket. 

-Na végre.-sóhajtotta. 

-Ne!-szóltam rá Zanyre mikor megláttam, hogy kinyitná a koffert.-Harry nem láthatja.-suttogtam.

-Mit nem láthatok?-húzta össze a szemeit miközben a kérdéses helyre pillantott.

-Pont ez az, hogy semmit!-löktem el őt gyorsan.- Majd kipakolunk, mikor egyedül leszünk.

-Jól van kicsim.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd bezárta az autót.

-Remélem nem ajándékot vettél.-mondta Harry miközben követett minket az ajtóig.

-Neked?-kérdeztem szörnyülködve.-Soha.

-Fordulj fel.-vágta rá mérgesen, mire felnevettem. 

-Ne veszekedjetek már.-szólt hátra Zayn miközben kinyitotta a bejárati ajtót.

-Haver, csodálom, hogy megtűrsz engem a közelében.-váltott témát Harry. 

-Ne éld bele magad.-dörmögte, mire felnevettem.-Csak azért teszem, mert megkért rá. Nem miattad.

Amint beléptünk a házba, megcsapott a melegség és a finom fahéj illata. 

-Mi ez az illat?-kérdezte Harry döbbenten. Tekintetében valami ismerőset véltem felfedezni. Talán egy kósza emléket idézett fel benne.

-Fahéj.-mosolyogtam rá. Tekintetével zavarba ejtett.-Főzhetek egy teát?-kérdeztem tőlük.

-Jöhet.-válaszoltak egyszerre. 

Miután felraktam forrni a vizet, kibontottam egy zacskó chipset és tálba öntöttem. A fiúk már mindketten a pultnál ültek előttem. 

-Nem vagytok éhesek?-kérdeztem

-Rendeljünk pizzát.-vetette fel Zayn. 

-Jó ötlet.-Harry előhúzta a telefonját és rögtön tárcsázni kezdte a számot. Miközben ő intézte a rendelést, Zayn mellém sétált és segített kirakodni a mosogatógépből.

-Nem volt gond a napokban?-fordult felénk Harry miután letette a telefont. 

-Egyáltalán semmi.-mondtam.-Te merre voltál?

-Hazautaztam. Ezer éve nem láttam az ősöket.

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Ja.-mosolyodott el.-Miért örülsz ennek ennyire?

-Csak mert örülök és kész.

-Rendben.-hagyta rám a dolgot.-Tudod kivel találkoztam ma?

-Kivel?

-Lorettával.

-Komolyan?-szemeim elkerekedtek.-Hol?

-Bementem a régi munkahelyedre.

-Mit kerestél te ott?

-Mentem, hogy megleckéztessem.

-Mi?!-hangom legalább száz oktávval feljebb csúszott, a pohár pedig majdnem kiesett a kezeim közül.-Ezt meg mégis hogy érted?-hajoltam közelebb hozzá.

-Úgy, ahogy mondom.

-Ugye nem bántottad?

-Mit érdekel? Megbántott téged.

-Harry, ha az összes embert megbüntetném aki megbántott, akkor életem végéig mást sem csinálnék, csak bosszút állnék.

-Jó móka.-kacsintott rám.

-És veled kezdeném.-mondtam szórakozottan, mire felugrott és elővette a cigis dobozt.

-Jössz?-fordult Zayn felé.

-Megyek.

Csúnyán néztem mindkettőjükre, de mit sem törődve velem felmentek az emeletre. Nem tudtam rávenni Zaynt, hogy szokjon le a cigarettáról. Jól tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de én akkor sem fogom feladni. Nagyon fontos számomra, hogy még hosszú ideig egészségesen tudjunk élni egymás mellett. Hirtelen ajtócsapódás zajára lettem figyelmes. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Előhúztam egy éles kést a konyhafiókból és vártam, hogy ki fog felbukkanni a hűtő mögül. A léptek egyre közelebbről visszhangoztak a szobában. 

-Hahó.-hallottam meg Amy hangját. Nagyot sóhajtottam mikor végre teljes életnagyságban láthattam magam előtt.

-Amy!-kiáltottam fel, majd a nyakába ugrottam.

-Szia Alice.-ölelt vissza kedvesen.

-Hol van Ed?-kérdeztem csalódottan, mire hirtelen előkapott egy fecskendőt a zsebéből.

-Sajnálom.-mondta, majd mielőtt megfordulhattam volna, hogy elrohanjak, a karomba döfte azt. Minden azonnal elsötétedett körülöttem, a testem pedig zsibbadni kezdett. Hiába próbáltam segítségért kiáltani, nem tudtam. Ismét elárultak.

II./Chapter thirty-one

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Ne haragudjatok, hogy tegnap elmaradtam a résszel, nagyon mozgalmas napom volt. Jövőhéten pénteken fogom feltenni mindenképpen. Remélem eddig tetszik a történet folytatása. Örülnék egy kis visszajelzésnek. Szép hetet Nektek!

Jó olvasást!

HAVE FUN! 

Mielőtt elindultunk volna, gyorsan pakoltam egy kis kaját Harrynek. Senki sem kedveli a kórházi kosztot, szerintem ennek biztos nagyon fog örülni. Zayn aggódó pillantást vetett rám, mikor megérkeztünk a kórházhoz egy hatalmas furgonnal. 

-Minden rendben lesz.-mosolyogtam rá.

-Nagyon szeretlek Pöttöm.-mondta, majd puha csókot lehelt a szám sarkára. A fellegekben jártam érintésétől.

-Én is szeretlek téged.-végigsimítottam borostás arcát, majd elköszöntem tőlük és a recepcióra siettem.

-Jó estét!-köszöntött azonnal egy kedves arcú hölgy.

-Jó napot! Harry Styleshoz jöttem.

-Második emelet, harmadik szoba.-mosolygott, majd újra a papírhalomban kezdett kutakodni. Megköszöntem az információt, majd sietve felszaladtam a lépcsőn a másodikra. Már éppen kopogtatni akartam, mikor hirtelen halk dúdolásra lettem figyelmes az ajtó másik feléről. Elmosolyodtam. Utoljára akkor hallottam Harryt énekelni, amikor Edet próbáltuk elaltatni azon a szörnyű éjszakán. Percekig állhattam az ajtó előtt, mikor aztán végül vettem a bátorságot és bekopogtam hozzá.

-Liam a fenébe..-benyitottam lassan.-Al.-szemei kikerekedtek amint meglátott, majd száját mosolyra húzta. Már amennyire tudta.

-Szia Hazz.-mosolyogtam én is miközben leültem az ágya melletti székre.

-Szia.-tekintetét egy percre sem vett le rólam.-Csak nem kaját hoztál?-szemei felcsillantak.

-De igen. Gondoltam örülnél neki.

-Ilyen szar kaja után jól fog esni.-felnevettem.-Figyelj Al.-rekedt hangja kissé megijesztett.

-Figyelek.-mondtam miközben előpakoltam mindent a táskából.

-Nagyon sajnálom, hogy mindezt látnod kellett.

-Ha nem lettem volna ott, kitudja mi történt volna. Úgyhogy ne kérj bocsánatot.

-Egyébként köszönöm.-kezét az enyémre tette. Ujjai lágyan cirógatták a kézfejemet.

-Szóra sem érdemes.-mondtam zavartan, majd kihúztam a kezemet szorításából. Kuncogni kezdett.

-Felizgatlak, igaz?-száját széles mosolyra húzta.

-Harry!-szóltam rá rosszallóan.

-Ne haragudj.-ujját állam alá támasztotta, így gond nélkül a szemembe tudott nézni.

-Nagyon aggódtam érted Harry.-néztem a szemeibe. Őszinte fájdalmat láttam benne. Szeme kissé fel volt még dagadva, száját pedig szépen helyretették.

-Feleslegesen.

-Na nyisd ki a szád amennyire tudod.-utasítottam miközben egy villára felszúrt húsdarabbal közelítettem felé.

-Ugye ezt nem gondolod komolyan?-vonta fel a szemöldökét. 

Elmosolyodtam.

-Dehogynem.

-Tudok egyedül enni baby.-kikapta a kezemből a villát és nekilátott. 

-Na hát úgy látom én már nem is kellek ide.-mondtam viccelődve, mire erőszakosan megragadta a csuklómat.

-Kérlek ne menj el.-tekintete ijedt volt.

-Nem megyek Harry. Úgyis van mit mesélnem neked.

-Mi történt?

Miközben felvázoltam a helyzetet, Harry jóízűen csámcsogott az ételen. 

-Szóval az apádnak köszönhetem, hogy itt vagyok.-mondta miután végzett az evéssel.

-Nagyjából.

-Hmm.

-Mi az?

-Úgy terveztem, hogy kinyírom.

-Harry!-kiáltottam fel.

-Ne aggódj szivi, inkább örülj, hogy megszabadítalak egy gondtól.

-És mégis hogy gondolod ezt? Nem hiszem, hogy az olyan egyszerű lenne.

-Neked csak ne fájjon a fejed emiatt.-mondta, majd felállt és az ablakhoz sétált.-Sajnos nem olyan egyszerű kihátrálni ebből a szarból, mint azt elképzeltem. 

-Nem kellett volna belekeveredni.-motyogtam.

-Te aztán kurvára tudod mit kellett volna.-mordult fel. Fájdalom hasított a mellkasomba stílusa hallatán. 

-Én most megyek.-álltam fel, majd megfogtam a táskám és az ajtóhoz siettem. Éppen időben kapott utánam. Egy lendülettel maga felé fordított és szorosan magához ölelt. 

-Mindig elcseszem, tudom.-motyogta a nyakamba rekedt hangon. Nagy levegőt vettem, ami nem volt túl jó ötlet. Illata mámorítóan férfias volt.

-Engedj el.

-Nem mehetsz sehová, amíg a többiek vissza nem érnek.

-Akkor legalább addig ne gonoszkodj velem.

-Bocsáss meg. Nem úgy értettem.-mondta miközben elhúzódott tőlem és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Kéne neked szerezni egy barátnőt. Az biztos jó hatással lenne rád.

-Honnan tudod, hogy nincs?-vonta fel a szemöldökét.

-Onnan, hogy akkor itt lenne melletted.

-Itt is van.-suttogta miközben a hajamat a fülem mögé tűrte. Ajtónyitódás szakította félbe a pillanatot. Hálás voltam Liamnek.

-Hali.-köszöntött vigyorogva.-Ti meg mit csináltok?

-Semmit.-vágtam rá azonnal, majd visszaültem a székre és neki is felvázoltam mindent az elejétől a végéig. Mire befejeztem, pont megjelentek a fiúk is. Nagy kő esett le a szívemről, amikor láttam, hogy minden rendben van.

-Minden simán ment?-kérdezte Liam.

-Igen. Kitettük őt az út szélén a városon kívül.-válaszolta Chris.

-Ugye tudjátok, hogy ezzel nincs megoldva semmi?-szólt közbe Harry.-El kell őt takarítanunk az útból minél hamarabb.

-Tisztában vagyunk vele.-mordult fel Zayn.-Nem tudjuk, hogy mi a tervük. Alicet akarta magával vinni.

-Mi lenne, ha megzsarolnánk Tomot?-vetette fel Harryt.

-Nem hiszem, hogy sikerülne.-ingatta a fejét Liam. 

-Srácok.-szólaltam fel pár perc hallgatás után, mire mindenki rám szegezte a tekintetét.-Tudom, hogy nem ide illő a téma, amit most mondani szeretnék.-hajtottam le a fejem, majd piszkálni kezdtem a körmömet.-Nem tudom mennyire fogtátok fel, de két hét múlva karácsony. Én pedig arra gondoltam, hogy tölthetnénk mind együtt. Persze csak ha nincs más tervetek az ünnepekre. 

-Szerintem ez nagyon jó ötlet.-mosolyodott el Zayn.

-Tudjátok, nekem már csak Ti vagytok. Ti vagytok az én családom.-mondtam miközben végignéztem a szobában álló négy emberen.-És egyikőtöket sem szeretném elveszíteni.

-Nem is fogsz, Pöttöm.-simogatta meg a hátamat Liam.

-Remélem Amyék is hazajönnek addigra.-sóhajtottam.

Váratlan kopogás zökkentett ki minket a beszélgetésből.

-Mr. Styles.-mosolygott a nővér amint benyitott.-Látom bővelkedik a látogatókban.-mondta, majd az ágy mellé sétált.-Hogy érzi magát?

-Remekül. Hazamehetek?

-Nem tanácsolnám, de saját felelősségre kénytelen vagyok Önt elengedni.

-Csodás, akkor készítse a papírokat.-intett a kezével, mire mindannyian felnevettünk.

II./Chapter thirty

 

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Egy hét eltelte után ismét jelentkezem az új résszel. A régi rendszerhez hűen minden pénteken fogom hozni az új részt, amíg a történet véget nem ér. Remélem sokan itt vagytok még velem és olvassátok a történetemet. Én nagyon élvezem, hogy ismét alkothatok egy kicsit. Szép hétvégét kívánok nektek és jó olvasást!

HAVE FUN!

Harry szsz.:

Az utolsó amire emlékszem, Al védelmező szorítása a testem körül, majd minden elsötétült körülöttem. A fejem zakatol, a testem pedig felmondta a szolgálatot. Minden az én hibám. Saját magamat kevertem bajba ezzel a drogügylettel és ha ez nem lenne elég, még Alicet is magammal rántottam az elcseszett életembe. Jól tudom, hogy helytelenül cselekedtem. Ennek nem így kellett volna történnie. Sokkal jobbnak kellett volna lennem hozzá. Nem ezt érdemelte. De ő mégis a rengeteg fájdalom ellenére kitartott mellettem még most is, amikor látta, hogy milyen veszélyes ez a helyzet, nem hagyott cserben. Nem úgy mint én...Számtalanszor elhagytam már őt, ő mégis újra meg újra hitt benne, hogy a kapcsolatunk képes pozitív irányt venni. Én pedig mindig visszataláltam hozzá. Mert ő az én megmentőm.

-Tesó.-szólongatott Liam.

-Liam.-nyögtem kétségbeesetten.-Hol van Ő?

-Elment. Zayn nem engedte, hogy maradjon.

-Hol vagyok?-kérdeztem mikor már képes voltam kinyitni a szemeimet.

-Kórházban.-amint meglátta a dühöt a szememben, magyarázkodni kezdett.-Al felhívott miután elájultál és elmondta, mi történt. Nem tehettünk mást. Súlyos állapotban voltál.

-Kurva életbe!-mérgelődtem, de azonnal meg is bántam. Éles fájdalom nyilallt a szám bal sarkába. 

-Inkább örülj neki, hogy segítünk rajtad Styles.-mondta mogorván.

-Ő hogy van?-tereltem a témát.

-Figyelj.-hajolt oda hozzám.-Be kéne ezt fejezned. Hagyd már őt békén. Téged nem érdekel, hogy az egyik legjobb barátoddal van?

-Leszarom kivel van, én csak feltettem egy kérdést. Válaszolnál végre?

-Rémült és aggódik. Magához képest elég jól viseli.

-Gyűlölöm, hogy ezt tettük vele.

-Eddig sem volt valami szuper élete. Ezek után pedig már biztos nem is lesz. Mindjárt jövök. Kérsz valamit a büféből?

-Inkább azt mondd meg, hogy mikor mehetek el innen.

-Mivel nincs agyrázkódásod, pár napon belül kiengednek.

-Mit adtatok be nekik?

-Semmit. Lefizettem őket, hogy csinálják a dolgukat és semmit ne kérdezzenek.

-Köszönöm Liam.

-Na ezt már szeretem.-mosolygott önelégülten.

-Fordulj fel.-morogtam idegesen, majd miután kiment a kórteremből, a mobilom után kezdtem kutatni, hogy felhívhassam Alt, de sehol sem találtam. Talán nem is volt nálam, mikor behoztak. Felálltam, hogy Liam után mehessek. Kölcsön kell kérnem a telefonját, hogy beszélni tudjak Aliceszel. Már az ajtónál jártam, amikor meghallottam a hangját. Telefonált valakivel. Igen felébredt. Minden rendben. Megmondom neki. Ne aggódj. Hangoztak el a mondatok egymás után. Hamar visszafeküdtem, mielőtt Liam bejött volna.-Kivel beszéltél odakint?

-Te hallgatóztál?-nézett rám szúrós tekintettel. 

-Minek akadsz el mindenben? Mi lenne, ha csak válaszolnál és kész?

-Alice hívott, hogy mi van veled. Biztosítottam őt, hogy minden rendben.

-Beszélni akarok vele.

-Felejtsd el.-vágta rá azonnal, majd beleharapott sonkás szendvicsébe.

-Mit üzent nekem?-nem fogom ennyiben hagyni.

-Annyira kibírhatatlan vagy.-forgatta a szemeit.-Azt mondta, hogy amint tud, idejön. De addig is én fogok vigyázni rád, Zayn pedig őrá. 

-Amyékről nincs hír?

-Sikeresen megérkeztek a szüleihez. Jól vannak.

-Csodálatos.-sóhajtottam, majd óvatosan megtapogattam a varratot a szám sarkában.

-Ugye tudod, hogy nagy szarban vagy?-kérdezte Liam teli szájjal.

-Tisztában vagyok vele. És már tudom is mit fogok tenni.

-Ezt meg mégis hogy érted?-szemei összeszűkültek.

-Meg fogom ölni azt a barmot, aki elküldte hozzám Tomot.

-Megőrültél haver?!-rivallt rám.-Azt se tudjuk ki az!

-Nem érdekel. Máshogy nem úszhatom meg ezt a rohadt helyzetet. És te segíteni fogsz nekem.

Alice szsz.:

Idegesen dobolok az ujjammal a műszerfalon miközben Zaynt várom. Már vagy tizenöt perce bent van a benzinkúton. Kb fél órája jöhettünk el a kórházból, azóta csak veszekszünk. Irtó mérges rám, amiért csak úgy leléptem otthonról, és persze Harryre is nagyon ki van akadva. Nem is hibáztatom őt. 

Harry teljesen magán kívül volt. Nagyon megijedtem amikor összecsuklott a karjaim között. Most is bebizonyosodott, hogy milyen veszélyes dologban veszünk részt mi mindannyian. 

-Meg is van.-szállt be Zayn a kocsiba három cigarettás dobozzal a kezében.

-Erre aztán nagyon szükséged van.-morogtam.

-Tudom, hogy nem díjazod.

-Az nem kifejezés.-mondtam miközben magamra húztam a biztonsági övet. A szél vadul hordta a hópelyheket a kocsi ablaküvegén túl. Minden hófehér, a rádióból pedig halk karácsonyi zene szólt.

-Hogy érzed magad Szerelmem?-törte meg a csendet aggodalommal teli hangja.

-Őszintén szólva, nagyon megrémültem. Aggódom Harryért és Amyékért is. Már nem sokáig húzhatjuk ezt a helyzetet Zayn.

-Jól tudom. 

-Nem bírnám ki, ha elveszítenélek.-suttogtam, majd kezemet az övére simítottam.

-Nem is fogsz baby.-szorította meg finoman az ujjaimat.-Meg fogunk oldani mindent.

-Remélem.-sóhajtottam.-Ugye tudod, hogy be fogok menni hozzá?-tudom, hogy nem a legalkalmasabb helyzet, de muszáj ezt megbeszélnünk.

-Igen, tudom.-mondta mérgesen.-Nem értem milyen kapcsolat van köztetek Pöttöm.

Őszintén szólva én sem értem teljesen. Amit tudok az az, hogy szerelmes vagyok Zaynbe. Teljes szívemből szeretem őt és bármit megtennék érte. Ő számomra az igazi. Harry,...Harry pedig olyankor sétált be az életembe, amikor szükségem volt rá. Megerősített és olyan dolgokat mutatott meg a világból, amik nem éppen mondhatóak pozitívnak, mégis olyan szinten kötődöm hozzá, amit magam sem tudok megmagyarázni. Fontos számomra. 

-Elgondolkodtál.-szakította félbe a gondolatmenetemet Zayn.

-Igen, nos...-vettem egy nagy levegőt.-Nem tudom a választ.

Amy szsz.:

-Kicsim légyszíves ne ugrálj az ágyon.-kértem Edet miközben próbáltam válaszolni az SMS-ekre amikkel bombáztak engem a többiek. Talán nem volt túl jó ötlet ez az egész utazás, de úgy éreztem, nincs más választásom. Nekem most a fiam a legfontosabb és meg kell őt védenem bármi áron. 

-Amy!-szólított édesanyám a földszintről.

-Tessék!-válaszoltam miközben elindultam lefelé a lépcsőn Eddel együtt.

-Elkészült a kávé.-mosolygott rám. 

-És hol van apa?

-Kint dolgozik valamit a garázsban. Tudod, hogy milyen.-mondta, majd óvatosan leült egy székre a sok közül, melyek az asztal mellett sorakoztak. Láttam rajta, hogy fáradt. Nem csodálom, hisz már egyikük sem olyan fiatal. Már mindketten a hetven évhez közelítenek. 

-Mama, beleülhetek az öledbe?-futott oda hozzá rögtön. Anya csak elmosolyodott és mindenféle zokszó nélkül ölébe emelte unokáját, majd egy puszit nyomott a feje búbjára.-Szeretlek Mama!-bújt oda hozzá.

-Én is szeretlek titeket drága kis unokám!

Szemeim megteltek könnyel ahogy néztem őket. Bárcsak mindig ilyen nyugodt és szeretetteljes lehetne az életünk. Ez viszont csak egy távoli álom számunkra. Anyáék nem tudnak semmiről. Csak egy ártatlan családi látogatásnak tűnik mindez. Nem hagyhatom, hogy megtudják az életem legsötétebb titkát. Hatalmasat csalódnának bennem.

Alice szsz:

Miután Zaynnel bevásárolni is elmentünk, megfőztem az ebédet és egy kicsit kitakarítottam a házat. Zayn minden kívánságomat leste. Mindent megcsinált, amire megkértem őt, így hamarabb is végeztünk. Fél öt felé járhatott az idő, amikor hangos kopogás zaja keltette fel a figyelmünket.

-Ki lehet az?-fordultam Zaynhez.

-Fogalmam sincs.-mondta miközben megindult a bejárati ajtó felé feleslegesen, ugyanis a vendégünk nem zavartatta magát, kitárta az ajtót. Meghűlt bennem a vér amint megláttam alkoholtól megviselt arcát. Szemeivel rögtön megtalált. Feltűnően végigmért, majd Zayn felé fordult, akin látszott, hogy nem tudja mit tegyen a kialakult helyzettel. 

-Na mi az, be sem hívtok?-támaszkodott lazán a falnak.

-Neked itt semmi keresnivalód!-förmedtem rá, majd láttam, hogy Zaynnek is leesett, hogy ki a látogatónk valójában. 

-Kotródj innen.-szűrte a fogai közt mérgesen, majd fenyegetően közelebb lépett hozzá.

-Vegyél vissza haver. Nem miattad vagyok itt.-mondta, majd rám nézett. -A lányomért jöttem. Elviszem magammal.

-Hord el magad!-ordította Zayn, majd teljes erejéből meglökte az apámat, aki vékony testalkatának hála kiterült a járdán.

-Zayn.-futottam oda hozzá.-Hívnunk kell a rendőrséget.

-Az lesz az utolsó tetted az életben!-kiáltotta miközben felkászálódott a földről.-Nem vagyok egyedül, úgyhogy jobban teszed, ha engedelmeskedsz.

-Azt hiszed megijedünk tőled?!-Zayn egyre dühösebb volt. Féltem, hogy olyat fog csinálni, amit később megbánhat. 

-Jobban tennéd.-vigyorgott rá.

-Mégis miről beszélsz?-szóltam közbe zavartan.

- Én intéztettem el a kis barátodat.-látszott, hogy nagyon jól szórakozik az ijedtségemen.

-Az nem lehet.-hüledezve hátráltam miközben próbáltam észrevétlenül elővenni a telefont a zsebemből.

-Mi közöd neked ahhoz a bandához?-szólt közbe Zayn.

-Mielőtt lecsuktak volna,-kezdett bele.- én is a banda tagja voltam. Aztán történt pár incidens-rám kacsintott-ami miatt ki kellett szállnom a bizniszből. Miután kiszabadultam és a főnök is visszatért, kértem tőle egy kis szívességet. Nagy örömmel megtette nekem. 

-Pár incidens?-szörnyülködtem. Kezem ökölbe szorult a fejem pedig a szívdobbanásommal egy ütemben lüktetett. Ha nem érezném magam ilyen gyengének, egy percig sem haboznék tovább.

-Apa.-hallottam az ismerős hangot távolabbról.

-Fiam.-fordult meg, mire Zayn megragadta az asztali lámpát és alaposan fejbe verte őt vele. Azon nyomban összecsuklott az ajtó előtt. 

-Szép volt.-bólogatott Chris elismerően.

-Éppen időben.-mondta Zayn, majd a kezét nyújtotta neki üdvözlésképpen.

-Mit tegyünk vele?-kérdeztem türelmetlenül.

-Megkötözzük és levisszük a pincébe.-válaszolta Chris.

-Nem tehetjük, mivel ő is tagja annak a bandának, akik elintézték Harryt és akik Amyéket is keresik.-magyarázkodott Zayn.-Minél hamarabb el kell őt tüntetnünk innen.

-Kiviszem a városon kívülre.-vállalkozott Chris.

-Zayn menj vele.-fordultam felé.

-Nem hagylak egyedül.-ellenkezett.

-Én addig bemegyek Harryhez.

Zayn elhúzta a száját. Tudtam, hogy nem tetszik neki az ötlet, de nem engedhettem el Christ egyedül az apámmal. Túl veszélyes lenne. 

-A kórházban biztonságban leszek.-győzködtem Zaynt. Sóhajtott egy nagyot, majd Chris felé fordult.

-Induljunk.