2020. december 24., csütörtök

II./Chapter fourty/BEFEJEZŐ RÉSZ

Kedves Olvasóim!
El sem hiszem, de elérkeztünk a történet végéhez. Sok év után újra ihletet kaptam az íráshoz, így ismét belevágtam. Egy percig sem bánom ezt a döntést. Köszönöm a barátnőmnek a támogatást <3 és persze mindenkinek, aki velem tartott ezen a hosszú úton és a véleményével hozzájárult a történet sikerességéhez. Jó olvasást az UTOLSÓ részhez, ami egy kicsit hosszabbra sikeredett, remélem nem bánjátok. Ha módotokban áll, írjatok egy értékelést. Köszönet még egyszer. Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
HAVE FUN!


A napok csigalassúsággal teltek miközben az én gondolataim állandóan csak Harry körül forogtak. Zayn mindent megtett, hogy változtasson ezen, de sajnos nem sikerült. Amióta elment, semmi életjelet nem adott magáról, pedig jól tudja, hogy mennyire aggódom érte. Sokszor eszembe jutott az is, hogy talán már nincs is köztünk. Ettől a gondolattól általában felfordult a gyomrom, úgyhogy gyorsan el is hessegettem. Nem tenne olyat. Remélem...
Miközben a teljes zűrzavar és az egyéb teendők közepette igyekeztem tartani magamat, a többiekkel közösen gyönyörű díszekkel és a karácsonyfával varázsoltuk meghittebbé az ünnepet. Már így is el voltunk késve ezekkel a teendőkkel, ugyanis holnap Karácsony. 
Nincs is ennél szebb dolog az évben. Még ha a vér szerinti családom nagy része már nincs is mellettem, én mindennél jobban várom, hogy örömet szerezhessek azoknak, akiket igazán szeretek.  
-Ha még egyszer csalsz, esküszöm, beverek egyet.-fenyegetőzött Liam miközben hevesen keverte újra a kártyapaklit. Zayn sunyi mosollyal kacsintott rám, majd átkarolt és magához húzott.
-Ne fáradj Liam, nem bírja ki, hogy ne csaljon.-mondtam nevetve. 
-Ez nem igaz! Nem csaltam!-mentegetőzött rögtön.
-Tudod kinek meséld ezt be.-mondtam, majd kuncogni kezdtem. Zayn hosszú percekig csak a mosolyomat figyelte, mintha már vagy ezer éve nem látta volna. Talán így is van...
-Még egy menet?-szakította félbe Liam a pillanatot.
-Még jó! Szívesen verem el a segged még egyszer.
-Kapd be Zayn!-kiáltott fel nevetve. 
-Beszállhatok én is?-kérdezte Chris miközben lépdelt lefelé a lépcsőn. 
-Mindenkivel elbírok.-jelentette ki Zayn.
-Azt majd meglátjuk.-mosolygott Chris, majd leült közénk.
-Csinálok egy kis popcornt.-mondtam, majd a konyha felé vettem az irányt. Azóta sem hallottam semmit Amyékről. Valószínűleg elmenekültek Eddel, hogy ne legyen közük ehhez az egészhez soha többé. Őszintén szólva eléggé hiányoznak. Közel kerültek a szívemhez mindketten a történtek ellenére is. Ki tudja, lehet majd egyszer újra láthatom őket.
-Feléred, Pöttöm?-kiabált Liam.
-Haha!-kiabáltam vissza gúnyosan, majd amilyen halkan csak tudtam, odahúztam egy széket a szekrény elé. 
-Tudom, hogy nem.-ijesztett meg Liam mielőtt felállhattam volna.-Ebben az állapotban pedig-tekintete a hasamra tévedt.-nem ajánlatos mindenre felmásznod.
-Rendben.-sóhajtottam, majd odaengedtem őt.-Köszi.-mosolyogtam miután a kezembe adta a zacskót.
-Bármikor.-kacsintott rám, majd hátat fordított és visszament a többiekhez. 


*Másnap*
Már korán reggel felkeltem, hogy mindennel elkészüljek, mire a vendégek megérkeznek. Igazából most, hogy így alakult a helyzet, már csak Liamet, Christ és Niallt vártuk vacsorára. A többiek ugye felszívódtak.
-Mit segíthetek?-kérdezte Zayn. A konyhában már teljes káosz uralkodott.
-Állj neki mosogatni kérlek.-válaszoltam miközben a halat paníroztam estére.
-Igen is!-nyomott egy puszit az arcomra, majd nekikezdett a munkának. 
Nagyon izgatott voltam az este miatt, de Harry még mindig nem ment ki a fejemből. Vajon hol lehet most? Mit csinál? Nem kíváncsi ránk?
Biztos vagyok benne, hogy nagyon megbántottam őt. És abban az állapotban amiben akkor volt, bármire képes lehetett. Egyre jobban aggódom érte. 
-Ne aggódj!-tette a vállamra a kezét Zayn. Mintha csak a gondolataimban olvasna.-Biztos, hogy nem esett baja. 
-Nem tudhatjuk.-ráztam a fejem. 
-Hidd el, én ismerem Harryt. Nem az a puhány fajta.
-Igen.-sóhajtottam.-Erre már én is rájöttem. 


Egész nap a konyhában sürögtünk-forogtunk, mire elkészült minden úgy, ahogyan terveztük. A lakás is ünnepi díszbe volt öltöztetve, már csak mi voltunk hátra. Éppen a zuhanyban álltam, amikor hirtelen apró neszeket hallottam meg a hálószoba felől. Pont elkészültem, úgyhogy elzártam a vizet és egy törölközőbe csavartam magam, majd a hajamat is. Gyors léptekkel nyitottam ki a szobába vezető ajtót. Üres volt. Egy percig azt hittem.... Biztos csak képzelődtem. 
-Készen vagy Szerelmem?-kérdezte Zayn miközben jött felfelé a lépcsőn.
-Igen.-válaszoltam, majd egy puszit nyomtam az arcára.-Jobb lesz, ha te is elkezdesz készülődni, mert a vendégek mindjárt itt lesznek.
-Megyek.-mosolygott, majd ő is a fürdő felé vette az irányt.


Már éppen csak a szájfényt kentem fel a számra mikor hirtelen megszólalt a csengő. Már ennyi az idő?
-Nyitom!-kiabált fel Zayn. Ő már rég elkészült. Hát persze, hisz mennyivel könnyebb a férfiaknak. Gyorsan megigazítottam a tűzpiros testhez simuló ruhámat és már rohantam is lefelé a lépcsőn. 
-Szia Liam!-üdvözöltem mosolyogva.-Boldog Karácsonyt!-öleltem át boldogan.-Olyan jó, hogy itt vagy!
-Köszönöm szépen, nektek is! Milyen csinos vagy.
-Köszönöm.
-Gyere beljebb.-mondta Zayn.-Egy pohár bort?
-Jöhet.-válaszolta miközben letette az ajándékokat a fa alá.-Én vagyok az első?
-Igen.-válaszoltam.
-Zayn, tudod ki hívott ma?-kérdezte miközben odaült a pulthoz.
-Ki?
-A volt menedzserünk.
-Mit akart?
-Boldog Karácsonyt kívánt és elmondta, hogy ő tette le az óvadékot.
Zayn szemei majd kiestek a helyükről.
-Én is pont így reagáltam. 
-De hát mégis miért?-szóltam közbe meglepetten.
-Reméli, hogy visszamegyünk és folytatjuk a zenélést. 
-Mégis milyen hírünk lenne ezután?-kérdezte Zayn miközben letette a boros poharat Liam elé. 
-Azt mondta, szóljak mindenkinek és gondoljuk át a dolgot. 
-Hát nem tudom haver. Bevallom, hiányzik a bandázás, de szerinted lenne rá esélyünk, hogy újra sikeresek legyünk?
-Idővel lehet, hogy sikerülne.
Ismét a csengő zaja szakította félbe a beszélgetésünket.
-Megyek.-mondtam. 
Chris és Niall álltak az ajtóban. Őket is boldogan üdvözöltem, majd Zayn töltött nekik is egy-egy pohár bort. Önfeledten beszélgettünk és nevetgéltünk együtt. Nagyon jó érzés volt, már nagyon régóta erre vágyom. Már csak egy ember hiányzik a teljes boldogságomhoz. Titkon reméltem, hogy betoppan, de valahogy nem úgy néz ki a helyzet. 
-Megyek, lehozom a csomagokat.-mondtam, majd elindultam a lépcső felé.
-Segítsek?-kérdezte Zayn.
-Nem kell, köszönöm.-mosolyogtam rá. Végigtrappoltam a folyosón, már éppen be akartam nyitni a szobába, mikor újra hangokat hallottam odabentről. Megfagyott bennem a vér. Határozottan megragadtam a kilincset és benyitottam. Az ablak tárva nyitva volt, s ahogy beszűrődött a fény, egy emberi alak rajzolódott ki a sötétben. Lassan közeledni kezdett felém.
-Harry?-kérdeztem reménykedve.
-Szia Szépségem.-mondta miközben megfogta a kezemet. Hatalmas kő esett le a szívemről. Annyira örülök, hogy jól van. 
-Hol voltál?
-Egy régi barátnál töltöttem az elmúlt napokat Liverpoolban.
-Miért nem írtál, vagy hívtál?-kibuktak a könnyeim.
-Kellett egy kis idő, hogy lenyugodjak és átértékeljem a helyzetet. Tudom, hogy nagyon rosszul reagáltam legutóbb. Még most is-nagy levegőt vett-elég nehéz visszatartani az indulataimat.
-Harry én úgy aggódtam érted!-mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem őt és mélyet szippantottam férfias illatából amit annyira szeretek. 
-Te is nekem Al. De én most valóban búcsúzni jöttem. 
-Micsoda?-húzódtam el.
-Most már értem, hogy én itt felesleges vagyok. Hiába akarom a szerelmed, te már valaki mást szeretsz. 
-De nekem szükségem van rád.-mondtam keservesen.
-Nem Al. Neked nem rám van szükséged, hanem Zaynre. Ő az, aki valóban megérdemel téged. Most már tudom. 
-Kérlek ne hagyj el.-könyörögtem keservesen.
-Nem hagylak el Alice.-simította kezét az arcomra.-De meg kell értened, hogy ebben a történetben nekem már nincs helyem. 
-És mégis hová mész?-kérdeztem szipogva.
-Olaszországba. 
Mellkasomban mély fájdalom nyilallt. Percekig csak hallgattunk mindketten.
-Csodálatos utazás volt a kettőnk kalandja Al. De sajnos most véget kell, hogy érjen. Talán majd egyszer, egy másik életben, ahol nem vagyok ennyire önző és seggfej, együtt lehetünk. Addig is pedig arra kérlek, hogy sose felejts el és gondolj rám jó szívvel.-mondta, miközben tenyeremet a szíve fölött lévő tetoválásra simította, majd a kezembe nyomott egy kis dobozkát.-Boldog Karácsonyt.-hajolt közelebb.-Szeretlek.-suttogta a fülembe, majd száját az enyémre tapasztotta. Kétségbeesetten csókoltam őt miközben csak arra tudtam gondolni, hogy ez az utolsó alkalom, hogy láthatom őt. Hirtelen elhúzódott.
-Boldog Karácsonyt!-suttogtam rekedt hangon.-És én is szeretlek téged Harry. 
-Ég veled Szépségem.-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Te se felejts el engem soha!-ragadtam meg a karját.
-Nem foglak. Megígérem.-azzal megfordult és az ablakon át el is tűnt. Mintha itt sem lett volna...


Harry szsz.:
-Hová lesz?-kérdezte a taxis miközben beültem az anyósülésre.
-A reptérre.-válaszoltam, majd bekötöttem a biztonsági övet. Fura érzések kavarognak bennem. Megkönnyebbülés, béke, szomorúság. Főként a szomorúság az ami nyomja a lelkemet. Nehéz itt hagynom Őt, de tudom, hogy ez a helyes választás. Annyira görcsösen ragaszkodtam hozzá és nem vettem észre, hogy mindezzel csak ártok neki. Csak magamnak akartam őt, senki másnak. 
-Minden rendben, uram?-szakította félbe a gondolatmenetemet a sofőr. Könnyes arcomat figyelte amit megvilágítottak az utca fényei. Még egymagamban is utálok bőgni, nemhogy mások előtt. Alice teljes mértékben megváltoztatott engem. 
-Igen, minden rendben.-válaszoltam miközben letöröltem a könnyeimet. 
Ma végleg elhagyom ezt a várost. Magam mögött hagyom a sok szarságot amit elkövettem itt. Egyedül Al emléke miatt lesz érdemes visszagondolnom erre a helyre. Meg persze a fiúk is sorsdöntő szerepet játszottak az életemben. Nem szép tőlem, hogy búcsú nélkül lelépek, de jobb lesz így. Elkezdem végre igazán élni az életemet, magammal foglalkozni és remélni, hogy még tartogat nekem szép dolgokat a jövő. 


*Két évvel később*
 
Alice szsz.:
-Megmelegítenéd egy kicsit a tejet?-kértem meg Zaynt miközben Róza baba az ölemből bámulta a TV-t.
-Máris.-mondta, majd nyomott egy puszit mindkettőnk fejére. 
-Köszönöm.-mosolyogtam rá boldogan. Mióta megszületett a kislányunk, Zaynnel szinte elválaszthatatlanok vagyunk. Imádjuk egymást és mindig mindent együtt csinálunk. Soha életemben nem voltam ilyen boldog, mint most. Úgy érzem, végre a helyére állt minden. Eljött az idő, hogy végre a boldogság is szerepet játsszon az életemben.
-Lefektetem én.-mondta Zayn miközben visszatért a cumisüveggel és óvatosan kivette a kezemből Róza babát. 
-Mindjárt én is ott vagyok, csak kicsit összepakolok itt.
-Rendben Szerelmem.-mosolygott rám, majd elindult felfelé a lépcsőn. Felálltam, hogy nekikezdjek a rakodásnak, mikor hirtelen megállt a szívem egy pillanatra. Egy igencsak ismerős nevet hallottam meg a TV-ből. Hamar felhangosítottam.
-Harry Styles az újonnan felfedezett, rendkívül sikeres modell eljegyezte várandós barátnőjét.
-Ezt nem hiszem el.-suttogtam magam elé mosolyogva. Harry olyan másképpen nézett ki. Boldognak tűnt. Igazán boldognak. Akárcsak én. A sok szenvedés után végre olyannak látom őt, amilyennek lennie kell. Amit megérdemel. Harry jó ember. A gonosz tettei ellenére megérdemli a megbocsátást és a boldog életet.
-Al!-kiáltott Zayn az emeletről.
-Jövök!
A könnyek csak gyűltek és gyűltek a szemeimben miközben a karomon lévő karkötőt bámultam. Ezt a kis ékszert rejtette az a dobozka amit Harry aznap este a kezembe nyomott. Azóta is hűségesen hordom és ahogy megígértem neki, boldogan gondolok vissza az együtt töltött időre. Elfelejteni pedig soha nem fogom amíg élek. Örökké a szívemben őrzöm a közös emlékeinket, amellyel szebbé tette az életemet. 
Mosolyogva töröltem le a könnyeimet és elindultam az izgalmas kalandokkal teli életem felé, ahol nincs többé szomorúság, csak Róza baba, én és Zayn. 


Vége

2020. december 13., vasárnap

Kedves Olvasóim!

 A következő részt december 24-én fogom közzétenni. Valószínűleg mindnyájatok az ünnepre fog koncentrálni, de hatás miatt úgy döntöttem, aznap lesz olvasható. Ez egyben az utolsó rész is lesz a blogon, amivel befejezem Alice kalandos történetét. 
Gondolkodom rajta, hogy indítok egy újabb blogot egy másik témában. Mit szólnátok hozzá? Írjatok véleményt bátran!
További szép estét! :* <3  

2020. december 11., péntek

II./Chapter thirty-nine

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Meghoztam a következő részt sajnos egy hét késéssel. Remélem nem haragszotok miatta. Jó szórakozást! HAVE FUN!


Talán akkor láttam utoljára ilyen állapotban Harryt, amikor a hotelba mentem utána. De lehet, hogy ez most egy fokkal rosszabb. 
-Helyezd magad kényelembe.-intett a kanapé felé.
-Köszönöm, inkább nem. 
-Akkor ácsorogj csak ott.-mondta miközben szinte "lezuhant" a kanapéra.-Minek jöttél?-nézett a szemembe. Ijesztő volt a tekintete. Most először feszélyezett voltam a társaságában a félelem miatt.
-Nem is tudom. Jobb ha most megyek.-fordultam volna meg, mikor utánam szólt.
-Ne menj el kérlek! Alice muszáj mondanom neked valamit, mert már nem bírom magamban tartani. Egyszerűen beleőrülök ebbe a helyzetbe.
-Harry én...
-Csak hallgass meg kérlek.-intett le. Ahhoz képest, amilyen állapotban volt, egész érthetően kommunikált.-Amikor először megláttalak, nem gondoltam, hogy ilyen érzéseket fogsz kiváltani belőlem. Olyan más vagy, mint a többi lány és én akarlak téged mindenkinél jobban.-szívem összeszorult.-Olyan dolgokra ébresztettél rá, amiket eddig egyáltalán nem tartottam fontosnak. Tudom, hogy a kettőnk kapcsolata elég....-nagyot sóhajtott.-furán indult.-már nem fájó szívvel gondolok vissza azokra az időkre, amikor Harry a kelleténél is több fájdalmat okozott nekem.-De úgy érzem, azóta teljesen más ember vagyok. Jobb ember. 
-Ebben én is teljesen biztos vagyok. 
-Van esélyem arra, hogy engem válassz?
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Tudom, hogy szeretsz engem!
-Én....
-Ne tagadd!-állt fel, majd közelíteni kezdett felém. Mikor hirtelen már nem tudtam tovább hátrálni, felnéztem rá. Kétségbeesett volt. 
-Én Zaynt szeretem.-suttogtam.
-Nem teheted ezt velem.-mondta miközben megtámaszkodott a fejem mellett a falon.
-Fontos vagy nekem Harry!-simítottam a kezemet az arcára.-Nem bírnám ki, ha elveszítenélek, úgyhogy kérlek!-néztem a szemébe.-Ne kényszeríts, hogy válasszak. Nem tudnám megtenni.
-Én meg nem tudok így élni.-tekintete megváltozott. -El kell tűnnöm innen. Nem akarlak látni többé.
-Ne menj el kérlek!-ragadtam meg a kezét amint megfordult.-Én azt akarom, hogy maradj itt velünk.
-Veletek?-hangjából mélységes gúny hallatszott.-Ezt mégis hogy gondolod?
-Én nem tudom, csak kérlek, ne menj el.-szemeim már úsztak a könnyben miközben kétségbeesetten próbáltam visszatartani Harryt.
-A bőgéssel semmit nem fogsz elérni.-hátat fordított, majd visszasétált a kanapéhoz.
-Tudom, hogy te is egész délután itt bőgtél!-vágtam vissza sértődötten. Teste megfeszült. 
-Mintha érdekelne.-suttogta.
-Igen is érdekel, szerinted miért vagyok itt?!-szinte már kiabáltam.
-Nem tudom, úgyhogy beszélhetnél végre, hogy aztán elhúzhassak innen!
-Terhes vagyok!
Harry tekintete fagyossá vált. Mintha összedőlt volna benne egy világ. Szörnyen bántott a tudat, hogy mit érezhet most.
-Ezek után akkor...-nagy levegőt vett.-nincs is miről beszélnünk.
Megragadta a kabátját, majd öltözködni kezdett. Kétségbeestem. Nem tudtam elképzelni, hogy mire lehet képes ebben az állapotban. Nem akartam, hogy kárt tegyen magában, vagy bárki másban. Minden erőmmel próbáltam őt visszatartani, kevés sikerrel. Fogta a hatalmas bőröndjét és elment. Itt hagyott. Ezúttal talán örökre. 

Hangos zajjal csapódott be mögöttem az ajtó miután beléptem a házba. Zayn sehol nem volt, úgyhogy bátran folytattam tovább a sírást, ahogy az elmúlt fél órában is tettem. Nem tudom elhinni, hogy ez történt. Annyira szerettem volna, ha minden jól alakul. Egy röpke pillanatra teljesen tökéletesnek is tűnt minden. Aztán puff...összeomlott. Akárcsak a lelkem. Annyira kétségbeesetten próbáltam megmenteni ezt a helyzetet. Elbuktam.
-Al, te vagy az?-lépdelt lefelé Zayn a lépcsőn.
-Én vagyok igen.-válaszoltam miközben gyorsan letöröltem a könnyeimet. De hiába. Zayn jól látta, hogy mi a helyzet.-Elment.
-Biztos vagy benne?-ölelt magához szorosan.
-Igen, ezúttal biztos vagyok benne.
-Talán így mindenkinek jobb.
-Nekem nem!-húzódtam el tőle mérgesen.-Hát nem érted, hogy ő is ugyanolyan fontos nekem, mint te vagy?!
-Sajnálom.-sóhajtotta.
-Szerettem volna, ha minden tökéletes! Ahogy elképzeltük.-hajtottam le a fejem.
-Sajnos a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy szeretnénk.
-Nekem valahogy sosem alakulnak úgy.-nyögtem keservesen, majd fogtam magam és nekiláttam a mosogatásnak. Meg kell békélnem a helyzettel, hogy Harry nem akarta ezt az egészet. Hogyha jobban belegondolok, meg is tudom érteni. Csak egyszerűen nem vagyok képes elengedni őt.