Chapter fifty-five (long part)

Sziasztok Kedves Olvasóim!
A következő egy iszonyú hosszú rész lett!
Sok-sok szeretettel írtam és remélem tetszeni fog!
Kérlek titeket,sok kommentet írjatok!
Köszönöm,jó olvasást!!!!:))








Feltámaszkodtam a térdemre ,majd halkan kinyitottam az ajtót és mászni kezdtem kifelé remélve,hogy nem veszi észre.Bár nem sok esélyt láttam abban,hogy bármilyen  messze jutnék.De egy próbát megér nem?
-Állj csak meg!-ragadta meg a derekamat és visszahúzott a szobába,majd felkapott és az ágyra fektetett.-Nem tudsz túl járni az eszemen.Jegyezd meg!Én mindig két lépéssel előtted járok.-fölém mászott,térdeivel közrefogta a derekamat,két kezével pedig a fejem mellett támasztotta magát miközben lehajolt hozzám.Hamar elfordítottam a fejem.Kuncogni kezdett.-Nézz rám Al!-kérte.Továbbra is kifelé bámultam az ablakon.-Azt mondtam nézz rám!-parancsolta már keményebb hangon.-Al!-simította végig tenyerét az arcomon.Összeszorítottam a szemeimet.
-Ez...fáj.-nyögtem mikor egyre erősebben ölelte körül testemet lábaival.
-Nézz rám.-kérte újra,mire felé fordítottam tekintetem.-Na!Sokkal jobb.-vigyorodott el,majd orrával simogatni kezdte az arcomat.Szívem majd˙ kiugrott a helyéről ahogy puha bőre az arcommal érintkezett.-Tudod mennyi lány vágyna arra amit te most megkapsz tőlem?-búgta a fülembe.
-Egy cseppet sem érdekel.
-Igazán?-távolodott el.
-Igazán.
-Nem akarsz mindabban részesülni amiben az előtted lévők?
Feltört bennem a düh.Mit gondol mi vagyok én?
-Nem.
-Soha nem panaszkodtak.-suttogta.Éreztem ahogy az arcom eltorzul az undortól.-Úgy vélem elég gyakorlott vagyok már.-eltűrt egy tincset az arcából.-De gondolom te még szűz vagy.-tüdőmben akadt a levegő.Ne Alice!Nyugodj meg!-Ők már nem voltak.-az a piszkos mosoly még mindig ott ült elégedett arcán.-Vagy...te sem vagy az?Meddig jutottatok el Zaynnel?
-Semmi közöd hozzá!-csattantam fel,mire megfogta vállaimat és visszatolt a párnára.
-Nyugodj meg!Most beszélgetünk.-hajolt közelebb.-Hacsak nem akarsz mást csinálni.
-Nem.-vágtam rá azonnal.
-Gondoltam.-mosolyodott el.-Szóval?-kissé balra döntötte a fejét miközben lágyan benedvesítette telt ajkait.
-Mi van?
-Szűz vagy még?
-Ehhez neked semmi közöd Harry!És szállj már le rólam!-próbáltam eltolni magamtól,de nem jártam sikerrel.Sokkal több erő van benne,mint bennem.Ami eddig is nyilvánvaló volt.Nem is tudom minek próbálkoztam.
-Nem fogsz válaszolni?
-Ha leszállsz rólam.
-Itt én szabom a feltételeket.Vagy beszélsz,vagy fájni fog.
-így próbálod megszerezni magadnak a nőket?
-Nem.Csupán így hajlandóak engedelmeskedni.
-És szerinted ez jó?
-Most én kérdezek.-sóhajtottam.-Válaszolj már!-két kezét a bordáimra simította,majd majd ujjait lágyan a csontjaim közé nyomta.Keservesen nyögtem fel kezei közt,mire elmosolyodott.-Nem értem miért állsz ellen nekem.-mondta miközben egyre erősebben masszírozott.Rettenetesen fájt ahogy ujjai a csontjaim közé mélyedtek.Legszívesebben ordítottam volna,de nem tettem.Nem adtam meg neki azt az örömet.Mikor a helyzet kezdett eléggé kritikussá válni,megragadtam bicepszét körmömet pedig teljes erőmből a bőrébe mélyesztettem.Felszisszent,majd kuncogni kezdett s újabb,erősebb mozdulatokkal folytatta.
-Harry!-nyögtem keservesen.-Elég már!
-Válaszolj.
-Jól van!Csak fejezd már be!
Tenyerét a sajgó részre fektette,majd lágyan simogatni kezdte.Elmélyülten figyelte ahogy lélegzetem egyre lassabbá válik,majd a szemembe nézett.
-Nem hallom.
-Igen.-suttogtam.
-Tessék?
-Igen.-mondtam már határozottabban.Nem kell tudnia semmiről.
-Gondoltam.-nevetett.-Zayn túl puhap....
-Harry!-szóltam rá miélőtt kimondta volna.
-Sajnálom.Tudom,hogy fáj,de ez az igazság.
-Nem kapok levegőt.-mondtam miközben körülöleltem magam.Minden mozdulat fájt.Mi a francot tett velem?Ha így folytatja tényleg meg sem fogok tudni mozdulni.
-Ne aggódj!El fog múlni.-mondta,majd megragadta a felsőm alját amit feltűrte egészen a melltartómig.Nem volt erőm harcolni ellene.Egyszerűen nem...-Nem olyan vészes.-lehajolt,majd puha ajkaival érintette a fájdalotól lüktető felületet.Szívem zakatolt a mellkasomban.Mégis mit művelek?Ez nem én vagyok!Zayn!Hol van Zayn?
-Harry...-suttogtam,de nem reagált.Tovább csókolta végig a bőrömet mindenhol ahol fájdalmat okozott.Haja csiklandozta a hasamat ahogy fejét óvatosan a testemre fektette.
-Jobb?-kérdezte halkan.
-Nem.-próbáltam feltámaszkodni,de nem tudtam annyira szúrt az oldalam.-Harry mit tettél velem?-kérdeztem könnyes szemmel.
-Tudom,hogy kibírod!Muszáj erősnek lenned Al!
-Te nem vagy normális!Még nem vagyok itt három órája,de már olyan szinten bántalmaztál,hogy képtelen vagyok lábraállni!-törtem ki dühösen.
-Ez mind nem történt volna,ha engedelmeskedsz!-vágott vissza.
-Vigyél haza most!
-Nem.
-Azt mondtam vigyél haza!-kiabáltam,de mintha meg se hallotta volna.
-Ne játsz a türelmemmel.
-Te pedig ne játsz velem.
-Te nem tudod milyen az,ha én játszom egy nővel.Hidd el,nem így néznél ki.
-Ezt meg hogy érted?
-Szeretem a.....durva dolgokat.-szája féloldalas mosolyra húzódott,az én arcomon bizonyára a félelem ült ki.Na meg persze az undor.-De ne aggódj!Neked nincs okod félelemre.Még.-hajolt le az arcomhoz,ajkaival felszántotta arcom minden egyes szegletét.
-Nem vagy normális....-suttogtam miközben ujjaimat hosszú,göndör hajába akasztottam,majd lágyan felhúztam őt.
-Lehet.Amint meglátlak még a józan eszem is elvesztem.
-Harry te nem szeretsz engem.
-Jól mondod!Én senkit nem szeretek.
-Akkor mi ez az egész?
-Jó a segged és jók a melleid.
-Ennyi vagyok számodra?
-Úgy nagyjából.-szemeimbe könny szökött.Mégis hogy mondhat ilyet?Miért?-De emiatt ne légy szomorú.Én soha nem voltam szerelmes és nem is leszek.Számomra ez csak szórakozás.
-Hogy van szíved így kihasználni másokat Harry?
-A világ így működik Al.Hol láttál te  kedves,becsületes,igaz embert utoljára?-csendben figyeltem az arcát.-Na erről beszélek.
-És szerinted ez jó?
-Miért az jobb,hogy egy gyilkosba vagy szerelmes?
-Jobb,mitha beléd lennék!-mondtam dühösen.
-Ezt gondold át jól.Mellettem sokkal jobb helyed lenne hidd el.
-Látom.-simogattam meg lágyan az oldalam.
-Egy pár alkalom után megtanulnád,hogy amit mondok,azt kell csinálnod!
-Én nem akarok egy olyan ember mellett élni,aki egy tárgynak tekint engem.Nekem szeretetre van szükségem.
-És azt hiszed  Zayn mellett ezt megkaphatod?
-Megkaptam,míg közbe nem avatkoztál.
-Na persze.Nem ilyen a világ Al!Ennél sokkal durvább és ha nem harcolsz,elbuksz.Ez tény.
-Felesleges a harc,ha nincs miért.
-Pontosan.
-Te miért harcolsz?
-Pillanatnyilag érted.
-Én nem lehetek a tiéd.Már másé vagyok.
-Ezen lehet változtatni.
-És mi van,ha nem akarok?
-Azt senki nem kérdezte,hogy te mit akarsz.
-Mire kellek én neked voltaképpen?
-Nem kell minden kérdésedre választ adnom.-hajolt közelebb.
-De én tudni szeretném.
-Várd ki a végét és meglátod.
-Fájni fog?-remek kérdés......biztos akarom tudni a választ?
-Az tőled függ.
Kifújtam a levegőt.
-Leszállsz rólam kérlek?-kérdeztem nyögdécselve.
-Miért?
-Mert már nem sokáig bírom így.
-Egy csókért cserébe.
-Szó sem lehet róla.-mondtam rögtön.
-Akkor végignézem ahogy megfulladsz.Nekem úgy is jó!
-Harry!-kiabáltam dühösen.
-Szólj ha megfontoltad az ajánlatot.-mondta miközben teljes súlyával rám nehezedett.Lehúnytam a szemeimet s próbáltam higgadtan lélegezni és nem pánikba esni.Tudtam hogy Harry mindenféle akadály nélkül képes lenne a véksőkig elmenni.Vajon mit élvez ebben?Mitől jó neki ez?Ahogy a tüdőm egyre nehezedett sírni kezdtem.Rengeteget bőgök mostanában.-Tudod hogy nincs választásod.Hacsak nem akarsz meghalni.
Nem.Nem.Nem!Nem akarom megcsalni Zaynt!Én teljes szívemből szeretem őt.De ha most...nem teljesítem amit kér....Muszáj megtennem.
-Rendben!-kiáltottam fel,mire kissé felemelkedett én pedig végre levegőhöz jutottam.
-Csókolj meg Al!-hajolt közel hozzám.
-Képtelen vagyok megmozdulni.-mondtam keservesen.
-Most már látod mire vagyok képes.-mosolyodott el.Én meg ismét sírásba kezdtem.-Na!Ne sírj már!-ujját végighúzta arcomon.-Inkább mosolyogj.Azt jobban szeretem.-üres tekintettel bámultam rá.-Nem?Hát jó.Akkor majd én segítek.-mondta,majd ajkait az enyémre tapasztotta.Lágyan csókolt miközben a sajgó oldalamat cirógatta ujjaival.Nem tudom miért,de szinte megnyugtatott ezzel a gesztussal.Harry nagyon furcsa hatással van rám.Felnyögtem mikor hirtelen erősebben szorított.Mintha mérges lenne.Vagy csupán...izgatott.Miután elhúzódott tőlem,mélyen a szemembe nézett.-Élvezted?
-Nem tudom.
-Ez nem válasz.
-Nem értelek.-ráztam a fejem.
-Mit nem értesz drága?
-Hogy miért...és hogyan...
-Pihenned kellene.-suttogta,majd lemászott és ismét a szekrényhez sétált.-Én lezuhanyzom.Addig várj itt.
-Mintha képes lennék bárhová is menni.-mondtam flegmán.
-Sietek.-kacsintott rám,majd elhagyta a szobát.Lassan felültem és nekitámaszkodtam az ágy háttámlájának.Mindeközben pedig azon gondolkoztam,vajon hogy fogok tudni kikerülni innen.Hogy fogok megszabadulni Harrytől.Vagy hogy elenged e egyaltalán.De nem tarthat fogva örökké.Hisz....valakinek csak hiányoznék.Zayn...
Annyira hiányzik.
Az ágy széléhez csusszantam,majd lábujjhegyre állva sétáltam oda a tükörhöz.Így is rettenetesen fájt,de kibírható volt.Mikor felhúztam a felsőmet,szemeim elkerekedtek.Hatalmas lila foltok díszelegtek a melltartóm alatt a bordáimon.Harry ujjnyomai...
-Te jóságos ég.-sóhajtottam miközben óvatosan végigsimítottam a hatalmas lila foltot mindkét oldalon.Még mindig nehezen szedtem a levegőt,de a főbb fájdalom szerencsére alább hagyott.Miután már nem bírtam lábujjhegyen állni többet,visszaültem az ágyra.Vajon Harry mit tervez velem?Talán megerőszakol?Vagy pokollá teszi az életemet?Vagy....megöl?
Annyi gondolat kavargott a fejemben és nem tudtam melyik mondható ésszerűnek.Valószínűleg egyik sem.Vagyis ki tudja.Bármi megtörténhet...főleg  Harry mellett.
-Készen vagyok.-lépett be a szobába.-Te nem akarsz megfürdeni?
-Nem.-szerencsére nem erőltette a dolgot.Végül is most kötötte be a lábamat.Mi értelme lenne megfürödni?Meg hát hogy képzelte,hogy én majd egyedül beállok a zuhanyzóba?Biztos,hogy nem így képzelte.Harrynek ennél sokkal mocskosabb a fantáziája.
-Harry!-szólítottam meg kedvesen miközben megint a szekrényben keresgélt.
-Tessék.
-Mikor mehetek haza?
-Akár most is elindulhatsz.
-Mikor VISZEL haza?
-Azt még nem tudom.Jó lenne,ha addig itt maradnál amíg meggyógyulnak a sebeid és képes leszel járni.
-Mi?-kérdeztem kerek szemekkel.
-Azt mondtam...
-Hallottam!-szakítottam félbe.-De...az több napba is beletelhet.Vagy akár hétbe.
-Pontosan.-mosolyodott el.-Így legalább jól megismerjük egymást.Zaynnel úgyis a szakítás küszöbén álltok,a bátyádat meg elintézem.
-Ez nem igaz!-kiabáltam mérgesen.
-Miért nem keresett még eddig szerinted?
-Fogalmam sincs...
-Mert nem érdekled őt.Ennyi.
-Ez mind hazugság.Félre akarsz vezetni.
-Igen.A jó útra.
-Mit fogunk csinálni egész nap?!
-Öhm...-mökögött miköben felém fordult.-Azt nem tudom.Van pár filmem ha érdekel.
-Ja...persze.-hajtottam le a fejem.
-De ha gondolod szívesen elszórakoztatlak.-mosolyodott el.
-Komolyan itt kell maradnom?-néztem rá szomorúan.
-Igen.Meg kell értened.
-Nem akarom!
-Majd én teszek róla.-mondta,mad ledobta a törülközőt és nekem tátva maradt a szám.-Tetszik?-kérdezte mosolyogva mikor észrevette,hogy őt bámulom.
-Nem.-vágtam rá azonnal,mire felvette a felsőjét és a melegítő nadrágját.-Nincs jobb dolgod?
-Szabadnapunk van.Időm mint a tenger.-mondta,majd elindult az ajtó felé.-Csinálok popcornt és elkészítem a filmet.Addig gyere le.
-De hogyan?!
-Oldd meg!-kiabálta.-Ha nem leszel lent tíz percen belül,nem csak a lábaid lesznek használhatatlanok!
-Hülye idióta!-dühöngtem magamban,majd óvatosan felálltam a sarkamra,de azonnal visszaestem az ágyra.Kegyetlenül fájt mindenem.Hogy lehet valaki ekkora szemétláda?
Fogtam magam,térdre ereszkedtem és úgy másztam el a lépcsőig.Képzelem hogy nézhettem ki.De mindegy.Próbáltam nem foglalkozni ezzel.Leültem és egyesével vettem a lépcsőfokokat.Mikor az utolsóhoz értem,belekapaszkodtam a korlátba és lassan felhúztam magam.Nem akartam Harry előtt végigmászni a padlón és látni azt az elégedett mosolyt az arcán.Inkább szenvedtem.A sarkamra álltam,majd sietősen ballagtam oda a kanapéhoz.Harry szerencsére a konyhában volt és készítette elő a dolgokat.
-Ez gyorsan ment.-mondta miközben a tálat az asztalra tette.-Mit akarsz nézni?
-Mid van?-kezembe nyomta a DVD-ket.A legtöbb akciófilm volt.-Válassz te!-adtam neki vissza.
-Rendben.-kivett egyet ,majd a CD-t a lejátszóba helyezte.-Ez a kedvencem.-mondta miközben a távirányítóval a kezében leült mellém.Miután elindította a fimet,kezébe vette a kukoricás tálat.-Vegyél!-nyújtotta.
-Nem kérek,köszönöm!-mondtam,majd tekintetemet a képernyőre fordítottam és próbáltam élvezni a filmet.
-Biztos?
-Biztos.-felhúztam magamhoz a lábaimat és óvatosan nyomkodni kezdtem a talpam.
-Vérezni fog.-szólt közbe.-Ne csináld.Majd este átkötöm.-hihetetlen.Tisztára úgy beszélt,mintha nekem kéne hálásnak lennem neki.Mintha nem is csinált volna semmit.
-A tiéd?
-Semmi baja.Pár karcolás semmi több.
-Az jó.Nem kéne feltakarítani a szilánkokat?
-Majd megcsinálom.
-És a vért a fürdőben?
-Ne aggódj már annyit Al!
-Én csak jót akarok.
-Most a filmre figyelj!-fordult vissza a TV-hez.
Őszintén nem igazán érdekelt mi megy a TV-ben.Sokkal inkább Zayn miatt aggódtam.Vajon mit csinálhat most?Gondol rám?Hiányzom neki?Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben mikor Harry hirtelen megkocogtatta a vállamat.
-Itt vagy?
-Persze!
-Akkor mi történt az előbb?
Csendben figyeltem Harry ajkait ahogy lassan szedte a levegőt.Szemeivel az arcomat fürkészte.
-Min gondolkozol?Azonnal elfeledtetem veled.
Na most találj ki gyorsan valamit Alice!
-Öhm...csak eszembe jutott...valami.
-Mi?
-A gitárom.
-Tudsz gitározni?-kérdezte csodálkozva.
-Igen és énekelni is.-ó mért nem tudod befogni te hülye?!
-Tényleg?
-Nem,csak hazudtam.-mosolyogtam.
-Jó látni a mosolyod.-mondta elmélyülve,majd zavartan visszanézett a képernyőre felvéve azt a kemény tekintetet.Annyira furcsa...Észrevétlenül odahajoltam hozzá és a hajával kezdtem játszani.Csodálkozó szemekkel nézett rám.-Mit művelsz?-kérdezte nevetve.
-Milyen puha.
-Na!Ne cseszd el a hajam!-hajolt el azonnal,majd feljebb csúsztatta a tincseit helyén tartó kendőt.
-Ne haragudj!-húzódtam el és nekidőltem a kanapé háttámlájának.
-De nem bánom.Amúgy sem megyek sehova.-mondta végül,majd letette a tálat az asztalra és az ölembe feküdt.Szívem hevesen dobogott a mellkasomban.-Nem kényelmetlen?
-N...nem.-dadogtam,mire kuncogni kezdett.Tudta,hogy zavarba hozott.
Miután kényelembe helyezte magát,ujjait lágyan végigsimította a talpamon.Felszisszentem,mire keze ökölbe szorult.
-Meggyógyul.-motyogta,majd egyik kezét a combomra simította és úgy nézte tovább a filmet.Ezzel most akkor engedélyt kaptam arra,hogy tovább játszak a hajával?Óvatosan lehúztam a brit kendőt a fejéről,majd ujjaimat sűrű fürtjei közé mélyesztettem.Hihetetlenül puha és sűrű haja volt.Bicepsze megfeszült ahogy lágyan cirógattam a fejbőrét.
-Ez jó?-kérdeztem halkan.
-Hm...-ennyit kaptam válaszul.Minden bizonnyal igen így tovább kényesztettem őt.Hátha ezzel nyerek valamit...bár....nem hiszem.
Így feküdtünk talán órákig.A film rettenetesen hosszú volt,a lábam pedig már elzsibbadt.Miután lezajlott az utolsó jelenet,elvettem kezemet Harry hajáról és halkan ébresztgetni kezdtem.
-Harry!-suttogtam erőltetetten,de semmi választ nem kaptam.-Harry!-simogattam lágyan tetoválással teli kezét.-Harry!-finoman megráztam a vállát,mire hirtelen felugrott.
-Mi az?!Mi történt?!
-Vége a filmnek.
-Úgy látszik elaludtam.-ásított egy nagyot miközben nyújtózkodott egyet.
-Fáradt vagy?-kérdeztem bűntudatosan.
-Egy kicsit.Na milyen volt?
-Mi?
-Hát a film!
-Jó.
-Látom nem nagyon érdekelt.-mosolyodott el.
-Dehogynem!-ellenkeztem rögtön,mire megrázta a fejét.
-Akkor jöhet a következő?
-Nem!
Felnevetett.
-Mennyi az idő?
-Fél hét.
-Mit szeretnél csinálni?
-Haza menni.
-Ne kezd újra!Ha nem találsz ki valamit,akkor majd én!-érdemes volt felébresztenem.
-Mit szoksz csinálni a szabadidődben?
-Edzeni  és bulizni járok,alszom....kb. ennyi.
-Szeretsz te egyáltalán zenélni?
-Ez a munkám.Még szép,hogy szeretek.
-Énekelj nekem.
-Most?
-Igen most!
-Hát oké.De nem itt!-mondta,majd felkapott a kanapéról és a zongorához vitt.Leültetett a fotelba.-Légy csendben!-mondta mire forgatni kezdtem a szemeimet.-És ne grimaszolj!-szája mosolyra húzódott miközben leült a hangszer elé.Az egész testem libabőrös lett mikor meghallottam a zongora gyönyörű hangját.Lehunytam a szemem és koncentráltam az előjátékra,de mikor meghallottam Harry öblös,mély hangját,rögtön felnyitottam a szemem.A kedvenc számomat énekelte.A Little Things-et.
Zöld szemievel mindvégig az arcomat figyelte.Egyszer sem pillantott rá a zongorára,hogy egyáltalán jót játszik-e.De a hangzásból ítélve tökéletes volt.Az utolsó refrént halkan énekeltem vele,aminek látszólag örült.
Amikor befejezte felállt és leült mellém.-Tetszett?
-Nagyon.-mondtam halkan.
-Miért sírsz megint?
-Sírok?-kaptam oda arcomhoz ami tényleg tiszta nedves volt.-Én nem....-észre sem vettem.
-Tényleg ennyire tetszett,vagy ennyire szörnyű volt?-kérdezte nevetve.
-Nagyon tetszett Harry.Én nem tudom miért....
-Gondolom meghatódtál.-szólt közbe.
-Lehet.Kérhetek egy zsebkendőt?
-Persze.
Amíg ő kiment a konyhába én óvatosan felálltam,belekapaszkodtam a zongorába és lassan a székhez sétáltam.Még mindig rettenetesen fájt mindenem.Mikor az utolsó lépést megtettem annyira megszédültem,hogy majdnem összeestem.De Harry szerencsére még időben megjelent és elkapott.
-Tényleg ennyire rosszul érzed magad?-kérdezte egy kis bűntudattal a hangjában.Mégis mit gondolt?Nagy levegőt vettem,lefejtettem magamról kezeit,majd leültem.Nem válaszoltam.Nyilvánvaló nem?
Eszembe jutottak azok a dolgok amiket ez előtt mondott nekem.˝Jó a segged,jók a melleid.˝....ez nekem csak szórakozás˝ Mégis valami mást is látok a tekintetében.Vagy csak beleképzelem.Nem tudom...-Hm?
-Hát eléggé.De mindegy.-mondta,majd ujjaimat a billentyűre simítottam.Kirázott a hideg.Képtelen vagyok rá.Nem!Fogtam és lecsuktam a zongora tetejét.
-Most meg mit csinálsz?-kérdezte.
-Képtelen vagyok.Nem megy.
-Miért?
Nem tudtam mit mondhatnék.Nem akartam,hogy Harry bármit is megtudjon rólam.Annyira nem bízom  benne.Sőt!Egyáltalán nem bízom benne.
-Elkérhetem?-nyúltam a zsebkendő felé,mire ő rögtön felugrott és átnyújtotta nekem.
-Tessék.
-Köszönöm.Mióta hallgatsz komolyzenét?
-Egyszer a nevelőapám elvitt egy komolyzenei koncertre és annyira megtetszett,hogy amint hazamentem elkezdtem ilyen számokat letölteni.Emiatt tanultam meg zongorázni is.
-Tényleg?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen.És te milyen zenét hallgatsz?
-A tiéteket.
-Csak azt?
-Nem.Vagyis....nem igazán szoktam zenét hallgatni.
-Akkor mit csinálsz egész nap?
-Hát dolgozom.
-És a szüleid?
Lehajtottam a fejem és újra kinyitottam a zsebkendőt,hogy megtöröljem a szemeimet.
-Meghaltak?-hogy lehet valaki ennyire érzéketlen?!-Árva vagy?
-HARRY!-szóltam rá,majd remegni kezdtem.Francba!Nincs nálam gyógyszer!Most mit fogok csinálni,ha rohamot kapok?!
-Válaszolj már!
Arcomat a tenyerembe temettem és próbáltam megnyugodni.Muszáj féken tartanom magam.Régen volt már ilyen.Annyira zokogtam,hogy még beszélni sem voltam képes.Hiába kiabált velem,hogy válaszoljak,egyszerűen nem bírtam.Hirtelen megéreztem kezeit magamon,majd a szék eltűnt alólam.Hova visz már megint?Megmarkoltam a pulóverjét és arcomat mellkasába temettem.Remélem nem akar bántani.
-Ne bánts kérlek!-bukott ki belőlem.
-Eszemben sincs.-dünnyögte.-így is úgy remegsz,mint a nyárfalevél.
-Hová megyünk?
-Feltakarítok kicsit.-mondta,majd letett a kanapéra.
-Segíteni akarok.
-Igen?És mondd csak hogyan?
-Azt nem tudom.
-Csak pihenj.Gyors leszek ígérem.
-Harry!
-Tessék!-fordult meg azonnal.
-Azt hiszem...nem érzem jól magam.-összekuporodtam és nekidőltem a kanapénak.
-Majd elmúlik.
Hát kössz Harry.Igazán megnyugtattál tényleg.Csendben ültem tovább miközben hallgattam ahogy próbál rendet rakni az emeleten.Olyan jó lenne aludni egyet,de Harry mellett nem merek.Annyira szeretnék már haza menni.
Halkan dúdolni kezdtem egy dalt,így szépen lassan elálmosodtam,majd azt vettem észre,hogy leragadtak a szemeim.
-Kész i....-hallottam hirtelen Harry hangos hangját amire felijedtem.-Ne haragudj!Aludj nyugodtan.Felviszlek.
-Nem kell.-ellenkeztem rögtön,de hiába.
-Velem alszol Drága!Nem emlékszel?
-Ne csináld ezt Harry!
-Ne ellenkezz.Nem akarlak kórházba vinni.
-Harry.-mondtam miközben megint sírni kezdtem.Felkapott a kanaépról és azonnal elindult velem felfelé.A lépcsőfokokat kettesével szedte miközben ügyelt,hogy el ne essen a saját lábában.Kirúgta a sötét szoba ajtaját,majd lágyan az ágyra fektetett.
-Vedd le a melltartód.Így kényelmetlen lesz aludni.
Hát ő azt már honnan a fenéből tudja?!
-Rendben.-suttogtam.
-De most.-ettől féltem.Lassa felültem,kikapcsoltam hátul a csatot és kibújtam a biztonságot nyújtó anyagból.Ezután nagyon furán éreztem magam.-Add ide!-a sötétben igen csak homályosan láttam a kezét,de végül sikerült elvennie.-Jó ez a póló,vagy kérsz másikat?
-Megfelel.-na azt várhatod,hogy előtted levetkőzöm!
-Akkor jó éjtszakát!Később jövök én is.
-Hová mész?
-Dolgom van még.Sietek.-odahajolt hozzám és egy lágy puszit nyomott a homlokomra.
-Harry...-suttogtam kábán.Mi a  fene történik velem?!
-Mellettem biztonságban vagy.Senki másra nincs szükséged.
Komolyan mondom,sikerült úgy mondania,hogy egy másodpercre még én is elhittem.
-Harry.-ismételtem újra.
-Egy percig sem kell félned.-leült mellém,megfogta a  kezemet és közel húzott magához.
-Au!-kiáltottam fel.
-Ne haragudj!Nagyon fáj az oldalad?-ezt nem értem.Egyszer szemrebbenés nélkül bántalmaz,aztán meg bocsánatot kér?
-Már nem annyira,de még azért igen.-mondtam miközben egyre közelebb csúsztam hozzá.Miután elégedett volt a távolsággal köztünk,tenyerét az oldalamra helyezte és lágyan simogatott.Fejemet a vállára döntöttem és úgy próbáltam megnyugodni.Szinte hallottam a szívdobogását.-Most is csak szórakozás?-kérdeztem suttogva,mire elvette kezét az oldalamról,közrefogta az arcomat és csókolni kezdett.Nyelve utat tört magának a számba s vad táncra hívta az enyémet.Szívem ki akart törni a mellkasomból.Ez egy válasz lenne a kérdésemre?
Miután elhúzódott tőlem,nyomott egy puszit az arcomra.
-Ez meg mi volt?-kérdeztem suttogva.
-Csók.Legalábbis annak tűnt.Vagyis annak szántam.
-És mi a válasz?
-Találd ki!-mondta,majd felállt,de gyorsan megragadtam a kezét.-Mit akarsz?
-Azt,hogy itt maradj.
-Dolgom van.
-Ja.Persze.
-Aludj Al!Pihend ki magad holnapra.
-Harry ugye haza mehetek?
-Hogyne.
-Mikor?
-Amint azt mondtam.
-Az mikor lesz?
-Minél hamarabb ha jól viselkedsz és szót fogadsz.-úgy mondta,mint egy példamutató apuka a lányának.Remélem minél előbb elenged.

Chapter fifty-four

Helóóóóóka!!!:))
Megjöttem az új résszel!Remélem tetszeni fog!
Öt komment után hozom a következőt!:)







-Siessünk!-pattant ki az autóból,majd megkerülte a járművet és nekem is kinyitotta.-Gyorsan!-ragadta meg a karomat s húzott befelé a házba.
-Most meg miért sietsz ennyire?
-A rajongók miatt.-mondta,majd behúzott az ajtón.-Helyezd magad kényelembe.-ledobta a kabátját a kanapéra ezután a zongora elé ült.
-Elmondanád minek hoztál ide?
-Inkább megmutatom.
Halkan kezdett játszani egy számomra ismeretlen darabot míg én levetettem a cipőmet meg a kabátomat,majd leültem a fotelba ami a zongora mellett állt és figyelmesen hallgattam.Lepillantott,majd lábát a pedálra csúsztatta és annak segítségével tette a dallamot még gyönyörűbbé.Hirtelen megállt és rám nézett.
-Gyere ide Al!-nyújtotta a kezét.
-Minek?
-Miért nem tudod egyszer azt csinálni amit mondok egy szó nélkül?
-Nem tartozom neked semmivel.Nem kell azt tennem amit mondasz.Nem vagyok a rabszolgád!
-Újra kéne,hogy emlékeztesselek?-állt fel,majd elindult felém.
-Nem kell semmire emlékezetetned.-húzódtam hátrébb tőle.Megrémültem mikor hatalmas kezét felém nyújtotta és megragadta a copfomat.Lágyan simogatta vérvörös hajamat.
-Nem akarom,hogy fájjon.-suttogta,majd leggugolt.-Ezért ne próbálj felidegesíteni.A saját érdekedben.
-Te gazember!-szűrtem a fogaim közt mérgesen.
-Hogy mondod?-hajolt közelebb.
-Semmi.-suttogtam ijedten.
-Annyira gyönyörű vagy.-mért végig tetőtől talpig.-És annyira törékeny....-hajolt egyre közelebb miközben mutatóujját a felsőmbe akasztotta és egyre feljebb húzta.
-Ne!-szóltam rá és próbáltam elugrani,de a szűk hely miatt nem tudtam.
-Ne.Ellenkezz.
-Harry!-fogtam le a kezét,majd feljebb csúsztam a fotelben.Nem mintha bármit is segített volna erős kezei ellen.Minden gond nélkül maga alá húzott és fölém hajolt.Testével teljesen befedve engem.
-Azt hiszed el tudsz előlem menekülni?Már megbeszéltük,hogy felesleges egyáltalán törni magad.Én mindig megszerzem amit akarok.Mindig!
-Én nem vagyok egy tárgy amit csak úgy birtokolhatsz!Én nem a tiéd vagyok!Én Zayn....
-Már megint?!-csattant fel.-Zayn egy senki!Nem tudsz róla semmit!A rózsaszín ködöt látod és a vele járó hamis érzelmet érzed!Te nem szereted őt igazából!Hát nem érted?!Ő egy gyilkos.
-Nem!-kiáltottam fel.-Ez nem igaz!Zayn nem ölt embert!
-Igazán?-kérdezte kárörvendő mosollyal az arcán.-Te tényleg ennyire hülye vagy?
-Mi?
-Mit gondolsz ki ölte meg azt az embert aki azon az estén megtámadott téged Miatta!
-Harry....-suttogtam.
-Mit gondolsz miért nem beszél egy árva szót sem a szüleivel?Mit gondolsz miért van a banda karreirje a béka segge alatt?!Na vajon miért?!-kiabálta mérgesen.-Hát miatta!Zayn miatt!Minden  miatta történt!
-Nem hiszek neked.-mondtam halkan míg ráncoktól eltorzult arcát figyeltem.
-Mit vársz?Mivel győzzelek meg?
-Semmivel.Hagyj békén.Ennyit kérek.
Felnevetett.
-Az nem fog menni.-rázta a fejét.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem miközben a könnyeim már utat törtek maguknak és az arcomon folytak lefelé.
Ujjbegyeit a combomba mélyesztette s lassan a fülemhez hajolt.
-TÉGED.-suttogta.Lehelete végigfutott a nyakamon és próbáltam arra koncentrálni,hogy el ne ájuljak,mert akkor tényleg magatehetetlenné válok és azt tesz velem amit akar.Összeszorított szemekkel,feszengve ültem tovább mikor meghallottam a lépteket távolodni tőlem.Rögtön megkönnyebbültem és kinyitottam a szemeimet.Felpattantam a helyemről.-Mégis mit gondolsz hová mész?-kérdezte a konyhaajtóban ácsorogva.
-El.
-Senki nem mondta,hogy elmehetsz.
-Nem érdekel.
-Al!
-Ne hívj így!-fordultam felé mérgesen mire már csak azt láttam,hogy felém közelít és a falhoz szorít.Tüdőmben akadt a levegő.
Hajvégei rakoncátlanul kikandikáltak a hajpánt alól ahogy mérgesen fújtatott felettem és igyekezett visszatartani a dühét.Óvatosan felemeltem a kezemet,majd lassan a mellkasára simítottam.Őrült gyorsan vert a szíve.
-Harry!-szólítottam meg,de nem válaszolt csak kapkodta tovább a levegőt.-Hallod!-szemei sötétek voltak.-Én most...
-Nem Al,most kib*szottul azt csinálod,amit én mondok!Gyerünk!-ujjai vadul körülfonták a karomat.-Fel!Most!-lökött maga elé.
-De...
-Indulj!-ordította.
-Nem!-fordultam szembe vele,amit rögtön megbántam.Csípős tenyere azonnal az arcomon landolt melytől úgy égett a bőröm,mintha égési sérülésem lenne.Zsibbadni kezdtem mindenhol.A bőröm nedves volt a kövér könnycseppektől melyek sorban áztatták az arcomat.Megpofozott....
-Na elindulsz már,vagy mi lesz?!-lépett közelebb,mire én hátrálni kezdtem.Kezemet a sajgó részhez szorítottam és úgy menekültem előle fel az emeletre.Rohantam amilyen gyorsan csak tudtam és rögtön bementem az első szobába amit megláttam.Nem érdekelt hol vagyok vagy mi van itt.Csak ne találjon rám.-Hiába próbálsz elbújni!-hallottam a kiabálását igencsak közelről,majd hátrébb húzódtam a szobában,végül nekiütköztem valaminek,ami hangos csörömpöléssel jelezte a földretérést.
-A k*rva életbe!-szitkozódtam,amin magam is meglepődtem.Az ajtó hirtelen nyikorogni kezdett s a folyosóról betörő világosság feltárta a lámpa szilánkjait melyek a földön hevertek.
-Al.-mondta higgadtan.-Meg ne mozdulj!-közeledni kezdett,mire én reflexből rögtön hátraugrottam.Az éles fájdalom azonnal a talpamba nyilalt.Felkiáltottam.-Nem hiszem el!-kiabált mérgesen,majd elindult felém én pedig egyre távolabb és távolabb tőle.Közben  a fájdalom fokozódott.Az egész talpam égett mintha forró parázson sétálnék.-Állj már meg!!!-kiabálta mikor a szilánkoktól már nem tudott tovább jönni.
-Engedj el!
-Ilyen állapotban nem mész sehova!-mondta,majd vett egy mély lélegzetet,végigsétált a szilánkokon,majd mikor elém ért,a combom alá nyúlt és felemelt a földről.Erről azonnal Zayn jutott eszembe.-Most pedig befogod és addig nem beszélsz,míg azt nem mondom megértetted?!-várt pár másodpercig.-Nem hallom!
-Meg.-suttogtam,majd nekidőltem mellkasának.Éreztem szívének heves dobogását.
-Helyes.-mondta,majd elindult a fürdőszoba felé.Feloltotta a villanyt és a kád szélére ültetett.-Maradj!-mondta miközben egy kis táskában turkált a mosdó alatt.Pár percen belül megtalálta amit keresett.Egy csipeszt.
-Nem!-ráztam a fejem rögtön.
-Nem mondtam,hogy beszélhetsz!-guggolt le ,majd megragadta a lábam,mire mozgolódni kezdtem.-Al muszáj kiszednem a szilánkokat a talpadból.
-Vigyél kórházba!
-Semmi szükség rá.
-De...
-Csak maradj nyugton és nem fog fájni.
-De...
-Ne kezd újra!-figyelmeztetett,majd ölébe vette a lábaimat és óvatosan lehúzta a zoknikat.-Te jó ég.-sóhajtotta.
-Mi az?-kérdeztem,majd lenéztem,hogy jobban szemügyre vegyem a dolgokat.De azt hiszem nem kellett volna.Harry nadrágja csupa vér volt ahogy a zoknim is.Szédülni kezdtem.
-El ne ájulj itt nekem.-ragadta meg a csípőmet és közelebb jött hozzám.-Hallod!-szólongatott.Nem!Nem szabad!Erősnek kell lennem.-Alice!
-Jól vagyok!-mondtam miközben erősen megmarkoltam a kád szélét.-Csak csináld gyorsan!-szemeivel az arcomat fürkészte.-Mi az?
-Semmi!-mondta,majd ujjaival körülölelte a bokámat s feltartotta.Éreztem ahogy az apró szilánkokat egyesével húzza ki melyek belefúródtak a bőrömbe.Próbáltam visszatartani a könnyeimet,de nem sikerült.Harry egyszer sem nézett rám.Látszott rajta,hogy erősen koncentrál,hogy ne okozzon akkora fájdalmat.Óvatosan lerakta a kész lábamat,majd kezébe vette a másikat.
-Még egy picit bírd ki!-nézett fel rám.-Ebben nincs olyan sok.
Csak bólogattam.A fájdalom a kétszeresére nőtt.Nem bírtam tovább.Felkiáltottam.Láttam a szemem sarkából ahogy rám néz.Tekintete kifejezéstelen volt.Véres kezével letörölte a verejtéket homlokáró és ismét elkezdte.
Összeszorítottam a szemeimet és Zaynre gondoltam.Az utolsó csókunkra.Amikor együtt voltunk.
-Meg is van.-hallottam hirtelen.-Még lefertőtlenítem és bekötöm.
-A tiéd?
-Semmiség.-mondta miközben felállt,majd a tükörhöz sétált és onnan vette ki a szükséges dolgokat.-Ez egy picit csípni fog.
-Vagy rohadtul.
-Ja....vagy.-mondta,majd ismét leguggolt.-Te csúnyán beszélsz?-kérdezte hirtelen.
-Nem tök mindegy?
-Végül is....de.Csak mert annyira ellenezted,hogy én bármi rosszat is mondjak.
-Ez most más.
-Igazán?-nézett a szemembe.Gyönyörű szemei voltak.
-I...igen.-dadogtam idétlenül.Annyira kényelmetlenül éreztem magam.-Vigyél haza.
-Öhm....ha nem vetted volna észre,majdnem elvéreztél pár perccel ezelőtt.Ráadásul képtelen vagy egyáltalán lábra állni!A szófógadatlanságod következtében nem teljesíthetem a kérésedet.
-Azt pedig elfelejtheted,hogy itt maradok egy percnél is tovább!
-Nem hiszem el,hogy még most is képes vagy vitatkozni.Megint.Csak fogd be és ülj tovább!
-Nem fogom azt tenni,amit kérsz.
Felállt s fölém magasodott.
-Nem történt még elég baj?-suttogta miközben arcom elé emelte véres kezét melytől elkapott a hányinger és pulóvere aljába kapaszkodtam.-Nem?-kérdezt újra,majd orrom alá nyomta ujjait.Elfordítottam a fejem,de a hajamnál fogva finoman visszahúzott.-Nem?
-De.-suttogtam s fejemet hasának döntöttem.-Csak fejezd már be!
-Most pedig ne mozdulj!Fájni fog.
Ez aztán megnyugtató.
-Nem hagyhatnánk ezt el?-kérdeztem miközben már a a kezében volt a vatta.
-Ha azt akarod,hogy elfertőződjön es lerohadjon a lábad......Persze!
-Tényleg lerohad?-kérdeztem csodálkozva,mire kuncogni kezdett és ölébe vette a lábaimat.-Harry!
-Pssszt!-szólt rám.Szorosan lehúnytam a szemem és vártam a fájdalmat.De nem jött.Mikor már pár perce így ültem a kád szélén,elfogott a bizonytalanság és kinyitottam a szemeimet.Harry tekintete az arcomon volt.Fogalmam sincs mit nézett rajtam annyira,de azt tudom,hogy nagyon idegesítő.
-Most meg mi a francot bámulsz?
-Ennyire félsz a fájdalomtól?
-Nem!-fordítottam el a fejem.
-Nem tudsz hazudni Al!Legalábbis nekem nem.
-Kérlek ne hívj így!
-Úgy hívlak,ahogy akarlak!És most...-megfogta a kezemet és a vállára simította.-ha nagyon fáj,itt kiélheted magad.
-Most mit kezdjek én...-még be sem fejeztem a kérdést,máris elkezdődött a csípő fájdalom és azonnal tudtam mit kell tennem Harry izmos vállával.Felmordult ahogy körmeimet puha bőrébe vájtam.-Ne haragudj!-esedeztem bocsánatáért aztán eszembe jutott mit tett velem ezelőtt és máris megbántam a bocsánatkérő szavakat.A fájdalom egyre csak nőtt én pedig próbáltam uralkodni magamon.
-Jó.-mondta,majd kezébe vette a másik lábamat és azzal is eljátszotta ugyanezt.-Kész!-sóhajtott,majd lefejtette kezemet a válláról és letépte magáról a felsőt,hogy mengézze mekkora sérülést okoztam neki.-Nem vészes.-fordult felém,mire gyorsan elvittem a tekintetemet.Szemem sarkából láttam azt a szemtelen mosolyt az arcán.Odasétált hozzám és elém állt.-Nézz rám!-parancsolta.-Hallod?-ujjai megint végigsiklottak a copfomon.-Nézd meg mit csináltál velem.-hajolt le ,hogy jól láthassam vállát mely tele volt véraláfutással.Szám elé kaptam a kezemet.Ez neki nem vészes?Óvatosan megérintettem a területet.-Megjelöltél.
-Nem!
-Dehogynem.Most én jövök!-hajolt egyre közelebb és közelebb.
-Nem!-pattantam fel azonnal az ülőhelyzetemből ami nagy hiba volt.A fájdalom annyira gyötört,hogy nem bírtam megtartani a saját súlyomat és Harry karjaiba omlottam.-Édes Istenem!-sóhajtottam,mire nevetni kezdett.
-Megmondtam,hogy nem tudsz lábraállni!De te megint nem hittél nekem.
-Elegem van.-ráztam a fejem.
-Pedig alig csináltam veled valamit.-suttogta miközben végig a számat nézte.-Még annyi mindent tervezek.-a fülemhez emelte ajkait.-És élvezni fogod.
-Az biztos.
-Tessék?
-Semmi.
-Bekötöm a lábaidat.-mondta,majd visszaültetett a kád szélére s kezébe vette a kötszert.-Végigszenvedtük.-mosolyodott el,majd rám nezétt azzal a sanda vigyorral.
-Ja.-mondtam miközben a könnyek ismét végigszánkáztak az arcomon.
-Ez is fáj?-kérdezte.
-Nem.
-Akkor?
-Semmi.
-Al!
-Semmi.-szorosabbra húzta a csomót,mire felnyögtem.-Csak...hiányzik.
-Ki?
-Szerinted?-néztem rá könnyekkel teli szemmel.
-Ezt többet hallani sem akarom.-mondta és figyelme újra a lábamra összpontosult.
Miután mindkét lábamat vastagon betekerte fáslival,nekiesett a sajátjának.
-Add majd én segítek!
-Nem kell!
-Harry add oda azt a rohadt csipeszt most!-mondtam haragosan majd feltápászkodtam,megragadtam és leültettem őt a helyemre.Leültem egy kis szőnyegre törökülésbe,majd lehúztam róla a zoknijait.
Óvatosan szedtem ki az apró szilánkokat a talpából.Messze nem volt olyan sok mint nekem.Mint általában,nekem jutott a java.Pár csepp vér ragadt a felsőmre ahogy próbáltam minél óvatosabb lenni.Harry egyetlen hangot sem hallatott miközben  kínoztam őt.Semmit mondó tekintettel bámult le rám.-Nem fáj?
-Hm???-eszmélt fel azonnal.
-Nem fáj?
-Nem.
-Akkor jó.
Miután ugyanazt végigcsináltam vele amit ő velem,felvett a földről és egy szobába vitt.
-Muszáj átvetkőznöm.-nézett végig vértől ragadó ruháin.-És neked is.Nem vagy rosszul?-kérdezte miközben letett az ágyra.
-Egy picit.
-Elég sok vért vesztettél.-Zayn....
-Haza akarok menni.
-Ne idegelj már!-mondta mérgesen miközben a szekrényben kezdett kutatni.
-Vigyél haza.
Nagy levegőt vett.
-Na ide figyelj!-lépett elém.-Eszemben sincs ilyen állapotban hazavinni!Mondd mit mondanál a bátyádnak?Hm?Mert ha szótfogadtál volna,ez most nem lenne!
-Annyira utállak!-kiabáltam az arcába.Megint sírni kezdtem.
-Engem az hidegen hagy.Ne aggódj,fogod ezt majd másképp is gondolni!Amikor majd rájössz mekkora tévedésben élsz.
-Elég legyen már!Nem bírom ezt tovább hallgatni!-mondtam és felálltam de ismét a földön landoltam.Ezúttal Harry csak nézett,nem segített.Úgy nézett rám,mintha megsajnált volna.De ez tévedés.Gondolom sokkal inkább élvezte a helyzetet.Hátat fordított nekem és keresett tovább a szekrényben.

Chapter fifty-three

Szasztok Kedves Olvasóim!:))
Imsét itt vagyok az új résszel.Remélem tetszeni fog!:D
Jó olvasást,kommentek!:P









Hangos dörömbölésre riadtam fel ami a bejárat felől jött.
-Nem lehet igaz.-sejtem ki az.
-Lemegyek.
-Ne!Nem akarom látni.
-Összevesztetek?
-Mondhatjuk így is.
-Akkor had ácsorogjon az ajtó előtt.Megbántott?-kérdezte pár perc néma csönd után.
-Nem akarok erről beszélni.-mondatomat egy újabb sorozat követte,majd  a kiabálás,mely a nevemet takarta.Nem...nem érdekel.Tűnjön már el innen.
-Lehet,hogy kéne...
-Nem!-szakítottam azonnal félbe.
-Ahogy gondolod.
És ismét elkezdődött.Csoda,hogy még nem tört be az ajtó annyira erősen püfölte.
-Alice én lemegyek.
-Ne!-még az kell,hogy benne is kárt tegyen.-Akkor inkább megyek én.-felkeltem az ágyból,ujjaimmal végigsimítottam kósza tincseimen és elindultam lefelé.Mikor kinyitottam az ajtót,elállt a lélegzetem.Zayn volt az...Liammel a háttérben.-Menj el innen!-kiáltottam az arcába.
-Nem!-mondta keservesen.-Alice én nem úgy gondoltam!Én csak...
-Te csak mi?!Ha?!Még van képed ide jönni mindazok után,amit a fejemhez vágtál?
-Én nem...-hajtotta le a fejét.
-Menj el innen.Nem akarlak látni.
-Biztos ezt akarod?
-Igen.-mondtam határozottan.
-Szeretlek.-sóhajtotta,majd intett Liamnek és eltűntek a szemem elől.Nagy megkönnyebbülés futott végig a testemen.Majd a szívembe fájdalom nyilalt.Máris hiányzik.De akkor is fáj az amit mondott.
-Alice!-szólított Chris a hátam mögül.-Gyere feküdj le még egy kicsit.
Csak álltam ott szótlanul,a lábam a földbe gyökerezett.Megint annyira elhagyatottnak érzem magam.Elüldöztem magam mellől azt a személyt,aki annyira fontos nekem,mint senki más.
-Megyek.-sóhajtottam.


Az elkövetkezendő napok pokolian teltek Nélküle.Minden egyes nap másodpercében csak rá tudtam gondolni és arra,ahogy elküldtem őt a francba.Mikor teljesen nyilvánvaló,hogy szükségem van rá.Vajon én hiányzom neki?Gondol rám?Nem tudom.Még soha nem éreztem ilyen jellgű kötöttséget más iránt.Hogy nem lennék meg nélküle egy hétig.Zayn más.Ő igazi...ő az én szükségem...az én mindenem.Úgy ahogy van,teljes egészében.Annak ellenére,hogy megbántott,szeretem őt és beszélni szeretnék vele.Látni őt.Minél hamarabb.
-Alice elmentem boltba.Nem akarsz velem jönni?-állt elém Chris miközben a pénztárcáját a zsebébe mélyesztette.
-Nem.-válaszoltam röviden.
-Itt hagyhatlak egyedül?
-Persze.
-Nem lesz baj?
-Nem.
-Akkor....sietek.-lehajolt hozzám és egy puszi után elhagyta a házat.Felvettem a távkapcsolót az asztalról és felkapcsoltam a TV-t amiben mint mindig,nem ment semmi érdekes.Unottan váltogattam az adásokat,mikor hirtelen valaki hangosan kopogtatott az ajtón.Nem is...inkább dörömbölt.Egy pillanatra megfagyott bennem a vér....Ki lehet az?Felálltam és halkan odasettenkedtem az ajtóhoz.
-Ki az?!-kérdeztem.A hangom olyan rekedt volt,mintha végigordítottam volna a napot megállás nélkül.
-Haz!-kaptam a válszt és  meg is könnyebbültem.
-Mit akarsz?
-Engedj be.
-Nem.
-Al!
-Ne hívj így!
-Akkor nyisd ki az ajtót.
-Menj innen!
-Egy nap majd megfizetsz a makacsságodért.
-Mi a fenéről beszélsz?
-Nyisd ki ezt a kib*szott ajtót most azonnal!-kiabált.
-Ne beszélj csúnyán!
Felnevetett.
-Ez most komoly Al?
-Igen!
-Hát jó...-sóhajtotta,majd hallottam ahogy lépteit fürgére veszi és egyre messzebb sétál.Elment...hála az égnek.Visszaballgatam a kanapéhoz és lefeküdtem,hogy pihenhessek kicsit,mikor meghallottam a hirtelen dobogásokat a lépcső felől.
-Nem lehet igaz!-pattantam fel mérgesen.Önelégült vigyorával találtam szemben magam.
-Elfelejtetted bezárni az ablakodat.
-Ne aggódj,ezek után nem fogom elfelejteni.
-Te jó ég....
-Mi az?
-Úgy nézel ki,mint...mint....
-Mint?Mondd csak ki!Egész nyugodtan!Ennél rosszabb már úsem lehet.-fordultam el tőle.Hallottam ahogy közeledik felém,de mire elugrottam volna,kezei már a derekamon pihentek,mellkasa pedig a hátamnak simult.Tüdőmben akadt a levegő.-Harry...-suttogtam.
-Olyan vagy,mint egy megsebesült cinegemadára,ami nem képes tovább repülni.
-Menj el.
-Én meggyógyítalak.-suttogta a fülembe.
-Nekem Zaynre van szükségem.-fordultam szembe vele.
-Mikor látod már be,hogy Zayn nem érdemel meg téged?
-Soha.
-Ő nem szeret téged.
-Menj innen!-mondtam dühösen.
-Nem,nem.-vigyorodott el.
-Chris bármelyik pillanatban betoppanhat.
-Addigra mi már nem leszünk itt.-kacsintott rám.
-Hogy érted azt,hogy "mi"?
-Elviszlek.
-Hová?
-Az meglepetés.
-Nem megyek sehova!
-Megint kezded?-lépett közelebb.-Nem adtam választási lehetőséget!
-Nem félek tőled!
-Igazán?-ujjaival erősen belemarkolt a hajamba és addig húzta,míg a nyakam jól láthatóvá nem vált.Felnyögtem miközben próbáltam küzdeni ellene,de hiába.-Akkor teszek róla,hogy ez másképp legyen.
-Mégis hogy képzeled ezt?-törtem ki,majd egy pofon kíséretében kiugrottam kezei közül.Láttam az arcán a meglepődöttséget,amit azonnal felváltott a düh.
-Ennél nagyobb ostobaságot nem is csinálhattál volna.-szűrte mérgesen  fogai közt,majd ismét elkapta a hajamat és lehúzott a kanapéra.Szememből kibuktak a könnyek Rettenetesen fájt ahogy egyre erősebben húzta.Fölém magasodott ,majd lehajolt hozzám.-Ehhez mit szólsz?-tépte meg újra,mire felnyögtem.-Eddig türelmes voltam veled.
-Engedj!-tettem kezemet az övére mellyel tartott.
-Még mindig ellenkezni akarsz?-kérdezte élesen miközben másik kezét a mellkasomra helyezte,majd egyre lejjebb.
-Harry!-sikítottam fel.
-Ó igen!Milyen szép is lenne.-ábrándozott,majd megragadta a csipőmet s lejjebb húzott,így az arcunk egy vonalban volt.-Fejezd be a siránkozást és szedd össze magad.Elviszlek.Most.Gyerünk!-szállt le rólam.Arcomat a tenyerembe temettem és úgy sírtam tovább.Nem bírtam megmozdulni.-Nem fogsz felállni?-kérdezt hirtelen.-Szeretnéd,hogy segítsek?
Kifújtam a levegőt és felnéztem rá.Nem igaz,hogy Harry Styles ennyire meg tud félelmíteni.Mikor szinte nem is ismerem őt,erre idejön bántalmazni engem csak mert nem engedelmeskedem a vágyainak.Ki ő nekem,hogy megmondja mit csináljak?Egy viszont biztos:ha most nem csinálom azt amit mondd,én járok rosszul.
-Nem kell.-válaszoltam halkan,majd felálltam.
-Helyes.Menjünk.-ragdta meg erősen a karom.
-Nem öltözhetnék át?
-De siess.-engedett el,én pedig felrohantam az emeletre.Gyorsan magamra kaptam valami normális göncöt,kifésültem a hajam és vittem magamra egy kis sminket.Azért valahogy mégiscsak kinézzek.-Valami üzenetet hagyj a bátyádnak is.-nyomta a kezembe a cetlit meg a tollat.
-Harry én...
-Ellenkezel?-jött közelebb.
-Nem.-hajtottam le a fejem,majd megfordultam és gyorsan ráfirkantottam,hogy Lorettához mentem és majd jövök....valamikor.
-Siessünk.-fogta meg a kezem és a kocsijához vezetett.
-Elmondod hová viszel?
-Nem.-egyszerű válasz....
-De haza hozol ugye?
-Talán.-nézett rám azzal a vigyorral.
-Zayn...
-Jaj hagyjuk már Zaynt!-csattant fel,majd beindított a motort és elindult....nem tudom hova.
-Miért csinálod ezt velem?-törtem meg a csendet.
-Érdekesnek tűnsz számomra.
-Ezt meg hogy érted?
-Úgy,ahogy mondom.-mondta miközben kifésült egy tincset az arcából.Ettől az erős parfümtől pedig már egyenesen hányigerem van.Hirtelen csörögni kezdett a mobilom.Zayn volt az.Feldobbant a  szívem.-Meg ne próbáld felvenni!-utasított.
-De...
-Megint ellenkezel?
Kezdem úgy érezni magam,mint egy túsz.Vajon Harry mit tervez velem?
-Ezt nem teheted.-suttogtam ahogy a könnyeim patakokban kezdtek folyni.
-Fejezd be a bőgést!-szólt rám.-És add ezt ide!-kapta ki a kezemből a telefont,mire felsikítottam.
-Add vissza!-hadonásztam előtte miközben az útra koncentrált.
-Elég legyen!-utasított mérgesen,majd a készüléket a zsebébe mélyesztette.Természetesen az ajtó felöli zsebébe.
-Ezért....
-Tessék?-szakított félbe.-Mondani akarsz valamit?-kérdezte miközben tenyerét a combomra simította majd egyre feljebb és feljebb.Gyorsan összezártam a lábaimat annyira amennyire csak tudtam a szemeimet pedig összeszorítottam.-Kérdeztem valamit!-mondta mérgesen.Keze jéghideg volt.
-Nem.
-Helyes.-mosolyodott el,majd ismét az útra koncentált én pedig síri csendben ültem mellette míg meg nem állt.

Helooooooo!:)

Ma egy igazán különleges napot írunk,ugyanis ma született meg a világ egyik legjobb embere!Akiről egy egyre sikeresebb blogot vezetek!Akit sok ember a vallása miatt nevez terroristának..Akinek szüksége van ránk!Egy embe,aki gyökerestül megváltoztatta az életünket,és sok más ember életét is!Neki van a legnagyobb szíve a világon,még ha ezt ő be sem vallja!Mi tudjuk!Köszönöm neki a sok gyönyörű élményt amit az életembe hozott!Boldog Születésnapot Zayn Malik! És egy másik különleges személy is ma ünnepli a születésnapját!Az én legjobb barátnőm Annuska ma lett 16 éves!(ugye 16? Igen 16!) Isten éltessen téged is!Remélem megkaptad az SMSt!:) További szép napot és mindenli kellőképpen ünnepelje meg ezt a napot!:)

7.Díj!!!!!!!!!:))

Sziasztok Kedves Olvasóim!!
Megkaptam a következő díjam!Köszönöm Easy Ry-nak!:)

Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot!
• Válaszolj 11 kérdésre!
• Írj 11 kérdést!
• Küld tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:

1.Imádok blogolni.

2.Szeretem a kutyákat.

3.Zenei középsuliba járok.

4.A palacsinta az egyik kedvencem.

5.Most épp mogyorót eszek.

6.Twitteren kövessetek:@KolesAdrienn

7.Van egy öcsém.

8.Nagyon hiszékeny vagyok.

9.Hiányoznak a régi oszt.társaim.

10.Szeretek a barátaimmal lenni.

11.De még annál is jobban írni.

Válaszolj 11 kérdésre :

1.Ugh....nem tudom.Csak jön és kész.

2.Demi Lovato,One Direction :3

3.Igen,jó lenne.

4.Mindent,kivéve a durva rockot.

5.A helyesírási hibákat.(ami néha nekem is van)

6.Demi Lovato

7.Kutya

8.Ez jobban tetszik.

9.Zenélni

10.Beszélgetni

11.TIU,Teen Wolf

Tegyél fel 11 kérdést :

1.Hogy vagy?

2.Hol vagy most éppen?

3.Mit csinálsz?

4.Mi van tőled jobbra?

5.Mi van tőled balra?

6.Van testvéred?

7.Mikor van szülinapod?

8.Jól telt a karácsony?

9Hol voltál szilveszterkor?

10.Saját szobád van?

11.Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Küldd tovább 11 embernek:

Küldeném nekik:

Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not? 

   

Chapter fifty-two

Sziasztok!!:))
Megjöttem az új résszel,igaz kicsi késéssel,de annál nagyobb örömmel fogjátok majd olvasni!Remélem mindegyikőtöknek jól telt a hete!
Az új feliratkozót sok szeretettel köszöntjük!:D
Jó olvasást!
Kommenteket ne feledjétek!:)








Fogtam magam és leültem a zongorához.Feszengve simítottam végig a zongorabillentyűt.Annyira fura érzésem volt.Majd óvatosan megszólaltattam egy C hangot.A másik pillanatban szétáradt bennem a melegség.Úgy éreztem játszani akarok,hogy mindenki hallja és élvezze azt,amit csinálok.Neki is kezdtem.Könyörtelenül ütöttem  a billentyűket miközben egy Bach darab csengett a szobában.Szétáradt a testemben az energia.Úgy éreztem szárnyalok.Csak a pillanatnak éltem.Igazán boldog voltam.
Egészen addig,amíg meg nem pillantottam Harryt az ajtóban ácsorogni egy alsóban.Arca kifejezéstelen volt.
-Jaj ne haragudj.-álltam fel azonnal.
-Folytasd!-kérte.Nem is!Inkább parancsolta.
-De...
-Kérlek.-hangja lágyabb volt,mint az előbb,majd közelebb sétált s leült a zongora mellett álló kis fotelba.Én pedig visszaültem és folytattam a gyönyörű darabot.Végig éreztem magamon tekintetét.Ahogy figyelt eléggé zavarba jöttem,de szerencsére tudtam uralkodni magamon.Mikor a darab végéhez értem,lassan leemeltem kezeimet a billentyűről.-Mióta zongorázol?-törte meg a csendet hirtelen.
-Kiskorom óta.
-Gyönyörűen játszol Szépség!-mosolyodott el.
-Öhm...köszönöm.-eltekintve a megszólítást,kedvesen hangzott az,amit mondott.
-De mi a francért keltél fel megint?-sóhajtotta.
-Nem tudok aludni.Ne haragudj,hogy felkeltettelek,csak amikor megláttam ezt,-mértem végig a hangszert-nem bírtam megállni.
-Semmi baj.-rázta a fejét miközben felállt.-De most már gyere!
-Nem akarok.
-Fáradt leszel.
-Már úgyis fél hat.
-Nem baj.Nem mehetsz el addig,amíg nem aludtál egy kicsit.
-De Harry!-törtem ki.
-Nincs semmi de!
-Nem fogod nekem megmodani,hogy mit csináljak!
-Igazán?-jött közelebb.-Amíg velem vagy,-és egyre közelebb.-azt teszed amit mondok.Megértetted?
-Nem.-ellenkeztem ismét.
-Al ne idegesíts fel!-Al?Mióta hívnak engem Al-nek?
-Ó mert mi lesz?
-Nem akarok odáig eljutni.Azt teszed amit mondok és kész!-ragadta meg erősen a karom és húzott felfelé.
-Harry ez fáj!
-Előbb kellett volna gondolkodnod!-szorította erősebben,mire felnyögtem.Ez tuti lila foltos lesz pár órán belül.-És most feküdj az ágyra!
-De...
-Azt mondtam feküdj az ágyra!!-tört ki belőle.Szinte már ordított.Kezdem azt hinni Harry nem normális.
Euztán egy szó nélkül engedelmeskedtem neki.-Jó kislány...-mosolyodott el.-Most pedig aludj!-mondta miközben lefeküdt mellém.Ma már másodszor.Alig bírtam nyitva tartani a szemeimet,de nem aludhattam el.-Tudom,hogy nem alszol.-dörmögte.-Ne próbálj hülyének nézni.Jobban teszed,ha most lecsukod a szemeidet és alszol.
Fogcsikorgatva próbáltam egyenletessé tenni a légzésemet,hogy úgy tűnjön alszom.Azt hiszem sikerült is.Harry csendben volt és nem szólt hozzám többé.Órákig feküdhettem így miközben a csendet hallgattam mely körülvett minket.Annyira hiányzik Zayn.Remélem jól van.A mobilom!Óvatosan lecsúsztattam a kezemet az ágyról,megragadtam a nadrágomat és kivettem belőle a telefonomat.Feloldottam biztonsági zárat.Harminchárom nem fogadott hívás és egy üzenet Zayntől:

``Alice!Hol a francban vagy?Ugye jól vagy!?Minden redben?Ne haragudj Kérlek vedd fel a telefont!Annyira sajnálom!Hiányzol!˛˛

Annyira szerettem volna vele beszélni.Az óra fél tízet mutatott.Na azt hiszem,most már mindenféle akadály nélkül felkelhetek.Kitakaróztam,majd kiléptem a jó meleg ágyból.Megragadtam a már mostanra száraz ruháimat és berohantam a fürdőbe.Miután felöltöztem,lesétáltam a konyhába és tárcsázni kezdtem Zayn számát.
-Haló!-vette fel azonnal.-Alice te vagy az?
-Igen én.
-Miért beszélsz ilyen halkan?Hol vagy?
-Ha...-amint kimondtam volna az érintett személy nevét,abban a pillanatban befogta a számat.Kicsit megijedtem.
-Alice!-szólongatott.Harry kemény tekintettel mért végig,majd rosszallóan rázta a fejét jelezve nekem,hogy meg ne próbáljam elárulni a hollétemet.Ezután elvette a kezét.
-Itt vagyok!-mondtam miközben eltávolodtam csupasz testétől.
-Hol vagy?
-Én...otthon.
-Azonnal oda megyek.
-Ne!-csattantam fel.
-Szeretnélek látni!Ne haragudj rám kérlek!
-Majd én elmegyek hozzád rendben?
-Mikor?
-Fél óra múlva ott vagyok oké?
-Rendben!Siess!
-Jól van.Szia!
-Szia!
-Harry én most elmegyek!-mondtam miközben a telefonomat a zsebembe csúsztattam.
-Előbb együnk valamit.-indult el a hűtő felé.
-Nem!
-Mit mondtam neked nem is olyan régen?-fordult felém.
-Nekem nincs időm erre.-sarkon fordultam és az ajtó felé vettem az irányt.Vadul magához rántott....megint.
A pimasz mosoly ott volt az arcán
-Ne felejtsd el azt,amit mondtam.
-Engedj!-rántottam ki magam szorításából és rohantam mint az eszeveszett.Még jó,hogy nagyjából megjegyeztem az utat,így haza tudtam jutni.Persze cipő és kabát nélkül a hidegben.Egyáltalán nem néztek hülyének az emberek.De nem érdekelt.A legfontosabb most Zayn volt.
Mikor hazaértem Chris aggódó arckifejezéssel követett fel a szobámba.
-Hol voltál ilyen sokáig?-kérdezt miközben felettem állt.-Cipő és kabát nélkül...
-Chris most nincs időm!
-Most megint hová mész?
-El kell mennem.
-De hová?
-Csak...el!-mondtam,majd megfordultam és rohantam lefelé.-Sietek jó?
-Legalább azt mondd meg,hová mész!
-Szia Chris!-felhúztam a cipőmet,kabátomat és fogtam a motrom kulcsát.Ész nélkül száguldottam a főúton végig Zayn lakásáig.Már a teraszon várt rám.Rohant amint leállítottam a motrot s a karjaiba zárt.Erősen szorított.-Ugye nincs semmi bajod?-lihegtem.
-Nincs....hála Liamnek.
-Megígérted!Megígérted!
-Tudom.Ne haragudj rám.De annyira dühös voltam.
-Annyira aggódtam.
-Liam azt mondta,Harrynél töltötted az éjszakát.-teste megfeszült.-Csinált veled valamit?
-Nem!Nyugodj meg.-mondtam,majd megláttam Liamet az ablakban ácsorogni.Árgus szemekkel figyelt minket.-Miért van itt Liam?
-Nem engedte,hogy egyedül legyek veled.És igaza van.Veszélyes vagyok.
-De Zayn...
-Be kell ismerned,így van.-ellenkezően ráztam a fejemet.-De igen.-ölelt magához ismét.-Egy ágyban aludtál vele?-keze ökölbe szorult a hátamon.-Hozzád ért?
-Zayn....-suttogtam fájdalommal teli hangon.
-Lefeküdtél vele?
-Zayn!-ez már kicsit hangosabban szólt,majd hátrálni kezdtem.-Mégis hogy feltételezhetsz rólam ilyet?!-kérdeztem sértődötten.És úgy gondolom,jogosan kaptam fel a vizet.
-Igen,vagy nem?
Liam eltűnt az ablakból.Már a bejárati ajtóban állt nem messze tőlünk.Könnyek gyűltek a szemembe,mire meglepődve mért végig.Ezért siettem ennyire?Ezért vártam már,hogy minél hamarabb láthassam?Hogy ezt a fejemhez vágja?Hát köszönöm,ebből nem kérek.Sarkon fordultam és felültem a a motoromra,de nem engedett elindulni.
-Válaszolj.
-Menj a francba Zayn!-löktem el és rátapostam a gázra.A hirtelen lökéstől majdnem lecsúztam az ülésről,de szerencsére időben elkaptam a kormányt és száguldottam haza.Hallottam ahogy teli torokból utánam ordít,de nem foglalkoztam vele.A bensőm ebben a pillanatban sokkal hangosabb volt.Nagyon fájt....fájt,hogy ezt merte feltételezni rólam.Azt hittem megbízik bennem.Nem hiszem el...
Behajtottam  a garázsba ,majd durván bevágtam az ajtót magam után.
-Itthon vagyok!-közöltem szárazon Chrissel,aki a kanapén ücsörgött az ujjait tödelve.Minden bizonnyal aggódott értem.
-Jól vagy?-futott utánam.
-Igen.-sóhajtva néztem vissza rá.
-Mért titkolózol előttem?
-Ez annyira bonyolult Chris.-megint kitört belőlem a sírás.
-Mi a baj?-lépett fel hozzám és megölelt.Annyira jól esett,hogy megmozdulni sem akartam.
-Annyira fáj!-zokogtam a felsőjébe.Előtte soha nem szégyelltem sírni.Mindig meg tudott vigasztalni.
-Akarsz beszélni róla?
Túl hosszú és bonyodalmas....nem.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Na gyere!-fogta meg a kezem,majd a kanapéhoz vezetett s az ölébe húzott.Ott sírtam ki magam igazán.Jól tudtam,hogy ő mindig itt lesz nekem,bármi történjék.Vigyáz rám és megóv.És már mióta csinálja...nagyon régóta.-Megnyugodtál?-kérdezte mikor már nem szipogtam annyit.
-Azt hiszem igen.Köszönöm Chris.
-Ugyan.Mondd te aludtál egyáltalán?
-Miért?
-Mert nagyon ramatyul nézel ki már bocsi.
Felpattantam az öléből és elsétáltam a tükörig.
-Te jó ég....-a szememet hatalmas karikák díszítették és persze fel voltak dagadva a sok sírástól.A hajam,mint  egy szénaboglya.Gyönyörű.....és én így mentem emberek közé.-Francba....-motyogtam miközben visszaültem Chris ölébe.
-Menjünk aludni?-kérdezte.
-Nincs dolgod?
-Nincs.
-Akkor egy kicsit kérlek.-néztem rá és ismét kibuktak a könnyeim.
-Jaj ne sírj már kérlek!-ölelt magához,majd felkapott a karjaiba és felvitt a szobámba.Leengedte a rolót s befeküdt mellém.Azon nyomban elaludtam.

Chapter fifty-one

Jó estét!:))
Köszönöm a kommenteket,jól estek!
Sok szeretettel köszöntöm az új feliratkozónkat is köreinkben!:))
Jó olvasást!!:D









-Eszemben sincs veled aludni!Fogd már fel!Én Zaynt szeretem!
-Nem sokáig.-rázta a fejét,majd megragadta a kezemet és behúzott a szobájába.-Itt maradsz,amíg én is lezuhanyzom!Aztán megyünk aludni.Együtt.-utasított,majd elhagyta a szobát.Hallottam ahogy a kulcs a zárban elfordul.Nem hiszem el,hogy képes volt ide bezárni.Azt aztán elfelejtheti,hogy vele fogok aludni!Nem!Nem vagyok hajlandó.Elvettem egy párnát az ágyról,a takaró felét pedig lehúztam magamhoz a földre és lefeküdtem.Elég kényelmetlen volt,de egyáltalán nem érdekelt.Ez volt pillanatnyilag a legkisebb gondom.Lehunytam a szemeimet és próbáltam aludni,amikor hirtelen hallottam nyitódni az ajtót.Gyorsan alvást színleltem hátha Harry akkor békén hagy és nem fog felzargatni,hogy feküdjek fel mellé az ágyra.Hangosan kuncogott mikor mellém állt.Éreztem férfias illatát.-Te aztán makacs vagy.-felkapott a földről és visszatett a pihe-puha ágyra.Nagyot sóhajtottam.Mikor  semmi neszt vagy zajhoz hasonlót nem hallottam,kinyitottam a szemem.Harry zöld tekintetével találtam szemben magam.Túlságosan is közel.-Nem vagy még álmos?Mert akkor játszhatunk egy picit.-szája széles mosolyra húzódott.
-De nagyon is álmos vagyok.
-Kár...-döntötte meg fejét miközben kezét végigsimította combomon.-Annyira puha...-jött még közelebb.Kirázott a hideg.-Annyi mindent szeretnék csinálni veled.-suttogta.Szemeim kikerekedtek.Mi a jó büdös francról beszél?Hátrébb csúsztam a széles matracon ő pedig egyre közelebb mászott hozzám.Addig-addig hátráltam míg majdnem leestem az ágyról,de még idejében utánam kapott és magához szorított.
-Kérlek ne csináld ezt!-könyörögtem.Könnyek gyűltek a szemembe.
-Most megint miért sírsz?
-Zayn!-leheltem a mellkasába.
-Nincs itt!Zayn nem érdemel meg téged!
-Ezt nem fogja annyiban hagyni.
-Akkor sem,ha azt hinné te is akartad?
-Hogy mi?-néztem fel rá.
-Ellenkezhettél volna.
-Ellenkeztem is.
-De ezt ő nem tudja.-mosolygott ördögien.
-Miért teszed ezt velem?-a bujkáló könnyek utat törtek maguknak és az arcom ismét nedvessé vált.
-Mondtam már.A te érdekedben.
-Ez egy nagy hülyeség!-húzódtam el tőle mérgesen.-Én most elmegyek.
-Igen?Hová tervezel menni?
-Bárhová!Minél messzebb tőled!-felálltam,már nyitottam volna az ajtót ,de nem tudtam.Bezárta.Bosszús tekintettel néztem vissza rá,mikor megláttam az ujján lógni a kulcscsomót.Hihetetlen mennyiségű düh tört fel bennem ebben a pillanatban.
-Gyere csak ide!-nyújtotta a kezét.Annyira szerettem volna segítséget kérni bárkitől!Csak valaki vinne el innen!Nem akarok tovább vele maradni.
-Én nem....megyek.-szipogtam.
-Azt mondtam,gyere ide.-látszott rajta,hogy próbálja visszafogni a dühét.
-Én pedig azt,hogy NEM!-lehet,hogy nem kéne ellenkezni.Végül is mi a legrosszabb dolog amit tehet velem?-Annyira álmos vagyok!-tört ki belőlem.Biztosan amiatt bőgök ennyit.
-A rohadt életbe akkor gyere már ide!-kiáltotta.Testem megremegett a hirtelen kitörés miatt.Féltem...Féltem tőle.Arcomat tenyerembe temettem és ismét a földön éreztem magam.
-Ne!-nyögtem fel mikor megéreztem magamon hatalmas karjait.
-Meg ne próbálj ellenkezni többet.-rázta  a fejét,majd felhúzott a földről,leoltotta a villanyt és befektetett a pihe-puha ágyba.
-Édes Istenem!-sóhajtottam fejemet pedig a párnába fúrtam.
-Nyugodj meg.-hajolt fölém,majd egyre csak közeledett.
-Maradj távol tőlem!-csattantam fel és még jobban elhúzódtam tőle.-Hagyjál már!Hagyj békén!Kérlek!
-Látom nem bírod felfogni azt,amit mondok.
-Nem is akarom!Csak légy már csendben.Itt vagyok....melletted.Aludjunk már!
-Jó.-dörmögte és vagy három másodpercig csendben is maradt.-De ne hidd,hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem.
-Jó éjtszakát!
-Neked is.
Persze nem terveztem,hogy tényleg aludni fogok.Túlságosan veszélyes lenne Harry mellett elaludni.Szinte biztos,hogy rémálmaim lennének,amit nem akarok az ő közelében.Egyedül Zayn tud ettől megóvni engem.Bárcsak most is vele lehetnék.Nem itt...bezárva egy szobába Harry Styles-szal.
A hátamra feküdtem és a falat bámultam,majd rápillantottam az ébresztőórára,ami fél négyet mutatott.Már nem kell olyan sokáig éjjeli baglyot játszanom.Azon gondolkoztam,vajon mi lehet Zaynnel.Bántott valakit?Vagy ami rosszabb:kárt tett saját magában?Nem!Biztosan nem!Liam elmondta volna.Vagy talán mégsem?
Ahogy ezen törtem a fejem,hirtelen egy biztos kezet éreztem a derekam körül,majd a kemény mellkast a hátamnak nyomódni.Nem ellenkeztem.Ha megtettem volna,újra vitába szállt volna és soha nem aludna el.Tehát ki kell bírnom még ezt a pár órát.
Fura érzés volt ilyen közel lenni Harryhez.Mintha meg akarna nyugtatni.De tudom,hogy nem így van.El akar szakítani Zayntől.Azt akarja,hogy felejtsem el őt.De nekem eszemben sincs.Zayn az egyetlen jó dolog az életemben ami végre egy kis boldogságot tud csempészni a szürke hétköznapjaimba.Valami igazat érzek iránta,és ezt nem fogom megtagadni holmi jelentéktelen vádaskodás miatt.Nem mondhatja meg,hogy mit tegyek.Miközeben a dühöm kezdett felszínre törni,valami meleget éreztem meg magamon.Harry volt az.
Kezével feljebb tolta a felsőmet és mutatóujjával apró köröket rajzolt csupasz bőrömre.
-Harry!-szóltam rá miközben jobban eltávolodtam tőle.
-Megmondtam,hogy nem szabadulsz tőlem.
A könnyek megint kszültek előtörni,de nem akartam újra sírni.Már túlságosan gyengének éreztem magam így is.Tehát bátran álltam a sarat és nem szóltam egy szót sem.Mikor légzése egyenletessé vált és mellkasa már nem mozgott olyan intenzíven,tudtam,hogy elaludt.Óvatosan kicsúsztam szorításából ,kivettem a párna alól a kulcsot (mivel láttam,hogy oda rejti) és halkan kislisszoltam a szobából.Eléggé sötét volt még odakint így a benti dolgokra sem nyílt eléggé jó rálátás.Igazából fogalmam sem volt hol vagyok,csak lejöttem a lépcsőn.Kezemmel villanykapcsoló után kutattam,amit meg is találtam.Elállt a lélegzetem mikor megpillantottam a hatalmas fekete zongorát a nappali közepén.
-Azta....-suttogtam magamban,majd elindultam felé.Mindig is szerettem volna ilyen zongorát.Mikor a szüleim kiskoromban beadtak a zeneiskolába,rögtön a zongorát választottam,mert annyira tetszett.Szerettem volna úgy zongorázni,mint bármelyik híres zongorista.Olyan jól akartam tudni,mint senki más.Aztán azon éven karácsonyra kaptam egy kis villanyzongorát,mivel a szüleim látták rajtam,hogy tényleg érdekel a dolog.Hűségesen gyakoroltam minden egyes órára.Imádtam.Aztán jött a gond.
A pénz fogyóban volt,apámat kirúgták a munkahelyéről,ami miatt anyát hibáztatta,ezért többször is megverte őt.De erről már tudtok.Több hónapon keresztül ez ment.Apa egyre ingerültebb volt.Mindenkivel ok nélkül kiabált,Christ többször is megpofozta csak mert adott neki egy ölelést.Arról pedig ne is beszéljünk,hogy velem miket művelt.Végül azon az estén....nem tisztán emlékszem rá,de a sikolyok,amik betöltötték a ház ürességét,az emlékeimbe vésődtek.Képtelen vagyok elfelejteni ahogy anya kétségbeesetten könyörgött apának,hogy hagyja már abba.Fájt....rettenetesen fájt....Kislányként még borzalmasabb volt.El sem tudtam képzelni mit művelhet vele az a gazember.
Chris képtelen volt nekem elmondani mi történt....ő látta.Éveken keresztül titkolta az igazságot,amit jogom lett volna tudni.Ahogy pedig a múltkor vallomást tett,még hagyta őt meghalni!Képtelen vagyok ezt megbocsájtani.Anya nélkül felnőni.....rettenetes.Minden bizonnyal neki sem lehetett könnyű.
Ezután apa börtönbe került,minket pedig a nagynénimék neveltek,egészen addig,amíg Chris tizennyolc éves nem lett.Elhatározta,hogy szerez munkát,és annyit fog keresni,hogy mindent meg tudjon adni nekem.Ezt meg is valósította.Én pedig azt,hogy...hogy...nem tudom.Nem volt tervem.Már akkor elveszettnek éreztem magam.Nem volt célom,amit kitűzhettem volna,hogy igen,ezt én megvalósítom.Annyira felemésztett a gyász,hogy nem volt időm ilyeneken gondolkozni.A helyzet egyre kritkusabbá vált és Chris nem tűrte tovább a sok sírást és a megmagyarázhatatlan rémálmokat,így elvitt a pszichológushoz.Mint már mondtam,sosem szerettem beszélgetin vele.És nem is tudtam.Főleg nem őszintén ami a lényeg lett volna.De mindegy volt.Megkaptam a gyógyszeremet és agyő.Nyugtató...még most is kell néha,ha súlyossá válik a helyzet.De riktán.Ezután jött a munkahely,rátaláltam Lorettára és úgy tűnt minden kezd helyreállni.Majd megjelent Zayn.