II./Chapter one

Kedves Olvasóim!
Ne haragudjatok, hogy nem tettem részt pénteken, de nagyon elfoglalt voltam a héten és nem volt időm géphez ülni.Viszont jövőhéten már ugyanúgy mint eddig pénteken fogom kirakni.
Indul a második évad!Jó olvasást!
HAVE FUN! :)








Már hét hónap telt el azóta, hogy Harry elhagyta Londont, én pedig azóta csak egyre rosszabbul és rosszabbul vagyok.Sokszor van hányingerem, fáj a hátam és a hasam a kétszeresére nőtt.Terhes vagyok.Amikor megtudtam, hogy babát várok, megijedtem.Féltem, hogy Zayn mit fog szólni hozzá.Rettegtem a tudattól, hogy emiatt elhagy majd.De nem tette.Pont ellenkezőleg, ő látszólagosan jobban örült a dolognak mint én.Nem azt mondom, hogy nem vagyok boldog, hisz a gyermeki áldás a legszebb dolog a világon, de mégis.Egy ártatlan kisbabát hordok a szívem alatt, akiről fogalmam sincs ki az apukája.Nem, nem voltak egy éjszakás kalandjaim.Ugyebár mielőtt Harry lelépett volna, volt egy kis akciónk ahogy Zaynnel is másnap.Ennek fejében elképzelni sem tudom melyikőjük lehet az én csöppségem édesapja.
Minderről Zayn nem tud.Nem volt bátorságom elmondani az igazat, így teljes mértékben azt hiszi, hogy ő az apa.Talán jobb is így.Hisz kinek használna egy újabb veszekedés?Nekem biztos nem.
-Nem kérsz egy kis teát?-kukkantott ki a konyha fala mögül.
-Nem, köszönöm.-mosolyogtam rá, majd visszameredtem a könyvemre ami érdekesebbnek tűnt, mint a TV műsor.Pár percen belül éreztem ahogy besüpped mellettem a kanapé.
-Jól vagy?-simogatta meg a kezemet.
-Igen.-nem néztem fel, csak udvariasan válaszoltam, majd lapoztam egyet.
Már fél órája ülhettünk mozdulatlanul mikor hirtelen elkapott a hányás.Hamar rohantam felfelé a lépcsőn, Zayn pedig utánam a segítség szándékával.Pedig jól tudja, hogy ilyenkor jobb szeretek egyedül lenni.Kivágtam a fürdőszoba ajtaját és rögtön a kagyló fölé hajoltam.Erősen markoltam a WC ülőkéjét miközben minden kifelé kívánkozó dolgot kiengedtem magamból.Utáltam hányni.Gyűlöltem.Annál rosszabb dolog nincs is a világon.
Miután úgy éreztem, nem jön több,  óvatosan kiegyenesedtem.Zayn nyugtatóan dörzsölte a hátamat mialatt a mosdóhoz vezetett, hogy megmosakodhassak.Bólintottam neki, hogy nyugodtan magamra hagyhat,de nem tette.Sejtettem.Miért is tette volna?
-Jobb már?-kérdezte miközben az arcomat törölgettem.
-Igen.-sóhajtottam, majd a számat is kiöblítettem.
-Anya hívott este.-kezdett bele.
-És mit mondott?-néztem a szemeibe.
-Nagyon szeretné, ha elmennénk.
-Remélem megérted,hogy ilyen állapotban nem szeretnék sehová menni.
-Teljes mértékben.-suttogta fájdalmasan, majd magához ölelt.Úgy érzem megváltoztak a dolgok köztünk.Én még nem voltam ilyen komoly dologra felkészülve.Keservesen szorítottam magamhoz testét, hogy belélegezhessem férfias illatát.Az mindig megnyugtat.-Én itt vagyok neked és segítek Pöttöm.Nem kell egyedül végigcsinálnod.
-Köszönöm!-leheltem a nyakába miközben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.Mostanában a megszokottnál is többet sírok.
-Ő a miénk.-simította kezét a hasamra lágyan.-Mindennél jobbam fogom őt szeretni.A mi kisbabánkat.
Én lennék a legboldogabb, ha mindez biztos lenne.Szomorúan tekintettem csillogó szemeibe.
-Vagy el akarod vetetni?
Remek.Miért kell ezt a témát folyton felhozni?Miért gondolja azt, hogy nem vagyok képes vállalni a felelősséget?Azt hiszi gyenge vagyok?Miért?
-Eszemben sincs!Ő nem tehet semmiről!-törtem ki azonnal miközben védelmezően a hasam elé emeltem karomat.A könnycseppek gyorsabb tempóban kezdtek szánkázni az arcomon.
-Héj!Rendben!Semmi baj!-fogta meg kezemet mellyel védekező pozícióba álltam.
-Te nem akarod?-nyögtem keservesen.
-Én mindennél jobban szeretném ezt a kisbabát Alice.El sem tudod képzelni.-lépett közelebb.
-Akkor ne kérdezz ilyeneket!-suttogtam sírós hangon.
-Ne sírj kérlek!-ölelt magához.-Most miért vagy szomorú?Egyszerűen nem bírok kiigazodni rajtad Pöttöm.
-Én csak félek.-morogtam a mellkasába miközben ő nyugtatóan simogatta a hátamat.
-Mitől?-nézett a szemembe.-Én itt vagyok melletted és mindenben segítek majd.Ne félj semmitől.-tenyerét az arcomra simította.Már annyira régen éreztem őt így.
-Elrontottam az életedet.-meredtem magam elé.-Fenekestül felfordítottam mindent körülötted!-tekintetét fogva tartottam.-Minden az én hibám.Ha én nem vagyok, semmi gondod nem lenne!
-Ez nem igaz!-vágott a szavamba azonnal.-Ha te nem lennél, most nem lenne értelme az életemnek.Lehet már nem is élnék.Felfogod amit mondok?-hajolt közelebb.
-Akkor a banda is együtt lenne még és...-folytattam tovább,de nem hagyta.
-A bandát hagyd ki ebből!Annak semmi köze nincs ehhez.
-Dehogy nincs!Miattam oszlottatok fel!Te is nagyon jól tudod Zayn!
-Elég legyen!-távolodott el, majd kisétált a fürdőből.Hamar a szekrényhez futottam és a legfelső polcról egy kis nyújtózkodással megragadtam a borotvát.-Na azt most tedd le!-hallottam a hátam mögül.Francba!Azt hittem már elment.-Azt hiszed ez megoldás?!-tépte ki a kezemből.-Miért csinálod ezt?!Nem volt még elég?!-ujjait indulatosan a karom köré fonta és szinte feltépte a felső ujját.A puha anyag helyén hosszú, mély vágások ékesítették bőrömet.Persze már gyógyuló félben.-Mondd miért?-rekedt hangja angyali szózatként hangzott a fürdőszoba falai között.Aggódik értem.
-Mert jól esik.
-Ezzel nem oldasz meg semmit!-mutatta újra, majd a pengét a kukába hajította.-Most pedig elmegyünk!-ragadta meg a csuklómat.
-De...
-Semmi de!Azt csinálod amit mondok!-és visszatért a "régi" Zayn.De már nem rémít meg.Túl jól imerem ahhoz, hogy féljek tőle.Út közben hamar elvettem egy hajgumit az asztalról és sötétbarna hajamat lófarokba kötöttem.Nem régen festtettem át.Elegem van a vörös színből.
Zayn az autója felé húzott miközben én a kardigánomat próbáltam magamra felgyűrni, de elég nehezen ment vad viselkedése miatt.
-Felvehetem?!-förmedtem rá, majd kitéptem csuklómat szorításából.Duzzogva várt mellettem állva míg el nem készültem.
-Indulhatunk?-kérdezte morogván mikor ránéztem.
-Igen.Köszönöm, hogy türelmes voltál.-mondtam szemrehányóan.Nem szeretem mikor ilyen velem.
-Ne haragudj.-ragadta meg ismét a csuklómat és besegített az anyósülésre.
-Hová megyünk?-kérdeztem miután beült mellém.
-Meglepetés.-nem nézett rám.Az útra koncentrált egész végig.A mellettünk elsuhanó fákat figyeltem miközben tenyeremet kidudorodó hasamon tartottam.-Jól érzed magad?-fordult felém az út során először.Ismét aggódik.
-Igen Zayn, minden rendben van.-mosolyogva simítottam ujjaimat kormányon fekvő kezére.-Ne haragudj a viselkedésem miatt.Mostanában úgy érzem, nem vagyok önmagam.Sajnálom.
-Semmi baj Pöttöm.Ez érthető ebben a helyzetben.Csak aggódom érted.Ennyi az egész.
-Tudom és köszönöm.
-Ezt szeretem benned.
-Mit?
-Hogy ilyen megértő vagy.-szorította meg a kezemet, ezzel bitonságot sugallva.
-Kaptál még rajongói leveleket?-tértem el a témától.
-Többet, mint eddig.Képzeld még valaki egy tál sütemént is hagyott az ajtó előtt reggel.
-Tényleg?
-Igen.
-Remélem betetted a hűtőbe.
Felnevetett.
-Igen, be.
-Akkor jó.-fordultam vissza az ablak felé.Az út egyre inkább kezdett ismerős lenni.A sűrű fatömegtől nem láttam tisztán merre is lehetünk most.De mintha már jártam volna erre nem is olyan régen.
-Emlékszel erre a helyre Pöttöm?-állt meg hirtelen, majd felém fordult.
-Valami rémlik, de csak ködösen.
-Itt kérdeztem meg tőled, hogy leszel-e az enyém.-tekintetünk hosszú időre egybe fonódott.-Emlékszel?-törte meg a csendet.
-Igen.-most már minden eszembe jutott.Hirtelen kiszállt az autóból, majd átsétált az én felemre és udvariasan kisegített az ülésből.Mosolyogva néztem barna, csillogó szemeibe.Szeretem mikor ilyen boldog a tekintete.Az számomra olyan szívmelengető.
-Akkor szeretnék még valamit kérdezni.-ujjainkat összekulcsolta egy sétára hívva engem.Követtem őt.Miért is ne követtem volna?Vele még a világ végére is elmegyek, ha kell.
-Mit akartál kérdezni?-fordultam szembe vele.
-Igazából nem így terveztem.Azt hittem majd még leélünk egy pár évet együtt gondtalanul, elviszlek magammal turnézni, megmutatom neked az egész világot.De a dolgok nem úgy alakultak ahogy terveztem.De talán jobb is, hisz a sorsunkat nem mi irányítjuk.Viszont bizonyos dolgokba vannak beleszólásaink.-pár perc néma csend.Fogalmam sem volt hova akar kilyukadni.-Ne haragudj amiért néha nem voltam hozzád olyan, amilyennek kellett volna.De én sem vagyok tökéletes ahogy senki sem  az.Amikor először megláttalak, tudtam, hogy te fogod megváltoztatni az életemet.Azonnal megszerettelek.Aranyos voltál, szimpatikus és törékeny.Pont egy olyan lány, akire szükségem volt a változáshoz.-mélyen nézett a szemembe.-Most pedig -lépett közelebb, majd tenyerét hasamra simította.-a gyermekemet hordod a szíved alatt.-éles fájdalom nyilallt lelkembe.-A mi gyermekünket.-szemei csillogtak miközben másik kezével óvatos mozdulatot tett farzsebe felé.Először nem értettem mégis mit művel.Majd amikor megláttam ujjai közt az ékszeres dobozt, még a lélegzetem is elállt.Nagy szemekkel néztem Zayn mosolygós arcát.Tenyere oldalra csúszott testemen, majd összekulcsolta ujjainkat.Várt pár percig míg levegőhöz jutok, ezután pedig elém térdelt.-Alice!-szólított meg semlyes hangon.-Megtisztelnél azzal, hogy végérvényesen is az enyém leszel?-tekintete fogva tartott miközben én a könnyeimmel küszködtem.Amint megláttam a gyönyörű gyűrűt a dobozkában, tüdőmben akadt a levegő.Nem hittem el.-Hozzám jössz?
-Igen.-nyögtem, majd felhúztam őt a földről és szorosan öleltem magamhoz.-Igen!-suttogtam újra már a nyakába.Éreztem, hogy nehezen lélegzik.Karjai biztosan tartottak közel remegő testéhez.-Szeretlek Zayn!-arcomat mélyen a mellkasába fúrtam miközben kétségbeesetten levegő után kapkodtam.
-Én is Téged Pöttöm!Örökre!-hangja még a szokásosabbnál is rekedtebb volt.Ujjaimmal nyugtatóan cirógattam tarkóját.Felzaklattam a viselkedésemmel.Ez egyértelmű.Nem így kellett volna reagálnom.Mosolyognom kéne nem pedig bőgni.Lassan elhúzódott tőlem.Próbáltam jókedvet varázsolni az arcomra, de amikor megláttam fátyolos tekintetét, ismét elkapott a sírás.
-Héj!-mosolyogtam rá, majd ujjaim arcára vándoroltak.Halványan visszamosolygott rám  miközben a gyűrűt az ujjamra húzta.-Ez gyönyörű Zayn.Köszönöm!-öleltem körül nyakát, majd számat az övére tapasztottam egy csók erejéig.Ajkai ugyanolyan édesek voltak mint mindig.Jellegzetes borostája kellemesen égette a bőrömet miközben nyelve kétségbeesetten kereste a bejáratot.Nem hagytam sokáig szenvedni.Azonnal szabad utat hagytam neki.
-Már olyan rég csókolóztunk.-suttogta ajkaim közé.
-Ne haragudj!-nyögtem, majd újra ajkaimra húztam őt.Megragadtam tarkóját, így még közelebb éreztem magamhoz.Lágyan simogatta a pocakomat.
-Köszönöm!-mondta mosolyogva miután elhúzódott tőlem.-El sem tudod képzelni mennyire boldoggá tettél.
-Hát még te engem.-felágaskodtam és lágy puszit nyomtam homlokára.Hosszú ideig figyeltem az arcát.Boldognak tűnt.-Szeretlek Zayn.Mindennél jobban!-fogtam meg a kezét.
-Én is téged!
Lassú léptekkel sétáltunk vissza a kocsihoz miközben szívem az egekben szárnyalt.Hihetetlenül boldog voltam.Mától Zayn menyasszonya vagyok.Az az ember, akit a legjobban szeretek, megkérte a kezem.Aki minden hibám ellenére szeret és elfogad.Kár, hogy még a feléről sem tud.

Közérdekű

HAPPY 4th BIRTHDAY ONE DIRECTION!!!!!!:)

Chapter eighty-one/Évadzáró rész

Kedves Mindenki!

El sem hiszem, hogy eljött ez a nap.Ez az utolsó része ennek az évadnak ami remélem mindegyikőtöknek tetszeni fog majd.

Szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását, a díjakat, a biztatást.Nagyon jól esett és szükségem is volt rá.

Egy apró szivességet szeretnék kérni tőletek.Amint a végére értetek ennek a fejezetnek, írnátok egy hosszú értékelést az történetről?Hogy mit váltott ki belőletek, miért tartottátok külölegesnek, mi volt az, ami megragadott benne.Szerintem ennyit kérhetek tőletek.Köszönöm előre is.És ne feledjétek, jövőhéten indul a II. évad!Pénteken már rakom fel az első fejezetet!Addig is szép hetet nektek!

HAVE FUN!

Reggel a madarak énekére ébredtem mely, a nyitott ablakon át szólt hozzám.Gyönyörű dallamokat játszottak miközben én próbáltam kitörölni az álmot a szememből.Harry már nem volt mellettem.Emlékszem a múlt éjjel minden egyes töredékére.Ahogy bánt velem, az őrjítő volt.Bevallom, élveztem.Teljesen más volt mint általában.És most elment.
Miután megadtam neki azt amire vágyott, rögtön lelépett mondván, nem akarja, hogy Zayn itt találja őt.És persze én sem akartam, hogy mindez kiderüljön.Első és utolsó alkalom volt.Remélhetőleg soha többé nem látom őt és elfelejthetem mindazt ami közöttünk történt.Szép volt, különleges volt, de engem más mellé rendelt a sors akinek nagyobb szüksége van rám, mint bárki másnak.
Egy sármos, finom illatú férfit véltem felfedezni magam mellett aki szorosan ölelt testéhez miközben kétségbeesetten a nevemet hajtogatta.
-Alice.-suttogása kissé megijesztett.-Alice.-mondta újra.
-Zayn!-fordultam felé, majd lágyan ébresztgetni kezdtem.-Hallod!-böködtem a vállát, de semmi.Nem reagált.
-Alice!-morgott már kissé indulatosabban.Valami rosszat álmodhat?
-Zayn!-felültem és a hátára fordítottam őt.Tenyeremet kellemesen szúró arcára simítottam.-Ébredj!-bal lábamat átdobtam rajta és ágyékára ültem.Szemei azonnal felpattantak.-Hála az égnek.-sóhajtottam.-Rosszat álmodtál?
-Hm?Miért?-értetlenkedett miközben kezeit a csípőmre simította.
-Mert a nevemet ismételgetted.
-Nem emlékszem.-dörmögte álmos hangon,majd ajkai huncut mosolyra húzódtak.
Ujjai a pizsama felsőm alá kalandoztak.
-Mikor értél haza?
-Fél hat felé.-az oldalamba markolt mire felsóhajtottam.A mosoly egyre szélesebb lett telt ajkain.Gyönyörű barna szemeit egy percre sem vette le rólam.
-És mindent sikerült elintézni?-nyeltem egyet miközben ujjaival a mellbimbómat izgatta.Fejem hátranyaklott az élvezettől.
-Igen sikerült.-fejét kissé oldalra döntötte,majd végig nyalta alsó ajkát.-Hm Alice.Tökéletesen elhelyezkedtél rajtam.-mondta s megemelte csípőjét alattam, ezzel a tudomásomra hozva, hogy a férfiassága már nem bír sokáig várni.-Minden a legnagyobb rendben van.-markolt rá a bal mellemre,mire az élvezet úrrá lett rajtam és nem bírtam magam tartani Zayn testén.Még időben utánam kapott és fordított a helyzetünkön.-Sebaj.Úgyis jobban szeretem,ha te vagy alul.-suttogta a fülembe,majd gyengéden a nyakamba harapott.


-Kettő tojást kérsz vagy hármat?-ordítottam fel neki a lépcsőn miközben ő a zuhanyban áztatta magát.
-Négyet!-hallottam vissza erős,határozott hangját.Visszaballagtam a konyhába,előkerestem a szükséges dolgokat, majd hozzáfogtam a reggeli készítéséhez.
Már éppen szedtem volna ki a gőzölgő finomságot a serpenyőből mikor hirtelen Zayn megargadott hátulról és meztelen testéhez préselt.
-Azt hittem bejössz mellém a zuhanyba.-suttogta kéjes hangon.
-Nem hívtál.-fejemet kissé oldalra fordítottam, így a térlátásomnak hála valamennyit láttam az arcából.Mosolygott.Pimaszul mosolygott.
-Ilyet ne kelljen mondani.-rázta a fejét rosszallóan.
-És azt hittem már elfáradtál.-megfordultam az ölelésében s kezeimet körbefontam a nyakán.
-Ez most komoly Pöttöm?-lihegett a nyakamba miközben erőteljesen rámarkolt a fenekemre.
-Igen.-sóhajtottam kábán.
-Hát ez egy téves megközelítés az igazság felé.-rázta a fejét ellenkezően.
-Akkor majd máskor.-suttogtam a fülébe.
-Te még úgysem fürödtél.-éreztem,hogy mosolyog.Elcsukta mögöttem a gázt,majd megpördült és felültetett az üres pultra.Gyengéden fektetett a hideg felületre.-Vagy akár csinálhatjuk itt is.-suttogta a fülembe,majd gyengéden felemelt és lehúzta rólam a pizsamanadrágot mely alatt már semmi nem takart többé.Vad nyögés szaladt ki ajkaim közül ahogy ujjával kényeztetni kezdett, majd szájával egyszerre.
-Zayn!-nyögtem fel keservesen.
-Tessék Drágám!-hajolt fel hozzám,mire én megragadtam a tarkójánál és magamhoz húztam őt.
-Érezni akarlak.
-Most azonnal?
-Most azonnal!-bólogattam lelkesen.Biztonságot adó kezei körülölelték hátamat, majd felemelt a hideg felületről s vitt felfelé az ágyba.Vadul bevágta az ajtót miután az takaróra fektetett amit mellesleg az előbb raktam szépen el.De ebben a percben annyira nem számított.Ismét fölém magasodott és ott csókolt ahol ért.Ajkai az egész testemet bebarangolták miután a pizsamafelső is a földre került.Türelmetlenül húztam lefelé boxeralsóját.Még jó,hogy nem volt rajta nadrág,különben még mindig azzal szerencsétlenkednék.
-Tárd szét a lábaidat Pöttöm!-suttogta a nyakamba,majd megragadta a térdeimet és erőszakosan szétfeszítette őket.Felnyögtem a hirtelen jött szúrástól az ágyékomban.
-Zayn én annyira szeretlek!-mondtam miközben kezeimet végigvezettem a hátán egészen a fenekéig amibe aztán belemarkoltam.
-A kis huncut.-nevetett,majd simogatni kezdett ott lent.Torkomból ismét feltörtek a sóhajok miközben ágyékával az enyémnek simult.Keménynek bizonyuló férfiasságát váratlanul belém vezette, mire hatalmasat nyögtem a nyakába.-Oh Istenem!-sóhajtott, majd ütemesen ki-be kezdett járni bennem.Azt hittem megőrülök gyors tempójától.Össze-vissza karmolásztam széles hátát miközben a sóhajaink töltötték be a szoba csendjét.
-Én mindjárt...-sóhajtottam,majd egy utolsót nyögtem a nyakába.Ezután Ő is így tett.Mozdulatai egyre lassultak miután belém ürítette magát.Lassan ringatózott felettem,majd tenyerét az arcomra simította.
-Csodálatos vagy Szerelmem!-sóhajtotta miközben nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szeretlek!
Mosolyogva mászott le rólam miközben óvatosan kihúzta magát belőlem.Én továbbra is csak fetrengtem az ágyon.Nem bírtam feltápászkodni.
-Fáj?-kérdezte aggódó tekintettel.-Nem szabadna.
-Nem is!-mosolyodtam el,majd magamra húztam a takarót.
-Megint kezded?-forgatta a szemeit,majd mellém mászott.
-Mit?-szorítottam magamhoz jobban a takarót.Tudtam mi következik most.
-A szégyellősködést!
-Nem.Én csak fázom.-cáfoltam meg igaznak bizonyuló eléméletét.
-Aha.Persze.-ujját a takaró szélébe akasztotta miközben végig a szemembe nézett.
-Zayn!-kértem idegesen,de mintha meg sem hallotta volna húzta lefelé az anyagot mely elfedte testemnek jelentősebb részét.-Kérlek.-egy könnycsepp bukott ki szemeimből.
-Most meg miért sírsz?-kérdezte megdöbbenve.
-Csak ne akaratoskodj rendben?-simítottam tenyeremet az arcára.
-Én nem akartalak bántani.-habogta,majd felugrott és kirohant a szobából.Remek.Most mit fogok tenni?Biztosan megint magát okolja.Felhúztam magamra Zayn melegítőnadrágját és felsőjét ,majd  rohantam lefelé a lépcsőn,hogy még elcsípjem mielőtt elhagyta volna a házat.De nem találtam sehol.Már vagy negyed órája koslattam a hatalmas épületben.Olyan helyiségeket is felfedeztem amikről eddig nem is tudtam,aztán eszembe jutott.
-Zayn!-kiabáltam,majd a mellettem álló titokzatos ajtó kinyílt.
-Minden rendben.-válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
-Mit csináltál odabent?
-Csak elszívtam egy cigit.
-Egyet?-vontam fel a szemöldököm.
-Na jó,talán kettőt.-került ki és a szobájába vette az irányt.-Ne haragudj rám!-fordult vissza hirtelen.
-Eszemben sincs haragudni,csak tudod nem szeretem ha...
-Érthető.-vágott a szavamba, lassan megközelített s átölelt.Meleg teste megnyugvást adott az én zavart lelkemnek.
-Van ma valami dolgod?-néztem fel rá.
-Nincsen.Mit szeretnél csinálni?-mutatóujját állam alá helyezte, majd lassan felemelte, így minden akadály nélkül a szemembe tudott nézni.
-Nem tudom.Elmehetnénk moziba.
-Nem jó ötlet kimozdulnod a házból.-húzta el a száját sajnálkozóan.Eszembe jutott Chris.Vajon felszállt már a gépe?Nagyon szomorú vagyok amiért csak így hagytam elmenni.Tudom, nem produkáltam túl szép viselkedést.Bűntudatom is van emiatt mivel szerettem volna méltóan elbúcsúzni tőle, hisz mégiscsak a bátyám.De erre már nem lesz alkalmam sajnos.Elment úgy, hogy még megbeszélni sem sikerült a dolgokat.Biztosan nagyon haragszik rám.-Héj minden rendben?-nézett a szemembe aggódó tekintettel.
-Hogyne.-mosolyodtam el.
-Ez nem hangzott valami őszintén.Akarsz beszélni róla?-fogta meg a kezemet.
-Nem.-ráztam a fejem óvatosan.Sosem voltam az a lelkizős típus.
-Biztos?
-Igen.
-Menjünk le enni.-húzott maga után, én pedig követtem őt.-Látom, hogy valami nyomaszt!-fordult velem szembe.-Mondd el!
-Tényleg semmi komoly Zayn!-tenyeremet vészjósló arcára simítottam.-Csak bánt, hogy így váltunk el Chrissel.
-Figyelj!Ne emészd magad emiatt.A bátyád mindent meg fog tenni és szerintem amiatt nem tudna rád haragudni.
-Azt mondod?
-Igen.Ennél sokkal többet jelentesz neki.
-Köszönöm Zayn!-öleltem át őt.
-Na akkor fogjunk hozzá!-indult a serpenyő felé lelkesen.
-Majd én megcsinálom!-mosolyogva tettem ki tányérokra az adagokat, majd pár percre beraktam a mikróba.Valóban eléggé hideg volt már.Túl sokáig voltunk távol Zaynnel, de egyáltalán nem bánom.Minden perc amit vele tölthetek számomra ajándék.Soha nem fogom tudni eléggé meghálálni, hogy van nekem.Soha.Ő változtatta meg az életemet és mutatta meg, hogy ha valamit igazán akarsz, azt elérheted.
Miközben a búgó kütyü mellett ácsorogtam, azon gondolkoztam, vajon milyen lesz az élet ezután.Teljesen más, ez nyilvánvaló.
Az igazat megvallva nem szeretném,ha megváltozna az életem.Szeretnék az maradni, aki most vagyok.Nem egy "híres" énekes barátnője.Tudom, most hogy minden kiderült el kell fogadnom, sok változáson fogok keresztül menni.De Zayn miatt minden megpróbáltatáson  átküzdöm magam.Szeretem őt és vele akarok lenni.Semmi másra nincs szükségem.
Karjai szorosan szorítottak testéhez miközben halkan a nyakamba szuszogott.
-Te nem bírsz lenyugodni igaz?-kérdeztem szórakozottan.
-Nem tudom mi van velem ma.-nevetett a nyakamba.Ajkai vészesen közel voltak a bőrömhöz mikor a mikró ideje lejárt.
-Tényleg meg kéne ennünk már ezt a tojást.-kuncogtam.
-Rendben.-sóhajtotta,majd kivette a sajátját és az asztalra helyezve jóízűen majszolni kezdte.Miután az enyém is kellően megmegelegedett, ugyanígy tettem.A koszos edények elmosása után elmentem fürödni.Mindez alatt Zayn a TV-t nézte.
Az általános reggeli teendők elvégzése után leültem mellé a kanapéra.Azonnal nekem esett.Ott csókolt ahol ért.
-Zayn!-nevettem fel, mire kezét a csípőmre csúsztatta és jobban szorított magához.Ajkaim nem bírtak elválni az övétől.Annyira finom és puha volt.Várjunk csak.-Te mikor borotválkoztál meg?-húzódtam el tőle,majd lágyan simogatni kezdtem arcát.Mosolyogva simított végig nyakamon.
-Ma reggel.-vigyorgott.-És észre sem vetted.-lehajló mosolya szomorúságot színlelt.
-Ennyire elvetted az eszem látod?
-Ez alól nem tudsz kibújni.-hajolt közelebb.
-Most haragszol rám?
-Meg kell büntesselek.-rázta a fejét rosszallóan, majd nyelvét szó szerint a számba dugta.Keze a felsőm alá kalandozott és megtalálta a gyenge pontjaimat.Finoman markolgatta melleimet miközben ágyékát egyre erősebben nyomta az enyémnek.Hasamban millió lepke repdesett ahogy még a melegség is szétáradt bennem.Hihetetlenül jól éreztem magam vele.Mintha szárnyaltam volna.
-Zayn.-lihegtem ajkai közé.
-Hm.-búgott a nyakamba lágyan, majd vadul mélyesztette fogait puha bőrömbe.
-Ah!-nyögtem fel fájdalmasan miközben ujjaimat sűrű hajába mélyesztettem.
Felnevetett, majd mélyen a szemembe nézett.
-Ott maradt a nyoma.-szólalt fel hirtelen.
-Nem csodálom!-kaptam oda, de még időben megragadta a kezem.
-Nem-nem!-mozgatta jobbra-balra mutatóujját előttem.
-De...
Csókjával hallgattatott el mielőtt még vitába szállhattam volna vele.Állandóan ezt csinálja.
-Szóval?-kérdezte miután elhúzódott.
-Mi szóval?
-Mit szeretnél csinálni?
-Veled lenni.Semmi mást.-öleltem körül nyakát, majd szemébe néztem mely csillogott az örömtől.
-Hát ha csak ennyi a kívánságod.-mosolyodott el,majd ajkait újra az enyémre tapasztotta s védelmező karjai közé zárt.Végre csak Ő és Én.Senki más.


Harry szsz.:
Süvítő szél borzolja gondosan elrendezett hajamat miközben igyekszem a bőröndjeimet a taxiba nyomorgatni.Fél óra múlva indul a gép és én még mindig itthon szerencsétlenkedek ezekkel a szarságokkal.Nem is tudtam, hogy ennyi cuccom van.
Elutazom.Nem bírnám nézni ahogy Zayn és Alice nyíltan felvállalják a kapcsolatukat.Bevallom túlságosan fájna.Gondolom nem igazán hiszitek el  az idióta sajnálkozásomat,de ez van.Valóban beleszerettem Alicebe a vele együtt töltött idő alatt.Megismertem őt és megfogott.Jobban kellett volna becsülnöm,mint tettem.És most a saját hibámból került másik kézre.De talán jobb is így, hisz én nem a "tisztaságomról" vagyok híres.Ahogy Zayn sem, de én azért nagyobb dolgokban utazom.Tudom, hogy vigyázni fog rá.Jól ismerem őt.Mindent meg fog tenni érte.
Ennek így kellett történnie.Nagyon sajnálom, hogy nem vagyok hozzá méltó.Hisz bántottam.Megütöttem nem is egyszer.Fájdalmat okoztam.Ezek után mégis hogy várhatnám a szeretetét?Sehogy.
-Indulhatunk?-zökknetett ki a gondolataimból a sofőr.
-Igen.-szálltam be azonnal, majd bevágtam magam mögött az ajtót.
A tegnap este Vele csodálatos volt.Jó volt őt még egyszer utoljára látni.Soha nem fogom elfelejteni.Ő volt az első olyan lány, akit tiszta szerelemmel szerettem.Aki nem csak szexre kellett.Megváltoztatott engem.Teljesen más nézetet adott a körülöttem élő emberekről.Már nem az vagyok aki voltam.De számomra túl késő.Hagytam őt menni, mert menni akart.Nem szeretnék semmi mást csak azt, hogy mindezek után boldog legyen.És ha ehhez nem én kellek, akkor valaki más mellett.A mi helyzetünkben Zayn mellett.
-Megérkeztünk.-jelentette ki monoton hangon a kormány mögött ülő férfi.Kezem csillogott az izzadtságtól.Izgatott voltam.Miután előrenyújtottam neki a pénzt egy "kis" borravalóval és kivettem a csomagjaimat, elindultam a repülőtér felé, hogy egy teljesen új életet kezdhessek.Egy új helyen, új barátokkal, új környezetben.

Nélküle.

Chapter eighteen

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Na mivel voltam olyan ügyes és kiraktam ezt a másik helyett, és biztosan már sokan elolvastátok, itt is van.Péteken jön a következő!:)
HAVE FUN!







-Nem lehet.-ráztam a fejem miközben lefejtettem magamról Harry érintését.
-Kérlek Alice!-hajolt közelebb.
-Nem csalom meg Zanyt újra.
-Utoljára.Had érezhesselek még egyszer utoljára!-kért kétségbeesetten.
-Harry!-leheltem,majd lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam puha arcára.Éreztem,hogy nem lélgzik.
-Legalább ennyit kaphattam.-suttogta,majd lenyomta a kilincset és eltűnt a sötétben.Én pedig csak ott álltam,mint egy idióta.Mégis mi a franc volt ez?Mintha nem is Harryt láttam volna.Tényleg ennyire megváltoztattam?Lehetetlen.Ilyen nem lehetséges.Vagy mégis?
Nagyot ugrottam mikor a faajtón dörömbölni kezdtek.Kissé ijedten nyitottam ki.
-Szia Alice!-ugrott a nyakamba David.
-He...he...heló!-nyögtem ki végül,majd lefejtettem magamról ölelő kezeit és azonnal megpillantottam háta mögött az én drága munkatársnőmet akivel a múltkor annyira közel kerültek egymáshoz.
-Szia Alice!-köszöntött lelkesen.
-Szia!-öleltem meg őt is.-Hogy hogy mindketten itt?
-Éppen együtt voltunk mikor Zayn felhívott.-magyarázta David.
-Ó én nagyon sajnálom,hogy miattam...
-Ne sajnáld!-intett le azonnal.-Már úgyis unatkoztunk.-nevetett.Remek.Ők sem a legjózanabb állapotukban jöttek ide.Most mit fogok csinálni két ittas emberrel?
-Gyertek be.-álltam félre teljes egészében kinyitva az ajtót.
David szinte fellökött miközben a párja kezét kereste a háta mögött.Miután egymásra találtak,bevánszorogtak a nappaliba és letették magukat a kanapéra.
-Hozhatok nektek valamit?Az alkholon kívül persze.-jegyeztem meg az orrom alatt halkan.
-Egy pohár frissítő jól esne.-szólalt fel David.-Eléggé kimerültünk.-nézett vigyorogva a barátnőmre aki pont ugyanúgy viselkedett,mint ő.Mintha a képzeletbeli világuk kellős közepén járnának.Nem is akarom tudni mit zavart meg Zayn azzal a telefonhívással.
Amíg kimentem a konyhába,hogy keressek valami alkoholmentes italt,ők felszabadultan nevetgéltek és találgatták ki egymásnak a nyálasabbnál nyálasabban hangzó beceneveket.Nagyon úgy éreztem,hogy nem akarok ennek a részese lenni, de tudtam, ha elküldöm őket Zayn nem lesz valami boldog.Elhatároztam,hogy megpróbálom átvészelni ezt az estét.~Ennél már csak nem lehet rosszabb.~állapítottam meg miközben óvatosan ballagtam kifelé a tálcán pihenő poharakkal.Hirtelen felkapták a fejüket,majd zavartan oldalra pillantottak,mintha megzavartam volna valami olyan beszélgetést,amihez semmi közöm nincs.De nem én leszek aki majd rosszul fogja érezni magát emiatt.David nem ezért jött ide.Őszintén szólva sokkal jobban örülnék,ha mindketten eltűnnének.
-Tessék.-tettem le a tálcát a dohányzóasztalra.
-Köszönjük.-mosolygott David miközben a másik poharat a mellette ülő lánynak nyújtotta.-Mesélj!-kért lelkesen miután egy nagyot kortyolt az italából.
-Nincs mit mesélnem.
-Zayn azt mondta,vele fogsz lakni.Mi történt?
Ebben a pillanatban erről szeretnék a legkevésbé beszélni.
-Igaz,hogy a bátyád itthagy?-szólt közbe a barátnőm.Összeszorult a gyomrom.Ha tudtam volna,hogy az alkhol ennyire tapintatlanná teszi őket,akkor bele sem kezdek ebbe a beszélgetésbe.Vajon Zayn mindent kitálalt nekik?
-A munkája miatt el kell utaznia egy kis időre.-hiába szépíted Alice.Ők is tudják a szomorú igazságot.
-És mikor jön vissza?-kérdezte David.
-Ha minden jól megy,nem ő jön,hanem én megyek.
-Az durva.-kortyolt még egyet.
-Az.-helyeseltem.Pár perc néma csend.Most legszívesebben elástam volna magam több száz méterre a föld alá csak,hogy ne kelljen ebben a kínos helyzetben lennem.Miután David megköszörülte a torkát,letette a poharat az asztalra.Hirtelen csörögni kezdett a mobilom.-Bocsássatok meg.-álltam fel hamar,majd a konyhába siettem és fogadtam a hívást.
-Szia Pöttöm!
-Szia Zayn!
-Az a helyzet,hogy valószínüleg egész éjjel el leszek.
-Mi?-kérdeztem döbbenten.
-Ne haragudj,de muszáj itt lennem.Fontos dolgokat kell megbeszélnünk,szerződéseket kell aláírni.Harry távozása sokkal bonyolultabb,mint hittem.
-Dehát...
-Ne aggódj,majd David ott alszik.
-Nem hiszem.
-Ezt meg hogy érted?-értetlenkedett.
-Nincs olyan állapotban,hogy nyugodtan el tudjon aludni.
-Miről beszélsz?
-Emlékszel a munkatársnőmre akivel a múltkor annyira összemelegedett?
-Igen.
-Ő is itt van és nem éppen józan állapotban.
-Hát ez remek.Tudod mit?Mit szólnál,ha elküldeném hozzád az egyik testőrömet?Vagyis csak a házhoz.
-Te most komolyan egy hatalmas gorillát akarsz az ajtó elé állítani?
-Érted bármit.-mondta komoly  hangnemmel.
-Oké,figyelj!Nem tudom,hogy ez a testőrös dolog mennyire jó ötlet,de hogy David nem maradhat itt tovább, az biztos.
-Rendben.Beszélek vele,a gorillát pedig küldöm.
-Jó.-nevettem.
-Szeretlek.
-Én is téged.Várlak haza!
-Igyekszem és ne haragudj.
-Nem haragszom.Semmi baj!Jó éjt!
-Jó éjt!
Miután megszakadt a vonal,megpróbáltam egy kis lelkesedést varázsolni az arcomra,majd visszaballagtam a nappaliba.David már javában telefonált.
-Aha.Rendben.Köszi Haver!Szia!-egy apró gombnyomás követte David sóhaját.-Mennünk kell Szivi.Zayn mindjárt hazaér.Már nem kell vigyáznunk Alicre.-széles mosoly tűnt fel boldogsággal teli arcán.Gondoltam, hogy jobb dolguk is lenne, mint engem pesztrálni.
-Az csúcs.-hajolt közelebb hozzá,majd vad csókcsatába kezdtek.Zavaromban nem tudtam merre nézzek, így inkább vissza settenkedtem a konyhába és csináltam magamnak egy kis gyümölcs turmixot.Hasznos elfoglaltság míg ők felfalják egymást a nappaliban.De mégsem tehetem ki őket nem igaz?
-Alice mi mentünk rendben?!-ordibált David.Hamar kirohantam,hogy el tudjak köszönni tőlük,de mire odaértem, már nem voltak sehol.Hm ez gyors volt.A távozásukat vad kopogás követte mely a bejárat felől jött.Az illető meg sem várta míg ajtót nyitok.Rögtön átlépte a küszöböt.
-Alice?-hangja mély volt és ijesztő.
-Igen.Azt hiszem.-ráztam a fejem.
-Zayn küldött.Az ajtónál leszek ha kellek.-mutatott a kijárat felé,majd el is indult.
-Köszönöm.-motyogtam utána.
Féloldalas mosolyt villantott felém miközben lágyan becsukta az ajtót.Kissé furán érzem magam amiért Zayn ilyen nagy figyelmet fordít rám.Igazán nem kellene,hisz csak egy egyszerű lány vagyok.Vagy mostantól ez megváltozik?Emlékszem mikor  Zayn azt mondta,  nem szeretné ha tudnának rólam az emberek.Gondolom emiatt a nagy felhajtás miatt óvott és óv most is ennyire.
A telefonom hirtelen csörögni kezdett.Zayn neve villogott a kijelzőn.
-Tessék!-vettem fel azonnal.
-Ott van már?
-Igen.-sóhajtottam megkönnyebbülten.-Kint áll szegény az ajtó előtt.
-Ez a dolga Pöttöm.
-De nincs valami jó idő.
-Nehogy már aggódj egy biztonsági őr miatt!
-Jól van na.Én csak nem akarom,hogy beteg legyen.-hirtelen több kitörő nevetést is hallottam a háttérből.-Te kihangosítottál?!-förmedtem rá.
-Jaj Kincsem muszáj volt.Jól van,igazából Louis kért rá.-kuncogott tovább.
-Menjetek a francba!
-Ne légy durci!-kiabált Niall azzal ar aranyos ír akcentussal.
-Ez nem fer!Nem dolgoznotok kéne amúgy!?
-Mióta ekkora hárpia?-hallottam Louis suttogását.
-Fog be Tomlinson!Mindent tisztán hallok!
-Ugh.Bocsi.
Ismét felnevettek.
-Most tényleg mennünk kell.-hallottam Zayn hangját egyre közelebbről.-Aludj jól Pöttöm.
-Igyekszem.Hiányzol.
-Te is nekem.Hívj fel mielőtt lefekszel rendben?
-Úgy lesz.Szia!
-Szia!
Visszasüllyesztettem a mobilomat a zsebembe és a konyhába ballagtam a még megmaradt turmixomért.Az egész este eseménytelenül telt.Párszor kinéztem a testőrömre nincs-e valami gond,megkínáltam egy kis étellel,de nem kérte.
Miután megelégeltem a műsort a TV-ben,elmentem fürdeni,majd lefeküdtem Zayn helyére.De persze mindezek előtt még felhívtam őt,hisz megígértem neki.Azt mondta minden rendben,remélhetőleg nem sokára hazaér.
Nem szívesen voltam egyedül ebben a hatalmas házban.Pedig hozzá kell szoknom,ugyanis Zayn nem lehet mindig mellettem és most, hogy Chris is elmegy valóban teljesen egyedül maradok majd.
Annyira furcsa volt,hogy nincs itt a plüssmackóm amivel általában aludni szoktam.Hiányzott mert nem volt mit átölelnem.Magamhoz szorítottam a takarót és úgy próbáltam nyugalmat lelni a sötétbe burkolt szobában.Hirtelen halk neszeket hallottam az ablak felől.Megijedtem.Felpattantam,hogy szóljak az ajtó előtt ácsorgó személynek,de  egy angyali hang szólított meg amint kinyitotta az ablak egyik szárnyát.
-Alice.-mély,álomba ringató hangja lágyan simogatta a fülemet miközben megfordultam és világító szemeibe néztem.
-Nem bírod ki igaz?-kérdeztem.
Kétségbeesetten rázta a fejét,majd elindult felém.
-Hogy jutottál be?-hátráltam egy lépést.
-Felmásztam.-mutatott kifelé.-Hogy láthassalak még egyszer utoljára.
-Ezt meg hogy érted?
-Holnap elutazom Alice.
-Te is?-kérdeztem szomorúan.
-Miért ki megy még el?-fejét kissé oldalra döntötte miközben az asztalnak támaszkodott.
-A bátyám a munkája miatt.-pár perc néma csend.-Engem mindenki elhagy.-mondtam,majd halkan zokogni kezdtem.Harry lassú léptekkel közelített meg,majd miután látta,hogy nem fogok elfutni előle,átölelt.
-Sajnálom Al.-suttogta a fülembe miközben tenyerével nyugtatóan a hátamat simogatta.-De muszáj eltűnnöm innen.
-Miért mész el?-néztem fel rá félve.
-Most, hogy már nincs One Direction nincs értelme itt lennem.-jobban szorított magához.-Vagyis lenne, de az nem lehet az enyém.-közelebb hajolt.Szinte már összeért az orrunk.-Érted Pöttöm?-szívembe fájdalom nyilalt.Ő még soha nem szólított így.
-Nem akarom.-suttogtam kábán.
-Mit?-húzódott el tőlem.
-Megérteni.-ráztam a fejem.-Én nem is tudom mit mondjak.
-Nem kell semmit mondanod.Most kivételesen nem azért jöttem, hogy erőszakoskodjak  és bántsalak.-hajtotta le a fejét bűnbánóan.-Csak szeretném megbeszélni a dolgokat.
-Mit akarsz megbeszélni?
-Szeretnék választ adni a kérdéseidre.-mondta,majd az ágy fel pillantott.
-Ülj le.-mutattam az íróasztal előtt álló székre.Mégsem feküdhet bele Zayn ágyába.Miután mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk, kérdőn pillantottam sötét alakjára.-Szóval?
-Szóval.Khm.Amikor fogva tartottalak a házamban, azt azért tettem,hogy felkészítselek.
-Mire?
-Azt terveztem,hogy elveszlek Zayntől és csatlakozni fogsz a bandámhoz, mivel ő kiszállt.
-És mitől akartál annyira megvédeni?
-Attól,hogy bajod essen.Ez a szervezet ahová én tartozom nem egy kispályás egyesület és jól jön az önvédelem.
-Ezért bántottál annyiszor.-mondtam kábán.
-Igen.-arcomat fürkészte miközben idegesen az ujjait tördelte.Kirázott a hideg.-Eleinte még élveztem is.-mosolyodott el.Ez undorító.-De aztán beléd szerettem.-rekedtes hangja lyukat égetett a szívemben.-És persze féltékeny voltam Zaynre.
-Szeretném, hogy tudomásul vedd: rengeteg álmatlan éjszakám volt miattad,a viselkedésed és a hülye modorod miatt.-ismét lehajtotta a fejét.-Nézz rám mikor hozzád beszélek Styles!-most az egyszer próbáltam én is kemény lenni vele.Azonnal felkapta a fejét és tekintetét mélyen fúrta az enyémbe.-De gondoskodtál rólam amikor szükségem volt rá.Valóban megvédtél a magad módján.És ezt köszönöm neked.-felálltam s szorosan magamhoz öleltem remegő testét.-Most meg mi a baj?-néztem fel rá.
-Annyira akarlak.-suttogta keservesen miközben mutatóujjával elsimította hajtincsemet az arcomból.-Lefeküdtél már Vele?
-Harry.-horkantam fel,majd elhúzódtam tőle.
-Ne haragudj.-rázta a fejét.-Idióta kérdés volt.De tudni szeretném.
-Miért?Hogy mégjobban fájjon?
-Ennél rosszabb már úgysem lehet.
-Igen.-válaszoltam.Hirtelen megindult felém és a falnak nyomott.Kezével támasztotta magát fejem mellett.-Ne veszítsd el önmagad!-suttogtam a fülébe mire teste megfeszült előttem.-Egyáltalán nem az vagy akinek eddig hittelek.-beszéltem tovább, hátha meglágyul.-Valóban sokkal több vagy annál.Hallod amit mondok Harry?-tettem kezemet a mellkasára, hogy távolabb toljam őt,de nem engedte.
-Akkor szeretkezz velem.-nyögte.
-Nem érted, hogy nem lehet?
-Senki nem fogja megtudni.-simult hozzám miközben tenyerével az arcomat simogatta.
Hasamban millió lepke repdesett ahogy teste az enyémnek feszült.Nem bírtam ellenállni neki.Magamhoz öleltem,fejemet pedig mellkasára hajtottam.
Valami nehézség nyomta a szívemet mely eddig nem volt számomra ennyire nyilvánvaló.Szerettem volna elmondani Harrynek, hogy mit érzek,de tudtam ha megteszem minden elromlik.Nem szeretem őt.Soha nem szerettem.De úgy érzem kötődöm hozzá.Valami megmagyarázhatatlan kapcsolat ez kettőnk között.Valami különleges dolog amit nem szeretnék elveszíteni.
Fáj.Fáj visszagondolni arra miket tett velem akkor.De most már tudom, hogy miért történt mindaz ami akkora nyomot hagyott bennem.Azt hiszem sikerült megismernem Harryt.Most tudom, hogy ki ő valójában.Zaynhez tudnám hasonlítani.Eleinte ő is ilyen hirtelen haragú volt.Talán ezért vonz engem annyira Harry.Benne is csak Zaynt látom.Ez mindent megmagyaráz.
Ahogy mélyen magamba szívtam őrjítő illatát eszembe jutott minden amit magáról és az apukájáról mesélt nekem.Sokszor jobb nem tudni ilyenekről, én azt gondolom.
A fájó pont ahol belátod,hogy vannak nálad sokkal nyomorúságosabban élő emberek borzalmas.Mindenki a maga életét hiszi a legrosszabbnak pedig ez messze nem így van.Végül amikor találkozol egy olyan emberrel aki fájóbb múlttal s jelennel rendelkezik, minden megváltozik.A véleményedtől kezdve egészen a világnézetedig.Mindig van és lesz rosszabb helyzetben lévő.Nem magunkat kell sanjálni,hanem segíteni azokon akik megérdemlik és rászorulnak.
Azt hiszem Harry egy ilyen személyiség.Ne értsetek félre, nem a pénz szempontjából.LELKI szempontból.
-Gyere!-ragadott meg hirtelen,majd az ablkahoz húzott.
-Harry!-kissé megijedtem hirtelen hangulatváltozásától.
-Nézd!-utasított miközben egyre feljebb húzta a pólóját.Hibátlan bőrén sorban virítottak a tetoválások a holdfényben.Aztán hirtelen megláttam.Egészen a nyakáig húzta az anyagot, majd ujjával arra a helyre mutatott, ahol pár perccel ezelőtt az én tekintetem is megállt.A szíve helyén az én nevem volt.
-Te jóságos ég!-sóhajtottam miközben kezemet erősen a számra tapasztottam.
-A szívemen hordozlak Alice!-engedte el a lezser anyagot mely gond nélkül lehullott ujjai közül.-Mi kell még, hogy bebizonyítsam tényleg szeretlek?-nézett a szemembe keserűen.
-Én nem akarom, hogy bármit is bebizonyíts nekem.De Harry ez..ez őrültség!-hadonásztam mérgesen.-Miért tetováltattad a nevemet ODA!
-Azért mert jelentesz nekem valamit.Mindaz-mondta miközben újra felhúzta a felsőjét.-ami a testemen található, visszavezethető valamire.Nem a semmiért van rajtam.Ez az G betű például a nővérem nevét jelképezi.-mutatott a vállára.-És mostmár te is a gyűjteményem része vagy.
Harry arca vágyakozó volt.Mintha minden árom be akarta volna nekem bizonyítani az érzéseit.Láttam az arcán, hogy mennyire komolyan gondolja a dolgokat.A szívére varrattatta a nevemet.Az én nevemet amit soha többé nem fog tudni onnan eltávolítani.Örökre vele leszek.Ha fizikailag nem is, de lelkileg igen.Talán erre van szüksége.Talán ez tényleg egyfajta megoldás lesz számára.De vajon meddig fogja beérni ezzel?Vagy mikor fog megváltozni a véleménye rólam?
Miután percekig egyikünk sem szólalt meg, hirtelen hátrébb lépett, majd mélyen a szemembe nézett.
-Most megyek.
-Sanjálom.-suttogtam.
-Már megszoktam, hogy mindenki eldob maga mellől.-ez aztán vigasztaló Harry.-Semmi baj.Remélem boldog leszel Vele.-jobb kezével kitárta az ablakot.A rohadt életbe!
-Várj!-reményekkel teli pillantással fordult felém.Megragadtam felkarját s visszahúztam őt a sötét szobába.-Nem akarom, hogy így váljunk el.
-Nem mindegy?-rántotta meg a vállát.
-Nem, nem az!-ráztam a fejem mérgesen.-Én csak nem akarom,hogy miattam szomorú légy!
-Az egész életem szar úgy ahogy van.Ne legyen bűntudatod emiatt.
-Ez nem így működik!-ellenkeztem.
-Dehogy nem.-megfordult volna,de megragadtam a karját.Erősen vájtam ujjaimat puha bőrébe mire felmordult.
-Nem akarom,hogy fájjon.-mondtam miközben könnyeim utat törtek maguknak.
-Héj Pöttöm!-ragadta meg a vállamat.-Nehogy miattam sírni próbálj!Egy árva könnycseppet sem érdemlek meg.-hajolt közelebb,majd ujjaival lágyan letörölte a nedvességet az arcomról.
-Ne haragudj!-tört ki belőlem.Szorosan magához ölelt,majd mozogni kezdtünk.Harry előkapta a zsebéből a telefonját mely szinte bevilágította az egész szobát, majd pár perc után az asztalra tette.A halkan felcsendülő zongoraszó megdobogtatta a szívemet és jobban öleltem magamhoz Harryt.Kezeit a derekamra simította, fejét pedig a nyakamba fúrta.így lépkedtünk jobbra-balra a zene egyenletes ritmusára.-Nem tudok táncolni.-suttogtam a fülébe.
-Egész jól csinálod.-dörmögte.-Különben sem kell hozzá nagy tudomány.Csak ritmusra kell lépned.
-Ez nem mindenkinek megy Harry.
-Te kib*szottul jól csinálod.-jelentette ki keményen mire hátba vágtam.-Elnézést.-nevetett.-Tudom, hogy nem bírod ha csúnyán beszélnek.-mondta,majd tenyere elindult lefelé testemen.Lágyan simított végig fenekemen miközben szájával a nyakamra tapadt.
-Harry.-sóhajtottam mire mosolyt éreztem meg az arcán.
-Had tegyem felejthetetlenné ezt az estét.-hajolt a fülemhez.-Kérlek.
A zene még mindig szólt.Harry lágyan körözött a csípőjével miközben én már fordítva álltam ölelésében.Kezei körülölelték a hasamat így biztosan rögzített kemény testéhez.Nem tudtam mit tehetnék.Csak örömet akartam okozni neki még egyszer utoljára.
Megragadtam izomtól feszülő karját és lefejtettem magamról.Szótlanul álltam egy ideig háttal neki,majd megfordultam és lehúztam magamról a pizsama felsőt.Harry szemei meztelen testemet pásztázták miközben igyekezett uralkodni magán.Nagyot nyelt,majd szólásra nyitotta a száját.
-Most megkaptam az engedélyt?-rekedt hangja kívánatosan hangzott.Közelebb léptem hozzá s kezeimmel körülöleltem a nyakát.Végig a szemembe nézett miközben kezei ismét az oldalamra vándoroltak.
-Első és utolsó alkalom.-suttogtam a fülébe.

Chapter seventy-nine

Elnézést az előbbiért.Már nagyon késő volt, hogy részt raktam és véletlenül kihagytam egyet!Bocsánat még egyszer.Jó olvasást!!;)










Tudom,elég furcsa,hogy én kérek tőle ilyet,de kiváncsi vagyok.Vajon milyen lányt szerethetett előttem?
-Miért kéred tőlem ezt?-nem is vártam más reakciót.
-Csak kiváncsi vagyok.
Hosszú csend következett.Zayn nem beszélt,csak bámult maga elé.Remélem nem dúltam fel a lelkét.
-Perrienek hívták.-kezdett bele.-Egy fellépésen ismertem meg.Aranyos lány volt.
-Mi történt?-feljebb ültem, így tisztán láttam arcvonásait.
-Próbáltam megismerni, randira hívtam.Sokat voltunk együtt.
-Aztán?
-Elege lett abból, hogy soha nem voltam itthon.Attól függetlenül viszont napi szinten beszéltünk, de neki ez nem volt elég.-pár perc néma csönd.-Amikor hazaértünk a turnéról, közölte velem, hogy egy ideje már másik kapcsolata van amit azért nem mondott el, hogy ne tegyem tönkre a bandát a turné alatt.Sokáig magam alatt voltam.Napokig nem beszéltem senkivel és bevallom őszintén nem is hiányzott.Jó volt egyedül.
-Sajnálom.
-Ne tedd.Hála neki, megismertelek téged.-arcát a nyakamba fúrta.-És soha nem foglak elengedni.
-Egyszer muszáj lesz.-suttogtam vissza.Zayn izmai megfeszültek mondatom hallatán.
-Ezt hagyjuk jó?
-Jó.-öleltem át a nyakát és magahoz húztam.Annyira jó illata volt.Megőrültem érte.
-Aludjunk?-búgta a fülembe.
-Miért akarsz mindig aludni küldeni?-néztem a szemébe kiváncsian.
-Mert mindig azt érzem, hogy fáradt vagy.
-Nem vagyok az.-világosítottam fel.-Csak szomorú.
-Ne légy az.-simogatta meg az arcomat, majd nyomott egy puszit rá.Hirtelen Zayn telefonjának a csörgése szakított minket félbe.Morcosan vette a kezébe, majd fogadta a hívást.Hangos ordítást hallottam a vonal másik végéről.Ijedten néztem Zayn zavart tekintetét mikor hirtelen felállt mellöllem és a konyhába menekült.Pár percig mozdulatlanul ültem a helyemen és szürcsölgettem a még mindig forró teámat.Zayn néha-néha felmordult, de semmi konkrét dolgot nem hallottam.
Határozott léptekkel jött vissza a szobába.-Öltözz!Mennünk kell!
-Mégis hová?
-Muszáj bemennnem.
-Zayn én nem szeretnék menni sehová sem.
-Nem hagylak magadra.
-Kérlek!-sójahtottam.-Tényleg nem szeretnék.
-Áthívom hozzád Davidet rendben?
-Nincs szükségem testőrre!
-Nincs vita.-mondta miközben már a számát tárcsázta.Mikor tanulom már meg, hogy nincs értelme vitatkozni?Mialatt Zayn megbeszélte Daviddel a dolgot, megittam a teámat és eltakaríottam a piszkos edényeket.-Mindjárt jön.-fordult felém.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
-Te már megint mit művelsz?-mosolygott.
-Elmosogatok.Miért?Minek tűnik?
-Állandóan utánam takarítasz!
-Mert ilyen hanyag vagy!
-MI?!Nem is igaz!-cáfolta meg azonnal a nyilvánvalót.
-Ó dehogy nem Drágám!Megnézhetem a szobádat?
-Úgyis ott fogunk aludni.-mosolyodott el, majd magához húzott.-Ott foglak kényeztetni téged egész éjjel.-búgta a fülembe kéjes hangon, mire kirázott a hideg.Amikor az együtt töltött esténkre gondoltam, mindig görcsbe rándult a gyomrom.Nem tagadom.Piszkosul jól éreztem magam vele.-Könyörögni fogsz nekem.-suttogta.-Úgy meg foglak dugni,..
-Zayn!-szóltam közbe, mire nevetni kezdett.
-Tudod, hogy csak viccelek!-simogatta meg az arcomat.
-Tudod, hogy nem szeretem mikor így beszélsz!
-Valld be, hogy tetszik és felizgulsz tőle.-szorított jobban magához.
-Na tünés!-húzódtam el tőle.
-Ezt igennek veszem.-kacsintott rám.-Sietek rendben?-mondta miközben a kabátját vette.-De megvárom Davidet.
-Nem kell.Menj csak, már így is biztos halálosan haragudnak rád!
-Mert engem nagyon érdekel.-forgatta a szemeit.
-Zayn!-szóltam rá ismét.
-Oké, oké.-tette fel kezeit védekezésképpen.-Hívj, ha valami baj van.-mondta, majd egy csókot lehelt ajkaimra.
-Hívlak.
-Szia!
-Szia!
Miután Zayn bezárta az ajtót, visszaültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.Sokáig Chris járt a fejemben, mígnem halk neszekre lettem figyelmes a lépcső felől.Nagyon megijedtem.Lehalkítottam a TV-t és úgy hallgatóztam tovább.Huzamosabb ideig csend uralkodott a lakásban, majd dobogások sorozata töltöte be a félelemtől feszült levegőt.Mi a franc?!Összehúztam magam a kanapén és lebuktam.
Kissé nevetségesen éreztem magam ugyanis ha ez a valaki betörő, kevés az esélye annak, hogy ne vegyen észre.De jobb, mintha elé álltam volna, hogy:Héj!Kezeket fel!
Ahogy a hangok egyre csak közeledtek, összeszorítottam a szemeimet.
-Alice!-rekedt, mély hangját rögtön felismertem.Szívem hevesen dobogni kezdett, majd kikukkantottam a kanapé háttámlája mögül.Haja össze-vissza állt a kinti vad szél miatt.Kabátjának cipzárja szét volt húzva, így szabad rálátást nyerhettem itt-ott kiszakadt fekete felsőjére.Nadrágja végigsimult vékony lábain.Tény, hogy a  legsikeresebb modell is megirigyelhetné Harry Styles lábait.Hibátlan és vékony.
-Mit keresel te itt?-álltam fel hirtelen.A mellettem álló lámpát is vittem magammal ami a földre zuhant és darabokra tört.Megijedtem.Ezt hogy fogom megmagyarázni Zaynnek?-Hol jöttél be?
Nem válaszolt, csak közeledett felém.Magas alakjával félelmet keltett bennem, mint mindig.
Egészen a falig hátráltam.Tudtam, hogy onnan már nincs hova menekülnöm.
-Az ablakon.-suttogta miközben már majdnem elém ért.-Hiányoztál.
-Menj innen!-kiabáltam miközben jobban préselődtem a falhoz.-Nem akarlak látni!Menj el!
Szája mosolyra húzódott, majd két kezével felém nyúlt.Úgy éreztem nem kapok levegőt.Nem akarom, hogy hozzám érjen.Nem akarom, hogy a közelemben legyen.Egy könnycsepp simult végig az arcomon.
Harry arca komornak tűnt, majd teljes fájdalom borította el arcvonásait ahogy meglátta a nedvességet a bőrömön.
-Most meg miért sírsz Al?-kérdezte miközben hátrált.
-Menj innen!Tönkre tettél mindent!Fenekestül felfordítottad az életemet!
-Mi?-értelmetlenül nézett rám.
-Mindent elrontottál.Hagyj már békén!Szállj le rólam örökre.Ki nem állhatlak Harry Styles!Útállak teljes szívemből!-a szavak csak úgy ömlöttek belőlem.-Minden egyes veled töltött percet bánok!Bárcsak soha nem ismertelek volna meg!
-Alice...-hosszú idő után végre kimondta a nevemet.
-Nem!Hallgass!-intettem csendre hamar.-Menj innen!SOHA többé nem akarlak látni érted?!Soha!-hadonásztam a kezeimmel.Hirtelen újra közeledni kezdett felém.Szívem ezerrel püfölte a bordáimat miközben a levegőm ismét fogytán volt.
-Csak még egyetlen alkalmat.-suttogta a fülembe.-Csak egy alkalmat had kérjek tőled.Utoljára.
-Megint úgy beszélsz velem, mintha valami jelentéktelen kis kurva lennék!
-Nem Drágám nem!-ellenkezett azonnal.-Én nem csak egy egyszerű, semmit mondó szexet akarok.-pár percig csendben volt, majd kezeit  a csípőmre simította.-Én igazi, érzelmes szeretkezést szeretnék Veled.Mert szeretlek.
-Ne mondj olyat ami nem igaz.-néztem a szemébe.-Nem fogom újra elkövetni ugyanazt a hibát.
-Hiba voltam?-távolodott el.
-Egy hatalmas nagy hiba.-kissé keményen hangzott  ez a kijelentés, de ez az igazság.-Nem jelentesz nekem semmit.
Szemei megteltek könnyel, minek hatására ledöbbentem.Harry komolyan sír?
Zavartan pillantottam kékeszöld szemeibe, majd eltoltam őt magamtól és a háta mögé sétáltam.
-Én soha nem akartalak bántani.-suttogta, majd hangja elcsuklott.
-Mégis folyton csak azt tetted.
-Azt hittem ez a helyes.
-Mi Harry?-fordultam felé ismét.
-Hogy erőszakkal veszlek rá dolgokra.-hosszú csend következett.Nem beszélt, nem mozdult, csak állt nekem háttal.Szapora levegővételét hallottam a halk szobában, majd hirtelen megfordult.-Apám is ezt csinálta.Csak nem ennyire durván.-tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.-Neki elég volt, ha felemeli a hangját.Anyám azonnal azt tette amit mondott.Soha nem kellett megütnie őt.Ezt a módszert már máshol láttam.-újabb zavaró csend.-Valamit el kell mondanom neked.-figyelmemet ismét rá szenteltem.-Droggal kereskedem egy ideje már amiből a péznem jelentős része származik.
-Tudom Harry.-mondtam halkan.Döbbenten nézett rám.
-Honnan?
-Amikor nálad voltam hallottam, hogy az egyik végrehajtóddal beszélsz.Tudok mindenről.
-Bassza meg.-nagyot nyelt.-Ezért viselkedsz így velem szemben?Csak, hogy megnyugtassalak a barátod is nyakig benne van.
-Tessék?-kérdeztem kétségbeesetten.Sejtettem, hogy van valami.
-Én szerzem az anyagot ő pedig szállítja.Vagyis szállította.Mióta megromlott a kapcsolatunk Miattad, már nem dolgozik nekem.
-Neked dolgozott?
-Társak voltunk.A legjobb barátok.
-Ezt nem hiszem el.
-Pedig hidd csak el.
-Hazudsz Harry!Nem hiszek neked.
-Miért hazudnék még most is?-kérdezte keserű arckifejezéssel.
-Nem tudom.
-Figyelj!Már régóta nem vagyok az az ember, aki régen.Amióta ismerlek teljesen máshogy látom a dolgokat.Hála neked meváltoztam.-lépett közelebb.
-Én valahogy nem látom ezt a változást.
-Adj egy esélyt kérlek!
-Nem!Zayn szeretem.-izmai megfeszültek.-És most menj el, mert David mindjárt itt lesz.
-Ki a franc az a David?
-Egy barátom.
-Alice kérlek!
-Ne akard azt ami lehetetlen.
-Mellettem sokkal jobb dolgod lenne.
-Na az ilyen kijelentésekkel nem fogsz sokra menni.-ráztam a fejem, majd tolni kezdtem őt kifelé a házból.-Kérlek!-könyörögtem, hogy mozduljon már.-Nem akarom, hogy itt találjanak.
-Miért?
-Mert akkor nem járnál jól.
-Féltesz?-szemében felcsillant a remény.
-Nem.De nem akarom, hogy bajod essen.
-Szóval féltesz.-szögezte le.
-Nem Harry.Figyelj!-fordítottam magam felé.-Sokszor kerültem veled igencsak közeli helyzetbe.A gondomat viselted mikor szükségem volt rá.Megvédtél.Még mindig nem tudom, hogy mitől.Én köszönöm neked.Köszönöm amit értem tettél, de a saját érdekedben!Kérlek!Felejts el és kezdj új életet nélkülem!
-Csak egyszer!-suttogta miközben hatalmas tenyerével befedte az arcomat.-Egyszer légy az enyém még.

Chapter seventy-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Először is szeretnélek titeket megkérni, hogy nézzetek be egy másik blogba amit egy kedves barátnőmmel kezdtem írni:http://among-dangers.blogspot.sk/
Bo az én karakterem!Jó szórakozást hozzá!
Remélem ugyanúgy elnyeri majd a tetszéseteket, mint az enyém :)
Szóval itt is megérkezett az új rész.Összesen három rész van hátra az első évadból.Augusztusban indul a második, amit már nagy lázban égve írok hetek óta!Alig várom, hogy olvashassátok!:)
Have fun!










Liam guggolva kúszott végig a füvön miközben engem próbált csendre inteni túlzott szórakozottságom miatt.Annyira muris volt ahogy négykézláb mászik végig a koszos földön.Nem bírtam ki nevetés nélkül.Aztán egyszer csak felugrott, intett nekem és elindult befelé.
Ez aztán a jeladás Liam.Ennél komolyabbra számítottam.Egyébként az autót nem akarja bezárni?Ő tudja.
Miután kiszálltam az kocsiból,elindultam a bejárat felé.Még fel sem léptem az első lépcsőfokra,megragadott egy kéz és áthúzott a küszöbön.Felnyögtem a lábamba szúró fájdalom miatt.A kéz erősebben tartott ahogy meghallotta a nyöszörgésemet.
-Jól vagy?-szólalt meg az ismerős hang miután az ajtó becsapódott mögöttem.
-Zayn!-öleltem szorosan magamhoz.
-Nyugodj meg!Mindent rendbe hozok.
-Mi?
-Nem engedem,hogy bántsanak.-távolodott el tőlem.
-Kik Zayn?
-Hát a rajongók.Nem tudod mire képesek.Mostantól megtiltom,hogy bármilyen nemű közösségi oldalt használj megértetted?Ahonnan üzenet érkezik,tilos felmenned!
-De...
-Nincs semmi de!-fordult meg,majd a konyha felé vette az irányt.Követtem őt.Liam már a hűtőben kutatott valami kaja után.Gondolom én.
-Héj tesó!-bökte meg a vállát Zayn.
-Mi han?-kukucskált ki egy darab kiflivel a szájában.
-A hűtő marad.
-Ohé,perhe!-emelte kezeit maga elé védekezésképpen.
Fogtam magam és a nappaliba sétáltam.
-Sajnálom.-hallottam Zayn hangját nem túl messziről.
-Ugyan mit?-fordultam felé miközben karjaimat keresztbe fontam a melleimen.
-Hogy miattam ez történik veled.
-Számoltam ezzel az opcióval Zayn.Híres ember vagy.Fiatal,tehetséges.Tegyük hozzá nem ronda kinézettel.És egy barátnő nem túl szerencsés dolog.
-Engem nem érdekel ki mit gondol,ugyanis szeretlek.
-Tudom.
-És megvédelek.Ezért hozattalak most ide Liammel.Amint megláttam magunkat a TV-ben,rögtön hívtam őt.
-Várj mi?!Benne voltunk a TV-ben?Azt hittem csak az újságok írtak rólunk.
-Nem.-hajtotta le a fejét.-Sajnos nem.
-Hát ez szuper.-sóhajtottam,majd leültem a kanapéra.
-És mi van a bátyáddal?-kérdezte miközben leült mellém.Tényleg!Chris!
-Most nem tudok majd elköszönni tőle.-mondtam miközben egy könnycsepp simult végig az arcomon.Zayn azonnal átölelt és magához szorított.Mellkasára feküdtem és úgy sírtam tovább.-Nem mehetnék haza?-néztem fel rá könnyes szemmel.Izmai megfeszültek alattam míg nemlegesen rázta a fejét.-De elmegy!Itt hagy engem.-bújtam vissza hozzá kétségbeesetten.
-Én itt vagyok neked Alice.-suttogta a fülembe.-Majd én vigyázok rád.
-Te sem lehetsz mindig mellettem.
-Dehogy nem.
-Nem!-néztem fel rá újra.-Jól tudod,hogy nem.Hisz...hisz mész turnézni és...
-Nem megyek sehova nélküled.-szakított félbe.
-Ezt meg hogy érted?
-Ha én megyek,te is jössz!
-Megőrültél?-húzódtam el tőle.
-Nem.Komolyan beszélek.
-Én nem mehetek veled.
-Nem hagylak magadra.
-Mégis hogy gondolod ezt?
-Alice!Még egyáltalán nem biztos,hogy megyek akárhova is.Mint már mondtam,Harry kiszállt,így semmi nem biztos.
-Bárcsak igazad lenne.-sóhajtottam,majd visszabújtam hozzá.-De Chris...
-Sajnálom Pöttöm,de ezt nem engedhetem.Számomra a biztonságod a legfontosabb.És most egyáltalán nem vagy biztonságban.
-Azért felhívhatom?
Szó nélkül nyújtotta a telefonját.Pár percig tétováztam,majd elvettem a készüléket és tárcsáztam Chris számát.Az első csengetés után felvette.
-Haló!
-Chris!Alice vagyok!
-Mégis hová tűntél?!-esett nekem rögtön.Jellemző.
-Sajnálom,hogy csak úgy ott hagytalak.Én össze voltam zavarodva.
-Hol vagy most?
-Zaynnél.A rajongók tudnak mindenről.Majdnem elkaptak az utcán.
-De jól vagy?Minden rendben?
-Jól persze.Az a helyzet,hogy már nem látjuk egymást és én csak el akartam köszönni.-mondta miközben  a könnycseppek sorban simultak végig az arcomon.Zayn nyugtatóan simogatta a hátamat.
-Mi az,hogy nem látjuk egymást?!
-Én nem mehetek el innen a rajongók miatt és téged sem szeretnélek veszélybe sodorni.-nagy csend-Chris én csak azt szeretném mondani,hogy nagyon fogsz hiányozni és ne haragudj amiért úgy viselkedtem veled.-ismét nagy csend.-Hallod?-zokogtam kétségbeesetten.
-Hallom Alice.-sóhajtotta.-Hallom.
-Szeretlek.
-Én is téged!Nagyon!ígérem amint tudok jelentkezek majd.Add oda Zaynt.
-De...
-Kérlek.Csak egy perc.
-Rendben.-elemeltem a készüléket a fülemtől és Zaynnek nyújtottam aki nem tudta hova tenni cselekedetemet.Lassan átvette tőlem és figyelmesen hallgatta a bátyám szavait.Nagyon kiváncsi voltam mit mondhat neki.
-Rendben.-ennyi volt Zayn részéről,majd visszaadta nekem.
-Figyelj Hercegnőm!-szólt bele újra.-Jól tudod,hogy mennyire szeretlek és csakis ezért csinálom mindezt.Hogy neked jobb legyen.
-Tudom.
-Hagyok neked itthon pénzt amiből minden költséget ki tudsz fizetni három hónapig.Ugye dolgozol most?
-I...igen-remélem minél hamarabb úgy lesz.
-Biztos Alice?Most ne hazudj!
-Megoldom Chris.
-A nappali zárható szekrényébe teszem egy borítékba oké?A kulcsot pedig tudod hol tároljuk.
-Igen.
-Vigyázz magadra!Nemsokára találkozunk.
-Rendben.Szeretlek.
-Én is téged.Szia!
-Szia.
Ezzel bontotta a vonalat.Üres tekintettel meredtem magam elé miközben Zayn még mindig a hátamat simogatta.
-Mit mondott neked?-fordultam felé.Hangom még a szokásosnál is rekedtebb volt.
-Hogy vigyázzak rád.-hajolt közelebb,majd elmosolyodott.
-És még?
-Tömören ennyi.
-Nem hiszem el,hogy elmegy.
-Nyugodj meg Pöttöm.-húzott magához.-A te érdekedben teszi.
-Igen,tudom.-mellkasába bújtam és ott sírtam tovább.Igen,még mindig bőgtem.
-Héj srácok!-hallottam Liam hangját.
-Mi van?-Zayn hangja kissé mérges volt.
-Paul az előbb telefonált.
-Mit akart?
-Hogy menjünk be.
-Most?-emelkedett meg alattam.
-Menj csak.-húzódtam el tőle,mire arca fájdalmassá vált.
-Eszemben sincs.-rázta a fejét.
-Hozd magaddal.-adta az ötletet Liam.
-Megőrültél?!Ki tudja milyen elvetemült szajhák vadásznak rá.
-Zayn!-szóltam rá rosszallóan.Tudta,hogy nem szeretem,ha ilyeneket beszél.
-Ne haragudj.-fogta meg a kezem.-Sajnálom Payno.Nem megy.
-Rendben.Majd kimagyarázlak valahogy.-mondta miközben öltözni kezdett.
-Köszi.-Zayn felállt mellőlem és kikísérte Liamet.Eközben én a konyhába sétáltam hogy teát készítsek magamnak és Zaynnek.Észre sem vettem mikor visszaérkezett.Leült a pulthoz és figyelte minden mozdulatomat.
-Maradhatok éjszakára?-fordultam felé könnyes szemmel mire rögtön felugrott és felém lépdelt.
-Maradnod kell.-helyesbített,majd megfogta kezemet.Mindig tudja mire van szükségem.Mindig.
-Köszönöm.-mondtam,majd a kezébe adtam a teás bögrét.
-Én is.-küldött egy mosolyt felém miközben a kanapé felé húzott.
-Nincs dolgod?
-Nincs.-leültünk egymás mellé a puha párnák közé.-Nem akarsz aludni egyet?
-Nem.-bújtam hozzá.-Ne haragudj,hogy ilyen nyűgös vagyok.
-Nem vagy az.-ellenkezett.
-Engem mindenki elhagy.-tört ki belőlem.
-Ez nem igaz Alice!-nézett a szemembe.-Ez most egy nehéz időszak lesz számodra,de én itt leszek és segítek majd.Rám számíthatsz.
-Köszönöm Zayn.Nem is tudom mi lenne velem nélküled.-visszafeküdtem a mellkasára és hallgattam nyugodt szívverését.
-Hát még én.-hallottam halk suttogását.
-Zayn!-szólítottam meg kedvesen.
-Tessék.
-Mesélsz a volt barátnődről?