chapter forty-six

Békés,meghitt,szeretettel teljes,boldog Karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasómnak!
Nagyon szeretlek titeket!Köszönöm,hogy velem vagytok és olvassátok a történetemet!Köszönöm,hogy mellettem álltok!:-)  Ez a nap nagyon különleges!Töltsétek a családotokkal!
Remélem tetszeni fognak a részek!Kommenteket ne felejtsetek el írni!:-) 
Sziasztok!:-) 












-Elnézést néni!Legyen szíves....be....kötné a....cipőmet?-lihegett szegény a sok futkorászástól.
-Jaj!Persze!-az ölembe ültettem a kisfiút,majd körülöleltem és óvatosan bekötöttem a cipőjét.
-Ed!-hallottam a kétségbeesett anyuka kiabálását.-Jaj kérlek ne haragudj!-nézett rám bocsánatkérő szemekkel,majd vissza a megszeppent kisfiúra.-Nem megmondtam már,hogy nem állunk szóba idegenekkel?
-Na haragudj anya!-nyújtotta felé a kezét.-Csak kikötődött a cipőm!-mutatott mosolyogva a lábára.-De már jó,mert ez a kedves néni bekötötte nekem.-emelte rám kicsi mutatóujját.-Köszönöm néni!
-Nagyon szívesen.-nevettem el magam,majd visszacsúsztattam őt a földre.Az anyuka nagyon fiatalnak tűnt.Pár évvel lehetett idősebb nálam.-Alice vagyok!-nyújtottam neki a kezemet.
-Én Ed!-rázta meg a karomat.-Négyéves.A néni hány éves?
-Tizennyolc.
-Anyaaaa!Anyaaaa!-kiáltott fel mikor meglátta a hintákat.-Hintázhatok?
-Persze,de csak óvatosan rendben?
-Rendben!-mosolyodott el,majd odarohant a hintákhoz.
-Ne haragudj!-nevetett önfeledten miközben leült mellém.
-Semmi baj.Nagyon aranyos.
-Már egy hete azzal nyaggat,hogy hozzam ki őt parkba és most túlságosan lelkes.
-Igazi kisangyal.    
-Amy vagyok!
-Alice!
Néma csend következett.Amy elmerülve figyelte ahogy kisfia teli örömmel hintázik én pedig a menthetetlen helyzetemen gondolkoztam.Mi a fenét csináljak most?!
Fogalmam sincs...
-Valami baj van?-szakította félbe gondolataimat.
-Öhm.....Nem...vagyis talán....de...mindegy!-nevettem.Annyira szerencsétlennek éreztem magam.
-Akarsz beszélni róla?
-Inkább nem,ha nem baj.-alig ismerem őt!Különben sem olyan mindennapi helyzet,hogy összevesztem anyukámmal és eljöttem otthonról hogy fellázadjak.Ez amúgy sem az én stílusom.
-Semmi baj.Csak olyan letörtnek tűnsz.
-Ez...bonyolult.-nevettem.Életem első gátlástalan beszélgetése egy ismeretlen emberrel.Még soha nem voltam ilyen közvetlen egy az utcán velem szembe jövő emberrel sem. És persze velem sem viselkedett így senki.
-Ha esetleg meggondolnád magad...-tette kezét a vállamra.
-Köszönöm.-mondtam,majd Ed felé fordultam aki hatalmas vigyorral az arcán kergetett egy kósza falevelet amit elfújt előle a szél.Végül sikerült elcsípnie.
-Nézd Anya!!-futott oda hozzá.
-Nagyon szép.-mosolyodott el,majd egy puszit nyomott a homlokára.-Nem fázol?
-Neeeeem!-közben pedig már rohant is visszafelé. Hirtelen vad telefoncsörgés ütötte meg a fülemet,ami minden bizonnyal nem az enyém volt.
-Elnézést.-húzta elő a táskából a készüléket,majd felállt és arrébb sétált. Ismét elmerültem a kilátásban miközben Amy valami nagyon fontos dolgot vitatott a telefon túlsó vonalán lévő személlyel.Majd miután végzett,visszaült mellém.-Francba!-mérgelődött.
-Valami baj van?
-El kéne mennem.Sürgős eset miatt hívtak be a kórházba.De nem hagyhatom Edet egyedül.
-Én szívesen vigyázok rá.-vetettem fel azonnal.Szeretem a kisgyerekeket.
-Megtennéd?-kérdezte reménykedve.
-Nagyon szívesen.
-Kifizetem.
-Ugyan már!-megadtam neki a címem,hogy tudja hová kell érte jönnie.Mindenesetre elég bátor dolog volt tőle,hogy csak így rábízza egy mondhatni ismeretlenre.Valószínűleg látja rajtam,hogy nem vagyok egy bérgyilkos fajta.
-Még egyszer nagyon köszönöm.-hálálkodott.
-Szívesen.
-Tényleg!Megmentetted valakinek az életét.Ed!
-Tessék Anya!-lépdelt oda hozzánk.
-Alice fog vigyázni rád egy pár óráig.Anyának be kell mennie a kórházba.
-És Apa?-kérdezte szomorú arccal.
-Apa...tudod hogy apa...nincs itt.
-Hol van?-arca egyre inkább kezdett sírásra állni.Ahogy Amynek is.
-Ő most...elutazott.Hosszú időre.
-Hová?
-Egy gyönyörű szép helyre.Ahol teljes biztonságban van.
-Biztonságban?-hatalmas barna szemeiből hirtelen kibukott egy könnycsepp.
-Bizony!-sóhajtotta miközben magához ölelte őt.Kezdem sejteni mit próbál elmagyarázni Ednek.-Mennem kell kicsim.Nemsokára érted megyek rendben?
-Rendben.
-Szia!-miután agyon puszilgatta az arcát egy intés kíséretében elrohant.
-Szeretnél még játszani?-hajoltam le hozzá.
-Nem.
-Akkor mit szeretnél?
-Nem tudom!-rázta a pici fejét,majd rám nézett.-Menjünk fagyizni!-csapta össze a kezeit.
-Fagyizni ilyen hideggel?Biztos vagy te ebben?Még megbetegszel.
-Hát akkor...nézzünk mesét!!!-ujjongott.
-Jól van!Gyere!-nyújtottam neki a kezemet.
Csendesen sétáltunk az utcán hazafelé mígnem megszólalt.
-Van kedvenc meséd?
-Hát....nem igazán.Neked?
-Tom és Jerry.-mondta miközben ugrott egyet.
-Utána nézünk. Talán van meg is van DVD-n.A bátyám is imádja.
-Tényleg?-csillantak fel a szemei.
-Tényleg!
-Hurrá!!!-boxolt egyet a levegőbe,mire én felnevettem.Annyira aranyos volt.-Messze van még?
-Nem,nincs.A séta nagyon egészséges.
-Igen tudom!Anya is mindig mondja.
-Itt laktok Londonban ugye?
-Igen.Majd egyszer megmutatom a szobámat jó?-kérdezte lelkesen.
-Jó.-nevettem.Annyira...önfeledten....boldog volt.Jó volt ilyen gyermeket látni.
Az út további része csendben telt.Nyugodtan sétáltunk a járdán miközben Ed halkan dúdolt egy gyerekdalt.Vagyis azt hiszem az volt.
-Szereted a zenét?-kérdeztem.
-Nagyon!Annyira szeretnék megtanulni gitározni!
-Komolyan?Én tudok.
-Komolyan???!!!!-fordult velem szembe.
-Komolyan.
-Megtanítasz??!!!Megtanítasz??!!Megtanííííííííííííííííííííííííítasz??!!-ugrált.
-Héj héj!Nyugodj meg!-állítottam le.Hihetetlen,hogy egy négyéves kisgyerek ennyire komolyan gondoljon valamit.
-Én csak nagyon szeretnék megtanulni!-hajtotta le a fejét.
-Ennek semmi akadálya.De nem gondolod,hogy még egy kicsit nőnöd kéne hozzá?-nevettem.-Nézd milyen apró kis ujjaid vannak!
-Jééé...lehet!-nézett rám olyan "tudós" fejjel.-Akkor majd megnövök még egy icipicit,aztán...aztán megtanítasz?
-Hogyne!-mosolyogtam rá.-Itt is vagyunk!-álltam meg az ismerős ház előtt.
-Itt fogunk mesézni?-mutatott a bejárati ajtóra.
-Itt bizony!-mondtam,majd egy könnyed mozdulattal felkaptam őt a földről.
-Héhéhéhééééj!-sikított fel lelkesen.-Mindenki kész?!
-Igenis kapitány!
-Hangosabban!
-Igenis kapitány!!!!-kiabáltam kikelve magamból.
-Akkor indulás!-mutatott rövid ujjával a befelé vezető irányba.
-Azonnal!-mondtam,majd elindultam befelé.Az ajtó szerencsére nyitva volt így nem kellett a zsebemben turkálnom a kulcsokért.
-Alice te vagy......-elakadt a szava mikor meglátta a kezemben Edet.-az?
-Szija!-integetett neki rögtön miközben majd' kiugrott a karjaimból.
-Ohm...szia!-mosolyodott el.-ő meg ki?-fordult felém a törölgető rongyot pedig a vállára vetette.
-ő Ed!Az anyukája rám bízta pár órára.
-Chris vagyok!-nyújtotta neki  kezét.
-Ed!-ragadta meg erősen,majd megrázta.-Van Tom és Jerryd?
Felnevetett.
-Azt hiszem fent a szobámban a DVD-im között.
-Hurrááááá!Lehozod nekem?Szeretném megnézni.
-Hogyne!-mosolygott még mindig,ezután elindult felfelé a lépcsőn.
-Szomjas vagyok!-nézett rám.
-Gyere!-tettem le őt,majd megfogtam a kezét és behúztam a konyhába ahol már javában készült az ebéd.







Chapter forty-seven






-Húúúúú!!-mutatott a gőzölgő fazékra.-Mekkora felhő!!!!
-Az gőz!-nevettem.-Parancsolj!-nyújtottam neki a poharat.
-Köszönöm!-megragadta mindkét kezével,majd fenékig kiürítette.
-Kérsz még?
-Nem!-rázta a fejét.
-Akkor mehetünk?
-Irány mesét nézni!!-ugrott fel és elindult a nappali felé.Annyira aranyos volt.
-Na megtaláltad?-kérdeztem Christ aki éppen akkor jött lefelé a lépcsőn.
-Meg bizony.-mosolyodott el miközben nekem adta a DVD-t.Miután beállítottam Ednek a mesét és a megfelelő hangerőre tekertem,Chris kihurcolt a konyhába.-Mégis hol a francba szedted össze ezt kisgyereket?!-kérdezte félig nevetve.
-A parkban volt az anyukájával akinek sürgősen be kellett mennie a kórházba.Én pedig segítőkész voltam!
-Ez kedves volt tőled!
-Ja...-mondtam kissé kedvetlenül.Valahogy még mindig nem tudtam elfelejteni azt,ami mindez előtt történt.Rettenetesen bántott.Nem is tudom hogy voltam képes megfeledkezni mindenről.
-Néééééééééni!!!-hallottam a hangot.
-Most megyek.-mondtam,majd odarohantam Edhez.-Figyelj csak!Egyezzünk meg!Ne szólíts néninek rendben?Nem vagyok olyan öreg!Hívj Alicenek oké?
-Igenis kapitány!-tisztelgett,majd arrébb csúszott.
-Mit szeretnél?
-Nem jössz mesét nézni velem?
-Dehogynem!-mosolyodtam el,majd leültem mellé.És amint elhelyezkedtem,a telefonom csörögni kezdett.-Egy pillanat! oké?
-Oké!!
Felálltam és kirohantam a szobából.
-Tessék!-vettem fel gyorsan mielőtt letette volna.
-Szia Szerelmem!-szívem hevesen dobogni kezdett.
-Szia Zayn!
-Mi újság?Hogy vagy?
-Semmi!Jól....
-Minden rendben?Beszéltél a bátyáddal?
-Nem igazán sikerült megbeszélnünk a dolgokat.De mindegy is....Veled mi van?
-Éppen szünetet tartunk és gondoltam felhívlak.Nagyon hiányzol.-hallottam a hangján,hogy gyötrődik.
-Te is nekem!
-Éjjel nálam alszol?-hangja szinte esedezett,hogy mondjak igent.-Kérlek!Egész nap nem látlak.-mondta szomorúan.
-Rendben!-sóhajtottam.Jobban várom mint bármi mást ebben a pillanatban.Csak vele szeretnék lenni.
-Akkor miután végeztem beugrok érted.
-Az kb. mikor?
-Estefelé.Sietek.
-Nem kell rohanni!Vigyázz magadra!
-Oké,oké!Akkor majd találkozunk!Szeretlek!
-Én is!Szia!
-Alice!!!!
-Jövök már!



Felszabadultam néztem Edet aki megállás nélkül csak nevetett a már ötödszörre megnézett jeleneten.Igencsak élvezi a mesenézést Chrissel együtt aki vele együtt nevetett.
-Nem unod még?
-Nem!-mondta,majd tovább nevetett.-Visszatekered?
-Persze!-mosolyodtam el.-Nem vagy éhes?
-Egy picit!-tette mutatóujját az álla alá.-Kérhetek enni?
-Mit kérsz?
-Mondjuk......hmm....szalámis kiflit!
-Azonnal hozom!-mondtam,majd miután ismét visszaállítottam a mesét,kirohantam a konyhába és nekikezdtem a kajakészítésnek.Elég régen ebédeltünk.Nem csodálom,hogy már éhes.Amint elővettem a vajat a hűtőből,azonnal kiabálást hallottam.Hirtelen ijedségemben még a dobozt is leejtettem a földre.
-Jött egy bááááááácsi!!!!
-Bácsi?-dünnyögtem az orrom alatt,majd kitrappoltam a konyhából.Zayn megrökönyödött arcával találtam szemben magam miközben Edet méregette, aki csillogó szemekkel figyelte az arcomat.-Zayn!-sóhajtottam és többre nem is tellett.Te jó ég!Már ennyi az idő?!
-Sziasztok!-mosolyodott el.
-Ed vagyok!-olyan aranyos ahogy mindenkinek bemutatkozik.
-Zayn!-rázott vele is kezet.
-Hozod a kiflit?-nézett rám.
-Azonnal!-mondtam,majd visszasétáltam a konyhába,ahova Zayn hűségesen követett.Még a pulthoz sem értem oda teljesen,de már megragadta a csípőmet és maga felé fordított.Ajkaival lassan közeledett felém.Mikor észrevette ,hogy remegek,elmosolyodott.
-Ki ez a gyerek?
-Én az...a....parkban voltam és...elengednél,hogy el tudjam mondani?-kérdeztem,mire nevetni kezdett.
-Oh persze!Khm.-eltávolodott.
-Szóval!Elmentem a parkba és ott találkoztam össze vele és az anyukájával akinek sürgősen be kellett mennie a kórházba így elvállaltam,hogy vigyázok rá.
-Ez nagyon kedves volt tőled!-mosolygott.Szemei fáradtnak tűntek.Remélem nem szomorú.
-Minden rendben?
-Persze!Miért?
-Csak mert olyan szomorúnak tűnsz!
-Csak fáradt vagyok
-Akkor jó!Vagyis nem jó!Még meg kell várnom míg érte jönnek.Ugye nem baj?
-Dehogyis!-mondta,majd magához szorított és megcsókolt.Borostája kellemesen szúrta az arcomat.
-Aliceeeeee!-hallottam ismét a nevemet,mire elhúzódtam Zayntől.
-Majd éjjel bepótoljuk.-suttogta piszkos mosollyal az arcán.Szívem csak gyorsabban dobogott kijelentésén.
-Megyek már!
Hamar összedobtam a kiflit és már rohantam is Edhez.
-Parancsolj!Jó étvágyat!
-Köszönöm!-mondta,majd nekiült.Közelebb húztam neki a asztalt.Még bele sem harapott a kiflijébe,már kopogtak az ajtón.
Felpattantam és meneteltem az ajtó felé.Amint kinyitottam a várt személyt láttam magam előtt.
-Szia!-köszöntöttem,majd arrébb álltam,hogy bejöhessen.
-Szia!Minden rendben volt?
-Persze.Éppen mesét nézünk.Vagyis .... egész délután azt csináltuk.
-Tom és Jerry?-nevetett kétségbeesetten.
-Honnan tudtad?
-Imádja.
-Anyaaaaaaaa!-hallottam a lelkes kiabálást,majd a lépteket.
-Szia Kicsim!-kapta fel a földről és szorosan magához ölelte.
-Hiányoztál!
-Te is nekem!Most már megyünk haza rendben?
-Oké!-mosolygott rá miután letett őt a földre.
-Köszönöm szépen tényleg!-hálálkodott miközben a pénztárcáját kereste a táskájában.
-Hagyd csak!-tettem kezemet az övére.-Igazi élmény volt rá vigyázni tényleg!Ha máskor is szükséged lenne bébiszitterre,nyugodtan hívj fel.
-Tényleg?
-Tényleg.Csak egyeztetnünk kell mikor,ugyanis én dolgozom.-gyorsan lediktáltam neki a számom.
-Köszönöm!-mondta,majd megragadta Ed kezét.
-Szia Alice!-integetett.
-Szia!-kihúzta kezét Amy szorításából és megölelt.
-Köszönöm a mesét meg a fincsi ennivalót.-mosolygott rám azokkal a hatalmas barna szemeivel.
-Nagyon szívesen.
-Majd még jövök jó?
-Rendben!Jó légy!
-Igenis kapitány!-tisztelgett,mire Amy felnevetett és Zayn dörmögő nevetését is hallottam a hátam mögül.Még talán Chris is itt volt valahol.
-Sziasztok!-köszöntem,majd becsuktam a bejárati ajtót.