Chapter forty-eight

Sziasztok!!:))
Megjöttem az új résszel!
Na milyen volt a Karácsonyotok?Hogy telt?Valakinek 1D-s élmények esetleg??:D
Jó olvasást!
Kommenteket ne feledjétek!:)







Amint megfordultam,Zaynnel és Chrissel találtam szemben magam.
-Elpakolok pár dolgot és mehetünk rendben?
-Elmész?-kérdezte Chris lebiggyesztett ajkakkal.
-Igen.-mondtam halkan.-Zaynnél alszom ha nem gond.
-Nem dehogy!-hajtotta le a fejét,majd beslattyogott a konyhába.
-Beszélned ké...
-Mindjárt jövök!-szakítottam azonnal félbe,mire elmosolyodott.
-Oké.
Felrohantam,előkotortam egy táskát a  szekrényből,majd pár dolgot gyorsan belepakoltam.
Lekaptam a fogasról a kardigánomat és rohantam lefelé a lépcsőn ,hogy minél hamarabb elhagyhassam a házat Vele.
-Készen vagyok!-álltam elé.
-Akkor....-fogta meg a kezem.
-Szia Chris!
-Sziasztok!-miután Zayn is kezet fogott vele,kisétáltunk a kocsihoz,ahol sisakot húzott a fejére.
-Nem akarok a holnapi újságcikkeken virítani.
-Értem.Na milyen volt a próba?
-Nagyon jó!Csak hiányoztál!-mondta miközben beindította motort és kezével megragadta a tarkómat,majd egészen közel húzott magához.
-Nem bírod ki még egy kicsit?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem valószínű.-ingatta a fejét egy féloldalas mosollyal az arcán.-El nem tudod képzelni mennyit gondoltam rád.
-Dehogynem!
-Te is sokat gondoltál rám?
-Mit gondolsz?
-Nem tudom.Remélem igen.
-Eltaláltad!
Elmosolyodott,majd megcsókolt.
-Akkor jó.-suttogta miután elhúzódott tőlem,majd elindultunk hazafelé.-Csikis vagy?-kérdezte hirtelen.
-Tudod,hogy igen!De miért kérdezed?
-Hát csak úgy.
-Na persze!Látom azt a sunyi vigyort a képeden!
-Milyen vigyort?-fordult felém nevetve.
-Ismerlek Zayn Malik!
-Dehogy ismersz!-mondta szórakozottan miközben betért a parkolóba.-Mikor dolgozol legközelebb?
-Uh...Ez agy nagyon jó kérdés!-nevettem.
-Akkor holnap szabad vagy?
-Elméletileg igen.
-Tökéletes!-mondta elégedetten,majd leállította a motort.-Gyere!
Megragadtam a táskámat és kiszálltam az autóból.Zaynt figyeltem a sötétben ahogy a kulcsokkal játszadozik.
-Nem találod?-kérdeztem szórakozottan.
-Jaj dehogynem!-morogta miközben benyomta a kulcsot a helyére az autó pedig egy csuklómozdulattal bezárult.-Mehetünk!-megkerülte a kocsit és megfogta a kezem.-Vigyázz,nehogy eless!
-Rendben!-mondtam halkan.Óvatosan követtem őt a járdán mígnem az ajtóhoz értünk és ismét a kulcsot kezdte keresni.Kuncogni kezdtem.
-Nem vicces!-mérgelődött.
-Ó dehogynem!
-Na!Megvan!-örvendezett,majd ismét szabaddá tette az utat.
-Fáradt vagy?-kérdezte miközben felkapcsolta a villanyt.
-Nem annyira.
-Éhes?
-Nem.
-Nem kérsz semmit?
-Nem köszönöm.Veled akarok lenni!
Elmosolyodott,majd elindult felém.Kezével körülölelte derekamat,ajkával pedig nyakamra tapadt.Halk sóhaj tört ki belőlem miközben próbáltam nem összeesni karjai közt.Éreztem ahogy elmosolyodik.Hirtelen megcsörrent a mobilja.Mérges arccal húzódott  tőlem,majd miután a képernyőre pillantott,besétált a konyhába.Egyszerűen nem bírok kiigazodni rajta.Mit titkol már megint?Azt hittem mostanra rendbe jöttek a dolgok.Megint tévednék?Újra kezdődik?
-Nem volt elég a múltkor?!-hallottam a kiabálást.-Szállj le rólam és felejts el,különben rossz vége lesz!-hosszú szünet.-Engem ez marhára nem érdekel!-minden elhalkult.Pár percig vártam,hátha valami csörömpölés,vagy ilyesmit mutat reakcióként,de semmi.Ekkor újra megszólalt a telefon.Ezúttal csak halk morajlást hallottam Zayn mély,dörmögő hangjából.Percekig álltam a kanapé mellett megdermedve.Vajon kivel és mit beszél?De nem kérdezhetem meg csak úgy.Nem igaz?
Hangos léptek visszhangzottak körül a szobában.
-Ki volt az?-kérdeztem halkan kerülve a tekintetét.Nagyon remélem,hogy nem mérges.
-Senki!-dobta oda válaszként,majd ledobta magát a kanapéra.Hát persze,hogy mérges.
-Én akkor azt hiszem....lezuhanyzom,ha nem....
-Gyere ide!-hangja kemény volt.Nem tudtam mit gondoljak.Lassú léptekkel közeledtem felé.
-Baj van?-kérdeztem halkan.
-Csak ülj le ide.-mutatott a térdére.Fura viselkedése miatt kicsit elbizonytalanodtam vajon engedelmeskednem kéne-e neki.Szemei sötétebbek voltak a megszokottnál....és mérgesebbek.-Ülj le!-utasított keményebben.Óvatosan nehezedtem rá térdére miközben kezét körbefonta a derekam körül.Szótlan volt.Túlságosan szótlan.-El...
-Tessék?-kérdeztem miután nem fejezte be.
-Semmi!- rázta a fejét,majd fújtatni kezdett.Mellkasa gyors egyenletességgel járt fel s le.Kezei remegtek,mellyel már alig bírt tartani.
Megrémültem.
-Zayn!-szólítottam meg.Lecsúsztam lábáról,mire felmordult.Letérdeltem elé, tenyerembe vettem az arcát és próbáltam a szemibe nézni.-Hallod!-elkapta a tekintetét.-Zayn!-mondtam újra.
-Az a  ribanc.-dörmögte az orra alatt.
-Kicsoda Zayn?-egyik kezemmel elkaptam az övét és erősen szorítani kezdtem.
-Nem igaz!-ordított fel.
-Itt vagyok!-simultam hozzá testéhez.-Érzel?-kérdeztem kétségbeesetten,majd kezét,melyet szorítottam,végigvezettem a derekamon egészen fel a melltartómig.-Érzed Zayn?-megpusziltam erekkel ékesült  nyakát.-Veled vagyok!-remegése nem enyhült.Megmarkolta csípőmet és még jobban testéhez szorított.Felnyögtem a hirtelen fájdalomra mely belém nyilallt.
-Kellesz....érted?Szükségem van....RÁD!-nyögte  keservesen.
-Szeretlek!
Légzése kezdett egyre egyenletesebbé válni.Többé már nem remegett.Teste elernyedt kezeim közt,szorítása enyhült ahogy fejét a vállamra fektette.Fogalmam sem volt mitévő legyek.
-Zayn!-suttogtam.
-Hm....-dörmögött.
-Minden rendben?
-Megint...-lehelte.
-Mi megint?
-Megnyugtattál.-ujjai ismét a derekamba mélyedtek.Valami fellobbant bennem ahogy tenyere egyre lejjebb siklottak egészen a fenekemre.Lágyan simogatni kezdett.-Hogy a francba csinálod?Mit teszel velem?Mondd mit?!
-Én...én...nem tudom.-mondtam végül.Egyszerűen küszködtem a szavakkal.Az agyam képtelen volt koncentrálni ilyesfajta érzelem mellett.
-Nem?-hangja kéjesen szólt hozzám ahogy megragadta a combomat és minden nehézség nélkül az ölébe ültetett lovaglóülésbe.
-Kivel beszéltél Zayn?-ezt nem hagyom annyiban.
-Nem fontos.Jelentéktelen!-sóhajtotta,majd harapdálni kezdte a nyakamat,mire felsikítottam.Jóízűen kuncogott alattam.
-Tudni szeretném.
-Mondtam már,hogy nem fontos!-mordult fel.Most mért viselkedik így?
-Nem mondod el?
-Befejeznéd?-nézett a szemeimbe.Tekintete figyelmeztető volt.Mintha fegyelmezni akarna.Megijedtem ettől a viselkedéstől.Hirtelen letett maga mellé a kanapéra,majd felállt.
-Hová mész?
Nem válaszolt,egyenesen a villanykapcsoló felé vette az irányt,majd mikor odaért,a szemembe nézett.
-Most játszani fogunk.