Chapter sixty

Sziasztok Kedves Olvasóim!!!
Mivel ilyen sokáig fent maradtam,0:04-kor vettem észre,hogy már péntek van és rakhatom a részt!
Remélem tetszeni fog!Jó olvasást!!!:D Fogalmam sincs,hogy a dátum miért jelez még mindig csütörtököt!:/







-Anyukám meghalt,apám pedig börtönben van.
-Miért van börtönben?
-Harry...-suttogtam,majd zokogásba kezdtem.
-Tudni akarom.-mondta rekedt hangon.
-Halálra verte Anyukámat.
Féltem,hogy most mit fog erre reagálni.De nem láttam semmit.Semmitmondó arccal bámulta a takarót az ágyon,majd egyszer csak felpattant és az ablakhoz sétált.
-Veled is tett valamit?-fordult felém.Közelebb lépett mikor nem válaszoltam.
-Én...é...-mökögtem.-Megerőszakolt.-suttogtam.A könnyek patakokban folytak a szemeimből.
-Tessék?-kérdezte elkerekedett szemekkel.-A saját apád?
-Igen.
-Bassza meg.-szitkozódott mérgesen miközben ráncokkal teli homlokát masszírozta.-A rohadék.Hány éves voltál?
-Nem emlkészem.Kicsi voltam.Talán óvodás.
-Nem hiszem el.-járkált fel s alá.
-Harry nyugodj meg!-ültem fel.
-Feküdj vissza Al!-tette kezét a vállamra és visszanyomott a párnára.-Még pihenned kell.
-Miért zaklatott ez fel  ez téged ennyire?
-Nem gondoltam volna,hogy...
-Hogy?
-Hogy ennyi fájdalom ért már.
-Egészen jól tudom leplezni az érzéseimet.
-Ami nem jó.
-Számodra.De számomra igen.
-Azt hiszed az megoldás,ha elzárkózol?Kurvára nem.
-Harry.-szóltam rá.
-Ne haragudj,de ki fogom mondani amit gondolok.
-Nem is mondtam,hogy ne tedd,de lehet kicsit más megfogalmazásban is.
-Tök mindegy.
-Ah!-nyögtem fel hirtelen.
-Beáztatom a rongyot.-mondta majd levette rólam és kisuhant a szobából.-De azért már jobb nem?-hű ez gyors volt.
-Sokkal.De honnan tudtad,hogy ezt kell?
-Olvastam.
-Hol?
-Neten.
-Komolyan?
-Komolyan.
-Harry én nem is tudom mit mondjak.Annyira más vagy.
-Hogy érted ezt?
-Jó értelemben más.Mármint....nem is tudom.
-Ezt fejtsd ki kérlek.-mondta miközben visszahelyezte az anyagot a hasamra,majd mellém feküdt.
-Nem tudom.
-Dehogy nem.
-Inkább beszéljünk valami másról.
-Apád után semiféle szexuális élményed nem volt még?Ha azt.... lehet annak nevezni.
-Nem.-suttogtam halkan.
-És szeretnél?
-Harry!
-Mi az?Te akartál másról beszélni-nevetett.-Szeretnél vagy nem?
-Nem.-vágtam rá azonnal.
-A szexet mindenki szereti.
-Harry!!-ütöttem meg a mellkasánál.
-Jó,kivéve Taylor Swiftet,de ez nem ide tartozik.
-Te együtt voltál Taylorral?
-Egy ideig.
-És ő milyen?
-Aszexuális és prűd.
-És miért baj az?
-Ezt most komolyan kérdezed?
-Ha szeretsz valakit,nem számít milyen,minden hibáját elnézed.
-Már mondtam.Én soha nem leszek szerelmes.
-De a szüleidet azért szereted ugye?
-Az más.
-Akkor jó.
Kezemet az anyagra szorítottam.
-Mindig ennyire szok fájni?
-Az első nap rettenetes.Aztán egyre jobb.
-Még jó,hogy nem vagyok nő.
Felnevettem.
-Hát egy ilyen nőt mint te...
-Ez most sértés akar lenni?
-Nem.Dehogy.-ráztam a fejem ellenkezően.
-Mit szeretsz annyira Zaynben?-ez a kérdés eléggé váratlanul ért.
-Ezt nem tudom elmagyarázni Harry.Ez egy természetfeletti dolog.Csodálatos.Amikor meglátom,vagy akár csak meghallom a hangját...mintha egy másik világba repülnék.A szívem hevesen kezd dobogni,a tenyerem izzad és izgatott vagyok.
Csendben figyelte az arcomat,majd egyre közelebb hajolt hozzám és orrával cirógatni kezdett.
-Ez idegesít téged.
-Mi?
-Hogy szerelmes vagyok Zaynbe.
-Engem hidegen hagy az a gyilkos.
-Harry.-hajoltam el tőle,de hiába mert utánam jött.
-Zayn egy senki.
Ezt pont ő mondja....aki droggal kereskedik.
-Mivel vagy te több nála?
Felnevetett.
-Hidd el,sokkal!
-Nem vagyok benne olyan biztos.
-Nem tudsz rólam semmit.
-Ne légy ebben annyira biztos.
Összeszűkült szemekkel nézett rám.Lehet,hogy ezt nem kellett volna.Most már sejtheti ,hogy hallgatóztam.
-Mármint már elég sok mindent elmondtál magadról.
-Az édeskevés.Én ennél sokkal több vagyok.
-Akkor tessék.Mesélj magadról.Belőlem már kiszedted mindazt amit tudni akartál.Most te jössz!
-Apám a hadseregben szolgált.Ritkán volt itthon és ha itthon is volt csak pár napra.Még egész pici gyerek voltam mikor  parancsnokká nevezték ki őt.Páratlan katona volt.-elmosolyodott,majd közelebb csúszott hozzám és megfogta a kezemet.-Az ötödik születésnapomat ünnepeltük.Már minden elő volt készítve.Egyedül apa hiányzott.Emlékszem az asztalnál ültem és megállás nélkül a bejárati ajtót figyeltem,mikor fog belépni.Megígérte,hogy hazajön.Megígérte,hogy velem lesz.
Mikor már fél órán keresztül csak az ajtót néztem,feltört bennem valami rossz érzés.Valami,aminek ezen a napon nem kellett volna jelentkeznie.Azt hittem végre boldog lehetek majd a családommal.-hirtelen a szemembe nézett.-De nem így történt.Anyát felhívták.Apám bordatörést szenvedett és már három napja az ágyban feküdt.Meghalt.Nem tudták őt megmenteni.Aznap este csak sírtam.Senki nem tudott megvigasztalni.Olyan volt,mintha egy darab elveszett volna belőlem.Mintha nem lennék teljes.Néha még most is így érzem.
Hosszú ideig csend volt.Harry arca kifejezéstelennek tűnt.
-Miért sírsz megint?-kérdezte halkan.
-Sajnálom.-mondtam keservesen,majd megöleltem őt.Lélegzetvétele nehézkes volt.Fáj neki.Nagyon fáj.
-Ne sírj.-suttogta a fülembe.-Nem szeretek könnyeket látni a szemedben.
Most bebizonyosodott,hogy Harry tényleg nem az,akinek a legtöbbször mutatja magát.Van szíve és képes szeretni!De ezt inkább elrejti mások elől.Nem értem miért.
-Hallod Drága!-simogatta meg az oldalamat jéghideg kezével.
Nagy levegőt vettem és próbáltam megnyugodni.
-Igen.-suttogtam.
-Akkor nyugodj meg.Mindjárt jövök.-levette rólam a rongyot és kirohant.Vajon Harry az apja halála miatt viselkedik így?Vagy valami más áll a dolgok hátterében?-Itt is vagyok.Fáj még?
-Most nem.
-Na!Ne sírj már!-törölte le a könnyet az arcomról.-Mit csináljak,hogy jobb kedved legyen?Szeretnél egy sztriptízt?
-Harry!-ütöttem meg újra a mellkasát.
-És máris mosolyogsz.-nevetett.
-Harry!
-Tessék?
-Miért tartasz engem fogva?
-A biztonságod érdekében.
-Mitől akarsz ennyire megóvni?
-Az most mindegy.A lényeg,hogy nálam biztonságban vagy.
-Miért nem mondod el?
Nem szólt egy szót sem.Úgy látszik semmit nem fogok tudni kiszedni belőle.
-Mutasd a bordáidat.-mondta miközben egyre feljebb húzta rajtam a pulóvert,majd jól szemügyre vette a már halványuló lila foltokat.Ezután csókot nyomott mindkét oldalra és visszahúzta az anyagot.-Szépen gyógyul.-azért még bennem van az a keserű fájdalom amit Harry okozott nekem.De...valahogy...ezek után nem tudok haragudni rá.Úgy érzem kárpótolt.-Már nem fáj annyira ugye?-kérdezte reménykedve.
-Nem.
-Ne haragudj azért,ha bármikor is fájdalmat okoztam.-kezével  átkarolta a derekamat és testéhez préselt.
-Elég jól tűröm a lelki fájdalmat mint látod.
-Én egyáltalán nem ilyennek hittelek.
-Mit hittél milyen vagyok?
-Egy elkényeztetett rajongónak hittelek,akinek a szülei mindent megadnak.
-Igaz,hogy nincsenek szüleim,de a bátyám mindent megad amire szükségem van.
-Biztosan nagyon szeret téged.
-Igen.-suttogtam.Én meg így bánok vele...-Ki kell mennem.-ültem fel.
-Fáj?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem Harry,nem fáj.Pisilnem kell.Ennyi.
-Ja,oké.-mosolyodott el,majd felsegített és elkísért a mosdóig.Miután végeztem,Harry ragaszkodott hozzá,hogy továbbra is hagyjam a hasamon a forró rongyot.Engedelmeskedtem neki.Mi mást tehettem volna?
-Éhes vagyok.-jelentette ki mikor beléptünk a szobába.
-Akkor egyél.
-Mit szólnál,ha rendelnénk pizzát?
-Hát rendelj.
-De neked is enned kell belőle.
-Jól van.
-Milyet szeretsz?-kérdezte miközben előhúzta a mobilt a zsebéből.
-Sonkás,sajtos,kukoricás.
-Máris.-míg ő a nővel beszélt,én körbenéztem a szobájában.Semmi extra nem volt benne.Egy hotelszobához tudnám hasonlítani.Kivéve a rendet.
-Harry ez mit keres itt?-mutattam a lávalámpán lógó alsógatyára.
-Az...nem volt időm elrakni.-valóban nem zavartatta magát.Mintha már ezer éve ismernénk egymást és olyan jóban lennénk.
-Akkor most rakd el!
-Ne parancsolgass nekem!
-Vedd tanácsnak.Hidd el ,ez nem túl előnyös.
-Úgy sincs itt senki nem mindegy?
-Én senkinek számítok?
-Hjaj...-sóhajtott,majd lehúzta onnan az alsógatyáját és az ágyra hajította.
-Ezzel meg van oldva?
-Mégis mit akarsz mit csináljak?-lóbálta a kezeit össze-vissza.
-A szennyesbe kéne dobni.
-Jó,akkor majd beledobom.
Elmosolyodtam.
-Feküdj le.
Miután visszafeküdtem a helyemre,Harry ismét rám terítette a forró rongyot,majd mint a jólnevelt gyerek,leült mellém törökülésbe.
-Biztosan jobb dolgod is akadna,mint engem ápolni.
-Tudod,hogy bármikor megtenném.
-Nem kéne neked próbákra járni?
-Szabadot kaptunk.
-Aha.
-Viszont kéne gyakorolnom.
-Akkor tessék!Hallgatlak.
-Szereted mikor énekelek?
-Igen.Az...megnyugtat.
Elmosolyodott,majd halkan dúdolni kezdett.Hajamat az ujjai köré csavarta és azzal játszadozott miközben a dúdolás kezdett énekké formálódni.Annyira tetszett ahogy  érzelmei megmutatkoztak az arcán.Mikor lehunyta a szemeit,óvatosan megérintettem kézfejét,mire rám nézett.Tekintete zavart volt.
-Miért hagytad abba?-kérdeztem suttogva.
Elfordította fejét,lemászott az ágyról és kisétált a szobából.Mi volt ez?Valami rosszat tettem?Vagy mondtam?Ez az Alice!Megint hoztad a formád...
Ledobtam magamról a már hideg rongyot,begomboltam a nadrágom és lassan követtem Harryt le a földszintre.A kanapén ült üres tekintettel.
-Harry.
-Menj fel.
-Mi a baj?
-Azt mondtam menj fel!-fordult felém mérgesen.
-Nem megyek.
Dühösen felállt,majd öklével lehárította a szekrényen pihenő gyönyörű  angyalkát,mely nagy csörömpöléssel ért földet.És mondanom sem kell,nem egy darabban.
-A k*rva életbe nagyon gyorsan menj fel az emeltre!-ijedten hátráltam egészen a lépcsőig,majd gyorsan felmeneteltem,befutottam a fürdőszobába és bezártam magam mögött az ajtót.Arcomon patakokban folytak végig a könnyek.
Ez nem normális!Az egyik percben kedves és gyengéd,a másikban pedig tör-zúz!Mi a franc baja van?!
Leültem a kád szélére,lehúztam a lábamról a zoknit és jól szemügyre vettem a talpamat.Tényleg szépen gyógyult.És már a közlekedésre is képes vagyok.Miután visszahúztam a lábamra az anyagot,megnéztem a bordáimat is.A hatalmas lila foltok már csak halványan virítottak a bőrömön.
Még le sem húztam a felsőmet,máris kopogtattak.Lágyan verdeste az ajtót ujjbegyével.
-Nyisd ki!-kérte szépen.
-Menj el innen.- mondtam remegő hangon.
-Al én...nem akartam tényleg!Nem akarom,hogy félj tőlem.Nem akarok olyan lenni,mint Ő.
-Ne szidd Őt állandóan!Azt hiszed te más vagy?!Hogy több vagy?!
-Ezek szerint ugyan olyan vagyok.
-Nem Harry!Nem!
-Engedj be.
-Nem.
- Engedj be,különben betöröm az ajtót.
-A te házad,nekem aztán marhára mindegy.
-Ne nehezítsd meg.-sóhajtotta.
-Te pedig ne hidd azt,hogy mindig minden úgy fog történni,ahogy te akarod!
-Azt fogod csinálni,amit Én mondok!
-Majd meglátjuk!
-Hát jó!-hallottam ahogy léptei egyre távolodnak,majd hirtelen  megszólalt a csengő.Hála Istennek,legalább a kaja egy kicsit lefoglalja majd.Pár perc néma csönd után ismét kopogtatott az ajtón.-Itt a kaja.
-Nem érdekel.
-Al ne csináld ezt!Már biztosan éhes lehetsz.
-Inkább éhen pusztulok,csak ne kelljen látnom a képedet!
Pár másodperc csend.
-Nem hiszem.-dörmögte.
-De csak hidd el!Utállak!Pedig egy pillanatra azt hittem....
-Mit hittél?
-Semmit.
-Gyerünk Al!-ütötte meg az ajtót hirtelen.
-Azt,hogy...más vagy!
-Az is vagyok!
-Nem Harry!Tévedsz!
-Alice nyisd ki az ajtót!
-Nem!Fogd már fel!Látni sem akarlak.
-Kezdesz igazán felidegesíteni!
-Egy pofonnal több,vagy kevesebb!Nem mindegy?
-Nem foglak megpofozni!
-Nem tudok hinni neked.
-Nem bízol bennem?
-Ez nem kérdés!
-Szeretném,ha másképp látnál.
-Lehetetlen.
-Semmi sem lehetetlen.
-Annak aki hisz.-fejeztem be halkan a mondatot amit ő minden bizonnyal nem hallott.-Van,amin már nem lehet segíteni.
-Csak gyere már ki!
-Ah!-nyögtem fel a hirtelen jött görcs miatt.
-Alice!-ütötte meg újra az ajtót.-Jól vagy?
-Jól.
-Kérlek!Kérlek szépen!Nyisd ki a ajtót!Aggódom érted!
-Mi ez a hirtelen jött nagy aggodalom?
-Tisztában vagy vele,hogy eddig is aggódtam!
-Jó!Tudod mit?!Hagyjuk!Vigyél haza!
-Értsd már meg,hogy még nem mehetsz haza.
-De miért?
-Mert nem!Bízz bennem!
-Nem tudok!
-Gyere ki!-esedezett tovább.Mikor már végképp úgy éreztem,hogy a bezártság kezd rám hatással lenni,kinyitottam az ajtót.Harry arca keserű volt.Szenvedett.-Végre!-sóhajtotta,majd magához ölelt.Szinte hallottam ahogy kétségbeesetten könyörög,hogy öleljek vissza.De nem tettem.Csalódott voltam.....és  mérges.-Öhm...-mökögött zavartan mikor elhúzódott.-Menjünk enni.
-Nem vagyok éhes.-néztem a szemébe.
-Rendben.De ott leszel velem.
-Jó.

Chapter fifty-nine

Sziasztok!!:)
Ne haragudjatok,hogy késtem a résszel.
Remélem vártátok már!A visszajelzések alapján igen!:3
Jó olvasást,köszönöm a kommenteket.








-Ez az!-ujjongott Harry mikor leütötte az egyik bábumat.
-Ne éld bele magad.
-Örülni csak lehet nem?

-De.Persze.Ah!-nyúltam hirtelen a hasamhoz.

-Mi az?-fogta meg a csuklómat.-Al!-szólított meg újra.

-Semmi baj.Csak...hirtelen.-nem.Ugye nem most?!Nehogy most!-Kimehetek a mosdóba?

-Minden rendben?-nézett a szemembe aggódó tekintettel.Ez nem az a Harry,akivel az előbb fogadtam.

-Aha.

-Elkísérjelek?

-Nem kell.-mondtam,majd lecsúsztam az ágyról,óvatosan talpra álltam és elsétáltam a fürdőig.

-Harry!-szólítottam meg szégyellősen mikor visszaértem.

-Hm?-nézett rám nagy szemekkel.

-Azt hiszem...problémám van.

-Milyen problémád?

-Tudod olyan....női problémám.

-Most?-kérdezte kissé ijedten.Na erre nem számított.Ahogy én sem...

-Igen.Most.-zavaromban a földet pásztáztam.

-Akkor kell...

-Nem mehetnék haza?

-Szó sem lehet róla.-pattant fel az ágyról.-Megoldjuk.-állt elém.-Elmegyünk üzletbe és veszünk azt amit... ilyenkor kell.

-De...

-Semmi de.Gyere!-megragadta a derekamat felkapott és máris vitt a kocsihoz.

-Cipő nélkül hogy fogok bemenni?-kérdeztem mikor leparkolt.

-Csak mond mi kell.

-Hát...

-Jó tudom mi,de mindegy milyen?Mármint én nem értek ehhez.

-Vastag éjszakait.

-Ha ezt így mondom a nőnek nagyon ki fog röhögni?

-Add a cipődet!

-Mi van?

-Add oda a cipődet és várj meg itt!

-Nem fogom neked adni a cipőmet megőrültél?!

-Gyerünk már Harry ne húzd az időt!

-Hogy fogsz ezekben menni?-kérdezte mérgesen miközben kilépett a csizmájából és átnyújtotta nekem.

-Megoldom.-mondtam,majd a lábamra húztam és óvatosan kiszálltam a kocsiból.-Harry!-hajoltam vissza hozzá.
-Hm?-nézett hirtelen rám miközben a körmét rágta.
-Kéne...pénz.
-Ja persze!-nyúlt a zsebébe és kivett egy tízest.-Ennyi elég lesz?
Elmosolyodtam.
-Ez rengeteg.
-Hozz nekem egy sört is.
-Ezt most nem mondod komolyan ugye?
-De komolyan mondom.
Egy sóhaj kíséretében elindultam lassan a bejárat felé.Éreztem Harry tekintetét magamon.Vagyis csak egyetlen pontomon így próbáltam nem foglalkozni vele.
Mikor beléptem a bevásárlóközpontba,rögtön megcsapott a hideg légkondi.Nem értem minek ilyet működtetni ősszel...Hamar megkerestem amiért mentem,vettem le egy sört Harrynek a polcról(nem mondta milyet kér,tehát nem panaszkodhat),majd miután kifizettem siettem vissza az autóhoz.
-Sikerült?-kérdezte amint beszálltam és kivette a kezemből a hideg sört.
-Igen.
-Jó.Akkor mehetünk?
-Siessünk.-mondtam miközben összekuporodtam s kezemet a hasamra szorítottam.
Harry úgy hajtott hazafelé mint egy őrült.Nem  is mertem ránézni a sebességjelzőre mert biztosan menten rosszul lettem volna.Megkönnyebbülve sóhajtottam fel mikor leparkolt a ház előtt.
-Add gyorsan a cipőmet.-sürgetett.Egy másodpercig csak néztem rá.-Gyerünk már!
Hamar lehúztam a lábamról a csizmákat és átadtam Harrynek.
Miután felvette őket kiszállt,megkerülte a kocsit,a karjaiba vett és gyors ütemben vitt be a házba.Felnyögtem mikor letett a földre.-Mi az?-tette kezét összegörnyedt  hátamra.Azt hiszem Harrynek igen csak türelmesnek kell lennie velem,ha azt akarja,hogy továbbra is itt maradjak.
-Semmi.-egyenesedtem ki,majd elindultam felfelé a lépcsőn a fürdőszobába.Miután biztossá tettem magam,bementem Harry szobájába és lefeküdtem az ágyra.A hasam hirtelen annyira megfájdult,hogy alig bírtam mozdulni is.
-Szent szar.-hallottam Harry hangját mikor belépett.-Alice mi a baj?-mászott oda hozzám,majd hajamat eltűrte az útból.
-A hasam....rettenetesen fáj.-sóhajtottam.
-Hozzak gyógyszert?Vagy mit kell ilyenkor csinálni?
-Semmit.Majd elmúlik.-sosem szerettem gyógyszeren élni.Helyette inkább szenvedtem.-Ah.
-Mit tehetek érted?-kérdezte keserű arccal.
-Semmit.
Egy szó nélkül felállt és elhagyta a szobát.Hálás voltam neki,hogy nem kérdezett többet és egyedül hagyott.Nem szeretem ha az emberek gyengének látnak.Pedig a  legtöbbször az vagyok.Megmarkoltam a takarót és próbáltam pihenni.
-Főztem teát.-hallottam a rekedt hangot mögöttem.
-Nem kellett volna.
-Azért csak idd meg.
-Most nem.
-Akkor később.
-Köszönöm.
-Biztos nem...
-Nem tudsz!-vágtam közbe.
-Jó.-sóhajtotta,majd elindult kifelé.
-Hova mész?-kérdeztem miközben könny csordult ki a szememből amit ő nem látott mivel háttal feküdtem neki.Most mindenen bőgni fogok.Jobban,mint általában.
-Eszek valamit.
-Aztán visszajössz?
-Persze.Egy pillanat oké?
-Jó.
-Nézz rám.-parancsolta.Gyorsan megtöröltem a szemeimet.-Nézz rám!-emelte fel a hangját ami csak jobban felzaklatott.Feltámaszkodtam s ráemeltem tekintetemet.Lassan elém sétált,felhúzott az ágyról és    átölelt.Hihetetlenül jól esett a gesztusa.Szorosan fontam köré karjaimat s zokogásba kezdtem.Nem tudom miért sírtam.Csak jól esett.
-Annyira gyenge vagyok.-suttogtam.
-Nem azért sír valaki mert gyenge,hanem mert túl sokáig volt erős.
Erre nem tudtam mit mondani.Harry megint annyira más volt.Belenéztem a szemébe és láttam valamit.Valami különös dolgot ami eddig hiányzott belőle.Valami olyasmit,amivel boldoggá tett és egy kis reményt csempészett a szívembe önmagával kapcsolatban:szeretetet.
-Menj csak.-húzódtam el tőle,majd megtöröltem az arcomat.
-Nem vagyok éhes.
-De hát az előbb még...
-Mindegy.
-Nem kell velem lenned.Úgysem vagyok most túl jó társaság.
-Nem számít.Feküdj vissza Drága.Pihend ki magad.
Ismét sírni kezdtem.
-Ugye ez nem amiatt van,mert valami baj van?
-Nem.-nevettem,mire elmosolyodott.-Ez evvel jár sajnos.Elég elviselhetetlen vagyok így nem baj ha nem maradsz velem.Tényleg.
-Fogd be és feküdj már vissza.
-Rendben.-miután elhelyezkedtem a paplanon,Harry hirtelen kisuhant a szobából,majd amilyen gyorsan kiment,olyan hamar vissza is jött egy ronggyal a kezében.
-Gombold ki a nadrágod.
-Mi?
-Azt mondtam gombold ki a nadrágod!-ismételte meg kicsit keményebben.
-Minek?
-Csak csináld!
-Nem.
-Jaj Al!Ne idegesíts fel.Gyerünk!-utasított miközben az ágyra mászott mellém.
-Harry....
-Úgy látszik nekem kell.-mondta,majd letépte rólam a takarót és lefogta a kezeimet.
-Harry!-sikítottam mikor feltűrte a felsőmet.
-Jót akarok nem érted?!-kérdezte mérgesen.
-De...
-Csak engedd,had csináljam.
Ellazítottam a karjaimat és vártam.Harry kigombolta a nadrágomat,lehúzta egészen a bikinivonalamig,majd a forró rongyot az ágyékomra terítette.
-Ettől jobb lesz.-morogta.
-Honnan tudod?
Elmosolyodott,majd tenyerével jobban szorította bőrömhöz az anyagot.
-Lazulj el.Ez így nem fáj nagyon?
-Nem.-suttogtam.Pár perc után  a fájdalom kezdett alább hagyni.A görcsök már nem voltak olyan erősek mint eddig.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt s fejemet a párnára fektettem.
-Na jobb már?
-Igen.-Harry arca kifejezéstelen volt.Olyan idegennek tűnt számomra.Hatalmas keze még mindig az ágyékomon pihent.Öregujjával,mely lelógott az anyagról a bőrömet cirógatta.
-Harry...-suttogtam.
-Hm?-nézett a szemeimbe.
-Miért vagy velem ilyen kedves?
-Mondtam már,hogy nem vagyok rossz ember.Csupán másképp látom a világot.-pár perc csend után Harry újra megszólalt.-Hol vannak a szüleid?-miért pont most kell ezzel előhuzakodnia.
-Ez...hosszú történet.-mondtam miközben egy könnycsepp simult végig az arcomon amit Harry azonnal letörölt,majd tekintetét rám emelte.
-Van időnk.

Chapter fifty-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Mivel egy kedves olvasóm kért hamarabb részt,úgy döntöttem,teljesítem a vágyát!:)
Szóval új rész!!!!!;)
Remélem tetszeni fog és az előző rész kommentjei számának legalább a fele itt lesz.
Köszönöm,hogy itt vagytok nekem és olvassátok a történetemet.
Jó olvasást!!!!
Vélemények!:)





-Ó igen!Ott jó!Csináld még!-kért keservesen miközben a párnát szorongatta a feje alatt.
-Biztos,hogy jól vagy?
-Ah tökéletesen!És még hogy nem tudsz masszírozni!Ez mennyei!Hogy csinálod ezt?
-Fogalmam sincs mit csinálok elhiszed?
-Oh ne hazudj!-kiáltott fel.
-Vicces vagy!-nevettem.
-Ó ez kurva jól esik.-mondta miközben még jobban ellazult.Lágyan simogattam tovább puha bőrét.-Nyomd erősen!-utasított.Ismét belekezdtem a durvább mozdulatokba.Tényleg nagyon be volt állva a háta.Mikor már kezdett fáradni a kezem,a körmöm hegyével cirógattam tovább a hátát.-Köszönöm Drága.Nagyon jó volt.Igyekszem meghálálni.-mondta miközben lecsukta a szemeit és relaxált tovább.
-Nem szükséges.
-Dehogy nem.Majd kitalálok valamit.
-Nem fázol?
-Nem.
Csendben ismételtem meg a mozdulatokat Harry bőrén ami egyre libabőrösebb lett.
-Nem is tudom ki kényeztetett ilyen jól valaha is.
-Mert biztos annyira megérdemled.-dörmögtem az orrom alatt.
-Mondtál valamit?-nézett rám.
-Nem.
Elmosolyodott,majd hirtelen megfordult,így ágyéka az enyémnek simult.Megragadta a combomat és feljebb húzott magán.
-Pedig én úgy hallottam.
-Harry.-távolodtam el tőle,de viszahúzott.
-Kibírnám így egész nap.-mondta miközben kezét a pulóverem alá csúsztatta s ujjaival apró köröket írt csupasz bőrömre.Ahogy az arcát figyeltem,egy ártatlan kisgyerek képe ugrott be.Mint aki semmiről nem tehet.Ami messze nem igaz.
-Ne csináld ezt.-toltam el kezeit magamról.
-Miért ellenkezel megint?Sokkal izgalmasabb lenne,ha együtt működnél.
Rosszallóan csóváltam a fejem.
-Te tényleg ennyire érzéketlen vagy?-kérdeztem.
-Jól gondold meg miket mondasz.-még be sem fejezte a mondatot,máris megszólalt a csengő.-Már ennyi az idő?!-nézett rá a telefonjára.-Leszállsz rólam?
-Nem.-kezeimet kersztbe fontam mellemen.
-Gyerünk Al!Nincs most időm erre.-elmosolyodtam,mire játékos mosoly ült ki az ő arcára is.-Azt hiszed ezzel bosszút állhatsz?
-Nem.-válaszoltam egyértelműen.-Nem áll szándékomban.-ismét csengettek.
-Szállj már le rólam!-megragadta csípőmet és le akart tolni magáról,de nem engedtem.Két kezemmel megtámaszkodtam feje mellett és fölé hajoltam.-A szemeid...-suttogta.
-Tetszenek?
-Azt hiszem.-mondta miközben tenyerét az oldalamra simította.A csengő újra megszólalt.-El sem tudod képzelni mennyire kívánlak.-mondta komolyan,majd mélyen a szemembe nézett.A telefon hirtelen csörögni kezdett Harry mellett a paplanon.-De most nem lehet.-megragadta a készüléket és felvette.-Nyitom.-ennyit mondott,majd felült, kihúzta alólam lábait,nyomott egy puszit az arcomra és lement.Most mit jelentsen ez?
Míg Harry azzal a bizonyos baráttal beszélgetett én bekapcsoltam a TV-t és elfeküdtem az ágyon.Nem igazán találtam semmi kedvemre valót,így inkább a zenetévére kapcsoltam és vártam a jó zenére.Már majdnem elaludtam mikor hirtelen felcsendült az ismerős dallam.Felugrottam,a hangerőt maximumra nyomtam,óvatosan felálltam az ágyon és éneklésbe kezdtem. Mint az őrült úgy ordibáltam miközben a kezeimet ide-oda lóbáltam.Végre egy kicsit sikerült felszabadulnom.Aminek Harry hamar véget vetett.Megragadott,leemelt az ágyról és leoltotta a TV-t.
-Mintha megkértelek volna valamire pár perccel ezelőtt.-szűrte mérgesen a fogai közt miközben erősen szorította a karomat.
-Én nem....nem akartam.-mondtam lehajtott fejjel.
-Azt akarod,hogy bezárjalak?
-Nem.
-Akkor fogd be és ülj nyugodtan!Ezt majd este elrendezzük.-mondta,majd lelökött az ágyra és kiviharzott a szobából.Ajjaj......azt hiszem most túlságosan felidegesítettem őt.Mindegy.Majd csak túlélem valahogy.Fogtam magam, halkan kisettenkedtem a szobából és ráültem az első lépcsőfokra hátha hallok valamit a beszélgetésükből.Pár szavat sikerült csupán elcsípnem,így inkább megpróbáltam lejjebb csúszni.Már szinte láttam Harry lábát a kanapé előtt.Az a cipő egyszerűen gyönyörű...
-Szóval vendéged van.-hallottam az idegen hangot.-Nem tudom mit élvezel a kurvákban Harry.
-Ő nem egy kurva Andy!-szólt rá azonnal.-Ő más.
-Na persze.Jól ismerlek haver.Egyetlen normális kapcsolatod sem volt még.
-Ő tényleg más.-mondta komoly hangnemmel.
-Ha te mondod.-sóhajtott.-Inkább beszéljünk az üzletről.
Milyen üzlet?
-Beszéltem Tommoval.Nem hajlandó mindezt tovább csinálni.-Harry rekedtes hangjától elfogott a félelem.
-Mi az,hogy nem hajlandó?!Ez nem kívánságműsor!Meg is ölhetik a szerencsétlent!
-Ezt neki mondd ne nekem.
-Rá kell bírnunk hogy visszajöjjön,különben végünk.Nem fogok egy ilyen taknyos orrú miatt lebukni.
-Elintézem.
-Ajánlom is.-mondta miközben a szájához emelte a kávés poharat.Mégis milyen üzletről beszélnek ezek?
-Milyen az új szállítmány?
-Jó.Megkóstolod?
-Tudod,hogy én nem drogozom.
Hát persze....mi más lehetett volna,ha nem a drog.De miért?Anélkül is van elég pénze.
-Attól még megkóstolhatod.
-Kössz, nem.
-Ahogy gondolod.-mondta,majd visszatette a poharat a tálcára.-És mi van a másik bagázzsal?
-Fogalmam sincs.Nyoma veszett a vezérnek.Senki nem tudja hol van.
-Ez komoly?
-Igen.
-Elkaphatták?
-Nem hiszem.Szerintem másról van szó.
-Te tudsz valamit?-fordult felé.
-Nem.
-Érdekes.
Hosszú ideig csend volt,majd Harry hirtelen felállt.Gyorsan feljebb ültem nehogy meglásson.
-És miért döntött úgy Tommo,hogy kiszáll?
-Nem tudom.Gondolom fél.Louis elég becsületes ember.Csodálom,hogy egyáltalán hajlandó volt belekezdeni ebbe.
-Egy kis zsarolással bármit el lehet érni.-hangja tele volt szórakozottsággal.Az a Louis?!Louis Tomlinson?!Nem hiszem el.Mibe keveredtem?!
-Pontosan.
-Mennem kell haver.Vár a következőt állomás.Majd hívlak,hogy mi van renbben?
Felpattantam a helyemről és igyekeztem befelé a szobába ahol azonnal az ágyra ültem.Mi ez az egész?
Amint meghallottam a lépteket,hamar lefeküdtem és úgy tettem,mintha aludnék.Harry vadul tört be a szobába,majd mikor meglátta,hogy "alszom",léptei elhalkultak.
-Nagyon remélem,hogy nem hallottál mindent.-suttogta.A francba!Mikor vett észre?Befeküdt mellém az ágyba s karjaival lágyan körbefonta a testemet.Éreztem,hogy engem néz.Szinte már bámul.De nem mertem kinyitni a szemeimet.
-Kibaszottul gyönyörű vagy Drága.-mondta halkan,majd ajkait a homlokomra nyomta.-Pihenj csak.Itt leszek melletted.-fejét a párnára fektette és közel húzott magához mire felnyögtem.Sajogni kezdett az oldalam.
-Fáj.-dünnyögtem.
-Ne haragudj,hogy felébresztettelek.-engedett a szorításán.
-Nem baj.Mit mondott a barátod?
-Semmi különöset.
-Miért jött?
-Nem fontos.
-Szeretsz engem?-néztem rá.
-Tessék?
-Szeretsz vagy nem?
-Miért kérdezed ezt?
-Csak válaszolj.Igen vagy nem?
Egész testemmel felé fordultam és vártam a választ.
-Mondtam,hogy én soha nem leszek szerelmes.
-Még most sem vagy az?
-Miért lennék?Az,hogy kedves vagyok hozzád,még nem azt jelenti,hogy szeretlek is.
Visszafordultam az ablak felé és pityeregni kezdtem.Hogy lehet valaki ekkora tapló?! Jaj csak meg ne lássa,hogy megint bőgök.
-Ez fáj neked?-kérdezte hirtelen.
-Nem.-vágtam rá azonnal.
-Akkor miért nedves az arcod?
-Csak...valami belement a szemembe.-töröltem meg gyorsan.Akkor miért mondta,hogy más vagyok?!Miért védett annyira?És engem miért érdekel egyáltalán,hogy mit gondol?!
-De ez megváltozhat.-mondta,majd eltűrte a hajamat az útból és szárazra törölte a bőrömet.
-Vigyél már haza.-könyörögtem.
-Már nem sokáig kell itt lenned.
-Ez meg mit jelentsen?
-Csak várj türelmesen és meglátod.
-Elegem van a várakozásból.Miért nem tudhatom az igazat?
-A saját érdekedben.
Felálltam és az ablakhoz sétáltam.
-Most meg mit csinálsz?-kérdezte.
-A saját érdekemben kiugrom az ablakon.-mondtam,de mire megtehettem volna,Harry közbe lépett.
-Ez marhára nem vicces.-fogta le a kezeim és visszavezetett az ágyhoz.
-Tényleg nem.-leültem és a kezembe vettem a távkapcsolót.
-Csináljunk valamit.
-Mit akarsz csinálni?Nem úgy volt,hogy vacsorázni megyünk mellesleg?
-Úgy döntöttem mégsem.
-Miért?
-Nem hagyhatod el a házat.
-Mert?
-Ne kérdezz annyit.
-Miért?-sóhajtott egyet,majd beletúrt a hajába.
-Társasozzunk!
-Most?
-Most.
-Honnan van neked társasod?
-Ha az unokaöcsém itt van,általában azt szokunk játszani.
-De aranyos.-mosolyodtam el.
-Be lehet fogni!-állt fel,majd kihúzta a fiókot és elővette a dobozt.
-De komolyan mondom.
-Jó.-mosolyodott el,majd elkezdte kirakni a kellékeket az ágyra.-Melyikkel leszel?
-A pirossal.
Elmélyülten figyeltem Harryt ahogy igyekezett összeállítani a dolgokat.Rózsaszín nyelve kibukott az ajkai közül ahogy erősen koncentrálni próbált.
-Harry!
-Hm?-nézett rám.
-Csak nyisd szét!
-Oké,oké!-bólogatott,majd kisimította a takarót és rátette a pályát a bábukkal együtt. -
Lányoké az elsőbség.-adta a kezembe a kockát.  
-Rendben.-vettem el és gurítottam.Azonnal hatost mutatott.
-Nem hiszem el.-mérgelődött.
-Pedig általában én vagyok a vesztes.
-De ne csak így üresben játszunk.
-Ezt meg hogy érted?
-Legyen valami tétje a dolognak.
-Mégpedig?
-Ha nyersz,haza viszlek.Viszont ha én nyerek,azt csinálod amit én mondok.Rendben?-nyújtotta a kezét.
-Rendben.-kezet ráztunk,majd elkezdtük a játékot.

Chapter fifty-seven

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ismét kicsit szomorú vagyok,mivel két kommentet tudtatok nekem összehozni!:( 
De nem baj!Remélem a mostani rész jobban fog tetszeni!
Kérlek bőven fejtsétek ki a véleményeteket Harryvel kapcsolatban.
Egyértelműen nem ő a főszereplő,de nagyobb szerepet kapott,mint bárki más a bandából!Ez nektek nem nagyon tetszik?
VÉLEMÉNYT!





-De igen!-mondta kemény hangon miközben elém sétált és megragadta a csípőmet.-És élvezni fogod Al!Könyörögni fogsz.-hát én is ettől félek...-Még többet akarsz majd!-hajolt közel az arcomhoz.-Most pedig megszárítom a hajam.-mondta mire felnevettem.-Mi olyan vicces?
-Semmi.
-Örülök,hogy tetszik.Úgyis ritkán látlak mosolyogni.
-Szerinted miért?
-Fogalmam sincs.Pedig én mindent megteszek.
-Az már biztos...
-Hogy mondod?
- Semmi.
-Helyes.-nevetett,majd testéhez préselt,tenyerét a fenekemre simította és mélyen a szemembe nézett.Bátran álltam a pillantását.
-Tényleg meg fogsz fázni.-suttogtam.
-Majd te ápolsz.
-Azt lesheted.
-Én megtettem mikor rólad volt szó.
-Egy szóval sem kértelek rá.
-Mégis megtettem.
-Most azt várod,hogy megköszönjem?
-Illene nem?
-Köszönöm.-mondtam halkan miközben kezemet mellkasára emeltem és eltoltam magamtól.
-Szívesen.
-Viszont ennyivel tartozol te is,mivel én is megtettem.
-Most is megtennéd?
-Nem vagyok benne olyan biztos.-mondtam miközben tekintetemet végigfuttattam kifejezéstelen arcán.Őszinte vagyok.Miért baj ez?-Te?
-Százszor megtenném.Sőt még annál is többször.Most is téged védelek.
-A pofozkodással?
-Nem léphetnénk túl ezen?
-Nekem valahogy nem megy.
-Ennyire fáj?
-Rettenetesen Harry.
-Nem ütöttelek meg annyira erősen.
-Nem is fizikai fájdalomról beszélek.
-Akkor mégiscsak érzel irántam valamit.
-Színtiszta gyűlöletet.-leheltem keservesen.
-Az is egyfajta érzelem ami előbb utóbb heves szerelemmé formálódik.
-Tévedsz Harry.Nagyon tévedsz.
-Nem hinném.Add a kezed Drága!
-Hagyjál már békén.-mondtam nyűgösen.
-Nem pihented ki magad eléggé?
-Haza akarok menni.Vigyél már el innen!
-Nem viszlek sehova.-minden egyes szónál egyre közelebb hajolt hozzám,majd vadul csókolni kezdett.
-Ne csináld már!-löktem el őt magamtól,majd leültem az ágyra.
-Tudom,hogy élvezed.
-Rosszul tudod!
-Még egy lány sem panaszkodott.
-Ők nem ismerték az igazi éned.
-Azt hiszed te ismered?
-Remélem ennél nem rosszabb.
Nevetni kezdett.
-Inkább meg se szólalj!-mondtam azonnal.
-Nem vagyok én annyira rossz.
-Igazán?
-Aki ismer az tudja,hogy tudok jószívű is lenni.
-Ezek szerint nem ismerlek eléggé.
-Meglehet.
-De te sem ismersz  engem.Nem tudsz rólam semmit.
-Mivel nem mondasz el semmit.
-Mivel nem bízom meg benned.
-Miért?
-Még kérdezed?
-Nem volt ok amiért elvesztettem volna a bizalmad.
-Azt nem tudod elveszteni ami nem is volt.
-Ettől függetlenül én megbízom benned.
-Rosszul teszed.
-Miért is?-kérdezte miközben leült mellém.
-Még beárullak.
Felnevetett.
- Attól nem tartok.
-Kérdezhetek valamit?
-Hallgatlak.
-Öltél már embert?
-Nem vagyok Zayn.
-Mi lett volna,ha a kérdésemre válaszolsz?
-Nem.Nem öltem.És nem is szándékozom.
-Hány lánnyal voltál már eddig?
-Nem tudom.Nem számolom.-kacsintott rám,mire fintorogni kezdtem.-Főleg nem az egy éjjszakás kalandokat.
-Jó...
-Most én jövök.Hol vannak a szüleid?
-Semmi közöd hozzá.
-Én is válaszoltam.
-És?
-Ajánlom,hogy te is válaszolj!
-Elegem van a fenyegetésedből.
-Tényleg?Nekem meg az ellenkezésedből.-mondta kissé mérgesen.
-Remek.
-Szóval?
-Hagyj békén.-húzódtam tőle távolabb.
-Nem.-jött utánam.
-Harry.-csúsztam még távolabb mikor hirtelen véget ért az ágy és én majdnem a padlón végeztem.Harrynek hála nem így történt.Megragadott és lefektetett a paplanra.
-Egy angyal vagy.-suttogta miután mellém feküdt s könyökére támaszkodva figyelte az arcomat.
-Te pedig maga az ördög.
Felnevetett.
-Nem kéne sértegetni.
-Nem vagyok túl jó kedvemben.
-Azt észrevettem.Női problémák?-kérdezte kuncogva.
-Itt egyedül veled van problémám!-förmedtem rá.
-Pedig én mindent megteszek.
-A legutóbb is ezt mondtad.
-Le fogsz fordulni.
-Ne  kapj el kérlek.
-Rendben.
-Szóval akkor az előbb nálunk voltál.-állapítottam meg.
-Jó reggelt.
-És ki hívott este?
-Nem vagyok köteles beszámolni neked.
-De én tudni akarom.
-Akkor sem vagyok köteles.
-Akkor is tudni akarom.
-Ne idegesíts föl!
-Menj és szárítsd inkább a hajad.
-Ne parancsolgass nekem!
-Ez egy tanács volt.
-Mindjárt más.-mondta,majd felugrott mellőlem és futott a fürdőbe.-Megszárítod nekem?-állt elém a hajszárítóval és egy fésűvel a kezében.
-Eszemben sincs.
-Most meg fogod szárítani a hajam.-jelentette ki miközben bedugta a konektorba,majd leült elém a földre.-Parancsolj.-adta a kezembe az eszközöket.
-Nem.-ismételtem újra mire hirtelen hátra fordult,megragadta a copfom végét és lehúzott magához.
-Gyerünk.-követelte.
-Nem.-mondtam kitartóan mire még közelebb húzott magához.-Te cigizel?-kérdeztem amint megcsapott a nikotin bűze.
-Nem.-lökött el hirtelen.
-De igen.
-Azt mondtam nem!-mordult fel.-Csak csináld amit kértem.
-Azonnal főnök!-mondtam majd felkapcsoltam a gépet és lágyan szárítani kezdtem dús haját.Egy szót sem szólt hozzám csak nézett maga elé.-Most duzzogsz?
-Nem.
-Tényleg olyan vagy ,mint egy kisfiú.
- Fogd be!-mondta miközben beletúrt még kissé nedves hajába.
-Neee!!-szóltam rá.Nagy szemekkel nézett rám.-Elrontottad!
-Jaj ne haragudj.-ült vissza engedelmesen.
-Ezt képtelen vagyok helyrehozni.-csóváltam a fejem.
-Olyan szörnyű?-kérdezte ijedten.
-Rettenetesen.
-Alice!
-Mi a fenének bíztad rám?!-kérdeztem szórakozottan ahogy láttam ijedt arckifejezését.Komolyan beveszi?!
-Azt hittem legalább arra képes vagy,hogy ezt rendesen megcsináld!-állt fel dühösen.-De gondolhattam volna,hogy nem.Nem vagy képes semmit jól csinálni!-ahogy ezeket a fejemhez vágta egyre jobban fájt a szívem.Most tényleg ilyen mérges  a haja miatt?Ami mellesleg nem is igaz csak viccelni próbáltam vele.Mikor tanulom már meg,hogy Harry nem vevő ilyenekre?!Kikapcsoltam a szárítót és könnyes szemmel a kezébe nyomtam.
-Tessék.Akkor csináld meg magadnak.-mondtam,majd kisétáltam a szobából.
Apa is sokszor mondta ezt nekem.Te nem vagy képes semmit jól csinálni!Már megint elrontottad!Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?! Mikor elsős voltam,elég sokszor tanultam apával mivel anya szinte mindig dolgozott.Emlékszem az f  betűt tanultuk írni.Nem tudtam még a századik próbálkozásra sem leírni azt a rohadt f  betűt.Hiába próbálkoztam,nem ment.
-Al!-kiabált utánam,de nem foglalkoztam vele.Sétáltam tovább lefelé a lépcsőn miközben erősen kapaszkodtam a korlátba.-Normális vagy?!-ragadta meg felkaromat s ahogy hirtelen visszahúzott a padlón landoltam.-A k*rva életbe!-hallottam hangos káromkodását,majd éreztem kezeit magam körül.-Hallasz engem  Al?!
-Sajnos igen.-nyöszörögtem.
-Hála Istennek!-ölelt magához szorosan.
-Harry.-suttogtam.Ez most mit jelentsen?!Nem bírok kiigazodni ezen a fiún.-Engedj el!-mocorogtam.-Ez most mire volt jó?
-Mégis hogy gondoltad,hogy lesétálsz a lépcsőn?!
-Miért ne?
-Ahhoz még nem vagy elég jól!
-Mióta érdekel az téged,hogy mi van velem?
-Azért vagy itt,hogy vigyázzak rád.
-Süket duma!-törtem ki mérgesen.
-Nem Al,nem az!-mondta miközben egy tincset a fülem mögé tűrt.-És nem is szörnyű a hajam.
-Persze hogy nem!Én csak vicceltem,de te megint olyanokat vágtál a fejemhez,hogy....-hirtelen  csókkal hallgattatta el a kitörésemet.Már annyira nagy bűntudatom volt.Megcsaltam Zaynt.Itt csókolózom az egyik "barátjával" aki tuti nem százas. -Harry.-suttogtam mikor elhúzódott tőlem.-Kérlek.Had beszéljek Zaynnel.
-Nem.-vágta rá rögtön.-Felejtsd el.-felhúzott a földről és karjaiba vett.-Az előbbit...nem úgy gondoltam.Nem akartalak megsérteni.Tényleg.Szóval ne haragudj.
-Mindegy.-mondtam halkan közben a padlót vizsgáltam.
-Nem.Mivel tudnálak kárpótolni ami nem Zaynnel kapcsolatos?
-Semmivel.Felejtsük el.Én a te szemedben én úgyis csak egy senki vagyok.
-Látom még mindig nem   érted a dolgok lényegét.
-Igazad van.Tényleg nem.
-Miért sírsz?
-Elegem van.
Elindult a szobája felé,majd letett az ágyára.
-Nem akarlak sírni látni többé.-suttogta miközben leggugot elém s kezeit a térdemre simította.
-Akkor próbálj meg kicsit máshogy viselkedni.
-Hogy?
-Mondjuk nem pofozol fel.
-A saját érdekedben teszem amit teszek.
-Ne etess ezzel a hülyeséggel kérlek.
-Egyszer majd megérted.-felállt és az ablakhoz sétált.
-Mit?
-De addig...mellettem biztonságban vagy.-fordult felém.-Ma átjön egy kedves barátom.Azt akarom,hogy mindvégig itt legyél fent,egy szót se szólj és ne hallgatózz.Világos?
-Mint a nap.
-Komolyan mondom Al.Ez fontos.
-Rendben.-egyeztem bele.Legalább addig nem velem foglalkozik.
-Helyes.
-Ki ez a  barátod?
-Nem mindegy?Úgysem ismered.
-Attól még elmondhatnád.
-Nem fogom.
-És ha ennyire jó barátod,akkor miért nem mutatkozhatok előtte?
-Mivel senki nem tudja,hogy te itt vagy.És ennek így is kell maradnia.
-Senki?
-Senki.-mondta miközben visszafordult az ablakhoz.Kezeit hátratette és úgy nézte a kilátást.Harry annyira érdekes ember.Egyáltalán nem olyan,amilyennek képzeltem.Vagyis részben talán mégis,de van benne valami más is amit nem bírok megérteni.-Esik.-mondta halkan.
-Londonban mindig.
-Ki nem állhatom!-sétált az ágyhoz,lerúgta a cipőjét,majd lefeküdt.Feje a combom mellett pihent.-Jól aludtál Drága?
-Jól.
-Add a kezed!-nyúlt érte,majd kissé bökő arcára simította.
-Ez megnyugtat téged.-állapítottam meg ahogy lágyan simogattam őt.Lehunyta szemeit és egyenletesen lélegzett tovább.-Ugye?
-Ühüm.-válaszolt.Miért nem tud mindig ilyen lenni?
-Annyira...
-Tessék?-nyitotta fel szemeit,majd rám nézett.
-Ez a rengeteg tetoválás.-vettem jobban szemügyre a karját.-Ez a hajó egyszerűen mesés.-húztam rajta végig az ujjam,mire karja tiszta libabőr lett.Gyönyörű napbarnított bőréből kirítt a fekete tinta.
-Köszönöm.-suttogta.-A tiéd is szép.-ragadta meg a karomat amin a hangjegy díszelgett.-Nagyon fájt?
-Nem annyira.
-És már nem szeretnél többet?
-Nem tudom.
-Gondolkodtál rajta?
-Aha.De a főnököm ,mint már tudod nem rajong érte.
-Kit érdekel?
A főnökömről eszembe jutott a munka.
-Francba!-mérgelődtem.
-Mi van?
-Nem mentem dolgozni Harry!Ki fognak rúgni.-és ez megint az ő hibája.
-Nyugodj meg.Mindent elintéztem.
-Mit adtál be neki?
-Nem tök mindegy?Úgysem foglalkozik veled.
Végül is igaza van.
-Én a helyedben már rég ott hagytam volna azt a melót.
-Nem vagyok abban a helyzetben,hogy válogatni tudjak.
-Csak bátornak kell lenni.
-Mondod  te.
-Igen.
-Mitől vagy te olyan bátor?
-Az vagyok.
-Mikor jön a barátod?
-Háromra.Addig még van tengernyi időnk.-mosolyodott el,majd feltámaszkodott.-Nincs kedved megmasszírozni?Piszkosul fáj mindenem.
-Nem tudok masszírozni.-sóhajtottam.Felpattant a helyéről ,hozott egy krémet és a kezembe nyomta.Mintha meg sem hallotta volna amit mondtam.
-Ezzel kéne kennem a hátamat.
-Oké...
Még időm sem volt felfogni a dolgot,már félmeztelenül állt előttem.
-Akkor....izé....feküdj le.-mondtam miközben zavartan a padlót bámultam.
-Nyugodtan rám nézhetsz.-nevetett,majd hasra feküdt.Mellé másztam,lecsavartam a kupakot és nyomtam a hátára a hideg folyadékból.-Ülj rám!Úgy kényelmesebb lesz.-ez nem éppen tanácsnak hangzott így szükségesnek éreztem engedelmeskedni.Felnyögött mikor a seggére nehezedtem.
-Tudom nehéz vagyok,de ne panaszkodj.
-Én ilyet egy szóval sem mondtam.Nem arról van szó.-mondta sanda vigyorral az arcán.Egy fintor kíséretében nekikezdtem a munkának.

Chapter fifty-six

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Kicsit szomorú vagyok amiért csak két komment gyűlt össze,de nem baj!Én lelkesen hozom az új részt!Jó olvasást!:-) 

Miután Harry becsukta az ajtót,óvatosan visszacsúsztam a helyemre,lefeküdtem és magamra húztam a meleg takarót.Nem értem őt.Nem tud egyértelműen viselkedni.Vagy csak nem akar.
Miért velem történik mindez?Miért nem lehet nekem is normális életem,mint a velem egykorú fiataloknak?Miért vagyok ilyen szerencsétlen?!
Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben mikor hirtelen kinyílt az ajtó és Harry halk léptei betöltötték a szoba csendjét.Lassan felé fordultam.
-Te miért nem alszol?-kérdezte kissé mérgesen.
-Nem tudok.
-Miért?
-Nem tudom.
-Már jövök.-mondta miközben vetkőzött.
-Mit csináltál?
-Elrakodtam.-mondta,majd befeküdt mellém.
-Jó éjtszakát Harry.-kibuktak a könnyeim.
-Megint miért sírsz?-tette kezét a karomra.
-Hiányzik.-suttogtam,mire mozgolódni kezdett.Maga felé fordított,kezemet a nyaka köré fonta és újra csókolni kezdett.
-Elfeledtetek veled mindent.Mindent!-morogta miközben tenyerét mellemre simította és lágyan masszírozni kezdte.
-Harry!-nyögtem fel keservesen.
-Még mindig hiányzik?!-nézett rám haragos szemekkel miközben másik kezével felsőm alá férkőzött.Ujjai jéghidegek voltak melyekkel könyörtelenül gyötört tovább.
-Édes Istenem!-sóhajtottam,majd megmarkoltam felkarját s körmeimet puha bőrébe mélyesztettem.-Fejezd be!
-Hiányzik?-hajolt hozzám közel.
-Rettenetesen.-suttogtam fájdalommal teli hangon,mire tenyere megint az arcomon landolt.Könnyeim patakokban folytak ahogy próbáltam őt lerugdosni magamról kevés sikerrel.Iszonyú dühös lettem ahogy a fájdalom átjárta az egész testemet.Legszívesebben ordítottam volna mint egy őrült.
-Legközelebb majd jól meggondolod mit mondasz.-mondta,majd lemászott rólam és visszafeküdt a helyére,én pedig zokogtam tovább.
-Istenem kérlek segíts!-suttogtam kétségbeesetten,majd összekulcsoltam az ujjaimat és imádkozni kezdtem,hogy minél hamarabb kijuthassak innen.Mindig is hívő ember voltam.Főleg édesanyám.Vele rendszeresen jártam temploba.Az egyházi zene is nagyon közel áll hozzám.Csak amióta meghalt...azóta hanyagolom ezeket a dolgokat.Nagyon hiányzik.
Miután befejeztem az imát,az ablak felé fordultam és az eget néztem.A csillagok gyönyörűen ragyogtak odafenn.Bárcsak én is olyan szabad lehetnék.Olyan önfeledt és boldogságtól ragyogó.De sajnos nekem nem ez a sors jutott.Szenvedni és szenvedni.Ez vagyok én.Kissé megugrottam mikor Harry telefonja csörögni kezdett kómódon.Morcos tekintettel vette fel.
-Mi a francot akarsz ilyenkor?-kérdezte rekedt hangon.Csupán néhány szavat tudtam elcsípni a beszélgetésből,de az lejött,hogy valakit keresnek.-Oké.Akkor majd megbeszéljük.Heló.
Pillanatnyilag nem mertem Harryt még csak megszólítani sem.Ki tudja milyen lelki állapotban van.
-Meg fogod érteni mindezt.-suttogta hirtelen.Nem válaszoltam.-Hallod Al!-elegem van ebből a névből.-Tudom,hogy nem alszol szóval ajánlom,hogy válaszolj!
-Mégis mit mondhatnék?-kérdeztem könnyes szemmel.-Nem vagy normális.Ennyi a véleményem.
Felnevetett.
-Sok ember gondolja így.Pedig csak más vagyok.
-Ha te ezzel nyugtatod magad,ám legyen.
-Ne sértegess!
-Nem állt szándékomban.Ez az igazság!
-Aludj jól.-mondta,majd elfordult és innentől egy szót sem szólt.
Én is elfordultam és lassan álomba szenderültem.



Reggel a madarak énekére ébredtem,mely behallatszott a nyitott ablakon.Harry szerencsére már nem volt mellettem.Lent sürgölődött valamivel ha jól hallottam.Ahogy kitöröltem az álmot a szemeimből,megállapítottam,hogy nem is aludtam olyan rosszul.Ami nagyon furcsa.Megint nem volt...Nem volt rohamom.
A párna mellettem tiszta nedves volt a sok éjjeli sírástól,a szemeim cseresznye nagyságúak voltak,az egész testem el volt zsibbadva,a talpam pedig égett a fájdalomtól.Lehet ennél rosszabb?
Amint meghallottam a lépteket,megállapítottam,hogy igen.Azonnal visszafeküdtem és próbáltam alvást színlelni.
-Jó reggelt.-köszönt amint belépett az ajtón.-Tudom,hogy fent vagy.-mondta sejtelmesen.-Ha pedig mégsem,ezután fent leszel.-ismét hallottam a lépteket felém közeledni.Megkerülte az ágyat,elém állt,majd legugolt.Ujjaival lágyan cirógatta az arcomat,mire én elfordultam tőle.-Csinálhatom durvábban is.-továbbra is csak csendben feküdtem.-Hát jó.Te akartad.-dünnyögte miközben felállt.
Óvatosan felmászott az ágyra,majd a szószoros értelmében rám ült és csiklandozni kezdett,mire én felsikítottam.
-Na fent vagy már?-kérdezte miközben újra kezdte és én nem tudtam válaszolni a nevetéstől.Ráadásul levegőt is alig kaptam.A bordáim rettenetesen szúrtak.-Hm?
-Fent,fent!!!-kiáltottam mikor egy kis levegőhöz jutottam.
-Remek.-mászott le rólam.-Tíz perc múlva reggeli.
-Segíts!-kiáltottam utána.Annyira megalázó,hogy egy ilyen féreg segítségére szorulok.
-Kérd szépen!
-Kérlek segíts.
-Mindjárt más.-mondta,majd megragadott és levitt az étkezőasztalhoz.-Egy pillanat.-visszarohant a konyhába,hozott tálakat és vele együtt a hagymás rántottát.-Reggeli után átkötöm a lábadat.
-Ne.
-Ne kezd.-az arcom máris égni kezdett figyelmeztető hanglajtése miatt.-Jó étvágyat!-mondta miután igazságosan elosztotta az adagot.
-Neked is.
-Elég ramatyul nézel ki.-állapította meg.A legszívesebben itt helyben pofon vágtam volna.Kár,hogy még enni is alig volt erőm.Inkább nem reagáltam semmit,mert szinte biztos vagyok benne,hogy valami olyat mondtam volna,ami neki nem teszik.-Elvitte a cica a nyelved Drága?
-Nem.-morogtam,majd enni kezdtem.
-Ízlik?
-Nem maradnál csendben legalább egy kicsit?
-Dehogynem.-mosolyodott el,majd ő is nekikezdett.
Miután mindketten végeztünk,felálltam,hogy segítsek neki.
-Hagyd csak majd én megcsinálom!-vette ki a kezemből.Visszaültem és vártam,hogy végezzen a rakodással.
-Visszakaphatom a melltartómat?-kérdeztem amint karjaiba vett.
-Hogyne.Egy csókért cserébe.
-Harry!-törtem ki mérgesen,mire nevetni kezdett.
Leültetett a kád szélére és kezébe vette a lábaimat.Miután mindkettőről letekerte a fáslit,jól szemügyre vette.
-Milyen?-kérdeztem idegesen.
-Szépen gyógyul.-mondta,majd kezébe vette a fertőtlenítőt.Nagy levegőt vettem és tűrtem a fájdalmat.
-Lezuhanyozhatok?-kérdeztem mielőtt betekerte volna.
-Le tudsz egyedül?
-Le.
-Hát jó.-sóhajtotta.-Itt van törölköző.-adta a kezembe.-Ott a tusfürdő.-mutatta,majd indult kifelé.
-Harry.-szóltam utána.
-Hm?-nézett vissza rám.
-Kérhetek valami ruhát?-pár percig tétovázott,majd elindult a szobája felé.
-Parancsolj.-nyújtotta a nadrágot és a pulóvert.-Remélem megfelel.
-A melltartóm?
-Azt majd utána.-kacsintott rám és elhagyta a fürdőt.Miután nehezen feltápászkodtam,kulcsra zártam az ajtót és vetkőzni kezdtem mikor hirtelen kopogtak.Megragadtam egy törülközőt és magam köré tekertem.-Al el kell mennem.Fél óra és itt vagyok.Ne menj sehova!
-Rendben.-válaszoltam.
Megvártam míg Harry ehagyja a házat és csak utána álltam be a zuhany alá.A víz rettenetesen csípte a talpamat de igyekeztem nem foglalkozni a fájdalommal.Arra koncentráltam,hogy minél hamarabb készen legyek.Miután lemostam a habot a testemről,becsavartam magam a törülközőbe és óvatosan kiléptem a csempére,mely kissé enyhítette az égető fájdalmat.Hamar magamra húztam a tiszta ruhákat a törülközőt pedig a radiátorra terítettem.
Két fogkefe állt a tartóban.Kivettem az egyiket remélve,hogy nem Harryé és megmostam a fogam.A hajamat lófarokba kötöttem és ezután jött az a holtpont,hogy nem bírok többet állni.Fogtam magam , gyors ütemben elballagtam Harry szobájába és ott leültem az ágyra.Nem hiszem el,hogy mindez tényleg megtörtént.Hogy meg mert ütni.Fáj...nagyon fáj.Szeretnék már haza menni.Hiányzik Chris.Hiányzik az otthonom.Hiányzik Anya.Hiányzik Zayn...
Ahogy elmerengtem a gondolataimban észre sem vettem,hogy Harry mobilja a szekrényen hever.Egy hívás és már itt sem vagyok.Hamar érte nyúltam és már tárcsáztam is Chris számát,mikor hirtelen nyitódott a bejárati ajtó.Francba!
Visszatettem a mobilt a helyére és jókislány módjára ültem tovább.
-Megjöttem!-kiabálta miközben veretett felfelé a lépcsőn.
-Szia!Minden rendben?
-Persze.Miért ne lenne?
-Csak mert olyan hirtelen elmentél.
-Minden oké.-mondta,majd tekintete fagyossá vált miközben felvette a telefonját.Ajjaj...-Hozzá nyúltál?-kérdezte villámokat szóró szemekkel.
-Nem.
-Ne hazudj!
-Nem nyúltam hozzá.
-Ajánlom is!Különben...
-Megütsz?Igazi férfi...-mondtam gúnyosan.
-Úgy látom még mindig kevés volt az amit kaptál.-hajolt le az arcomhoz.
-Éppen elég volt hidd el.
-Azt kétlem.-mondta összeszűkült szemmel.
-Szégyelhetnéd magad.-mondtam,mire felnevetett.
-Mi vagyok én kisfiú?
-Hát nem tűnsz egy érett felnőttnek az biztos.
-Te most sértegetsz engem?
-Nagyon úgy tűnik.-már nagyon elegem van.
-Rendben.Azt hiszed most győztél?
-Nem,dehogy!Tudom.
-Milyen nagy szád lett hirtelen Drága.
-Valakinek ki kell mondania az igazat nem?
-Mi van ha tévedsz?
-Én?Soha.
-Soha ne mondd,hogy soha.
-Jaj de bölcs itt valaki.
-Most már tényleg visszavehetnél.-fújta ki a levegőt.
-Üss meg!Gyerünk!
-Nem.
-Gyáva.-hajoltam hozzá olyan közel,hogy összeért az orrunk.
-Nem vagyok gyáva.
-Igazad van.Egy féreg vagy.-mondtam visszataszító hangon.
-Na ide figyelj!-kapta el a kezemet.-Most azonnal fogd be a szád,különben nem állok jót magamért.
-Ú most megijedtem.-gúnyolódtam tovább mire ellökött az ágyon,fölém mászott és szó szerint nekem támadt.Ott csókolt ahol csak ért.A nyakamat végig egészen állkapcsomig.Ledobta a kabátját a földre.
-Észbontó vagy a ruháimban.-lehelte az ajkaim közé.Undorító.Felmordult mikor kissé meghúztam a haját,majd ágyékával az ényémnek simult.Azonnal megéreztem a kemény dudort a nadrágjában.Szívem hevesen kezdett dobogni,mire elmosolyodott.-Még mindig olyan bátor vagy?-kérdezte miközben még jobban hozzám dörgölőzött.Vadul megragadtam a tarkójánál s ajkaimra húztam őt.Nem fogok megfutamodni.Most nem.-Hm...-hümmögött mikor elhúzódott.-Léphetünk tovább?-kérdezte széles vigyorral az arcán.Mit jelent az,hogy tovább? Az övéhez nyúlt,majd kicsatolta azt ,én pedig nagy szemekkel bámultam,hogy mi a francot csinál.
-Mit művelsz?-kérdeztem.
-Olyan bátor voltál az előbb,hogy azt gondoltam készen állsz.Vagy rosszul gondolom?
Nagy szemekkel néztem rá.Erre most mégis mit mondhatnék?Már annyira régóta vágyom egy normális kapcsolatra.Egy különleges személyre,aki elfeledteti velem mindazt,ami a múltban történt és boldoggá tesz.Tisztában vagyok vele,hogy ez a személy nem Harry.Mégis annyira érdekesnek tűnik.És egyben visszataszító is.Van benne valami ami megfogott elismerem.De nem vagyok szerelmes belé.Egy pillanatra sem leszek az.Túl sok fájdalmat okozott már most.
-Na?-kérdezte lihegve.-Nem bírom már sokáig.
"Ez nekem csak szórakozás.""Soha nem leszek szerelmes!"
-Nem.-toltam el magamtól.-Én erre nem vagyok képes.
-Hát jó.Ezt még megbánod.-csókolt meg ismét,majd leugrott rólam és berohant a fürdőszobába,hogy rendbe tegye magát.
Én pedig addig rendet raktam a szobában.Vagyis próbáltam.Harry igen csak hanyag ahogy elnézem.Még a zokniját sem volt képes elrakni maga után.Mérgesen a székre terítettem,majd az asztalnak támaszkodtam és vártam.
Már több mint negyed órája ácsoroghattam mikor kijött a fürdőből.Derekára törülköző volt tekerve,hajából csöpögött a víz.
-Meg fogsz fázni.-figyelmeztettem halkan.
-Mit érdekel az téged?-kérdezte,majd turkálni kezdett a szekrényben.
-Megtanulhatnál elrakodni magad után.
-Kezd elegem lenni.-fordult felém.-Fogd be és ülj le.
-Csak segíteni akarok.
-Inkább fogadj szót.-mondta miközben magára húzta az alsógatyáját.Felültem az asztalra és csendben figyeltem ahogy öltözködik.Harry iszonyú izmos volt.-Ez mind a tiéd lehetne.-mutatott végig testén.
-Nincs rá szükségem.-mondtam,mire elmosolyodott és felvette a maradék ruhát is amit kikészített.-Haza viszel?
-Nem.
-A bátyám....
-Ne aggódj a bátyád miatt.Elintéztem.-az elégedett vigyor...
-Mi?!Mit mondtál neki?!
-Az legyen az én dolgom.
-Harry most azonnal mondd el!
-Sssst!-sétált oda hozzám,majd lábaim közé férkőzött.-Mindennek eljön a maga ideje.-mondta,majd mutatóujját végighúzta ajkaimon.-Úgy látom már ügyesen bírsz járni.-mért végig tetőtől talpig.-Mit szólnál,ha ma elvinnélek vacsorázni?
-Én veled nem megyek sehova.
-Tökéletes.Akkor nyolckor indulunk.-távolodott el.
-Ruhám sincs amit felvehetnék.
-Dehogy nincs.-mondta,majd kitrappolt a szobából és rohant lefelé.Hátizsákkal a vállán lépett be a szobába melyből sorra húzkodta ki a ruháimat.
-Nem hiszem el.Mit tettél Chrissel?!-kérdeztem dühösen miközben leszálltam az asztalról.A hirtelen ugrás miatt a talpam szúrni kezdett.Még időben sikerült megkapaszkodnom a mellettem álló székben.
-Én semmit.
-Nem hiszem el,hogy szótlanul tűrte mindezt.
-Nem volt otthon senki Al.Nyugodj már meg.
-Akkor mégis hogy jutottál be?
-A kulcsoddal.-vigyorgott.
Francba!
-Remélem semmit nem loptál el!
-Kinéznéd belőlem?-kérdezte sértődötten.
-Minden akadály nélkül.
-Csak a szobádból hoztam el pár dolgot.
-A ruháimat.
-Is.
-Mi az,hogy "is"?
-Ne foglalkozz ezzel.
-Ezt nem teheted.-ráztam a fejem kétségbeesetten.
-Rájöhetnél végre kivel játszadozol.-mondta,majd odadobott nekem egy lenge egyberuhát.-Ezt vedd fel ma este.És készülj fel.-kacsintott rám.
-Mire?
-A legrosszabbra.-mosolygott.
-Mi a fenéről hadoválsz?!-kérdeztem már mérgesen.
-Majd meglátod Drága!
-És mégis hová megyünk?Mi lesz,ha valaki meglát?
-Ne aggódj ezen.Mindent elrendezek.
-Én nem megyek sehova!-dobtam le a ruhát mérgesen.

Heló!:)

Ismét egy különleges napot élünk,ugyanis ma van a blog 2. főszereplőjének a születésnapja,aki még a saját hamburgerét is képes volt odaadni egy paparazzinak,csak hog békén hagyja....hát nem aranyos?
Boldog Születésnapot Harry!!!!!:))