Chapter forty-three

Helóóóóóóóóóbelóóó emberkék!!!!
Úgy látom kicsit megfogyatkoztunk,de nem baj....megjöttem az új résszel,remélem tetszeni fog mindenkinek.
Vélemnyeket kiváncian várom!!!!!
Jó olvasást!!!!:D










Nem tudom mennyi ideje nézhettük a csillagokat,de nem is érdekelt. Ha Zaynnel vagyok semmi nem érdekel.
-Nem fázol?-kérdezte aggódó tekintettel.-Visszaülhetünk az autóba.
-Nem,nem kell.
-Biztos?
-Biztos.
A motorháztetőn feküdtünk miközben alakzatokat próbáltunk kiolvasni a csillagokból.Eddig Zayn áll nyerésre.Ugyanis aki többet talál,az a győztes.Ez megint csak fantázia kérdése.
-Az ott egy  hajó!-hadonászott előttem.
-Hol?
-Ott!
-Hol?!-néztem az ujja irányába,de nem láttam semmi hajóhoz hasonlíthatót.
-Ott!
-Az pedig egy virág!
-Hol?
-Ott!
-Hol?
-Ott!
-Nagyon vicces!-hajolt fölém,miközben ujjaival csikizni kezdte az oldalamat.Felsikítottam.Ördögi mosoly játszott felszabadult arcán.-Annyira imádlak!-hajolt le az arcomhoz.
-Én is téged!-mosolyodtam el,majd megcsókoltam őt.-Tudod mit Zayn?-kérdeztem miután elhúzódott tőlem.-EZ sokkal többet ér,mint egy vacsora.
-Örülök,hogy boldog vagy!-vezette végig ujját az ajkamon,majd le egészen a combomig.-Menjünk.Elég késő van már.
-Nem akarok haza menni.-bújtam hozzá.Láttam ahogy lecsukja szemeit,majd egy puszit nyom a homlokomra.
-Alhatsz nálam is,ha szeretnél.
-Tényleg?
-Persze.
-Köszönöm!

Zayn szsz.:

-Menj nyugodtan tusolj le,én addig készítek valami kaját rendben?
-Rendben...-mondta zavartan.Nem tudtam miért áll előttem szótlanul.Aztán leesett.
-Adok törölközőt.-indultam el a szobám felé.Kivettem egyet a fiókból,majd az ajtóban álló lánynak adtam.-Izé... a fürdő itt van szemben.-mutattam a válla felett.
-Köszönöm!-mondta szégyellősen,majd besétált,én pedig lerohantam a lépcsőn  és a kezembe vetem a mobilomat,hogy rendelhessek egy pizzát.Remélem ki fogják hozni még ilyen későn is.
-Jó estét!Pizzát szeretnék rendelni!-mondtam azonnal amint felvette egy szimpatikus hangú nő.
-Jó estét!Hallgatom!
-Egy sonkás,sajtos,kukoricás pizzát szeretnék  a Cross Street 21-re.
-Nagyot,kicsit?
-Egy nagyot.
-Rendben!Fél óra és  megérkezik.
-Köszönöm!Viszlát!
-Viszlát!
Leraktam a telefont a pultra,ezután leültem a TV elé míg Alice megfürdött.
Éppen valami tehetségkutató ment az egyik csatornán,ami felkeltette az érdeklődésemet.Mókás nézni az embereket akik mindenféle szégyenérzet nélkül megalázzák magukat a színpadon.Mintha nem lenne nyilvánvaló,hogy nem tehetséges,de azért kiáll az emberiség elé égetni magát.
-Zayn!-hallottam a vékony hangot a lépcső felől.Rögtön megfordultam.Alice állt ott törölközőbe burkolva amit erősen tartott nehogy lecsússzon róla.-Kérhetnék valami...ruhát?
-Jövök!-pattantam fel,majd ismét felsuhantam a szobámba.
Soha egyetlen lánynak sem engedtem meg,hogy hordja a ruháimat.Úgy gondoltam nem állnak eléggé közel hozzám ahhoz,hogy ilyesmit megengedjek.Persze volt már egy komoly kapcsolatom is Alice előtt,de még annak a bizonyos lánynak sem.Az egy éjszakás kalandokról pedig ne is beszéljünk,amikről neki nem kell tudnia.És bármi másról sem...Pöttöm most más.Nem akarom,hogy emiatt megváltozzon a véleménye rólam.
Előhúztam a szekrény polcáról egy felsőt,majd a fiókból egy rövidnadrágot.
-Remélem ez megfelel...-nyújtottam át neki.
-Köszönöm!-vette el mosolyogva.
-Lent várlak!-suttogtam miközben magamhoz húztam vízcseppektől nedves testét. Egyre erősebben szorította a törölközőt testéhez.Felnevettem ahogy arca mélyen úszott a pírben.-Siess!-suttogtam,majd eltávolodva tőle kitrappoltam szobából.


Alice szsz.:

Gyorsan felhúztam magamra a ruhadarabokat,melyek rendkívül kényelmesek voltak.És Zayn illatú.Széles mosollyal az arcomon ballagtam le a lépcsőn.
-Köszönöm a ruhákat!-álltam elé.
-Szívesen!-fogta meg a kezem és maga mellé húzott.
-Tényleg nem gond,hogy itt maradok?
-Már hogy lenne gond?!
-Nem szeretnélek zavarni.
-Most leszek dühös,ha nem hagyod abba!
-Ne haragudj!-mosolyodtam el és egy puszit nyomtam az arcára.
-Rendeltem pizzát.Jó lesz?
-Tökéletes!-bújtam hozzá meleg testéhez ő pedig átkarolt és így néztük a TV-t amíg nem csengettek.
-Ez biztosan a pizza!-egyenesedett ki.
-Ne menj el!-nyögtem.
-Csak egy pillanat!-nevetett.-Hallod?!Eressz!
-Nem!
-Pöttöm!-lemásztam a mellkasáról és hagytam had menjen.Már amúgy is korgott a gyomrom.-Itt is van!-tette le az asztalra a  dobozt miközben a visszajárót a zsebébe csúsztatta.
-Ez hatalmas!-mondtam elámulva.
-Mivel éhes vagyok!-nevetett,majd visszaült a helyére és hozzákezdett.-Parancsolj!-adta a  kezembe az egyik szeletet.
-Nem kéne tányér?
-Minek?
Tipikus férfi...
-Hogy ne legyen mindenhol morzsa!
-Hozok!-sóhajtott.
-Majd én megyek!-állítottam meg.Ne mindent ő csináljon.Már így is túl sokat tett értem.
-Feléred?!
-Nagyon vicces!Megbirkózok vele!
Ismét megragadtam a széket és konyhaszekrény elé tettem,hogy felállhassak rá.Sikeresen levettem a két tányért,majd a széket visszatéve a helyére rohantam Zaynhez.
-Óvatosan!-vette ki a kezemből a törékeny porcelánt.-Még bajod esik!
Elnevettem magam túlzott aggódásán.Bár már megszokhattam volna...
-Jó étvágyat!-láttam neki a saját részemnek.-Mi az?-kérdeztem.-Miért nézel rám így?
-Egyszerűen annyira...boldog vagyok,hogy itt vagy velem!-mondta miközben a távirányítót szorongatta a kezében.Elmosolyodtam és óvatosan odahajolva hozzá nyomtam egy csókot puha ajkaira.
-Szeretlek Zayn!
-Én is!-suttogta a fülembe.-A francba!-szitkozódott ahogy meghallotta telefon csörgését.-Egy pillanat!-mondta miközben végigsimította tenyerét a mellkasomon ezzel egy sóhajt kiáltva belőlem.Elégedett mosollyal az arcán sétált ki  a konyhába míg én igyekeztem magamhoz térni.
-Halo!Szia,igen!-hosszú csend.-Holnap?!Reggel hatra?!Rendben.Szia!
-Ki volt az?-igencsak kíváncsi voltam,ki rendelte magához őt reggel hatra.
-Liam hívott,hogy reggel menjek be a stúdióba.
-És te elmész igaz?-reménykedtem benne,hogy igen.
-Nem szívesen hagynálak magadra...
-Ne aggódj addigra hazamegyek.
-Felejtsd el!Akkor inkább gyere velem!Mit szólsz hozzá?
-Én...nem is tudom.Nem szeretnék gondot okozni.
-A fiúk biztos örülnének neked.
-Nem szeretnék.
-Biztos?
-Biztos!
-De nem akarlak egyedül hagyni.
-Nem kell egyedül hagynod!Együtt felkelünk ,aztán én hazamegyek,te pedig munkába!-mosolyodtam el.
-Akkor legalább engedd,hogy hazáig elvigyelek.
-Rendben!-sóhajtottam.


Az este nagyon kellemesen telt vele.Ismét rengeteget beszélgettünk.Sok dologban közös megegyezésre jutottunk.Például,hogy mostantól rendszeresen eljár majd próbákra és a pszichológushoz is havonta egyszer.Ennyire szüksége van.Ahogy nekem is.Erről ő persze még nem tud.Majd a megfelelő alkalomkor tudatom vele.
Mesélt a szüleiről meg a testvéreiről,akikből három van: Walihya,Safaa és Doniya.Elmondta,(amit már eddig is tudtam)hogy nem tartja velük a kapcsolatot.Ami miatt nagyon szomorú vagyok.Hiába mondom neki,hogy csak egy családja van és azt meg kell becsülni...olyan keményfejű.
Ahogy még többet megtudtam róla,rájöttem,ezelőtt valóban teljesen egyedül volt.Csupán Liamre számíthatott,de ő sem volt mindig mellette.Ezért keveredett sokszor "bonyolult" ügyekbe.Ezt nem szerette volna bővebben kifejteni nekem azzal az indokkal,hogy  még túl korai és nem szeretne megijeszteni.Vajon mi jelenthet ez?
-Nem vagy álmos?-kérdezte.
-Egy picit.
-Felmenjünk aludni?
-E...együtt?
-Nem akarod,hogy veled aludjak?
-De...dehogynem.Csak...
-Tudom!Neked ez még korai!
-Nem!-ellenkeztem rögtön.-Menjünk!-ragadtam meg a kezét.
Felnevetett,majd leoltotta a TV-t és elindultunk felfelé.A szívem majd' kiugrott a helyéből.Nem tehetek róla.Ha vele vagyok,mindig ilyen érzés tölt el.Izzad a tenyerem és tele vagyok energiával.Egyre többet és többet akarok.Az az izgalom amit érzek a bensőmben...Ez egyáltalán nem mindennapi.
Már éppen készültem,hogy rálépek az első lépcsőfokra,mikor a talaj eltűnt a lábam alól.Felnevettem.
Egészen a szobájáig vitt,majd az ajtó előtt letett,benyúlt előttem és feloltotta a villanyt.
-Parancsolj!-engedett előre.Ahogy megpillantottam keskeny ágyát,a gyomrom összeszorult.-Gyorsan lezuhanyzom rendben?
-Rendben.
-Nyugodtan feküdj le.-mosolygott zavartságom láttán.
-Inkább megvárnálak.
-Egy perc és itt vagyok!-suttogta,nyomott egy puszit a homlokomra ezután eltűnt.Én pedig leültem az ágyra.