Chapter forty-four

Helóóóóóó!!:D
Egy hét elteltével újra itt vagyok az új résszel!:))
Nekünk ma volt karácsonyi műsorunk.Nagyon jól sikerült.
Nektek hogy telt  a hét?
Remélem tetszeni fog az új rész!Jó olvasást!
KOMMENTEK!:D











Tényleg nem vártam sokáig Zaynre.Pár perc alatt végzett a zuhanyzással.Nem hittem volna,hogy ennyire gyors lesz.
-Jó éjt!-suttogta a fülembe miután lefeküdt mellém.
-Jó éjt Zayn!-elfordultam tőle,hogy még véletlenül se essek kísértésbe.
-Jó éjt puszit nem kapok?
-Dehogynem!-nevettem fel,majd visszafordultam hozzá és összekulcsoltam az ujjainkat.
-Miért fordultál el olyan hamar?
-Mivel már eléggé késő van és holnap korán kell kelnünk.Emlékszel?
-Ja,persze!-rázta a fejét, majd fölém hajolt és gyengéden csókolni kezdett.Kezével megragadta a csípőmet és erőteljesen magához szorított.Kezeimmel átöleltem testét és gyengéden hozzásimultam.-Jól állnak neked a ruháim!-mondta mosolyogva miután végigmért.
-Zayn illatúak.-mondtam nevetve.
-És az jó?
-Tökéletes!-suttogtam,mire leszállt rólam.
-Jó éjszakát Pöttöm!
-Jó éjt Zayn!
Elfordultam tőle és ahogy csak tudtam összekuporodtam a paplan alatt.
-Fázol?-ölelt magához.
-Nem!
-Akkor jó!-mondta,majd nyomott egy puszit a nyakamra.-Jó éjt!
-Már hányadszorra?!-nevettem.
-De most már tényleg.
-Szeretlek.
-Szeretlek.-Lehunytam a szememet,elhelyezkedtem és próbáltam pihenni.-Holnap amint végeztem,megyek hozzád!
-Zayn!!!
-Mi az?
-Aludj!
-Jól van na!-mondta morcosan,majd arcát a nyakamba fúrta.-Jó éjt!-motyogta.
-Nem hiszem el!-csattantam fel,mire jóízűen nevetni kezdett.-Ez aztán nagyon vicces!
-Ne is mondd!-mondta jókedvűen.
-Komolyan mondtam.
-Tudom.-sóhajtotta.
-Jó....
-Csendet!!-kiáltottam,majd fejemet  a párnába fúrtam.Megértette mit akarok.Többet nem szólt,nem mozgolódott.Csak még ennél is közelebb csúszott hozzám.Tenyerét végigsimította a combomon,majd hasamon megállt.Hideg futkosott a hátamon érintése alatt.Felsóhajtottam mire kuncogni kezdett.
-Ne haragudj!-suttogta,majd kiszabadított szorításából és az ágy másik felébe húzódott.Tisztában  voltam vele,hogyha továbbra is mellettem marad,soha nem fogunk elaludni.Ezért is nem panaszkodtam.Ismét elhelyezkedtem és lehunytam a szemem.


-Pöttöm!-rázta lágyan a vállamat.
-Hmm?
-Ideje felkelni!Mindjárt indulnunk kell.
-Kelek már!-dünnyögtem.
-Ígérd meg,hogy ha hazamész,lefekszel kicsit!
Elmosolyodtam.Megint aggódik.
-Rendben.-mondtam,majd kitámolyogtam a puha,meleg ágyból.-Te már el is készültél?
-Igen!-mosolygott.-Megyek csinálok reggelit!Addig te nyugodtan tedd rendbe magad!
-Jó!
Nyomott egy puszit az arcomra,utána kisuhant a szobából egészen a földszintig.Én pedig beballagtam a fürdőszobába,ahol próbáltam tűrhetővé varázsolni magam.A reggeli rutinomból a fogmosás kimaradt így vettem be egy rágót,viszont megmosakodtam,megfésülködtem és visszavettem a ruháimat.Rettenetesen hálás voltam Zaynék amiért itt maradhattam.Nem tudtam volna Chrissel egy légtérben lenni.Egyszer csak kopogás zajára lettem figyelmes.
-Alice!Jól vagy?!Minden rendben?
-Persze Zayn!Jövök már!-igazán udvarias volt,hogy nem nyitott rám.A bátyámtól ezt már megszoktam.És más fiú biztosan megkísérelte volna a dolgot.Egyébként nem szokásom bezárni az ajtót.Csak ha nagyon szükség van rá.Ugyanis nem bírom a bezártságot.
Visszaraktam a fésűt a helyére a többi közé,majd kinyitottam az ajtót és elindultam lefelé.Miközben elsuhantam a szobája előtt a kinti,még sötét tájat kémleltem.Nem igazán láttam semmi lényegeset.Csak néztem hosszú perceken át a fekete képet,melyet tökéletes szabályossággal körülvett a fehér ráma.
Félek a sötétben.Főleg egyedül.
-Kezdek aggódni!-kiabálta.
-Már ott is vagyok!-újra útnak indultam ezúttal lényeges sikerrel,ugyanis sikerült leérnem hozzá a konyhába.
-Na végre!-húzott magához.-Már azt hittem valami baj van.
-Minden rendben.
-Nagyon álmos vagy?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem.
-Biztos?
-Biztos!-mosolyogtam.-Mit készítettél?
-Rántottát.Megfelel?
-Tökéletes!
-Gyere!-összefonta az ujjainkat,majd húzott az asztal felé.Miután mindketten leültünk,nekikezdtünk a reggelinek.-Na milyen?
-Nagyon finom.
Zayn arca olyan kifejezéstelen volt.Annyira szeretném tudni mire gondol.
-Baj van?
-Nem,dehogy!-eszmélt fel miközben az utolsó falatot is lenyelte.-Siessünk!-kapta fel a tányért az asztalról amit aztán hanyagul a mosogatóba tett.-Ne haragudj,de idő van.
-Semmi baj!Mehetünk!-álltam fel.-Csak még elmosom ezeket.
-Hagyd csak!Majd én megcsinálom,ha hazajöttem.
-Biztos?
-Persze!Csak induljunk már!
 Zayn kezdett ideges lenni.Az idő telt,mi pedig még mindig itthon voltunk.
-Francba!
-Mi az?-kaptam fel a fejem a hirtelen felmordulás miatt.
-Nem találom a kocsikulcsot.
-Ott van felakasztva.-mutattam abba az irányba ahol a kulcs díszelgett.
-Imádlak!-sóhajtott,majd miután karjaiba vett,rohantunk az autóhoz.
-Még jó,hogy sötét van....-dünnyögtem miközben berakott az anyósülésre.
-Miért?
-Ugh!Semmi!-nyeltem egy nagyot,majd becsapta az autó ajtaját.Az út csendben telt.Zayn hajtott mint egy őrült.-Figyelj csak!-mondtam miközben az ülés alját markoltam a halálfélelem miatt.
-Tessék?-nézett rám,amitől csak még jobban berezeltem.
-Nem mehetnénk kicsit lassabban?
-Mindjárt ott vagyunk!-mondta,majd kicsit visszavett a tempóból.-De annyit nem ér az egész,hogy bajod essen....-suttogta,majd a sebességet visszavette a megengedettre.
-Köszönöm!-mosolyodtam el,majd nyomtam egy puszit borostás arcára.
-Itt is vagyunk!-parkolt le a ház előtt.
-Nagyon szépen köszönöm a fuvart és ne haragudj a zavarásért.
-Megint kezded?!-förmedt rám.
-Uhmm....nem!-nevettem.-Szia!-már szálltam volna ki az autóból mikor hirtelen megragadta a csuklómat és visszahúzott.
-Már búcsúcsókot sem kapok?
-Eszemben sincs búcsúzni!
-Akkor egy nem búcsúcsókot kapok?
Felnevettem.
-Szeretnél?
-Ne húzd az időt!És az idegeimet se!-nevetett.
-Hmm.....mi lenne,ha....-nem hagyta ,hogy befejezzem a mondatot.Megcsókolt.Hosszú ideig lágyan mozgatta az ajkait miközben tarkóját simogattam,majd hirtelen vad stílusra váltott.Ujjait mélyen belevájta a combomba,ezután egy könnyed mozdulattal ölébe húzott.-Nem azt mondtad,hogy sietsz?-lihegtem ajkai közé.
-Egy perc nem a világ.-mondta,majd közelebb húzott testéhez.Szemeit le nem vette rólam miközben tenyere végigsiklott a mellkasomon egészen a combomig.Nézte ahogy magatehetetlenné válok.Ahogy az arcomon megjelenik az az elégedettség.Ahogy már többször is hangoztatta,imádja látni ezt az énemet.
-Én....tényleg nem akarom,hogy miattam elkéss.
-Tudom!-mosolyodott el,majd lesütötte szemeit.
-Szeretlek!-simogattam meg az arcát.
-Én is téged Pöttöm!-mondta ,majd elengedett.-Szia!
-Szia!-miután leszálltam róla kimásztam az autóból.
-Alice!-szólt utánam.
-Tessék!-fordultam meg azonnal.
-Légy kedves a bátyádhoz!