Sziasztok!
Meghoztam az új részt!:)
Jó olvasást!
-Héj!Alice!-rázta a vállamat finoman Chris.
-Tessék?!-riadtam fel.-Mi a baj?-kapkodtam a kezeimet miközben a takaró már lehullott rólam.
-Nyugodj meg!Semmi baj!Csak gondoltam szólok,hogy indulok!Este jövök rendben?Vigyázz magadra!Igérem sietek!
-Rendben.-suttogtam.Nyomott egy puszit a homlokomra,majd kilépett a szobából.Sóhajtva borultam vissza ágyra.Mit fogok én ma egész nap csinálni?!Chris ismét elment,Loretta pedig még mindig a nagyszüleinél van.Remek.Újra itthon gubbaszthatok egyedül egész álló nap!
Miután sikerült végleg kikelnem az ágyból,úgy döntöttem,meglepem Christ egy finom ebéddel,ami neki vacsora lesz.Motorra szálltam és elmentem bevásárolni.Épp a kasszánál álltam,mikor megpillantottam a szőkeséget ,aki "megmentette" a munkámat.Ő is egy nagy szatyorral állt a kezében a sor végén.Kapucni volt rajta és egy sötét szemüveg.Én is csak az arcvonásairól tudtam felismerni.Mikor észrevett elmosolyodott és udvariatlanul átgázolva az embereken szorosan mögém állt.Egy pillanatra megijedtem.El sem tudtam képzelni mi okból furakodott ide hozzám.Páran szitkozódásba kezdtek.Bezzeg ha tudták volna ki is ő valójában nem így álltak volna hozzá.
-Szia Alice!-suttogta alig hallhatóan.
-Szia Niall?-kérdeztem bizonytalanul.
-Sssssst!-szólt rám.
-Bocsi.
-Mi van veled?Mizujs?
-Semmi.
-Hölgyem?-hallottam a kedves pénztárosnő hangját.
-Jaj elnézést!-fordultam oda,majd kiraktam a dolgaimat a táskából.Miután ő felszámolta és fizettem,indultam volna kifelé az üzletből,de elkapta a kezem.
-Sietsz?-kérdezte mosolyogva.
-Igazából...-dadogtam.Megint annyira hülyén éreztem magam.Egy ép szó sem jött ki a számon.
-Hazavigyelek?
-Nem szükséges!Motorral vagyok!
-Ejha!-nevetett.Nem tudtam mit higgyek.De minél hamarabb el akartam tűnni előle.
-Zayn?-valami kellett a kínos csend ellen.De fogalmam sincs miért pont őt hoztam fel.Talán azért,mert érdekelt.
-Pár napja nem láttam.Most kaptunk egy kis szabit menedzsmenttől,így nem töltünk minden percet együtt.Nem mintha nem szeretnék a srácokkal.De kell egy kis szabadság is!
-Értem!Nekem most mennem kell!Szia!
-Szia Alice!
Sarkon fordultam ,majd gyors ütemben sétáltam a motoromhoz.
A leves nem sikerült olyan tökéletesre mint szerettem volna,de a hús és a krumpli egész tűrhető volt.Miután magam megebédeltem,elrakodtam és ledőltem a TV elé.Unalmasan kapcsolgattam a különböző csatornák között,mikor hirtelen a zenetévén meghallottam az ismerős dallamot ami teljes mértékben feldobta a napom.Maximumra nyomtam a hangerőt majd felugrottam a kanapéról,és elfeledkezve mindenről ,táncolni és énekelni kezdtem.Olyan jó ismét úgy felszabadulni mint a kávézóban akkor!Amikor először láthattam őt.Szinte nyomot hagyott bennem az a tekintet.Ami a frászt hozva rám bámult engem a bejárati ajtóból pont MOST!
-Te hogy a francba kerülsz ide?!!-kérdeztem kiabálva miután lehalkítottam a TV-t.A szívem vadul vert a mellkasomban.
-Meghallottam a zenét aztán gondoltam benézek.-dörmögte,majd levetette a cipőjét.
-Ugye nem Chris küldött?!-kérdeztem gyanakodva.
-Dehogy!Magamtól jöttem.
-Szóval akkor mégsem véletlenül keveredtél ide.
-Hát akkor mégsem.-mosolyodott el.Most megint annyira más volt.Olyan őszinte.
-Akkor miért is jöttél?
-Csak úgy.
-Gyere beljebb.
Most küldtem volna el? Őszintén megijedek a kedélyváltozásaitól,de túlságosan érdekeltté vált számomra ahhoz,hogy figyelmen kívül hagyjam őt.A szívem valahogy nem tudja elengedni azt a gyönyörű tekintetet,amellyel most is az arcomat figyeli.
-Magad vagy?-törte meg a csendet hirtelen.
-Igen!Chris dolgozik.
-Akkor mit szólnál,ha elmennénk valahova?
-Hová akarsz menni?-kérdeztem csodálkozva.
-Mondjuk sétálni?
-Nem akarok a terhedre lenni.Menj csak haza!Nem kell engem őrizgetni!
-Én szívesen vagyok veled!-mondta,majd zavartan a padlót kezdte bámulni.Mintha valami olyat mondott volna,amit nem kellene..
-Zayn én...-elakadt a szavam mikor elindult felém.Ijedten hátráltam ismét. Összeszűkült szemekkel közeledett.Egyre kevesebb hely volt kettőnk között mikor már szinte a falhoz préselődtem.
-Mondd meg őszintén!Félsz tőlem?-mondta miután tenyerébe vette a kezemet.
-Én....én.-mint egy idióta kisgyerek.Pont úgy éreztem most magam.Nem tudtam válaszolni.
-Miért nem válaszolsz?-kérdezte keservesen.-Csak tudni szeretném mit gondolsz rólam.
-Azt,hogy...
-Igen?-egyre közelebb hajolt. Lehunytam a szemeimet,és élveztem a közelségét.Hihetetlen,de annyira jó volt vele lenni.Még ebben a szituációban is.Szinte biztonságban éreztem magam mellette.Nem volt az a szorongás a szívemben.Nem féltem,hogy újra megtörténik az,ami négy évvel ezelőtt.Biztos voltam benne,hogy ő mindentől megvéd.Mert annyira ragaszkodó volt.Olyan sok visszautasítás után is itt van velem.És próbált közel férkőzni hozzám.De ez nekem még sok volt.Azóta az eset óta még senkit nem engedtem magamhoz közel. Ő az első,aki úgy "megérintett".-Kérlek mondj már valamit!
2013. április 26., péntek
2013. április 19., péntek
Chapter eight
Sziasztok!:D
Meghoztam az új részt!:)
Jó olvasást!
-Z...Zayn!-dadogtam, miközben ő már próbált akcióba lendülni.Egyre közelebb hajolt.Forró lehelete már szinte csiklandozta az arcomat.Ziháltam a gyengéd érintésére,mely hirtelen a hátamat érte. Összeszorítottam a szemeimet.
-Ah.-nyögtem fel keservesen körülölelő kezei közt.Széles vigyor rajzolódott ki elégedett arcán.
-Hm.Még szinte hozzád sem értem.-lehelte az ajkaim közé.
-Sziasztok!-hallottam a hátam mögül a bátyám védelmező hangját.Zayn azon nyomban félreugrott tőlem.Hála az égnek!Chris mint mindig jókor érkezik.Az egyetlen bökkenő az volt,hogy én remegve álltam az ajtóban,ami neki is feltűnt.-Mi történt?-lépett oda hozzám azonnal.
-Semmi!-válaszoltam.-Miden rendben.-mondtam,majd sietve felkaptam a táskákat a földről.
-Hazakísértem őt.Úgy gondoltam,már túl késő van ahhoz,hogy egyedül flangáljon az utcán.-"magyarázkodott" Zayn.
-Köszönöm,hogy így gondoskodsz róla.-Chris tényleg hálásnak tűnt.Nem szeret egyedül hagyni egész napra.De ha a szükség úgy kívánja,nem nyavalyoghatok folyton.Így is eléggé megnehezítem az életét.
-Szívesen tettem.
-Nem akarsz bejönni?
Aggódó pillantást vetettem Zaynre.Tudta,hogy nem akarom.El szeretném felejteni őt!
-Miért ne?-mosolyodott el,majd kivette a kezemből a táskákat,Chris pedig kinyitotta az ajtót,amit nekem nem sikerült.Hála a személynek,aki még mindig bámult.
***
-Szóval hol is dolgozol?-kérdezte Zaynt a bátyám miközben a különböző finomságokat rakta az asztalra.
-Egy edzőteremben.A fő munkám viszont az éneklés.Nem ismersz?
-Nem igazán.
-A One Direction egyik tagja!-világosítottam fel.
-Jaaaj az a híres fiúbanda.
-Pontosan!-helyeselte.
-És hol találkoztál a hugommal?
-A kávézóban hallottam őt énekelni!
Felnevetett.
-Nevess csak!-duzzogtam.
-Amikor majdnem kirúgtak?-kérdezte.
-Igen,pontosan akkor!
-Merre találom a mosdót?-állt fel,majd rám pillantott.
-Megmutatnád neki Alice?Én addig főzök kávét,ha kérsz.
-Jöhet!-mondta mosolyogva,majd felém fordult.Felálltam,és elindultam felfelé a lépcsőn.Éreztem,hogy bámul.Ahogy tetőtől talpig végigmér,míg mögöttem jön. Amikor csak alkalom adódik,megteszi!Zavarba hoz.
-Tessék!-mutattam a fehér ajtóra a folyosó végén.Elmosolyodott,majd erőteljesen a falnak nyomott magát megtámasztva a fejem mellet.
-Megvársz?-kérdezte miközben szüntelenül a számat figyelte.Szemei vadul csillogtak.Borostája észveszejtően sexy volt.
-M...Meg!-miért nem tudok ilyenkor egy normális szót kinyögni?Annyira idegesítő ez az egész!
-Egy pillanat,és jövök!
Ellökte magát a faltól,majd bement az ajtón.Idegesen a körmömmel babráltam mikor hirtelen átlépte a fürdőszoba küszöbét,és felém vette az irányt.
-Mehetünk!-arca kifejezéstelenné vált.Nem olyan volt,mint az előbb mikor erőszakosan bánt velem.Valami történt, amitől teljesen elment az életkedve.
-Héj!-ragadtam meg a kezét. Rögtön visszafordult.-Valami baj van?
-Nem,semmi!Most mennem kell!-hogy mi?!Én ezt nem értem!
-Hová??
-Dolgom van.
-Este nyolc órakor?
-Igen!-emelte fel a hangját,majd gyorsra szedve lépteit lerohant a konyhába a bátyámhoz, akitől elnézést kért,majd mindenféle magyarázat nélkül lelépett.Szép!Nagyon szép!
-A barátod igazán szimpatikus.-mondta Chris miközben segítettem elpakolni.
-Nem a barátom!
-Hát akkor?
-Egy ijesztő fiú,aki nem bír leszállni rólam!
-Mármint?
-Azóta rám van akaszkodva amióta találkoztunk.
-És te érzel iránta valamit?
-NEM!-ellenkeztem rögtön.Amint a mosoly megjelent az arcán,tudtam mire gondol.-Ne képzelj be semmi olyat!Nem akarok szerelmes lenni!Soha!
-Ugye tudod,hogy ez elkerülhetetlen?
Igen!Tisztában vagyok vele!
-Hagyjál!-ütöttem meg a vállát.-Megyek fürödni.
-Oké!Én addig-huppant le a kanapéra-megnézem mi megy a TV-ben.
-Rendben!
Miután rendbe tettük magunkat, lefeküdtünk aludni.Az álom, mint mindig végigkísérte az éjszakámat.Alig aludtam.Féltem mert tudtam,ha lehunyom a szemem úgyis megtörténik.És meg is történt.Még azt a fél órát is tönkretette,mikor sikerült nyugodtan pihennem.Egész éjjel a falat bámultam.Azon gondolkoztam,mi lenne,ha csak úgy meghalnék.Vajon ki lenne az,akinek hiányoznék?Észrevenné valaki a hiányomat?Lenne valakinek az a tátongó űr a mellkasában,ami nekem is van Anya miatt?Ejtene akár csak egy ember is könnycseppet?Jaj Anya!Annyira hiányzol!Olyan jó lenne,ha itt lennél velünk! Szükségem van rád!Gyere vissza hozzám!
Kérlek titeket szavazzatok!:)
Meghoztam az új részt!:)
Jó olvasást!
-Z...Zayn!-dadogtam, miközben ő már próbált akcióba lendülni.Egyre közelebb hajolt.Forró lehelete már szinte csiklandozta az arcomat.Ziháltam a gyengéd érintésére,mely hirtelen a hátamat érte. Összeszorítottam a szemeimet.
-Ah.-nyögtem fel keservesen körülölelő kezei közt.Széles vigyor rajzolódott ki elégedett arcán.
-Hm.Még szinte hozzád sem értem.-lehelte az ajkaim közé.
-Sziasztok!-hallottam a hátam mögül a bátyám védelmező hangját.Zayn azon nyomban félreugrott tőlem.Hála az égnek!Chris mint mindig jókor érkezik.Az egyetlen bökkenő az volt,hogy én remegve álltam az ajtóban,ami neki is feltűnt.-Mi történt?-lépett oda hozzám azonnal.
-Semmi!-válaszoltam.-Miden rendben.-mondtam,majd sietve felkaptam a táskákat a földről.
-Hazakísértem őt.Úgy gondoltam,már túl késő van ahhoz,hogy egyedül flangáljon az utcán.-"magyarázkodott" Zayn.
-Köszönöm,hogy így gondoskodsz róla.-Chris tényleg hálásnak tűnt.Nem szeret egyedül hagyni egész napra.De ha a szükség úgy kívánja,nem nyavalyoghatok folyton.Így is eléggé megnehezítem az életét.
-Szívesen tettem.
-Nem akarsz bejönni?
Aggódó pillantást vetettem Zaynre.Tudta,hogy nem akarom.El szeretném felejteni őt!
-Miért ne?-mosolyodott el,majd kivette a kezemből a táskákat,Chris pedig kinyitotta az ajtót,amit nekem nem sikerült.Hála a személynek,aki még mindig bámult.
***
-Szóval hol is dolgozol?-kérdezte Zaynt a bátyám miközben a különböző finomságokat rakta az asztalra.
-Egy edzőteremben.A fő munkám viszont az éneklés.Nem ismersz?
-Nem igazán.
-A One Direction egyik tagja!-világosítottam fel.
-Jaaaj az a híres fiúbanda.
-Pontosan!-helyeselte.
-És hol találkoztál a hugommal?
-A kávézóban hallottam őt énekelni!
Felnevetett.
-Nevess csak!-duzzogtam.
-Amikor majdnem kirúgtak?-kérdezte.
-Igen,pontosan akkor!
-Merre találom a mosdót?-állt fel,majd rám pillantott.
-Megmutatnád neki Alice?Én addig főzök kávét,ha kérsz.
-Jöhet!-mondta mosolyogva,majd felém fordult.Felálltam,és elindultam felfelé a lépcsőn.Éreztem,hogy bámul.Ahogy tetőtől talpig végigmér,míg mögöttem jön. Amikor csak alkalom adódik,megteszi!Zavarba hoz.
-Tessék!-mutattam a fehér ajtóra a folyosó végén.Elmosolyodott,majd erőteljesen a falnak nyomott magát megtámasztva a fejem mellet.
-Megvársz?-kérdezte miközben szüntelenül a számat figyelte.Szemei vadul csillogtak.Borostája észveszejtően sexy volt.
-M...Meg!-miért nem tudok ilyenkor egy normális szót kinyögni?Annyira idegesítő ez az egész!
-Egy pillanat,és jövök!
Ellökte magát a faltól,majd bement az ajtón.Idegesen a körmömmel babráltam mikor hirtelen átlépte a fürdőszoba küszöbét,és felém vette az irányt.
-Mehetünk!-arca kifejezéstelenné vált.Nem olyan volt,mint az előbb mikor erőszakosan bánt velem.Valami történt, amitől teljesen elment az életkedve.
-Héj!-ragadtam meg a kezét. Rögtön visszafordult.-Valami baj van?
-Nem,semmi!Most mennem kell!-hogy mi?!Én ezt nem értem!
-Hová??
-Dolgom van.
-Este nyolc órakor?
-Igen!-emelte fel a hangját,majd gyorsra szedve lépteit lerohant a konyhába a bátyámhoz, akitől elnézést kért,majd mindenféle magyarázat nélkül lelépett.Szép!Nagyon szép!
-A barátod igazán szimpatikus.-mondta Chris miközben segítettem elpakolni.
-Nem a barátom!
-Hát akkor?
-Egy ijesztő fiú,aki nem bír leszállni rólam!
-Mármint?
-Azóta rám van akaszkodva amióta találkoztunk.
-És te érzel iránta valamit?
-NEM!-ellenkeztem rögtön.Amint a mosoly megjelent az arcán,tudtam mire gondol.-Ne képzelj be semmi olyat!Nem akarok szerelmes lenni!Soha!
-Ugye tudod,hogy ez elkerülhetetlen?
Igen!Tisztában vagyok vele!
-Hagyjál!-ütöttem meg a vállát.-Megyek fürödni.
-Oké!Én addig-huppant le a kanapéra-megnézem mi megy a TV-ben.
-Rendben!
Miután rendbe tettük magunkat, lefeküdtünk aludni.Az álom, mint mindig végigkísérte az éjszakámat.Alig aludtam.Féltem mert tudtam,ha lehunyom a szemem úgyis megtörténik.És meg is történt.Még azt a fél órát is tönkretette,mikor sikerült nyugodtan pihennem.Egész éjjel a falat bámultam.Azon gondolkoztam,mi lenne,ha csak úgy meghalnék.Vajon ki lenne az,akinek hiányoznék?Észrevenné valaki a hiányomat?Lenne valakinek az a tátongó űr a mellkasában,ami nekem is van Anya miatt?Ejtene akár csak egy ember is könnycseppet?Jaj Anya!Annyira hiányzol!Olyan jó lenne,ha itt lennél velünk! Szükségem van rád!Gyere vissza hozzám!
Kérlek titeket szavazzatok!:)
2013. április 14., vasárnap
Chapter seven
Sziasztok!:D
Itt a hetedik rész!:):)
Jó olvasást!
-Mit művelsz?!-kétségbeesetten hátráltam miközben ő közeledett felém.-Zayn!-suttogtam félve.Az út hirtelen elfogyott mögöttem.A kanapénak ütköztem. Mielőtt hátraeshettem volna,utánamkapott és testéhez szorított.Torkomban akadt a levegő ahogy ujját végigsimította az arcomon.Majd mélyen a szemembe nézett.Annyira gyönyörű volt.Tekintete parázsként égette az arcomat.
-Olyan szép vagy!-suttogta,és egyre közelebb hajolt.Szívem dörömbölt a mellkasomban.Udvariasan visszautasítottam.Ez nekem nem megy.
-Ne haragudj.-egy kövér könnycsepp szánkázott végig az arcomon.
-Héj!-törölte le azonnal.-Ne sírj!
Elhúzódtam tőle.Keservesen nézett vissza rám.Mintha azt hinné,mindent elrontott.Olyan volt,mintha minden összedőlt volna benne.Tudni akarom mit gondol!Mit érez?!
-Azt hiszem most megyek.-mondta,majd sarkon fordult és szapora léptekkel elhagyta a házat. Üres tekintettel bámultam utána.A lábam a földbe gyökerezett. Egyszerűen nem tudtam megmozdulni.Mit kéne most tennem?A telefonom rezgése zökkentett ki a gondolatmenetemből.
-Haló!-szóltam bele rekedt hangon.
-Aliceeee!-a barátnőm éles hangja táncolt végig a hallójáratomon.Hihetetlen néha mennyire idegesítő tud lenni!Mármint nem ő!Hanem a hangja!De elviselem mert muszáj.
-Szia!Mi újság?
-Semmi!Csak gondoltam felhívlak.Nincs kedved elmenni ma vásárolni?
-Miért is ne?-van egy kis félretett pénzem.
-Rendben!Akkor délután találkozzunk nálad!
-OKé!Akkor várlak!Szia!
-Szia!
*ding dong*
Fejvesztve rohantam lefelé a lépcsőn.Majdnem orrabuktam az utamban lévő hátizsák miatt amit még Chris hagyott elő tegnap.
-Indulhatunk?-kérdezte amint kinyitottam.
-Persze!-fogtam a kulcsot,és bezártam az ajtót.
-Chris?
-Dolgozik.
-Hülye kérdés volt!
-Hová megyünk pontosan?
-A plázába.-válaszolt miközben beült a volán mögé.Nekem pedig szokás szerint maradt az anyósülés. -Megfelel?
-Tökéletes!-mondtam miután beindította a motort,amit egy hangos búgás követett.Úgy szerettem ezt a hangot.Olyan,mintha motoron ülnék.Elmosolyodott,majd elindultunk.Negyed órán belül odaértünk a kitűzött célhoz.
-Na gyerünk!-kiáltott lelkesen.
Loretta tele volt energiávalt.Számtalan üzletbe bementünk a délután folyamán.Én vettem magamnak egy rövidujjú pulóvert,és egy cipőt.Loretta pedig tengernyi kiegészítőt és szintén cipőket.
-Megiszunk egy kávét?-kérdezte miközben tele kézzel forgott körbe-körbe ülőhelyet keresve.
-Ahha!Mindjárt elalszok!
Értettem egyet,majd elindultam egy kis kávézó felé.Loretta pedig gond nélkül követett.
Leültünk egy kétszemélyes asztalhoz,majd vártunk.Vártuk a fiatal kötényes fiút,aki már szinte mindenhol volt,csak valahogy minket nem akart észrevenni.
-Ezt tuti direkt csinálja.-sóhajtott Loretta.
-Csupán arról van szó,hogy még nem figyelt errefelé.
-Már fél órája itt ülünk!
-Nem köteles minden egyes percben körülnézni!
-Azért az alatt a harminc perc alatt egyszer legalább megtehette volna!
-Jó napot!-a hirtelen köszöntés váratlanul ért.-Mit hozhatok?
-Na végre!-mondta Loretta.-Egy kávét kérek tejszínhabbal!
-Önnek?-fordult felém mosolyogva a kedvesnek tűnő feltűnően fiatal fiú.
-Nekem is ugyanezt!
-Azonnal hozom.-sarkon fordult,majd pár perc után a rendelésünkkel a kezében tért vissza.-Parancsoljanak!
-Köszönjük!
Miután magunkra hagyott minket,Loretta rögtön belekezdett a sztorijába,miszerint ma egy hihetetlenül helyes pasit látott a plázában.Valahogy én az ilyenekre nem vagyok vevő. Mármint nekem másvalaki járt az eszemben egész álló nap! Egyszerűen nem bírom őt kiverni a fejemből.Mi ez a hirtelen érdeklődés iránta?Én ezt nem akarom!El kell felejtenem őt.Amit reggel művelt az...nem tudok mit mondani.
-Figyelsz te rám egyáltalán??!!-förmedt rám.
-Ha?!Igen persze!-eszméltem fel.
-Akkor mit mondtam az előbb?
-Hogy egy helyes pasit láttál a plázában.
-Azon már rég túl vagyunk!Most a mögötted ülő ismerős fiúról beszéltem!
Kíváncsiságom túl nagy volt ahhoz,hogy ellen tudjak állni.Lassan hátrafordultam.Egy pillanatra megállt bennem az ütő. A hatalmas barna szempár rögtön rabul ejtett.Engem nézett megint!Azzal a tekintettel!
-Vajon miért jött ide?-terelte vissza a figyelmem.
-Nem tudom.-hazudtam.Hát miattam!Még szép,hogy miattam.Úgy látszik Lorettának nem tűnt fel a folytonos bámulása.Zavartan visszafordultam az eredeti testhelyzetembe.Azaz háttal Neki.
-Állandóan téged figyel!-suttogta.
-Tisztában vagyok vele!Idd!-biccentettem a kávé felé.-Minél hamarabb el kell mennünk!-én is a kezembe fogtam a poharamat,majd belekortyoltam a még kissé forró feketeségbe.-Hm de finom!
-Akkor holnap?-kérdeztem mikor Lorettáék házához értünk.
-Holnap meglátogatom a Nagyit!Ha gondolod velem jöhetsz!
-Nem dehogy!-mosolyodtam el.-Akkor még megbeszéljük rendben?
-Oké!Szia!
-Szia!
Ismét sötétségben indultam el haza.Bevallom,eléggé félek ilyenkor egyedül az utcán.Egyáltalán nem biztonságos.Gyors léptekkel tettem meg az utat hazáig szerencsére minden különösebb dolog nélkül.Az ablakokon semmiféle világosság nem szűrődött ki.Ezek szerint Chris még dolgozik.Idegesen túrtam a zsebemben a kulcsok után.
-Segítsek?-hallottam a mély dörmögő hangot a hátam mögül.A táskák azon nyomban kiestek a kezeim közül.A lábam remegni kezdtek alattam.Féltem,hogy nem tudom magam eléggé megtartani.A kilincset markoltam ijedtségemben.-Nyugodj meg!-kezeit derekam köré fonta,majd testével a hátamnak simult.Éreztem forró leheletét a nyakamon.Lehúnytam a szemeimet.
-M..mit akarsz?-kérdeztem rekedt hangon.
-Félsz tőlem?-ujjait erősen vájta az oldalamba ,mire én felnyögtem.Ez a vad érintés.-Válaszolj!-hangja keménnyé vált.
-Engedj el.-leheltem keservesen.
-Miért nem válaszolsz a kérdésemre?
-Miért kérdezel tőlem ilyeneket?
Nem válaszolt.A feje egy kilencven fokos fordulatot tett felém.Éreztem magamon a pillantását. Közeledni kezdett.Hiába fészkelődtem kezei közt,t úl erősen szorított magához.Ujjaimmal próbáltam lefejteni magamról körülölelő kezeit,de nem tudtam.Annyira ragaszkodó volt.Mintha amint elengedne köddé válnék,és soha többé nem láthatna.
-Észveszejtő illatod van.-a nyakamba hajolt,majd egy nagyot szippantott a vállamat betakaró vörös hajamból. Kirázott a hideg ahogy álla érintkezett a nyakammal.-Légy az enyém kérlek!-suttogta kétségbeesetten.-Csókolj meg!-hát ez már egyáltalán nem kérésnek hangzott.Sokkal inkább parancsnak.Fél kézzel fordított meg az ölelésében,majd tenyerével közrefogta az arcomat.
Két komment,és jön a következő!:D
Itt a hetedik rész!:):)
Jó olvasást!
-Mit művelsz?!-kétségbeesetten hátráltam miközben ő közeledett felém.-Zayn!-suttogtam félve.Az út hirtelen elfogyott mögöttem.A kanapénak ütköztem. Mielőtt hátraeshettem volna,utánamkapott és testéhez szorított.Torkomban akadt a levegő ahogy ujját végigsimította az arcomon.Majd mélyen a szemembe nézett.Annyira gyönyörű volt.Tekintete parázsként égette az arcomat.
-Olyan szép vagy!-suttogta,és egyre közelebb hajolt.Szívem dörömbölt a mellkasomban.Udvariasan visszautasítottam.Ez nekem nem megy.
-Ne haragudj.-egy kövér könnycsepp szánkázott végig az arcomon.
-Héj!-törölte le azonnal.-Ne sírj!
Elhúzódtam tőle.Keservesen nézett vissza rám.Mintha azt hinné,mindent elrontott.Olyan volt,mintha minden összedőlt volna benne.Tudni akarom mit gondol!Mit érez?!
-Azt hiszem most megyek.-mondta,majd sarkon fordult és szapora léptekkel elhagyta a házat. Üres tekintettel bámultam utána.A lábam a földbe gyökerezett. Egyszerűen nem tudtam megmozdulni.Mit kéne most tennem?A telefonom rezgése zökkentett ki a gondolatmenetemből.
-Haló!-szóltam bele rekedt hangon.
-Aliceeee!-a barátnőm éles hangja táncolt végig a hallójáratomon.Hihetetlen néha mennyire idegesítő tud lenni!Mármint nem ő!Hanem a hangja!De elviselem mert muszáj.
-Szia!Mi újság?
-Semmi!Csak gondoltam felhívlak.Nincs kedved elmenni ma vásárolni?
-Miért is ne?-van egy kis félretett pénzem.
-Rendben!Akkor délután találkozzunk nálad!
-OKé!Akkor várlak!Szia!
-Szia!
*ding dong*
Fejvesztve rohantam lefelé a lépcsőn.Majdnem orrabuktam az utamban lévő hátizsák miatt amit még Chris hagyott elő tegnap.
-Indulhatunk?-kérdezte amint kinyitottam.
-Persze!-fogtam a kulcsot,és bezártam az ajtót.
-Chris?
-Dolgozik.
-Hülye kérdés volt!
-Hová megyünk pontosan?
-A plázába.-válaszolt miközben beült a volán mögé.Nekem pedig szokás szerint maradt az anyósülés. -Megfelel?
-Tökéletes!-mondtam miután beindította a motort,amit egy hangos búgás követett.Úgy szerettem ezt a hangot.Olyan,mintha motoron ülnék.Elmosolyodott,majd elindultunk.Negyed órán belül odaértünk a kitűzött célhoz.
-Na gyerünk!-kiáltott lelkesen.
Loretta tele volt energiávalt.Számtalan üzletbe bementünk a délután folyamán.Én vettem magamnak egy rövidujjú pulóvert,és egy cipőt.Loretta pedig tengernyi kiegészítőt és szintén cipőket.
-Megiszunk egy kávét?-kérdezte miközben tele kézzel forgott körbe-körbe ülőhelyet keresve.
-Ahha!Mindjárt elalszok!
Értettem egyet,majd elindultam egy kis kávézó felé.Loretta pedig gond nélkül követett.
Leültünk egy kétszemélyes asztalhoz,majd vártunk.Vártuk a fiatal kötényes fiút,aki már szinte mindenhol volt,csak valahogy minket nem akart észrevenni.
-Ezt tuti direkt csinálja.-sóhajtott Loretta.
-Csupán arról van szó,hogy még nem figyelt errefelé.
-Már fél órája itt ülünk!
-Nem köteles minden egyes percben körülnézni!
-Azért az alatt a harminc perc alatt egyszer legalább megtehette volna!
-Jó napot!-a hirtelen köszöntés váratlanul ért.-Mit hozhatok?
-Na végre!-mondta Loretta.-Egy kávét kérek tejszínhabbal!
-Önnek?-fordult felém mosolyogva a kedvesnek tűnő feltűnően fiatal fiú.
-Nekem is ugyanezt!
-Azonnal hozom.-sarkon fordult,majd pár perc után a rendelésünkkel a kezében tért vissza.-Parancsoljanak!
-Köszönjük!
Miután magunkra hagyott minket,Loretta rögtön belekezdett a sztorijába,miszerint ma egy hihetetlenül helyes pasit látott a plázában.Valahogy én az ilyenekre nem vagyok vevő. Mármint nekem másvalaki járt az eszemben egész álló nap! Egyszerűen nem bírom őt kiverni a fejemből.Mi ez a hirtelen érdeklődés iránta?Én ezt nem akarom!El kell felejtenem őt.Amit reggel művelt az...nem tudok mit mondani.
-Figyelsz te rám egyáltalán??!!-förmedt rám.
-Ha?!Igen persze!-eszméltem fel.
-Akkor mit mondtam az előbb?
-Hogy egy helyes pasit láttál a plázában.
-Azon már rég túl vagyunk!Most a mögötted ülő ismerős fiúról beszéltem!
Kíváncsiságom túl nagy volt ahhoz,hogy ellen tudjak állni.Lassan hátrafordultam.Egy pillanatra megállt bennem az ütő. A hatalmas barna szempár rögtön rabul ejtett.Engem nézett megint!Azzal a tekintettel!
-Vajon miért jött ide?-terelte vissza a figyelmem.
-Nem tudom.-hazudtam.Hát miattam!Még szép,hogy miattam.Úgy látszik Lorettának nem tűnt fel a folytonos bámulása.Zavartan visszafordultam az eredeti testhelyzetembe.Azaz háttal Neki.
-Állandóan téged figyel!-suttogta.
-Tisztában vagyok vele!Idd!-biccentettem a kávé felé.-Minél hamarabb el kell mennünk!-én is a kezembe fogtam a poharamat,majd belekortyoltam a még kissé forró feketeségbe.-Hm de finom!
-Akkor holnap?-kérdeztem mikor Lorettáék házához értünk.
-Holnap meglátogatom a Nagyit!Ha gondolod velem jöhetsz!
-Nem dehogy!-mosolyodtam el.-Akkor még megbeszéljük rendben?
-Oké!Szia!
-Szia!
Ismét sötétségben indultam el haza.Bevallom,eléggé félek ilyenkor egyedül az utcán.Egyáltalán nem biztonságos.Gyors léptekkel tettem meg az utat hazáig szerencsére minden különösebb dolog nélkül.Az ablakokon semmiféle világosság nem szűrődött ki.Ezek szerint Chris még dolgozik.Idegesen túrtam a zsebemben a kulcsok után.
-Segítsek?-hallottam a mély dörmögő hangot a hátam mögül.A táskák azon nyomban kiestek a kezeim közül.A lábam remegni kezdtek alattam.Féltem,hogy nem tudom magam eléggé megtartani.A kilincset markoltam ijedtségemben.-Nyugodj meg!-kezeit derekam köré fonta,majd testével a hátamnak simult.Éreztem forró leheletét a nyakamon.Lehúnytam a szemeimet.
-M..mit akarsz?-kérdeztem rekedt hangon.
-Félsz tőlem?-ujjait erősen vájta az oldalamba ,mire én felnyögtem.Ez a vad érintés.-Válaszolj!-hangja keménnyé vált.
-Engedj el.-leheltem keservesen.
-Miért nem válaszolsz a kérdésemre?
-Miért kérdezel tőlem ilyeneket?
Nem válaszolt.A feje egy kilencven fokos fordulatot tett felém.Éreztem magamon a pillantását. Közeledni kezdett.Hiába fészkelődtem kezei közt,t úl erősen szorított magához.Ujjaimmal próbáltam lefejteni magamról körülölelő kezeit,de nem tudtam.Annyira ragaszkodó volt.Mintha amint elengedne köddé válnék,és soha többé nem láthatna.
-Észveszejtő illatod van.-a nyakamba hajolt,majd egy nagyot szippantott a vállamat betakaró vörös hajamból. Kirázott a hideg ahogy álla érintkezett a nyakammal.-Légy az enyém kérlek!-suttogta kétségbeesetten.-Csókolj meg!-hát ez már egyáltalán nem kérésnek hangzott.Sokkal inkább parancsnak.Fél kézzel fordított meg az ölelésében,majd tenyerével közrefogta az arcomat.
Két komment,és jön a következő!:D
2013. április 11., csütörtök
Chapter six
Sziasztok!:)
Mivel most van idom,ezért ma is hoztam egy részt!
Remélem tetszik majd!
Kérlek titeket kommenteljetek!
Jó szórakozást!
Felnyögtem.Ahogy teste érintkezett az enyémmel.A libabőr végigfutott a gerincemen.Az illata mámorító volt.Egy pillanatra megszédültem.Nem vagyok egy erős jellem.
-Ssssssst!-suttogta a fülembe erőltetetten. Lehunytam a szemeimet,és mélyeket lélegeztem.Egész testemben remegtem a félelemtől.Újra hallottam a lépteket,amik egyre csak közeledtek felénk.Kezem ökölbe szorult.Alig tudtam lélegezni.-Ne félj!
A csendből kitörő dobogások elhalkultak.Az ismerős fiú elmosolyodott,majd levette tenyerét az arcomról.Kapkodva szedtem a levegőt,míg ő csillogó szemeivel végigmért.Csak néztem rá.Nem voltam képes józanul gondolkodni. Egyszerűen leblokkoltam.A telefonom csörgése zökkentett ki az amúgy is kósza gondolataim közül.Hamar kikaptam a zsebemből a készüléket,majd felvettem.
-Haló!-a hangom szörnyű volt.
-Alice!-és ezt Chris is azonnal kiszúrta.-Minden rendben?Hol vagy már?
Ránéztem Zaynre,aki zavartan pillantott rám,majd a földre.
-Épp hazafelé tartok.Ne aggódj,nincs semmi baj!Nemsokára otthon leszek.
-Rendben!Szia!
-Szia!
Pár másodpercig figyeltem ahogy a pulóverje ujjával játszik.Nyugodtnak tűnt.Arcát gyönyörűen megvilágította a holdfény.A sűrű köd ellenére is tisztán láttam a vonásait.Tökéletes volt.
-Én most megyek!-törtem meg a csendet,mire ő felkapta a fejét.
-Elkísérlek!
-Nem kell!Hazatalálok!-utasítottam vissza.
-Ezek után nem tartom biztonságosnak,hogy egyedül mászkálj a városban!
Mintha érdekelne mit gondol,és mit nem.
-Nem kell féltened!-elindultam a járdán.Szótlanul jött utánam.Hát ha ennyire ragaszkodik hozzá.
-Miért követtél délután?
-Én nem követtelek!Csak éppen arra volt dolgom!
-Aha persze!-nevetett.
-Miért jársz be minden egyes nap a kávézóba amikor ÉN dolgozom?-már megfigyeltem,hogyha Jessicáék dolgoznak,még csak be se néz.
-Előbb válaszolj te!
Jajj ne már!Most tényleg ezt akarod játszani?!
-En kérdeztem hamarabb!-beszálltam az idétlen játékába.
-De én vagyok az idősebb!
-Ez nem érv.
-De igen.
-Kíváncsi voltam hova mész!Ennyi!
-Látni akartalak!Ennyi!
Megálltam.Aggódó szemekkel nézett vissza rám.
-Mi az,hogy látni akartál?-kérdeztem halkan.
-Csak...-vakarta a tarkóját.
-Igen?
-Hagyjuk jó?Nem fontos!
-Rendben.-suttogtam.Nem fogom faggatni.Majd elmondja,ha akarja.Igazából nem is érdekel.Miért is foglalkoztatna?Ismét útnak indultam.Ezúttal már tempósabb léptekkel.Szinte futottam.
-Most meg hová sietsz?-próbált beérni.
-Hát haza!Chris már vár.
-Ő ki?-érdeklődött.
-A bátyám!
-Értem.-miután felvette a megadott gyorsaságot,gond nélkül sétált mellettem. Nekem meg majd kiszakadt a tüdőm mire hazaértünk.
-Köszönöm,hogy megmentettél.-fordultam felé.
-Igazán nincs mit!-mosolyodott el.
-Akkor szia!-az ajtó felé vettem az irányt.
-Várj!-fogta meg a kezem.
-Tessék!-meredtem rá értetlenül,majd kihúztam karomat a szorításából.
-Én azt hiszem...
-Végre!!!!-lépett ki az ajtón Chris.-Azt hittem már-a mondatot félbehagyta mikor megpillantotta Zaynt.-Te meg ki vagy?
-Zayn!Zayn Malik!-nyújtotta a kezét.Chris meglepődve figyelte az udvarias fiút,majd kezet rázott vele.
-Zayn egy jó barátom.-kezdtem a magyarázkodást.-Találkoztunk hazafelé menet és elkísért.
-Világos.Nincs kedved bejönni?-nézett a csillogó szemű fiúra.
-Épp menni készült!Nemde?-szóltam közbe.
-De igen!Már otthon várnak!-mosolyodott el.-Sziasztok!-sarkon fordult,majd gyors léptekkel elindult a járdán.
-Ugye főzöl ma valamit?-kérdezte miközben a konyhában sürgött-forgott körülöttem.Ez egy szokásos jelenet mikor dolgozni készül.
-Mihez lenne étvágyad?
-Hm.Lepj meg valamivel!-mosolygott.
-Oké.-sóhajtottam.
-Szia Hercegnőm!-homlokon csókolt,majd átlépve a küszöböt,ismét elhagyta a házat.Megint egyedül maradtam.Nem telt bele pár percbe,máris kopogtattak az ajtón.
-Loretta!Ne csinálj úgy,mintha nem tudnál...-elállt a lélegzetem mikor kinyitottam az ajtót.A személy egyáltalán nem hasonlított a legjobb barátnőmre.Vele ellentétben az előttem álló ember fiú volt.Csapzott,tökéletes hajjal,és hatalmas, égő barna szemekkel.A mellkasom összeszorult.Szívem pedig hevesen dobogott.
-Te meg mit keresel itt?
-Neked is szia!Gondoltam benézek.
Rózsaszín birkás pizsamában álltam előtte.Méghozzá mezítláb.
-Aranyos.-mért végig hatalmas vigyorral a képén.-Beengedsz?
-Nem!-válaszoltam határozottan,mintha egyértelmű lenne.De ha úgy vesszük,az is volt.Felnevetett,majd közelebb lépett hozzám.-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem félve.
-Semmit.-amint meglátta az ijedtségemet,visszahátrált.-Csak látni akartalak.Azt hittem örülni fogsz ,ha idejövök!
-Zayn!Mi a francért nem szállsz le rólam?
Próbáltam a szemébe nézni,de lehajtotta a fejét.Egy szó nélkül hirtelen megragadott,betolt a házba,az ajtót pedig kulcsra zárta.
Kérlek szépen titeket!:)Írjatok véleményt!
Mivel most van idom,ezért ma is hoztam egy részt!
Remélem tetszik majd!
Kérlek titeket kommenteljetek!
Jó szórakozást!
Felnyögtem.Ahogy teste érintkezett az enyémmel.A libabőr végigfutott a gerincemen.Az illata mámorító volt.Egy pillanatra megszédültem.Nem vagyok egy erős jellem.
-Ssssssst!-suttogta a fülembe erőltetetten. Lehunytam a szemeimet,és mélyeket lélegeztem.Egész testemben remegtem a félelemtől.Újra hallottam a lépteket,amik egyre csak közeledtek felénk.Kezem ökölbe szorult.Alig tudtam lélegezni.-Ne félj!
A csendből kitörő dobogások elhalkultak.Az ismerős fiú elmosolyodott,majd levette tenyerét az arcomról.Kapkodva szedtem a levegőt,míg ő csillogó szemeivel végigmért.Csak néztem rá.Nem voltam képes józanul gondolkodni. Egyszerűen leblokkoltam.A telefonom csörgése zökkentett ki az amúgy is kósza gondolataim közül.Hamar kikaptam a zsebemből a készüléket,majd felvettem.
-Haló!-a hangom szörnyű volt.
-Alice!-és ezt Chris is azonnal kiszúrta.-Minden rendben?Hol vagy már?
Ránéztem Zaynre,aki zavartan pillantott rám,majd a földre.
-Épp hazafelé tartok.Ne aggódj,nincs semmi baj!Nemsokára otthon leszek.
-Rendben!Szia!
-Szia!
Pár másodpercig figyeltem ahogy a pulóverje ujjával játszik.Nyugodtnak tűnt.Arcát gyönyörűen megvilágította a holdfény.A sűrű köd ellenére is tisztán láttam a vonásait.Tökéletes volt.
-Én most megyek!-törtem meg a csendet,mire ő felkapta a fejét.
-Elkísérlek!
-Nem kell!Hazatalálok!-utasítottam vissza.
-Ezek után nem tartom biztonságosnak,hogy egyedül mászkálj a városban!
Mintha érdekelne mit gondol,és mit nem.
-Nem kell féltened!-elindultam a járdán.Szótlanul jött utánam.Hát ha ennyire ragaszkodik hozzá.
-Miért követtél délután?
-Én nem követtelek!Csak éppen arra volt dolgom!
-Aha persze!-nevetett.
-Miért jársz be minden egyes nap a kávézóba amikor ÉN dolgozom?-már megfigyeltem,hogyha Jessicáék dolgoznak,még csak be se néz.
-Előbb válaszolj te!
Jajj ne már!Most tényleg ezt akarod játszani?!
-En kérdeztem hamarabb!-beszálltam az idétlen játékába.
-De én vagyok az idősebb!
-Ez nem érv.
-De igen.
-Kíváncsi voltam hova mész!Ennyi!
-Látni akartalak!Ennyi!
Megálltam.Aggódó szemekkel nézett vissza rám.
-Mi az,hogy látni akartál?-kérdeztem halkan.
-Csak...-vakarta a tarkóját.
-Igen?
-Hagyjuk jó?Nem fontos!
-Rendben.-suttogtam.Nem fogom faggatni.Majd elmondja,ha akarja.Igazából nem is érdekel.Miért is foglalkoztatna?Ismét útnak indultam.Ezúttal már tempósabb léptekkel.Szinte futottam.
-Most meg hová sietsz?-próbált beérni.
-Hát haza!Chris már vár.
-Ő ki?-érdeklődött.
-A bátyám!
-Értem.-miután felvette a megadott gyorsaságot,gond nélkül sétált mellettem. Nekem meg majd kiszakadt a tüdőm mire hazaértünk.
-Köszönöm,hogy megmentettél.-fordultam felé.
-Igazán nincs mit!-mosolyodott el.
-Akkor szia!-az ajtó felé vettem az irányt.
-Várj!-fogta meg a kezem.
-Tessék!-meredtem rá értetlenül,majd kihúztam karomat a szorításából.
-Én azt hiszem...
-Végre!!!!-lépett ki az ajtón Chris.-Azt hittem már-a mondatot félbehagyta mikor megpillantotta Zaynt.-Te meg ki vagy?
-Zayn!Zayn Malik!-nyújtotta a kezét.Chris meglepődve figyelte az udvarias fiút,majd kezet rázott vele.
-Zayn egy jó barátom.-kezdtem a magyarázkodást.-Találkoztunk hazafelé menet és elkísért.
-Világos.Nincs kedved bejönni?-nézett a csillogó szemű fiúra.
-Épp menni készült!Nemde?-szóltam közbe.
-De igen!Már otthon várnak!-mosolyodott el.-Sziasztok!-sarkon fordult,majd gyors léptekkel elindult a járdán.
-Ugye főzöl ma valamit?-kérdezte miközben a konyhában sürgött-forgott körülöttem.Ez egy szokásos jelenet mikor dolgozni készül.
-Mihez lenne étvágyad?
-Hm.Lepj meg valamivel!-mosolygott.
-Oké.-sóhajtottam.
-Szia Hercegnőm!-homlokon csókolt,majd átlépve a küszöböt,ismét elhagyta a házat.Megint egyedül maradtam.Nem telt bele pár percbe,máris kopogtattak az ajtón.
-Loretta!Ne csinálj úgy,mintha nem tudnál...-elállt a lélegzetem mikor kinyitottam az ajtót.A személy egyáltalán nem hasonlított a legjobb barátnőmre.Vele ellentétben az előttem álló ember fiú volt.Csapzott,tökéletes hajjal,és hatalmas, égő barna szemekkel.A mellkasom összeszorult.Szívem pedig hevesen dobogott.
-Te meg mit keresel itt?
-Neked is szia!Gondoltam benézek.
Rózsaszín birkás pizsamában álltam előtte.Méghozzá mezítláb.
-Aranyos.-mért végig hatalmas vigyorral a képén.-Beengedsz?
-Nem!-válaszoltam határozottan,mintha egyértelmű lenne.De ha úgy vesszük,az is volt.Felnevetett,majd közelebb lépett hozzám.-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem félve.
-Semmit.-amint meglátta az ijedtségemet,visszahátrált.-Csak látni akartalak.Azt hittem örülni fogsz ,ha idejövök!
-Zayn!Mi a francért nem szállsz le rólam?
Próbáltam a szemébe nézni,de lehajtotta a fejét.Egy szó nélkül hirtelen megragadott,betolt a házba,az ajtót pedig kulcsra zárta.
Kérlek szépen titeket!:)Írjatok véleményt!
2013. április 10., szerda
Chapter five
Sziasztooooook!
Meghoztam az új részt!
Remélem tetszeni fog,és sokan olvassátok!
Jó szórakozást!
Már vagy egy hete,hogy az a fiú bent volt nálunk a kávézóban.Azóta is rendszeresen jár.Bár ma hiába jönne.
Az elkövetkezendő napokra ugyanis szabadnapot kaptunk,mivel a főnöknek komoly tervei vannak a kávézóval kapcsolatban.Felújítást tervez.Teljes egészében át akarja alakítani a kávézót.Már éppen ideje volt,hogy valamivel feldobja ezt a helyet.Nem mintha nem szeretném,de egy kis újdonság sosem árt.
-Itthon leszel ma?-állt elém Chris .Ő nem igazán örül ennek az átmeneti helyzetnek.Mivel így csak ő dolgozik.Én pedig a semmittevésért nem kapok fizetést.
-Igen.Miért?
-Csak gondoltam elugrom a haverokkal valahova.
-De időben hazaérsz ugye?-a gyomrom rögtön felfordult .Egyedül egész éjjel.Nem jó kilátás.
-Ne aggódj!-tette kezét a vállamra.-Estére itthon leszek.
-Rendben.-sóhajtottam.
-Minden oké?Olyan zavartnak tűnsz!
-Persze!
-Maradjak inkább?
-Nem,dehogyis!Menj csak!-persze majd pont miattam fog itthon maradni.Így is a fél életét velem tölti -El leszek.Ne aggódj!
-Biztos?
-Biztos!-mondtam határozottan.-Nem kell rám vigyázni!Telefont és kulcsot vigyél magaddal. Később lehet átnézek Lorettához.
-Helyes!Ne ülj itt egyedül!De ha gondolod velem is jöhetsz!
-Inkább nem.
Felnevetett.
-Rendben Hercegnőm!-nyomott egy puszit az arcomra,majd kilépett a bejárati ajtón.Én pedig kinyitottam a hűtőt,és ott ácsorogtam.Olyan éhes voltam, főzni pedig semmi kedvem nem volt.Fél egy.Hát már igazán ideje lenne valamit összeütni.Egyszercsak csörögni kezdett a mobilom a zsebemben.
-Haló!-vettem fel.
-Heló csajszi!
-Szia Loretta!-üdvözöltem kitörő örömmel.
-Nincs kedved átjönni?
Ó igen!Mintha csak a gondolataimban olvasna!
-Dehogynem!Csak előbb bekapok valamit!
-Gyere!Én már főztem!
-Ezt nem mondod komolyan!
-De igen!Siess!
-Mit?
-Az legyen meglepi!
-Hát jó...
Azonnal lerakta a telefont.
Felrohantam az emeletre,és próbáltam olyan ruhát keresni,ami az emberi társadalomnak megfelelő.Soha nem szerettem a figyelem középpontjában lenni.Amikor mindenki engem néz az a legrosszabb dolog a világon!Kivettem a szekrényből egy háromnegyedes farmert,és egy pántos felsőt.Próbáltam valami olyat,amivel gond nélkül el tudok vegyülni a tömegben. Remélhetőleg sikerült.Felkaptam magamra a ruhadarabokat,majd vittem egy kis szemfestéket a szempillámra.Azért valahogy kinézzek.
Felvettem a cipőmet,bezártam az ajtót és elindultam Loretta háza felé.
Ahogy sétáltam a járdán,megpillantottam az ismerős fiút az utca túloldalán.Egy nagy edzőtáskával a vállán lépdelt az ideiglenesen zárva tartó munkahelyem felé.Majd amikor rájött,hogy nem tud bejutni,tovább állt. Követtem őt.Puszta kíváncsiságból. Észrevétlenül lépdeltem mögötte a járdán. Egyszer csak megállt,majd szembefordult az utcavégi edzőteremmel.Pár perc céltalan bámulás után be is ment.Én pedig követtem őt.
Suttyomban elbújtam a súlyzók mögé,és onnan figyeltem minden mozdulatát.Ledobta a táskáját,majd kivett belőle egy vizes palackot.Ezután a felsője is lekerült róla.Tátott szájjal mértem végig izmos testét.Nem volt annyira kidolgozott,de így volt tökéletes.
-Segíthetek?-hallottam a mély,határozott hangot a hátam mögül.Ijedten felugrottam a rejtekhelyemről.
-Öhm....nem én csak nézelődtem.-ekkora barmot!!!!!
Elmosolyodott,majd tekintete a mögöttem lévő fiúra vándorolt.
-Minden nap bejön!-kezdett bele.-Oktat!
-Mégis mit?
-Többnyire boxot!
-Zayn?-kérdeztem csodálkozva.A vezetéknevét nem tudom.Vagy csak nem emlékszem rá.
-Igen.Ismered őt?
-Nem!Vagyis ááá nem mégsem!
-És te ki vagy?Ha szabad kérdeznem.
-Alice!Alice Tyler!-nyújtottam a kezem,amit ő mosolyogva elfogadott.
-David!-rázta meg finoman,majd elengedte.
-Azt hiszem én most megyek!
-Máris?Nem akarsz valamit kipróbálni?-mutatott körbe.
-Inkább nem!
Felnevetett,mire Zayn tekintete ránk irányult. Először meghökkenve mért végig,majd óvatosan elmosolyodott.Lassan elindult felém.
-Tényleg mennem kell!-mondtam,majd kirohantam az utcára.Zavartan folytattam az utamat Loretta felé.A szívem hevesen dobogott.De miért?!Miért érzem ezt a furcsa érzést a bensőmben.Annyiszor gondolok rá.A gyönyörű csillogó szemeire.Pedig nem szabadna.Nem akarok közel kerülni hozzá.Abból csak a baj származna.Ahogy magamat ismerem.
-Szóval hogy is történt?-kérdezte kíváncsian miközben jóízűen falatozott a tányérjából.
-Nem is fontos!-legyintettem.
-Dehogynem fontos!Engem érdekel!
-Na jó!
Elmeséltem neki mindent.Az elejétől a végéig.
-Érdekes...-ábrándozott.
-Mi?
-Zaynnek barátnője van.
-Tényleg?
-Aha!Perrienek hívják.A Little Mix egyik énekesnője.
-Ezt elfelejtetted nekem említeni!
-Miért?Talán tetszik neked?
-Nem!Egyáltalán nem!-tagadtam rögtön.
-Nem tudsz hazudni Alice!Sosem tudtál!
-Nem hazudok!Nekem nem tetszik Zayn!Sot senki sem!Jól megvagyok egyedül!
-Jól van!Nem fogok veled veszekedni!
-Komolyan!Indulnom kell!Nem szeretnék sötétben gyalogolni.
-Ha gondolod hazaviszlek!
-Nem kell Loretta!Egy kis séta nem árt.Most megyek!
-Rendben!De ugye holnap is átjössz?
-Majd meglátjuk!Szia!-léptem ki az ajtón,majd elindultam hazafelé.Apró léptekkel araszoltam a járdán.Remélem már Chris is otthon lesz.Nagyon jol telt ez a nap.Nem gondoltam volna,hogy ilyen jól fogok szórakozni Lorettával.Nem mintha máskor nem érezném jól magam vele.Egyre sötétebb lett.Az utcai lámpák azon nyomban szolgáltba álltak.Ahogy sétáltam,egyszer csak megpillantottam magam előtt egy idegen alakot.Lábaim remegni kezdtek,és alig kaptam levegőt.
-Chris?-kérdeztem reménykedve.Semmi válsz.-Chris?
Hátrálni kezdtem.Az idegen pedig csak közeledett
-Nem!-suttogtam kétségbeesetten.-Hagyj békén!-ordítottam kikelve magamból.Szótlanul közeledett tovább.Nem akarom!Nem történhet meg .Egyszer csak valaki elkapta a karomat,majd behúzott a két épület közé.Hatalmas tenyerét a számra tapasztva nyomott a falhoz.
Meghoztam az új részt!
Remélem tetszeni fog,és sokan olvassátok!
Jó szórakozást!
Már vagy egy hete,hogy az a fiú bent volt nálunk a kávézóban.Azóta is rendszeresen jár.Bár ma hiába jönne.
Az elkövetkezendő napokra ugyanis szabadnapot kaptunk,mivel a főnöknek komoly tervei vannak a kávézóval kapcsolatban.Felújítást tervez.Teljes egészében át akarja alakítani a kávézót.Már éppen ideje volt,hogy valamivel feldobja ezt a helyet.Nem mintha nem szeretném,de egy kis újdonság sosem árt.
-Itthon leszel ma?-állt elém Chris .Ő nem igazán örül ennek az átmeneti helyzetnek.Mivel így csak ő dolgozik.Én pedig a semmittevésért nem kapok fizetést.
-Igen.Miért?
-Csak gondoltam elugrom a haverokkal valahova.
-De időben hazaérsz ugye?-a gyomrom rögtön felfordult .Egyedül egész éjjel.Nem jó kilátás.
-Ne aggódj!-tette kezét a vállamra.-Estére itthon leszek.
-Rendben.-sóhajtottam.
-Minden oké?Olyan zavartnak tűnsz!
-Persze!
-Maradjak inkább?
-Nem,dehogyis!Menj csak!-persze majd pont miattam fog itthon maradni.Így is a fél életét velem tölti -El leszek.Ne aggódj!
-Biztos?
-Biztos!-mondtam határozottan.-Nem kell rám vigyázni!Telefont és kulcsot vigyél magaddal. Később lehet átnézek Lorettához.
-Helyes!Ne ülj itt egyedül!De ha gondolod velem is jöhetsz!
-Inkább nem.
Felnevetett.
-Rendben Hercegnőm!-nyomott egy puszit az arcomra,majd kilépett a bejárati ajtón.Én pedig kinyitottam a hűtőt,és ott ácsorogtam.Olyan éhes voltam, főzni pedig semmi kedvem nem volt.Fél egy.Hát már igazán ideje lenne valamit összeütni.Egyszercsak csörögni kezdett a mobilom a zsebemben.
-Haló!-vettem fel.
-Heló csajszi!
-Szia Loretta!-üdvözöltem kitörő örömmel.
-Nincs kedved átjönni?
Ó igen!Mintha csak a gondolataimban olvasna!
-Dehogynem!Csak előbb bekapok valamit!
-Gyere!Én már főztem!
-Ezt nem mondod komolyan!
-De igen!Siess!
-Mit?
-Az legyen meglepi!
-Hát jó...
Azonnal lerakta a telefont.
Felrohantam az emeletre,és próbáltam olyan ruhát keresni,ami az emberi társadalomnak megfelelő.Soha nem szerettem a figyelem középpontjában lenni.Amikor mindenki engem néz az a legrosszabb dolog a világon!Kivettem a szekrényből egy háromnegyedes farmert,és egy pántos felsőt.Próbáltam valami olyat,amivel gond nélkül el tudok vegyülni a tömegben. Remélhetőleg sikerült.Felkaptam magamra a ruhadarabokat,majd vittem egy kis szemfestéket a szempillámra.Azért valahogy kinézzek.
Felvettem a cipőmet,bezártam az ajtót és elindultam Loretta háza felé.
Ahogy sétáltam a járdán,megpillantottam az ismerős fiút az utca túloldalán.Egy nagy edzőtáskával a vállán lépdelt az ideiglenesen zárva tartó munkahelyem felé.Majd amikor rájött,hogy nem tud bejutni,tovább állt. Követtem őt.Puszta kíváncsiságból. Észrevétlenül lépdeltem mögötte a járdán. Egyszer csak megállt,majd szembefordult az utcavégi edzőteremmel.Pár perc céltalan bámulás után be is ment.Én pedig követtem őt.
Suttyomban elbújtam a súlyzók mögé,és onnan figyeltem minden mozdulatát.Ledobta a táskáját,majd kivett belőle egy vizes palackot.Ezután a felsője is lekerült róla.Tátott szájjal mértem végig izmos testét.Nem volt annyira kidolgozott,de így volt tökéletes.
-Segíthetek?-hallottam a mély,határozott hangot a hátam mögül.Ijedten felugrottam a rejtekhelyemről.
-Öhm....nem én csak nézelődtem.-ekkora barmot!!!!!
Elmosolyodott,majd tekintete a mögöttem lévő fiúra vándorolt.
-Minden nap bejön!-kezdett bele.-Oktat!
-Mégis mit?
-Többnyire boxot!
-Zayn?-kérdeztem csodálkozva.A vezetéknevét nem tudom.Vagy csak nem emlékszem rá.
-Igen.Ismered őt?
-Nem!Vagyis ááá nem mégsem!
-És te ki vagy?Ha szabad kérdeznem.
-Alice!Alice Tyler!-nyújtottam a kezem,amit ő mosolyogva elfogadott.
-David!-rázta meg finoman,majd elengedte.
-Azt hiszem én most megyek!
-Máris?Nem akarsz valamit kipróbálni?-mutatott körbe.
-Inkább nem!
Felnevetett,mire Zayn tekintete ránk irányult. Először meghökkenve mért végig,majd óvatosan elmosolyodott.Lassan elindult felém.
-Tényleg mennem kell!-mondtam,majd kirohantam az utcára.Zavartan folytattam az utamat Loretta felé.A szívem hevesen dobogott.De miért?!Miért érzem ezt a furcsa érzést a bensőmben.Annyiszor gondolok rá.A gyönyörű csillogó szemeire.Pedig nem szabadna.Nem akarok közel kerülni hozzá.Abból csak a baj származna.Ahogy magamat ismerem.
-Szóval hogy is történt?-kérdezte kíváncsian miközben jóízűen falatozott a tányérjából.
-Nem is fontos!-legyintettem.
-Dehogynem fontos!Engem érdekel!
-Na jó!
Elmeséltem neki mindent.Az elejétől a végéig.
-Érdekes...-ábrándozott.
-Mi?
-Zaynnek barátnője van.
-Tényleg?
-Aha!Perrienek hívják.A Little Mix egyik énekesnője.
-Ezt elfelejtetted nekem említeni!
-Miért?Talán tetszik neked?
-Nem!Egyáltalán nem!-tagadtam rögtön.
-Nem tudsz hazudni Alice!Sosem tudtál!
-Nem hazudok!Nekem nem tetszik Zayn!Sot senki sem!Jól megvagyok egyedül!
-Jól van!Nem fogok veled veszekedni!
-Komolyan!Indulnom kell!Nem szeretnék sötétben gyalogolni.
-Ha gondolod hazaviszlek!
-Nem kell Loretta!Egy kis séta nem árt.Most megyek!
-Rendben!De ugye holnap is átjössz?
-Majd meglátjuk!Szia!-léptem ki az ajtón,majd elindultam hazafelé.Apró léptekkel araszoltam a járdán.Remélem már Chris is otthon lesz.Nagyon jol telt ez a nap.Nem gondoltam volna,hogy ilyen jól fogok szórakozni Lorettával.Nem mintha máskor nem érezném jól magam vele.Egyre sötétebb lett.Az utcai lámpák azon nyomban szolgáltba álltak.Ahogy sétáltam,egyszer csak megpillantottam magam előtt egy idegen alakot.Lábaim remegni kezdtek,és alig kaptam levegőt.
-Chris?-kérdeztem reménykedve.Semmi válsz.-Chris?
Hátrálni kezdtem.Az idegen pedig csak közeledett
-Nem!-suttogtam kétségbeesetten.-Hagyj békén!-ordítottam kikelve magamból.Szótlanul közeledett tovább.Nem akarom!Nem történhet meg .Egyszer csak valaki elkapta a karomat,majd behúzott a két épület közé.Hatalmas tenyerét a számra tapasztva nyomott a falhoz.
2013. április 5., péntek
Chapter four
Sziasztok!Nagy bánatomra nem jött össze semmi komment!DE!Mivel nem bírom ki írás nélkül,ezért itt az új rész!:D
Jó szórakozást!
-Szia Hugicám!-köszöntött mosolyogva,majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Mi újság?
-Semmi!Áthívtam pár haveromat,ha nem baj!
-Nekem aztán!Csak a szobám közelébe ne jöjjenek!
-Csak Peterék!
Levettem a cipőmet,majd beverettem a konyhába ahol a fiúk körbeülték az aztalt egy-egy sörrel a kezükben.
-Heló széplány!-köszöntött Paul vigyorogva.Annyira bírtam őt.Olyan felszabadult mindig.Állandóan jókedve van.Hihetetlen.Csak én nem tudok ilyen lenni? Ezzel IS problémáim lennének?Lassan tényleg teljesen megbolondulok.
-Sziasztok srácok!-üdvözöltem őket én is mosolyogva,majd engedtem magamnak egy pohár vizet,amit aztán egyre megittam.
-Mi volt a melóba?-ült le Chris a többiek közé.
-Öhm...umm...semmi!
-Na!Mesélj!
-Szóval megint megtörtént az,ami minden egyes nap.
-Kiénekelted a lelked!
-Ja!Aztán majdnem kirúgtak.De végül mégsem.
Felnevettek.
-Nem vicces!-szóltam rájuk.
-Miért nem mész el egy tehetségkutató műsorba?-kérdezte Peter.
-Minek?Nem lenne sok értelme.
-Akkor nem a kávézóban kéne rohadnod.
-Én szeretek ott dolgozni!
Ismét felnevettek.
-Menjetek a francba!-mondtam,majd felverettem a lépcsőn be a szobámba.Lehuppantam az ágyra és a telefonommal kezdtem babrálni.Ahogy telt az idő,a szemeim egyre lejjebb csukódtak.Részletesen visszagondoltam arra,mi is történt a mai napon.Majdnem kirúgtak.Eddig teljesen világos.Találkoztam öt fiúval,akik közül az egyik valamilyen "hatással" volt rám.A másiknak hála,még mindig van munkám.
Úgy döntöttem,utánuk nézek interneten,hogy kik is ők pontosan.Hisz én eddig csak a zenéjüket hallgattam.
-Te még nem alszol?-lépett be a szobámba Chris.
-Mintha nélküled el tudnák aludni.-suttogtam alig hallhatóan.Ez nem vicc.Nélküle tényleg nem tudok elaludni.
-Ne haragudj!-ült le mellém.-Lezuhanyzom,aztán jövök rendben?-nézett a szemembe.
-Rendben!-sóhajtottam.-A fiúk elmentek?
-El!Peternek valami halaszthatatlan dolga akadt.Különben sem terveztek egész éjjel itt kuksolni.
-Ja.
-Mi az?!Olyan letörtnek tűnsz.Bántott valaki?Jessica megint nem bír magával?
-Nem dehogyis!
-Szólj ám nyugodtan.Majd én megbeszélem vele a dolgokat!
-Arra semmi szükség.Különben is!Meg tudom védeni magam a segítséged nélkül is.
-Tudom!-simogatta meg a fejem,majd felugrott és a fürdő felé vette az irányt.Én pedig még gyorsan leültem a számítógép elé.Hihetetlen,hogy a netről mennyi mindent meg lehet tudni.Próbáltam bepótolni azt,amiről eddig fogalmam sem volt.De nem olyan egyszerű mint gondoltam.Rengeteg információt találtam róluk.Különböző oldalakon,közösségi portálokon tartottak beszámolót a fiúkról.
-Mehetsz!-lépett ki a fürdőszobából.
-Megyek.-lecsuktam a gépet,majd én is rendbe raktam magam.Hullafáradtan zuhantam az ágyba Chris mellé.
-És a villany?-kérdezte szórakozottan.
-Lecsukod?-néztem rá kiskutyaszemekkel.
Vonakodva,de teljesítette a kérésemet.
-Köszönöm Bátyus!-mosolyogtam.
-Na jóéjt!-a takaró alá bújva az ágy másik felébe húzódott.Tudom,hogy nem szeret velem aludni.Tisztában vagyok vele mennyire utálja mikor muszájból kell csinálnia valamit.De egyszerűen nem bírom ki nélküle az éjszakát.Az az álom,ami folyton kínoz....amitől sikítva ébredek fel minden egyes éjjel.És tudom,hogy most is ez vár rám.Már csak pár óra,és itt fogok reszketni,miközben Chris próbál majd visszahozni a való világba.Pokoli érzés.Nem akarom.Számtalan álmatlan éjszakám van emiatt a dolog miatt és a legrosszabb az,hogy ezzel is csak idegesítem az egyetlen bátyámat,aki mindent megad nekem.Amióta Anyuék nincsenek velünk,ő vigyáz rám.És persze én őrá.Már amennyire tőlem kitelik.
-Chris.-suttogtam.
-Hm???
-Ne haragudj.
-Miért haragudnék?-fordult felém.
-Hogy még ezzel is csak terhellek téged.
-Ne viccelj már!-fogta meg a kezem.-Nem a te hibád,hogy ezzel együtt kell élned.
-Nincs még eleged belőlem?
-Alice!A Hugom vagy!Mindennél jobban szeretlek!És megprobálok mindent megtenni,hogy segítsek!Tudod nekem is nehéz látni,ahogy szenvedsz, de a pszihológus szerint ez egy normális reakció a történtek után.
-Utálok élni.
-Ne mondd ezt!Átvészeljük,ahogy mindnet eddig!Ne aggódj.Most pedig aludj,mert holnap dolgoznod kell.Ahogy nekem is.
-Rendben!Jóéjt.
-Jóéjt!
***
Miután mindennel elkészülődtem,elindultam a munkába a szokásos járművemmel.A reggeli forgalom nem volt túl élénk.Szerencsére zökkenőmentesen célba értem.Méghozzá időben!
-Jó reggeeeeeelt!-köszöntem dalolva a legjobb barátnőmnek,aki szúrós szemekkel mért végig.-Mi az?Most nem késtem!!!-szögeztem le,mielőtt meggyanúsíthatott volna.
-De!Három percet.-tette keresztbe kezeit mellkasán.
-Jaaaaj Loretta!-nevettem.
-Ne nevess!Ez...ez..
-Igen?
-Meg kell nevelnem téged!
-Majd pont te!-már szinte sikítva röhögtem.
-Látom jól szórakozol!
-Elnézést.Khm.-emeltem a szám elé a kezem.-Hölgyem!-mondtam miközben katonalépésben besuhantam az öltözőbe.Azért ő sem bírta nevetés nélkül.Hamar felkaptam a munkás ruhámat,és táncolva kiugrándoztam az asztalokhoz.
-Te meg mi a francot csinálsz?!-kiabált rám "mérgesen".
-Bemutatom a legújabb...
A mondatomat az ajtónyitódás szakította félbe.Mivel eddig még senki nem volt a kávézóban csak mi,bátran ugrándoztam ide-oda.De így...az ismerős személy apró lépésekben sétált be a pulthoz.
-Jó reggelt!-köszönt csillogó szemekkel Loretta.Én pedig lefagyva bámultam azt a fiút,aki valamilyen hatással volt rám tegnap.
-Sziasztok!-üdvözölt minket rekedt hangon.
-Szia!Hát te?-akaratlanul is kezdeményeztem a beszélgetést.
-Jöttem meginni egy kávét.Vagyis inkább kettőt.-mosolygott.Annyira aranyos volt.MIKET BESZÉLEK???!!!!
-Adom is!-kezdett neki Loretta.-Hoznál egy csomag cukrot a raktárból?-fordult felém.
-Persze!-dünnyögtem.Seperc alatt visszaértem.-Parancsoljon Hölgyem!
-Nem kell így beszélned velem!-nevetett.
-Te mondtad,hogy megnevelsz!Most meg csak így visszautasítod a tisztelettudó énem?Tudod mit?Nem értelek Loretta Blue!
Szemeit forgatva kivette a cukrot a kezemből,majd a kávét Zayn elé tolta,aki szokás szerint engem bámult.De feltűnően.
-Mit nézel rajtam annyira?
-S...semmit!Bocsánat.-dadogta idétlenül,majd a kávéjára meredt.Én pedig visszaálltam dolgozni.
Jó szórakozást!
-Szia Hugicám!-köszöntött mosolyogva,majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Mi újság?
-Semmi!Áthívtam pár haveromat,ha nem baj!
-Nekem aztán!Csak a szobám közelébe ne jöjjenek!
-Csak Peterék!
Levettem a cipőmet,majd beverettem a konyhába ahol a fiúk körbeülték az aztalt egy-egy sörrel a kezükben.
-Heló széplány!-köszöntött Paul vigyorogva.Annyira bírtam őt.Olyan felszabadult mindig.Állandóan jókedve van.Hihetetlen.Csak én nem tudok ilyen lenni? Ezzel IS problémáim lennének?Lassan tényleg teljesen megbolondulok.
-Sziasztok srácok!-üdvözöltem őket én is mosolyogva,majd engedtem magamnak egy pohár vizet,amit aztán egyre megittam.
-Mi volt a melóba?-ült le Chris a többiek közé.
-Öhm...umm...semmi!
-Na!Mesélj!
-Szóval megint megtörtént az,ami minden egyes nap.
-Kiénekelted a lelked!
-Ja!Aztán majdnem kirúgtak.De végül mégsem.
Felnevettek.
-Nem vicces!-szóltam rájuk.
-Miért nem mész el egy tehetségkutató műsorba?-kérdezte Peter.
-Minek?Nem lenne sok értelme.
-Akkor nem a kávézóban kéne rohadnod.
-Én szeretek ott dolgozni!
Ismét felnevettek.
-Menjetek a francba!-mondtam,majd felverettem a lépcsőn be a szobámba.Lehuppantam az ágyra és a telefonommal kezdtem babrálni.Ahogy telt az idő,a szemeim egyre lejjebb csukódtak.Részletesen visszagondoltam arra,mi is történt a mai napon.Majdnem kirúgtak.Eddig teljesen világos.Találkoztam öt fiúval,akik közül az egyik valamilyen "hatással" volt rám.A másiknak hála,még mindig van munkám.
Úgy döntöttem,utánuk nézek interneten,hogy kik is ők pontosan.Hisz én eddig csak a zenéjüket hallgattam.
-Te még nem alszol?-lépett be a szobámba Chris.
-Mintha nélküled el tudnák aludni.-suttogtam alig hallhatóan.Ez nem vicc.Nélküle tényleg nem tudok elaludni.
-Ne haragudj!-ült le mellém.-Lezuhanyzom,aztán jövök rendben?-nézett a szemembe.
-Rendben!-sóhajtottam.-A fiúk elmentek?
-El!Peternek valami halaszthatatlan dolga akadt.Különben sem terveztek egész éjjel itt kuksolni.
-Ja.
-Mi az?!Olyan letörtnek tűnsz.Bántott valaki?Jessica megint nem bír magával?
-Nem dehogyis!
-Szólj ám nyugodtan.Majd én megbeszélem vele a dolgokat!
-Arra semmi szükség.Különben is!Meg tudom védeni magam a segítséged nélkül is.
-Tudom!-simogatta meg a fejem,majd felugrott és a fürdő felé vette az irányt.Én pedig még gyorsan leültem a számítógép elé.Hihetetlen,hogy a netről mennyi mindent meg lehet tudni.Próbáltam bepótolni azt,amiről eddig fogalmam sem volt.De nem olyan egyszerű mint gondoltam.Rengeteg információt találtam róluk.Különböző oldalakon,közösségi portálokon tartottak beszámolót a fiúkról.
-Mehetsz!-lépett ki a fürdőszobából.
-Megyek.-lecsuktam a gépet,majd én is rendbe raktam magam.Hullafáradtan zuhantam az ágyba Chris mellé.
-És a villany?-kérdezte szórakozottan.
-Lecsukod?-néztem rá kiskutyaszemekkel.
Vonakodva,de teljesítette a kérésemet.
-Köszönöm Bátyus!-mosolyogtam.
-Na jóéjt!-a takaró alá bújva az ágy másik felébe húzódott.Tudom,hogy nem szeret velem aludni.Tisztában vagyok vele mennyire utálja mikor muszájból kell csinálnia valamit.De egyszerűen nem bírom ki nélküle az éjszakát.Az az álom,ami folyton kínoz....amitől sikítva ébredek fel minden egyes éjjel.És tudom,hogy most is ez vár rám.Már csak pár óra,és itt fogok reszketni,miközben Chris próbál majd visszahozni a való világba.Pokoli érzés.Nem akarom.Számtalan álmatlan éjszakám van emiatt a dolog miatt és a legrosszabb az,hogy ezzel is csak idegesítem az egyetlen bátyámat,aki mindent megad nekem.Amióta Anyuék nincsenek velünk,ő vigyáz rám.És persze én őrá.Már amennyire tőlem kitelik.
-Chris.-suttogtam.
-Hm???
-Ne haragudj.
-Miért haragudnék?-fordult felém.
-Hogy még ezzel is csak terhellek téged.
-Ne viccelj már!-fogta meg a kezem.-Nem a te hibád,hogy ezzel együtt kell élned.
-Nincs még eleged belőlem?
-Alice!A Hugom vagy!Mindennél jobban szeretlek!És megprobálok mindent megtenni,hogy segítsek!Tudod nekem is nehéz látni,ahogy szenvedsz, de a pszihológus szerint ez egy normális reakció a történtek után.
-Utálok élni.
-Ne mondd ezt!Átvészeljük,ahogy mindnet eddig!Ne aggódj.Most pedig aludj,mert holnap dolgoznod kell.Ahogy nekem is.
-Rendben!Jóéjt.
-Jóéjt!
***
Miután mindennel elkészülődtem,elindultam a munkába a szokásos járművemmel.A reggeli forgalom nem volt túl élénk.Szerencsére zökkenőmentesen célba értem.Méghozzá időben!
-Jó reggeeeeeelt!-köszöntem dalolva a legjobb barátnőmnek,aki szúrós szemekkel mért végig.-Mi az?Most nem késtem!!!-szögeztem le,mielőtt meggyanúsíthatott volna.
-De!Három percet.-tette keresztbe kezeit mellkasán.
-Jaaaaj Loretta!-nevettem.
-Ne nevess!Ez...ez..
-Igen?
-Meg kell nevelnem téged!
-Majd pont te!-már szinte sikítva röhögtem.
-Látom jól szórakozol!
-Elnézést.Khm.-emeltem a szám elé a kezem.-Hölgyem!-mondtam miközben katonalépésben besuhantam az öltözőbe.Azért ő sem bírta nevetés nélkül.Hamar felkaptam a munkás ruhámat,és táncolva kiugrándoztam az asztalokhoz.
-Te meg mi a francot csinálsz?!-kiabált rám "mérgesen".
-Bemutatom a legújabb...
A mondatomat az ajtónyitódás szakította félbe.Mivel eddig még senki nem volt a kávézóban csak mi,bátran ugrándoztam ide-oda.De így...az ismerős személy apró lépésekben sétált be a pulthoz.
-Jó reggelt!-köszönt csillogó szemekkel Loretta.Én pedig lefagyva bámultam azt a fiút,aki valamilyen hatással volt rám tegnap.
-Sziasztok!-üdvözölt minket rekedt hangon.
-Szia!Hát te?-akaratlanul is kezdeményeztem a beszélgetést.
-Jöttem meginni egy kávét.Vagyis inkább kettőt.-mosolygott.Annyira aranyos volt.MIKET BESZÉLEK???!!!!
-Adom is!-kezdett neki Loretta.-Hoznál egy csomag cukrot a raktárból?-fordult felém.
-Persze!-dünnyögtem.Seperc alatt visszaértem.-Parancsoljon Hölgyem!
-Nem kell így beszélned velem!-nevetett.
-Te mondtad,hogy megnevelsz!Most meg csak így visszautasítod a tisztelettudó énem?Tudod mit?Nem értelek Loretta Blue!
Szemeit forgatva kivette a cukrot a kezemből,majd a kávét Zayn elé tolta,aki szokás szerint engem bámult.De feltűnően.
-Mit nézel rajtam annyira?
-S...semmit!Bocsánat.-dadogta idétlenül,majd a kávéjára meredt.Én pedig visszaálltam dolgozni.
2013. április 4., csütörtök
Chapter three
Sziasztoooooook!:D
Itt a harmadik rész! :) Remélem sokan olvassátok!
Három komment után jön a következő!
-Hozhatok még valamit?-álltam eléjük
-Nem köszönjük!-mosolygott a kopasz.-Csodálatos voltál.
-Hát köszönöm!-vigyorogtam idétlenül.
-Mióta énekelsz?-kérdezte a göndör fürtös.
-Már kiskorom óta.
-És nem akarnál ezzel komolyabban foglalkozni?
-Látod,hogy nem nagyon díjazzák.Egyebként köszönöm!-fordultam a szőke felé.
-Nincs mit!-kacsintott.
-Alice!-kiáltott az iroda ajtajából.
-Tessék?-ajjaj.
-Gyere egy picit!
-Jövök!Bocsássatok meg!-fordultam feléjük majd elindultam az iroda felé.A lábaim remegtek.-Igen?-kérdeztem félve.
-Utoljára néztem el ezt a dolgot!Megértetted?
-Meg.
-Megtarthatod az állásod.
-Köszönöm!És még egyszer elnézést!
Nagyot sóhajtottam,majd elindultam vissza.
-Na?-kérdezte izgatottan Loretta.
-Megúsztam.
-Hála az égnek!Bocsi.Nem akartam bekavarni...
-Ne aggódj már!
-Fizethetünk?-szólt oda a göndörke.
-Jövök!2,50 font.
-Köszönjük!-nyomta a kezembe.
-Na?Mit mondott?-kérdezte a kopasz.
-Most nézte el utoljára.
-Nem értem.Pedig fergeteges hangod van.
-Nem tetszhet mindenkinek!
-Nekem tetszett.-suttogta a csillogó barna szemű.Elmosolyodtam.Furcsa érzés töltött el miközben borostás arcát figyeltem.
-Jólvan skacok!-ugrott fel szőke.-Menjünk,mert ránk esteledik!
-Sziasztok!-köszöntem el tőlük,majd végignéztem ahogy kisétálnak a kávézó ajtaján.Nem vettem le róluk a pillantásomat,míg teljes mértékben el nem tűntek a szemem elől.
-Mit mondott Zayn?!-futott oda hozzám Loretta.
-Ki?!
-Zayn!A barna szemű!
Szóval ez a neve.
-Tetszett neki a hangom... jobban mondva az egész "balhé" amit leműveltem.
-Miről beszélsz?!Eszméletlen voltál a színpadon!Sok előadót láttam már ebben a kávézóban,de nekem eddig te vagy a nyerő.
-Hát.... köszönöm!
-Egyébként egész idő alatt téged bámult.
-Észrevettem.Pedig nem nagyon van mit nézni rajtam.
-Tíz perc és végzünk.Akkor hazaviszel?-pillantott az órájára,majd rám.
-Persze.
Miután megjöttek Jessicáék,akik váltottak minket, mentünk átöltözni.Loretta egy ideig csendben kapkodta magára a ruháit,majd hirtelen megszólalt.
-Mióta is utál téged ennyire?-kérdezte miközben már a táskájában kotorászott.
-Mióta tudja,hogy tudok énekelni.De miért is beszélünk mi most Jessről?Kit érdekel?
-Igaz.Találok ki valami jobbat.
-Örülnék neki.-mondtam miközben sétáltunk kifelé az ajtón.De az idegesítő vinnyogó hang ismét visszatartott.Mint ahogy minden egyes találkozásunkkor.
-Hallom megint majdnem kirúgtak!-nevetett kárörvendően.Hosszú barna haja a derekáig ért,mely lófarokba volt kötve a feje legtetején.Annak a végével játszadozott,mialatt én kimerülten néztem vastagon kihúzott szemeibe.-Mi az?Már hozzám sem szólsz?-kérdezte mikor már hosszabb idő eltelte után sem reagáltam a mondanivalójára.
-Nem igazán tartom fontosnak,hogy bármely nemű kapcsolatot létesítsek veled!
-Nagykár! Pedig beszélgethettünk volna!
-Ja!Persze!
Szorongva sétáltam ki az utcára Lorettával az oldalamon.Ez is annyira fel tud idegesíteni.Annyival könnyebb lenne,ha még a létezésemről se venne tudomást.
-Nyugodj meg!-simogatta meg a vállam.
-Inkább vedd fel a sisakot!-nyomtam a kezébe,majd én is felvettem a sajátomat.
-Nem fogunk meghalni ugye?-kérdezte mikor felült mögém.
-Nem!-nevettem,majd óvatosan elindultam a barátnőmék háza felé.Seperc alatt odaértünk
-Köszönöm!-mondta miután leszerelte a fejéről a fekete sisakot.
-Nincs mit!-mosolyogtam.-Holnap találkozunk!
-Rendben!Ne késs!Szia!
-Szia!
Hazafelé vettem a irányt.Imádtam motorozni.Kiskoromban is vonzott ez a dolog.Már akkor elhatároztam,hogy nekem is lesz egy ilyen járművem.Csodálatos érzés vezetni.
A villany már nyitva volt,így feltételeztem,hogy Chris itthon van.
-Heló!-kiabáltam mikor beléptem a házba.
Ne feledjétek!Legalább Három komment!:)Remélem elnyerte a tetszéseteket! :D
Itt a harmadik rész! :) Remélem sokan olvassátok!
Három komment után jön a következő!
-Hozhatok még valamit?-álltam eléjük
-Nem köszönjük!-mosolygott a kopasz.-Csodálatos voltál.
-Hát köszönöm!-vigyorogtam idétlenül.
-Mióta énekelsz?-kérdezte a göndör fürtös.
-Már kiskorom óta.
-És nem akarnál ezzel komolyabban foglalkozni?
-Látod,hogy nem nagyon díjazzák.Egyebként köszönöm!-fordultam a szőke felé.
-Nincs mit!-kacsintott.
-Alice!-kiáltott az iroda ajtajából.
-Tessék?-ajjaj.
-Gyere egy picit!
-Jövök!Bocsássatok meg!-fordultam feléjük majd elindultam az iroda felé.A lábaim remegtek.-Igen?-kérdeztem félve.
-Utoljára néztem el ezt a dolgot!Megértetted?
-Meg.
-Megtarthatod az állásod.
-Köszönöm!És még egyszer elnézést!
Nagyot sóhajtottam,majd elindultam vissza.
-Na?-kérdezte izgatottan Loretta.
-Megúsztam.
-Hála az égnek!Bocsi.Nem akartam bekavarni...
-Ne aggódj már!
-Fizethetünk?-szólt oda a göndörke.
-Jövök!2,50 font.
-Köszönjük!-nyomta a kezembe.
-Na?Mit mondott?-kérdezte a kopasz.
-Most nézte el utoljára.
-Nem értem.Pedig fergeteges hangod van.
-Nem tetszhet mindenkinek!
-Nekem tetszett.-suttogta a csillogó barna szemű.Elmosolyodtam.Furcsa érzés töltött el miközben borostás arcát figyeltem.
-Jólvan skacok!-ugrott fel szőke.-Menjünk,mert ránk esteledik!
-Sziasztok!-köszöntem el tőlük,majd végignéztem ahogy kisétálnak a kávézó ajtaján.Nem vettem le róluk a pillantásomat,míg teljes mértékben el nem tűntek a szemem elől.
-Mit mondott Zayn?!-futott oda hozzám Loretta.
-Ki?!
-Zayn!A barna szemű!
Szóval ez a neve.
-Tetszett neki a hangom... jobban mondva az egész "balhé" amit leműveltem.
-Miről beszélsz?!Eszméletlen voltál a színpadon!Sok előadót láttam már ebben a kávézóban,de nekem eddig te vagy a nyerő.
-Hát.... köszönöm!
-Egyébként egész idő alatt téged bámult.
-Észrevettem.Pedig nem nagyon van mit nézni rajtam.
-Tíz perc és végzünk.Akkor hazaviszel?-pillantott az órájára,majd rám.
-Persze.
Miután megjöttek Jessicáék,akik váltottak minket, mentünk átöltözni.Loretta egy ideig csendben kapkodta magára a ruháit,majd hirtelen megszólalt.
-Mióta is utál téged ennyire?-kérdezte miközben már a táskájában kotorászott.
-Mióta tudja,hogy tudok énekelni.De miért is beszélünk mi most Jessről?Kit érdekel?
-Igaz.Találok ki valami jobbat.
-Örülnék neki.-mondtam miközben sétáltunk kifelé az ajtón.De az idegesítő vinnyogó hang ismét visszatartott.Mint ahogy minden egyes találkozásunkkor.
-Hallom megint majdnem kirúgtak!-nevetett kárörvendően.Hosszú barna haja a derekáig ért,mely lófarokba volt kötve a feje legtetején.Annak a végével játszadozott,mialatt én kimerülten néztem vastagon kihúzott szemeibe.-Mi az?Már hozzám sem szólsz?-kérdezte mikor már hosszabb idő eltelte után sem reagáltam a mondanivalójára.
-Nem igazán tartom fontosnak,hogy bármely nemű kapcsolatot létesítsek veled!
-Nagykár! Pedig beszélgethettünk volna!
-Ja!Persze!
Szorongva sétáltam ki az utcára Lorettával az oldalamon.Ez is annyira fel tud idegesíteni.Annyival könnyebb lenne,ha még a létezésemről se venne tudomást.
-Nyugodj meg!-simogatta meg a vállam.
-Inkább vedd fel a sisakot!-nyomtam a kezébe,majd én is felvettem a sajátomat.
-Nem fogunk meghalni ugye?-kérdezte mikor felült mögém.
-Nem!-nevettem,majd óvatosan elindultam a barátnőmék háza felé.Seperc alatt odaértünk
-Köszönöm!-mondta miután leszerelte a fejéről a fekete sisakot.
-Nincs mit!-mosolyogtam.-Holnap találkozunk!
-Rendben!Ne késs!Szia!
-Szia!
Hazafelé vettem a irányt.Imádtam motorozni.Kiskoromban is vonzott ez a dolog.Már akkor elhatároztam,hogy nekem is lesz egy ilyen járművem.Csodálatos érzés vezetni.
A villany már nyitva volt,így feltételeztem,hogy Chris itthon van.
-Heló!-kiabáltam mikor beléptem a házba.
Ne feledjétek!Legalább Három komment!:)Remélem elnyerte a tetszéseteket! :D
2013. április 3., szerda
Chapter two
Lerázták magukról a kósza esőcseppeket,majd leültek egy asztalhoz.Félelmetesen ismerősek voltak valahonnan.
-Hm...-jött oda hozzám mosolyogva Loretta.
-Menj csak....-sohajtottam.Ha akár egy helyes pasit lát,megállíthatatlan.Ezek pedig öten voltak.Hozzáteszem,tényleg nem csúnya kinézettel.
-Ugye tudod kik ők?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Nem.Kéne?-néztem rá komolyan.
-Ők a One Direction!Tudod vannak azok a számok,amiket annyira imádsz!
-Aha.
-Azokat ők éneklik!-mutatott a várakozó öt fiúra.
-Tényleg?
-Igen!Jó reggelt!-ütögette meg lágyan a buksimat.-Mondd csak hol élsz te?!
-Már nem tudom...-néztem rá kétségbeesetten.
-Jaj Alice!-nevetett,majd a cetlikkel együtt elindult az ismeretlenek felé.Esetleg újságok címlapján,vagy a TV-ben láthattam őket.Imádom a zenéjüket.Annyira az én stílusom.Teljesen felpörgök tőle.Loretta mosolyogva sétált vissza a pulthoz,miközben egy autogramos cetlit gyűrt a zsebébe.Mily meglepő.Kíváncsian végigmértem az öt srácot.
-Na?Mit isznak?
-Négy Cola és egy ásványvíz.
-Hát...ahhoz képest,hogy énekesek,nem kímélik a hangszalaikat.
-Te már csak tudod...-mondta gúnyosan.
-Én nem is iszok szénsavasat!-mondtam büszkén.Amilyen módon csak tudom,kímélem a hangszálaimat mindenféle káros dologtól. Ugyanis imádok énekelni.A zene az életem.Mindig is az volt.Abban tudom kellőképpen kifejezni magam.Meg persze a hangszerek.A gitár meg a zongora.
-Hahó!!!Föld hívja Alicet!-lobálta előttem vékony kezeit.
-Ha?-eszméltem fel.
-Kiviszed a rendelést,vagy vigyem én?
-Viszem!-kivettem egy talált a sok közül,majd ráraktam az italokkal töltött poharakatés elindulam az asztaluk felé. A szívem hevesen vert.De hogy miért,arról fogalmam sincs.Üdvözöltem őket,majd elkezdtem kirakni eléjük a poharakat.
-Ásványvizet hova?
-Ide!-mutatott fel a leborotvált fejű aranyos fiú mosolyogva.
-Tessék!-raktam le elé.Volt köztük egy csillogó barna szemű,aki állandóan a tetoválasomat bámulta.Hát nem mondom,neki is elég sok volt.
-Köszönöm! Fogtam az üres tálcát,és letettem a többi közé,majd szememmel Lorettát kezdtem keresni.
-Hová tűntél?!-kiabáltam,mire a puffanó hang felketette a figyelmemet,mely a színpad felől jött,ahol szinte minden hétvégén elő zene szól.Az egyetlen jó ötlet eddig.
-Te meg mi a francot művelsz?
-Csak meg akartam nézni közelebbről.-mutatott az eldőlt kottatartóra.Szerencsére csak az dőlt el.
-Szerintem menj innen,mielőtt valami....
Az ismerős dallamok félbeszakították a mondatomat.Apró mosoly rajzolódott ki az arcomon.
-ALICE!-a szakács ordítozva futott ki a konyhábol.Ő is tudta mennyire oda vagyok ezért.
-Hallom!!!!-rohantam a rádióhoz,hogy felhangosítsam.Felpattantam a pultra,majd a labamat átlenditve leszökkentem a földre,es a kapcsoló felé nyúltam.Maximumra tekertem a hangerőt.Nem érdekelt,hogy kit zavart,es kit nem.Megfeledkezve a körülmenyekről énekbe,es táncolásba kezdtem.Annyira jó volt felszabadulni kicsit.Bekapcsoltam a színpadi mikrofont,es végül abba énekeltem végig a számot.Bizonyára az Övék volt,mert nagyon mosolyogtak.A dal címe pedig azt hiszem Kiss you.Az a csillogó barna szemű egy percre sem vette le rólam a tekintetét.Mintha megbabonáztam volna,úgy nézett rám az egész produkcióm alatt.Az emberek,akik hirtelen egyre többen lettek,tapsoltak és fütyöltek nekem.Biztattak.Az öt fiú csak mosolyogva nézte,ahogy minden érzés kitörik belőlem,es úgy adom elő azt a dalt,ahogy kell.Miután a szám véget ért,visszaraktam a mikrofont a helyére,majd a nagy tapsvihar közepette rohantam lehalkítani a rádiót.
-Szuper voltál!-ugrált Loretta.
-Á nem is!-ráztam a fejem.A többi ember pedig ,akik most érkeztek,leültek az asztalokhoz.A kávézó megtelt.Igyekeztem ismét munkába állni.Lorettával alig bírtuk, annyi vendég lett hirtelen.
-Héj,héj!Mi ez a teltház?!-lepett a főnök vigyorogva.Nagyot nyeltem.Ha megtudja,száz százalék,hogy kinyír. -Alice produkciója rengeteg embert vonzott!-kiáltotta lelkesen.Majd rájött,hogy nem kellett volna.Sietve egy szúrós pillantást vetettem rá,majd visszafordultam a hatalmas emberhez,aki már teljes életnagyságban előttem állt.
-Tényleg?-nézett rám .-Mintha erről már beszéltünk volna.-ja!Nem az első eset.
-Sajnálom!Ígérem,többet nem fordul elő.
-A legutóbb is ugyanezt mondtad.
-De most komolyan!Csak elragadott a hév. Felnevetett.
-Te nem azért vagy itt,hogy énekelgess,hanem hogy dolgozz!De ha így fogod folytatni...
-NE!Kérem!-könyörögtem.-Szükségem van az állásra!
-Ahogy rajtad kívül még számtalan embernek!
-Hála az alkalmazottjának,a kávézó az utolsó székig megtelt!-szólt oda az öt fiú közül a szőke,majd körbemutatott.Tényleg egy szabad hely sem volt.Valamit morgott az orra alatt,majd mérgesen bevonult az irodájába.
-Bocsi!-jött oda hozzám Loretta.
-Semmi baj!ígyis-úgyis kiderült volna! Folytattam az emberek kiszolgálását,akiktől rengeteg dícséretet kaptam.Ahogy telt az idő,az emberek úgy fogytak el a teremből és közeledett a munkaidő vége.Az öt fiú még mindig itt ült az egyik asztalnál.És ugyanúgy,mint eddig,a csillogó barna szemű engem nézett minden egyes percben.Vajon mi járhat a fejében?
-Hm...-jött oda hozzám mosolyogva Loretta.
-Menj csak....-sohajtottam.Ha akár egy helyes pasit lát,megállíthatatlan.Ezek pedig öten voltak.Hozzáteszem,tényleg nem csúnya kinézettel.
-Ugye tudod kik ők?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Nem.Kéne?-néztem rá komolyan.
-Ők a One Direction!Tudod vannak azok a számok,amiket annyira imádsz!
-Aha.
-Azokat ők éneklik!-mutatott a várakozó öt fiúra.
-Tényleg?
-Igen!Jó reggelt!-ütögette meg lágyan a buksimat.-Mondd csak hol élsz te?!
-Már nem tudom...-néztem rá kétségbeesetten.
-Jaj Alice!-nevetett,majd a cetlikkel együtt elindult az ismeretlenek felé.Esetleg újságok címlapján,vagy a TV-ben láthattam őket.Imádom a zenéjüket.Annyira az én stílusom.Teljesen felpörgök tőle.Loretta mosolyogva sétált vissza a pulthoz,miközben egy autogramos cetlit gyűrt a zsebébe.Mily meglepő.Kíváncsian végigmértem az öt srácot.
-Na?Mit isznak?
-Négy Cola és egy ásványvíz.
-Hát...ahhoz képest,hogy énekesek,nem kímélik a hangszalaikat.
-Te már csak tudod...-mondta gúnyosan.
-Én nem is iszok szénsavasat!-mondtam büszkén.Amilyen módon csak tudom,kímélem a hangszálaimat mindenféle káros dologtól. Ugyanis imádok énekelni.A zene az életem.Mindig is az volt.Abban tudom kellőképpen kifejezni magam.Meg persze a hangszerek.A gitár meg a zongora.
-Hahó!!!Föld hívja Alicet!-lobálta előttem vékony kezeit.
-Ha?-eszméltem fel.
-Kiviszed a rendelést,vagy vigyem én?
-Viszem!-kivettem egy talált a sok közül,majd ráraktam az italokkal töltött poharakatés elindulam az asztaluk felé. A szívem hevesen vert.De hogy miért,arról fogalmam sincs.Üdvözöltem őket,majd elkezdtem kirakni eléjük a poharakat.
-Ásványvizet hova?
-Ide!-mutatott fel a leborotvált fejű aranyos fiú mosolyogva.
-Tessék!-raktam le elé.Volt köztük egy csillogó barna szemű,aki állandóan a tetoválasomat bámulta.Hát nem mondom,neki is elég sok volt.
-Köszönöm! Fogtam az üres tálcát,és letettem a többi közé,majd szememmel Lorettát kezdtem keresni.
-Hová tűntél?!-kiabáltam,mire a puffanó hang felketette a figyelmemet,mely a színpad felől jött,ahol szinte minden hétvégén elő zene szól.Az egyetlen jó ötlet eddig.
-Te meg mi a francot művelsz?
-Csak meg akartam nézni közelebbről.-mutatott az eldőlt kottatartóra.Szerencsére csak az dőlt el.
-Szerintem menj innen,mielőtt valami....
Az ismerős dallamok félbeszakították a mondatomat.Apró mosoly rajzolódott ki az arcomon.
-ALICE!-a szakács ordítozva futott ki a konyhábol.Ő is tudta mennyire oda vagyok ezért.
-Hallom!!!!-rohantam a rádióhoz,hogy felhangosítsam.Felpattantam a pultra,majd a labamat átlenditve leszökkentem a földre,es a kapcsoló felé nyúltam.Maximumra tekertem a hangerőt.Nem érdekelt,hogy kit zavart,es kit nem.Megfeledkezve a körülmenyekről énekbe,es táncolásba kezdtem.Annyira jó volt felszabadulni kicsit.Bekapcsoltam a színpadi mikrofont,es végül abba énekeltem végig a számot.Bizonyára az Övék volt,mert nagyon mosolyogtak.A dal címe pedig azt hiszem Kiss you.Az a csillogó barna szemű egy percre sem vette le rólam a tekintetét.Mintha megbabonáztam volna,úgy nézett rám az egész produkcióm alatt.Az emberek,akik hirtelen egyre többen lettek,tapsoltak és fütyöltek nekem.Biztattak.Az öt fiú csak mosolyogva nézte,ahogy minden érzés kitörik belőlem,es úgy adom elő azt a dalt,ahogy kell.Miután a szám véget ért,visszaraktam a mikrofont a helyére,majd a nagy tapsvihar közepette rohantam lehalkítani a rádiót.
-Szuper voltál!-ugrált Loretta.
-Á nem is!-ráztam a fejem.A többi ember pedig ,akik most érkeztek,leültek az asztalokhoz.A kávézó megtelt.Igyekeztem ismét munkába állni.Lorettával alig bírtuk, annyi vendég lett hirtelen.
-Héj,héj!Mi ez a teltház?!-lepett a főnök vigyorogva.Nagyot nyeltem.Ha megtudja,száz százalék,hogy kinyír. -Alice produkciója rengeteg embert vonzott!-kiáltotta lelkesen.Majd rájött,hogy nem kellett volna.Sietve egy szúrós pillantást vetettem rá,majd visszafordultam a hatalmas emberhez,aki már teljes életnagyságban előttem állt.
-Tényleg?-nézett rám .-Mintha erről már beszéltünk volna.-ja!Nem az első eset.
-Sajnálom!Ígérem,többet nem fordul elő.
-A legutóbb is ugyanezt mondtad.
-De most komolyan!Csak elragadott a hév. Felnevetett.
-Te nem azért vagy itt,hogy énekelgess,hanem hogy dolgozz!De ha így fogod folytatni...
-NE!Kérem!-könyörögtem.-Szükségem van az állásra!
-Ahogy rajtad kívül még számtalan embernek!
-Hála az alkalmazottjának,a kávézó az utolsó székig megtelt!-szólt oda az öt fiú közül a szőke,majd körbemutatott.Tényleg egy szabad hely sem volt.Valamit morgott az orra alatt,majd mérgesen bevonult az irodájába.
-Bocsi!-jött oda hozzám Loretta.
-Semmi baj!ígyis-úgyis kiderült volna! Folytattam az emberek kiszolgálását,akiktől rengeteg dícséretet kaptam.Ahogy telt az idő,az emberek úgy fogytak el a teremből és közeledett a munkaidő vége.Az öt fiú még mindig itt ült az egyik asztalnál.És ugyanúgy,mint eddig,a csillogó barna szemű engem nézett minden egyes percben.Vajon mi járhat a fejében?
2013. április 2., kedd
Chapter one
Unottan zongoráztam a zene ritmusát a pulton,miközben figyeltem ahogy az emberek ki-be járnak a kávézóból.Mindenki fejvesztve rohant egyik helyről a másikra.Mintha annyira sietnének valahova.Nem értem mi értelme ennek a nagy rohanásnak.Igazából sosem értettem az embereket.Annyira furán gondolkodnak bizonyos dolgokról.Teljesen más az észjárásuk,mint nekem...
-Héj Alice!-szólt oda nekem a munkatársnőm.
-Igen?-kaptam fel a fejem.Hosszú hajam az arcomba hullott,amit aztán seperc alatt a fülem mögé tűrtem.
-Szerinted melyik?-mutogatta a díszes kis esernyőket,melyekkel az italokat egészítjük ki.
A főnök szerint sokkal hangulatosabb.Ha ő mondja.Az egyik kék volt,a másik zöld.Az ital színe úgy szint zöldben pompázott.Gyönyörű neonzöldben.
-Legyen a kék!-csak,hogy ne látsszon olyan egyhangúnak.
-Szerintem a zöld....-mondta elmélkedve,miközben a kiszemelt színűt méregette bal kezében.
-Akkor mégis miért kérdezed?-sóhajtottam.Ezt sem nagyon értem.
-Jólvan na!Csak kíváncsi voltam a véleményedre.
-Kék!-mondtam határozottan.
-Zöld!-ellenkezett,majd rárögzítve a pohárra a kis tárgyat,elindult az asztal felé,ahonnan az italt rendelték.Az ég hirtelen egy nagyot dörrent,majd az esőcseppek beborították a kávézó ablakát.A csillogó gyöngyök versenyautóként keringtek a rámákon belül.
-Jaj ne már!-nyavajgott Loretta.-Az előbb még olyan szépen sütött a nap!
Felnevettem.Hát igen...a jó öreg London.
-Hazaviszlek,ha gondolod!-ajánlottam fel kedvesen.Mégiscsak a legjobb barátnőm
-Hol van még a munkaidő vége....-sóhajtott.
-Addigra még el is állhat.
-Amilyen szerencsés vagyok...
-Légy optimista!
-Nekem soha semmi nem sikerül....
-Loretta!-mondtam rosszallóan.
-Mi az?Jól ismersz!
-Igen!Tudom,hogy kitartó vagy!
-De nem eléggé!
Nagyot sóhajtottam,majd fogtam az egymás után sorakozó összeragasztott cetliket,és igyekeztem felvenni az emberek rendelését.Nem volt valami forgalmas a mai nap.A főnök szerencsére egyszer sem volt bent.Általában jön ellenőrizni.Nem igazán bízik az alkalmazottjaiban.Elég pénzes ember.Nem értem mi a francnak bérel egy ilyen "lepukkadt" helyet. Bár,én csak hálás lehetnék neki,hogy munkát kaptam tőle.
-Mikor mész a következő tetkót csináltatni?-mutatott a hangjegyre a csuklómon.
-Semmikor!Megmondtam,hogy nem szeretnék többet.A főnök ezt sem kifejezetten díjazta...
-És mióta érdekel téged más véleménye?
-Nem szeretném elveszíteni a munkámat.
-Jaj Alice!-sóhajtott nevetve.
-Mi az?-kérdeztem mérgen.
-Nem ismerek rád!Hol van az a lázadó tinédzser?
-Tizennyolc éves vagyok!Már régen nem tinédzser.
-Attól még lázadhatnál jobban!
-Sosem voltam az a típus...
Felnevetett.Úgy utálom,mikor valaki okosabb nálam pedig nekem van igazam.Nagyon idegtépő tud lenni.
Kinyitottam az újságot és azt kezdtem olvasgatni,mikor hirtelen öt fiú veretett be a kávézóba csuron vizesen.
SZIASZTOOOOOOK!
Ez egy One Direction blog.Próbalok mindig a legjobbra törekedni.Imádok írni.Legtöbbször inkább füzetbe írom az agyszüleményeimet,de most úgy döntöttem , megosztom veletek.A jövőbeli olvasóimmal.Előre is köszönöm mindenkinek.
Először szeretném megköszönni a legjobb barátnőmnek a blog létrehozását.Hogy segített nekem.Köszönöm Annus!:-)
A blog tartalmazhat trágár szavakat és 18-as részeket is!
A részeket igyekszem minél hamarabb felrakni.Csak kérlek benneteket,hogy sokat kommenteljetek,hogy tudjam tetszik-e a dolog,vagy nem....tehát:a kritikára szükségem vaaaaan!
Pár perc,és jön az első rész...
Először szeretném megköszönni a legjobb barátnőmnek a blog létrehozását.Hogy segített nekem.Köszönöm Annus!:-)
A blog tartalmazhat trágár szavakat és 18-as részeket is!
A részeket igyekszem minél hamarabb felrakni.Csak kérlek benneteket,hogy sokat kommenteljetek,hogy tudjam tetszik-e a dolog,vagy nem....tehát:a kritikára szükségem vaaaaan!
Pár perc,és jön az első rész...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)