Chapter fifty

BOLDOG ÚJ ÉVET KíVÁNK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!
(Öt komment és hozom a következőt!:))







A fejem zakatolt.A könnyek még mindig sorban folytak le az arcomon.Legszívesebben most csak úgy eltűnnék.Mint aki sosem létezett soha!Ezelőtt is sokszor éreztem ezt az érzést.A fájdalom helyett inkább a halál.De gondolom ezzel sok ember van így.Vagyis a kevésbé tökéletes életet élők talán...
-Alice!
-Mondtam már!Látni sem akarlak!Menj el!-nem is tudom ma már hányadszorra mondom ezt a mondatot.
-Felejtsd el!Gyere ki!Itt van Zayn!
Azonnal felpattantam kinyitottam az ajtót és rohantam volna lefelé,ha el nem kapja a csuklómat és vadul magához nem ránt.
-Megvagy!-suttogta mosolyogva.
-Te szemétláda!-annyi undor éreztem a hangomban,hogy még magam is meglepődtem.
-Mi zaklatott fel ennyire?-kérdezte miközben az utolsó könnycseppeket törölte le az arcomról.
-Semmi közöd nincs hozzá!
-Ó dehogy nincs!Mondd el!
-Menj el!
-Mondd el!
-Menj el!
-Mondd el!
-Menj...
-Nem fogom ezt játszani!-szakított félbe.Szemei kezdtek dühössé válni.Hirtelen a falnak szorított.Teste teljes mértékben fedte az enyémet.Csuklómat erősen szorította mellettem,homlokát az enyémnek döntötte.Mellkasa egyenletesen járt fel s le miközben hozzám simult.Csupa izom volt.-Tetszik?-mosolyodott el mikor meglátta,hogy őt figyelem.
-Őszintén?Elkapott a hányinger!
Felnevetett.
-Akkor nem lennél ilyen vörös.
-Komolyan kezd elegem lenni.
-Helyes!-nevetett.
Felhorkantam.
-Hagyjál már békén!-löktem meg ,de hiába.-Miért csinálod ezt velem?
-A javadat akarom.
-Na persze!
-Zayn nem hozzád való!
-Elég legyen már!-zokogtam a mellkasába.Úgy éreztem tönkre tesz ezzel az egyszerű mondattal.Hogy mindent lerombol bennem,amit eddig Vele kapcsolatban felépítettem.Hogy talán...tényleg igaza van.
-Jól van!-ölelt át.Nem tehetek róla,de jól esett.Annak ellenére,amiket a fejemhez vágott,a jelenléte megnyugtatott és most erre volt szükségem.
-Hahóóó!-hallottam lentről.Azonnal ellöktem magamtól Harryt és rohantam amilyen gyorsan csak tudtam.Hallottam a halk morgást ahogy szorosan jön mögöttem.
-Zayn!-kiabáltam.-Hol van Zayn?-kérdeztem szomorúan Liamtől aki egyes egyedül állt az ajtóban.
-Nálam.Túlságosan...
-Mi?!
-Veszélyes még....egyelőre.Szeretném,ha te is hazamennél.
-Szó sem lehet róla!-ellenkeztem rögtön.Egy pillanatra sem kívánom a bátyám társaságát.
-Pedig muszáj.Egyedül nem maradhatsz itt!
-Én majd hazaviszem őt!-vállalkozott azonnal Harry.
-Rendben,de vigyázzatok!
-De jól van?!Nincs semmi baja?!Ugye nincs?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Nincs.-sóhajtotta.
-Mikor láthatom őt?
-Holnap.
Lehajtottam a fejem.Ennyit a közös együttlétről.
-Akkor majd hívlak.-mondta Liam,majd eltűnt az ajtóból.Annyira belemerültem a Zayn utáni aggódásba,hogy fel sem fogtam mit beszéltek az előbb meg.
-Én nem megyek veled SEHOVA!-mondtam rögtön.
-Nagy kár!Hallottad!Rám vagy bízva.
-Ez nem lehet igaz!
-Vedd a kabátodat!Hideg van odakint.
-Nem!
-Nem?
-Nem!-toporzékoltam.Mosolyra húzta a száját.
-Hát jó...-hosszú léptekkel tartott felém,majd megragadott a combom hajlatánál és a vállára tett.Felsikítottam.
-Tegyél le!!!-ordítottam miközben a hátát ütöttem eszeveszettül.  
-Jó vicc!
Leoltotta a villanyt,majd kilépett velem a vérfagyasztó hidegbe.
-Legalább a cipődet felvehetted volna. -mérgelődött miközben kinyitotta a kocsi ajtaját és óvatosan betett az anyósülésre. 
-Vigyél haza!-követeltem amint beszállt mellém.
-Azt mondtad nem akarsz hazamenni.
-Meggondoltam magam.
-Na persze.-nevetett.
-Nem vagyok hajlandó veled tölteni az éjszakát.
-Tudod te hány óra van?
-Mennyi?
-Hajnali fél három.Szerintem már a bátyád is alszik.Jobb lesz,ha nem zargatunk meg senkit.Nálam elalhatsz.
-Nem!
-Nem vagy abban a helyzetben,hogy bármit is megszabj!-hajolt közelebb.-Hacsak nem akarsz az utcán aludni.-hangja kemény volt.Annyira kegyetlennek tűnt.Nem mertem visszaszólni.Tényleg nem akartam kint a hidegben tölteni az éjszakát. De vajon képes lenne megtenni?Biztosan...Ezek után bármit kinézek belőle.
Harry nyugodtan vezetett a főúton.Zajos esőcseppek verdesték az autó ablakát miközben halk zene töltötte be  az autó csendjét amely a rádióból szólt.Ha jól hallottam....komolyzene volt.
-Harry!-szólítottam meg halkan.
-Mm?-nem nézett rám,de tudtam,hogy figyelme egész eddig rajtam volt.
-Szereted a...komolyzenét?
-Ugh...-hamar a kapcsolóhoz nyúlt és lehalkította a nyugtató zongoraszó hangját.-Én...Itt vagyunk!-terelte a témát miközben felhajtott a kocsifelhajtóra.-Maradj!-mondta,majd leállította a motort és kiszállt az autóból.Nem mintha bárhova is tudnék menni mezítláb.Megkerülte az autót,kinyitotta az ajtót és kiemelt az ülésről.Arcomat a mellkasába fúrtam az eső elől mely remegett alattam a nevetéstől.Éreztem ahogy a ruhám egyre jobban nedvesedik át és fázni kezdek.Göndör fürtjei homlokához tapadtak,fekete felsője mellkasához ragadt a temérdek esőtől mely végigáztatta testét.Megmarkoltam felkarját.-Megyek már!-suttogta,majd bezárta az autót és rohant befelé.-Maradj itt,hozok valami szárazat.
Körülöleltem magam és vártam Harryre a sötétben. Nem értem miért nem nyit villanyt.Gyors léptei visszhangoztak a félelmetesen üres házban ahogy egyre csak közeledett.
-Tessék!-nyújtotta felém a melegítő nadrágot meg a felsőt.-Ezekben alhatsz.
-Le...le...lezuhanyozhatnék?-vacogtam.
-Ja persze!-feloltotta villanyt és megfogta a kezem,amit én azonnal kihúztam az övéből.-Csak gyere!-mondta és elindult felfelé.Harry háza hatalmas volt.Vajon egyedül él itt?Gyanítom,hogy igen.Olyan régi stílusú volt minden.Festmények lógtak a falon és csicsás kanapék álltak a nappaliban,mintás szőnyeg a padlón.Igencsak ízlésesen volt berendezve.
Követtem őt egészen a fürdőig,ahol hirtelen megállt.-Van bent törölköző meg tusfürdő is.Ha esetleg segítségre lenne szükséged,sikíts.-az a pimasz mosoly...
-Nem lesz,köszönöm!
Az ajtót duplán rázártam,nehogy Harry véletlenül kísértésbe essen.Annyira jól esett a forró zuhany a jéghideg eső után.Segített ellazulni.Miután végeztem,felkaptam a Harrytől kapott ruhákat,amik igencsak kényelmesnek bizonyultak,majd kiléptem az ajtón.Még mindig fáztam.
-Elkészültél?-megugrottam a hirtelen jött hangra.
-I...igen.-dadogtam.
-Hm...jól nézel ki.-mért végig.
-Alhatok a kanapén?
-Szó sem lehet róla!Velem alszol.Az ágyamban.
-Mi?Nem!Azt felejtsd el!
-Ne ellenkezz!-lépett közelebb lángoló tekintettel.
-Nem fogod nekem megszabni,hogy mit csináljak.
-Ó tényleg?-hajolt közelebb.-Azt majd meglátjuk!

Chapter forty-nine

Hi everyone!:))
Mivel többen is jelezték,hogy hamarabb szeretnének részt és én túlteljesítettem magam,úgy döntöttem felrakom a következőt is.
Remélem tetszeni fog!:)
Öt komment után hozom a következőt!!:))










A másik pillanatban minden elsötétült körülöttem.Egyedül a szívem heves dobogását hallottam a mellkasomban.Majd megéreztem a jéghideg érintést a kezemen.Azonnal végigfutott rajtam a libabőr.
-Mit csinálsz Zayn?-kérdeztem remegő hangon.
-Megmutatom mennyire jó vagyok hozzád.-hihetetlenül mély hangjától elfogott a félelem.Mit akar tenni velem?Megragadott,átdobott a vállán és vitt felfelé a lépcsőn.
-Ígérem mindent meghálálok neked.-suttogta.
-Mi  a francról beszélsz?-kérdeztem miközben a fájdalom belenyilallt a hasamba.
-Csak figyelj!-mondta,majd kirúgta a szobája ajtaját és az ágyra fektetett.
-Zayn...-éppen ismét meg akartam kérdezni mit csinál,de forró csókja elhallgattatott.-Zayn!-nyögtem fel mikor kezével a felsőm alá férkőzött.
-Lazulj el Alice!-lehelte ajkaim közé.-Boldoggá teszlek.-ezt  mondatot már annyiszor hallottam a szájából...annyira kétségbeesetten hangzott.
-Mi a baj?-toltam el őt magamtól.
-Semmi!-hajolt oda ismét.
-Látom,hogy valami nincs rendben!-tettem tenyeremet a mellkasára.
-Te csak ne törődj ezzel!
-Igenis törődöm!Nézz magadra!Megint remegsz!
-Mit számít?-vetette rám megint magát.
-Fejezd be!-löktem el most már erősebben.
-A k*rva életbe nyugton maradnál végre?!-ordította az arcomba.Megugrottam hirtelen hangmagassága miatt,szemeim pedig megteltek könnyel.Gyorsan szám elé emeltem a kezem,nehogy hangosan zokogni kezdjek.Lassan kicsúsztam alóla és a lehető legmesszebb másztam tőle az ágy végébe.Mi a francért csinálja ezt?!Nem bírtam visszatartani a zokogásom.Kitörtem.-Pöttöm!-hallottam a hangját közel hozzám.-B*ssza meg!-mordult fel,majd miután felugrott az ágyról,kiveretett az ajtón.Pár másodperc múlva a bejárati ajtó becsapódott.Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.De most mégis hova a francba ment?
Leballagtam a konyhába közben a villanyokat felkapcsolva.Nagy valószínűséggel nem fog egyhamar visszajönni.Nagyon aggódom érte.Mi van,ha megint olyan őrültséget művel,mint a múltkor.Zayn még mindig beszámíthatatlan.Főleg most ebben az állapotban.
Azt tettem a amit a legjobbnak láttam.Előhúztam a mobilomat a zsebemből és tárcsáztam Liam számát.A második csörgésre felvette.
-Hali Pöttöm!
-Szia Liam!Baj van!Zayn megint....megint...elrohant és fogalmam sincs hová!Dühös lett és...és...
-Nyugodj meg és mondd el pontosan mi történt!
-Valaki felhívta őt telefonon,akivel kiabált.Utána beszélt még valakivel és...rohama volt.
-Tessék?!De nincs semmi bajod ugye?Nem bántott?
-Nem Liam!Nem bántott.
-Azonnal intézkedem!Ne aggódj,nem lesz semmi baj!Odaküldök valakit,hogy ne légy egyedül addig is rendben?
-Nem!-ellenkeztem azonnal.
-Miért ne?
-Megvagyok én így!Minden rendben lesz.
-Szó sem lehet róla,hogy egyedül légy!-úgy látom hiába vitatkozom.
-De....
-Mindjárt ott lesz!-a vonal megszakadt.
Feszülten járkáltam fel,s le a nappaliban miközben vártam azt a bizonyos valakit,akit Liam mellém rendelt.
Nem tudom miért kell ezt.Nincs szükségem dadára,aki vigyázzon rám!
Halkan dühöngtem magamban,mikor hirtelen megszólalt a csengő.Lassan közelítettem az ajtó felé,majd kinyitottam azt.Szemeim elkerekedtek a váratlan személy láttán.Na már csak ez hiányzott!
-Szia babe!-pimasz hangjától megfeszült a testem.A legszívesebben itt helyben behúztam volna neki egyet.
-Te meg mi a francot keresel itt?-dühömben bevágtam az ajtót,de lábával még időben közbeavatkozott ezzel megakadályozva a tervemet.
Hosszú fekete kabátja combközépig ért.Göndör fürtjei rakoncátlanul lógtak ki sapkája alól.Fekete, laza pólót,és fekete csőnadrágot viselt barna cipővel.Hosszú nyaklánc lógott a nyakában melynek érme egy papírrepülőt szimbolizált.
-Jöttem vigyázni rád!-lépett beljebb.
-Nincs rád szükségem.Tűnj el innen!
-Azt el....
-Ne beszélj csúnyán!-figyelmeztettem mielőtt kimondta volna azt,amit nem akartam hallani.Felkuncogott,majd átlépte a küszöböt és becsukta maga után az ajtót.
-Miért ne?Talán zavar?
-Ige képzeld,zavar!-keresztbe fontam karjaimat a mellkasomon és hátat fordítottam neki.
-Hmm...-hümmögött elismerően,mire az arcom forrósodni kezdett a dühtől.Mégis mit képzel ez magáról?!
-Fejezd be!-fordultam meg azonnal.Levette a kabátját,felakasztotta a fogasra majd leült a kanapéra.-Menj el!
-Látom nem bírod felfogni.-nézett rám.Smaragdzöld szemeit mindvégig rajtam tartotta míg hozzám beszélt.-Nem mehetek csak úgy el.-mondta,majd benedvesítette az ajkait.Annyira undorító volt.-Inkább...-állt fel.-ahelyett hogy itt vitatkozol,élvezhetnéd az együttlétet.-az a pimasz mosoly megint felvillant az arcán.
-Ne érj hozzám!-ellenkeztem amint megláttam karját felém nyújtani.
-Sokkal szórakoztatóbb lenne,ha nem ellenkeznél!-ragadt meg  a derekamat,majd magához húzott.Felsikítottam ahogy testem érintkezett az övével.Reflexszerűen próbáltam eltaszítani magamtól,de nem tudtam.Túl erősen szorított.Már majdhogynem fájt az,amit csinált.
-Engedj el!-kiabáltam miközben eszeveszett módon püfölni kezdtem a mellkasát.Felkuncogott.
-Tőlem nem szabadulsz!-suttogta a fülembe.Lehelete végigsöpört a nyakamon,haja lágyan csiklandozta az arcomat.Hatalmas tenyerével közrefogta a csuklómat amit dereka köré font.Testem teljesen lemerevedett.Egyszerűen nem tudtam irányítani magam.Annyira elbűvölt.NEM!Ez lehetetlen.-Na ugye hogy sokkal jobb így?-rekedtes hangja visszhangzott a fülemben.Annyira megnyugtató volt.Kezei szinte biztonságot sugároztak felém ahogy körülölelt.Nem!Ez nagyon nem jó!Kiszabadítottam magam öleléséből  és messze léptem tőle.Összeszűkült szemmel nézett rám.
-Mi a jó büdös francot csinálsz?!-förmedtem rá.
-Próbáltalak megnyugtatni.-mondta miközben kezét farzsebébe mélyesztette.
-Egyszerűen nem értelek!
-Mi ezen olyan bonyolult?
-A viselkedésed!Hogy....miért?Inkább hagyjuk jó?Ne..ne is nézz rám!-fordultam el.
-Mit tudsz Zaynről?-kérdezte váratlanul.
-Mi?-tekintetemet kíváncsian rávezettem.
-Mit tudsz róla?-kérdezte újra keményebb hangon,mint az előbb.
-Hogy érted?
-Jaj Alice nem igaz,hogy nem érted!Miket mondott el magáról?
Ez az egész kezd nagyon gyanússá válni.
-Miért kérdezed ezt?
-Csak válaszolj!
-Nem.
-Válaszolj,ha kérdezlek!- lépett közelebb mérges tekintettel.Őszintén megijedtem tőle.Annyira furcsán viselkedett.Kissé úgy,mint néha Zayn szokott.-Nem akarok bonyodalmat.-suttogta.
-Akkor mégis mi a fenéért vagy itt?-kérdeztem halkan.
-Mert Liam megkért rá.
-Jól tudod mit műveltél velem a múltkor!És még ide mered tolni a képed?Zayn ezért...
Hirtelen gúnyosan nevetni kezdett félbeszakítva engem.Megint mit tart olyan viccesnek?
-Ó persze azt hiszed majd meg tud védeni téged.-rázta a fejét szórakozottan.És én még sajnáltam és féltettem őt tőle!Hát nagyon el vagyok tévedve azt hiszem.-Azt hiszed biztonságban tud tartani?Hogy szeret?Hogy boldog lehetsz vele?-lassan közeledett felém.Amikor már csak pár centire voltunk egymástól,odahajolt a fülemhez és ezt mondta:-Nagyot tévedsz!Zayn nem az a fajta,aki megáll egy nőnél!El sem tudod képzelni hány ember életét tette már tönkre.
-Menj el!-hátráltam még jobban már a falnak ütközve.
-Hatalmas hibát követsz el!
-Tűnj el innen!-kiabáltam.Szemeim megteltek könnyel ahogy a fejemben visszhangoztak mondatai.Nem ez lehetetlen.Zayn nem ilyen.
-Az a szemétláda nézd mit tett veled!Már most bőgsz miatta!
-Én nem bőgök!-csattantam fel kitörölve a könnyeket a szememből.
-Látom.-rázta a fejét.
-Ne érj hozzám!-ismételtem újra amint láttam,hogy felém lépdel.-Kérlek!Menj el innen!
-Fáj az igazság igaz?
Már annyira de annyira elegem volt.Kikerültem őt és leültem a kanapéra és kezembe vettem a távirányítót.
-Jó.Nem muszáj beszélgetnünk.-ült le mellém.Tovább sírtam.-Most megbántottalak?
-Mit gondolsz?-néztem rá dühösen.Tekintete kifejezéstelen volt.
-Tudnod kell az igazat.
-Te csak hazudsz nekem!
-Így gondolod?-hajolt közelebb.
-Így,igen!
Kezét az arcomra simította miközben  közelebb ült hozzám.
-Én csak próbállak megvédeni.-suttogta,szemeivel pedig az arcomat fürkészte.
-Miért tennéd?-húzódtam el.
-Mit törődsz te ezzel?
-Liam nem mondta véletlenül meddig kell téged elviselnem?
-Amíg meg nem jelenik Zaynnel.
-Remek.-ráztam a fejem és ismét megtöröltem a szememet.
-Fejezd be a sírást!
-Ha végre befognád,talán sikerülne!-csattantam fel dühösen.
-Igen is!-fordult a TV felé,majd percekig csak azt bámulta.Örültem,hogy végre csendben maradt.Nem volt több erőm ahhoz,hogy tovább hallgassam a hülyeségeit.Miért nem tudta Liam inkább Lout vagy Niallt ideküldeni?Aztán ki tudja...meglehet önként vállalkozott,hogy idejöjjön.
-Miért pont te?-kérdeztem halkan.
-Hmm?-fordult felém.Tekintete érdekesnek találta a képernyőn felfedezett műsort,így nehéz tudott elszakadni tőle.
-Miért pont te vagy most itt?
-Örömmel vállalkoztam egy ilyen szépség őrzésére.-közeledett.
-Fejezd már be!
Felnevetett.
-Annyira ártatlan vagy!-elmélkedett halkan.Tekintetét le nem vette az arcomról.-Fogalmad sincs róla mennyire.
-Talán nem is annyira amennyire gondolod.
-Nem hiszem,hogy olyan szörnyű dolgokba keveredtél volna.-mosolygott.
-Ja.-hajtottam le a fejem.
-És a szüleid mit szólnak Zaynhez?
Felnyögtem a szó hallatán,s szemeim ismét megteltek könnyel.
-Héj mi a baj?-tette kezét a vállamra,drasztikus zokogásom láttán.-Alice!-rázott meg.Nem bírtam megszólalni.Egyszerűen nem.-Megijesztesz!
Felpattantam és felrohantam a fürdőszobába,az ajtót pedig bezártam magam mögött.
-Nyisd ki most azonnal!-kopogott vadul.-Hallod!
-Menj már el!!!!!!-nekidőltem a falnak,hogy valami támaszt biztosítsak magamnak,de azonnal végigcsúsztam rajta és a földön végeztem.
-Azt mondtam nyisd ki azt a rohadt ajtót!!

Chapter forty-eight

Sziasztok!!:))
Megjöttem az új résszel!
Na milyen volt a Karácsonyotok?Hogy telt?Valakinek 1D-s élmények esetleg??:D
Jó olvasást!
Kommenteket ne feledjétek!:)







Amint megfordultam,Zaynnel és Chrissel találtam szemben magam.
-Elpakolok pár dolgot és mehetünk rendben?
-Elmész?-kérdezte Chris lebiggyesztett ajkakkal.
-Igen.-mondtam halkan.-Zaynnél alszom ha nem gond.
-Nem dehogy!-hajtotta le a fejét,majd beslattyogott a konyhába.
-Beszélned ké...
-Mindjárt jövök!-szakítottam azonnal félbe,mire elmosolyodott.
-Oké.
Felrohantam,előkotortam egy táskát a  szekrényből,majd pár dolgot gyorsan belepakoltam.
Lekaptam a fogasról a kardigánomat és rohantam lefelé a lépcsőn ,hogy minél hamarabb elhagyhassam a házat Vele.
-Készen vagyok!-álltam elé.
-Akkor....-fogta meg a kezem.
-Szia Chris!
-Sziasztok!-miután Zayn is kezet fogott vele,kisétáltunk a kocsihoz,ahol sisakot húzott a fejére.
-Nem akarok a holnapi újságcikkeken virítani.
-Értem.Na milyen volt a próba?
-Nagyon jó!Csak hiányoztál!-mondta miközben beindította motort és kezével megragadta a tarkómat,majd egészen közel húzott magához.
-Nem bírod ki még egy kicsit?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem valószínű.-ingatta a fejét egy féloldalas mosollyal az arcán.-El nem tudod képzelni mennyit gondoltam rád.
-Dehogynem!
-Te is sokat gondoltál rám?
-Mit gondolsz?
-Nem tudom.Remélem igen.
-Eltaláltad!
Elmosolyodott,majd megcsókolt.
-Akkor jó.-suttogta miután elhúzódott tőlem,majd elindultunk hazafelé.-Csikis vagy?-kérdezte hirtelen.
-Tudod,hogy igen!De miért kérdezed?
-Hát csak úgy.
-Na persze!Látom azt a sunyi vigyort a képeden!
-Milyen vigyort?-fordult felém nevetve.
-Ismerlek Zayn Malik!
-Dehogy ismersz!-mondta szórakozottan miközben betért a parkolóba.-Mikor dolgozol legközelebb?
-Uh...Ez agy nagyon jó kérdés!-nevettem.
-Akkor holnap szabad vagy?
-Elméletileg igen.
-Tökéletes!-mondta elégedetten,majd leállította a motort.-Gyere!
Megragadtam a táskámat és kiszálltam az autóból.Zaynt figyeltem a sötétben ahogy a kulcsokkal játszadozik.
-Nem találod?-kérdeztem szórakozottan.
-Jaj dehogynem!-morogta miközben benyomta a kulcsot a helyére az autó pedig egy csuklómozdulattal bezárult.-Mehetünk!-megkerülte a kocsit és megfogta a kezem.-Vigyázz,nehogy eless!
-Rendben!-mondtam halkan.Óvatosan követtem őt a járdán mígnem az ajtóhoz értünk és ismét a kulcsot kezdte keresni.Kuncogni kezdtem.
-Nem vicces!-mérgelődött.
-Ó dehogynem!
-Na!Megvan!-örvendezett,majd ismét szabaddá tette az utat.
-Fáradt vagy?-kérdezte miközben felkapcsolta a villanyt.
-Nem annyira.
-Éhes?
-Nem.
-Nem kérsz semmit?
-Nem köszönöm.Veled akarok lenni!
Elmosolyodott,majd elindult felém.Kezével körülölelte derekamat,ajkával pedig nyakamra tapadt.Halk sóhaj tört ki belőlem miközben próbáltam nem összeesni karjai közt.Éreztem ahogy elmosolyodik.Hirtelen megcsörrent a mobilja.Mérges arccal húzódott  tőlem,majd miután a képernyőre pillantott,besétált a konyhába.Egyszerűen nem bírok kiigazodni rajta.Mit titkol már megint?Azt hittem mostanra rendbe jöttek a dolgok.Megint tévednék?Újra kezdődik?
-Nem volt elég a múltkor?!-hallottam a kiabálást.-Szállj le rólam és felejts el,különben rossz vége lesz!-hosszú szünet.-Engem ez marhára nem érdekel!-minden elhalkult.Pár percig vártam,hátha valami csörömpölés,vagy ilyesmit mutat reakcióként,de semmi.Ekkor újra megszólalt a telefon.Ezúttal csak halk morajlást hallottam Zayn mély,dörmögő hangjából.Percekig álltam a kanapé mellett megdermedve.Vajon kivel és mit beszél?De nem kérdezhetem meg csak úgy.Nem igaz?
Hangos léptek visszhangzottak körül a szobában.
-Ki volt az?-kérdeztem halkan kerülve a tekintetét.Nagyon remélem,hogy nem mérges.
-Senki!-dobta oda válaszként,majd ledobta magát a kanapéra.Hát persze,hogy mérges.
-Én akkor azt hiszem....lezuhanyzom,ha nem....
-Gyere ide!-hangja kemény volt.Nem tudtam mit gondoljak.Lassú léptekkel közeledtem felé.
-Baj van?-kérdeztem halkan.
-Csak ülj le ide.-mutatott a térdére.Fura viselkedése miatt kicsit elbizonytalanodtam vajon engedelmeskednem kéne-e neki.Szemei sötétebbek voltak a megszokottnál....és mérgesebbek.-Ülj le!-utasított keményebben.Óvatosan nehezedtem rá térdére miközben kezét körbefonta a derekam körül.Szótlan volt.Túlságosan szótlan.-El...
-Tessék?-kérdeztem miután nem fejezte be.
-Semmi!- rázta a fejét,majd fújtatni kezdett.Mellkasa gyors egyenletességgel járt fel s le.Kezei remegtek,mellyel már alig bírt tartani.
Megrémültem.
-Zayn!-szólítottam meg.Lecsúsztam lábáról,mire felmordult.Letérdeltem elé, tenyerembe vettem az arcát és próbáltam a szemibe nézni.-Hallod!-elkapta a tekintetét.-Zayn!-mondtam újra.
-Az a  ribanc.-dörmögte az orra alatt.
-Kicsoda Zayn?-egyik kezemmel elkaptam az övét és erősen szorítani kezdtem.
-Nem igaz!-ordított fel.
-Itt vagyok!-simultam hozzá testéhez.-Érzel?-kérdeztem kétségbeesetten,majd kezét,melyet szorítottam,végigvezettem a derekamon egészen fel a melltartómig.-Érzed Zayn?-megpusziltam erekkel ékesült  nyakát.-Veled vagyok!-remegése nem enyhült.Megmarkolta csípőmet és még jobban testéhez szorított.Felnyögtem a hirtelen fájdalomra mely belém nyilallt.
-Kellesz....érted?Szükségem van....RÁD!-nyögte  keservesen.
-Szeretlek!
Légzése kezdett egyre egyenletesebbé válni.Többé már nem remegett.Teste elernyedt kezeim közt,szorítása enyhült ahogy fejét a vállamra fektette.Fogalmam sem volt mitévő legyek.
-Zayn!-suttogtam.
-Hm....-dörmögött.
-Minden rendben?
-Megint...-lehelte.
-Mi megint?
-Megnyugtattál.-ujjai ismét a derekamba mélyedtek.Valami fellobbant bennem ahogy tenyere egyre lejjebb siklottak egészen a fenekemre.Lágyan simogatni kezdett.-Hogy a francba csinálod?Mit teszel velem?Mondd mit?!
-Én...én...nem tudom.-mondtam végül.Egyszerűen küszködtem a szavakkal.Az agyam képtelen volt koncentrálni ilyesfajta érzelem mellett.
-Nem?-hangja kéjesen szólt hozzám ahogy megragadta a combomat és minden nehézség nélkül az ölébe ültetett lovaglóülésbe.
-Kivel beszéltél Zayn?-ezt nem hagyom annyiban.
-Nem fontos.Jelentéktelen!-sóhajtotta,majd harapdálni kezdte a nyakamat,mire felsikítottam.Jóízűen kuncogott alattam.
-Tudni szeretném.
-Mondtam már,hogy nem fontos!-mordult fel.Most mért viselkedik így?
-Nem mondod el?
-Befejeznéd?-nézett a szemeimbe.Tekintete figyelmeztető volt.Mintha fegyelmezni akarna.Megijedtem ettől a viselkedéstől.Hirtelen letett maga mellé a kanapéra,majd felállt.
-Hová mész?
Nem válaszolt,egyenesen a villanykapcsoló felé vette az irányt,majd mikor odaért,a szemembe nézett.
-Most játszani fogunk.

chapter forty-six

Békés,meghitt,szeretettel teljes,boldog Karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasómnak!
Nagyon szeretlek titeket!Köszönöm,hogy velem vagytok és olvassátok a történetemet!Köszönöm,hogy mellettem álltok!:-)  Ez a nap nagyon különleges!Töltsétek a családotokkal!
Remélem tetszeni fognak a részek!Kommenteket ne felejtsetek el írni!:-) 
Sziasztok!:-) 












-Elnézést néni!Legyen szíves....be....kötné a....cipőmet?-lihegett szegény a sok futkorászástól.
-Jaj!Persze!-az ölembe ültettem a kisfiút,majd körülöleltem és óvatosan bekötöttem a cipőjét.
-Ed!-hallottam a kétségbeesett anyuka kiabálását.-Jaj kérlek ne haragudj!-nézett rám bocsánatkérő szemekkel,majd vissza a megszeppent kisfiúra.-Nem megmondtam már,hogy nem állunk szóba idegenekkel?
-Na haragudj anya!-nyújtotta felé a kezét.-Csak kikötődött a cipőm!-mutatott mosolyogva a lábára.-De már jó,mert ez a kedves néni bekötötte nekem.-emelte rám kicsi mutatóujját.-Köszönöm néni!
-Nagyon szívesen.-nevettem el magam,majd visszacsúsztattam őt a földre.Az anyuka nagyon fiatalnak tűnt.Pár évvel lehetett idősebb nálam.-Alice vagyok!-nyújtottam neki a kezemet.
-Én Ed!-rázta meg a karomat.-Négyéves.A néni hány éves?
-Tizennyolc.
-Anyaaaa!Anyaaaa!-kiáltott fel mikor meglátta a hintákat.-Hintázhatok?
-Persze,de csak óvatosan rendben?
-Rendben!-mosolyodott el,majd odarohant a hintákhoz.
-Ne haragudj!-nevetett önfeledten miközben leült mellém.
-Semmi baj.Nagyon aranyos.
-Már egy hete azzal nyaggat,hogy hozzam ki őt parkba és most túlságosan lelkes.
-Igazi kisangyal.    
-Amy vagyok!
-Alice!
Néma csend következett.Amy elmerülve figyelte ahogy kisfia teli örömmel hintázik én pedig a menthetetlen helyzetemen gondolkoztam.Mi a fenét csináljak most?!
Fogalmam sincs...
-Valami baj van?-szakította félbe gondolataimat.
-Öhm.....Nem...vagyis talán....de...mindegy!-nevettem.Annyira szerencsétlennek éreztem magam.
-Akarsz beszélni róla?
-Inkább nem,ha nem baj.-alig ismerem őt!Különben sem olyan mindennapi helyzet,hogy összevesztem anyukámmal és eljöttem otthonról hogy fellázadjak.Ez amúgy sem az én stílusom.
-Semmi baj.Csak olyan letörtnek tűnsz.
-Ez...bonyolult.-nevettem.Életem első gátlástalan beszélgetése egy ismeretlen emberrel.Még soha nem voltam ilyen közvetlen egy az utcán velem szembe jövő emberrel sem. És persze velem sem viselkedett így senki.
-Ha esetleg meggondolnád magad...-tette kezét a vállamra.
-Köszönöm.-mondtam,majd Ed felé fordultam aki hatalmas vigyorral az arcán kergetett egy kósza falevelet amit elfújt előle a szél.Végül sikerült elcsípnie.
-Nézd Anya!!-futott oda hozzá.
-Nagyon szép.-mosolyodott el,majd egy puszit nyomott a homlokára.-Nem fázol?
-Neeeeem!-közben pedig már rohant is visszafelé. Hirtelen vad telefoncsörgés ütötte meg a fülemet,ami minden bizonnyal nem az enyém volt.
-Elnézést.-húzta elő a táskából a készüléket,majd felállt és arrébb sétált. Ismét elmerültem a kilátásban miközben Amy valami nagyon fontos dolgot vitatott a telefon túlsó vonalán lévő személlyel.Majd miután végzett,visszaült mellém.-Francba!-mérgelődött.
-Valami baj van?
-El kéne mennem.Sürgős eset miatt hívtak be a kórházba.De nem hagyhatom Edet egyedül.
-Én szívesen vigyázok rá.-vetettem fel azonnal.Szeretem a kisgyerekeket.
-Megtennéd?-kérdezte reménykedve.
-Nagyon szívesen.
-Kifizetem.
-Ugyan már!-megadtam neki a címem,hogy tudja hová kell érte jönnie.Mindenesetre elég bátor dolog volt tőle,hogy csak így rábízza egy mondhatni ismeretlenre.Valószínűleg látja rajtam,hogy nem vagyok egy bérgyilkos fajta.
-Még egyszer nagyon köszönöm.-hálálkodott.
-Szívesen.
-Tényleg!Megmentetted valakinek az életét.Ed!
-Tessék Anya!-lépdelt oda hozzánk.
-Alice fog vigyázni rád egy pár óráig.Anyának be kell mennie a kórházba.
-És Apa?-kérdezte szomorú arccal.
-Apa...tudod hogy apa...nincs itt.
-Hol van?-arca egyre inkább kezdett sírásra állni.Ahogy Amynek is.
-Ő most...elutazott.Hosszú időre.
-Hová?
-Egy gyönyörű szép helyre.Ahol teljes biztonságban van.
-Biztonságban?-hatalmas barna szemeiből hirtelen kibukott egy könnycsepp.
-Bizony!-sóhajtotta miközben magához ölelte őt.Kezdem sejteni mit próbál elmagyarázni Ednek.-Mennem kell kicsim.Nemsokára érted megyek rendben?
-Rendben.
-Szia!-miután agyon puszilgatta az arcát egy intés kíséretében elrohant.
-Szeretnél még játszani?-hajoltam le hozzá.
-Nem.
-Akkor mit szeretnél?
-Nem tudom!-rázta a pici fejét,majd rám nézett.-Menjünk fagyizni!-csapta össze a kezeit.
-Fagyizni ilyen hideggel?Biztos vagy te ebben?Még megbetegszel.
-Hát akkor...nézzünk mesét!!!-ujjongott.
-Jól van!Gyere!-nyújtottam neki a kezemet.
Csendesen sétáltunk az utcán hazafelé mígnem megszólalt.
-Van kedvenc meséd?
-Hát....nem igazán.Neked?
-Tom és Jerry.-mondta miközben ugrott egyet.
-Utána nézünk. Talán van meg is van DVD-n.A bátyám is imádja.
-Tényleg?-csillantak fel a szemei.
-Tényleg!
-Hurrá!!!-boxolt egyet a levegőbe,mire én felnevettem.Annyira aranyos volt.-Messze van még?
-Nem,nincs.A séta nagyon egészséges.
-Igen tudom!Anya is mindig mondja.
-Itt laktok Londonban ugye?
-Igen.Majd egyszer megmutatom a szobámat jó?-kérdezte lelkesen.
-Jó.-nevettem.Annyira...önfeledten....boldog volt.Jó volt ilyen gyermeket látni.
Az út további része csendben telt.Nyugodtan sétáltunk a járdán miközben Ed halkan dúdolt egy gyerekdalt.Vagyis azt hiszem az volt.
-Szereted a zenét?-kérdeztem.
-Nagyon!Annyira szeretnék megtanulni gitározni!
-Komolyan?Én tudok.
-Komolyan???!!!!-fordult velem szembe.
-Komolyan.
-Megtanítasz??!!!Megtanítasz??!!Megtanííííííííííííííííííííííííítasz??!!-ugrált.
-Héj héj!Nyugodj meg!-állítottam le.Hihetetlen,hogy egy négyéves kisgyerek ennyire komolyan gondoljon valamit.
-Én csak nagyon szeretnék megtanulni!-hajtotta le a fejét.
-Ennek semmi akadálya.De nem gondolod,hogy még egy kicsit nőnöd kéne hozzá?-nevettem.-Nézd milyen apró kis ujjaid vannak!
-Jééé...lehet!-nézett rám olyan "tudós" fejjel.-Akkor majd megnövök még egy icipicit,aztán...aztán megtanítasz?
-Hogyne!-mosolyogtam rá.-Itt is vagyunk!-álltam meg az ismerős ház előtt.
-Itt fogunk mesézni?-mutatott a bejárati ajtóra.
-Itt bizony!-mondtam,majd egy könnyed mozdulattal felkaptam őt a földről.
-Héhéhéhééééj!-sikított fel lelkesen.-Mindenki kész?!
-Igenis kapitány!
-Hangosabban!
-Igenis kapitány!!!!-kiabáltam kikelve magamból.
-Akkor indulás!-mutatott rövid ujjával a befelé vezető irányba.
-Azonnal!-mondtam,majd elindultam befelé.Az ajtó szerencsére nyitva volt így nem kellett a zsebemben turkálnom a kulcsokért.
-Alice te vagy......-elakadt a szava mikor meglátta a kezemben Edet.-az?
-Szija!-integetett neki rögtön miközben majd' kiugrott a karjaimból.
-Ohm...szia!-mosolyodott el.-ő meg ki?-fordult felém a törölgető rongyot pedig a vállára vetette.
-ő Ed!Az anyukája rám bízta pár órára.
-Chris vagyok!-nyújtotta neki  kezét.
-Ed!-ragadta meg erősen,majd megrázta.-Van Tom és Jerryd?
Felnevetett.
-Azt hiszem fent a szobámban a DVD-im között.
-Hurrááááá!Lehozod nekem?Szeretném megnézni.
-Hogyne!-mosolygott még mindig,ezután elindult felfelé a lépcsőn.
-Szomjas vagyok!-nézett rám.
-Gyere!-tettem le őt,majd megfogtam a kezét és behúztam a konyhába ahol már javában készült az ebéd.







Chapter forty-seven






-Húúúúú!!-mutatott a gőzölgő fazékra.-Mekkora felhő!!!!
-Az gőz!-nevettem.-Parancsolj!-nyújtottam neki a poharat.
-Köszönöm!-megragadta mindkét kezével,majd fenékig kiürítette.
-Kérsz még?
-Nem!-rázta a fejét.
-Akkor mehetünk?
-Irány mesét nézni!!-ugrott fel és elindult a nappali felé.Annyira aranyos volt.
-Na megtaláltad?-kérdeztem Christ aki éppen akkor jött lefelé a lépcsőn.
-Meg bizony.-mosolyodott el miközben nekem adta a DVD-t.Miután beállítottam Ednek a mesét és a megfelelő hangerőre tekertem,Chris kihurcolt a konyhába.-Mégis hol a francba szedted össze ezt kisgyereket?!-kérdezte félig nevetve.
-A parkban volt az anyukájával akinek sürgősen be kellett mennie a kórházba.Én pedig segítőkész voltam!
-Ez kedves volt tőled!
-Ja...-mondtam kissé kedvetlenül.Valahogy még mindig nem tudtam elfelejteni azt,ami mindez előtt történt.Rettenetesen bántott.Nem is tudom hogy voltam képes megfeledkezni mindenről.
-Néééééééééni!!!-hallottam a hangot.
-Most megyek.-mondtam,majd odarohantam Edhez.-Figyelj csak!Egyezzünk meg!Ne szólíts néninek rendben?Nem vagyok olyan öreg!Hívj Alicenek oké?
-Igenis kapitány!-tisztelgett,majd arrébb csúszott.
-Mit szeretnél?
-Nem jössz mesét nézni velem?
-Dehogynem!-mosolyodtam el,majd leültem mellé.És amint elhelyezkedtem,a telefonom csörögni kezdett.-Egy pillanat! oké?
-Oké!!
Felálltam és kirohantam a szobából.
-Tessék!-vettem fel gyorsan mielőtt letette volna.
-Szia Szerelmem!-szívem hevesen dobogni kezdett.
-Szia Zayn!
-Mi újság?Hogy vagy?
-Semmi!Jól....
-Minden rendben?Beszéltél a bátyáddal?
-Nem igazán sikerült megbeszélnünk a dolgokat.De mindegy is....Veled mi van?
-Éppen szünetet tartunk és gondoltam felhívlak.Nagyon hiányzol.-hallottam a hangján,hogy gyötrődik.
-Te is nekem!
-Éjjel nálam alszol?-hangja szinte esedezett,hogy mondjak igent.-Kérlek!Egész nap nem látlak.-mondta szomorúan.
-Rendben!-sóhajtottam.Jobban várom mint bármi mást ebben a pillanatban.Csak vele szeretnék lenni.
-Akkor miután végeztem beugrok érted.
-Az kb. mikor?
-Estefelé.Sietek.
-Nem kell rohanni!Vigyázz magadra!
-Oké,oké!Akkor majd találkozunk!Szeretlek!
-Én is!Szia!
-Alice!!!!
-Jövök már!



Felszabadultam néztem Edet aki megállás nélkül csak nevetett a már ötödszörre megnézett jeleneten.Igencsak élvezi a mesenézést Chrissel együtt aki vele együtt nevetett.
-Nem unod még?
-Nem!-mondta,majd tovább nevetett.-Visszatekered?
-Persze!-mosolyodtam el.-Nem vagy éhes?
-Egy picit!-tette mutatóujját az álla alá.-Kérhetek enni?
-Mit kérsz?
-Mondjuk......hmm....szalámis kiflit!
-Azonnal hozom!-mondtam,majd miután ismét visszaállítottam a mesét,kirohantam a konyhába és nekikezdtem a kajakészítésnek.Elég régen ebédeltünk.Nem csodálom,hogy már éhes.Amint elővettem a vajat a hűtőből,azonnal kiabálást hallottam.Hirtelen ijedségemben még a dobozt is leejtettem a földre.
-Jött egy bááááááácsi!!!!
-Bácsi?-dünnyögtem az orrom alatt,majd kitrappoltam a konyhából.Zayn megrökönyödött arcával találtam szemben magam miközben Edet méregette, aki csillogó szemekkel figyelte az arcomat.-Zayn!-sóhajtottam és többre nem is tellett.Te jó ég!Már ennyi az idő?!
-Sziasztok!-mosolyodott el.
-Ed vagyok!-olyan aranyos ahogy mindenkinek bemutatkozik.
-Zayn!-rázott vele is kezet.
-Hozod a kiflit?-nézett rám.
-Azonnal!-mondtam,majd visszasétáltam a konyhába,ahova Zayn hűségesen követett.Még a pulthoz sem értem oda teljesen,de már megragadta a csípőmet és maga felé fordított.Ajkaival lassan közeledett felém.Mikor észrevette ,hogy remegek,elmosolyodott.
-Ki ez a gyerek?
-Én az...a....parkban voltam és...elengednél,hogy el tudjam mondani?-kérdeztem,mire nevetni kezdett.
-Oh persze!Khm.-eltávolodott.
-Szóval!Elmentem a parkba és ott találkoztam össze vele és az anyukájával akinek sürgősen be kellett mennie a kórházba így elvállaltam,hogy vigyázok rá.
-Ez nagyon kedves volt tőled!-mosolygott.Szemei fáradtnak tűntek.Remélem nem szomorú.
-Minden rendben?
-Persze!Miért?
-Csak mert olyan szomorúnak tűnsz!
-Csak fáradt vagyok
-Akkor jó!Vagyis nem jó!Még meg kell várnom míg érte jönnek.Ugye nem baj?
-Dehogyis!-mondta,majd magához szorított és megcsókolt.Borostája kellemesen szúrta az arcomat.
-Aliceeeeee!-hallottam ismét a nevemet,mire elhúzódtam Zayntől.
-Majd éjjel bepótoljuk.-suttogta piszkos mosollyal az arcán.Szívem csak gyorsabban dobogott kijelentésén.
-Megyek már!
Hamar összedobtam a kiflit és már rohantam is Edhez.
-Parancsolj!Jó étvágyat!
-Köszönöm!-mondta,majd nekiült.Közelebb húztam neki a asztalt.Még bele sem harapott a kiflijébe,már kopogtak az ajtón.
Felpattantam és meneteltem az ajtó felé.Amint kinyitottam a várt személyt láttam magam előtt.
-Szia!-köszöntöttem,majd arrébb álltam,hogy bejöhessen.
-Szia!Minden rendben volt?
-Persze.Éppen mesét nézünk.Vagyis .... egész délután azt csináltuk.
-Tom és Jerry?-nevetett kétségbeesetten.
-Honnan tudtad?
-Imádja.
-Anyaaaaaaaa!-hallottam a lelkes kiabálást,majd a lépteket.
-Szia Kicsim!-kapta fel a földről és szorosan magához ölelte.
-Hiányoztál!
-Te is nekem!Most már megyünk haza rendben?
-Oké!-mosolygott rá miután letett őt a földre.
-Köszönöm szépen tényleg!-hálálkodott miközben a pénztárcáját kereste a táskájában.
-Hagyd csak!-tettem kezemet az övére.-Igazi élmény volt rá vigyázni tényleg!Ha máskor is szükséged lenne bébiszitterre,nyugodtan hívj fel.
-Tényleg?
-Tényleg.Csak egyeztetnünk kell mikor,ugyanis én dolgozom.-gyorsan lediktáltam neki a számom.
-Köszönöm!-mondta,majd megragadta Ed kezét.
-Szia Alice!-integetett.
-Szia!-kihúzta kezét Amy szorításából és megölelt.
-Köszönöm a mesét meg a fincsi ennivalót.-mosolygott rám azokkal a hatalmas barna szemeivel.
-Nagyon szívesen.
-Majd még jövök jó?
-Rendben!Jó légy!
-Igenis kapitány!-tisztelgett,mire Amy felnevetett és Zayn dörmögő nevetését is hallottam a hátam mögül.Még talán Chris is itt volt valahol.
-Sziasztok!-köszöntem,majd becsuktam a bejárati ajtót.

Chapter forty-five

Sziasztok!:))
Ne haragudjatok,hogy ilyen későn,de megjöttem az új résszel.
Hogy telt a hetetek?Az enyém végre kicsit nyugisan.Bár vizsgáim voltak,de nyugisan!:))
Remélem fog tetszeni az új rész!:)
Mivel jövő héten karácsony,úgy döntöttem,hogy kedden (dec.24) felrakok két részt ajándékképpen!Gondolom Szent estén nem a blogot fogjátok olvasni,de én felteszem és aki nagyon kíváncsi akár el is olvashatja!:D
Mit szóltok hozzá?Szeretnétek?Vélemnyeket várok!:))
És persze kommenteket.Jó olvasást!:D










Egy fintor kíséretében beballagtam a házba.Szerencsére Christ nem találtam itthon.Fogalmam sincs hol lehet és nem is érdekel.Inkább örültem annak,hogy egyedül lehetek.Nem bírnék ránézni sem.Nem tudom...valahogy átjár a gyűlölet ha rá gondolok!Miatta.....miatta halt meg Anya.Nem kéne erre gondolnom!Csak harag lesz a lelkembe amit nem akarok.Nagyot sóhajtottam,majd az ígéretemet betartva ledőltem kicsit a kanapéra.Összekuporodtam az arcomat pedig a párnába fúrtam és próbáltam pihenni.


Zayn szsz.:
Őrült sebességgel száguldottam a főúton miközben azon aggódtam,hogy időben odaérjek a megbeszélt helyre.Hála Alicenek kezdek egyre lelkiismeretesebb lenni a "munkámat" illetően.Ha ezt lehet annak nevezni.Általában az emberek a munkát nem igazán szokták élvezni.Én ennek ellentéte vagyok.Imádok zenélni.Ennél jobb dolog a világon nincs is.
Egyszer csak csörögni kezdett a mobilom a zsebemben.Gyorsan előkaptam,majd végighúztam az ujjamat a képernyőn.
-Tessék Liam!
-Hol vagy?
-Már úton odafelé.
-Tényleg?-kérdezte megdöbbenve.
-Igen!Mindjárt ott vagyok.
-Rendben.Szia
-Szia.
Visszacsúsztattam a mobilt a helyére és ismét az útra koncentráltam.Őszintén szólva már alig vártam,hogy ott lehessek a többiekkel.A mostani alkalom valahogy más volt.Másnak tűnt.Sokkal lelkesebb voltam.Ilyen érzést utoljára a legelején éreztem amikor összeraktak minket és sorra jöttek a nagyobbnál nagyobb felkérések,lemezszerződés.....Akkor még minden olyan más volt.Sokkal jobb.Sajnálom ,hogy ezt kell mondanom ,de így érzem.És szerintem a többiek is így vannak vele.Vagy.....nem is tudom mit kéne gondolnom ezzel kapcsolatban.Talán elég volt már...
Hirtelen feleszméltem a piros lámpafényre ami majd kiégette a szememet.Hamar a fékre tapostam,majd egy hatalmasat lélegeztem a fiatal anyuka és egy babakocsi láttán.Azonnal kiugrottam az autóból.
-Te jó ég!Jól van?-ragadtam meg a kezét,majd a babakocsiban fekvő békésen alvó babára pillantottam.Kifújtam a levegőt.
-J...jól.-dadogta.Csodálom,hogy nem esett rögtön nekem.Ilyenkor általában az szokott történni."Nem tudnál vigyázni te vadbarom!?"-A kicsi!-eszmélt fel,majd lehajolt a kis tüneményhez aki a történtek ellenére  még mindig békésen aludt.-Csak nagyon megijedtem.
-Ne haragudjon!Tényleg...én.....
-Nem kell magyarázkodnia.-mondta miközben a baba puha arcát tapogatta.
-Nincs baja ugye?
-Nincs!-fújta ki a levegőt  ő is.Én is szeretnék egyszer egy ilyen gyönyörűséget majd.És persze addigra gyökerestül megváltozni.
-Akkor ha nem gond....
-Menjen csak!
-Ne haragudjon,de szorít az idő.Így is késésben vagyok.
-Igen.Gondoltam.-mosolyodott el.
Egyszer csak dudaszók sűrű hangjai töltötték be az utca csendjét.Bocsánatkérően néztem az anyukára,majd visszapattantam a kocsiba és hajtottam tovább.


Alice szsz.:
Edények zajára lettem figyelmes miközben letápászkodtam a kanapéról.A szívem hevesen dobogni kezdett.Kétlem,hogy Zayn ért volna vissza.Az ajtót különben is bezártam,szóval csak egyvalaki lehet itt.
-Felkeltél?-hallottam a nem kívánatos hangot a hátam mögül.
-Úgy tűnik!-mondtam miközben felálltam a helyemről.
-Várj!-ragadta meg  a kezemet.-Beszéljük meg!
-Most nincs ehhez erőm.-suttogtam rekedt hangon.
-Olyan rossz volt,hogy nem aludtál itthon.-rázta a fejét szomorúan.
-Olyan nagyot csalódtam...-mondtam halkan.
-Kérlek!Hallgass meg!
-Nem akarom hallani még egyszer!-kövér könnycseppek folytak végig az arcomon.
-Jaj Alice!Ne sírj kérlek!-húzott magához közel,de azonnal ellöktem magam tőle.Keservesen nézett szemembe,aminek hatására eszembe jutott az amit Zayn mondott.Feltört bennem a bűntudat.
-Csak.....hagyj egy picit rendben?Utána megbeszéljük,de most...nincs erőm ehhez.
-Rendben.-suttogta.
-Köszönöm.-mondtam,majd felballagtam a szobámba és az elhanyagolt teendőket végrehajtottam,ezután leültem kicsit a gép elé.Rengeteg e-mailem érkezett azóta mióta utoljára néztem.De a legtöbb szokás szerint ezek   hirdetések,vagy hogy:"Gratulálunk!Szerencsés nyertese vagy....."
Ezeket általában azonnal ki is törlöm.Nem vagyok kiváncsi rájuk.
Miután a leveleim többsége már nem mutatott olvasatlant,megnyitottam a facebook oldalamat is ahol fele annyi dolog várt,mint az e-maileknél.
Épp az értesítéseknél görgettem lefelé mikor a telefonom zenélni kezdett az ágyamon.Felpattantam a székből,meg se néztem ki az,azonnal felvettem.
-Tessék!
-Alice!-ezt a hangot ezer közül is felismerném.
-Szia Zayn!Mi újság?
-Semmi,csak azért hívlak,hogy elmondjam valószínűleg el fog húzódni a próba,így lehet csak este tudunk találkozni.
-Semmi baj!Én itthon leszek.
-Akkor miután végeztem azonnal megyek.
-Rendben!
-A Bátyád?
-Lent van.-az a hirtelen lelekesedés rögtön eltűnt a hangomból.
-Beszéltél vele?
-Még nem.
-Akkor.....
-Tudom!-vágtam közbe azonnal.
-Jól van.Szia Pöttöm!
-Szia!
Szomorú voltam,hogy estélig nem láthatom őt.Már most hiányzik.Az érintése...a csókja....Megráztam a fejem.Ez nem segít.
Ráadásul a Chrissel való veszekedésem is annyira bánt.Lehet,hogy tényleg beszélnem kéne vele.Mégiscsak az egyetlen bátyám.
Lerohantam a lépcsőn egészen a konyháig.Chris nagy szemekkel mért végig miközben a gázon lévő fazék mellett gubbasztott.
-Baj van?-kérdezte azonnal.Tipikus Zayn.
-Nem,nincs.Te főzöl?
-Aha.
Felnevettem.
-Mi az?-förmedt rám sértődötten.
-Hihetetlen.
-Gondoltam megleplek.Úgyis mindig te csinálod és gondoltam most átveszem.
-Nem kéne dolgoznod?
-Szabadnapot kaptam az elismert munkámért,amit szerettem volna megmutatni.
-Lássuk.
-Előbb inkább a másik dologról kellene beszélnünk.
-Ó....rendben.Hallgatlak.-éreztem ahogy az arcom komollyá válik.Lekapcsolta a gázt és a kanapéhoz vezetett.
-Alice!Tudom mit gondolsz most.Hogy van egy bátyád,aki maga az ördög.Nem az én hibámból történt az ami történt. Anya akarta így.
-Akkor is segíthettél volna rajta!De nem!Te hagytad meghalni!-kezdtem ideges lenni.
-Nem szegülhettem ellen az akaratának.
-Ez hülyeség.
-Látom nem érted mit próbálok elmagyarázni neked.
-Nem,nem igazán.!-törtem ki.
-Nyugodj meg.
-Úgy látom ez most nem fog menni.Ne haragudj,de túlságosan fáj.-mondtam majd felálltam és kirohantam az ajtón.Hallottam ahogy utánam kiabál,de nem érdekelt.Nem akartam senkivel sem beszélni.Kicsit lassítottam a tempón,hogy ne legyek olyan feltűnő a gyalogos emberek számára,ezután gyorsan kitaláltam az úti célomat:a park.Minden bizonnyal senki nem fog zavarni.Ott mindig is nyugodtan tudtam gondolkodni.
Az ég ismét borús volt.Szürke összefolyt felhők takarták el a napot ami ügyetlenül próbált kitörni az elszigetelt rabságból.Néhány kisgyerek futkározott a zöld füvön egymást kergetve.Gondolom fogócskáztak.Az anyukák pedig a padon ültek és beszélgettek.Közben a szemüket le nem vették az apróságokról.Fogtam magam és én is leültem nem messze tőlük.Annyira aranyosan játszottak.Teljes mértékben magukkal ragadtak,mígnem egy puha apró kéz simította végig a kézfejemet ezzel kizökkentve a gondolataimból.

Chapter forty-four

Helóóóóóó!!:D
Egy hét elteltével újra itt vagyok az új résszel!:))
Nekünk ma volt karácsonyi műsorunk.Nagyon jól sikerült.
Nektek hogy telt  a hét?
Remélem tetszeni fog az új rész!Jó olvasást!
KOMMENTEK!:D











Tényleg nem vártam sokáig Zaynre.Pár perc alatt végzett a zuhanyzással.Nem hittem volna,hogy ennyire gyors lesz.
-Jó éjt!-suttogta a fülembe miután lefeküdt mellém.
-Jó éjt Zayn!-elfordultam tőle,hogy még véletlenül se essek kísértésbe.
-Jó éjt puszit nem kapok?
-Dehogynem!-nevettem fel,majd visszafordultam hozzá és összekulcsoltam az ujjainkat.
-Miért fordultál el olyan hamar?
-Mivel már eléggé késő van és holnap korán kell kelnünk.Emlékszel?
-Ja,persze!-rázta a fejét, majd fölém hajolt és gyengéden csókolni kezdett.Kezével megragadta a csípőmet és erőteljesen magához szorított.Kezeimmel átöleltem testét és gyengéden hozzásimultam.-Jól állnak neked a ruháim!-mondta mosolyogva miután végigmért.
-Zayn illatúak.-mondtam nevetve.
-És az jó?
-Tökéletes!-suttogtam,mire leszállt rólam.
-Jó éjszakát Pöttöm!
-Jó éjt Zayn!
Elfordultam tőle és ahogy csak tudtam összekuporodtam a paplan alatt.
-Fázol?-ölelt magához.
-Nem!
-Akkor jó!-mondta,majd nyomott egy puszit a nyakamra.-Jó éjt!
-Már hányadszorra?!-nevettem.
-De most már tényleg.
-Szeretlek.
-Szeretlek.-Lehunytam a szememet,elhelyezkedtem és próbáltam pihenni.-Holnap amint végeztem,megyek hozzád!
-Zayn!!!
-Mi az?
-Aludj!
-Jól van na!-mondta morcosan,majd arcát a nyakamba fúrta.-Jó éjt!-motyogta.
-Nem hiszem el!-csattantam fel,mire jóízűen nevetni kezdett.-Ez aztán nagyon vicces!
-Ne is mondd!-mondta jókedvűen.
-Komolyan mondtam.
-Tudom.-sóhajtotta.
-Jó....
-Csendet!!-kiáltottam,majd fejemet  a párnába fúrtam.Megértette mit akarok.Többet nem szólt,nem mozgolódott.Csak még ennél is közelebb csúszott hozzám.Tenyerét végigsimította a combomon,majd hasamon megállt.Hideg futkosott a hátamon érintése alatt.Felsóhajtottam mire kuncogni kezdett.
-Ne haragudj!-suttogta,majd kiszabadított szorításából és az ágy másik felébe húzódott.Tisztában  voltam vele,hogyha továbbra is mellettem marad,soha nem fogunk elaludni.Ezért is nem panaszkodtam.Ismét elhelyezkedtem és lehunytam a szemem.


-Pöttöm!-rázta lágyan a vállamat.
-Hmm?
-Ideje felkelni!Mindjárt indulnunk kell.
-Kelek már!-dünnyögtem.
-Ígérd meg,hogy ha hazamész,lefekszel kicsit!
Elmosolyodtam.Megint aggódik.
-Rendben.-mondtam,majd kitámolyogtam a puha,meleg ágyból.-Te már el is készültél?
-Igen!-mosolygott.-Megyek csinálok reggelit!Addig te nyugodtan tedd rendbe magad!
-Jó!
Nyomott egy puszit az arcomra,utána kisuhant a szobából egészen a földszintig.Én pedig beballagtam a fürdőszobába,ahol próbáltam tűrhetővé varázsolni magam.A reggeli rutinomból a fogmosás kimaradt így vettem be egy rágót,viszont megmosakodtam,megfésülködtem és visszavettem a ruháimat.Rettenetesen hálás voltam Zaynék amiért itt maradhattam.Nem tudtam volna Chrissel egy légtérben lenni.Egyszer csak kopogás zajára lettem figyelmes.
-Alice!Jól vagy?!Minden rendben?
-Persze Zayn!Jövök már!-igazán udvarias volt,hogy nem nyitott rám.A bátyámtól ezt már megszoktam.És más fiú biztosan megkísérelte volna a dolgot.Egyébként nem szokásom bezárni az ajtót.Csak ha nagyon szükség van rá.Ugyanis nem bírom a bezártságot.
Visszaraktam a fésűt a helyére a többi közé,majd kinyitottam az ajtót és elindultam lefelé.Miközben elsuhantam a szobája előtt a kinti,még sötét tájat kémleltem.Nem igazán láttam semmi lényegeset.Csak néztem hosszú perceken át a fekete képet,melyet tökéletes szabályossággal körülvett a fehér ráma.
Félek a sötétben.Főleg egyedül.
-Kezdek aggódni!-kiabálta.
-Már ott is vagyok!-újra útnak indultam ezúttal lényeges sikerrel,ugyanis sikerült leérnem hozzá a konyhába.
-Na végre!-húzott magához.-Már azt hittem valami baj van.
-Minden rendben.
-Nagyon álmos vagy?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem.
-Biztos?
-Biztos!-mosolyogtam.-Mit készítettél?
-Rántottát.Megfelel?
-Tökéletes!
-Gyere!-összefonta az ujjainkat,majd húzott az asztal felé.Miután mindketten leültünk,nekikezdtünk a reggelinek.-Na milyen?
-Nagyon finom.
Zayn arca olyan kifejezéstelen volt.Annyira szeretném tudni mire gondol.
-Baj van?
-Nem,dehogy!-eszmélt fel miközben az utolsó falatot is lenyelte.-Siessünk!-kapta fel a tányért az asztalról amit aztán hanyagul a mosogatóba tett.-Ne haragudj,de idő van.
-Semmi baj!Mehetünk!-álltam fel.-Csak még elmosom ezeket.
-Hagyd csak!Majd én megcsinálom,ha hazajöttem.
-Biztos?
-Persze!Csak induljunk már!
 Zayn kezdett ideges lenni.Az idő telt,mi pedig még mindig itthon voltunk.
-Francba!
-Mi az?-kaptam fel a fejem a hirtelen felmordulás miatt.
-Nem találom a kocsikulcsot.
-Ott van felakasztva.-mutattam abba az irányba ahol a kulcs díszelgett.
-Imádlak!-sóhajtott,majd miután karjaiba vett,rohantunk az autóhoz.
-Még jó,hogy sötét van....-dünnyögtem miközben berakott az anyósülésre.
-Miért?
-Ugh!Semmi!-nyeltem egy nagyot,majd becsapta az autó ajtaját.Az út csendben telt.Zayn hajtott mint egy őrült.-Figyelj csak!-mondtam miközben az ülés alját markoltam a halálfélelem miatt.
-Tessék?-nézett rám,amitől csak még jobban berezeltem.
-Nem mehetnénk kicsit lassabban?
-Mindjárt ott vagyunk!-mondta,majd kicsit visszavett a tempóból.-De annyit nem ér az egész,hogy bajod essen....-suttogta,majd a sebességet visszavette a megengedettre.
-Köszönöm!-mosolyodtam el,majd nyomtam egy puszit borostás arcára.
-Itt is vagyunk!-parkolt le a ház előtt.
-Nagyon szépen köszönöm a fuvart és ne haragudj a zavarásért.
-Megint kezded?!-förmedt rám.
-Uhmm....nem!-nevettem.-Szia!-már szálltam volna ki az autóból mikor hirtelen megragadta a csuklómat és visszahúzott.
-Már búcsúcsókot sem kapok?
-Eszemben sincs búcsúzni!
-Akkor egy nem búcsúcsókot kapok?
Felnevettem.
-Szeretnél?
-Ne húzd az időt!És az idegeimet se!-nevetett.
-Hmm.....mi lenne,ha....-nem hagyta ,hogy befejezzem a mondatot.Megcsókolt.Hosszú ideig lágyan mozgatta az ajkait miközben tarkóját simogattam,majd hirtelen vad stílusra váltott.Ujjait mélyen belevájta a combomba,ezután egy könnyed mozdulattal ölébe húzott.-Nem azt mondtad,hogy sietsz?-lihegtem ajkai közé.
-Egy perc nem a világ.-mondta,majd közelebb húzott testéhez.Szemeit le nem vette rólam miközben tenyere végigsiklott a mellkasomon egészen a combomig.Nézte ahogy magatehetetlenné válok.Ahogy az arcomon megjelenik az az elégedettség.Ahogy már többször is hangoztatta,imádja látni ezt az énemet.
-Én....tényleg nem akarom,hogy miattam elkéss.
-Tudom!-mosolyodott el,majd lesütötte szemeit.
-Szeretlek!-simogattam meg az arcát.
-Én is téged Pöttöm!-mondta ,majd elengedett.-Szia!
-Szia!-miután leszálltam róla kimásztam az autóból.
-Alice!-szólt utánam.
-Tessék!-fordultam meg azonnal.
-Légy kedves a bátyádhoz!

Chapter forty-three

Helóóóóóóóóóbelóóó emberkék!!!!
Úgy látom kicsit megfogyatkoztunk,de nem baj....megjöttem az új résszel,remélem tetszeni fog mindenkinek.
Vélemnyeket kiváncian várom!!!!!
Jó olvasást!!!!:D










Nem tudom mennyi ideje nézhettük a csillagokat,de nem is érdekelt. Ha Zaynnel vagyok semmi nem érdekel.
-Nem fázol?-kérdezte aggódó tekintettel.-Visszaülhetünk az autóba.
-Nem,nem kell.
-Biztos?
-Biztos.
A motorháztetőn feküdtünk miközben alakzatokat próbáltunk kiolvasni a csillagokból.Eddig Zayn áll nyerésre.Ugyanis aki többet talál,az a győztes.Ez megint csak fantázia kérdése.
-Az ott egy  hajó!-hadonászott előttem.
-Hol?
-Ott!
-Hol?!-néztem az ujja irányába,de nem láttam semmi hajóhoz hasonlíthatót.
-Ott!
-Az pedig egy virág!
-Hol?
-Ott!
-Hol?
-Ott!
-Nagyon vicces!-hajolt fölém,miközben ujjaival csikizni kezdte az oldalamat.Felsikítottam.Ördögi mosoly játszott felszabadult arcán.-Annyira imádlak!-hajolt le az arcomhoz.
-Én is téged!-mosolyodtam el,majd megcsókoltam őt.-Tudod mit Zayn?-kérdeztem miután elhúzódott tőlem.-EZ sokkal többet ér,mint egy vacsora.
-Örülök,hogy boldog vagy!-vezette végig ujját az ajkamon,majd le egészen a combomig.-Menjünk.Elég késő van már.
-Nem akarok haza menni.-bújtam hozzá.Láttam ahogy lecsukja szemeit,majd egy puszit nyom a homlokomra.
-Alhatsz nálam is,ha szeretnél.
-Tényleg?
-Persze.
-Köszönöm!

Zayn szsz.:

-Menj nyugodtan tusolj le,én addig készítek valami kaját rendben?
-Rendben...-mondta zavartan.Nem tudtam miért áll előttem szótlanul.Aztán leesett.
-Adok törölközőt.-indultam el a szobám felé.Kivettem egyet a fiókból,majd az ajtóban álló lánynak adtam.-Izé... a fürdő itt van szemben.-mutattam a válla felett.
-Köszönöm!-mondta szégyellősen,majd besétált,én pedig lerohantam a lépcsőn  és a kezembe vetem a mobilomat,hogy rendelhessek egy pizzát.Remélem ki fogják hozni még ilyen későn is.
-Jó estét!Pizzát szeretnék rendelni!-mondtam azonnal amint felvette egy szimpatikus hangú nő.
-Jó estét!Hallgatom!
-Egy sonkás,sajtos,kukoricás pizzát szeretnék  a Cross Street 21-re.
-Nagyot,kicsit?
-Egy nagyot.
-Rendben!Fél óra és  megérkezik.
-Köszönöm!Viszlát!
-Viszlát!
Leraktam a telefont a pultra,ezután leültem a TV elé míg Alice megfürdött.
Éppen valami tehetségkutató ment az egyik csatornán,ami felkeltette az érdeklődésemet.Mókás nézni az embereket akik mindenféle szégyenérzet nélkül megalázzák magukat a színpadon.Mintha nem lenne nyilvánvaló,hogy nem tehetséges,de azért kiáll az emberiség elé égetni magát.
-Zayn!-hallottam a vékony hangot a lépcső felől.Rögtön megfordultam.Alice állt ott törölközőbe burkolva amit erősen tartott nehogy lecsússzon róla.-Kérhetnék valami...ruhát?
-Jövök!-pattantam fel,majd ismét felsuhantam a szobámba.
Soha egyetlen lánynak sem engedtem meg,hogy hordja a ruháimat.Úgy gondoltam nem állnak eléggé közel hozzám ahhoz,hogy ilyesmit megengedjek.Persze volt már egy komoly kapcsolatom is Alice előtt,de még annak a bizonyos lánynak sem.Az egy éjszakás kalandokról pedig ne is beszéljünk,amikről neki nem kell tudnia.És bármi másról sem...Pöttöm most más.Nem akarom,hogy emiatt megváltozzon a véleménye rólam.
Előhúztam a szekrény polcáról egy felsőt,majd a fiókból egy rövidnadrágot.
-Remélem ez megfelel...-nyújtottam át neki.
-Köszönöm!-vette el mosolyogva.
-Lent várlak!-suttogtam miközben magamhoz húztam vízcseppektől nedves testét. Egyre erősebben szorította a törölközőt testéhez.Felnevettem ahogy arca mélyen úszott a pírben.-Siess!-suttogtam,majd eltávolodva tőle kitrappoltam szobából.


Alice szsz.:

Gyorsan felhúztam magamra a ruhadarabokat,melyek rendkívül kényelmesek voltak.És Zayn illatú.Széles mosollyal az arcomon ballagtam le a lépcsőn.
-Köszönöm a ruhákat!-álltam elé.
-Szívesen!-fogta meg a kezem és maga mellé húzott.
-Tényleg nem gond,hogy itt maradok?
-Már hogy lenne gond?!
-Nem szeretnélek zavarni.
-Most leszek dühös,ha nem hagyod abba!
-Ne haragudj!-mosolyodtam el és egy puszit nyomtam az arcára.
-Rendeltem pizzát.Jó lesz?
-Tökéletes!-bújtam hozzá meleg testéhez ő pedig átkarolt és így néztük a TV-t amíg nem csengettek.
-Ez biztosan a pizza!-egyenesedett ki.
-Ne menj el!-nyögtem.
-Csak egy pillanat!-nevetett.-Hallod?!Eressz!
-Nem!
-Pöttöm!-lemásztam a mellkasáról és hagytam had menjen.Már amúgy is korgott a gyomrom.-Itt is van!-tette le az asztalra a  dobozt miközben a visszajárót a zsebébe csúsztatta.
-Ez hatalmas!-mondtam elámulva.
-Mivel éhes vagyok!-nevetett,majd visszaült a helyére és hozzákezdett.-Parancsolj!-adta a  kezembe az egyik szeletet.
-Nem kéne tányér?
-Minek?
Tipikus férfi...
-Hogy ne legyen mindenhol morzsa!
-Hozok!-sóhajtott.
-Majd én megyek!-állítottam meg.Ne mindent ő csináljon.Már így is túl sokat tett értem.
-Feléred?!
-Nagyon vicces!Megbirkózok vele!
Ismét megragadtam a széket és konyhaszekrény elé tettem,hogy felállhassak rá.Sikeresen levettem a két tányért,majd a széket visszatéve a helyére rohantam Zaynhez.
-Óvatosan!-vette ki a kezemből a törékeny porcelánt.-Még bajod esik!
Elnevettem magam túlzott aggódásán.Bár már megszokhattam volna...
-Jó étvágyat!-láttam neki a saját részemnek.-Mi az?-kérdeztem.-Miért nézel rám így?
-Egyszerűen annyira...boldog vagyok,hogy itt vagy velem!-mondta miközben a távirányítót szorongatta a kezében.Elmosolyodtam és óvatosan odahajolva hozzá nyomtam egy csókot puha ajkaira.
-Szeretlek Zayn!
-Én is!-suttogta a fülembe.-A francba!-szitkozódott ahogy meghallotta telefon csörgését.-Egy pillanat!-mondta miközben végigsimította tenyerét a mellkasomon ezzel egy sóhajt kiáltva belőlem.Elégedett mosollyal az arcán sétált ki  a konyhába míg én igyekeztem magamhoz térni.
-Halo!Szia,igen!-hosszú csend.-Holnap?!Reggel hatra?!Rendben.Szia!
-Ki volt az?-igencsak kíváncsi voltam,ki rendelte magához őt reggel hatra.
-Liam hívott,hogy reggel menjek be a stúdióba.
-És te elmész igaz?-reménykedtem benne,hogy igen.
-Nem szívesen hagynálak magadra...
-Ne aggódj addigra hazamegyek.
-Felejtsd el!Akkor inkább gyere velem!Mit szólsz hozzá?
-Én...nem is tudom.Nem szeretnék gondot okozni.
-A fiúk biztos örülnének neked.
-Nem szeretnék.
-Biztos?
-Biztos!
-De nem akarlak egyedül hagyni.
-Nem kell egyedül hagynod!Együtt felkelünk ,aztán én hazamegyek,te pedig munkába!-mosolyodtam el.
-Akkor legalább engedd,hogy hazáig elvigyelek.
-Rendben!-sóhajtottam.


Az este nagyon kellemesen telt vele.Ismét rengeteget beszélgettünk.Sok dologban közös megegyezésre jutottunk.Például,hogy mostantól rendszeresen eljár majd próbákra és a pszichológushoz is havonta egyszer.Ennyire szüksége van.Ahogy nekem is.Erről ő persze még nem tud.Majd a megfelelő alkalomkor tudatom vele.
Mesélt a szüleiről meg a testvéreiről,akikből három van: Walihya,Safaa és Doniya.Elmondta,(amit már eddig is tudtam)hogy nem tartja velük a kapcsolatot.Ami miatt nagyon szomorú vagyok.Hiába mondom neki,hogy csak egy családja van és azt meg kell becsülni...olyan keményfejű.
Ahogy még többet megtudtam róla,rájöttem,ezelőtt valóban teljesen egyedül volt.Csupán Liamre számíthatott,de ő sem volt mindig mellette.Ezért keveredett sokszor "bonyolult" ügyekbe.Ezt nem szerette volna bővebben kifejteni nekem azzal az indokkal,hogy  még túl korai és nem szeretne megijeszteni.Vajon mi jelenthet ez?
-Nem vagy álmos?-kérdezte.
-Egy picit.
-Felmenjünk aludni?
-E...együtt?
-Nem akarod,hogy veled aludjak?
-De...dehogynem.Csak...
-Tudom!Neked ez még korai!
-Nem!-ellenkeztem rögtön.-Menjünk!-ragadtam meg a kezét.
Felnevetett,majd leoltotta a TV-t és elindultunk felfelé.A szívem majd' kiugrott a helyéből.Nem tehetek róla.Ha vele vagyok,mindig ilyen érzés tölt el.Izzad a tenyerem és tele vagyok energiával.Egyre többet és többet akarok.Az az izgalom amit érzek a bensőmben...Ez egyáltalán nem mindennapi.
Már éppen készültem,hogy rálépek az első lépcsőfokra,mikor a talaj eltűnt a lábam alól.Felnevettem.
Egészen a szobájáig vitt,majd az ajtó előtt letett,benyúlt előttem és feloltotta a villanyt.
-Parancsolj!-engedett előre.Ahogy megpillantottam keskeny ágyát,a gyomrom összeszorult.-Gyorsan lezuhanyzom rendben?
-Rendben.
-Nyugodtan feküdj le.-mosolygott zavartságom láttán.
-Inkább megvárnálak.
-Egy perc és itt vagyok!-suttogta,nyomott egy puszit a homlokomra ezután eltűnt.Én pedig leültem az ágyra.