Chapter twenty-five

SZIASZTOOOOK!!!
Egy hét után ismét megjöttem az új résszel.Remélem mindenkinek tetszeni fog.
A kommenteket kérlek ne feledjétek!Nagyon fontos számomra a véleményetek!
Köszönöm!
Jó olvasást!









-Biztos hogy akarod?
-Igen!-kezével egyre közelebb húzta arcomat az övéhez.Mivel nekem pillanatnyilag csakis O számít,nem utasíthattam vissza a vágyait.Ráadásul én sem bírom már sokáig!Az a "különleges csók" talán nem is a helytől vagy a helyzettől függ!Neki volt igaza!A SZEMÉLY az aki különlegessé teszi!
-Rendben.-egyeztem bele,majd közelebb hajoltam hozzá.Mivel tudtam,hogy neki ez lesz az első,próbáltam gyengéd lenni.Próbáltam felejthetetlenné tenni!Szám óvatosan érintkezett az övével miközben az oldalán pihenő kezemmel az ölembe húztam őt.Ezután a tenyeremet a hátára simítottam így magamhoz láncoltam testét.Érzékien ízlelgettem puha,finom ajkait míg ő egyre többet akart.Megmarkolta mellkasomon a pulóvert és egyre közelebb húzott magához.Elmosolyodtam,mire hirtelen megállt.Lassan húzódott el.
-Valamit rosszul csináltam?-kérdezte szégyellősen.Halkan felnevettem.
-Isteni volt!-mondtam,majd ismét szájára tapadtam egy igazi csók erejéig.Nyelvemet a szájába toltam ,majd az övével kezdtem játszani.Éreztem,hogy meglepődik.Erre nem számított.Kezeivel szorosan átölelte a nyakamat.Gyengéden az ágyra fektettem,majd miután eltűrtem a haját az útból két kezemmel feje mellé támaszkodtam,a térdeimmel pedig közrefogtam a csípőjét.Így mozdulni sem tudott.Eközben persze tovább csókoltam édes ajkait.Egyszer csak megszólalt a telefon a zsebemben.Miután magamban káromkodtam egy sort,vonakodva leszálltam az angyalról,akinek pirosló arcán egyre szélesebb mosoly jelent meg.Én is rámosolyogtam,majd fogadtam a hívást.

Alice szsz.:
Zayn csókja.....megőrjített.Őrült jó volt.Azok az érzelmek amiket átadott nekem...Akarom!Újra!Odamásztam hozzá az ágy szélére,s miközben ő telefonált ujjaimat végighúztam az arcán.Egy gyönyörű,őszinte mosollyal válaszolt a gyengéd érintésre.
-Várj csak David!-mondta,majd kikapcsolta a mikrofont.-Ne hergelj!-szólt rám.Játékosan hozzádörgölőztem a nyakához.-Bírj ki még egy percet!-nevetett,majd ismét beszélgetésbe kezdett.Újra elkezdtem.Számat végigvezettem erektől kidudorodó nyakán,majd egy puszit nyomtam rá.Hirtelen fogta a telefont a földhöz vágta,majd ismét lefektetett.-Ha így akarsz játszani!-morogta a fülembe.
-Zayn!-sikítottam fel mikor megharapta a nyakamat.
-Csendesebben!-búgta a fülembe szórakozottan.
Egyre jobban úgy érzem,az övé akarok lenni.Hogy mellette kell lennem.Ezek után meg pláne.Nem szabad magára hagynom.Engem mellé rendelt a sors.Segítenem kell rajta,hogy szorosabb kapcsolatot tudjon teremteni bizonyos emberekkel.Hogy érezze nincs egyedül.
Kétségbeesetten kapkodta a levegőt felettem.Mintha vissza akarná fogni magát.Keze ökölbe szorult az oldalamon.Mutatóujját vadul belemélyesztette a bőrömbe.Felszisszentem,mire felkapta a fejét.
-A rohadt életbe!Ne haragudj!-kért bocsánatot rögtön.
-Semmi baj!
-Nem fáj?-felhajtotta a pulóverem és jól szemügyre vette a sérülés helyét.
-Nem fáj!-elhessegettem onnan hatalmas kezét,majd megigazítottam a pólómat.Elmosolyodott,ezután pedig erőszakosan újra felhúzta az anyagot és egy puszit nyomott a sajgó részre.Kirázott a hideg az érintésétől.
-Ne haragudj!
-Nem haragszom!
Megfogtam a kezét,majd egyre közelebb húztam magamhoz.
-Látom nem bírod ki!-mosolygott huncutosan.
-Csak még egyszer kérlek!-komolyan mintha bedrogoztam volna!Még több kell!MOST AZONNAL!
-Ahányszor csak akarod!Megígérem,boldoggá teszlek!Az életem árán is!-mondta halkan,majd újra megcsókolt.Nyelve erőszakosan utat tört magának a számban,majd tenyere végigsiklott a nyakamon.Felsóhajtottam.
Tökéletes első csók. . .



-Ne menj még!-kérleltem az órákig tartó hosszas beszélgetésünk után.-Sajnálom mennem kell!David már tizenháromszor hívott.-mondta miközben felvette a  telefonját  a földről.
-Ne hagyj egyedül!-ugyanis Chris még mindig nincs itthon.
-Ígérem visszajövök!
-De...
-Ne nehezítsd kérlek!-mondta,majd lehajolt és  egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szeretlek!-suttogtam.
-Én is téged!-suttogta vissza mosolyogva.-Maximum fél óra rendben?
-Veled akarok lenni...
-Akkor gyere velem!
-Hová?!
-Az edzőterembe!
-De Chris bármikor betoppanhat!
-Ígérem sietek!
-Rendben!-sóhajtottam,majd miután elfordította a kulcsot a zárban,követtem őt lefelé a lépcsőn.Egy pillanat alatt belelépett a cipőjébe,majd felém fordult.Kezét hívogatóan tárta felém.-Mit szeretnél?
-Utoljára megölelni!
Mosolyogva indultam el felé.Mikor odaértem hozzá,erősen zárt karjai közé.Megőrültem az illatától.
-Mindjárt jövök!-suttogta a fülembe.
-Jól van!-elhúzódtam tőle,majd kinyitottam az ajtót.
-Szia!
-Szia!
Fájó tekintettel figyeltem ahogy eltűnik a szemem elől.Idiótán meredtem utána.Nem tudtam megmozdulni!Hosszú percekig állhattam az ajtóban,mikor hirtelen megjelent Chris.
-Alice!-szólongatott.-Hahó!
-Chirs!-eszméltem fel.-Hol voltál?!
-Megbeszélésen.Miért volt itt Zayn?
-Uhh....csak mert...mert...
-Díjaznám,ha nem titkolóznál előttem.-hihetetlen mennyire ismer.
Igaza van...megint össze-vissza beszélek!
-Ne haragudj!
-Szóval elmondod mi folyik itt?
-Gyere!

Chapter twenty-four

Sziasztok!
Mivel az én kedves barátnőmnek  sikerült meggyőznie az új rész kiposztolásával,én hoztam!Meg persze a fiúk hároméves évfordulójuk alkalmából!Meg persze az új KLIPP alkalmából!!!!!!!!!!Remélem sokszor meghallgattátok máár!:

http://www.youtube.com/watch?v=o_v9MY_FMcw&list=UUbW18JZRgko_mOGm5er8Yzg

 (Kedves barátnőm remélem ezzel kiengeszteltelek!:3  Üzenetet FB-n!!!!)




-Köszönöm szépen!-hálálkodtam miután leparkolt az autóval.
-Igazán nincs mit!
-Akkor szia!-éppen szálltam volna ki az autóból mikor hirtelen megragadta  a karomat,majd az arca elé emelte és egy szúrós puszit nyomott rá.
-Szia!-suttogta.Fülig érő vigyorral szálltam ki az autóból.Úgy nézhettem ki,mint egy idióta.Minél hamarabb szerettem volna elrejtőzni a nyilvánosság elől ezért berohantam a házba.Vagyis rohantam volna,ha nyitva lett volna az ajtó.A kulcsok után kutakodtam miközben az autó zúgása még mindig lágyan masszírozta a fülemet.
-A fenébe!-szitkozódtam halkan,majd a kezembe akadt a keresett tárgy.Gyorsan kinyitottam az ajtót és beléptem.Üresség.Ijesztően nagy csend.-Chris!!-kiabáltam.-Chris!Itthon vagy?!
Semmi válasz.Ezek szerint hiába jöttem haza.Felrohantam,hogy megnézzem a szobájában,de ott sem volt.A telefonom után nyúltam,mikor hirtelen megpillantottam a levelet a konyhapulton.

"Alice!
Behívtak a munkába valami halaszthatatlan dolog miatt!Sietek!
Chris!"

Remek!Úgysem volt kedvem magyarázkodni  neki.És hazudni sem szeretnék.Bár száz százalék,amint hazaér kérdőre von majd.De nagylány vagyok már.Nem kell,hogy vigyázzanak rám.Kivéve éjjel....Na jó sokszor jól jön,ha van mellettem valaki,de ez nem  azt jelenti,folyton rám kell figyelni.Tudok egyedül is döntéseket hozni!
Vagyis legtöbbször. . .A telefonom hirtelen zenélni kezdett a zsebemben.
Zayn:
  
"Ne haragudj,nem bírom nélküled!" 

Nem igazán értettem mit akar ezzel mondani.Valami rosszra kéne gondolnom?Szívem heves dobogásba kezdett.Nem nem.....nem eshet baja!Azonnal a számát kezdtem tárcsázni.Kicsöng,kicsöng...
-Gyerünk már!-türelmetlenkedtem.-Vedd fel!
Egyszer csak a csengőre lettem figyelmes. Azonnal rohantam az ajtóhoz.Miután elfordítottam a kulcsot,az ajtó egy pillanat alatt kinyílt.Még csak időm sem volt felfogni a történteket,de már Zayn karjai között találtam magam.
-Zayn...-sóhajtottam,majd arcomat a mellkasába fúrtam.
-Mi a fenének zárod be az ajtót fényes nappal?-kérdezte halkan miközben hosszú kezeivel átfogta a derekamat.
-Ezt én is kérdezhetném tőled!-vágtam vissza.
-Talán egyszer majd elmondom.
-Mert csak én vagyok itthon!
-A bátyád?
-El kellett mennie.
-Tökéletes!-sóhajtotta,majd minden gond nélkül felkapott a földről és elindult felfele a lépcsőn.Erősen kapaszkodtam a nyakába.-Melyik a te szobád?
-A folyosó végén jobbra.-válaszoltam.A gyomrom görcsbe rándult,a tenyerem izzadt.Forgott velem a világ.Elképzelésem sem volt arról,mit tervez.Hogy most mi a szándéka velem.De amíg ő boldog nekem édes mindegy mit akar csinálni.Lassan nyomta le kilincset,majd miután az ágyamhoz ért,lefektetett.Ezután az ajtót kulcsra zárta.Meghökkenve húzódtam el az ágy másik felébe.Felnevetett.
-Ne félj!-rázta a fejét,majd leült az ágy szélére.-Csak így érzem biztonságban magam.-mondta lehajtott fejjel.Elgondolkoztam,vajon mennyi sérelem érhette őt ami miatt ennyire zárkózottá vált.Bár nem ismertem azelőtt,úgy gondolom nem volt mindig ilyen.
-Semmi baj Zayn!-ujjaimat lassan végighúztam kézfején,mire felkapta a fejét.Szomorú szemekkel vizsgálta a kötszerrel bekötött kezemet.Majd hatalmas tenyerével elfedte azt.A kellemes hűvös,ami belőle áradt,megnyugtatott.-Te ölted meg azt az embert?-nem felejtettem el.De ez pont jó alkalom az igazság kiderítésére.Rémülten nézett fel rám.-Te voltál?-kérdeztem újra.Nagyot nyelt,majd keserves arccal fordult el tőlem.-Zayn!
-Nem tudom miről beszélsz!
-Nézz a szemembe és mondd,hogy nem te voltál.
Hiába vártam.A tekintete továbbra is a falat pásztázta.
-Zayn!-szólítottam meg.


Zayn szsz.:
Bassza meg!Most mi a francot mondjak?!Ha elmondom az igazságot tuti,hogy mindennek vége egyszer s mindenkorra.Nem!Nem tudhatja meg,hogy én voltam!Megijedne és soha többé nem akarna látni.Most amikor már végre sikerült valahogy közelebb férkőznöm hozzá,nem ijeszthetem el!Nem értené,hogy ezt csakis miatta tettem.Mert veszélyben volt.Akár meg is halhatott volna.Sőt minden bizonnyal meghalt volna.Az a pasas nem volt kispályás.Szemrebbenés nélkül megölte volna Alicet.Én pedig ezt nem hagyhattam.Ez volt az egyetlen megoldás.
-Nem én voltam!-próbáltam azzal a kemény tekintettel a szemeibe nézni,hátha azzal meggyőzöm.De amint megláttam az arcát ez szinte lehetetlen volt.O valami olyasmit ad nekem,amiről álmodni sem mertem eddig.
Azt a tiszta  szeretetet...Amit még az Édesanyám sem tud ennyire őszintén megadni nekem.Vagy túlságosan elvarázsolt volna hogy ilyeneket gondolok?Azt mondják,az anyai szeretetnél nincs erősebb a világon.Most akkor ez hogy is működik?Nálam valahogy  minden olyan zavaros.Mi a baj velem?!
-Annyira érdekel min töröd a fejed most!-szólalt meg hirtelen.
-Én...semmin!-sóhajtottam.
-Tényleg nem te voltál?-miért kínzol?!?!Miért?!?!?!
-Nem.-válaszoltam tekintetemet a plafon felé fordítva.Hazudok....megint hazudok!Piszkosul fáj ez az egész!De tudom,hogy nem értené meg!
-Hiszek neked!-nem ezt vártam.Az alakításom nem tűnt elsőosztályúnak.De úgy látszik őt sikerült meggyőznöm vele.-Mert bízom benned!-persze!Tedd még nehezebbé!Nem elég,hogy hazudnom kellett,még abban a tévhitben él,hogy bízhat bennem.Ez csodálatos!Most le kéne lökni egy szakadék széléről,hogy megfizessek mindezért!-És mert érzek irántad valamit!-rengeteg lánytól megkaptam már ezt. Mégis tőle más!Nem tudom elmagyarázni!Egyszerűen csak át akarom élni!Vele akarok lenni!-Miért nem szólsz semmit?-kérdezte szomorúan.
-Ne haragudj....csak annyi minden kavarog a fejemben.Én...is érzek irántad valamit.-furcsa volt ezt bevallani.Annak ellenére,hogy már volt barátnőm,még mindig nem tudom teljes mértékben kinyilvánítani az érzelmeimet.Hogy ennek mi az oka?Nem tudom.Zárkózott vagyok.Nem tudok megnyílni az embereknek.Mint ahogy mások sem,én sem vagyok tökéletes!
Amikor ránéztem mosolygott.A szemei csillogtak.Nem tudtam,mi miatt lett ennyire jókedve.De nekem ennyi elég volt a boldogsághoz.-Gyere ide!-nyújtottam a karomat,mire ő megragadta és közelebb csúszott hozzám.-Közelebb!-ez már inkább parancsnak hangzott mintsem kérésnek.Vissza kell vennem!-Kérlek!-mondtam már lágyabban.Lassan mászott oda hozzám miközben erősen markolta a karomat.Minden egyes mozdulatát árgus szemekkel figyeltem.Ahogy tökéletes teste egyre közelebb került hozzám.Meg akartam érinteni!Megízlelni minden egyes porcikáját!Szükségem van rá!
Felültem és nekitámaszkodtam az ágy háttámlájának,majd mikor már elég közel volt hozzám,a mellkasomra fektettem.Remegett a kezeim közt.-Félsz?
-Nem!-fújta ki a levegőt.
-Akkor miért remegsz?
Nem adott választ a kérdésemre.Csendesen feküdt tovább.Olyan volt,mint egy angyal.Az én angyalom!
Egyik kezemmel átfogtam a derekát,másikat pedig gyengéden a mellkasára helyeztem.Éreztem szívének heves dobogását.Ezt váltanám ki belőle?Ezt a fajta érzelmet?Zavartan nézett rám.Valószínűleg így akarta tudtomra adni,hogy ez számára egy kényelmetlen helyzet.Elmosolyodtam,majd lassan egyre lejjebb csúsztattam a kezemet.Nem szeretném,hogy előttem bármit is szégyellenie kelljen.Így tökéletes ahogy van!Merje nekem megmutatni magát!Nagyot nyelt mikor  gyönyörű domborulataihoz értem.Szabályosan reszketett felettem.Szórakozottan néztem egyre csak kipiruló arcát.
-Zayn!-sóhajtotta.Végigsimítottam a területet,majd mentem egyre lejjebb. Erősen markoltam bele combjába,mire felnyögött.Teljesen felizgatott ezzel a viselkedéssel.Ismét le kell állítanom magam,ha nem akarok rosszat.Márpedig nem akarok!
-Ne haragudj!-lassan elvettem kezemet testéről.
-Ne!-ragadta meg,majd visszavezette ujjaimat a derekára.-Érezni akarlak!Csókolj meg!





Örülnék a sok kommentnek!!!!!!:):):):)
Ezt a képet pedig egy barátnőmtől loptam,mivel nagyon megtetszett!!!!!:P :) Remélem nem bánod Annuska!!!!:):) 

Hahoooooooooooo!:)

Jó reggelt kívánok mindenkinek!!!Ugye tudjátok mi van ma?:p Ma van HÁROM éve,hogy ez az öt srác összekerült és megváltoztatta az életünket!Én bevallom őszintén,izgatott vagyok....de fogalmam sincs miért....egyszerűen jó érzés!Furcsa,de büszkeséggel tölt el,hogy ez az öt srác HÁROM év alatt mit elért!Hihetetlen nem?A dijaktól kezdve a teltházas koncerteken át a jótékonyságig mindent!!!!!!!!!!!!!!!És még mindig járják a világot!(ide is elnézhetnének...:3)Na szóval csak annyit szerettem volna,hogy mennyire büszke vagyok rájuk,hisz ezek egyáltalán nem kis dolgok!Sokmindenben ők voltak azok,akik engem is inspiráltak!Jól van skacok!Nem szeretnék senkit untatni,de ezt ki kellett írnom magamból!És még a legfontosabb:BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT SRÁCOK!!!!!!:)))

Chapter twenty-three

Sziasztooooooook!:)
Rendben....mivel én annyira de annyira kedves vagyok,és mert annyira szeretlek titeket,ma meghoztam az új részt!Igazából összeraktam kettőt.Így tényleg nagyon hosszúra sikeredett!Remélem hálátok jeléül megjutalmaztok sok-sok-sok-sok kommentel!:)) Igazán megköszönném!
Ez a rész kicsit eltér a többitől,úgyhogy tényleg örülnék a véleményeknek!
Jó olvasást!!!!:D






Miután a cetlit visszanyomtam a zsebembe,megragadtam a kulcsokat.
-Elmentem!Majd jövök!-kiabáltam.
-Hová?!
-Majd jövök!-mondtam újra,ezután pedig kiverettem az ajtón.
Eszeveszettül rohantam a járdán,miközben az emberek megbámultak.A pillanat heve az,ami ennyire feltüzelt!Hogy esetleg láthatom őt.A tegnap este történtek  után is úgy érzem,szükségem van rá.Mint ahogy neki rám.Annak ellenére,hogy egy másik ,sokkal idősebb nővel láttam őt együtt,akarom!Vele akarok lenni!Az övé akarok lenni és minden vágyának eleget tenni!
Sebesen futottam míg oda nem értem az edzőteremhez,ahol dolgozott.Nem tétováztam.Berontottam és Őt kezdtem keresni.De hiába kerestem...nem találtam sehol.Míg a súlyzók közt futkostam,felfigyeltem pár csípős megjegyzésre,de igyekeztem  nem foglalkozni vele.Most ennél sokkal fontosabb dolgom van.
Miután megbizonyosodtam róla,hogy Zayn nem dolgozik,tovább álltam.Kétségbeesetten gyalogoltam tovább az út mentén.Nem emlékszem....nem emlékszem merre lakik!Annyira szeretnék most vele lenni!
-Zayn....-suttogtam a nevét mikor szemem előtt feltűnt tökéletes alakja.A szívem rögtön felvette az előnytelen gyors tempót.Háttal állt nekem.Meg sem mozdult.Csak annyit láttam,hogy zsebre tett kézzel bámul a semmibe.Vajon megint mi járhat a fejében?
Elindultam felé apró léptekkel.A levegő akadozva áradt szét a tüdőmben miközben próbáltam nem magamra vonni a figyelmet és elég csendesnek lenni ahhoz,meg tudjam őt lepni.Nem hiszem ,hogy számít rám.Biztos azt gondolja,haragszom rá.De egyszerűen nem tudok.Annyira magával ragadott,hogy az már nem normális.
-Zaaaayn!-hallottam hirtelen a feltörekvő sikolyokat miden felől.A rajongók nagy számban gyűltek köré,hogy autogramot és képeket kérjenek tőle.Én pedig a tömegnyomornak hála,menekülhettem húsz méteres körzeten kívülre.Ugyanis nem bírom a szűk helyeket.Rögtön rosszul kezdtem magam érezni.A tervemnek annyi a rajongóknak hála!
Az arcát figyeltem ahogy a tömegre próbált összpontosítani.Minden lehetséges érzelmet le tudtam olvasni róla.A rajongók mintha lelket öntöttek volna belé.Mosolygott.Aminek én felettébb örültem.Szerettem volna én is odaférkőzni hozzá,hogy megölelhessem.De ebben a pillanatban ez szinte lehetetlen volt.Ha befurakodnék a tömegbe,azonnal összeesnék...
Odafordultam Zayn felé,aki hirtelen rám pillantott.A szívem megállt egy pillanatra.-Én is szeretlek....-suttogtam,majd egy szempillantás alatt megfordultam és elrohantam.Nem akartam,hogy miattam hátat kelljen fordítani a rajongóinak.A tömeg egyre csak nőtt körülöttem ahogy próbáltak a közlébe férkőzni.Én pedig már nem bírtam sokáig.Muszáj kijutnom valahogy ebből  a szorongást keltő környezetből,különben rossz vége lesz.A könyökömmel igyekeztem utat törni magamnak az emberek sokasága közt,mikor valaki hirtelen elkapta  a kezemet,és kirángatott egyre növekvő sötétségből.Megkönnyebbülve fedeztem fel az üres járdákat magam mellett,majd megmentőm zavarodott arcára pillantottam.Meglepően ismerős volt számomra.Rakoncátlan göndör fürtök melyeket a sapka egy része eltakart,csillogó zöld szemek,tetoválások,az orromat égető férfias illat...Minden bizonnyal ő Harry.
-Alice...-suttogta.-Minden rendben?Olyan sápadtnak tűnsz!
-Persze!Köszönöm!
-Gyere gyorsan,mielőtt engem is felismernek!-hajtotta le a fejét,majd ismét kézen ragadott és hurcolt...valamerre.
-Harry!
-Cssssst!-szólt rám.Hatalmas kezei voltak.Százszor elfedték az én kis ujjaimat.Pedig nem is volt annyira apró kezem.-Hazaviszlek!-mondta ,majd hirtelen  megállt egy fekete Ranger Rover előtt.
-De....
-Szállj be!-parancsolt rám,ezután elfutott a kocsi másik felére és a volán mögé ült.Beültem mellé.-Mondd az utat!
Mereven ültem Harry mellett.Ha meg is szólaltam,csak úteligazítás céljából tettem.Nem igazán ismertem őt így nem volt miről beszélgetnünk.De ő ezen változtatott.
-Szóval...-nézett rám.-Szereted Zaynt?
-öhm...én....azt hiszem igen!
Elmosolyodott,majd figyelmét újra az útnak szentelte.
-Neked van barátnőd?-kérdeztem halkan.
-Nincs!-mosolygott még  mindig.Meglepődtem....nem gondoltam volna,hogy pont neki  nincs senkije a bandából.Az internetes hírek és a rajongók alapján ő a legkedveltebb mind közül.Amit mondjuk nem igazán értek...mitől is olyan különleges?A haja miatt?A csábos mosolya miatt?Ez egyáltalán nem minden.A lélek....a lélek az ami meghatározza az embert.Hogy mennyire tud szeretni,megbecsülni valakit.Mivel nem ismerem Harryt,nem ítélkezhetek felette.
-Itt állj meg!-mondtam,mire hirtelen lefékelt.-Köszönöm!
-Igazán nincs mit!
-Szia!
-Szia!
Árgus szemekkel figyelte ahogy kiszállok az autóból.Miután óvatosan becsuktam az ajtót,futottam a bejárathoz.Utoljára visszanéztem.Az autó még mindig itt állt.Harry figyelmesen mért végig,majd beindította a motort és elhajtott.Én pedig bementem a házba.Amint átléptem a küszöböt,Chrissel találtam szemben magam.
-Hol a jó büdös francban voltál?-ragadta meg a karomat.Felszisszentem.-Ne haragudj!-távolodott el.-De...azt hittem...bajod esett!
-Nincs bajom!Sétálni mentem.-egyik hazugság szüli a másikat...És innentől már nincs megállás.
-Ne haragudj!
-Semmi baj!-lehajtott fejjel baktattam fel a szobámba,majd becsaptam magam után az ajtót.A telefonom rögtön zenélni kezdet.-Haló!-vettem fel szipogva.
-Alice!-testemen végigfutott  hideg.-Alice itt vagy?!
-Zayn...
-Minden rendben?
-Igen!
-Nem esett bajod?
-Nem!-elmosolyodtam.Máris aggódik értem.
-Csak mert hirtelen eltűntél és...
-Minden rendben,ne aggódj!Csupán látni szerettelek volna.
-Tényleg?-kérdezte csodálkozva.
-Igen!Ugyanis...
-Igen?
-Jobb szeretném ezt személyesen megbeszélni.
-Akkor indulok!-mondta.
-Várj!-szóltam közbe mielőtt letette volna.
-Igen?
-Találkozzunk!
-Akkor a parkban 10 perc múlva.
-Rendben!
A másik percben már az egymást követő sípolásokat hallottam a vonal másik végéről.Fogtam a kabátomat és rohantam lefelé a lépcsőn.
-Chris!Elmegyek.
-Megint hová?!
-Találkozom....valakivel!
-Mikor jössz?
-Nem tudom!-gyorsan nyomtam egy puszit  az arcára,majd feltépve a kilincset futottam a park felé.Mikor odaértem,lázasan forgattam a fejemet jobbra-balra.De nem láttam őt sehol.Csalódottan sétáltam oda az egyik padhoz.Még egyszer utoljára körülnéztem,majd leültem.Azt gondoltam túl korán van még ahhoz,hogy itt legyen.Igen...én siettem túlzottan.

"I won't let these little things slip out of my mouth
But if I do, it's you, oh it's you, they add up to
I'm in love with you and all these little things"

Kezdtem bele halkan miközben egy görbe mosoly húzódott végig az arcomon.Annyira szeretek énekelni!Olyankor  senki nem zavar.Senki nem akar a magának megfelelő bábuvá átformálni.Mert olyankor bezárkózom.Nem tud senki hatni rám.Nem érdekel semmi!Semmi körülöttem lévő dolog.Csak énekelek,és úgy érzem minden az enyém...hogy mindent megnyertem.Nincsenek a gondok,a rám irányuló negatív érzelmek.Magam vagyok.Magam egyedül Nyertes!Ez egyfajta menedék számomra.Mint már mondtam,itt minden az enyém!
Ahogy folytattam a megunhatatlan dallamot,hirtelen egy másik gyönyörű hangra figyeltem fel magam mellett.Tisztes távolságban,teljes életnagyságban ült mellettem.Mikor ujjaival végigsimította a még mindig bekötött kézfejemet,összerezzentem.Ezzel mit sem törődve énekelt tovább.Én pedig követtem őt.Mígnem keze az arcomra siklott,s szemeivel véget nem érő rabságba ejtett.Szüntelenül néztem égő ,barna szemeit.O pedig csak énekelt tovább.Ugyanolyan őszintén,mint a múltkor.Nem bírtam.Nem akartam azt hallgatni mennyire is tökéletesnek hisz.....mert nem vagyok az!Ezért inkább tenyeremet végigsimítottam nyakán,mire rögtön elhallgatott.
-Zayn...-suttogtam.
-Alice...-suttogta ő is.
Egy ideig csend volt.Nem mondott semmit.Majd hirtelen megragadta a karomat és felállított a padról.
-Hová megyünk?!
-A kocsimhoz!-húzott a parkoló felé.
-Hová megyünk?!-ismételtem magam.
-Hozzám!-nézett rám,majd egy pillanatra megállt.-Rohadt életbe!-káromkodott halkan.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.
-Nem bírom!Egyszerűen nem!-elkapta rólam tekintetét és hurcolt tovább egészen az autójáig.Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót,majd beült mellém.Mindenféle magyarázat nélkül eszeveszettül hajtani kezdett.Ezt a tempót tartotta míg célhoz nem értünk.Sóhajtva állította le a motort,majd lassan rám emelte tekintetét.-Gyere!
Kiszálltam az autóból és követtem őt.
-Itt nyugodtabban tudunk beszélni.-mondta,majd miután az ajtót kulcsra zárta,leült a kanapéra.Nem értem miért zárkózik be.Mintha félne valamitől.-Ülj le!-ütögette meg maga mellett a helyet.Odasétáltam és lehuppantam mellé.
-Szóval...én....szerettem volna ezt megbeszélni veled.
-Én is...nagyon sajnálom azt ami történt.Nem akartalak megbántani.Csak...
-Csak be voltál állva!-fejeztem be helyette.
-Tudom,ez nem mentség.
-Hát...nem igazán.De én mindezek ellenére is szeretnélek megismerni.
-Tényleg?-kérdezte csodálkozva.
-Igen.
-Én..nem is tudom mit mondhatnék.Bocsáss meg!-rázta a fejét értetlenül.
- Megértem!-tettem a kezem az övére.
-Köszönöm!Nem is tudod elképzelni mit érzek most.
Elmosolyodtam.
-Nekem viszont szörnyen rosszul esett az,amit láttam.
Ismét üres tekintettel meredt a semmibe.Majd hirtelen felállt és elindult a konyha felé.
-Zayn!-kiáltottam utána.Gyors léptekkel követtem őt.Nagyon megijedtem mikor megláttam a kést a kezében.-Mit művelsz!?-ugrottam neki,majd megmarkoltam a kezét,mellyel őrülten szorította a pengét.-Tedd le!-kérleltem kétségbeesetten.-Hallod?!
-Bűnhődnöm kell!Fájdalmat okoztam!
-Megőrültél?!Tedd le azt a kést!-kiabáltam.Állkapcsa összeszorult.
-Nem!-egyre közelebb tartotta kidudorodó ereihez.
-Zayn!-sikítottam,majd arcát magam felé fordítottam.-Kérlek!-egy könnycsepp simult végig az arcomon.-Szeretlek!-suttogtam.Erre a mondatra rögtön felfigyelt.
-Tessék?-kérdezte keserű arccal.
-Szeretlek!-ismételtem.A kés hirtelen kihullott ujjai közül mely éles hanggal a padlóra zuhant.Ezután pedig hatalmas testével felém tornyosult.Remegtem.Nem bírtam megmozdulni.Elkapta a derekamat és vadul magához rántott.
-Ugye nem hazudsz?-suttogta.
-Nem!Őszintén szeretlek!
Kezét végigcsúsztatta a combomon,majd belemarkolt és felültetett az asztalra.
-Kívánlak!-lehelte a fülembe.-De....-távolodott el.-Addig nem,amíg te nem kérsz rá!
Megragadtam a pulóverjét és visszahúztam magamhoz.Szakadozva szedtem a levegőt miközben próbáltam nem leszédülni az asztalról.
-Kérlek...-már annyira hiányzik az az egyedi szeretet amit csak ő tud adni!Nem csupán az érzés...hanem valami más is!A a biztonság amit mellette érzek.KELL!AKAROM!
Közel hajolt hozzám csökkentve a távolságot kettőnk közt.
-Még ezek után is képes vagy mellettem maradni?-szétválasztotta a lábaimat így még több közelséget nyert.
-Igen.-bólintottam.
-Hát...nem tudod mit vállalsz!
-Valami miatt...nem is érdekel!-megfogtam a kezét és a nyakamra simítottam.
-Akkor...megcsókolhatlak?
-Előbb tudnod kell,hogy nem igazán vagyok gyakorlott ilyen dolgokban.
-Mintha én az lennék!-apró mosoly jelent meg az arcán mikor észrevette az izgatottságomat.-Várhatunk!
-Csak....csókolj meg!
Nagy levegőt vettem. Soha életemben nem csókolóztam még.
-Nem.-mondta.-Azt akarom,hogy az első csókod különleges legyen.
-TE teszed különlegessé!
-Nem.-nevetett.-Eljön az ideje.
-A előbb még te türelmetlenkedtél.
-Ez nekem ennél többet ér...
Eltávolodott tőlem,segített leszállni az asztalról,majd a kést is a helyére rakta.Nem hittem volna,hogy képes lenne magát bántalmazni.De úgy látszik tévedtem.
-Szeretnél itt maradni?Vagy hazavigyelek?
-Ha nem gond,most mennék.A bátyám már biztos aggódik értem.-hiába mondtam neki,hogy elmegyek tuti eszi őt az ideg!
-Rendben!-mosolyodott el.Megfogta a kezemet és gyengéden vezetett vissza az autójához.

Csak egy közlemény! :)

A elkövetkezendő részekben már több románc lesz!:DD
A kommenteket ne feledjétek!:)
Köszönöm!

Chapter twenty-two

Sziasztooooooooooook!:)
Megérkeztem az új résszel.
Köszönöm az előző kommenteket.Ismételten nagyon jól esett!:)
És persze most is elvárom!
Jó olvasást!:)






Lassan fordultam meg miközben a szemeimet törölgettem.Nem nem!Miért kell mindenkinek így látnia?!
-Niall...-suttogtam.
-Te meg mit keresel itt ilyen későn?-mondta,majd közelebb jött.
-Én....én....-sóhajtva hajtottam le a fejem.
-Leülhetek?
-Persze.
Miután elhelyezkedett,megfogta a kezem,és elvette az arcom elől.
-Miért sírsz?-nézett végig rajtam fájdalmasan.Egyszerűen nem tudtam válaszolni.-Alice!Mi történt!?
-Semmi.
-A semmin nem szokás sírni!Nézz rám!-arcával közelebb hajolt az enyémhez.Óvatosan emeltem fel a tekintetemet.-Mondd el hol voltál.
-Lorettával...egy szórakozóhelyen.
-És mi történt?
-Zayn...
-Tudhattam volna.-sóhajtott rosszallóan.-Mit csinált?
-Én nem akarok erről beszélni!
-Rendben!-sóhajtott,majd szorosan átölelt.Furcsa volt.Felettébb idegen érzés.Ez az illat. . .
-És te mit csinálsz itt ilyenkor?
-Kicsit kiszellőztettem a fejem.Már épp haza indultam mikor megláttalak!
-Nem kellett volna idejönnöd!
-Hazakísérlek!
-Nem kell!A bátyám már jön értem.
-Biztos?
-Igen.De azért köszönöm!-mosolyodtam el.Valakinek még számítok.
-Látod már mosolyogsz is!-nevetett  ő is.Szórakozottan ráztam a fejem.Észre sem vettem,hogy még mindig a kezemet fogja.Szemei visszaverték a lámpa fényét ahogy továbbra is az arcomat figyelte.Tekintete szüntelenül fürkészett.
-Te meg mi a jó büdös francot csinálsz???!!!! -hallottam Zayn kitörekvő hangját a sötétből.Megremegtem.Niall erősebben szorított mikor meglátta  félelmet a tekintetemben.
-Nyugodj meg Zayn!
-Engedd el!Ne érj hozzá!O az enyém!-mutogatott lázasan felém.Mérhetetlen dühöt láttam égő szemeiben. Gyorsan közelített felénk.Niall hirtelen felállt.Ami nem tetszett.Elvesztettem a biztonságot sugalló testét magam mellől.
-Nyugodj meg haver!
-Még hogy nyugodjak meg!!!-ordította az arcába ,majd erősen megmarkolta mellkasán a pulóvert.
-Zayn!-sikítottam fel.Figyelme rögtön rám irányult.Üres tekintettel mért végig.Most már nem a düh volt az,amit láttam.Helyette a fájdalom...mérhetetlen mennyiségben.-Engedd el!
-Komolyan Zayn?-kezdett bele.-Képes lennél megütni a barátodat?Aki még most is neked próbál segíteni?Nézd meg mit tettél MEGINT!-mutatott rám.-Megbántottad!Itt sírt egyedül az éjszaka közepén!Te pedig azon siránkozol,hogy hozzáértem?!Megvigasztaltam helyetted!Míg te jól szórakoztál,én próbáltam rendbe hozni!
-Hallgass!-lökte el mérgesen.-Meg ne lássalak még egyszer a közelében!
Egyszer csak meghallottam az autó búgó hangját nem messze.Felkaptam a fejem.Nem akarom itt hagyni.Főleg nem ilyen állapotban!
-Ne aggódj!-mondta Niall.-Én ezt elintézem!
-Ne hagyd,hogy baja essen!-suttogtam,amit csak o hallott.
-Rendben!
Sarkon fordultam,és rohanni kezdtem az autó felé.Még párszor hallottam a nevemet ahogy kiabál utánam.De próbáltam nem foglalkozni  vele.
Amint beszálltam az autóba,Chris nekem esett.
-Mi történt?
-Csak menjünk!
-Alice!Mi történt?!
-Menjünk már!!-kiabáltam,majd a könnyeim sorra potyogni kezdtek.
Amint hazaértünk,megzuhanyoztam és lefeküdtem.Chris szótlanul feküdt mellettem.Hálás voltam neki,hogy nem faggatózott többet. Nehéz lett volna erről beszélni.
Reggel fáradtan keltem ki az ágyból.A vártnál is rosszabbul voltam.Pedig egy csepp alkoholt sem ittam.
-Minden rendben Alice?-tette a kezét a vállamra Chris.-Aludj még egy kicsit!
-Nem vagyok álmos!-mondtam rekedt hangon,majd felálltam és leballagtam a konyhába.Előkészítettem a tálat,melyben aztán zabpelyhet és tejet öntöttem.
-Csinálsz nekem is?
-Persze!-sóhajtottam.
-Elmondod mi történt tegnap?
-Nem akarok erről beszélni!
-Pedig tudnom kell!Nekem mindent elmondhatsz!
-Tudom,de ez...nem!Nem akarom elmondani.
-Hát rendben...
Miután megreggeliztem,megkértem Christ,hogy takarítson el,én pedig elrakodtam fent.Mivel ma nem volt semmi különösebb dolgom,a délutánomat a gitáromnak,és pohár forró kakaónak szenteltem.Ennél jobb időtöltést el sem tudtam volna képzelni.Amikor hirtelen kopogtattak az ajtón.
-Kinyitod?!-kiabált Chris az emeletről.
-Igen!-felálltam,és lassan elballagtam az ajtóig.Remegő kezemet a kilincsre emeltem.Elterveztem,ha Zayn az,rögtön  becsukom.Nem akarom látni.Óvatosan kinyitottam.
-Te jó ég!-sóhajtottam mikor megláttam a hatalmas rózsacsokrot az ajtóban.A földön hevert.
-Na ki az?-kérdezte Chris.-Hűha!Hát ez?Kitől van?-férkőzött oda a hatalmas csokorhoz.-Alice!-szólongatott.
-N...nem tudom!-sejtem.-De gyönyörű!
-Azta!-nyögött mikor felemelte.-Van súlya.
Egyszer csak megpillantottam egy kis cetlit a vörös csodák között.Gyorsan kikaptam mielőtt még észrevehette volna,majd zsebre vágtam.
-Felvigyem a szobádba?
-Nem kell!Tedd csak le az asztalra!
-Kitől jöhetett?
-Fogalmam sincs.-ráztam a fejem "tanácstalanul".
-Nem volt benne üzenet,vagy valami ilyesmi?
-Nem...
-Hát akkor nem tudom....
-Mindegy....
Még egyszer végigmérte a csokrot,majd elindult felfelé az emeletre,én pedig előkotortam a zsebemből a kis cetlit,amin ez állt:

"Azt hiszem ezt a esélyemet is eljátszottam...Ne haragudj rám.Rohadtul szégyellem magam a tegnapi viselkedésem miatt.Én csak......be voltam állva!Nem tudtam mit csinálok!Szeretlek!Napról napra egyre jobban,és látni akarlak!Mindennél jobban!"

Tudni,hogy mit gondol igazából.....hogy Mit érez....ez nekem már nem elég.Meg akarom ismerni.Közel akarok kerülni hozzá,amennyire csak lehet.Az övé akarok lenni.Azt akarom,hogy úgy használjon engem,ahogy kedve tartja.Boldoggá akarom tenni!Kielégíteni minden vágyát.Amit csak kér,megteszem!Most már nem számít semmi!Mert úgy érzem....beleszerettem.A történtek ellenére is úgy érzem,vele akarok lenni.

Chapter twenty-one

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Ma megy az egyik legjobb barátnőm kirándulni és úgy gondoltam, búcsúajándékképpen felrakom az új részt! 
Ez is kissé hosszabbra sikeredett,de remélem nem bánjátok!
Visszajelzéseket követelek!:D Az eddigi kommenteket nagyon szépen köszönöm,mint már elmondtam rettenetesen örülök neki!Ja és a kinézet milyen?Ismét változtattam rajta!Várom a véleményeket!






Loretta percre pontosan érkezett.És persze ami hibát látott a kinézetemben,azt kijavította.Nem hagyta,hogy ne elég kihívóan távozzak otthonról.Pedig utálok kiöltözni.Főleg ilyen helyekre.Mint már tudjátok,nem is szeretek ilyen helyekre járni.Csakis Loretta kedvéért csinálom.
-Hová is megyünk pontosan?-kérdeztem miután beindította az autót.
-Egy klubba a belvárosba.
-És meddig leszünk pontosan?
-Jaj Alice ne parázz már!
-Én nem parázok,csak tudni szeretném mit terveztél.
-Semmit!Majd lesz ami lesz!
-Hát ez csodás!-sóhajtottam,majd az utat figyeltem.Fogalmam sem volt merre mentünk.Ennyire nem ismerném a szülővarosomat?Vagy csak  még nem jártam erre?Nem tudom!De nagyon remélem,hogy épségben hazajutok.
-Ne aggódj már annyit!
Idegesen húzogattam a ruhám alját,miközben a szemembe lógó göndör hajam is csak az idegeimre ment.
-Mi a fenének kellett ilyen rövid ruhát vennem?
-Mert ez néz ki jól!
-Szerencséd,hogy Chris nem volt otthon.Tuti nem engedett volna így el!
-De nem volt otthon!-mondta kárörvendően.Annyira kényelmetlenül éreztem magam...Nem szokásom ilyeneket csinálni.
-És ez a sok smink!
-Ne nyavalyogj  már!Mintha nem is lány lennél komolyan mondom!
-Nem mehetnénk inkább haza?Nézünk valami jó filmet!
-Bulizni akarok!Nem a TV előtt rohadni!
-Úgy látom nagyon fel vagy pörögve...
-Nem is hinnéd!
-Remélem semmi törvénysértő dolgot nem készülsz csinálni!
-Az alkoholfogyasztáson kívül semmit!
-Persze mértékkel!-mondtam bizakodva.
-Aha....mértékkel.-nevetett.
-Te jó ég!-sóhajtottam.
-Ne félj!-mondta,majd befordult egy jól kivilágított klubhoz.-Megérkeztünk!



Zayn szsz.:

-Tolj le még egyet!!-ordította Louis miközben a kezembe nyomta a következő felest.A zene dörömbölt a fülemben.Az adrenalinszintem az egekben szárnyalt.-Na milyen?-kérdezte miután kivette a kezemből a nyolcadik üres poharat.
-Mennyei!-sóhajtottam,majd hátradőltem a bőrfotelben.A tömeget figyeltem ahogy táncoltak.Ahogy a lányok kihívóan rázták magukat.A fiúk pedig össze-vissza fogdosták őket!Nagyon remélem,hogy Alicenek még csak eszébe sem jutna ilyen helyre jönni!Amit az emberek itt művelnek,az undorító.Ilyet csakis én csinálhatok vele.Nem érhet hozzá senki rajtam kívül.O az enyém!Nem adom senkinek!
Így bámultam üres tekintettel,mikor hirtelen egy ismeretlen lány állt elém.Rövid ,kék ruhája volt és hosszú,szőke haja.Mosolyogva hajolt le hozzám.Mellei kidudorodtak mély dekoltázsa alól.A piaszag áradt a leheltéből.
-Úgy látom unatkozol!-suttogta a fülembe kihívóan,majd éreztem a nedvességet a fülcimpámon.
-Nem!Egyáltalán nem!-toltam el finoman a vállánál fogva.
-Naaa!Ne legyél már ilyen morci!-hosszú körmeit végighúzta az arcomon,majd száját a nyakamra tapasztotta.
-Addig tűnj el innen,míg szépen mondom!-morogtam.Nem akartam megütni egy nőt.Már csak az kellene,hogy nyilvánosságra hozzák!Akkor aztán tényleg vége a karrieremnek!
-Csak lazulj el!-suttogta miközben már az ölemben ült.Próbáltam minél távolabb hajolni,de a fotel háttámlája nem engedett csak egy bizonyos igencsak kínos helyzetig.Erőszakosan csókolt.Kezével pedig tiltott helyeken járt.Felizgatott.Igen....mégiscsak férfi vagyok!Nem vagyok képes ellenállni.Nem mintha egy picit tetszene ez a helyzet.Ahogy a nő sem... Nekem még most is csak egy lányon jár az eszem.




Alice szsz.:

Leparkoltunk egy igencsak jól kivilágított klub előtt.
-Akkor ugorjunk neki!-mondta Loretta,majd kiugrott a kormány mögül.Követtem őt! Még mindig fogalmam sem volt hol voltunk.Akadály nélkül bejutottunk.A zene ordított.Az alkoholszag töményen benne volt a levegőben.Azonnal elkapott a hányinger.-Minden rendben?-fordult felém,majd megragadta a karomat mikor látta,hogy kissé meszédültem.
-Persze!-próbáltam magabiztos lenni.De nem igazán sikerült.Lelkesen vonszolt végig a táncoló tömegen,majd leültünk a pulthoz,ahol rögtön elénk is rakták az italt.Egy szót sem kellett szólnunk.A pultos fiú hatalmas mosollyal méregetett.
-Úgy látom rajongód akadt!-súgta a fülembe Loretta miközben belekortyolt az italába.Rosszallóan ráztam a fejem.Nem nem!Elfordítottam a tekintetemet,hogy még csak véletlenül se kezdjen el beszélgetni velem.De rossz döntés volt.Amit ebben a pillanatban megláttam,összetört bennem mindent.Mindent,amit vele kapcsolatban eddig felépítettem.Könyörtelenül eltiport MINDENT!Még a pohár is kicsúszott a kezeim közül,mely nagy csörömpöléssel ért földet.Zaynt pillantottam meg az egyik fotelben,ahogy egy ismeretlen igencsak hiányos öltözetű nővel csókolózik.A szívem összeszorult.Megbíztam benne....ráadásul beleszerettem.Összeomlottam.Egy kövér könnycsepp csordult végig  az arcomon.Pedig már azt hittem....már bíztam benne.De mit is képzeltem?O egy felkapott popsztár,aki nem állna le ilyen bolonddal,mint én!Egy senki vagyok!Felpattantam a helyemről,és rohantam kifelé amilyen gyorsan csak tudtam.A ruhám folyton felcsúszott,a sminkem elkenődött....ennél jobban nem is alakulhatott volna az este!Nemhiába.....csakis én lehetek ilyen szerencsétlen.
Rohantam miközben esetlenül szorongattam a ruhám alját,mikor valaki hirtelen megragadott és az éppen mellettem lévő mosdóba rántott.Megijedtem,míg fel nem figyeltem az ismerős illatra,amit a piaszagnak nem sikerült elfednie.
-Ez nem az volt aminek látszott!-kezdett bele rögtön.
-Legalább ne hazudnál a szemembe!-suttogtam miközben a könnyeim sorra csordultak ki a szememből.
-Te jó ég!Ne sírj kérlek!
-Mégis hogy kérhetsz tőlem ilyet?!-még csak erőm sem volt arra,hogy hangosan beszéljek.-Azt hittem végre bízhatok valakiben....de úgy látszik tévedtem.Az SMS amit ma küldtél,az...az..olyan őszintének tűnt.
Most meg...
-Én nem akartam!O mászott rám!Hiába ellenkeztem.
-Ez hülyeség!Ha annyira akartad,leállíthattad volna!De mit is várhattam volna tőled?-ráztam a fejem csalódottan.Elindultam kifelé,de visszahúzott.
-Ne menj el!-ölelt magához.-Én csakis téged szeretlek!
-Engedj!-löktem el vadul,majd nagy lendülettel felpofoztam.Tekintetét elfordította rólam.Mellkasa egyenletesen süllyedt fel s le miközben két kezével lefogta az enyémet, a falnak préselve nyalta végig alsó ajkát.
-Nem Szépségem,még nem!
-Ne csináld ezt velem kérlek!Fáj!-szorítottam össze a szemeim.A mély vágás még mindig nem gyógyult be a csuklómon.Engedett szorításán,majd nekem esett.Mellkasomon hagyott nedves csókokat miközben halkan morgott felettem.Hatalmas teste nem engedett  a rabságból.Minél jobban ellenkeztem,annál vadabb eszközökhöz folyamodott.Mutatóujjával felhúzta ruhám szélét,majd kezét egyre feljebb tolta a testemen.
-Annyira gyönyörű vagy!-suttogta.-Megőrülök érted!Ne haragudj kérlek!
-Undorító vagy!Undorító...Azt hiszem mégiscsak jól gondoltam.Egyáltalán nem ismertelek félre.Olyan vagy,mint a többi!Csak kihasználtál.
-Nem!-ordította az arcomba.-Én szeretlek nem érted???!!!!!
Megugrottam váratlan érintése miatt.Erőteljesen markolta a combomat,majd felültetett a mosdó szélére.Erősen kapaszkodtam a nyakában,nehogy leessek.A ruhám már kínosan csúszott egyre feljebb.Igyekeztem eltakarni magam,de mivel a biztonságom fontosabbnak bizonyult,nem igazán sikerült.Zayn kárörvendően mosolygott próbálkozásaimon.Megnézett.....a kelleténél is jobban.Feltűnően mért végig tetőtől talpig.
-Ne légy szégyellős előttem!-suttogta,majd kezét végigsimította a combomon.Összerezzentem.
-Engedj el!
-Nem!Most játszani fogunk!-láttam nyelvének hegyét ahogy benedvesíti telt,rózsaszín ajkait.Szórakozottan vezette végig ujját a mellkasomon.-Milyen puha a bőröd!-ábrándozott.-Szeretsz Alice?-nézett rám.Hatalmas barna szemei égtek a vágytól.-Őszintén!Érzel irántam valamit?-hosszas elmélkedés után felnéztem rá.Kíváncsian várta mit fogok válaszolni.-Mondj már valamit!-sürgetett.
-Nagyot csalódtam benned!
-Az semmi!Az csak egy félreértés volt!
-Nekem nagyon is igazinak tűnt!
-Nem nem!!Hidd el!Rajtad kívül senkit nem szeretek a világon!
-Mégis.....nem tudok hinni neked!-lehajtottam fejem,majd lassan eltoltam magamtól védelmező testét és kisétáltam a mosdóból.Ott hagytam őt egyedül.Kisírt szemekkel mentem vissza Lorettához,aki már túl jól érezte magát ahhoz,hogy felismerjen.Így nem volt más választásom.Fel kellett hívnom Christ.
-Alice!Alice!Mi a baj?-lihegett a telefonba.Hangja zaklatottnak tűnt.Elvégre már késő volt.Csak úgy nem hívnám fel.Ebből pedig leszűrte,hogy valami nincs rendben.
-Chris!-suttogtam remegő hangon.
-Mi az Alice?!
-K...kérlek gyere értem!
-Hol vagy?
-Nem tudom!-néztem körül miközben próbáltam nem magamra terelni a figyelmet.-Egy szórakozóhelyen a belvárosban.Még soha nem jártam erre.
-De arra emlékszel merre mentetek?
-Nagyjából.
-És nem tudnád elmondani?
-Csak a parkra emlékszem!Többre nem.-ilyen zavarodott fejjel nem igazán tudok visszaemlékezni.Csoda,hogy még egyáltalán a lábamon állok.
-Eltalálsz onnan a parkig?
-Azt hiszem!
-Akkor menj oda!Máris ott vagyok!
-Rendben!
Azonnal leraktam,majd gyors léptekkel igyekeztem az út szélén.Elveszettnek éreztem magam.Egy darab rongynak,akit félrehajítottak.Aki már nem kell senkinek.Esetlenül botladoztam az éjjeli fények alatt.A cipő feltörte a sarkam,a ruhámat összekentem az arcomról lefolyó szemfestékkel.Szörnyen nézhettem ki.Ráadásul nagyon rosszul éreztem magam.De nem érdekelt.Minél hamarabb haza szerettem volna jutni mindenféle akadály nélkül.Viszont tudtam,hogy lehetetlen.Túl szerencsétlen vagyok ahhoz,hogy legalább ez zökkenőmentesen sikerüljön.Mikor befordultam a sarkon,megpillantottam az erősen szikrázó fényeket,melyek megvilágítottak minden lényeges dolgot a park körül.Leültem az egyik padra.Lassan körülnéztem,van-e itt olyan,ami elől menekülnöm kéne.De nem volt.Teljes egészében egyedül voltam.Így már sírni sem féltem.Hangosan zokogni kezdtem.Annyira naiv voltam.Mindent elhittem.Szó szerint mindent!Most meg. . .vége!Megint pofára estem.
-Alice?-hallottam az ismerős hangot a hátam mögül.

Egy közlemény! :))

Sziasztok!:)Jelentkeztem egy blogversenyre,amelyen az az elvárás szerepelt,hogy ezt a képet kell kiraknom:

Remélem a tulajdonos megtalálja!:DDD
Köszönöm!