Chapter forty-nine

Hi everyone!:))
Mivel többen is jelezték,hogy hamarabb szeretnének részt és én túlteljesítettem magam,úgy döntöttem felrakom a következőt is.
Remélem tetszeni fog!:)
Öt komment után hozom a következőt!!:))










A másik pillanatban minden elsötétült körülöttem.Egyedül a szívem heves dobogását hallottam a mellkasomban.Majd megéreztem a jéghideg érintést a kezemen.Azonnal végigfutott rajtam a libabőr.
-Mit csinálsz Zayn?-kérdeztem remegő hangon.
-Megmutatom mennyire jó vagyok hozzád.-hihetetlenül mély hangjától elfogott a félelem.Mit akar tenni velem?Megragadott,átdobott a vállán és vitt felfelé a lépcsőn.
-Ígérem mindent meghálálok neked.-suttogta.
-Mi  a francról beszélsz?-kérdeztem miközben a fájdalom belenyilallt a hasamba.
-Csak figyelj!-mondta,majd kirúgta a szobája ajtaját és az ágyra fektetett.
-Zayn...-éppen ismét meg akartam kérdezni mit csinál,de forró csókja elhallgattatott.-Zayn!-nyögtem fel mikor kezével a felsőm alá férkőzött.
-Lazulj el Alice!-lehelte ajkaim közé.-Boldoggá teszlek.-ezt  mondatot már annyiszor hallottam a szájából...annyira kétségbeesetten hangzott.
-Mi a baj?-toltam el őt magamtól.
-Semmi!-hajolt oda ismét.
-Látom,hogy valami nincs rendben!-tettem tenyeremet a mellkasára.
-Te csak ne törődj ezzel!
-Igenis törődöm!Nézz magadra!Megint remegsz!
-Mit számít?-vetette rám megint magát.
-Fejezd be!-löktem el most már erősebben.
-A k*rva életbe nyugton maradnál végre?!-ordította az arcomba.Megugrottam hirtelen hangmagassága miatt,szemeim pedig megteltek könnyel.Gyorsan szám elé emeltem a kezem,nehogy hangosan zokogni kezdjek.Lassan kicsúsztam alóla és a lehető legmesszebb másztam tőle az ágy végébe.Mi a francért csinálja ezt?!Nem bírtam visszatartani a zokogásom.Kitörtem.-Pöttöm!-hallottam a hangját közel hozzám.-B*ssza meg!-mordult fel,majd miután felugrott az ágyról,kiveretett az ajtón.Pár másodperc múlva a bejárati ajtó becsapódott.Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.De most mégis hova a francba ment?
Leballagtam a konyhába közben a villanyokat felkapcsolva.Nagy valószínűséggel nem fog egyhamar visszajönni.Nagyon aggódom érte.Mi van,ha megint olyan őrültséget művel,mint a múltkor.Zayn még mindig beszámíthatatlan.Főleg most ebben az állapotban.
Azt tettem a amit a legjobbnak láttam.Előhúztam a mobilomat a zsebemből és tárcsáztam Liam számát.A második csörgésre felvette.
-Hali Pöttöm!
-Szia Liam!Baj van!Zayn megint....megint...elrohant és fogalmam sincs hová!Dühös lett és...és...
-Nyugodj meg és mondd el pontosan mi történt!
-Valaki felhívta őt telefonon,akivel kiabált.Utána beszélt még valakivel és...rohama volt.
-Tessék?!De nincs semmi bajod ugye?Nem bántott?
-Nem Liam!Nem bántott.
-Azonnal intézkedem!Ne aggódj,nem lesz semmi baj!Odaküldök valakit,hogy ne légy egyedül addig is rendben?
-Nem!-ellenkeztem azonnal.
-Miért ne?
-Megvagyok én így!Minden rendben lesz.
-Szó sem lehet róla,hogy egyedül légy!-úgy látom hiába vitatkozom.
-De....
-Mindjárt ott lesz!-a vonal megszakadt.
Feszülten járkáltam fel,s le a nappaliban miközben vártam azt a bizonyos valakit,akit Liam mellém rendelt.
Nem tudom miért kell ezt.Nincs szükségem dadára,aki vigyázzon rám!
Halkan dühöngtem magamban,mikor hirtelen megszólalt a csengő.Lassan közelítettem az ajtó felé,majd kinyitottam azt.Szemeim elkerekedtek a váratlan személy láttán.Na már csak ez hiányzott!
-Szia babe!-pimasz hangjától megfeszült a testem.A legszívesebben itt helyben behúztam volna neki egyet.
-Te meg mi a francot keresel itt?-dühömben bevágtam az ajtót,de lábával még időben közbeavatkozott ezzel megakadályozva a tervemet.
Hosszú fekete kabátja combközépig ért.Göndör fürtjei rakoncátlanul lógtak ki sapkája alól.Fekete, laza pólót,és fekete csőnadrágot viselt barna cipővel.Hosszú nyaklánc lógott a nyakában melynek érme egy papírrepülőt szimbolizált.
-Jöttem vigyázni rád!-lépett beljebb.
-Nincs rád szükségem.Tűnj el innen!
-Azt el....
-Ne beszélj csúnyán!-figyelmeztettem mielőtt kimondta volna azt,amit nem akartam hallani.Felkuncogott,majd átlépte a küszöböt és becsukta maga után az ajtót.
-Miért ne?Talán zavar?
-Ige képzeld,zavar!-keresztbe fontam karjaimat a mellkasomon és hátat fordítottam neki.
-Hmm...-hümmögött elismerően,mire az arcom forrósodni kezdett a dühtől.Mégis mit képzel ez magáról?!
-Fejezd be!-fordultam meg azonnal.Levette a kabátját,felakasztotta a fogasra majd leült a kanapéra.-Menj el!
-Látom nem bírod felfogni.-nézett rám.Smaragdzöld szemeit mindvégig rajtam tartotta míg hozzám beszélt.-Nem mehetek csak úgy el.-mondta,majd benedvesítette az ajkait.Annyira undorító volt.-Inkább...-állt fel.-ahelyett hogy itt vitatkozol,élvezhetnéd az együttlétet.-az a pimasz mosoly megint felvillant az arcán.
-Ne érj hozzám!-ellenkeztem amint megláttam karját felém nyújtani.
-Sokkal szórakoztatóbb lenne,ha nem ellenkeznél!-ragadt meg  a derekamat,majd magához húzott.Felsikítottam ahogy testem érintkezett az övével.Reflexszerűen próbáltam eltaszítani magamtól,de nem tudtam.Túl erősen szorított.Már majdhogynem fájt az,amit csinált.
-Engedj el!-kiabáltam miközben eszeveszett módon püfölni kezdtem a mellkasát.Felkuncogott.
-Tőlem nem szabadulsz!-suttogta a fülembe.Lehelete végigsöpört a nyakamon,haja lágyan csiklandozta az arcomat.Hatalmas tenyerével közrefogta a csuklómat amit dereka köré font.Testem teljesen lemerevedett.Egyszerűen nem tudtam irányítani magam.Annyira elbűvölt.NEM!Ez lehetetlen.-Na ugye hogy sokkal jobb így?-rekedtes hangja visszhangzott a fülemben.Annyira megnyugtató volt.Kezei szinte biztonságot sugároztak felém ahogy körülölelt.Nem!Ez nagyon nem jó!Kiszabadítottam magam öleléséből  és messze léptem tőle.Összeszűkült szemmel nézett rám.
-Mi a jó büdös francot csinálsz?!-förmedtem rá.
-Próbáltalak megnyugtatni.-mondta miközben kezét farzsebébe mélyesztette.
-Egyszerűen nem értelek!
-Mi ezen olyan bonyolult?
-A viselkedésed!Hogy....miért?Inkább hagyjuk jó?Ne..ne is nézz rám!-fordultam el.
-Mit tudsz Zaynről?-kérdezte váratlanul.
-Mi?-tekintetemet kíváncsian rávezettem.
-Mit tudsz róla?-kérdezte újra keményebb hangon,mint az előbb.
-Hogy érted?
-Jaj Alice nem igaz,hogy nem érted!Miket mondott el magáról?
Ez az egész kezd nagyon gyanússá válni.
-Miért kérdezed ezt?
-Csak válaszolj!
-Nem.
-Válaszolj,ha kérdezlek!- lépett közelebb mérges tekintettel.Őszintén megijedtem tőle.Annyira furcsán viselkedett.Kissé úgy,mint néha Zayn szokott.-Nem akarok bonyodalmat.-suttogta.
-Akkor mégis mi a fenéért vagy itt?-kérdeztem halkan.
-Mert Liam megkért rá.
-Jól tudod mit műveltél velem a múltkor!És még ide mered tolni a képed?Zayn ezért...
Hirtelen gúnyosan nevetni kezdett félbeszakítva engem.Megint mit tart olyan viccesnek?
-Ó persze azt hiszed majd meg tud védeni téged.-rázta a fejét szórakozottan.És én még sajnáltam és féltettem őt tőle!Hát nagyon el vagyok tévedve azt hiszem.-Azt hiszed biztonságban tud tartani?Hogy szeret?Hogy boldog lehetsz vele?-lassan közeledett felém.Amikor már csak pár centire voltunk egymástól,odahajolt a fülemhez és ezt mondta:-Nagyot tévedsz!Zayn nem az a fajta,aki megáll egy nőnél!El sem tudod képzelni hány ember életét tette már tönkre.
-Menj el!-hátráltam még jobban már a falnak ütközve.
-Hatalmas hibát követsz el!
-Tűnj el innen!-kiabáltam.Szemeim megteltek könnyel ahogy a fejemben visszhangoztak mondatai.Nem ez lehetetlen.Zayn nem ilyen.
-Az a szemétláda nézd mit tett veled!Már most bőgsz miatta!
-Én nem bőgök!-csattantam fel kitörölve a könnyeket a szememből.
-Látom.-rázta a fejét.
-Ne érj hozzám!-ismételtem újra amint láttam,hogy felém lépdel.-Kérlek!Menj el innen!
-Fáj az igazság igaz?
Már annyira de annyira elegem volt.Kikerültem őt és leültem a kanapéra és kezembe vettem a távirányítót.
-Jó.Nem muszáj beszélgetnünk.-ült le mellém.Tovább sírtam.-Most megbántottalak?
-Mit gondolsz?-néztem rá dühösen.Tekintete kifejezéstelen volt.
-Tudnod kell az igazat.
-Te csak hazudsz nekem!
-Így gondolod?-hajolt közelebb.
-Így,igen!
Kezét az arcomra simította miközben  közelebb ült hozzám.
-Én csak próbállak megvédeni.-suttogta,szemeivel pedig az arcomat fürkészte.
-Miért tennéd?-húzódtam el.
-Mit törődsz te ezzel?
-Liam nem mondta véletlenül meddig kell téged elviselnem?
-Amíg meg nem jelenik Zaynnel.
-Remek.-ráztam a fejem és ismét megtöröltem a szememet.
-Fejezd be a sírást!
-Ha végre befognád,talán sikerülne!-csattantam fel dühösen.
-Igen is!-fordult a TV felé,majd percekig csak azt bámulta.Örültem,hogy végre csendben maradt.Nem volt több erőm ahhoz,hogy tovább hallgassam a hülyeségeit.Miért nem tudta Liam inkább Lout vagy Niallt ideküldeni?Aztán ki tudja...meglehet önként vállalkozott,hogy idejöjjön.
-Miért pont te?-kérdeztem halkan.
-Hmm?-fordult felém.Tekintete érdekesnek találta a képernyőn felfedezett műsort,így nehéz tudott elszakadni tőle.
-Miért pont te vagy most itt?
-Örömmel vállalkoztam egy ilyen szépség őrzésére.-közeledett.
-Fejezd már be!
Felnevetett.
-Annyira ártatlan vagy!-elmélkedett halkan.Tekintetét le nem vette az arcomról.-Fogalmad sincs róla mennyire.
-Talán nem is annyira amennyire gondolod.
-Nem hiszem,hogy olyan szörnyű dolgokba keveredtél volna.-mosolygott.
-Ja.-hajtottam le a fejem.
-És a szüleid mit szólnak Zaynhez?
Felnyögtem a szó hallatán,s szemeim ismét megteltek könnyel.
-Héj mi a baj?-tette kezét a vállamra,drasztikus zokogásom láttán.-Alice!-rázott meg.Nem bírtam megszólalni.Egyszerűen nem.-Megijesztesz!
Felpattantam és felrohantam a fürdőszobába,az ajtót pedig bezártam magam mögött.
-Nyisd ki most azonnal!-kopogott vadul.-Hallod!
-Menj már el!!!!!!-nekidőltem a falnak,hogy valami támaszt biztosítsak magamnak,de azonnal végigcsúsztam rajta és a földön végeztem.
-Azt mondtam nyisd ki azt a rohadt ajtót!!