Chapter thirty-nine

Helóóóó embereek!:)
Meghoztam az új részt!Mar nem is fűzök hozzá semmit!Tudjátok kívülről mit kérnék!:D
Jó olvasást!:)





Megszeppenve bújtam elő a pult mögül miközben a vízcseppektől nedves poharat szorongattam a kezemben.Nagy szemekkel néztem az előttem álló fiúra.
-Szia David!-széles mosoly húzódott szét az arcomon.
-Szóval itt dolgozol.-állapította meg ahogy körülkémlelte a területet.
-Igen.
-Otthonos.
-Az.És te?-fordultam ismét hozzá.-Mi járatban?
-Most zártam be.
-Negyed négykor?-kérdeztem megdöbbenve.
-Igen.-sóhajtottam.-Több elintéznivalóm is volt,amik kissé elhúzódtak.
-Értem.
-Zayn hívott.Hallottam mi történt vele.-sajnálkozott.
-Igen.
-Remélem minél hamarabb rendbe jön,mert nélküle nem igazán boldogulok.
-Ezt hogy érted?
-Annak ellenére,hogy olyan vadul bánik mindenkivel,nagyon dicsérik és egyre többen követik őt.
-Tényleg?
-Bizony!Mi is történt pontosan?
-Motorbaleset.
-Zayn mióta tud motorozni?
-Hát ez az!-mondtam rosszallóan.
Elmosolyodott,majd a fejét rázta.
-Csak a karja sérült?
-Meg az ökle.
-Itt is van!-rakta elém Katy hirtelen a hiányzó hozzávalót.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Ti ismeritek egymást?-mutatóujja felváltva járt köztem és David között.
-Nem mondhatnám.Párszor találkoztunk már.A bátyám egy jó barátja!-az igazat mégsem mondhattam.
-Értem.
-David vagyok!-nyújtotta kezét a lány felé.Arcán egyértelműen látszott az egyetértés.Mégsem mondhatjuk,hogy Zayn főnöke.
-Katy!-fogadta el.
-Mikor végzel?
-Hétkor!-mondta fáradt arckifejezéssel.
-Mit szólnál,ha megvárnálak?
Katy szégyellősen elmosolyodott,majd az ujjaival kezdett babrálni.Barna haja az arcába hullott ahogy lehajtotta a fejét.
-Én...-egyértelműen örült az ajánlatnak.David kíváncsian várta a választ.-nem is tudom!
-Hazaviszlek.
Úgy látom megtetszett neki Katy ártatlansága.Tényleg egy nagyon jólelkű, visszafogott lány.Biztatóan rámosolyogtam Katyre,akinek az arca már mélyen úszott a pírben.
-Rendben.-válaszolt végül.David arcára széles mosoly ült ki miközben beszélgetést próbált kezdeményezni.Én,mint zavaró tényező,inkább félrehúzódtam és elővettem a telefonomat.Nem akartam zaklatni Zaynt az éjjel kellős közepén,így jobbnak láttam levenni az ujjam a telefonkönyvről.Biztosan alszik.Vagyis remélem.Világosan a tudtára adták,hogy pihennie kell.Bár Őt ismerve magasról tesz rá mit mondtak neki.



Zayn szsz.:
Már éppen sikerült lenyugodnom annyira,hogy pihenhessek egy picit.Épp magamra húztam a takarót,mikor hirtelen ajtónyitódásra lettem figyelmes.Lassan felnyitottam a szememet és végigmértem a fiatal nőt.
-Jó reggelt Mr.Malik!-köszöntött mosolyogva egy kis tányérral a kezében.
-Az!Magának is!-feltámasztottam magam a kezemmel,ezzel rálátást nyerve a tál tartalmára.Vajas kenyér.Mi más?Nem mintha éhes lennék.
-Hogy van?
-Jól.Mikor mehetek haza?
-Az attól függ!-tette le a tálat,majd felemelte a kezem.-Minimum három napig bent kell lennie.
-Már csak kettő.-miért is ne kötnék bele?
-Igen.-mosolyodott el.-A tegnapi nap folyamán a nagy nyüzsgés miatt nem volt alkalmam bemutatkozni.Dr.Leyla vagyok!-fogta meg óvatosan a kezében lévő karomat,majd finoman megrázta.-Én leszek az orvosa,amíg itt lesz nálunk!
-Zayn!Zayn Malik!
-Igen,tudom!Igencsak nagy híre van.
-Ezt meg hogy érti?
-A fotósok egész éjjel itt ácsorogtak az ablak alatt.Mostanra már a várót is ellepték.
-A francba!-mérgelődtem.-Remek!
-Ne aggódjon!Biztonságban van!A menedzsere...
-Itt van Paul?!-vágtam közbe idegesen.
-Nincs.Ő küldött két hatalmas monstrumot,akik itt állnak az ajtó előtt.
 Visszahajtottam a fejemet a párnára és próbáltan feldolgozni a hallottakat.
-Szóval most már mindenki tud mindenről.-suttogtam.
-Az a lány,aki behozta önt tegnap a barátnője?
Nem tudom,megbízhatok-e ebben a nőben.Nem szeretném Alicet belekeverni a nyilvános életembe.Egyelőre nyugalomra van szüksége a történtek után.
-Nem!Ő talált rám.
-Hol?
-Az utcán.
-Szóval baleset volt.
-Igen.
-És ezt tegnap miért nem akarta elmondani nekem?
-Én össze voltam zavarodva.
-Itt a reggeli!-bökött a fejével a tányér felé.-Tessék megenni!-mintha kisbaba lennék.
-Nem vagyok éhes.
-Pedig más nincs.-elfordítottam a fejem.-Azért itt hagyom,ha mégis!
Mondta,majd elhagyta a kórtermet.



Alice szsz.:
Már csukódtak le a szemeim mikor egy nagyobb nevetés tört ki mellettem melyre azonnal feleszméltem.Katy és David még mindig önfeledten szórakoztak a pultnál.
-Héj!-hallottam a hangot,mely nagy lelkesedéssel szólt hozzám.-Alice!
-Tessék?-fordultam oda.
-Lassan készülődhetünk!
-Már annyi az idő?-kérdeztem csodálkozva miközben a falon pihenő órára pillantottam.Háromnegyed hetet mutatott.Levettem a kötényt a csípőmről,majd elindultam az öltöző felé.Miközben pakoltam össze,eszembe jutott,hogy megígértem Katynek a mosogatást.Mindent magam mögött hagyva visszasétáltam.Megdöbbentő látvány fogadott odakint.Katy és David szó szerint egymás szájában voltak.Ez gyorsan ment.
-Khm!-amint megláttak,rögtön eltávolodtak egymástól.-Elnézést!Még gyorsan elmosogatok.Ti mehettek nyugodtan.Elintézek mindent.
-Tényleg?
-Persze!Amúgy is tartoztam még eggyel.-kacsintottam rá.
-Köszönöm Alice!-mosolyodott el,majd bement az öltözőbe.Én pedig a koszos poharak felé vettem az irányt.
-Nagyon aranyos lány!-mondta David mosolyogva.
-Igen!Úgy látom már össze is barátkoztatok!
-Igen.Szóval mész valamikor Zaynhez?
-Most,miután végeztem.
-Add át üdvözletemet és hogy igyekezzen meggyógyulni.
-Átadom!-mosolyogtam.
-Eléggé gondterheltnek tűnsz!Valami baj van?
-Aggódom érte.
-Zayn az utolsó ember,akiért aggódni kéne.-mondta magabiztosan.
-Úgy látszik még mindig nem ismerem eléggé.
-Valóban nehezen kiismerhető.
-Kicsoda?-szólt közbe Katy  a pult végéről.
-A bátyám!-válaszoltam hamar.
-Indulhatunk?-nyújtotta a kezét David Katy messze álló alakja felé.
-Sziasztok!-köszönten el tőlük,majd belekezdtem a takarításba.
-Köszönöm!
-Szívesen.
Nem sokkal később,miután Davidék elhagyták a kávézót,Jessica autójára lettem figyelmes a parkolóban.Megérkezett a váltás.
-Jó reggelt!-köszöntöttem amint belépett az ajtón.
-Neked is!-kissé letörtnek tűnt.Ez nem az a nagyképű, utálkozó lány akt én ismerek.-Milyen volt az éjjel?
-Nem túl mozgalmas.-mondtam miközben  az utolsó poharat is a helyére raktam.-Minden a helyén van.Elmosogattam és a kasszát is rendbe tettem.
-Köszönöm!
-Magad leszel?
-Nem.
-Akkor én megyek is.Szia!
Fogtam a dolgaimat és kimasíroztam a kávézó ajtaján egészen a motoromig.
A táskám mélyéből előhalásztam a kulcsot,majd a sisakot a fejemre erősítettem.
Már éppen indultam volna,mikor hirtelen megcsörrent a mobilom.Mivel tudtam,hogy Zayn az,nem vettem fel.Pár percen belül úgyis tudok  beszélni vele.
Őrült sebességgel száguldottam a főúton.Minél hamarabb ott akartam lenni.Érezni finom illatát és édes csókjának ízét.Gondolataim megállíthatatlanul csakis Rajta voltak.Folyton az együtt töltött perceken járt az eszem.Ahogy hozzám ért.A hideg végigfutott a gerincemen miközben  a hűvös szél a ruhám alá férkőzött.
Örültem mikor megérkeztem a kórházhoz,bár a látvány ami fogadott,nem volt túl kedvező.Amerre csak néztem,mindenhol legalább két kamerával felszerelt embert láttam.A fekete furgonok egymás után sorakoztak a parkolóban.Kezdem sejteni miért hívott Zayn.Előkaptam a mobilomat a táskám legmélyéről és tárcsázni kezdtem a számát.
-Zayn!-szóltam bele azonnal amint felvette.
-Alice!Itt vagy már?
-Mi ez a felfordulás?
-Ezért hívtalak az előbb!Frászt kaptam mikor nem vetted fel!Azt hittem bajod esett.
-Minden rendben!Jól vagyok!De hogy jutok így fel hozzád?Mindenhol fotósok ácsorognak.
-Gyere hátulról!
-Van hátsóajtó?
-Van!Odaküldöm Bobot!
-Ki az a....-a vonal megszűnt mielőtt még kitudakolhattam volna mégis milyen Bobot kell keresnem.Visszacsúsztattam a készüléket a táskába,majd halk léptekkel elindultam a hátsóbejárat felé.Lassan a falnak préselve lépdeltem végig,majd amikor épület sarkához értem, körülnéztem.Nem láttam senkit.A terep biztonságosnak bizonyult,így  hát kiléptem a fal mögül és az ajtókat kezdtem kémlelni,vajon a három közül melyik vezet a folyosóra.Amint elindultam a kiválasztott felé,azonnal kinyílt előttem.Egy magas,fekete öltönyös,szemüvegben lévő emberrel találtam magam szemben.Hatalmas nagy volt.
-Alice?-kérdezte mély hangon.
-Bob?-kérdeztem vissza,mire felnevetett.
-Gyere!-ragadta meg a karomat,majd minden gond nélkül húzott be az épületbe,ezután fel a lépcsőn.
-Köszönöm!-hajtottam le a fejem szégyellősen mikor odaértünk Zayn szobájához.
-Menj!-engedett el miközben már nyitotta az ajtót.A csillogó,barna szempár rögtön felfigyelt rám.Elmosolyodtam ahogy végigmértem Őt.Ez a kórházi köntös igencsak jól áll neki.
-Reggelt!-sétáltam oda hozzá.
-Szia!-mosolygott Ő is,majd megfogta a kezemet és lehúzott az ágyra.-Rohadtul hiányoztál.-tette tenyerét az arcomra,majd simogatni kezdte.
-Te is nekem!-lehajoltam hozzá és egy gyengéd csókot leheltem ajkaira.Kellemesen szúró borostája éreztette velem,hogy mennyire közel kerültem hozzá.Halk nyögéssel közölte velem elégedettségét.Komolyan mondom,ha most nem kórházban lennénk,még több örömöt szereznék neki,de így muszáj visszafognom magam.Nem mintha nagyon értenék ezekhez a dolgokhoz.És mivel jól tudom,hogy  neki is nehezére esik visszafognia magát.
-Mi volt éjjel?-suttogta az ajkaim közé.
-Semmi.-a hangom még a szokásosabbnál is jobban remegett.-Képzeld David volt bent nálunk!
-Tényleg?
-Igen.Ő is most ment el.
-Mit csinált eddig ott?!
-Nagyon jól el voltak Katyvel.
-Ezt úgy érted,hogy...
-Úgy!-vágtam közbe.
-David felszedett valakit?!-nevetett.-Az a David?!
-Igen.Annyira aranyos volt!-szemei elsötétültek a kijelentésemre,izmai megfeszültek.-Nem úgy értettem.-szögeztem le mielőtt még elfajult volna a helyzet.-Zayn!-szólítottam meg,de nem reagált.-Ne csináld ezt!-hajoltam oda az arcához ,majd egy puszit nyomtam rá.-Hallod!-szorítottam meg a kezét,mire felsóhajtott.
-Hihetetlen.-suttogta halkan.-Csókolj meg kérlek!-elmosolyodtam,majd számmal az övére tapadtam.