II./Chapter thirty-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Megérkeztem az új résszel. Jó szórakozást! HAVE FUN!

A düh egyre csak nőtt bennem.-Mi folyik itt?-néztem Zaynre.

-Csak látni akartalak.-válaszolt Zayn helyett Harry.-Még egyszer utoljára.

-Hogy mi?-szemeim kikerekedtek.-Ezt meg mégis hogy érted?

-Elmegyek Al.

-Mégis hová?-a mellkasomra nehezedő dühöt erős kétségbeesés váltotta fel. 

-Eltűnök innen olyan messzire, amilyen messzire csak lehet.

Az ajtón beáramló csípős, téli levegőtől kirázott a hideg.

-De hisz már mindenki biztonságban van, miért akarsz elmenni?

-Mit gondoltál Alice?-kérdezte gúnyosan, majd közelebb lépett és behúzta maga után az ajtót.-Azt hitted, hogy minden tökéletes lesz csak azért, mert vége ennek a szarságnak? Elképzelted a tökéletes családi idillt miközben a fa alatt kibontogatjuk egymás ajándékait?-szemeimből patakzottak a könnyek.-Hát ezt jól elbasztad!

Igaza volt. A jövőről megalkotott képem nagyjából ugyanazt tükrözte, amit Harry pár másodperccel ezelőtt felvázolt. 

-Vegyél vissza Harry.-szólt közbe Zayn, majd fenyegetően közelebb lépett hozzá.

-Te csak ne akard megmondani nekem, hogy mit csináljak!-támadt vissza azonnal.

-Hagyjátok abba!-szóltam rájuk miközben a fejemhez kaptam. Éles fájdalom nyilallt a halántékomba, majd a következő pillanatban minden elsötétült körülöttem. 

Harry szsz.:

Leléptem.

Amint alkalmam adódott rá, megfordultam és kirohantam az ajtón. Nem érdekelt, hogy Zayn utánam kiabált, több fájdalmat egyszerűen nem bírtam elviselni. Beszálltam az autóba, majd hajtottam mint egy őrült. Zokogtam egészen hazáig mint egy csecsemő. Miután leállítottam a motort, csak bámultam magam elé.  Kabátom ujjával megtöröltem a szememet, de hiába. A könnyek újra és újra utat törtek maguknak. Utálom ezt az érzést. Utálom a csalódást. A fájdalmat. Egyszerűen nem ismertem magamra. Az utóbbi időben annyira megváltoztam. Alice mellett végre egy olyan személyiségemet ismerhettem meg, akire már nagyon régóta szükségem van. Végre nem vagyok önpusztító és nem rúgok bele minden földön fekvő emberbe. Mi lesz velem Nélküle? Mi lesz ha már soha többé nem fog tudni hatni rám a jóságával. Elveszett leszek nélküle. 

-Baszki!-csaptam a kormányra, majd kitéptem a kocsi ajtaját és becsapva magam mögött berohantam a házba. 

-Liz!-ordítottam.

-Mi van?-kérdezte nyávogó hangon miközben egy köntösben sétált ki a konyhából. A hideg rázott tőle.

-Tűnj el innen.

-Hát jó.-hagyta rám, majd miután felöltözött, fogta a táskáját és elindult a bejárati ajtó felé.-Amúgy sem voltál túl nagy élmény.-suttogta a fülembe, majd felvette a kabátját és elment.

-Hülye kurva.-dörmögtem mérgesen, majd fogtam a vodkás üveget és leültem a TV elé. Jól tudom, hogy Alice érez irántam valamit. Akármennyire is tagadja, így van. Kötődünk egymáshoz. Viszont azt is tudom, hogy ha választás elé állítanám, Zaynt választaná. Túl szar ember vagyok ahhoz, hogy megkapjam azt a lányt, akire mindennél jobban vágyom. Ez van. Elkéstem. Fogtam az üveget és hosszan öntöttem a számba a torkomat égető folyadékot.

Alice szsz.:

Olyan ez az egész, mint egy rémálom. Mire végre összeállnak a dolgok, jön valami, (vagy valaki) és szépen tönkre vág mindent. Nem mintha nem hiányzott volna Harry, de amit mondott, az teljesen lesokkolt.

-Jobban vagy?-ült le mellém Zayn a kanapéra aggódó tekintettel.

-Persze, jól vagyok, csak a fejem fáj egy picit.-mosolyogtam rá.-El kell mennem hozzá.

-Mi?! Szó sem lehet róla.

-Mit mondott neked? Min kaptatok össze?

-Nem akartam őt beengedni.

-Miért nem?-csodálkozva néztem Zaynre aki zavartan piszkálta az ujjait. 

-Mert nem akarom, hogy a közeledben legyen. 

-Zayn. Ő a barátod.

-És szerelmes beléd.-szólt közbe, mire a szívverésem felgyorsult.-Nem foglak csak azért elveszíteni, mert kellesz Harrynek.

-Zayn, én téged...

-Te is tudod, hogy érzel valamit Harry iránt.-szakított félbe már-már mérges tekintettel. 

-Én...Nem tudom mi ez Zayn, de azt tudom, hogy téged szeretlek! A Te gyerekedet várom!

Lehajtotta a fejét, majd felállt mellőlem. 

-Én csak féltelek.-suttogta. 

-Nem kell féltened és attól sem kell félned, hogy elveszítesz.-fogtam meg a kezét, majd a szemébe néztem.-Soha.

Miután végre meggyőztem Zaynt, hogy rendben leszek, beültem az autóba és elindultam Harry lakása felé. Nagyon remélem, hogy még otthon fogom találni őt. Az összes piros lámpánál szitkozódtam magamban. Ez az én formám. Pont amikor a legjobban sietek, akkor kell százszor megállni és várakozni. 

Amint megérkeztem, leparkoltam a járda mellé és kiszálltam az autóból. A konyhaablakból kiszűrődő fény reménnyel töltött el a szívemet. Lágyan kopogtam a masszív faajtón. Semmi válasz. Újra próbálkoztam, mire egyszer csak fordult a kulcs a zárban. Amikor megláttam őt, elszörnyedtem. Harryből keményen áradt az alkoholszag, szemeit pedig ködös fátyol borította. Drogozott. Egyértelmű volt. 

-Te jóságos ég.-sóhajtottam, mire huncut vigyorra húzta a száját.-Hogy nézel ki?

-Én is örülök neked szivi.-állt arrébb, hogy betessékeljen, de ilyen állapotban nem szívesen mentem be hozzá. Ki tudja mennyire beszámítható. Hirtelen megpillantottam a falhoz támasztott hatalmas bőröndöt.

-Ugye tudod, hogy ilyen állapotban sehova sem mehetsz?-kérdeztem tőle.

-Hát azt majd én eldöntöm, hogy hova mehetek és hova nem.-vágta rá, majd megragadta a karomat és behúzott a házba. 

II./Chapter thirty-seven

Sziasztok Kedves Olvasóim! 

Megérkeztem az új résszel. Jó szórakozást! HAVE FUN! 

Zayn szótlanul állt előttem. Láttam rajta, hogy alig várja, hogy végre belekezdjek a mondandómba. Szemében mintha félelmet láttam volna. Nem akar többé csalódni, ahogyan én sem. 

-Nos?-zökkentett ki a gondolatmenetemből.

-Talán először üljünk le.-javasoltam.

-Alice, ne csináld már.-toporgott egy helyben, mire elmosolyodtam.

-Rendben van.-néztem a szemébe.-Úgy néz ki, hogy terhes vagyok.

-Hogy micsoda?-mosolyodott el.

-Terhes vagyok Tőled Zayn.

-Ezt nem hiszem el.-sóhajtotta, majd magához húzott és szorosan átölelt.

-Örülsz?-kérdeztem félve.

-Nagyon! Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk ezek után Al!

-Szeretlek.-néztem a szemébe, majd egy rövid csókot nyomtam puha szájára.

-Én is Téged Pöttöm!

Másnap reggel minden asztalhoz ültünk és megettük a maradék palacsintát. Zayn frissen borotvált arca csodálatos látványt nyújtott a reggeli teám mellé. Elmondhatatlanul boldog voltam. A fiúk szabadok, Zayn pedig éppen annyira örül a kisbabának mint én. Semmi sem ronthatta el a boldogságomat. 

-Zayn.-szólítottam meg miközben egy nagy adag palacsintát tömtem a számba.

-Igen?

-Pár nap múlva karácsony. Szerinted van még kedvük a többieknek eljönni?

-Nagyon remélem.-mosolyodott el.-Mi lesz a sok kajával meg ajándékkal amit megvettünk nekik?

-Rendben, majd később felhívom őket, hogy mi a helyzet.

-Nekem el kell mennem elintézni valamit.-állt fel, majd a tányérját a mosogatóba tette.

-Hová?-néztem rá ijedten.

-Ne félj, nemsoká jövök.-mondta, majd puszit nyomott a fejem búbjára. Szomorúan néztem utána miközben felvette a kabátját és kislisszolt az ajtón a hóesésbe.

-Tud magára vigyázni!-szólt rám Chris.

-Remélem.-suttogtam magam elé. 

Miután Chris is elment dolgozni, beindítottam a karácsonyi lejátszólistámat és nekiláttam becsomagolni az ajándékokat. Hihetetlen milyen gyorsan repül az idő, alig várom, hogy újra együtt lehessünk. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen családom lehet. Álmomban nem gondoltam volna, hogy az életem így fog alakulni. Hogy ennyi jó ember lesz majd mellettem, akiknek mindennél fontosabb leszek. Néha hibázunk, de sosem akkorát, hogy ne tudnánk megbocsátani egymásnak. Sokszor nehéz is, de nem lehetetlen.   

Miután elkészültem a csomagolás felével, úgy döntöttem, hogy főzök egy forrócsokit  magamnak. Miközben ráfújtam a tejszínhabot a gőzölgő italra, Harry járt a fejemben. Vajon mi lehet vele? Miért viselkedett úgy velem tegnap? 

-Hali.-zökkentett ki a gondolataim közül Zayn.

-Hol voltál?-álltam neki azonnal.

-Titok.-mosolygott rám huncutul, majd nyomott egy puszit a homlokomra.-Csomagolsz?-nézett el a fejem felett.

-Igen.

-Chris is elment?

-Azt mondta, csak este jön.-válaszoltam miközben visszaültem a helyemre és belekortyoltam az italomba.-Te ma már nem mész sehova, ugye?-kérdeztem nemleges választ remélve.

-Nem megyek.-huppant le mellém.-A tiéd vagyok egész nap. Akarod, hogy segítsek?-ajánlkozott fel.

-Még szép!

-Jól van Pöttöm.-mosolygott rám.

Zayn segítségével egy pillanat alatt befejeztük az ajándékok csomagolását. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy végre úgy lehetek együtt vele, hogy semmi zavaró tényező nem veszélyezteti a kapcsolatunkat. Már annyi mindenen keresztül mentünk együtt, a sors mégis úgy akarta, hogy végül egymáséi, legyünk. Remélhetőleg örökre.

-Szerinted ezek után már minden rendben lesz?-pillantottam Zaynre miközben a ragasztót a fiókba tettem a helyére.

-Soha többé nem kell aggódnod semmi miatt.-válaszolta.-Megígérem.

Rámosolyogtam, majd leültem mellé a kanapéra. Izmos karjai rögtön magához szorítottak. Annyira hiányzott ez az érzés. Na meg ez az illat...

Behunytam a szememet és csak arra tudtam gondolni, hogy ebben a pillanatban mennyire boldog vagyok. Zayn szívverése lágyan masszírozta a fülemet. 

-Álmos vagy?-dörmögte halkan.

-Mmm, nem vagyok.-válaszoltam miközben belebújtam a nyakába és nyomtam egy puszit puha bőrére.-Mi lesz most a bandával?

-Nem tudom. Szerintem minden elveszett úgy ahogy van.

-Ez annyira szomorú.

-Ez az élet rendje Al. Nem tarthat minden örökké. 

-Tudom.-sóhajtottam, majd visszafeküdtem a mellkasára és szépen lassan elaludtam.  

Nagy kiabálás zaja ébresztett fel. Zayn már nem volt mellettem, egyedül aludtam a kanapé szélén. Mintha az ő hangját hallottam volna a távolból. Lassan felültem és kisétáltam a bejárati ajtóhoz. Zayn mérgesen hadonászott az ajtó előtt valakinek, akit nem láttam jól, míg félre nem lépett rám szegezett ijedt tekintettel. 

-Harry.-sóhajtottam keservesen. 

II./Chapter thirty-six

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Megérkeztem az új résszel, remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

HAVE FUN!

Sokáig csak álltam és néztem Chrisre, akinek a meglepettség teljes mértékben lerítt az arcáról.

-Ez...csodálatos!-kiáltott fel, majd szorosan magához ölelt. 

-Ezt nem hiszem el.-suttogtam miközben arcomat a nyakába fúrtam. Nagyon rég éreztem utoljára ilyen boldogságot, mint most. 

-Gratulálok Alice!

-Köszönöm.-mondtam miközben elhúzódtam tőle.-El kell mondanom Zaynnek.

-Jól tudod, hogy ez most nem lehetséges. 

-Muszáj megpróbálnom.-mondtam határozottan, majd elindultam az ajtó felé és hamar felhúztam a lábamra a cipőmet.

-Elviszlek.-lépett mellém miközben leakasztotta a kulcsot a tartótól. 

-Siessünk.-mosolyogtam rá, majd nyakig felhúztam a kabátom cipzárját.

-Akarod, hogy bemenjek veled?-kérdezte mikor megálltunk a rendőrség előtt.

-Nem kell.-haboztam pár másodpercig.-Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet most ezzel felzaklatni Zaynt. Csak idegesebb lenne.

-Szerintem is várj még vele Al.-nézett rám Chris.-Majd ha minden rendbe jön, márpedig rendbe fog, akkor mondd el neki. 

-Igazad lehet.-tűnődtem. A nagy lelkesedés közepette bele sem gondoltam abba, hogy milyen kimenetelű lehet ez a dolog ebben a helyzetben.-Menjünk haza.-mosolyogtam rá őszintén. Tudtam, hogy igaza van és azt is tudom, hogy ki kell bírnom ezt a kis időt. Zayn érdekében.

Általában az idő csigalassúsággal telik amikor az ember türelmetlenül vár valamire. Három napja voltunk Chrissel a rendőrségen utoljára. Azóta sem tudok aludni, a gyomrom pedig állandó görcsben van az idegességtől. Igyekszem minél jobban kímélni magam a baba érdekében, de sajnos nem mindig sikerül. 

-Talán ma már felhívnak.-mondta Chris miközben leült elém a konyhaasztalhoz.

-Talán.-sóhajtottam, mire hirtelen kopogás zajára lettem figyelmes. Felugrottam és az ajtóhoz futottam.-Szia Niall.-mosolyodtam el udvariasan.

-Sziasztok, híreim vannak.-mondta komoly arccal, mire félreálltam, hogy beljebb jöhessen.

-Mi történt?-kérdeztem amint levette a kabátját és leült.

-Zayn hívott egy fél órával ezelőtt. A tárgyaláson felmerült az óvadék lehetősége, amit már valaki le is tett mindhármukért. 

Teljes mértékben ledöbbentem.

-Mégis ki lehetett az?

-Még egyelőre nem tudom. Azon vagyok, hogy kiderítsem. 

-Akkor ez azt jelenti, hogy szabadok mind?-kérdeztem izgatottan. 

-Igen.-mosolygott rám.-Értük indultam, gondoltam előtte közlöm veletek a jó hírt. 

-Veled mehetek?

-Jobb lesz, ha itthon várjuk őket.-szólt közbe Chris. 

-Igazad van. Biztos nagyon éhesek lesznek. Összeütök nekik valami finomat gyorsan.

-Ez remek ötlet Al.-mondta Niall miközben felállt.-Akkor nemsokára visszajövök.

Miután kikísértem őt, elővettem egy műanyag tálat. Úgy döntöttem, hogy palacsintát fogok nekik sütni, azt mindegyikőjük nagyon szereti. 

-Segítsek?-kérdezte Chris.

-Nem kell köszönöm.-válaszoltam izgatottan miközben már melegítettem a serpenyőt a sütéshez. Már talán két adagot is megsütöttem amikor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó. Lekapcsoltam a sütőt és azonnal Zaynhez rohantam hogy magamhoz ölelhessem. 

-Zayn.-sóhajtottam.-Ugye jól vagytok?-néztem fel rá, majd a többiekre akik mögötte álltak.-Hol van Harry?-kérdeztem ijedten. 

-Nem akart idejönni.-válaszolta Niall.

-Mi az, hogy nem akart idejönni?-éreztem, ahogy egyre dühösebb és dühösebb leszek.

-Haza kellett mennie Pöttöm.-fogta meg a kezem Zayn. 

-Nem, én látni akarom, hogy jól van-e.-csattantam fel, majd fogtam a mobilomat és tárcsázni kezdtem a számát.

-Mi van?!-vette fel dühösen. 

-Mi van?-kérdeztem vissza, alig hallhatóan. 

-Mondd gyorsan Al, nem érek rá!

-Én csak....csak....-könnyem kicsordult ahogy kerestem a szavakat. Most miért viselkedik így velem?-Mindegy.-mondtam, majd megszakítottam a vonalat. Baszd meg Harry.

-Al.-lépett mellém Zayn,majd egy puszit nyomott a homlokomra.

-Annyira aggódtam értetek.-mondtam miközben újra szorosan magamhoz öleltem őt. 

-Én is érted, nagyon!

-Gyertek beljebb, már biztosan nagyon éhesek vagytok. Sütöttem nektek palacsintát.

-Szuper.-örvendezett Liam, majd elindult a konyha felé.

Miután mindenki jól lakott, elmosogattam és rendet raktam a konyhában. Már elég későre járt, mikor Liam és Niall is elindult haza. 

-Ugye itt maradsz?-fordultam Chrishez.

-Persze.-mosolygott rám, majd elindult felfelé a szobájába ahol már napok óta alszik.-Jó éjszakát.

-Jó éjt!-kiáltottam utána, majd Zaynhez fordultam.-El se tudod képzelni, mennyire aggódtam értetek.-fogtam meg a kezét.

-Én is érted Pöttöm. Nagyon féltem, hogy nem fogunk időben odaérni. Sajnálom, hogy miattam ez történt.-hajtotta le a fejét.

-Nem miattad történt!-ellenkeztem azonnal.

-Ha nem hagyunk egyedül....

-Zayn!-néztem a szemébe.-Ez egyáltalán nem a te hibád volt. Senki sem gondolta volna, hogy Amy képes ilyesmire. 

-Még most sem fogom fel.-keze ökölbe szorult.

-Vajon hová tűnhettek?

-Fogalmam sincs. De ha a rendőrség elkapja őket, nem fogják egykönnyen megúszni.

Aggodalom fogott el. Tudom, hogy nagyon rossz dolgot tett velem, de mégse szeretném, ha szenvednének. Főleg nem Ed.

-Engem inkább az érdekelne, hogy ki volt az, akinek annyi felesleges pénze volt, hogy kijuttatott titeket. 

-Erre én is szeretném tudni a választ.-sóhajtotta, majd magához húzott. Már olyan régen éreztem az illatát. Mámorító volt.-Annyira kívánlak.-suttogta a fülembe. 

-Zayn.-szólítottam meg halkan, mire eltolt magától és a szemembe nézett.-El kell mondanom neked valamit.

II./Chapter thirty-five

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Jelentkezem az új résszel. Jó olvasást!

HAVE FUN! 

Chris már a folyosón várt rám. 

-Alice.-sóhajtotta miközben szorosan magához ölelt.
-Mi lesz most?-zokogtam keservesen.

-Minden rendben lesz! Ne aggódj. 

-El fogom veszíteni őket!-néztem a szemébe. Láttam rajta, hogy ő sem látja másképp a dolgokat. 

-Gyere, menjünk haza.

Megfogta a kezemet és kivezetett az épületből. Miután hívtunk egy taxit, visszamentünk Zaynhez. Mindenképpen ott szerettem volna lenni, amíg ki nem derülnek a dolgok. 

-Lezuhanyzok, aztán főzök vacsorát, rendben?-fordultam Chris felé, aki már javában a telefonját nyomkodta. 

-Rendelhetünk is.-vetette fel az ötletet, aminek nagyon örültem. Nem sok kedvem volt a főzőcskézéshez.-Pizza?

-Tökéletes.-hagytam rá, majd rögtön a fürdő felé vettem az irányt. A forró víz segítette ellazítani testemnek minden egyes részt. A gondolataim viszont állandóan csak pörögtek körbe-körbe, mint egy fogaskerék. Folyton csak a fiúk jártak a fejemben. Nem tudom elképzelni, hogy mindezek után nélkülük kelljen élnem. Tudom, hogy Chrisre bármikor számíthatok, de ő teljesen más kategóriába tartozik. 

-Alice, minden oké?-kopogott Chris lágyan az ajtón.

-Persze! Egy pillanat és jövök!-válaszoltam miközben elzártam a vizet és kiléptem a hideg kőre. Hamar megtörölköztem, törölközőbe csavartam hosszú hajamat és felvettem a tiszta ruhákat, amiket kikészítettem magamnak. A puha, meleg pulóver szinte simogatta a lelkemet. Imádom a telet, a karácsonyt és a ruhákat amiket ebben az időszakban hordhatok.-Itt is vagyok.-mondtam miközben sétáltam lefelé a lépcsőn. Ledöbbentem mikor megláttam magam előtt egy újabb váratlan vendéget. Vajon mi jöhet még ezek után?-Loretta?

-Szia Alice.-mosolygott rám.-Régen találkoztunk.

-Eléggé.-mondtam sejtelmesen.-Mit keresel itt?

-Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.-lépett közelebb, mire hátrálni kezdtem.

-Szerintem meg inkább jobb lenne, ha elmennél. 

Arca keserűvé vált. Nem tudom eldönteni, hogy ezek most őszinte szavak e. Már nem emlékszem arra a Lorettára, aki régen volt. 

-Rendben.-hajtotta le a fejét, majd kisétált az ajtón. Chris kérdőn nézett rám.

-Mit vártál?-pirítottam rá.-Már olyan régóta felém sem nézett! Ebben a pillanatban pedig sokkal fontosabb gondunk van, mint ő.

-Nem kellett volna így elhajtanod őt.-ingatta a fejét. 

-Ha komolyan gondolta amit mondott, úgyis visszajön.-vágtam vissza.

-Te tudod.-tette fel a kezeit, mire megszólalt a csengő.-Itt a kaja.-jelentette ki. Nagyot sóhajtva huppantam le a kanapéra, majd felkapcsoltam a TV-t. -Hozok tányért.-mondta miközben letette az elém az asztalra a hatalmas dobozt. 

Egy falat sem ment le a torkomon. A gyomrom görcsben volt, a fejem pedig lüktetett. 

-Vajon meddig kell várakoznunk?

-Jó lenne, ha ennél pár falatot. Szerintem egész nap nem ettél semmit. 

-Nincs étvágyam. 

-Pedig jó lenne, ha legalább egy szeletet ennél. 

Ismét a csengő szakította félbe a beszélgetésünket.

-Megyek.-pattantam fel a helyemről.-Szia Niall!-üdvözöltem mosolyogva amint megláttam őt.-Hát te?

-Sziasztok.-lépett beljebb aggódó tekintettel.-Hallottam mi történt. Liam felhívott.

-Micsoda?-néztem rá meglepetten.

-Azt mondta, keresselek meg és nézzem meg hogy vagy. 

-Én jól vagyok, velük mi van?-kérdeztem türelmetlenül miközben követtem őt a nappaliba.

-Jól vannak. Harryt és Zaynt megnézte egy orvos. Semmilyen komolyabb sérülésük nincsen. -mondta miközben levetette a kabátját és leült. 

-Hála az égnek.-sóhajtottam.

-Sajnos nem mehetünk be hozzájuk. Csak a tárgyalás után láthatjuk őket. 

-És az mikor esedékes?

-Azt még nem tudni. 

-Remek.-hajtottam le a fejem.-Nem vagy éhes?-mutattam a pizza felé.

-Nem, köszi.-mosolygott rám. 

-Rendben -mosolyogtam én is.-Én most felmegyek, rendben?-álltam fel pár perccel később.

-Jól vagy?-kérdezte Chris gyanakvó tekintettel.

-Persze, csak szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Szia Niall, nyugodtan maradj, ameddig csak szeretnél.

-Szia Alice!

Felrohantam a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Egyáltalán nem volt kedvem a társasághoz. Nagyon aggódom a fiúkért. Mindent megadnék azért, hogy láthassam őket most és egy kis megnyugvást tudjak nekik adni. Minden jól fog alakulni, tudom. Nem is lehet másképp. Hirtelen szúró fájdalom nyilallt a hasam aljába. Hamar odakaptam a kezemet. 

-Csak nem?-suttogtam miközben idétlenül mosolyogtam. Felálltam és besétáltam a fürdőszobába. A fiókot kinyitva szívem majd kiugrott a helyéből. Kicsomagoltam a tesztet, majd pontról pontra az útmutató szerint jártam el. Türelmetlenül doboltam a mosdó oldalán, míg vártam, hogy vajon feltűnik-e a második csík, vagy nem. Hirtelen kopogás zaja ütötte meg a fülemet. 

-Al, minden rendben van?

-Csak adj egy percet kérlek!

-Rendben.

Miután letelt a megadott idő, megragadtam és magam felé fordítottam. Melegség futott át a testemen, szívem pedig vadul kalapált a mellkasomban.

-Ezt nem hiszem el.-suttogtam magam elé.-Chris!-kiáltottam miközben rohantam lefelé a lépcsőn.

-Mi az?-nézett rám riadt tekintettel.

-Terhes vagyok!