Chapter thirty

Hyy everyone!!!!!!!!:-) 
Mivel jövőhéttől megkezdődik as várva várt sulikezdés,úgy döntöttem,hozok egy meglepi részt !!!!!Remélem örültök neki!:-) Ne haragudjatok,ha esetleg a közeljövőben késnék  a részekkel.Bár mint már említettem,jól előre vagyok,így eléggé valószínűtlen.Remélem továbbra is velem maradtok,és olvassátok a történetemet!
Szerencsés sulikezdést mindenkinek!!!
A véleményeket továbbra is várom!
Az új feliratkozót sok-sok szeretettel köszöntjük!
Jó olvasást!:-) 









Másnap mikor felkeltünk,szerencsére visszajött az áram.Miután elvégeztem a reggeli teendőket,nekiálltam főzni.Chris szokás szerint elment dolgozni,én pedig igyekeztem a kedvére tenni a paprikás krumplival amit rendelt.Annyira örülök mikor boldogságot tudok szerezni neki.Ez számít nekem a legtöbbet a világon.Hogy a szeretteim boldogok legyenek.Ennél több nem is kell.Miután megpucoltam a krumplit,bekapcsoltam a rádiót és a kedvenc zenecsatornámra kapcsoltam,ahol a fiúk általában  menni szoktak.Izgatottan vártam az ismerős dallam felcsendülését miközben már a hagymát pucoltam,ami mellesleg kegyetlenül csípte a szememet.
A könnycseppek sorban szánkáztak végig az arcomon.
-Szia Kedvesem!-amint meghallottam azt a mély és határozott hangot mögöttem,a kés azon nyomban kiesett a kezemből.Nagy levegőt vettem,majd megfordultam.
-Zayn.
-Alice.Miért sírsz?-kérdezte ijedten,majd mikor megpillantotta a hagymát a hátam mögött felnevetett.Elvett egy szalvétát az asztalról,majd közelebb jött.-Te kis buta!-rázta a fejét,majd óvatosan megtörölte a szemem.-Főzöl?
-Igen.-sóhajtottam.
-Segíthetek valamit?
-Nem kell.-nevettem.-Ülj csak le.-mondtam,majd lejjebb halkítottam a rádiót.-Miért jöttél?
-Hiányoztál.-mondta,majd nyomott egy puszit a nyakamra.-Piszkosul hiányoztál.-megmarkolta a csípőmet,majd ajkát az állkapcsomra nyomta.
-Én most.Zayn.A francba!
-Mi az?-nevetett miután elhúzódott tőlem.
-Ha ezt csinálod,egy ép mondatot nem tudok kinyögni.
-Ne haragudj.-húzódott el.
-Nem mintha nem élvezném.-mondtam,majd visszahúztam magamhoz védelmező testét.Ezután mélyen a szemeibe néztem,mire elmosolyodott.
-Milyen szépek a szemeid.
-A tiednél nem szebbek.
-Ilyet mióta mondunk egy fiúnak?
-Egyszerűen gyönyörű.Hmm tessék?!-ráztam a fejem.-Látod?!
Felnevetett.
-Tudod mit?Nem kell beszélned!-mondta,majd megcsókolt.Nyelve  udvariatlanul mászott át a számba,majd le a torkomon.Felmordult mikor körmeimet a nyakába mélyesztettem.Bocsánatkérően simogattam meg a mellkasát.-Imádom mikor beindulsz!-mondta miután elhúzódott,majd beleharapott az alsó ajkába.
-Nekem most folytatnom kell a főzést.-mondtam zavartan.
-Rendben.-visszaült a helyére.
Miután végeztem a kajával,raktam Zaynnek,hogy kikérjem a véleményét.
-Hm.-az az arckifejezés.-Hm.-még mindig.-Hm.
-Hmm MI?!?!Jó,vagy nem?!
-Isteni finom!-mosolyodott el.-Te nem eszel?
-Nem vagyok éhes.
-Pedig enned kéne.
-Így is olyan vagyok,mint egy tank.-dünnyögtem halkan az orrom alatt.
-Tessék?!-kérdezte dühösen,majd felpattant a székről.
-Semmi.
-Mielőtt belekezdenénk ebbe a kurva értelmetlen vitába,elmondanám,hogy nem az a szép lány,aki  úgy néz ki,mint egy gebe!Nem mintha sértegetni akarnák bárkit is.Mindenkinek más az ízlése,de nekem ez a meglátásom.
-Zayn.
-Nem!Várj!Had mondjam végig.A nevetséges szupermodellek akik az ijesztően vékony lábaikkal flangálnak végig a kifutón a kisujjamra való ruhákkal mind  az emberiség önbizalmát tiporják mélyen a föld alá.Azt hiszik manapság  az a "sexy".Jaj persze minden ízlés kérdése.De nekem.-jött közelebb.-Nekem TE vagy a legszebb.Te vagy az aki számomra tökéletes.Szóval csak ne hidd magadról azt,hogy kövér vagy!Mert egyáltalán nem.TÖ-KÉ-LE-TES vagy!-mondta,majd megfogta a kezemet és derekára simította.-Elhiszed nekem?-nézett a szemembe.
-Elhiszem.-mondtam halkan.
-Akkor gyerünk.Egyél velem.
-Rendben.-adtam meg magam.Vett le nekem tányért.
-Tehetek neked?
-Aha.De ne sokat.
-Jól van.-mosolyodott el.
Miután mindketten megettük a saját adagunkat elmosogattam.
-Most már segíthetek?
-Igen.Törölgethetsz.Ott a ruha!
A kezébe vette,majd hűségesen törölte el az összes tányért és evőeszközt.
-Köszönöm!-hálálkodtam rögtön.
-Én is az ebédet!-mosolygott.
-Remélem ízlett.
-Már mondtam,hogy igen!
A telefon váratlanul csörögni kezdett a zsebében.
-Heló David mi újság?-hosszú szünet.-Aha.Most?Indulok!-letette.-Ne haragudj,de mennem kell.-simogatta meg az arcom.-Be kell ugranom Ashton helyett.
-Nem mehetnék veled?
-Nem.-egy határozott és kemény NEM.
-Veled akarok lenni.-hajtottam  le a fejem.
-Este úgyis találkozunk!
-És addig mit fogok csinálni?!
-Amit általában a lányok szoknak délután.
-A szerelmükkel vannak.
-Amit általában más lányok szoktak.-húzta el a száját.
-Vagdossák az ereiket azzal okkal,hogy az életük mit sem ér.
-Na öltözz!-állt fel.
-Most komolyan?
-Igen.Mondtam már.Nem engedem,hogy bajod essen.-fújtatott.
-Héj!-simogattam meg  a kézfejét.-Csak vicceltem.
-Velem jössz!-parancsolt rám.
-Ahogy szeretnéd.-én is felálltam -Csak átöltözöm rendben?
-Siess!-sarkon fordult,majd  leült a kanapéra.Ijesztően elutasítóvá vált.Tényleg ennyire komolyan venné?
Felfutottam az emeletre,majd elővettem egy rövidnadrágot és egy pántos felsőt amit aztán hamar magamra kaptam.Az idő jónak ígérkezett,de szükség esetére vettem magamhoz egy hosszú ujjú kardigánt is.Amilyen "szerencsés" vagyok.
A hajamat lófarokba kötöttem,majd vittem magamra egy kis szemfestéket.Magamhoz vettem a válltáskámat és rohantam lefelé a lépcsőn,mikor egyszer csak Zayn lépett elém.
-Óvatosan.-meredt rám.
Elmosolyodtam és megfogtam a kezét,mire hirtelen felkapott a földről.Mit is várhattam volna?
-Várj,várj!-szóltam rá mikor már a kocsi felé lépdelt gyors iramban.
-Mi az?
-Nem zártam be az ajtót!
Kikapta a kezemből a kulcsot,letett a földre,majd visszarohant.Nem telt bele pár másodpercbe,már ismét mellettem állt.
-Csinos vagy!-mondta kedvesen.
-Köszönöm!De már megkértelek,hogy ne mondj nekem ilyeneket!
-Én meg már megmondtam,hogy szokj hozzá!-mondta,majd berakott az anyósülésre.
Az út csupán pár percbe telt,addig is nyugodtan ültem Zayn mellett aki szokatlan nagy csendben vezetett.Lehet,hogy ilyenkor nem szeret beszélni.
-Megérkeztünk!-mondta,majd leállította a motort.A kiszállás az én részemről ismét esélytelennek tűnt.Meg kellett várnom míg ő kiszáll és kinyitja nekem az ajtót.Kissé ijesztő volt ez a  túlzott aggódás,de amiken keresztül ment nem csodálom.A múltbéli beszélgetéseink során sok olyan dolgot elmondott nekem,ami bevallom megrémisztett.A gyermekkora sem volt túl felhőtlen.-Héj!-fogta meg a kezem.-Minden rendben?Olyan riadtnak tűnsz.
-Persze.-erőltettem egy mosolyt arcomra.
-Heló!-köszönt Zayn amint beléptünk.
-Heló...tok!-nézett rám David nagy szemekkel.-Alice?
-Szia David.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte csodálkozva Zayn.
-Nem mondanám.-mosolyodott el.-De már találkoztunk.Köszönöm,hogy beugrottál.Valami súlyos családi probléma miatt Ashton ma nem tudott bejönni.
-Semmiség David.Magammal hoztam Alicet is,ha nem baj.
-Dehogyis baj.Ha gondolod majd én elszórakoztatom!-kacsintott.
-Semmi szükség rá.Gyere!-húzott maga után egy hosszú folyosóra,majd hirtelen megállt egy ajtó előtt.-Ez az öltözőm.-nyitott be,majd a karjaiba véve bevitt a szobába.Szemeim rögtön megakadtak a falon lévő rajzokon.
-Azokat te csináltad?
-A falra?Igen!-mosolyodott el,majd letett a földre.
-Gyönyörűek!-lassan odalépdeltem, hogy jobban szemügyre vehessem.-Nagyon szépen rajzolsz!
Ahogy elmerültem a  különböző stílusú és ábrázolású művekben,észre sem vettem,hogy Zayn szorosan  mögöttem áll.Gyengéden érintett miközben én még mindig a falat figyeltem.Ujjainkat összekulcsolta,majd nyomott egy puszit a csupasz vállamra.Megremegtem.Éreztem ahogy a libabőr végigfut a testemen.
-Fázol?-már vártam.
-Nem,dehogy!Szeretem mikor hozzám érsz!
-Én meg szeretem mikor mosolyogsz.
-Én még annál is jobban szeretlek!
-Ebbe a vitába nem megyek bele.-távolodott el,ezzel felfedve előttem mezítelen felsőtestét,mely tele volt tetoválásokkal.Egyszerűen csodálatosan nézett ki.
-Félsz,hogy veszítenél?
-Én?-kérdezte nagy szemekkel.-Veszíteni?Soha!
-Kis nyuszi!
-Mit mondtál?! -jött hozzám közelebb.
-Nyuszi vagy!
-Milyen bátor lettél hirtelen!Ennek örülök!-mosolygott.
-Pici nyuszi!-nevettem.
-Nem vagyok nyuszi!-nevetett ő is.
-Dehogynem!Egy hosszúfülű nyuszi vagy!
-Te meg vagy az én hercegnőm!
-Na jó!Igazad van!Hagyjuk abba!
Felnevetett,majd elindult az edzőtáskája felé amiből egy fekete trikót húzott elő,majd magára kapta.
-Ideadnád a vizet kérlek?-mutatott a hátam mögött lévő asztalra.
-Tessék!-nyújtottam oda.
-Nem tudom meddig kell lennem,de sietek elszabadulni a vacsorára rendben?-mondta,majd letekerte a palack tetejét.
-Ha Davidnek szüksége van rád,nyugodtan maradj!A vacsora megvár!Elmehetünk holnap is!
-De...
-Semmi gond!-fogtam a kezeim közé az arcát.Elmosolyodott,majd orrával játékosan az arcomnak dörgölőzött.Az illata észveszejtően jó volt.
Kezei lassan elindultak a derekam felé,majd magához húzott és megcsókolt.A talaj eltűnt a lábam alól,a másik percben pedig már a fotelban találtam magam Zayn ölében.Még mindig csókolóztunk.Annyira finom és puha ajkai voltak.Egy másodpercre sem engedett távolabb a kelleténél.Kezei láncként ölelték át testemet,mígnem combomra simította mindkét tenyerét.Felnyögtem ahogy hatalmas ujjaival belemarkolt.Éreztem a mosolyt az arcán.Ez tetszett neki.Amikor teljes mértékben tehetetlenné tesz.
Hirtelen kopogás zajára lettem figyelmes.

Chapter twenty-nine

Sziasztok Kedves Olvasóim!:-) 
Igaz,a kommentek száma nem gyűlt össze(amiért egy picit szomorú vagyok),én mégis jelentkezem az új résszel!Egyébként csak úgy megemlíteném,hogy már tíz résszel előre vagyok,úgyhogy minden rajtatok múlik!;-)És igencsak izgalmas dolgok következnek!
Jaj és láttátok az új fejlécet?Ugye milyen gyönyörű szép?Köszönet érte még egyszer Dorinának!:-) 
Jó olvasást!







A levegőhiány már iszonyúan gyötört...de szokás szerint még mindig nem volt elég.Zayn ajkai ugyanolyan nagy elánnal tapadtak az enyéimhez,mint öt perccel ezelőtt.Bár élveztem érintésének minden mozzanatát,nem akartam megfulladni.Így hát kénytelen voltam elhúzódni tőle.Lehelete csiklandozta az arcomat ahogy még mindig közel tartott magához.Éreztem ahogy az arcomba szökik a vér.Fülig érő vigyorral álltam előtte.De szerencsére ő ezt nem látta.Ugyanis még mindig korom sötét volt.
-Máris jobb....-lehelte,majd ujjaival végigsimított a mellkasomon egészen az általa készített "tetoválásig".-Szeretem amikor mosolyogsz!
-Honnan tudod,hogy mosolygok?
-Egyszerűen érzem.
És a görbe vonal a számon még szélesebb lett.
-Igazam van?
-Hmm.....talán....-mondtam kihívóan.
-Ó szóval így játszunk!-mondta,majd talaj ismét eltűnt a lábam alól,a következő percben pedig már a kanapén találtam magam.-Mi lenne,ha az én szabályaim szerint játszanánk?
-Éspedig?
-Egy kérdés.Ha nem válaszolsz,egy ruhadarab.
Egy percig gondolkoznom kellet...Vetkőzni megint?!Nagyon nem bír magával.
-Na?Mit szólsz?
-Nem is tudom....
-Csak egy menet!
-Egy menet hány kérdésből áll?
-Tíz.
-Na jó.-adtam meg magam.
-És én mondom meg mit veszel le.
-Tessék?!De így nem ér,hogy mindent most találsz ki.
-Ez az én játékom.A szabályokat én diktálom.
-Nagyon szemtelen vagy ugye tudod?
Megint egyre közelebb  éreztem magamhoz.Orrával játékosan megbökte az arcomat.
-Hm...meglehet.De így izgalmas a játék.Kezdhetjük?-keze felcsúszott a combomon.
-Aha.-mondtam remegő hangon.
-Szűz vagy még?
-Én...
-Jaj és három másodperced van a kérdés megválaszolására.Egy...
Ez volt az a kérdés,amit igazán hanyagolhattunk volna.Nem...képtelen vagyok erre válaszolni.Túlságosan fáj.A régi sebek melyek már-már szinte teljesen begyógyultak,most megint véreznek.Az emlékek lavinaként söpörtek le képzeletemnek minden egyes részére.Összerezzentem.Ráadásul még Harry is tett rá egy lapáttal.Remek.Szorosan lehunytam a szemem és vártam a hármat.
-Három.Nos akkor...kérem a melltartód.
Nagyon nyeltem.
-Mit?-kérdeztem vissza,mintha nem hallottam volna.
-A melltartód.
-És mi van,ha nem adom?
-Olyan nincs.-hallottam a hangjában,hogy mosolyog.-Ennél nagyobb büntetést nem szeretnék kiszabni.
Lassan hátranyúltam és kikapcsoltam,majd egy kis időbe telt,de leszereltem magamról.Közben pedig hálát adtam Istennek,hogy sötét van.
-Tessék...-nyújtottam oda.
-Te jössz!-vette ki a kezemből.
Kissé kényelmetlenül éreztem magam így.
-Öhm...Hány kapcsolatod volt már?
-Egy.Milyen volt velem csókolózni?
-Észveszejtően jó.Mi volt eddig a legjobb dolog az életedben?
-Hogy rád találtam.Mit érzel irántam?
-Azt hiszem...szeretlek.Miért vagy ennyire zárkózott?
-Nem bízom az emberekben.Voltál már szerelmes előttem?
-Szerelmes nem.Te mit érzel irántam?
-Valami nagyon erős dolgot.Ez megmagyarázhatatlan.Szereted mikor megérintelek?-kérdeztem miközben közelebb csúszott hozzám,majd lefektetett.
-Ha ezt csinálod,ne várj választ!-szóltam rá.
-Szóval igen.-kuncogott.-Tiéd az utolsó kérdés.
-Ki volt az a lány a képen?
Síri csend...
-A volt barátnőm.
-Visszakaphatom a melltartóm?
-Nincs több kérdés!-nevetett.
-Ne legyél genyó!-ütöttem meg a  mellkasát.
-Visszaadom egy bónuszkérdésért.
-Rendben.
-Eljössz velem holnap vacsorázni?
-Boldogan.
-Annyira kár,hogy most nem látom az arcodat.Bár...-nevetett.-azt sem bánom,hogy sötét van.-felhúzta felsőmet,majd a hasamon végig szúrós puszikat hagyott.Kezei felkalandoztak az oldalamon végig az érzékeny pontokig,amit aztán gyengéden masszírozni kezdett.Megremegtem,mire ismét nevetni kezdett.-Tényleg ennyire felizgatlak?Pedig alig értem hozzád.
-Ez nem jelent semmit.-leheltem.Ujjaimmal beletúrtam fekete hajába,majd teljes erőmből megmarkoltam azt.
-Azért annyira messzire még nem megyek.-mondta,majd elhúzódott tőlem és visszahúzta a pólómat.-Tessék!-kinyújtottam a kezemet,majd hirtelen rábukkantam  a hiányzó ruhadarabra.
-Köszönöm!
Elvettem volna,de nem engedte.
-Segítek.-mondta,majd felsegített a kanapéról,ezután minden gond nélkül lehúzta rólam a felsőt.Az anyagot pontosan a mellemhez igazította,összekapcsolta a csatot,majd a kezeimet a pántba rakta.
-Köszönöm.-mondtam,majd visszavettem a felsőmet is.
-Nem akarsz lepihenni?- magához húzott.Még mindig éreztem magamon gyengéd érintését.Megint kirázott a hideg.Annyira csodálatos volt ahogy hozzám ért.Ahogy örömet okozott nekem.Ez az egész annyira valótlannak tűnk.Szinte már lehetetlennek.Mégis...megtörtént.Engedtem,hogy olyan közel kerüljön hozzám,mint még senki.Olyan helyeken érintett,ahol még eddig soha senki más.Tudtam,hogy ő különleges.
Egyszer csak meghallottam az autót megállni a ház előtt.
-Ne menj még.-markoltam meg a pulóverjét.
-Nem szeretnék balhét.
-Elég valószínűtlen,hogy Chris balhézni fog miattad.Mondtam neki,hogy átjössz.
-Tényleg?-kérdezte csodálkozva.
-Igen.
-Mindent elmondtál neki?
-Dehogyis.Csak annyit,amennyit tudnia kell.
-Hahoo!-nyitódott a ajtó.-Alice,itthon vagy?!
-Igen Chris itthon.Zayn is itt van.
-Talán megzavartam valamit?
-Nem dehogy!-Zayn szórakozottan nevetett mellettem.
-Heló!-köszönt előbb Chris.
-Heló!Hazahoztam Alicet.Aztán gondoltam maradok amíg haza nem érsz.Ugyanis fogalmam sincs miért,de az egész utcában elment az áram.
-Semmi para Haver!Köszönöm,hogy nem  hagytad magára!Igazán kedves tőled!És ha gondolod,még maradhatsz is.Nincs ellenemre.Bár ahogy elnézem áram nem lesz egyhamar,örömmel látunk.
-Elég  késő van már.Nem szeretnék zavarni.
-Ahogy gondolod!
Megszorítottam a kezét,ezzel jelezvén,hogy minden rendben lesz,nyugodtan elmehet.
-Akkor én lépek.-mondta,majd elindult.Egy percre sem engedtem el a kezét.
-Kikísérem őt.-mondtam.
-Rendben,de vigyázz!
-Oké.
Miután kiléptünk az ajtón,becsukta.Egy pillanat volt az egész.Még időm sem volt felfogni a helyzetet,de már a karjai közt voltam.Erősen nyomott az ajtófélfának.
-Hiányozni fogsz.-suttogta.Hangjából nehézség hallatszott.
-Te is nekem.
-Megcsókolhatlak?-kérdezte keservesen.
-Micsoda kérdés ez...-tenyeremet nyakára simítottam,majd szájara tapadtam.Erőteljesen csókolt.Mintha bármelyik pillanatban köddé válhatnék.Mintha csak egy váratlan mozdulat és örökre eltűnnék.Annyira magabiztosan szorított egyre jobban és jobban.Két kezével combom alá nyúlt,majd felkapott,így lábaimmal gond nélkül körülöleltem a csípőjét,miközben ő még mindig hevesen csókolt.
-Hallottad Christ!Ha akarsz,maradhatsz!-mondtam mikor már levegőhöz jutottam.
-Ha én most itt maradok,azt garantálom,hogy nem aludni fogunk.Most megyek...te is pihenj le és holnap találkozunk.Rendben?
-Rendben.-mondtam,majd lábaimat lassan visszacsúsztatta a földre.
-Jó éjszakát!-még utolsó puszit nyomott az arcomra,majd elindult az autója felé.
-Szeretlek.-mondtam halkan.De mivel nem válaszolt,kétlem,hogy hallotta volna.-Egy SMS-t írj,ha hazaértél!
-Rendben.Szia!
-Szia!
Majd hallottam ahogy az autó motorja lágyan felbúg.Amint a lápmák felnyitódtak,az út is tisztának látszott előtte,így elindult.Én pedig óvatosan visszabotorkáltam a házba.
-Chris!Itt vagy?
 A kérdésemre egy vakítóan fényes zseblámpával felelt.
-Azt honnan szedted?!
-A fiókból.-válaszolta.
-Nem vagy éhes?
-Nem.Ettem a fiúknál.
-És milyen volt?Jól érezted magad?
-Aha.
-Remélem semmi törvénysértőt nem műveltetek.
-Úgy ismersz Hugi?
-Egy kissé igen.
-Inkább te mesélj!Történt valami izgalmas?
-Semmi!
-Ez a Zayn elég jó fej.Kedves volt tőle,hogy itt maradt veled.
A beszélgetésünket a telefoncsörgés szakította félbe valahol fent az emeleten.Szokás szerint az enyém zenélt.
-Tessék!Itt a lámpa!-adta oda.-Én addig leülök.
Elvettem a kezéből és máris rohantam felfelé.SMS:

"Megérkeztem!Még most is csak rád tudok gondolni!Aludj jól Kedvesem!Szép álmokat!"

Szívemnek ritmusa már régen túllépte a normál értéket.Nem értem hogy tud ennyire lázba hozni.Még soha nem éreztem ilyet.Hogy ennyire fontos lennék valaki számára.És ez csodálatos.Kissé idegen,de csodálatos.Nem mintha a Bátyámnak nem számítanék,de a mégiscsak más.
-Alice!-kiabált.
-Megyek már!


Azt hiszem maradunk a kilenc darab kommentnél!:) Köszönöm mindenkinek!A szavazatok is nagy részben döntő dolgok,úgyhogy ha kommentre nincs időd/kedved ez csupán egy kattintás!

Aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!

Hallottátok?!
Zayn eljegyezte Perriet!!!!
Mit szóltok hozzá?
Nektek is annyira fáj,mint nekem?
Nagyon szíven ütött. Elég váratlanul ért ez a dolog....nem gondoltam volna!
Zayn elég fiatal még,és egy életre szóló döntést hozott.Viszont ha boldog,akkor nincs semmi baj!
Vélemények?
SOKKOLVA VAGYOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Chapter twenty-eight

És mivel a kommentek is összegyűltek,itt is van az új rééész!!!:)
Ne haragudjatok a sok várakozásért,de nem voltam itthon ezen a héten!:/
Azért remélem sokan benéztetek!
Amint láttam igen!
Ráadásul újabb feliratkozók is vannak!
Ez csodálatos!
Köszöntünk titeket!
Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a rész is!
A díjakat pedig még egyszer köszönöm!
Jó olvasást!:)







Zayn szsz.:
A kurva életbe!Ez a gyönyörűség ami most előttem áll.Ilyen nem létezik....de mégis!Nem bírom ki!Nem bírom ki,hogy ne érjek hozzá!Ujjam hegyével lassan végigsimítottam fedetlen mellkasán.Láttam hogyan dobog a szíve...Hogy mennyire szégyellős és izgatott.Annyira szép volt.
-Nézz rám!-kérleltem.Tekintetét lassan rám emelte,miközben az enyém akaratlanul is,de lejjebb kalandozott a kelleténél.Bár a melltartó minden lényegesebb részt elfedett,én elégedett voltam a látvánnyal.Hirtelen elmosolyodott.Mikor észrevettem,hogy szemei már nem az arcomat figyelik rájöttem,hogy mi tetszik neki annyira.Ugyanis méretes domborulatai engem is kellőképpen felizgattak ahhoz,hogy tudjam,álljt kell parancsolnom magamnak.Nem ez a megfelelő időpont a vágyaim kielégítésére.
Fogtam a filcet,levettem a tetejét, majd a bal melle fölé a kulcscsontjához kezdtem rajzolni egy hangjegyet.Szótlanul az arcomat figyelte,ami engem nagyon zavart a koncentrálásban.Elmosolyodott mikor rájött mit is akartam igazából.Miután végeztem,eltettem a helyére,majd megfogtam a kezét és a fürdőszobában lévő tükörhöz vezettem.-Na?
-Gyönyörű.-mondta miközben szüntelenül a művemet figyelte.
-Tetszik?
-Nagyon!-fordult felém,majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Bár nem igazi,...
-Nem érdekel!-szólt közbe.-Köszönöm!-mosolygott.Örömteli mosolyától máris jobb kedvem lett.O az egyetlen,aki igazán boldoggá tud tenni.Huzamosabb ideig figyeltem  az arcát. Elégedettséget láttam.
-Biztosan nem akarsz itt aludni?Elég késő van már.
-Tényleg haza kell mennem.
-Ha ennyire menni akarsz.... -sóhajtottam.
-Szívesen maradnék, de nem lehet.
-Miért?
-Mert.... .
-Elviszlek.
-Nem szükséges!-tiltakozott rögtön.
-Ezt nem ajánlatnak szántam.-mondtam,majd mosolyogva visszaballagtam  a szobámba és vettem fel egy gatyát  meg egy pulóvert.
-Visszakaphatom a felsőmet?-kérdezte miközben az ajtóval igyekezte eltakarni magát.
-Ott van az ágyon.-mosolyogtam.
-Ide tudnád adni?
-Miért vagy ennyire szégyellős?
-Nem vagyok az,csak nem szeretem mutogatni magam....
Vonakodva bár,de visszaadtam neki a ruhadarabot.
-Mehetünk?
-Igen.
Szokásomhoz híven a karjaimba vettem és úgy vittem le őt a kocsiig.Jóízűen nevetett a gesztusomon.
-Mi az?-kérdeztem.
-Semmi.-rázta a fejét szórakozottan.
-A semmin nem szokás nevetni.
-Én szoktam!-mosolygott.Annyira szép volt.-Mióta cigizel?-na ez volt az a téma,amit messziről szerettem volna elkerülni.Nem szeretnék hazudni neki....viszont az igazságot sem mondanám el szívesebben.
-Nem hanyagolhatnánk ezt?
-Később beszélhetünk róla?
Később.....most komolyan?!Soha életemben nem szeretnék róla beszélni!Most miért érdekli őt ez annyira?Ha úgy vesszük,semmi köze hozzá!Na jó ismét le kell állítanom magam.Megráztam a fejem.
-Nem szeretnék erről később sem beszélni!
-De...
-Nincs de!-álltam meg hirtelen.Hogy mi a francért nem tudom kontrollálni magam és az indulataimat?!
-Rendben.-adta fel.Megint durva voltam.Megint megijesztettem.Ekkor barmot!


Alice szsz.:
Amint Zayn betért az utcánkba,feleszméltem a mindent eltakaró feketeségre.Koromsötét volt.Az utcán nem égtek a lápmák,én pedig azon gondolkoztam,hogy fogom túlélni sérülés nélkül a bemenetelt....
-Bekísérlek!-mondta rögtön mikor megállt a ház előtt.-Úgy látom nincs itthon senki.
-Chris elment a barátaival.
-És nem mondta mikor jön?
-Csak annyit mondott,hogy estére hazaér.
-Itt maradjak veled?
-Ha szeretnél.-mosolyodtam el,majd azt vettem észre,hogy remegek.Persze nem ok nélkül.Zayn keze érzékeny helyeket vélt felfedezni.
-Nem hagylak egyedül. Ezúttal nem.-suttogta remegő hangon.
-Minden rendben van Zayn?
-Persze!Csak...mindegy!
-Most már mondd el,ha belekezdtél.
-Menjünk inkább be.-simította végig tenyerét a combomon.
-Menjünk.-lassan kifújtam a levegőt,majd próbáltam kiszállni a kocsiból,de nagy meglepetésemre nem tudtam.Zárva volt.Szívem a torkomban dobogott.Sok ilyen filmet láttam már...
-Majd én kinyitom.-mondta,majd hallottam ahogy kiszáll mellőlem.Nem telt bele pár másodpercbe,már az én oldalamon állt.Testének körvonalai kirajzolódtak a sötétben.Hirtelen kinyitotta az ajtót.-Segítek!-nyújtotta a kezét,amit én rögtön megragadtam és a segítségével kiszálltam az autóból.Miután bezárta,elindultunk felfelé a lépcsőn.Közben pedig a kulcsokat kerestem.De ebben a hatalmas feketeségben nem láttam semmit.Zayn előkapta a telefonját és azzal hozott egy kis fényt az éjszakába.
-Köszönöm!-azonnal a kezembe akadt a keresett tárgy,amivel aztán kinyitottam a bejárati ajtót.Már éppen léptem volna be,mikor váratlanul elakadtam a küszöbben.Zayn még időben utánam kapott.
-Vigyázz!-intett le rögtön.
-Nem látok semmit!
-Akkor nyisd fel a villanyt!
-Nem találom!-tapogattam végig a falat az ajtó mellett.A francba!Pedig itt kéne lennie!
-A fenébe!Lemerült a mobilom!-rázta a kezében lévő kis tárgyat.
-Remek.-sóhajtottam miközben ismét útnak indultam.
-Meg ne mozdulj!-húzott vissza azon nyomban,majd testének szorított.Alig kaptam levegőt karjai közt.-Én majd megyek előre.
-De hát azt sem tudod merre kell menni!
-Voltam már itt nem egyszer!
Ráhagytam.Folyton azt hajtogatja,hogy tudja mit csinál.Hát akkor vezess miszter!
Elálltam az útjából,és előreengedtem.
-Csak fogd a kezem!-hallottam a parancsot.
-Rendben.-mondtam,majd lassan sétáltam utána.Apró léptekkel haladtunk egyre beljebb és beljebb.Nem hittem volna,de tényleg jó irányba vezetett.
-Tisztában vagy legalább egy villanykapcsoló hollétével a házban?
-A konyhait tudom.És ne gúnyolódj!Ezek nem annyira fontos dolgok,hogy  tudnom kéne!
-Ez a helyzet épp az ellenkezőjét  vallja...
-Tök mindegy,csak menjünk már!-felnevetett,majd tovább indult.
Hirtelen nagy puffanást hallottam.
-Mi az?-kérdeztem ijedten.-Mi történt?
-Semmi.
-Zayn!-szóltam rá rosszallóan.
-Azt hiszem nekimentem valaminek.
-Mégis minek?
-Talán a kanapénak.
Hangosan nevetni kezdtem.
-Akkor mégsem megyünk jó felé.
Egyszer csak megállt.Mereven,kihúzva magát állt előttem.Lélegzetvétele szakadozott volt.Mintha...dühös lenne.Tüdőmben akadt a levegő a félelemtől.Nem akartam,hogy valami baj történjen.Síri csönd követte az eseményeket ezután.Mintha..elment volna.De mivel  az érintését továbbra is éreztem,a dolog,hogy egyszerűen itt hagyott ,lehetetlen volt.
-Zayn....suttogtam.
-Igen?
Hála Istennek!
-Most miért álltunk meg?
-Elgondolkoztam...-mondta,majd elengedte a kezemet,amit aztán a derekamra simított.-Minek kéne nekünk villany?-még ha nem is látom, AZ a mosoly tuti ott van az arcán.Az a piszkos kis mosoly,amit már annyiszor láttam a mai nap során.
-Mivel nem látunk semmit.
-Mit akarsz látni?
-Téged.
-Nem elég,ha csupán érzel?-mondta,majd elkapta a kezemet és nyaka köré fonta.Úgy éreztem megfulladok.Ez a közelség....-Hmmm?
-Zayn én...
-Sssssst bébi!Ne aggódj!Én majd kellőképpen ellazítalak.
Szemeim tágra nyíltak.Ez vajon mit akar jelenteni?Ajkaival megtalálta a nyakamat amit aztán nedves csókokkal kényeztetett.Borostája kellemesen szúrt a testemnek minden egyes részét ahol megérintett puha ajkával.Lehunytam a szemem,és azon gondolkoztam,hogy vajon hogy történhetett meg mindez.Szinte lehetetlennek tűnik számomra ez a helyzet.Pár héttel ezelőtt még eszembe se jutott volna,hogy én és az egyik legnagyobb sikerű banda tagja az én házamban korom sötétben kényeztetjük egymást.Most őszintén....elég bizarr egy helyzet nem??
-Na??-suttogta a fülembe.-Ellazultál?
Egy ép szavat nem tudtam kipréselni magamból.Mintha lefagytam volna.
-Hmm....még nem?Akkor...-még a mondatot be sem fejezte,de keze már a pulóverem alatt kalandozott.Felsikítottam mikor megéreztem jéghideg ujjait.Mellkasa megremegett a visszafojtott nevetéstől.
-Mit művelsz?-kérdeztem halkan.
-Boldoggá teszlek.-mondta miközben erőteljesen megmarkolta a mellemet.
Felnyögtem,majd szó szerint összerogytam karjai közt.-Ennyire leszívom az energiádat?
-Zayn....-ennyi sikerült.Ennyire futotta pillanatnyilag.A beszédképességem felhagyott a működéssel.Annyira elvette az eszemet,hogy az már lehetetlen.
-Mi az?-szorította meg újra,mire hátam ívbe feszült,körmeimet pedig a vállába mélyesztettem.-Ah!-nyögött fel,majd egy mélyről jövő kuncogást véltem felfedezni.-Nincs semmi baj!-suttogta a fülembe majd szájával az enyémre tapadt.Hosszú,forró csók volt ez,melynek íze még annál is finomabb volt.Tomboltam...egyszerűen képtelen voltam felfogni...annyi mindent szerettem volna most mondani.Mégis valami más foglalt le,ami ebben a percben fontosabbnak tűnt a beszédnél.Vajon ő is  így érez?Érzi azt a különleges ,forró,ellenállhatatlan vágyat?Vagy csak megint én vagyok az,aki túlzásba viszi a dolgokat...nem tudom.Csak azt tudom,hogy élvezem!Hogy akarom őt mindennél jobban.Akarom,hogy hozzám érjen....hogy megcsókoljon...hogy...Szeressen.Mellette szeretnék lenni amikor gondja van,amikor boldog,amikor majd később a jövőben talán nyitottabb lesz az emberek felé,és megossza másokkal a problémáit.Amikor a lelke már nem lesz ennyire sérült és úgy igazán bízni fog bennem.Mellette leszek mindig az élet fontos pillanataiban.Számíthat majd rám.Tudom,hogy így lesz.Mert szeretem őt...és ő is engem.Remélem....



És ismét  növelünk!Kilenc darab komment és jön a kövi!:)

4. Díííj!!!!:)

Hát nem áll el a csodám rajtatok!
Nagyon szépen köszönöm a negyedik díjat is!
Komolyan boldogabbá tesztek,mint akárki más!!
Köszönöm nektek és Ibi Malik-nak!:)




Szabályok:
1. Írj magadról 10 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 10 kérdést a saját jelöltjeidnek!
4. Küldd tovább 10 embernek! (visszaküldeni nem lehet!)



1.Szeretem a kürtös kalácsot. 
2.Szeretem a komolyzenét.
3.Győrbe megyek középsuliba.
4.Nagyon szeretnék hosszú hajat.
5.Egyébként a hajam színe vörös!:3 
6.Angol könyvet olvasok.
7.A Szomszédom az egyik legjobb barátnőm!
8.Imádom a Teen Wolfot!!
9.Már alig várom  a THIS IS US-t!!!
10.Zayn életem szerelme.
11.Szeretlek titeket!:)

10 kérdések:

1. Szereted a horror filmeket?Hát....nem a kedvenceim

2. Kedvenc film? Twilight

3. Kedvenc sorozat?Teen Wolf

4. Kutya vagy macska?Kutya

5. Van tesód?Egy öcsém

6. Csalódtál már valakiben?Sajnos igen!

7. Kedvenc banda?One Direction

8. Tél vagy nyár?Utálom a meleget,ezért tél!!!

9. Vált már valóra valamelyik álmod?Igen!

10. London vagy Párizs?AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!LONDON!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kérdéseim:

1.Mi történt ma veled?

2.Van testvéred?

3.Emeletes házban laksz?

4.Hány éves vagy?

5.London vagy Svédország?

6.Voltál nyaralni?

7.Szeretsz írni?

8.Van facebook-od?

9.Legnagyobb álmod?

10.Szeretsz?:P

 

 

Akinek küldöm:

 

Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not? 

 

3.Díííííj!!!!!:)

Sziasztok!!!!!!
 Hát míg távol voltam,rendesen megleptetek!
Iszonyúan boldog vagyok!
Itt a harmadik díjam is!!!!:)
Köszönöm főképp nektek és Dorina Nagy - nak!

Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot
• Válaszolj 11 kérdésre
• Tegyél fel 11 kérdést
• Küld tovább 11 embernek

1.Ha választhatnék inkább a gonosz főhős lennék a mesékben.
2.Utálom a levest!
3.Elegem van a gyorskajákból
4.Próbálok egészségesen élni.
5.Van egy öcsém.
6.Szeretek zenét hallgatni
7.Játszom zenekarban.
8.Járok templomba!
9.Az idén megyek középsuliba.
10.Alacsony vagyok
11.Imádom az angol nyelvet!

 Kérdésekre a válaszok:

*Szeretsz táncolni?igen!:)
*Nagy esküvőt szeretnél vagy kicsit családiasat?Inkább a kicsi
*Voltál már valaha nagyon dühös/mérges?Mikor?Nem mondhatnám...
*Kis korodban féltél a sötétben?Még most is...x"D
*Van házi állatod?egy kutya!:)
*Plüss állattal alszol?Néha
*Lennél híresség?Igen
*Félsz valamitől?A méhektől rettegek!
*Hova mennél szívesebben Hawaiira vagy Londonba?LONDON!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
*Várod a sulit?Félek az új környezettől.
*Milyen volt a bizid előző évben?Két négyesem volt a többi ötös!:) (szlovákiai szsz.:Két kettes a többi egyes) 

 Kérdéseim:

 

1.A legrosszabb dolog ami eddig történt veled?

2.Szereted a káposztát?

3.Kivel telefonáltál utoljára?

4.Van kedvesed?

5.Kedvenc zenekar Rajtuk kívül?

6.Szeretsz írni?

7.Hoszzú a hajad?

8.Játszol hangszeren?

9.Háziállat?

10.Nézel rajzfilmeket?

11.Nadrág/szoknya?

 

 

 Akinek küldöm:

 Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not?

 

2. Díííííj!!!!!!:):)

Sziasztok Kedves Directionerek!:)
Megkaptam a második díjam,aminek nagyon örülök!
Köszönöm ezt Alma.-nak és persze nektek!!!:)

Szabályok:

1.)Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról.

2.)A jelölő minden kérdésére válaszolni kell.

3.)11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.

4.)11 embert meg kell jelölni és linkelni. (nincs visszaadás/visszajelölés)
11. Dolog rólam.

1.Szeretek énekelni.

2.Mindenem a zene.

3.Van egy kutyám.

4.Minden álmom,hogy egyszer kijussak Londonba.

5.Szeretem a sárgadinnyét.

6.Rengeteg barátom van.

7.Nincs Skype-om.

8.Nem szeretem ha valaki hazudik nekem.

9.Félénk vagyok.

10.Sokan könnyen félrevezetnek.

11.Boldog vagyok!:3

 

 

11. Kérdésre a válaszom:

1. Mi inspirál? A zene mindenképpen!
2. Van e példaképed?Van!Főképp a One Direction!

3. Mit gondolsz Demi Lovato-ról?Azt,hogy túl sok mindenen átment már...és megérdemli a boldogságot!Gyönyörű lány!
4. Bízol a barátaidban?Természetesen.

5. Sokszor csalódtál?Nem mondhatnám!:) Próbálok mindent megfelelő módon megoldani.
6. Sok barátod van?Igen!
7. Van házi állatod?Egy kutya!:)
8. Szereted a Matekot?Nem a szívem csücske....
9. Hány blogot írsz?Egyet.
10. Szoktál olvasni?Igen!
11. Mit gondolsz a One Direction-ról?Ha ebbe belemegyek,egy egész regényt tudnák ide írni!Maradjunk annyiban,hogy sok mindenben ok voltak azok,akik segítettek nekem!

 

11 Kérdésem:

1.Hogy vagy?

2.Szereted a lángost?

3.Hány blogot írsz?

4.Van-e kedvenced a bandából?

5.Szereted a The Wanted-et?

6.Van kedvenc tantárgyad?

7.Hányas a legrosszabb jegyed?

8.Olvasod a Dark-ot?:P

9.Sok barátod van?

10.Háziállat?

11.Hány éves vagy?

Akinek küldöm:

Dark 
WHAT IF

the lost light 
 dark Niall hungarian
Dark Zayn HU 
Dark Liam Hungary 
Its my hard life 
Az enyém vagy 
Best Love Story With Harry Styles 
 Dream or Truth?!
One Direction+One  
The same boy!..or not?

 

Chapter twenty-seven

Hy everyone!!!!!!
Iszonyú büszke vagyok rátok!!!
Kevesebb,mint öt nap alatt teljesítettétek a kérésemet!Ráadásul még egy plusz feliratkozónk is van!!Sok szeretettel köszöntünk!!:3
Hatalmas örömöt szereztetek nekem!El sem tudjátok képzelni mennyire boldog vagyok!!!!
Ahogy ígértem itt az új rész!Kicsit későn hoztam,de nagy nagy nagy nagy nagy nagy nagy nagy szeretettel!!:D
Jó olvasást!!







Csendesen sétáltunk egymás mellett a járdán miközben ő szorosan fogta a kezemet.Egy pillanatra sem engedett el.Éberen figyelte minden egyes mozdulatomat.Fontos vagyok számára.
-Merre szeretnél sétálni?-kérdezte hirtelen.
-Nekem mindegy.Amerre te szeretnél!-mosolyodtam el,mire ő is nevetni kezdett.Zavarban voltam.Fogalmam sem volt,hogy ilyenkor mi a teendő.A szívem hevesen vert a mellkasomban miközben testem minden egyes része remegett az izgatottságtól.
-Mi a baj?-kérdezte rögtön.
-Semmi!-szorítottam meg a kezét biztatóan.
A nap további része egész kellemesen telt.Zaynnel körbejártuk a környéket.Nagyon jól el tudtunk beszélgetni.Sokat mesélt a családjáról.Hogy mennyire szereti a testvéreit és hogy kiskorában nem igazán voltak barátai.Ahogy egyre több dolgot megtudtam róla,rájöttem,hogy neki egyáltalán nincs könnyű élete.Rengeteg dologra oda kell figyelnie és készülnie.És hogy néha mennyire belefárad ebbe.
-Tudod...mostanában úgy éreztem....nem vagyok önmagam.A koncertek és a fotózások...mind nagyon jó buli,de én mégsem éreztem olyan őszintén igaznak,mint régen.Úgy érzem egy nyálas kis popsztárt akarnak belőlem kreálni,amit én nem szeretnék.Ha a rajongóim nem magam miatt szeretnek,akkor mi értelme?Semmi.Minden elveszik.A legtöbb embert ilyenkor a pénz vigasztalja.De engem valahogy az sem tesz boldoggá,hogy milliókat keresek.Mit ér a pénz?!Mondd min változtat?Na jó persze,ha valaki szép nagy házra meg a legdrágább vadonatúj kocsira vágyik...De nekem ez nem kell!Nekem csupán szeretetre van szükségem és megértésre.Hogy valaki így fogadjon el ahogy vagyok!És ne azért legyen velem,mert annyira menő meg gazdag vagyok! Vagy hogyan szokták ezt mondani!-mosolyodott el.-Remélem nem untatlak!
-Dehogyis!-ráztam a fejem zavartan.-Megértelek!
-De most már te mondj  valamit!Én már eleget beszéltem.
-Hát...nem igazán tudok mit mondani.Tizennyolc éves vagyok.A bátyámmal élek már négy éve.O az egyetlen élő rokonom,aki gondoskodik  rólam.Egy kávézóban dolgozom,amit már te is jól ismersz.-mosolyodtam el.-A főnököm egy utálatos,telhetetlen öregember aki imádja szivatni az embereket.A legjobb barátnőm Loretta,vele minden dolgomat megosztom.Vagyis...majdnem minden dolgomat.Imádom a zenét!Szeretek énekelni és van egy gitárom amin már öt éve tanulok játszani.Minden álmom egyszer egy zenekarban játszani.Régen volt egy kiskutyám akit úgy hívtak,hogy Buksi.
-És mi történt vele?
-Elveszett.....-mondtam szomorúan.
-Tényleg?-nevetett.
-Tényleg!És ez nem vicces!-ütöttem játékosan a mellkasára.
-Bocsáss meg.-hajtotta le a fejét.
-Neked nem volt kiskutyád?
-Nem!
-Hörcsögöd?
-Nem!
-Cicád?
-Nem!
-Volt valamikor háziállatod?
- Nem!
-Te tényleg soha nem barátkoztál senkivel?
-Mint már mondtam.....nem vagyok társasági lény.
-Igen tudom.
-Kérsz fagyit?-állt meg hirtelen mikor meglátta a fagyis kocsit,ami lelkesen zenélt az út másik felén.
-Nem köszönöm!-mondtam félénken.
-Biztos?
-Igen!
-Sütit?-még jó,hogy a cukrászda szemben volt.Nem szerettem volna semmit enni ,de nem illik mindent visszautasítani...
-Na jó!-mosolyodtam el.-De én fizetem!
Szúrós pillantást vetett rám,majd előre engedett, az ajtót pedig,mely halk csengetéssel jelezte érkezésünket,becsukta.
-Jó napot!-köszöntünk egyszerre,mire a pincér rögtön megjelent.
-Jó napot!-köszöntött minket kedvesen.Miután leültünk,Zayn rendelt mindkettőnknek.Ugyanis rábíztam az én részemet is mivel én nem tudtam dönteni.Mindketten fánkot ettünk.Már éppen kotortam elő a táskámbol a pénztárcámat,mikor hirtelen lefogta a kezemet.
-Remélem nem gondoltad komolyan!
-Hát ha így nézel rám....akkor nem!-csúsztattam vissza pénztárcámat,majd a táskámat a székre tettem.
-Nem akartalak megijeszteni!-hirtelen megragadta a nyakamat  szájával pedig az enyémre tapadt.Itt mindenki előtt heves csókcsatába kezdtünk.Egyszer csak elhúzódott,majd a nyakamat kezdte kényeztetni puha ajkaival.-Állíts le kérlek!-suttogta fülembe rekedt hangon.Megmarkoltam a pulóverét és erősen eltoltam magamtól.-Ezt nem szabadott volna...-nézett körül azonnal,majd a pénzt hátrahagyva megragadott és húzott kifelé az utcára.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.
-Semmi!-válaszolt ridegen ahogy húzott egyre messzebb az ismeretlenbe.
-Zayn!-próbáltam megállni,de nem tudtam.Vele szemben csupán egy kis tollpihének éreztem magam.Semmi esélyem nem volt.Hiába küzdöttem.Majd mikor megelégelte a próbálkozásaimat,felém fordult,felkapott a földről és ismét a karjaiban vitt egészen az otthonáig.Nem értettem ezt a viselkedést....Az ajtó újra bezárult  mögöttünk.-Most már elmondod mi a baj?
-Nagyon remélem,hogy nem láttak meg!
-De mégis....-a szavam elállt mikor megláttam a kezében a cigarettás dobozt.
-Egy pillanat és jövök!Addig maradj itt!-mondta,majd felbontotta a dobozt  és egy szálat vett ki belőle.Az öngyújtót menet közben elvette a konyhapultról,ezután eltűnt....fogalmam sincs hová.Egy könnycsepp simult végig arcomon.Remegve kapaszkodtam meg a mellettem lévő kanapéban.Nem!Nem lehetek ilyen gyenge!Erőt kell vennem magamon,és utána mennem. Megtöröltem az arcomat és felmentem utána a lépcsőn.A létező összes szobába benyitottam,de nem találtam.A folyosó végén megpillantottam az utolsó ajtót,ami más volt mint a többi.Szintén fából volt,viszont ebbe különös szimbólumok voltak vésve.Percekig figyelhettem a furcsa kinézetű ajtót,mikor hirtelen kinyílt előttem.Nem láttam mást,csak azt a gyönyörű angyalt,aki pár perccel ezelőtt hagyott magamra.-Te meg mit csinálsz?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Csak...téged kerestelek!
-Megmondtam,hogy maradj lent!-mondta kissé mérgesen.
-Ne haragudj.-suttogtam lehajtott fejjel.
-Te sírtál?-kérdezte halkan miközben mutatóujjával az állam alá nyúlt és lassan felemelte az arcomat.
-Nem!-fordultam el tőle.
-Megint hazudsz...
-Na jó,sírtam!-néztem a szemeibe.-Miattad sírtam!Mert gyenge vagyok!Bevallom,sírtam!Sírtam,mert fájt amit láttam!-még folytattam volna,de biztonságot adó kezei,melyek  körülöleltek megakadályoztak ebben.A cigaretta szaga erősen égette a torkomat.Összeszorítottam a szemeimet és próbáltam nem figyelni rá.De annyira zavart,hogy köhögni kezdtem.Nincsenek túl jó emlékeim ezzel kapcsolatban.
-Lezuhanyzom!-távolodott el tőlem.-Csak egy pillanat.-mondta,majd ismét eltűnt a szemem elől.Azt hiszem a szobájába ment.Legalábbis az emlékeim alapján arra tippelek.Igen!
Amilyen gyorsan bement,olyan gyorsan ki is jött.Egy törölközőt és egy alsógatyát szorongatott a kezében.Lassan közeledett felém.
-Nem akarsz velem jönni?-kérdezte pajzán mosollyal,majd szabad kezével erőteljesen belemarkolt a fenekembe így csökkentve a távolságot köztünk.Felnyögtem a váratlan érintésre.-Hmm....bébi?
-Én...Zayn!-szóltam rá miközben próbáltam eltávolodni tőle.Megijedtem.Pedig  eddig minden olyan jól ment.
-Nem akarsz itt aludni?
-Nem!-vágtam rá rögtön.Már csak az hiányzik,hogy éjjel szembesüljön a keserű igazsággal.
-Rendben.Nem fogom erőltetni.-mosolyodott el.-Akkor várj meg!Tíz perc és itt vagyok!Tényleg....ne menekülj el!
Bólintottam,majd figyeltem ahogy eltűnik a szemem elől.Amint becsukta maga után a fürdőszobaajtó,lassan sétálni kezdtem lefelé.A lépcső mellett lévő korlát biztonságot adott.Amilyen szerencsétlen vagyok,tuti leesnék....Az utolsó fokról lelépve megpillantottam az előttem lévő polcokon ekesülő képeket.Zayn családi fotói lehettek.Közelebb mentem,hogy jobban szemügyre vehessem.És a gyanúm beigazolódott.Kissé ágaskodnom kellett ahhoz,hogy mindegyiket tökéletes lássam.Zayn volt rajta egész pici korában az Anyukájával.Nem volt meglepő mennyire aranyos volt.Akárcsak egy kis angyal.Azokkal a hatalmas barna szemekkel és a hosszú szempillákkal.Elvarázsolt a látvány.Mondhatni egy másik világba repített.Már kisbaba korában is gyönyörű volt.Ahogy mosolygott a szemei alatt apró ráncok díszítették hibátlan arcát miközben az Anyukája szorosan öleli és egy szeretetteljes puszit ad az arcára.Mosolyogva kémleltem végig az összes ilyen képet.Volt amelyiken csupán a testvéreivel volt.Felhőtlen gyermekkora lehetett,ahogy minden kisgyermeknek.De persze sajnos ez nem mindegyiknek jár ki...
Amikor az utolsó képhez értem,megakadt a szemem egy eddig nem látott lányon.Meseszép volt ő is. Rövid szőke haja volt és úgy mint Zaynnek,hatalmas szemei.A mosolya pedig elbűvölő.Ha jól látom ez nem is olyan régi kép....elég frissnek tűnik,ugyanis Zayn olyasmi korú lehet rajta,mint most.Még jobban felágaskodtam,de hiába.Nem ismertem ezt a lányt.Zayn nagyon boldognak tűnt mellette.
-Te meg mit csinálsz?-hallottam a hátam mögül.Szívem nagyot ugrott.
-Csak a képeidet néztem.-talpamat ismét a földre helyeztem,majd felé fordultam.Elállt a lélegzetem mikor megláttam őt.Egy szál alsógatyában törülközővel a vállán állt előttem.Nem bírtam ki,hogy ne mérjem végig.Mosolyogva fogadta az elégedettségemet.Nem időztem sokáig az arcán.Ahogy egyre lejjebb mentem,nőtt bennem a vágy.Még soha életemben nem éreztem ilyet.Valami egészen különleges dolog ragadott magával.Valami,amire vágyom.Ami csak Benne van meg.És ez...egészen természetfeletti.Percekig állhattam így előtte.
-Tetszik?-kérdezte vigyorogva.
-Ohm...ne haragudj!-pirultam el azonnal,majd tekintetemet gyorsan elfordítottam.Nagy léptekkel közeledni kezdett felém.Lélegzetem felgyorsult mikor puha teste érintkezett az enyémmel.Legszívesebben helyben letepertem volna.
-A tiéd vagyok!-suttogta.-Azt teszel velem,amit csak akarsz!-komolyan,mintha a gondolataimban olvasna.-Ne szégyellősködj!-megfogta a kezemet,majd a mellkasán lévő tetoválásra helyezte,melyen még pár kósza vízcsepp szánkázott végig.
-Annyira...
-Igen?
-Gyönyörű!-mondtam miközben jobban szemügyre vettem.
-Szeretnél te is?-kérdezte.
-Sokat gondolkoztam rajta,hogy csináltatok.
-És mit szeretnél?
-Még egygy hangjegyet!
Összefonta az ujjainkat és húzott maga után fel a szobájába.
-Most meg mit művelsz?!-kérdeztem miközben a fiókban kotorászott.
-Majd mindjárt meglátod!-mondta,majd egy fekete filctollat pillantottam meg a kezében.
-Az meg mire?
-Vesd le a felsőd!
-Tessék?-kérdeztem meghökkenve.
-Azt mondtam vesd le!
-Miért?
-Ne kérdezz annyit!-jött közelebb,majd ujját beleakasztotta a pulóverem aljába.Összerezzentem mikor csupasz bőrömön megéreztem hideg ujját.
-Zayn!-állítottam le.
-Ne ellenkezz!-hangja kemény volt és követelőző.Féltem,hogyha nem engedelmeskedek,akár baj is történhet.Így hagytam.Hagytam,hogy levetkőztessen.


De azért növelünk a kommentek számán.Nyolc után jön a következő!!!:p
Szeretnétek-e,hogy a részek végére egy kis betekintést adjak a következő részbe?Írnék egy kis részletet belőle!:-) Mit szóltok?Kommentben a vélemény!Ha megszavazzátok,a legközelebbi alkalomkor már úgy csinálom!:-)