Chapter three

Sziasztoooooook!:D
Itt a harmadik rész! :) Remélem sokan olvassátok!
Három komment után jön a következő!


-Hozhatok még valamit?-álltam eléjük
-Nem  köszönjük!-mosolygott a kopasz.-Csodálatos voltál.
-Hát köszönöm!-vigyorogtam idétlenül.
-Mióta énekelsz?-kérdezte a göndör fürtös.
-Már kiskorom óta.
-És nem akarnál ezzel komolyabban foglalkozni?
-Látod,hogy nem nagyon díjazzák.Egyebként köszönöm!-fordultam a szőke felé.
-Nincs mit!-kacsintott.
-Alice!-kiáltott az iroda ajtajából.
-Tessék?-ajjaj.
-Gyere egy picit!
-Jövök!Bocsássatok meg!-fordultam feléjük majd elindultam az iroda felé.A lábaim remegtek.-Igen?-kérdeztem félve.
-Utoljára néztem el ezt a dolgot!Megértetted?
-Meg.
-Megtarthatod az állásod.
-Köszönöm!És még egyszer elnézést!
Nagyot sóhajtottam,majd elindultam vissza.
-Na?-kérdezte izgatottan Loretta.
-Megúsztam.
-Hála az égnek!Bocsi.Nem akartam bekavarni...
-Ne aggódj már!
-Fizethetünk?-szólt oda a göndörke.
-Jövök!2,50 font.
-Köszönjük!-nyomta a kezembe.
-Na?Mit mondott?-kérdezte a kopasz.
-Most nézte el utoljára.
-Nem értem.Pedig fergeteges hangod van.
-Nem tetszhet mindenkinek!
-Nekem tetszett.-suttogta a csillogó barna szemű.Elmosolyodtam.Furcsa érzés töltött el miközben borostás arcát figyeltem.
-Jólvan skacok!-ugrott fel szőke.-Menjünk,mert ránk esteledik!
-Sziasztok!-köszöntem el tőlük,majd végignéztem ahogy kisétálnak a kávézó ajtaján.Nem vettem le róluk a pillantásomat,míg teljes mértékben el nem tűntek a szemem elől.
-Mit mondott Zayn?!-futott oda hozzám Loretta.
-Ki?!
-Zayn!A barna szemű!
Szóval ez a neve.
-Tetszett neki a hangom... jobban mondva az egész "balhé" amit leműveltem.
-Miről beszélsz?!Eszméletlen voltál a színpadon!Sok előadót láttam már ebben a kávézóban,de nekem eddig te vagy a nyerő.
-Hát.... köszönöm!
-Egyébként egész idő alatt téged bámult.
-Észrevettem.Pedig  nem nagyon van mit nézni rajtam.
-Tíz perc és végzünk.Akkor hazaviszel?-pillantott az órájára,majd rám.
-Persze.
Miután megjöttek Jessicáék,akik váltottak minket, mentünk átöltözni.Loretta egy ideig  csendben kapkodta magára a ruháit,majd hirtelen megszólalt.
-Mióta is utál téged ennyire?-kérdezte miközben már a táskájában kotorászott.
-Mióta tudja,hogy tudok énekelni.De miért is beszélünk mi most Jessről?Kit érdekel?
-Igaz.Találok ki valami jobbat.
-Örülnék neki.-mondtam miközben sétáltunk kifelé az ajtón.De az idegesítő vinnyogó hang ismét visszatartott.Mint ahogy minden  egyes találkozásunkkor.
-Hallom megint majdnem kirúgtak!-nevetett kárörvendően.Hosszú barna haja a derekáig ért,mely lófarokba volt kötve a feje legtetején.Annak a végével játszadozott,mialatt én kimerülten néztem vastagon kihúzott szemeibe.-Mi az?Már hozzám sem szólsz?-kérdezte mikor már hosszabb idő eltelte  után sem reagáltam a mondanivalójára.
-Nem igazán tartom fontosnak,hogy bármely nemű kapcsolatot létesítsek veled!
-Nagykár! Pedig beszélgethettünk volna!
-Ja!Persze!
Szorongva sétáltam ki az utcára Lorettával az oldalamon.Ez is annyira fel tud idegesíteni.Annyival könnyebb lenne,ha  még a létezésemről se venne tudomást.
-Nyugodj meg!-simogatta meg a vállam.
-Inkább vedd fel a sisakot!-nyomtam a kezébe,majd én is felvettem a sajátomat.
-Nem fogunk meghalni ugye?-kérdezte mikor felült mögém.
-Nem!-nevettem,majd óvatosan elindultam a barátnőmék háza felé.Seperc alatt odaértünk
-Köszönöm!-mondta miután leszerelte a fejéről a fekete sisakot.
-Nincs mit!-mosolyogtam.-Holnap találkozunk!
-Rendben!Ne késs!Szia!
-Szia!
Hazafelé vettem a irányt.Imádtam motorozni.Kiskoromban is vonzott ez a dolog.Már akkor elhatároztam,hogy nekem is lesz egy ilyen járművem.Csodálatos érzés vezetni.
A villany már nyitva volt,így feltételeztem,hogy Chris itthon van.
-Heló!-kiabáltam mikor beléptem a házba.



Ne feledjétek!Legalább Három komment!:)Remélem elnyerte a tetszéseteket! :D