Chapter four

Sziasztok!Nagy bánatomra nem jött össze semmi komment!DE!Mivel nem bírom ki írás nélkül,ezért itt az új rész!:D
Jó szórakozást!



-Szia Hugicám!-köszöntött mosolyogva,majd nyomott egy puszit az arcomra.

-Mi újság?
-Semmi!Áthívtam pár haveromat,ha nem baj!
-Nekem aztán!Csak a szobám közelébe ne jöjjenek!
-Csak Peterék!
Levettem a cipőmet,majd beverettem a konyhába ahol a fiúk körbeülték az aztalt egy-egy sörrel a kezükben.
-Heló széplány!-köszöntött Paul vigyorogva.Annyira bírtam őt.Olyan felszabadult mindig.Állandóan jókedve van.Hihetetlen.Csak én nem tudok ilyen lenni? Ezzel IS problémáim lennének?Lassan tényleg teljesen megbolondulok.
-Sziasztok srácok!-üdvözöltem őket én is mosolyogva,majd engedtem magamnak egy pohár vizet,amit aztán  egyre megittam.
-Mi volt a melóba?-ült le Chris a többiek közé.
-Öhm...umm...semmi!
-Na!Mesélj!
-Szóval megint megtörtént az,ami minden egyes nap.
-Kiénekelted a lelked!
-Ja!Aztán majdnem kirúgtak.De végül mégsem.
Felnevettek.
-Nem vicces!-szóltam rájuk.
-Miért nem mész el egy tehetségkutató műsorba?-kérdezte Peter.
-Minek?Nem lenne sok értelme.
-Akkor nem a kávézóban kéne rohadnod.
-Én szeretek ott dolgozni!
Ismét felnevettek.
-Menjetek a francba!-mondtam,majd felverettem a lépcsőn be  a  szobámba.Lehuppantam az ágyra és a telefonommal kezdtem babrálni.Ahogy telt az idő,a szemeim egyre lejjebb csukódtak.Részletesen visszagondoltam arra,mi is történt a mai napon.Majdnem kirúgtak.Eddig teljesen világos.Találkoztam öt fiúval,akik közül az egyik valamilyen "hatással" volt rám.A másiknak hála,még mindig van munkám.
Úgy döntöttem,utánuk nézek interneten,hogy kik is ők pontosan.Hisz én eddig csak a zenéjüket hallgattam.
-Te még nem alszol?-lépett be a szobámba Chris.
-Mintha nélküled el tudnák aludni.-suttogtam alig hallhatóan.Ez nem vicc.Nélküle tényleg nem tudok elaludni.
-Ne haragudj!-ült le mellém.-Lezuhanyzom,aztán jövök rendben?-nézett a szemembe.
-Rendben!-sóhajtottam.-A fiúk elmentek?
-El!Peternek valami halaszthatatlan dolga akadt.Különben sem terveztek egész éjjel itt kuksolni.
-Ja.
-Mi az?!Olyan letörtnek tűnsz.Bántott valaki?Jessica megint nem bír magával?
-Nem dehogyis!
-Szólj ám nyugodtan.Majd én megbeszélem vele a dolgokat!
-Arra semmi szükség.Különben is!Meg tudom védeni magam a segítséged nélkül is.
-Tudom!-simogatta meg a fejem,majd felugrott és a fürdő felé vette az irányt.Én pedig még gyorsan leültem a számítógép elé.Hihetetlen,hogy a netről mennyi mindent meg lehet tudni.Próbáltam bepótolni azt,amiről eddig fogalmam sem volt.De nem olyan egyszerű mint gondoltam.Rengeteg információt találtam róluk.Különböző oldalakon,közösségi portálokon tartottak  beszámolót a fiúkról.
-Mehetsz!-lépett ki a fürdőszobából.
-Megyek.-lecsuktam a gépet,majd én is rendbe raktam magam.Hullafáradtan zuhantam az ágyba Chris mellé.
-És a villany?-kérdezte szórakozottan.
-Lecsukod?-néztem rá kiskutyaszemekkel.
Vonakodva,de teljesítette a kérésemet.
-Köszönöm Bátyus!-mosolyogtam.
-Na jóéjt!-a takaró alá bújva az ágy másik felébe húzódott.Tudom,hogy nem szeret velem aludni.Tisztában vagyok vele mennyire utálja mikor muszájból kell csinálnia valamit.De egyszerűen nem bírom ki nélküle az éjszakát.Az az álom,ami folyton kínoz....amitől sikítva ébredek fel minden egyes éjjel.És tudom,hogy most is ez vár rám.Már csak pár óra,és itt fogok reszketni,miközben Chris próbál majd visszahozni a való világba.Pokoli érzés.Nem akarom.Számtalan álmatlan éjszakám van emiatt a dolog miatt és a legrosszabb az,hogy ezzel is csak idegesítem az egyetlen bátyámat,aki mindent megad nekem.Amióta Anyuék nincsenek velünk,ő vigyáz rám.És persze én őrá.Már amennyire tőlem kitelik.
-Chris.-suttogtam.
-Hm???
-Ne haragudj.
-Miért haragudnék?-fordult felém.
-Hogy még ezzel is csak terhellek téged.
-Ne viccelj már!-fogta meg a kezem.-Nem a te hibád,hogy ezzel  együtt kell élned.
-Nincs még eleged belőlem?
-Alice!A Hugom vagy!Mindennél jobban szeretlek!És megprobálok mindent megtenni,hogy segítsek!Tudod nekem is nehéz látni,ahogy szenvedsz, de a pszihológus szerint ez egy normális reakció a történtek után.
-Utálok élni.
-Ne mondd ezt!Átvészeljük,ahogy mindnet eddig!Ne aggódj.Most pedig aludj,mert holnap dolgoznod kell.Ahogy nekem is.
-Rendben!Jóéjt.
-Jóéjt!

***

Miután mindennel elkészülődtem,elindultam a munkába a szokásos járművemmel.A reggeli forgalom nem volt túl élénk.Szerencsére zökkenőmentesen célba értem.Méghozzá időben!
-Jó reggeeeeeelt!-köszöntem dalolva a legjobb barátnőmnek,aki szúrós szemekkel mért végig.-Mi az?Most nem késtem!!!-szögeztem le,mielőtt meggyanúsíthatott volna.
-De!Három percet.-tette keresztbe kezeit mellkasán.
-Jaaaaj Loretta!-nevettem.
-Ne nevess!Ez...ez..
-Igen?
-Meg kell nevelnem téged!
-Majd pont te!-már szinte sikítva röhögtem.
-Látom jól szórakozol!
-Elnézést.Khm.-emeltem a szám elé a kezem.-Hölgyem!-mondtam miközben katonalépésben besuhantam az öltözőbe.Azért ő sem bírta nevetés nélkül.Hamar felkaptam a munkás ruhámat,és táncolva kiugrándoztam az asztalokhoz.
-Te meg mi a francot csinálsz?!-kiabált rám "mérgesen".
-Bemutatom a legújabb...
A mondatomat az ajtónyitódás szakította félbe.Mivel eddig még senki nem volt a kávézóban csak mi,bátran ugrándoztam ide-oda.De így...az ismerős személy apró lépésekben sétált be a pulthoz.
-Jó reggelt!-köszönt csillogó szemekkel Loretta.Én pedig lefagyva bámultam azt a fiút,aki valamilyen hatással volt rám tegnap.
-Sziasztok!-üdvözölt minket rekedt hangon.
-Szia!Hát te?-akaratlanul is kezdeményeztem a beszélgetést.
-Jöttem meginni egy kávét.Vagyis inkább kettőt.-mosolygott.Annyira aranyos volt.MIKET BESZÉLEK???!!!!
-Adom is!-kezdett neki Loretta.-Hoznál egy csomag cukrot a raktárból?-fordult felém.
-Persze!-dünnyögtem.Seperc alatt visszaértem.-Parancsoljon Hölgyem!
-Nem kell így beszélned velem!-nevetett.
-Te mondtad,hogy megnevelsz!Most meg csak így visszautasítod a tisztelettudó énem?Tudod mit?Nem értelek Loretta Blue!
Szemeit forgatva kivette a cukrot a kezemből,majd a kávét Zayn elé tolta,aki szokás szerint engem bámult.De feltűnően.
-Mit nézel rajtam annyira?
-S...semmit!Bocsánat.-dadogta idétlenül,majd a kávéjára meredt.Én pedig visszaálltam dolgozni.