Chapter six

Sziasztok!:)
Mivel most van idom,ezért ma is hoztam egy részt!
Remélem tetszik majd!
Kérlek titeket kommenteljetek!
Jó szórakozást!


Felnyögtem.Ahogy teste érintkezett az enyémmel.A libabőr végigfutott a gerincemen.Az illata mámorító volt.Egy pillanatra megszédültem.Nem vagyok egy erős jellem.
-Ssssssst!-suttogta a fülembe erőltetetten. Lehunytam a szemeimet,és mélyeket lélegeztem.Egész testemben remegtem a félelemtől.Újra hallottam a lépteket,amik egyre csak közeledtek felénk.Kezem ökölbe szorult.Alig tudtam lélegezni.-Ne félj!
A csendből kitörő dobogások elhalkultak.Az ismerős fiú elmosolyodott,majd levette tenyerét az arcomról.Kapkodva szedtem a levegőt,míg ő csillogó szemeivel végigmért.Csak néztem rá.Nem voltam képes józanul gondolkodni. Egyszerűen leblokkoltam.A telefonom csörgése zökkentett ki az amúgy is kósza gondolataim közül.Hamar kikaptam a zsebemből a készüléket,majd felvettem.
-Haló!-a hangom szörnyű volt.
-Alice!-és ezt Chris is azonnal kiszúrta.-Minden rendben?Hol vagy már?
Ránéztem Zaynre,aki zavartan pillantott rám,majd a földre.
-Épp hazafelé tartok.Ne aggódj,nincs semmi baj!Nemsokára otthon leszek.
-Rendben!Szia!
-Szia!
Pár másodpercig  figyeltem ahogy a pulóverje ujjával játszik.Nyugodtnak tűnt.Arcát gyönyörűen megvilágította a holdfény.A sűrű köd ellenére is  tisztán láttam a vonásait.Tökéletes volt.
-Én most megyek!-törtem meg a csendet,mire ő felkapta a fejét.
-Elkísérlek!
-Nem kell!Hazatalálok!-utasítottam vissza.
-Ezek után nem tartom biztonságosnak,hogy egyedül mászkálj a városban!
Mintha érdekelne mit gondol,és mit nem.
-Nem kell féltened!-elindultam a járdán.Szótlanul jött utánam.Hát  ha ennyire ragaszkodik hozzá.
-Miért követtél délután?
-Én nem követtelek!Csak éppen arra volt dolgom!
-Aha persze!-nevetett.
-Miért jársz be minden egyes nap a kávézóba amikor ÉN dolgozom?-már megfigyeltem,hogyha Jessicáék dolgoznak,még csak be se néz.
-Előbb válaszolj te!
Jajj ne már!Most tényleg ezt akarod játszani?!
-En kérdeztem hamarabb!-beszálltam az idétlen játékába.
-De én vagyok az idősebb!
-Ez nem érv.
-De igen.
-Kíváncsi voltam hova mész!Ennyi!
-Látni akartalak!Ennyi!
Megálltam.Aggódó szemekkel nézett vissza rám.
-Mi az,hogy látni akartál?-kérdeztem halkan.
-Csak...-vakarta a tarkóját.
-Igen?
-Hagyjuk jó?Nem fontos!
-Rendben.-suttogtam.Nem fogom faggatni.Majd elmondja,ha akarja.Igazából nem is érdekel.Miért is foglalkoztatna?Ismét útnak indultam.Ezúttal már tempósabb léptekkel.Szinte futottam.
-Most meg hová sietsz?-próbált beérni.
-Hát haza!Chris már vár.
-Ő ki?-érdeklődött.
-A bátyám!
-Értem.-miután felvette a megadott gyorsaságot,gond nélkül sétált mellettem. Nekem meg majd kiszakadt a tüdőm mire hazaértünk.
-Köszönöm,hogy megmentettél.-fordultam felé.
-Igazán nincs mit!-mosolyodott el.
-Akkor szia!-az ajtó felé vettem az irányt.
-Várj!-fogta meg a kezem.
-Tessék!-meredtem rá értetlenül,majd kihúztam karomat a szorításából.
-Én azt hiszem...
-Végre!!!!-lépett ki az ajtón Chris.-Azt hittem már-a mondatot félbehagyta mikor megpillantotta Zaynt.-Te meg ki vagy?
-Zayn!Zayn Malik!-nyújtotta a kezét.Chris meglepődve figyelte az udvarias fiút,majd kezet rázott vele.
-Zayn egy jó barátom.-kezdtem a magyarázkodást.-Találkoztunk hazafelé menet és elkísért.
-Világos.Nincs kedved bejönni?-nézett a csillogó szemű fiúra.
-Épp menni készült!Nemde?-szóltam közbe.
-De igen!Már otthon várnak!-mosolyodott el.-Sziasztok!-sarkon fordult,majd gyors léptekkel elindult a járdán.



-Ugye főzöl ma valamit?-kérdezte miközben a konyhában sürgött-forgott körülöttem.Ez egy szokásos jelenet mikor dolgozni készül.
-Mihez lenne étvágyad?
-Hm.Lepj meg valamivel!-mosolygott.
-Oké.-sóhajtottam.
-Szia Hercegnőm!-homlokon csókolt,majd átlépve a küszöböt,ismét elhagyta a házat.Megint egyedül maradtam.Nem telt bele pár percbe,máris kopogtattak az ajtón.
-Loretta!Ne csinálj úgy,mintha nem tudnál...-elállt a lélegzetem mikor kinyitottam az ajtót.A személy egyáltalán nem hasonlított a legjobb barátnőmre.Vele ellentétben az előttem álló ember fiú volt.Csapzott,tökéletes hajjal,és hatalmas, égő barna szemekkel.A mellkasom összeszorult.Szívem pedig hevesen dobogott.
-Te meg mit keresel itt?
-Neked is szia!Gondoltam benézek.
Rózsaszín birkás pizsamában álltam előtte.Méghozzá mezítláb.
-Aranyos.-mért végig hatalmas vigyorral a képén.-Beengedsz?
-Nem!-válaszoltam határozottan,mintha egyértelmű lenne.De ha úgy vesszük,az is volt.Felnevetett,majd közelebb lépett hozzám.-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem félve.
-Semmit.-amint meglátta az ijedtségemet,visszahátrált.-Csak látni akartalak.Azt hittem örülni fogsz ,ha idejövök!
-Zayn!Mi a francért nem szállsz le rólam?
Próbáltam a szemébe nézni,de lehajtotta a fejét.Egy szó nélkül hirtelen megragadott,betolt a házba,az ajtót pedig kulcsra zárta.



Kérlek szépen titeket!:)Írjatok véleményt!