Chapter eight

Sziasztok!:D
Meghoztam az új részt!:)
Jó olvasást!




-Z...Zayn!-dadogtam, miközben ő már próbált akcióba lendülni.Egyre közelebb hajolt.Forró lehelete már szinte csiklandozta az arcomat.Ziháltam a gyengéd érintésére,mely hirtelen a hátamat érte. Összeszorítottam a  szemeimet.
-Ah.-nyögtem fel keservesen körülölelő kezei közt.Széles vigyor rajzolódott ki elégedett arcán.
-Hm.Még szinte hozzád sem értem.-lehelte az ajkaim közé.
-Sziasztok!-hallottam a hátam mögül a bátyám védelmező hangját.Zayn azon nyomban félreugrott tőlem.Hála az égnek!Chris mint mindig jókor érkezik.Az egyetlen bökkenő az volt,hogy én remegve álltam az ajtóban,ami neki is feltűnt.-Mi történt?-lépett oda hozzám azonnal.
-Semmi!-válaszoltam.-Miden rendben.-mondtam,majd sietve felkaptam a táskákat a földről.
-Hazakísértem őt.Úgy gondoltam,már túl késő van ahhoz,hogy egyedül flangáljon az utcán.-"magyarázkodott" Zayn.
-Köszönöm,hogy így gondoskodsz róla.-Chris tényleg hálásnak tűnt.Nem szeret egyedül hagyni egész napra.De ha a szükség úgy kívánja,nem nyavalyoghatok folyton.Így is eléggé megnehezítem az életét.
-Szívesen tettem.
-Nem akarsz bejönni?
Aggódó pillantást vetettem Zaynre.Tudta,hogy nem akarom.El szeretném felejteni őt!
-Miért ne?-mosolyodott el,majd kivette a kezemből a táskákat,Chris pedig kinyitotta az ajtót,amit nekem nem sikerült.Hála a személynek,aki még mindig bámult.

***

-Szóval hol is dolgozol?-kérdezte Zaynt a bátyám miközben a különböző finomságokat rakta az asztalra.
-Egy edzőteremben.A fő munkám viszont az éneklés.Nem ismersz?
-Nem igazán.
-A One Direction egyik tagja!-világosítottam fel.
-Jaaaj az a híres fiúbanda.
-Pontosan!-helyeselte.
-És hol találkoztál a hugommal?
-A kávézóban hallottam őt énekelni!
Felnevetett.
-Nevess csak!-duzzogtam.
-Amikor majdnem kirúgtak?-kérdezte.
-Igen,pontosan akkor!
-Merre találom a mosdót?-állt fel,majd rám pillantott.
-Megmutatnád neki Alice?Én addig főzök kávét,ha kérsz.
-Jöhet!-mondta mosolyogva,majd felém fordult.Felálltam,és elindultam felfelé a lépcsőn.Éreztem,hogy bámul.Ahogy tetőtől talpig végigmér,míg mögöttem jön. Amikor csak alkalom adódik,megteszi!Zavarba hoz.
-Tessék!-mutattam a fehér ajtóra a folyosó végén.Elmosolyodott,majd erőteljesen a falnak nyomott magát megtámasztva a fejem mellet.
-Megvársz?-kérdezte miközben szüntelenül a számat figyelte.Szemei vadul csillogtak.Borostája észveszejtően sexy volt.
-M...Meg!-miért nem tudok ilyenkor egy normális szót kinyögni?Annyira idegesítő ez az egész!
-Egy pillanat,és jövök!
Ellökte magát a faltól,majd bement az ajtón.Idegesen a körmömmel babráltam mikor hirtelen átlépte a fürdőszoba küszöbét,és felém vette az irányt.
-Mehetünk!-arca kifejezéstelenné vált.Nem olyan volt,mint az előbb mikor erőszakosan bánt velem.Valami történt, amitől teljesen elment az életkedve.
-Héj!-ragadtam meg a kezét. Rögtön visszafordult.-Valami baj van?
-Nem,semmi!Most mennem kell!-hogy mi?!Én ezt nem értem!
-Hová??
-Dolgom van.
-Este nyolc órakor?
-Igen!-emelte fel a hangját,majd gyorsra szedve lépteit lerohant a konyhába a bátyámhoz, akitől elnézést kért,majd mindenféle magyarázat nélkül lelépett.Szép!Nagyon szép!
-A barátod igazán szimpatikus.-mondta Chris miközben segítettem elpakolni.
-Nem a barátom!
-Hát akkor?
-Egy ijesztő fiú,aki nem bír leszállni rólam!
-Mármint?
-Azóta rám van akaszkodva amióta találkoztunk.
-És te érzel iránta valamit?
-NEM!-ellenkeztem rögtön.Amint a mosoly megjelent az arcán,tudtam mire gondol.-Ne képzelj be semmi olyat!Nem akarok szerelmes lenni!Soha!
-Ugye tudod,hogy ez elkerülhetetlen?
Igen!Tisztában vagyok vele!
-Hagyjál!-ütöttem meg a vállát.-Megyek fürödni.
-Oké!Én addig-huppant le a kanapéra-megnézem mi megy a TV-ben.
-Rendben!
Miután rendbe tettük magunkat, lefeküdtünk aludni.Az álom, mint mindig végigkísérte az éjszakámat.Alig aludtam.Féltem mert tudtam,ha lehunyom a szemem úgyis megtörténik.És meg is történt.Még azt a fél órát is tönkretette,mikor sikerült nyugodtan pihennem.Egész éjjel a falat bámultam.Azon gondolkoztam,mi lenne,ha csak úgy meghalnék.Vajon ki lenne az,akinek hiányoznék?Észrevenné valaki a hiányomat?Lenne valakinek az a tátongó űr a mellkasában,ami nekem is van Anya miatt?Ejtene akár csak egy ember is könnycseppet?Jaj Anya!Annyira hiányzol!Olyan jó lenne,ha itt lennél velünk! Szükségem van rád!Gyere vissza hozzám!



Kérlek titeket szavazzatok!:)