Chapter five

Sziasztooooook!
Meghoztam az új részt!
Remélem tetszeni fog,és sokan olvassátok!
Jó szórakozást!



Már vagy egy hete,hogy az a fiú bent volt nálunk a kávézóban.Azóta is rendszeresen jár.Bár ma hiába jönne.
Az elkövetkezendő napokra ugyanis szabadnapot kaptunk,mivel a főnöknek komoly tervei vannak a kávézóval kapcsolatban.Felújítást tervez.Teljes egészében át akarja alakítani a kávézót.Már éppen ideje volt,hogy valamivel feldobja ezt a helyet.Nem mintha nem szeretném,de egy kis újdonság sosem árt.
-Itthon leszel ma?-állt elém Chris .Ő nem  igazán örül ennek az átmeneti helyzetnek.Mivel így csak ő dolgozik.Én pedig a semmittevésért nem kapok fizetést.
-Igen.Miért?
-Csak gondoltam elugrom a haverokkal valahova.
-De időben hazaérsz ugye?-a gyomrom rögtön felfordult .Egyedül egész éjjel.Nem jó kilátás.
-Ne aggódj!-tette kezét a vállamra.-Estére itthon leszek.
-Rendben.-sóhajtottam.
-Minden oké?Olyan zavartnak tűnsz!
-Persze!
-Maradjak inkább?
-Nem,dehogyis!Menj csak!-persze majd pont miattam fog itthon maradni.Így is a fél életét velem tölti -El leszek.Ne aggódj!
-Biztos?
-Biztos!-mondtam határozottan.-Nem kell rám vigyázni!Telefont és kulcsot vigyél magaddal. Később lehet átnézek Lorettához.
-Helyes!Ne ülj itt egyedül!De ha gondolod velem is jöhetsz!
-Inkább nem.
Felnevetett.
-Rendben Hercegnőm!-nyomott egy puszit az arcomra,majd kilépett a bejárati ajtón.Én pedig kinyitottam a hűtőt,és ott ácsorogtam.Olyan éhes voltam, főzni pedig semmi kedvem nem volt.Fél egy.Hát már igazán ideje lenne valamit összeütni.Egyszercsak  csörögni kezdett a mobilom a zsebemben.
-Haló!-vettem fel.
-Heló csajszi!
-Szia Loretta!-üdvözöltem kitörő örömmel.
-Nincs kedved átjönni?
Ó igen!Mintha csak a gondolataimban olvasna!
-Dehogynem!Csak előbb  bekapok valamit!
-Gyere!Én már főztem!
-Ezt nem mondod komolyan!
-De igen!Siess!
-Mit?
-Az legyen meglepi!
-Hát jó...
Azonnal lerakta a telefont.
Felrohantam az emeletre,és próbáltam olyan  ruhát keresni,ami az emberi társadalomnak megfelelő.Soha nem szerettem a figyelem középpontjában lenni.Amikor mindenki engem néz az a  legrosszabb dolog a világon!Kivettem a szekrényből egy háromnegyedes farmert,és egy pántos felsőt.Próbáltam valami olyat,amivel gond nélkül el tudok vegyülni a tömegben. Remélhetőleg sikerült.Felkaptam magamra a ruhadarabokat,majd vittem egy kis szemfestéket a szempillámra.Azért valahogy kinézzek.
Felvettem a cipőmet,bezártam az ajtót és elindultam Loretta háza felé.
Ahogy sétáltam a járdán,megpillantottam az ismerős fiút az utca túloldalán.Egy nagy edzőtáskával a vállán lépdelt az ideiglenesen zárva tartó munkahelyem felé.Majd amikor rájött,hogy nem tud  bejutni,tovább állt. Követtem őt.Puszta kíváncsiságból. Észrevétlenül lépdeltem mögötte a járdán. Egyszer csak megállt,majd szembefordult az utcavégi edzőteremmel.Pár perc céltalan bámulás után be is ment.Én pedig követtem őt.
Suttyomban elbújtam a súlyzók mögé,és onnan figyeltem minden mozdulatát.Ledobta a táskáját,majd kivett belőle egy vizes palackot.Ezután a felsője is  lekerült róla.Tátott szájjal mértem végig izmos testét.Nem volt annyira kidolgozott,de így volt tökéletes.
-Segíthetek?-hallottam a mély,határozott hangot a hátam mögül.Ijedten felugrottam a rejtekhelyemről.
-Öhm....nem én csak nézelődtem.-ekkora barmot!!!!!
Elmosolyodott,majd tekintete a mögöttem lévő fiúra vándorolt.
-Minden nap bejön!-kezdett bele.-Oktat!
-Mégis mit?
-Többnyire boxot!
-Zayn?-kérdeztem csodálkozva.A vezetéknevét nem tudom.Vagy csak nem emlékszem rá.
-Igen.Ismered őt?
-Nem!Vagyis ááá nem mégsem!
-És te ki vagy?Ha szabad kérdeznem.
-Alice!Alice Tyler!-nyújtottam a kezem,amit ő mosolyogva elfogadott.
-David!-rázta meg finoman,majd elengedte.
-Azt hiszem én most megyek!
-Máris?Nem akarsz valamit kipróbálni?-mutatott körbe.
-Inkább nem!
Felnevetett,mire Zayn tekintete ránk irányult. Először meghökkenve mért végig,majd óvatosan elmosolyodott.Lassan elindult felém.
-Tényleg mennem kell!-mondtam,majd kirohantam az utcára.Zavartan folytattam az utamat Loretta felé.A szívem hevesen dobogott.De miért?!Miért érzem ezt a furcsa érzést a bensőmben.Annyiszor gondolok rá.A gyönyörű csillogó szemeire.Pedig nem szabadna.Nem akarok közel kerülni hozzá.Abból csak a baj származna.Ahogy magamat ismerem.



-Szóval hogy is történt?-kérdezte kíváncsian miközben jóízűen falatozott a tányérjából.
-Nem is fontos!-legyintettem.
-Dehogynem fontos!Engem érdekel!
-Na jó!
Elmeséltem neki mindent.Az elejétől a végéig.
-Érdekes...-ábrándozott.
-Mi?
-Zaynnek barátnője van.
-Tényleg?
-Aha!Perrienek hívják.A Little Mix egyik énekesnője.
-Ezt elfelejtetted nekem említeni!
-Miért?Talán tetszik neked?
-Nem!Egyáltalán nem!-tagadtam rögtön.
-Nem tudsz hazudni Alice!Sosem tudtál!
-Nem hazudok!Nekem nem tetszik Zayn!Sot senki sem!Jól megvagyok egyedül!
-Jól van!Nem  fogok veled veszekedni!


-Komolyan!Indulnom kell!Nem szeretnék sötétben gyalogolni.
-Ha gondolod hazaviszlek!
-Nem kell Loretta!Egy kis séta nem árt.Most megyek!
-Rendben!De ugye holnap is átjössz?
-Majd meglátjuk!Szia!-léptem ki az ajtón,majd elindultam hazafelé.Apró léptekkel araszoltam a járdán.Remélem már Chris is otthon lesz.Nagyon jol telt ez a nap.Nem gondoltam volna,hogy ilyen jól fogok szórakozni Lorettával.Nem mintha máskor nem érezném jól magam vele.Egyre sötétebb lett.Az utcai lámpák azon nyomban szolgáltba álltak.Ahogy sétáltam,egyszer csak megpillantottam magam előtt egy idegen   alakot.Lábaim remegni kezdtek,és alig kaptam levegőt.
-Chris?-kérdeztem reménykedve.Semmi válsz.-Chris?
Hátrálni kezdtem.Az idegen pedig csak közeledett
-Nem!-suttogtam kétségbeesetten.-Hagyj békén!-ordítottam kikelve magamból.Szótlanul közeledett tovább.Nem akarom!Nem történhet meg .Egyszer csak valaki elkapta a karomat,majd behúzott a két épület közé.Hatalmas tenyerét a számra tapasztva nyomott a falhoz.