Chapter fifty-one

Jó estét!:))
Köszönöm a kommenteket,jól estek!
Sok szeretettel köszöntöm az új feliratkozónkat is köreinkben!:))
Jó olvasást!!:D









-Eszemben sincs veled aludni!Fogd már fel!Én Zaynt szeretem!
-Nem sokáig.-rázta a fejét,majd megragadta a kezemet és behúzott a szobájába.-Itt maradsz,amíg én is lezuhanyzom!Aztán megyünk aludni.Együtt.-utasított,majd elhagyta a szobát.Hallottam ahogy a kulcs a zárban elfordul.Nem hiszem el,hogy képes volt ide bezárni.Azt aztán elfelejtheti,hogy vele fogok aludni!Nem!Nem vagyok hajlandó.Elvettem egy párnát az ágyról,a takaró felét pedig lehúztam magamhoz a földre és lefeküdtem.Elég kényelmetlen volt,de egyáltalán nem érdekelt.Ez volt pillanatnyilag a legkisebb gondom.Lehunytam a szemeimet és próbáltam aludni,amikor hirtelen hallottam nyitódni az ajtót.Gyorsan alvást színleltem hátha Harry akkor békén hagy és nem fog felzargatni,hogy feküdjek fel mellé az ágyra.Hangosan kuncogott mikor mellém állt.Éreztem férfias illatát.-Te aztán makacs vagy.-felkapott a földről és visszatett a pihe-puha ágyra.Nagyot sóhajtottam.Mikor  semmi neszt vagy zajhoz hasonlót nem hallottam,kinyitottam a szemem.Harry zöld tekintetével találtam szemben magam.Túlságosan is közel.-Nem vagy még álmos?Mert akkor játszhatunk egy picit.-szája széles mosolyra húzódott.
-De nagyon is álmos vagyok.
-Kár...-döntötte meg fejét miközben kezét végigsimította combomon.-Annyira puha...-jött még közelebb.Kirázott a hideg.-Annyi mindent szeretnék csinálni veled.-suttogta.Szemeim kikerekedtek.Mi a jó büdös francról beszél?Hátrébb csúsztam a széles matracon ő pedig egyre közelebb mászott hozzám.Addig-addig hátráltam míg majdnem leestem az ágyról,de még idejében utánam kapott és magához szorított.
-Kérlek ne csináld ezt!-könyörögtem.Könnyek gyűltek a szemembe.
-Most megint miért sírsz?
-Zayn!-leheltem a mellkasába.
-Nincs itt!Zayn nem érdemel meg téged!
-Ezt nem fogja annyiban hagyni.
-Akkor sem,ha azt hinné te is akartad?
-Hogy mi?-néztem fel rá.
-Ellenkezhettél volna.
-Ellenkeztem is.
-De ezt ő nem tudja.-mosolygott ördögien.
-Miért teszed ezt velem?-a bujkáló könnyek utat törtek maguknak és az arcom ismét nedvessé vált.
-Mondtam már.A te érdekedben.
-Ez egy nagy hülyeség!-húzódtam el tőle mérgesen.-Én most elmegyek.
-Igen?Hová tervezel menni?
-Bárhová!Minél messzebb tőled!-felálltam,már nyitottam volna az ajtót ,de nem tudtam.Bezárta.Bosszús tekintettel néztem vissza rá,mikor megláttam az ujján lógni a kulcscsomót.Hihetetlen mennyiségű düh tört fel bennem ebben a pillanatban.
-Gyere csak ide!-nyújtotta a kezét.Annyira szerettem volna segítséget kérni bárkitől!Csak valaki vinne el innen!Nem akarok tovább vele maradni.
-Én nem....megyek.-szipogtam.
-Azt mondtam,gyere ide.-látszott rajta,hogy próbálja visszafogni a dühét.
-Én pedig azt,hogy NEM!-lehet,hogy nem kéne ellenkezni.Végül is mi a legrosszabb dolog amit tehet velem?-Annyira álmos vagyok!-tört ki belőlem.Biztosan amiatt bőgök ennyit.
-A rohadt életbe akkor gyere már ide!-kiáltotta.Testem megremegett a hirtelen kitörés miatt.Féltem...Féltem tőle.Arcomat tenyerembe temettem és ismét a földön éreztem magam.
-Ne!-nyögtem fel mikor megéreztem magamon hatalmas karjait.
-Meg ne próbálj ellenkezni többet.-rázta  a fejét,majd felhúzott a földről,leoltotta a villanyt és befektetett a pihe-puha ágyba.
-Édes Istenem!-sóhajtottam fejemet pedig a párnába fúrtam.
-Nyugodj meg.-hajolt fölém,majd egyre csak közeledett.
-Maradj távol tőlem!-csattantam fel és még jobban elhúzódtam tőle.-Hagyjál már!Hagyj békén!Kérlek!
-Látom nem bírod felfogni azt,amit mondok.
-Nem is akarom!Csak légy már csendben.Itt vagyok....melletted.Aludjunk már!
-Jó.-dörmögte és vagy három másodpercig csendben is maradt.-De ne hidd,hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem.
-Jó éjtszakát!
-Neked is.
Persze nem terveztem,hogy tényleg aludni fogok.Túlságosan veszélyes lenne Harry mellett elaludni.Szinte biztos,hogy rémálmaim lennének,amit nem akarok az ő közelében.Egyedül Zayn tud ettől megóvni engem.Bárcsak most is vele lehetnék.Nem itt...bezárva egy szobába Harry Styles-szal.
A hátamra feküdtem és a falat bámultam,majd rápillantottam az ébresztőórára,ami fél négyet mutatott.Már nem kell olyan sokáig éjjeli baglyot játszanom.Azon gondolkoztam,vajon mi lehet Zaynnel.Bántott valakit?Vagy ami rosszabb:kárt tett saját magában?Nem!Biztosan nem!Liam elmondta volna.Vagy talán mégsem?
Ahogy ezen törtem a fejem,hirtelen egy biztos kezet éreztem a derekam körül,majd a kemény mellkast a hátamnak nyomódni.Nem ellenkeztem.Ha megtettem volna,újra vitába szállt volna és soha nem aludna el.Tehát ki kell bírnom még ezt a pár órát.
Fura érzés volt ilyen közel lenni Harryhez.Mintha meg akarna nyugtatni.De tudom,hogy nem így van.El akar szakítani Zayntől.Azt akarja,hogy felejtsem el őt.De nekem eszemben sincs.Zayn az egyetlen jó dolog az életemben ami végre egy kis boldogságot tud csempészni a szürke hétköznapjaimba.Valami igazat érzek iránta,és ezt nem fogom megtagadni holmi jelentéktelen vádaskodás miatt.Nem mondhatja meg,hogy mit tegyek.Miközeben a dühöm kezdett felszínre törni,valami meleget éreztem meg magamon.Harry volt az.
Kezével feljebb tolta a felsőmet és mutatóujjával apró köröket rajzolt csupasz bőrömre.
-Harry!-szóltam rá miközben jobban eltávolodtam tőle.
-Megmondtam,hogy nem szabadulsz tőlem.
A könnyek megint kszültek előtörni,de nem akartam újra sírni.Már túlságosan gyengének éreztem magam így is.Tehát bátran álltam a sarat és nem szóltam egy szót sem.Mikor légzése egyenletessé vált és mellkasa már nem mozgott olyan intenzíven,tudtam,hogy elaludt.Óvatosan kicsúsztam szorításából ,kivettem a párna alól a kulcsot (mivel láttam,hogy oda rejti) és halkan kislisszoltam a szobából.Eléggé sötét volt még odakint így a benti dolgokra sem nyílt eléggé jó rálátás.Igazából fogalmam sem volt hol vagyok,csak lejöttem a lépcsőn.Kezemmel villanykapcsoló után kutattam,amit meg is találtam.Elállt a lélegzetem mikor megpillantottam a hatalmas fekete zongorát a nappali közepén.
-Azta....-suttogtam magamban,majd elindultam felé.Mindig is szerettem volna ilyen zongorát.Mikor a szüleim kiskoromban beadtak a zeneiskolába,rögtön a zongorát választottam,mert annyira tetszett.Szerettem volna úgy zongorázni,mint bármelyik híres zongorista.Olyan jól akartam tudni,mint senki más.Aztán azon éven karácsonyra kaptam egy kis villanyzongorát,mivel a szüleim látták rajtam,hogy tényleg érdekel a dolog.Hűségesen gyakoroltam minden egyes órára.Imádtam.Aztán jött a gond.
A pénz fogyóban volt,apámat kirúgták a munkahelyéről,ami miatt anyát hibáztatta,ezért többször is megverte őt.De erről már tudtok.Több hónapon keresztül ez ment.Apa egyre ingerültebb volt.Mindenkivel ok nélkül kiabált,Christ többször is megpofozta csak mert adott neki egy ölelést.Arról pedig ne is beszéljünk,hogy velem miket művelt.Végül azon az estén....nem tisztán emlékszem rá,de a sikolyok,amik betöltötték a ház ürességét,az emlékeimbe vésődtek.Képtelen vagyok elfelejteni ahogy anya kétségbeesetten könyörgött apának,hogy hagyja már abba.Fájt....rettenetesen fájt....Kislányként még borzalmasabb volt.El sem tudtam képzelni mit művelhet vele az a gazember.
Chris képtelen volt nekem elmondani mi történt....ő látta.Éveken keresztül titkolta az igazságot,amit jogom lett volna tudni.Ahogy pedig a múltkor vallomást tett,még hagyta őt meghalni!Képtelen vagyok ezt megbocsájtani.Anya nélkül felnőni.....rettenetes.Minden bizonnyal neki sem lehetett könnyű.
Ezután apa börtönbe került,minket pedig a nagynénimék neveltek,egészen addig,amíg Chris tizennyolc éves nem lett.Elhatározta,hogy szerez munkát,és annyit fog keresni,hogy mindent meg tudjon adni nekem.Ezt meg is valósította.Én pedig azt,hogy...hogy...nem tudom.Nem volt tervem.Már akkor elveszettnek éreztem magam.Nem volt célom,amit kitűzhettem volna,hogy igen,ezt én megvalósítom.Annyira felemésztett a gyász,hogy nem volt időm ilyeneken gondolkozni.A helyzet egyre kritkusabbá vált és Chris nem tűrte tovább a sok sírást és a megmagyarázhatatlan rémálmokat,így elvitt a pszichológushoz.Mint már mondtam,sosem szerettem beszélgetin vele.És nem is tudtam.Főleg nem őszintén ami a lényeg lett volna.De mindegy volt.Megkaptam a gyógyszeremet és agyő.Nyugtató...még most is kell néha,ha súlyossá válik a helyzet.De riktán.Ezután jött a munkahely,rátaláltam Lorettára és úgy tűnt minden kezd helyreállni.Majd megjelent Zayn.