Chapter sixty-four

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Megjöttem az új résszel.Kissé csalódott vagyok,hogy ilyen kevés komment gyűlt össze,de én ugyanolyan lelkesen hozom az új részeket!:)
Remélem tetszeni fog!Hiányoznak azok akik az elejétől kezdve velem voltak!:) Tessék jelentkezni emberek!
És mások is!Mindenki!Tessék hosszan véleményt írni!Várom!
Jó olvasást és szép hetet!








A kopogások egyenletessé és rendszeressé váltak.Kibújtam a takaró alól és lassú léptekkel az ajtó felé közeledtem.Egész testemben remegtem a félelemtől.Remélem Zayn nem fog felkelni rá.Elfordítottam a kulcsot a zárban és lassan lenyomtam a kilincset.
-Mi a francot keresel te itt ilyenkor?!-förmedtem rá.
-A telefonod...nálam maradt.-nyújtotta át a készüléket.
-Mivel elvetted tőlem!-várt,hogy elvegyem tőle.-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?
-Hol máshol lehettél volna?-kérdezte gúnyos hangnemmel.
-Köszönöm!-vettem ki a kezéből.-Remélem semmit nem csináltál vele!
-Ugyan mit csináltam volna?
-Nem tudom.Fogalmam sincs.
-Hogy van?-szemében felcsillant valami amit nem akartam látni.Ujjaival elsöpörte haját az arcából,majd nyelvével benedvesített duzzadt ajkait.Igencsak megtépászottnak látszott.
-Látom jól szórakoztál.-mondtam szemrehányóan.
-De még milyen jól.-mosolyodott el.
-Találtál megfelelő partnert?
-Még csak keresnem sem kellett sokat.A barátnőd önként vállalkozott.
-Tessék??!!-kiáltottam fel talán a  kelleténél kicsit hangosabban.
-Csak vicceltem Drága!-simogatta meg az arcomat lágyan mire hátrébb húzódtam tőle.
-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni,én esküszöm....
-Mi lesz?-hajolt közelebb.
-Nem lesz jó vége!-ahogy ő szokta mondani.
-Ugye tudod,hogy megint butaságokat beszélsz?
-Menj a francba Harry!-be akartam csukni az ajtót,de nem engedte.
-Visszatérve a szórakozásra,-nem,nem akarom hallani!-igencsak tüzes menet volt!-kuncogott,majd kezeit a zsebébe mélyesztette.
-Undorító vagy!
-Élveztem.-fejét kissé megdöntötte miközben a falnak támaszkodott.-De veled jobban élveztem volna.-elgondolkoztam azon,vajon igaz-e volt amit mondott.Hogy szerelmes belém.Ahogy most hozzám beszél,kétlem.
-Örülök,hogy valaki elszórakoztatott.De most menj el innen!
-Nincs kedved velem jönni?
-Eleget voltam már veled nem gondolod?
-Nem.-lépett közelebb.
-Szerintem meg de.
-Elmondtál neki mindent?
-Nem.Nincs olyan állapotban.
-Ó tényleg.-nevetett.A sötétben nem igazán tudtam kivenni az arcát,de az a sunyi vigyor kirítt a feketeségből.
-Te voltál?-kérdeztem dühösen.Állkapcsom megfeszült.-Válaszolj!-kiabáltam.
-Én?Hogy képzeled ezt?-nevetett tovább.Éreztem ahogy a düh szétárad a testemben.Egyszerűen csak arra tudtam koncentrálni,hogy mekkora pofont keverjek le most azonnal Harrynek.
-Menj innen!-megragadtam a kilincset és azt szorongattam.
-Csak nem dühös vagy Drága?
-Ó nem!Dehogy!-ráztam a fejem.
-Nyilvánvaló,hogy erősebb vagyok.-hajolt hozzám közel.-Hiába próbál velem szembe szállni.-elmosolyodott.-És nem jobb a győztes oldalán Al?
-Csak ne bízd el magad.
-Tévedésben élsz.Úgy látom szükséged van még egy hétre velem.
-Nem!
-Valld be!Az idő amit velem töltöttél,...
-Fájt!-fejeztem be a mondatot helyette.
-Forró volt és élvezetes.
Grimasz ült ki az arcomra azonnal.
-Jaj ne játszd meg magad Drága!-kapta el a kezemet,majd magához húzott.Összerezzentem ahogy a hideg levegő érintkezett csupasz bőrömmel.
-Engedj!-kiabáltam kétségbeesetten.
-Ssssst!-fogta be a számat,majd kezét végigvezette a hátamon és megmarkolta a copfom végét.-Ne kiabálj,még meghallja.
-Talán félsz tőle?
Gúnyosan nevetni kezdett.
-Ez inkább fordítva van.
-Nem hiszem.
-Láttad őt hogy néz ki!
-Szánalmas vagy Harry!Vedd tudomásul!
-Nem tudod mit utasítasz vissza!-engedett el.Belül nagyot sóhajtottam.
-Szia Harry!
-Heló Drága!-integetett,majd sarkonfordult és a kocsijához rohant én pedig becsukva magam után az ajtót hamar a kanapéra telepedtem,majd írtam Chrisnek,hogy Zaynnél alszom.Igaz késő volt,de tuti nem alszik.Sokkal inkább aggódik értem.Pár másodpercen belül érkezett is a válasz: ˝Rendben!Aludj jól!Szeretlek!˝
Letettem a telefont az asztalra,majd ismét elhelyezkedtem.Pár percen belül pedig sikeresen elaludtam.



Reggel korán felébredtem.Az eső csendesen kopogtatta az ablak üvegét miközben a szürke felhők mohón próbálták eltakarni a napot.Amint kikeltem az ágyból az első utam Zaynhez vezetett.Felrohantam a lépcsőn és halkan benyitottam  a sötét  szobába.Zayn még mélyen aludt miközben a takarót szorongatta maga mellett.Mellkasa egyenletesen mozgott fel s le ahogy ajkain keresztül szívta a levegőt tüdejébe.Annyira nyugodt volt....és sebezhető.Nem értem Harryt.Mit élvez ebben?Hisz annyi pénze van!Mi értelme ennek a drogügyletnek?
Halk léptekkel besétáltam,majd óvatosan leültem mellé az ágyra mire mozgolódni kezdett.Ijedten figyeltem az arcát mikor fogja felnyitni a szemeit,de nem tette.Békésen aludt tovább.
Lassan odamásztam mellé,fejemet a mellkasára hajtottam és lágyan magamhoz öleltem testét.Annyira megnyugtató volt Vele.Meleg bőre nyugodtságot sugárzott felém.Felnyögött,majd kezét a hátamra simította úgy ölelt tovább.Mintha a macija lennék.Megmagyarázhatatlan melegséget éreztem most a szívemben.
-Alice.-morogta.
-Itt vagyok Zayn!-suttogtam.
-Alice!-nyögött fel.Igen....végre tudomásul vette.-Alice!-ült fel azonnal,majd szorosan magához ölelt.-Alice!
-Jól van Zayn!Nem kapok levegőt!
-Mégis hogy?Miért?
-Mindent elmondok,csak feküdj vissza!Pihenned kell.
-A!
-Igen!Erről beszélek!-toltam őt vissza az ágyra.
-A szám.-kapott oda,mire én hamar megfogtam a kezét.
-Felszakadt.
Megsimogatta a cérna végét,majd tekintetét rám vezette.Mintha szépen lassan minden eszébe jutna.
-Tegnap...-kezdett bele,de nem folytatta.Közelebb csúsztam hozzá és betakartam őt.-Hol voltál?
-Ezt majd később megbeszéljük!Most azt mondd el,mibe keveredtél.
-Nem fontos.-fordította el a fejét.
-Nem bízol bennem.-jelentettem ki.
-Dehogy nem!De ez...annyira aggódtam érted!-fogta meg a kezemet.
-Emlékszel mi történt tegnap este?
-Kissé ködösen,de nagyjából igen.Ki volt az a nő?
-Egy nagyon jó barátom.
-Honnan ismered?
-Mibe keveredtél?
-Nem mondhatom el.
-Zayn.
-Liam!Fel kell hívnom Liamet!-ült fel,majd a telefonját kezdte keresni.
-Lent van.Felhozzam?
-Kérlek!
Lassan lemásztam az ágyról,majd lerohantam a földszintre.Miután az asztalról felvettem a készüléket visszaballagtam a szobába.
-Tessék.-nyújtottam át neki.-Ha lehet ne zaklasd fel magad.
-Megtennéd,hogy...
-Megyek.-fordultam meg azonnal,de utánam szólt.
-Szeretlek.
Fájó tekintettel visszanéztem rá,majd ezt mondtam:
-Akkor nem titkolóznál.
Lementem a konyhába,hogy valami kaját csináljak Zaynnek,de közben csörögni kezdett a mobilom.Izgatottan rohantam az asztalhoz,hogy fogadjam a hívást,de amint megláttam a kijelzőn villogó nevet,azonnal lehervadt a mosoly az arcomról.A főnököm.
-Haló.
-Alice?!-szólt bele mogorva hangon.
-Igen.
-Hol a francban vagy?!Már rég itt kéne lenned!
-Ma?Most?
-Igen!Tudod!Dolgoznod kéne!
-Én...én..azonnal megyek!
-Felesleges!Többé már nem dolgozol itt!
-Tessék!Ne!Kérem ne tegye ezt!
-Többé nem kell,hogy a munka miatt fájjon a fejed.Úgyis olyan világhírűen gazdag barátod van...-mondta gúnyos hangnemmel.
-Mi?-kérdeztem értetlenül.
-Nézd meg a mai újságot és megérted!-ezzel a vonal megszakadt.Ne hiszem el!Gratulálok Harry!Megint megcsináltad!Találtam eg csomó SMS-t amiben a főnököm elküld a jó büdös......oda,mert nem mentem be dolgozni.És ő erről nem volt képes szólni nekem!Ráadásul azt mondta mindent elintéz!Hát látom Harry!
A telefon hirtelen újra rezegni kezdett a kezemben.Ismeretlen szám.
-Haló.-próbáltam kordában tartani a hangomat.
-Heló Drága!-hallottam kéjes hangját a vonal másik feléről.
-Te féreg!-szűrtem a fogaim közt.
-Mi a baj?
-Miattad!Miattad rúgtak ki!-kiabáltam mérgesen.
-Miattam?
-Ne csinálj úgy,mintha nem tudnád miről beszélek!
-Az a munkahely nem méltó hozzád!
-Mi a fenéről beszélsz?!
-Nem dolgozhatsz ott!
-Hála az önzőségednek többé már nem is fogok!
-Helyes.-nevetése visszahangzott a telefonban.
-Mégis hogy lehetsz ilyen?!-teljesen kifordultam magamból.Még a könnyem is kicsordult.Hogy tehet valaki ilyet?!-Harry én nem vagyok gazdag!Nincs egy életre való pénzem,mint neked!Nem engedhetem meg magamnak,hogy ne dolgozzak!Te meg mindent elcseszel nekem!Mi a francért jó neked ez?!
-Ne sírj Drága!-kért dörmögő hangon.-Hidd el,a saját érdekedben teszem amit teszek!
-Süket duma!!
-Nem!Nem az!
-Csak lássalak meg!Csak találkozzunk!Esküszöm...
-Mit fogsz tenni?
-Megöllek!-mondtam át nem gondolva a szavak súlyát.Gúnyosan nevetni kezdett.-Neked mi ezen olyan vicces?!-zokogtam kétségbeesetten mikor hirtelen hatalmas csend lett a vonal másik végén.
-Ne sírj már.
-Tönkre teszel!-suttogtam.
-Hidd el!Nem!
-Harry annyira aljas vagy!
-Ne mondd ezt!-hangja fájdalmasan hangzott.
-Nézz már kicsit magadba!
-Te pedig gondolkozz el az életeden.
-Ez meg mit akar jelenteni?!
-Ne aggódj,megtanítalak mindenre!
-Mi a fenét beszélsz itt össze-vissza?!
-Azt akarom,hogy most megnyugodj és leülj!
-Én pedig azt akarom,hogy szállj ki az életemből!
-Nem fog menni Szépségem!
-Ne hívj így!Se úgy,hogy Al,se úgy,hogy Drága!Nem vagyok a Drágád!Nem vagyok senkid!
-Most leteszem és odamegyek.
-Nem!-ordítottam.
-Hajlandó vagy lenyugodni végre?!-kérdezte mérgesen.
-A rohadt életbe!Menj a francba!-mondtam,majd letettem,a telefont pedig földhözvágtam.Remegtem.Testem minden egyes része forrt a dühtől.Mégis mit képzel magáról?
Visszamentem a konyhába,vágtam egy szelet kenyeret  amit megkentem vajjal,majd raktam rá szalámit is.
Felvágtam a zöldséget mellé és készítettem teát is.Miután mindent tálcára pakoltam,lassú,alapos léptekkel elindultam felfelé a lépcsőn.Könyökömmel lenyomtam a kilincset.Zayn nyugodtan feküdt az ágyon miközben szemeit le nem vette a telefojáról.

Chapter sixty-three

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Először is nagyon nagyon nagyon de nagyon szeretném megköszönni az új feliratkozókat!Köszöntünk titeket!
Köszönöm a kommenteket.Mit szólnátok,ha megtoldanánk még eggyel?7 komment!:)
Köszönöm a szavazatotokat,amiből egyre több és több van!Hihetetlenül boldoggá tesztek!
Jó olvasást!!!!!!!!;)







-Mi?-kérdezte nagy szemmekkel.
Előhúztam a telefont a zsebemből és a lehető legmegfelelőbb ember számát kezdtem tárcsázni.
-Most meg mit csinálsz?!
-Sssst!-kicsöng...
-Haló!-hallottam az ismerős hangot.
-Szia Amy!
-Szia Alice!
-Azért hívlak,mert a segítségedet szeretném kérni.
-Hallgatlak.
-Lenne egy kis...munka.Te ugye orvos vagy?
-Igen.
-Tudsz sebet összevarrni?
-Igen.
-Tudnál segíteni?
-Miben?Mondd!
-Van egy barátom,akit nem vihetünk be kórházba,de súlyos sérülése van.
-Hol vagytok?
-A..öhm...Cross Street 21.
-Indulok.-mondta,majd letette a telefont.
-Ki ez a nő?-kérdezte rögtön Liam aggódó arckifejezssel.
-Egy nagyon jó barátom!
-Megbízhatunk benne?
-Szerinted miért őt hívtam?!
-Jól van na!Nem kell leharapni a fejem.
-Ne haragudj!Csak aggódom.-mondtam,majd ránéztem Zaynre,aki még mindig ugyaúgy ült,ahogy az előbb.-Hol találtál rá?
-Egy sikátorban.
Nagy levegőt vettem és próbáltam nem sírni.
-Ő hívott fel.Ha nem tette volna....
-Ne beszéljünk róla mi lett volna,ha...!
-Ne haragudj.-hajtotta le a fejét.-Hol voltál egész héten?
-Keresett?-fordultam felé reménykedve.
-Én kerestelek!
-Miért?
-Miatta.-nézett rá sérült barátjára.-Megint teljesen...maga alatt volt.
-Liam én...én...-megragadtam a karjánál és elhúztam őt az előszobába.-Harrynél voltam.
-Tessék??!!
-Elrabolt és fogva tartott.
-Nem hiszem el!-fogta a fejét mérgesen.-A rohadék!Harry veszélyes!
-Nem mondod?
-Mi tett veled?Bántott?
-Megpofozott.
Liam idegesen a falnak dőlt,majd kezét ökölbe szorította.
-Még valami?
-Van pár lila foltom,de ez most mellékes.
-Harry droggal kereskedik.Ezt azért mondom el,mert...
-Tudom!-vágtam közbe.
-Honnan?
-Hallottam mikor egy emberével beszélt.
-Szóval Harry ötünk közül ebből a szempontból a legveszélyesebb.
-Miért a többiek is benne vannak valami mocskosságban?
Nem válaszolt.Lehajtotta a fejét.
-Liam!-szólítottam meg idegesen.Hirtelen kinyílt az ajtó.-Amy!-öleltem magamhoz azonnal.
-Sziasztok!-sóhajtotta.
-Annyira örülök,hogy itt vagy!
-Aliceeeeeee!-hallottam a háta mögül.
-Ed!-kaptam fel őt földről,majd egy puszit nyomtam puha arcára.-Szia!
-Szia!
-Hol van?-nézett rám azonnal Amy.Átadtam Edet Liamnek és odavezettem őt Zaynhez.-Atya ég!-sóhajtotta.-Csak a szája szakadt fel?
-Azt hiszem.
Minden szükséges dolgot elővett a táskájából,majd nekikezdett,én pedig leültm Zayn mellé és megfogtam a kezét.
-Liam megtennéd,hogy addig vigyázol Edre?
-Persze!
-Kérlek ne hozd ide a közelbe!-kérte Amy összeráncolt homlokkal.
-Rendben.
-Miért Anya?!
-Mert a bácsi beteg Kicsim!
-Gyere felmegyünk játszani jó?-fogta meg Liam a kezét.
-Alice!-kiáltotta a nevemet kétségbeesetten.
-Menj csak Ed!Liam nagyon kedves fiú!
-Biztos?
-Igen biztos!-hajoltam hátra és megsiogattam az arcát.-Menj!Fogadj szót!
-Redben.-mosolyodott el,majd követte Liamet.
-Köszönöm!-mosolyodott el Amy is.-Amióta te vigyáztál rá,folyton csak rólad beszél.
-Komolyan?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen.Na lássunk neki!-ragadta meg tűt,majd Zayn fölé hajolt aki még mindig semmit nem érzékelt a külvilágból.Erősen szorítottam a kezét miközben Amy átbökte a hegyes tárgyat a bőrén.Hangosan felnyögött.-Nincs nálam érzéstelenítő!Elfelejtettem bepakolni a nagy sietségben.
-Be van nyugtatózva.
-Az nem számít túl sokat.-húzta el a száját,majd belekezdett a munkába.Zayn minden egyes szúrásnál egyre nagyobbakat nyögött,a kezemet pedig erősebben szorította.Könnyezni kezdtem ahogy fájdalmakkal teli arcát figyeltem.-Mindjárt megvagyunk!-nyugtatta őt,majd utolsó öltést is befejezte.-Kész!-sóhajtotta.
-Alice!-szólított meg kábán.
-Itt vagyok!-öleltem magamhoz mire fájdalmasan felnyögött.-Jaj ne haragudj!
-Meg kell néznem nincs-e máshol súlyosabb sérülése.-mondta Amy.-Le tudnád vetkőztetni?
-Le.-szipogtam,majd óvatosan lehúztam Zaynről a felsőt.Tele volt kék és lila foltokkal.Szám elé kaptam a kezemet.Amy megtapogatta pár helyen figyelve Zayn reakcióját de semmi komoly.
-Nincs törés csupán zúzódás.Rendbe jön.A napokban,ha lehetséges ágyban feküdjön.Sokat kell pihennie.
-Rendben.Nagyon szépen köszönöm!-öleltem magamhoz ismét.
-Vigyázz rá!-hálás voltam,hogy nem kérdezősködött.Fogalmam sem volt mit mondtam volna.
-Vigyázok!-Liam és Ed éppen sétáltak le a lépcsőn.
-Szabad jönni?-érdeklődött Ed félő tekintettel.
-Gyere Kicsim megyük haza!-mondta Amy miközben rakodott össze a cuccaival.
-Jövök Anya!-kihúzta kezét Liaméből és odarohant hozzám.Hamar eltávolodtam Zayntől,hogy még véletlenül se lássa meg összetört arcát,majd felkaptam őt a földről.
-Na jól szórakoztál?
-Igen!Liam bácsival játszottunk!-mosolygott.
-Örülök neki.
-Akkor mi most megyünk!-állt fel Amy ,én pedig letettem Edet a földre.
-Rendben.Köszönöm még egyszer.
Miután kikísértem őket,visszarohantam Zanyhez.Liam már visszaadta rá a felsőt.
-Meg kéne fürdetni.-mondtam bizonytalanul.
-Megfürdeted?-nézett rám.
-Én?-szemeim elkerekedtek.
-Nekem most muszáj mennem.Nem tudok maradni,ne haragudj!
-De én...
-Ha ez ennyire kellemetlen neked,várjunk holnapig.
-De Liam!Nézz rá!-mutattam a véres pólójára és sárfoltos nadrágjára.
-Mennem kell!-kerülte meg a kanapét miközben a telefonjával babrált.-Megint nagy a zűrzavar otthon.
-Hát jó....-sóhajtottam,majd miután kikísértem őt,visszaballagtam Zaynhez.-Zayn!-szólítottam meg,majd leguggoltam hozzá.-Felfogtad ami történt?-üres tekintettel bámult rám.-Hallod?-fogtam meg a kezét.
-Alice!-suttogta.
-Nagyon remélem,holnapra rendbe jössz és képes leszel velem kommunikálni!-ráztam a fejem.Ahogy elnéztem tényleg csak kisebb sérülések látszottak a testén.A keze volt még olyan ijesztő állapotban.-Gyere!-hóna alá nyúltam és felhúztam őt a kanapéról.-Nem hagyhatlak így itt!
-Tudok menni a saját lábamon.-mondta,majd levette magáról kezeimet.Végre egy épkézláb mondat.
-Megyünk fürdeni!-ragadtam meg a kezét és húztam felfelé a lépcsőn.Nem ellenkezett.Mikor a fürdőbe értünk,szívem hevesen dobogni kezdett.Biztos akarom én ezt?
Megmarkoltam felsője alját,majd lehúztam róla.Idétlen mosoly díszelgett meggyötört arcán.
-Zayn mondd csak,te magadnál vagy?
-Nem tudom!-nevetett,majd közelebb lépett s kezét a csípőmre simította.-De amit látok,......-hosszasan gondolkozott.-tetszik!
-Meg tudsz fürdeni egyedül?-húzódtam el tőle.
-Nem utasítom vissza a segítséget.A!-nyögött fel,majd összegörnyedt előttem.Szóval nem.Ráültettem a kád szélére és lehúztam róla a nadrágot is.-Nézd!-mutatott az egyik sebre a karján.-Kör alakú!-mosolyodott el.
-Zayn!-sóhajtottam kimerülten mire elnevette magát.-Nem vagy vicces!Ha most beállsz a zuhany alá,képes leszel egyedül megfürdeni?
-De még van rajtam ruha!-mutatott az alsógatyájára.
-Azt majd bent leveszed.
-Hát jó.-mondta,majd feltápászkodott és lassan a zuhankabinba sétált.Miután megengedte a vizet a ruhadarab kirepült a kabinból egyenesen a kádba.
-Ezt máskor is így szoktad?
-Nem.Én nem vagyok ám szégyellős.-mondta miközben ki a akarta nyitni az ajtót.
-Oké,oké!-húztam vissza azonnal.-A szádra vigyázz!
-Miért mi van vele?
Ez a nyugtatók mellékhatása?Vagy kezd kimenni belőle?
-Mi a szar ez?!-kérdezte kétségbeesetten.
-Ne nyúlj hozzá!Komolyan nem emlékszel?!
-Nem.
-Fürödj gyorsan!Hagyok itt neked törülközőt jó?
-Jó!
-Kint megvárlak oké?
-Oké szivem!
-Zayn....-suttogtam,majd elindultam kifelé.
-I BELIVE I CAN FLY!!!!!!!!!
Hangosan felnevettem.
-Mi olyan vicces?!
-Semmi!-mondtam,majd kimentem a fürdőből.Már egy ideje idegesen vártam az ajtó előtt mikor hirtelen kinyílt előttem.Még a lélegzetem is elállt.Zayn állt előttem teljes életnagyságban.Meztelenül.Igyekeztem csak a szemébe nézni.-Nem találtam ruhákat.
-A törölközőt magadra csavarhattad volna...-mondtam,majd megfordultam és besétáltam a szobájába.Gyorsan előkotortam valami pulóvert és melegítőnadrágot ,majd a kezébe adtam.-Öltözz fel.
Fogta magát és visszasétált a fürdőbe.Amíg ő felöltözött én megcsináltam helyét és egy kicsit nyitottam ablakot.Azt hiszem inkább holnap beszélem meg vele a dolgokat.Most úgysem lenne képes rám figyelni.
-Itt is vagyok!-ballagott be a szobába.
-Gyere!-fogtam meg a kezét és az ágyba fektettem.
-A!
-Hol fáj?-ültem le mellé.
-Mindenhol.
-Pihend ki magad!
-Itt maradsz?-fogta meg a kezem.
-Persze!-mondtam halkan.-Csak én is rendbe hozom magam kicsit jó?
-Siess!-annyira rossz volt látni így őt.Sebezhető volt és túlságosan....sérült.
-Sietek!-felálltam és én is gyorsan megzuhanyoztam.Friss kötszerrel átkötöttem a talpamat és a lila foltjaimat is bekentem egy a dobozban talált krémmel.Bízom benne,hogy nem ez lesz az eslő,amit Zayn holnap észrevesz rajtam.Halkan visszasétáltam a szobába ahol Ő már javában aludt.Ennek örültem.
Leoltottam a villanyt és  úgy döntöttem,nem fekszem be mellé nehogy felkeltsem.Inkább lementem  és ledőltem a kanapéra.Zayn kölcsönvett ruháiban igen csak kényelmesen éreztem magam mint mindig.Remélem nem bánja.
Egészen sokáig fent voltam.Nem tudom miért,de nem tudtam elaludni.A plafont bámultam és azon gondolkoztam vajon mibe keveredhetett megint Zayn.Remélem semmi köze nincs Harryhez,mert akkor...
Liam szavai visszhangoztak a fejemben.˝Szóval Harry ötünk közül ebből a szempontból a legveszélyesebb.˝Ez mégis mit jelentsen?Mitől olyan veszélyesek a többiek?Zaynt már ismerem ahogy Harryt is.Liam Zayn társa,Louis pedig Harryé volt....Mi van Niallel?
Hirtelen halk kopogások töltötték be a szoba csendjét mely a bejárat felől jött.Pulzusom a kétszeresére nőtt miközben jobban magamra húztam a takarót.Ki lehet az ilyenkor?

Chapter sixty-two

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. :)
Tessék SOKAT kommentelni,ha tetszett!:)
Köszönöm az előzőhöz a szavazatokat is!:D
Szép hetet!!!!










-CHRIS!!!!!!!!!!!!!-ordítottam mikor beléptem.Amint megláttam őt,a karjaiba ugrottam.
-Alice!-sóhajtotta miközben szorosan magához ölelt.-Annyira hiányoztál!
-Te is nekem.-arcomat a mellkasába fúrtam és sírni kezdtem.
-Héj!Mi a baj?-nézett a szemembe.
-Semmi.-bújtam vissza hozzá mire nevetni kezdett.
-Hogy sikerült a szervezés?
-A....jól!-mondtam sejtelmesen.Szervezés?
-Akkor jó.Mikor lesz a nagy buli?
-Még nincs dátum kitűzve.
-Értem.És hogy vagy?Minden oké?
-Igen.-húzódtam el tőle.
-Akkor jó.-mosolygott jókedvűen.-Épp a meccset néztem nem tartasz velem?
-Ne haragudj,de most nem.Rengeteg dolgom van még.
-Semmi baj!Megyek mert lemaradok!
-Jól van.-nevettem miközben visszarohant a TV-hez,majd én is felmentem a szobámba.Nagy levegőt vettem.Végre itthon.Úgy döntöttem felhívom Lorettát és megkérdezem hogy van.Ez nem volt túl szép Harrytől.Mindent feltúrtam a szobában,de sehol nem találtam a telefonomat.A francba!Harrynél maradt!
Lerohantam és elkértem Chris mobilját,majd visszamentem a szobámba.Azonnal tárcsáztam Loretta számát.
-Haló!
-Loretta?-kérdeztem aggódó hangon.
-Alice!Ugye jól vagy?!Ugye nem bántott?!
-Nem!Jól vagyok!És te?
-Én is.Annyira megijedtem mikor beállított ide.De nincs bajod ugye?Mármint nem ért hozzád vagy ilyesmi.
-Nem!Miért téged bántott?
-Nem.-ezt senkinek nem fogom elmondani.Nem vetne túl jó fényt Harryre.Nem mintha érdekelne.
-Hahó!-ébresztett fel hirtelen.
-Itt vagyok!
-Fogva tartott?Vele voltál?
-Nem akarok erről beszélni.
-Biztos nem bántott?
-Biztos!Ne aggódj már!
-Nagyon aggódtam komolyan!
-Itthon vagyok!Nyugodj meg!
-Találkozhatunk?
-Mikor?
-Akár most azonnal!
-A parkban tíz per múlva?
-Ott leszek.-mondta,majd lerakta.Izgatottan készülődtem.Végre találkozhatok Lorettával.Zayn....Zayn!Ismét fogtam a mobilt és tárcsáztam a számát.Kicsöng...kicsöng...kicsöng.Semmi!Mi a franc?!
-Chris!-ordítottam.
-Ha?!
-Zayn nem volt itt véletlenül a napokban???!!!
-Nem!!!Miért???!!!
-Semmi!!!!-becsuktam az ajtót.Vajon hol lehet?Liam!Ő biztosan tudja!Viszont az ő számát nem tudom fejből.Francba!Hamar rendbe szedtem magam és Chris engedélyével elindultam a parkba.Igazából csak szóltam,hogy elmentem.Mostantól mindenről tájékoztatni fogom őt.
Nyugisan sétáltam a park felé miközben egy dalt dúdoltam.Vajon mivel zsarolhatta meg Harry Lorettát ami ennyire féken tartotta őt?Elképzelésem sincs.Mikor odaértem a megbeszélt helyre,leültem a megszokott helyemre és vártam.
-Hahó!-hallottam a hátam mögül.
-Szia!-ugrottam fel boldogan a barátnőm láttán,majd szorosan magamhoz öleltem.
-Annyira aggódtam.-sóhajtotta.
-Jól vagyok!-mosolyodtam el.
-Gyere,menjünk!-ragadta meg a kezemet,majd húzni kezdett.
Szinte az egész délutánt együtt töltöttük.Dióhéjban elmeséltem neki mi történt.Mégsem titkolhatok el mindent előle.Ha már Harry belekeverte őt...Megittunk egy kávét,majd Loretta kitalálta,hogy menjünk el hozzá.
Már honkolodott mikor elindultam hazafelé.Úgy döntöttem, bemegyek Zaynhez.Ha már telefonon nem tudom elérni.Nagyon aggódom érte.De most Lorettan volt az első.
Amikor a házhoz értem,csodálkozva figyeltem a rajongókat Zayn ajtaja előtt. Most vajon mit kéne tennem?Bebújtam egy bokor mögé és csendben figyeltem az eseményeket.1D-s póló volt rajtuk és a kezükben ott lógott az autogramos papír.De hol van Ő?Hirtelen kinyílt az ajtó,melyen egy váratlan személy sétált ki.Liam.
Hangos sikítozásba kezdtek,mire csendre intette őket.
-Tedd el a mobilt!-szólt rá az egyikre.-Ne haragudjatok lányok,de Zayn most nem ér rá.Sok dolga van,így nem tud veletek beszélni.-nagyot sóhajtottak.-Majd máskor!-mondta,majd elvezette őket onnan ,én pedig odasettenkedtem. -Alice!-hallottam hirtelen a hátam mögül.Nagyon megijedtem.-Te meg mit keresel itt?
-Liam?!Zayn!Ugye jól van?! -kérdeztem miközben benyitottam.
-Ne Alice ne menj be!-fogta le a kezem azonnal,majd visszarántott.
-Miért?
-Mert Zayn most....most....
-Mi van vele Liam?!-kérdeztem.
-Nincs abban az állapotban,hogy beszélni tudjon.
-Ez meg mit jelentsen?
-Nem mehetsz be!-húzta be előttem az ajtót.
-Ne csináld ezt kérlek!Annyira hiányzik és már több,mint egy hete nem láttam.
-Értsd meg Alice,nem metehsz be!
-De...
Mondandómat hirtelen félbeszakította az ajtó nyikordulása előttem.Fejemet közelebb vittem az ajtóhoz hátha többet látok majd.Egy örökkvalóság volt mire az ajtó teljesen kinyílt.Viszont ami láttam....megrémített.
-Szent ég.-sóhajtottam miközben kezemet a szám elé szorítottam,hogy még véletlenül se hagyja el egy hang sem a számat.
Zayn pólója csupa vér volt,kezei tele voltak hosszú karcolásokkal,alsó ajka pedig hosszan fel volt szakadva.Bal szemét egy lila folt ékesítette.
-Alice.-hangja halk volt és meggyötört.Tekintete olyan volt,mintha be lenne drogozva.Üres és lassú.A nevemet tudta,de mintha fel sem ismert volna igazán.Képtelen volt mozdulni,ahogy én sem.Liam hátulról megragadott és elvonszolt onnan.
-Mégis mi a fészkes fene történt?!-kiabáltam kikelve magamból.
-Sssst!
-Válaszolj!!
-Nyugodj meg Alice!-fogta meg  kezemet,mire én dühösen kitéptem az övéből.
-Megígérted,hogy vigyázol rá!!!!!
-Hallgass meg!!-kiáltott rám.Megijedtem  hirtelen hangmagasságától.-Elmondom mi történt,csak nyugodj már meg!
Lélegzetvételem még mindig egyenetlen volt.Szívem a torkomban dobogott és úgy éreztem menten felrobbanok.Zayn!Sarkonfordultam és rohantam befelé a házba mit sem törődve Liam kiabálásával.
Amint berontottam rögtön Őt kezdtem keresni.Nem kellett sokáig mennem.A kanapén ült.
-Zayn!-rohantam oda hozzá.Tekintete ugyan olyan üres volt,mint az előbb.-Zayn!-fogtam meg a kezét melytől én is csupa vér lettem.-Hallod?!-nem válaszolt.-Miért viselkedik így?!!-mordultam rá mérgesen Liamre.
-Nyugtatótak kapott.Most nem fog reagálni semmire.
-Te jó ég.-szememből egymás után buktak ki a könnycseppek.-Mi történt?
-Tartozása volt.És egy hét ellen nem túl jó arány.
-Kórházba kell vinni!
-Nem vihetjük kórházba.
-Mi az hogy nem vihetjük?!
-Biztosan nem hagynák szó nélkül ezt a rengeteg sebet, az igazat pedig nem mondhatjuk el.
-De Zaynről van szó!
-Mi lesz így a bandával?!
-Felejtsd el egy percre a bandát és gondolj a barátodra!
-Össze tudod varrni a száját?-kérdezte pár perc gondolkodás után.
-Mi?-szemeim elkerekedtek.
-Össze tudod varrni a száját?
-Én...-varrtam már ruhát,de ez azért mégsem ugyanaz.De talán mégsem lehet akkora különbség.-Kórház!
-Nem lehet nem érted?!
-Liam...
-Meg kell próbálnod!-ugrott fel,majd kotorni kezdett a fiókban.
-Én nem fogom összevarrni a száját!
-Muszáj!-mondta miközben a dobozt elém tette.
-Nem tudom!
-Dehogynem!-adta a kezembe a tűt meg a cérnát.
-Elfertőződhet Liam!Ez veszélyes!
-Ő is ezt akarná!-belenéztem Zayn szemébe,hátha valamit ki tudok olvasni belőle.De semmi.
-Nem.-tettem le az asztalra.
-De!-adta vissza a kezembe.
-Kell fertőtlenítő.
-Megnézem a fürdőben.-állt fel,majd pár perc múlva máris itt volt a kezében egy fehér dobozkával.-Tessék!-adta a kezembe.
-Érzéstelenítő?
-Nem hiszem,hogy Zayn tart olyat itthon.
-Anélkül piszkosul fog fájni.
-Kibírja!Tele van nyugtatóval.Lehet,hogy meg sem fogja érezni.
-Liam én....
-Csak csináld!
Óvatosan Zayn térdére támaszkodtam,fogtam a vattát és öntöttem rá egy kicsit az átlátszó folyadékból,amit aztán Zayn szájára kentem.Kissé nyögdécselt alattam ahogy óvatosan törölgettem az arcát.
-Jól van!-sóhajtottam,majd egy puszit nyomtam a homlokára.-Itt vagyok!-kezét  derekamra simította.Kétségbeesetten a szemébe néztem,de még mindig hiába.Nem láttam benne semmit az ürességen kívül.Nem voltam képes megtenni.Megint fájdalmat okozni neki.Aztán eszembe jutott.-Liam!-szólítottam meg.-Sokkal jobb ötletem van.

Chapter sixty-one

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Ismét itt vagyok az új résszel,remélem mindenkinek tetszeni fog!
Legalább 5 kommentre lesz  szükségem!
Jó olvasást!!:D







Harrynek aztán van étvágya az biztos.A pizza háromnegyedét megette tíz perc alatt.Majd mikor végzett,ismét megkínált,de visszautasítottam.Egy falat sem menne le a torkomon ilyen állpotban.
-Fogsz még hozzám szólni valaha?-törte meg a csendet miközben rakodott.Szótlanul ültem tovább.-Úgysem fogod sokáig bírni.Én pedig türelmes leszek.
Miután az utolsó térőt is megtette,felkapott a székről és a nappaliba vitt ahol a kanapéra ültetett.
-Na mutasd a talpad!-mondta miközben már lehúzta rólam a zoknit.-Gyönyörű.
Nyomott egy puszit a homlokomra,majd a kezébe vette a távkapcsolót.



A elkövetkezendő napok eseménytelenül teltek.Nem tudom Harry még meddig akarja hogy itt legyek,de már kezd nagyon elegem lenni.Jó lenne már otthon.A saját ágyamban.Épp a szobájában ültünk mikor hirtelen megszólalt.
-Ma haza viszlek.
-Tényleg?-felcsillantak a szemeim,majd felugrottam az ágyról és odasétáltam hozzá.Valami papírokat rendezgetett.
-Igen.
-Mikor?
-Ebéd után.Gondolom alig várod.
-Az nem kifejezés.
-Azért nem voltam olyan hű de milyen rossz társaság ugye?-nézett rám.Nem válaszoltam.Jól tudja mit gondolok. -Tudom ,hogy élvezted a hetet.
-Ezt inkább hagyjuk jó?-kértem őt miközben már sarkon fordultam,hogy visszaüljek a helyemre,de hirtelen utánam kapott és az ölébe húzott.Férfias illatától megőrültem.
-Miért?
-Mert.
-Sokszor fájdalmat okoztam,ez igaz.De ugyanígy boldogságot is.Ugye?
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.
-Úgy érzed többet érdemelnél?
Fel akartam állni,de nem engedte.
-Válaszolj a kérdésemre.
-Engedj.
-Azt mondtam válaszolj.
-Mondd meg te,mit érdemlek!
-Hát nem ilyen életet az biztos.
-Ezt meg hogy érted?-néztem rá értetlenül.
-Ennyi szenvedés...
-Nekem ez jár.Te csak ne foglalkozz ezzel.
-Igenis foglalkozom!
-Miért?
-Hát...csak...Mert!
-Úgysem érzel irántam semmit igaz?Akkor nem kell,hogy érdekeljen.
-Igazad van.Nem érzek semmit.Minek is foglalkozom veled egyáltalán?-mondta,majd ahogy felállt majdnem fellökött.Szerencsére meg tudtam kapaszkodni az asztalban.Mérges volt....megint!Kirohant a szobából,én pedig leültem a helyére.Megint mi rosszat mondtam?Mi zaklatja fel ennyire?Inkább nem is mentem utána,mert megismétlődött volna a múltkori eset.Vártam,hátha visszajön.De nem tette.Hirtelen hangos kiabálás zaja ütötte meg a fülemet,mely lentről jött.Halkan kisettenkedtem a szobából és a lépcsőhöz sétáltam,ahol mindent tisztán hallottam.
-Mi az,hogy nem tudtad elvinni?!Nem azért fizetlek,hogy itt szerencsétlenkedj nekem!
-Ne haragudj főnök,de a rendőrség....
-Engem nem érdekel a rendőrség!Az érdekel,hogy a szállítmány a helyén legyen!Megértetted?!
Főnök?Szállítmány?Valószínűleg  megint a drogról van szó...
-Ez ma már nem fog menni.
-Ha továbbra is élni akarsz,-hosszú szünet következett,majd kinyílt a konyhafiók-menni fog.
-I...i...i...igen is!
-Helyes!Most pedig kotródj innen!Látni sem akarlak,míg el nem végezted a dolgodat!
-Viszlát!
Az ajtó nagyot csapódását sűrű dobogások követték.Hamar beslisszoltam a szobába és igyekeztem úgy tenni,mint aki nem hallott semmit.Mérgesen az asztalhoz baktatott és elvette az iratokat.
-El kell mennem.-fordult felém.-Jössz,vagy maradsz?
-Én...maradok.
-Bezárok mindent.Úgysem tudsz elszökni.
-Nem is akartam.
-Helyes.Akkor fél óra és itt vagyok.Addig egyél valamit.
-Aztán haza viszel?
-Haza.-sóhajtotta,majd kisétált a szobából.
Miután találtam egy kis kaját magamnak a hűtőben,megmelegítettem és izgatottan elfogyasztottam.Már alig várom,hogy otthon legyek.Vajon mivel verte át  Harry Christ?És most már azt is igazán elmondhatná,hogy miért tart fogva.Mert azért ez már kicsit túlzás.Elhoz otthonról az akaratom ellenére,bántalmaz és nem árul el semmit.
Éppen a tiszta tányért raktam a helyére,mikor Harry hirtelen betoppant.Haja állt mindenfelé a vad szél miatt,kabátja pedig félig ki volt gombolva.Rálehelt kezére mielőtt levetette volna a cipőjét.
-Megjöttem.-mondta miközben közeledett felém.Szemét le nem vette rólam.-Minden rendben?
-Persze.-mondtam zavartan amikor megpillantottam a nyakán egy lila foltot.-Viszont veled kevésbé.-mutatóujjammal végigsimítottam puha bőrén.-Ezt hol szerezted?
-Mindegy.-mondta,majd tekintetét másfelé vezette.Szemei fáradtnak tűntek.
-Hol voltál Harry?
-Dolgom volt.
-Azon belül?
-Ne foglalkozz vele.-fordult el tőlem,mire én mérgesen megragadtam kabátjának ujját és visszarántottam.Nagy szemekkel nézett rám.
-Miért véres a pulóvered?-kérdeztem ijedten mikor megláttam a kis vérfoltot a mellkasánál.
-Az csak...
-Ne hazudj!-szakítottam félbe azonnal.
-Semmiség!
-A te véred?-megfordult és sétált felfelé a lépcsőn.Mintha meg sem hallotta volna azt,amit kérdeztem tőle.Türelmesen megvártam míg visszajön,majd újra megkérdeztem:-A te véred?
-Nem.-válaszolta hidegen.Mintha ez annyira mindegy lenne.
-Akkor kié?
-Nem mindegy?!-förmedt rám.
-Nem,nem mindegy!És még Zaynt nevezed gyilkosnak!
Felnevetett.
-Most meg mi olyan vicces?!
-Nem öltem meg senkit Al!Csak pár embert helyre kellett tennem.Ennyi.
El tudom képzelni milyen formában tette ezt meg...
-Miért?
-Mert nem azt tették,amit kértem!-hajolt közelebb,majd megragadott a csuklómnál és magához húzott.Felnyögtem a hirtelen érintkezésre,mire szája széles mosolyra húzódott.-Ugye nem félsz tőlem Drága?
-Kellene?-testem remegni kezdett ahogy tenyerével új helyeket fedezett fel rajtam.
-Egy percre sem.-rázta a fejét,majd erőteljesen belemarkolt a fenekembe.-Mit szólnál,ha az utolsó órákat együtt töltenénk?
Ó persze hogyne?!Azt már nem!
-Nem igazán tetszik az ötlet.
-Pedig elszórakoztatnálak.-kacsintott rám.És Harry újra önmaga...
-Nem kell.Inkább vigyél haza!
-Amint egy kicsit játszottunk rendben?
-Harry kérlek!-esedeztem.
-Már több,mint egy hete nem voltam nővel.Hiányzik.
-Akkor vigyél haza és utána hívj valakit,ő majd elszórakoztat.
-Nekem Te kellesz.Egyedül csak te!
-Nem emlékszel?Te soha nem leszel szerelmes!
-Nem is szerelem céljából van rád szükségem!-az a piszkos vigyor még mindig ott pihent az arcán.
-Már mondtam,hogy nem leszek a kurvád!-löktem el magamtól izmos testét.
-Tudod te mennyi lány esedezne ezért?!-lépett közelebb
-Tudod te,hogy ez engem mennyire nem érdekel?!-vágtam vissza.-Nekem nem kellesz!Nem kellesz mert undok vagy,bántasz és csupán egy tárgynak tekintesz!Tudod mit?!Nem is érdemled meg,hogy téged valaha valaki is szeressen!Egy szörnyeteg vagy Harry!Egy szívtelen,erőszakos,magával nem bíró szörnyeteg!Nincs benned érzés mások iránt.Tudod te egyáltalán mi az,hogy SZERETNI?!Nem hiszem!Ideje lenne kicsit magadba nézned!
-Most már aztán elég legyen!-kapott el mérgesen,majd a kanapéra fektetett.-Kár volt neked bármit is elmondanom.-rázta a fejét.-Ismét bebizonyítottad,hogy egy ostoba liba vagy!
-Tessék?-kérdeztem nagy szemekkel,mire Harry arckifejezése hirtelen meglágyult.Zavart pillantása az enyémet kereste,mely már megint úszott a könnyben."...ostoba liba vagy!" Szép volt Harry.Ismét bemutatkoztál.
-Én...én nem....-mökögött,majd felegyenesedett.Gyorsan felpattantam a kanapéról és felrohantam az emeltre.Mégis miért mondta ezt nekem?!Mivel érdemeltem ezt ki?!Semmivel...Harry egy hülye!Hallottam ahogy utánam jön.Szaporábbra vettem lépteimet,de hiába.Egyértelműen felesleges.-Al állj meg!!-kiabálta,mire megtorpantam.Hangjának erejétől még az ütő is megállt bennem egy pillanatra.-Ha azt hiszed,hogy a te Zayned tényleg ennyire tökéletes, akkor gyere!Mesélek róla!
-Nem érdekel a mondandód.
-Én mindent tudok róla!
Azért furdalt a kíváncsiság,mivel valóban Zayn sem mond el nekem minden részletet.De nem is várom el tőle.Vannak dolgok,amik jobb,ha rejtve maradnak.
-Nem kell!
-Ölt már embert nem is egyszer!
-Nem akarom hallani!-sikítottam kikelve magamból,mire a könnyeim ismét utat törtek maguknak.
-Látod Al?Magadnak is hazudsz!Jól tudod milyen veszélyes és beszámíthatatlan!Mégis annyira ragaszkodsz hozzá.Miért?
-Megmondjam Harry?!Akarod tudni?!
-Igen.
-Azért,mert Szeretem!Szeretem és szeretni is fogom,bármit mondasz!Egy aljas gazember vagy!A csókok amiket tőled kaptam....némelyik annyira igazinak tűnt!Tudom,hogy nem volt az!Tisztában vagyok vele.De mégis örömet okozott,mert tudtam,olyankor talán fellobbant benned valami.Valami ,ami nem csak a szexről szól.Vagy nem Harry?-szótlanul állt tovább.-Érzel irántam valamit?!Vagy csak jó a seggem és jók a melleim?!Játék kell,vagy valóság?!Válaszolj!-még mindig semmi.-Érzed a tüzet itt belül?-tettem a kezemet a szívemre.-Képes vagy valakit önmagáért szeretni?Gondolkozz el ezen!
-Szeretlek!-szólalt meg hirtelen.Én pedig lefagytam.Fogalmam sem volt mit mondjak.Komolyan gondolja amit mondott?-Amikor először megláttalak,valóban a seggedet és a melleidet néztem.Megőrültem érted.Elég volt rád gondolnom és azonnal izgatott lettem.Ha érted mire gondolok...-elmosolyodott.-Aztán mondták,hogy Zayn barátnője vagy.Tudtam,hogy teljesen megbolondított.Hogy tönkre tesz.Nem bírtam elviselni,hogy egy ilyen lány mint te egy olyan gazember karjai közt legyen.Úgy döntöttem,megszabadítalak tőle.Ismerem Zaynt.Tudom minden titkát.Magamnak akartalak.Az akartam,hogy engem tegyél boldoggá.Most pedig,hogy megismertelek,..........én akarlak boldoggá tenni téged.-mondta egyre halkabban.
-Harry....-suttogtam.Ezt nem hiszem el.Annyi pofozkodás és fájdalom után....Ahogy beszéltem vele.Amiket a fejéhez vágtam.Annak ellenére.....belém szeretett?Ez lehetetlen.
-Tessék!Kimondtam!Szeretlek!Most már jobb?!-kérdezte kétségbeesetten.
-Harry én nem ezt vártam tőled!
-Akkor mégis mit?!-kérdezte mérgesen.
-Azt vártam,hogy bocsánatot kérsz és haza viszel.Erre nem számítottam.
-Végül is mindegy nem?-háttal fordult nekem,majd a szobájába sétált.Hamar utána szaladtam.Az ablak előtt ácsorgott,kezeit keresztbe fonta mellkasán.Mögé sétáltam és gyengéden átöleltem őt.-Nem értelek.-suttogta.-Most mégsem haragszol?
-Dehogy nem!De nem szeretem,ha szomorú vagy.-dörmögtem a felsőjébe.
-Mit jelentek számodra?
-Nem tudom.-suttogtam.
-Szeretsz engem?
-Ez túl erős.
-Kedvelsz?
-Fáj az,amit velem tettél.
-A saját érdekedben tettem.-kelt védelemre azonnal.
-Tudom.-sóhajtottam.-Már annyiszor elmondtad.
-Kedvelsz?-fordult felém.Kezemet elvettem testéről.
-Össze vagyok zavarodva.
-Kedvelsz?
-Kedvellek Harry!-válaszoltam végül,amit meg is bántam.Szemében lángra lobbant valami.Hevesen csókolni kezdett,majd megmarkolta a csípőmet és az íróasztalra ültetett.-Harry!-sóhajtottam mikor a nyakamat csókolgatta.Férfias illatú haja lágyan csiklandozta az arcomat.Nehézkesen szedte a levegőt miközben már a mellkasomnál tartott.Hátrébb tolt,hogy több helye legyen,majd lábaim közé férkőzött.Felmordult mikor belemarkoltam a hajába.-Harry kérlek!-könyörögtem.Megijedtem mikor keze a felsőm alá vándorolt.A kelleténél is hangosabban felnyögtem mikor hozzám ért hideg ujjaival.Elégedetten vigyorogni kezdett.
-Szeretnél jót érezni Al?-suttogta a fülembe miközben tovább gyötört.-Mm?-harapta meg a fülemet,mire felsikítottam.Kuncogni kezdett,majd folytatta.Keservesen nyögdécseltem alatta míg ő csak az arcomat figyelte.-Élvezd csak ki Drága!-felmordult mikor keze után nyúltam.-Nem,nem.-rázta a fejét szórakozottan,majd ismét csókolni kezdett.
-Harry!-kértem őt erőtlenül mikor elhúzódott tőlem.
-Jó érzés?-hajolt közelebb miközben ujjbegyével apró köröket rajzolt csupasz bőrömre.-Válaszolj Al!
-Harry!-nyögtem fel mikor megmarkolta a mellemet,majd lágyan masszírozni kezdte.
-Csak mondd,hogy nem élvezed és befejezem.-keserves arckifejezéssel ültem tovább.-Erről beszélek.-mosolyodott el,majd kibújtatott a felsőmből és a melltartóm kapcsolójához nyúlt.
-Ne!-állítottam le azonnal.
-Bízz bennem!-nézett a szemembe miközben az anyag már rég nem tartott úgy,ahogy kellett volna.Egy mozdulattal lehúzta rólam,majd félredobta.-Szent szar.-nyelt egyet ezután pedig puha ajkaival gyötört tovább.Erőteljesen markoltam a haját miközben ő....örömet okozott nekem.Nem gondoltam volna,hogy én valaha fogok kapni ilyesfajta érzelmet valakitől.Annyira idegen volt számomra ez a helyzet.Akartam...akartam,hogy tovább csinálja.Nem volt megállás.Szinte égtem belülről.Még időm sem volt felfogni a helyzetet,Harryn már nem volt felső.
-Mit művelsz?-kérdeztem lihegve.
-Boldoggá teszlek.-suttogta,majd testünk egymásnak simult.Harry meleg bőre nyugtató hatással volt az én nyugtalan énemre.Nem tudtam mit mondjak vagy tegyek.Egyszerűen élvezni akartam.Mikor Harry a szemembe nézett,szégyellősen lehajtottam a fejem.-Ne szégyenlősködj!-mosolyodott el.-Semmi okod rá!-mondta,majd újra csókolni kezdett.Felkapott az asztalról és az ágyra fektetett.Biztonságban éreztem magam ahogy testével teljesen befedett.-Akarod?-tekintete az enyémbe fúródott.Állandóan Zayn járt a fejemben.Megcsalom....megcsalom Őt.Mégis miféle ember vagyok én?Hisz....minden rendben volt, még csak okom sincs rá,hogy ilyet tegyek.Eltoltam magamtól Harryt és gyorsan eltakartam magam.-Szóval nem.-dörmögte miközben lemászott rólam és odaadta a melltartómat.
-Ezt nem szabad.-mondtam miközben felöltöztem.
-Annyira vágyom rád!-fogta meg a kezemet.
-Sajnálom Harry.-suttogtam,majd összeszedtem a cuccaimat.-Haza viszel?
-Persze.-miután felhúzta a felsőjét,segített a táskával.-Csak gyorsan oké?Ezek az ostoba paparazzik állandóan itt leskelődnek!
-Rendben.-közben felhúztam a cipőmet és rohantam mint az eszeveszett.Harry gyorsan kinyitotta a kocsit és azonnal beszálltunk.Az út nagy része csendben telt,majd eszembe jutott:-Mit mondtál Chrisnek?
-Azt,hogy Lorettánál vagy egészen héten.Őt pedig megzsaroltam.
-Tessék?!Megzsaroltad Lorettát?
-Mi mást tehettem volna?!
-Nem hiszem el!-mondtam mérgesen.Azonnal megbántam mindazt ami pár perccel ezelőtt történt.Az autó hirtelen megállt.Azonnal ki akartam szállni,de elkapta a kezemet és visszahúzott.
-Ne felejtsd amiket mondtam!-suttogta,majd elengedett én pedig máris rohantam.

Chapter sixty

Sziasztok Kedves Olvasóim!!!
Mivel ilyen sokáig fent maradtam,0:04-kor vettem észre,hogy már péntek van és rakhatom a részt!
Remélem tetszeni fog!Jó olvasást!!!:D Fogalmam sincs,hogy a dátum miért jelez még mindig csütörtököt!:/







-Anyukám meghalt,apám pedig börtönben van.
-Miért van börtönben?
-Harry...-suttogtam,majd zokogásba kezdtem.
-Tudni akarom.-mondta rekedt hangon.
-Halálra verte Anyukámat.
Féltem,hogy most mit fog erre reagálni.De nem láttam semmit.Semmitmondó arccal bámulta a takarót az ágyon,majd egyszer csak felpattant és az ablakhoz sétált.
-Veled is tett valamit?-fordult felém.Közelebb lépett mikor nem válaszoltam.
-Én...é...-mökögtem.-Megerőszakolt.-suttogtam.A könnyek patakokban folytak a szemeimből.
-Tessék?-kérdezte elkerekedett szemekkel.-A saját apád?
-Igen.
-Bassza meg.-szitkozódott mérgesen miközben ráncokkal teli homlokát masszírozta.-A rohadék.Hány éves voltál?
-Nem emlkészem.Kicsi voltam.Talán óvodás.
-Nem hiszem el.-járkált fel s alá.
-Harry nyugodj meg!-ültem fel.
-Feküdj vissza Al!-tette kezét a vállamra és visszanyomott a párnára.-Még pihenned kell.
-Miért zaklatott ez fel  ez téged ennyire?
-Nem gondoltam volna,hogy...
-Hogy?
-Hogy ennyi fájdalom ért már.
-Egészen jól tudom leplezni az érzéseimet.
-Ami nem jó.
-Számodra.De számomra igen.
-Azt hiszed az megoldás,ha elzárkózol?Kurvára nem.
-Harry.-szóltam rá.
-Ne haragudj,de ki fogom mondani amit gondolok.
-Nem is mondtam,hogy ne tedd,de lehet kicsit más megfogalmazásban is.
-Tök mindegy.
-Ah!-nyögtem fel hirtelen.
-Beáztatom a rongyot.-mondta majd levette rólam és kisuhant a szobából.-De azért már jobb nem?-hű ez gyors volt.
-Sokkal.De honnan tudtad,hogy ezt kell?
-Olvastam.
-Hol?
-Neten.
-Komolyan?
-Komolyan.
-Harry én nem is tudom mit mondjak.Annyira más vagy.
-Hogy érted ezt?
-Jó értelemben más.Mármint....nem is tudom.
-Ezt fejtsd ki kérlek.-mondta miközben visszahelyezte az anyagot a hasamra,majd mellém feküdt.
-Nem tudom.
-Dehogy nem.
-Inkább beszéljünk valami másról.
-Apád után semiféle szexuális élményed nem volt még?Ha azt.... lehet annak nevezni.
-Nem.-suttogtam halkan.
-És szeretnél?
-Harry!
-Mi az?Te akartál másról beszélni-nevetett.-Szeretnél vagy nem?
-Nem.-vágtam rá azonnal.
-A szexet mindenki szereti.
-Harry!!-ütöttem meg a mellkasánál.
-Jó,kivéve Taylor Swiftet,de ez nem ide tartozik.
-Te együtt voltál Taylorral?
-Egy ideig.
-És ő milyen?
-Aszexuális és prűd.
-És miért baj az?
-Ezt most komolyan kérdezed?
-Ha szeretsz valakit,nem számít milyen,minden hibáját elnézed.
-Már mondtam.Én soha nem leszek szerelmes.
-De a szüleidet azért szereted ugye?
-Az más.
-Akkor jó.
Kezemet az anyagra szorítottam.
-Mindig ennyire szok fájni?
-Az első nap rettenetes.Aztán egyre jobb.
-Még jó,hogy nem vagyok nő.
Felnevettem.
-Hát egy ilyen nőt mint te...
-Ez most sértés akar lenni?
-Nem.Dehogy.-ráztam a fejem ellenkezően.
-Mit szeretsz annyira Zaynben?-ez a kérdés eléggé váratlanul ért.
-Ezt nem tudom elmagyarázni Harry.Ez egy természetfeletti dolog.Csodálatos.Amikor meglátom,vagy akár csak meghallom a hangját...mintha egy másik világba repülnék.A szívem hevesen kezd dobogni,a tenyerem izzad és izgatott vagyok.
Csendben figyelte az arcomat,majd egyre közelebb hajolt hozzám és orrával cirógatni kezdett.
-Ez idegesít téged.
-Mi?
-Hogy szerelmes vagyok Zaynbe.
-Engem hidegen hagy az a gyilkos.
-Harry.-hajoltam el tőle,de hiába mert utánam jött.
-Zayn egy senki.
Ezt pont ő mondja....aki droggal kereskedik.
-Mivel vagy te több nála?
Felnevetett.
-Hidd el,sokkal!
-Nem vagyok benne olyan biztos.
-Nem tudsz rólam semmit.
-Ne légy ebben annyira biztos.
Összeszűkült szemekkel nézett rám.Lehet,hogy ezt nem kellett volna.Most már sejtheti ,hogy hallgatóztam.
-Mármint már elég sok mindent elmondtál magadról.
-Az édeskevés.Én ennél sokkal több vagyok.
-Akkor tessék.Mesélj magadról.Belőlem már kiszedted mindazt amit tudni akartál.Most te jössz!
-Apám a hadseregben szolgált.Ritkán volt itthon és ha itthon is volt csak pár napra.Még egész pici gyerek voltam mikor  parancsnokká nevezték ki őt.Páratlan katona volt.-elmosolyodott,majd közelebb csúszott hozzám és megfogta a kezemet.-Az ötödik születésnapomat ünnepeltük.Már minden elő volt készítve.Egyedül apa hiányzott.Emlékszem az asztalnál ültem és megállás nélkül a bejárati ajtót figyeltem,mikor fog belépni.Megígérte,hogy hazajön.Megígérte,hogy velem lesz.
Mikor már fél órán keresztül csak az ajtót néztem,feltört bennem valami rossz érzés.Valami,aminek ezen a napon nem kellett volna jelentkeznie.Azt hittem végre boldog lehetek majd a családommal.-hirtelen a szemembe nézett.-De nem így történt.Anyát felhívták.Apám bordatörést szenvedett és már három napja az ágyban feküdt.Meghalt.Nem tudták őt megmenteni.Aznap este csak sírtam.Senki nem tudott megvigasztalni.Olyan volt,mintha egy darab elveszett volna belőlem.Mintha nem lennék teljes.Néha még most is így érzem.
Hosszú ideig csend volt.Harry arca kifejezéstelennek tűnt.
-Miért sírsz megint?-kérdezte halkan.
-Sajnálom.-mondtam keservesen,majd megöleltem őt.Lélegzetvétele nehézkes volt.Fáj neki.Nagyon fáj.
-Ne sírj.-suttogta a fülembe.-Nem szeretek könnyeket látni a szemedben.
Most bebizonyosodott,hogy Harry tényleg nem az,akinek a legtöbbször mutatja magát.Van szíve és képes szeretni!De ezt inkább elrejti mások elől.Nem értem miért.
-Hallod Drága!-simogatta meg az oldalamat jéghideg kezével.
Nagy levegőt vettem és próbáltam megnyugodni.
-Igen.-suttogtam.
-Akkor nyugodj meg.Mindjárt jövök.-levette rólam a rongyot és kirohant.Vajon Harry az apja halála miatt viselkedik így?Vagy valami más áll a dolgok hátterében?-Itt is vagyok.Fáj még?
-Most nem.
-Na!Ne sírj már!-törölte le a könnyet az arcomról.-Mit csináljak,hogy jobb kedved legyen?Szeretnél egy sztriptízt?
-Harry!-ütöttem meg újra a mellkasát.
-És máris mosolyogsz.-nevetett.
-Harry!
-Tessék?
-Miért tartasz engem fogva?
-A biztonságod érdekében.
-Mitől akarsz ennyire megóvni?
-Az most mindegy.A lényeg,hogy nálam biztonságban vagy.
-Miért nem mondod el?
Nem szólt egy szót sem.Úgy látszik semmit nem fogok tudni kiszedni belőle.
-Mutasd a bordáidat.-mondta miközben egyre feljebb húzta rajtam a pulóvert,majd jól szemügyre vette a már halványuló lila foltokat.Ezután csókot nyomott mindkét oldalra és visszahúzta az anyagot.-Szépen gyógyul.-azért még bennem van az a keserű fájdalom amit Harry okozott nekem.De...valahogy...ezek után nem tudok haragudni rá.Úgy érzem kárpótolt.-Már nem fáj annyira ugye?-kérdezte reménykedve.
-Nem.
-Ne haragudj azért,ha bármikor is fájdalmat okoztam.-kezével  átkarolta a derekamat és testéhez préselt.
-Elég jól tűröm a lelki fájdalmat mint látod.
-Én egyáltalán nem ilyennek hittelek.
-Mit hittél milyen vagyok?
-Egy elkényeztetett rajongónak hittelek,akinek a szülei mindent megadnak.
-Igaz,hogy nincsenek szüleim,de a bátyám mindent megad amire szükségem van.
-Biztosan nagyon szeret téged.
-Igen.-suttogtam.Én meg így bánok vele...-Ki kell mennem.-ültem fel.
-Fáj?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem Harry,nem fáj.Pisilnem kell.Ennyi.
-Ja,oké.-mosolyodott el,majd felsegített és elkísért a mosdóig.Miután végeztem,Harry ragaszkodott hozzá,hogy továbbra is hagyjam a hasamon a forró rongyot.Engedelmeskedtem neki.Mi mást tehettem volna?
-Éhes vagyok.-jelentette ki mikor beléptünk a szobába.
-Akkor egyél.
-Mit szólnál,ha rendelnénk pizzát?
-Hát rendelj.
-De neked is enned kell belőle.
-Jól van.
-Milyet szeretsz?-kérdezte miközben előhúzta a mobilt a zsebéből.
-Sonkás,sajtos,kukoricás.
-Máris.-míg ő a nővel beszélt,én körbenéztem a szobájában.Semmi extra nem volt benne.Egy hotelszobához tudnám hasonlítani.Kivéve a rendet.
-Harry ez mit keres itt?-mutattam a lávalámpán lógó alsógatyára.
-Az...nem volt időm elrakni.-valóban nem zavartatta magát.Mintha már ezer éve ismernénk egymást és olyan jóban lennénk.
-Akkor most rakd el!
-Ne parancsolgass nekem!
-Vedd tanácsnak.Hidd el ,ez nem túl előnyös.
-Úgy sincs itt senki nem mindegy?
-Én senkinek számítok?
-Hjaj...-sóhajtott,majd lehúzta onnan az alsógatyáját és az ágyra hajította.
-Ezzel meg van oldva?
-Mégis mit akarsz mit csináljak?-lóbálta a kezeit össze-vissza.
-A szennyesbe kéne dobni.
-Jó,akkor majd beledobom.
Elmosolyodtam.
-Feküdj le.
Miután visszafeküdtem a helyemre,Harry ismét rám terítette a forró rongyot,majd mint a jólnevelt gyerek,leült mellém törökülésbe.
-Biztosan jobb dolgod is akadna,mint engem ápolni.
-Tudod,hogy bármikor megtenném.
-Nem kéne neked próbákra járni?
-Szabadot kaptunk.
-Aha.
-Viszont kéne gyakorolnom.
-Akkor tessék!Hallgatlak.
-Szereted mikor énekelek?
-Igen.Az...megnyugtat.
Elmosolyodott,majd halkan dúdolni kezdett.Hajamat az ujjai köré csavarta és azzal játszadozott miközben a dúdolás kezdett énekké formálódni.Annyira tetszett ahogy  érzelmei megmutatkoztak az arcán.Mikor lehunyta a szemeit,óvatosan megérintettem kézfejét,mire rám nézett.Tekintete zavart volt.
-Miért hagytad abba?-kérdeztem suttogva.
Elfordította fejét,lemászott az ágyról és kisétált a szobából.Mi volt ez?Valami rosszat tettem?Vagy mondtam?Ez az Alice!Megint hoztad a formád...
Ledobtam magamról a már hideg rongyot,begomboltam a nadrágom és lassan követtem Harryt le a földszintre.A kanapén ült üres tekintettel.
-Harry.
-Menj fel.
-Mi a baj?
-Azt mondtam menj fel!-fordult felém mérgesen.
-Nem megyek.
Dühösen felállt,majd öklével lehárította a szekrényen pihenő gyönyörű  angyalkát,mely nagy csörömpöléssel ért földet.És mondanom sem kell,nem egy darabban.
-A k*rva életbe nagyon gyorsan menj fel az emeltre!-ijedten hátráltam egészen a lépcsőig,majd gyorsan felmeneteltem,befutottam a fürdőszobába és bezártam magam mögött az ajtót.Arcomon patakokban folytak végig a könnyek.
Ez nem normális!Az egyik percben kedves és gyengéd,a másikban pedig tör-zúz!Mi a franc baja van?!
Leültem a kád szélére,lehúztam a lábamról a zoknit és jól szemügyre vettem a talpamat.Tényleg szépen gyógyult.És már a közlekedésre is képes vagyok.Miután visszahúztam a lábamra az anyagot,megnéztem a bordáimat is.A hatalmas lila foltok már csak halványan virítottak a bőrömön.
Még le sem húztam a felsőmet,máris kopogtattak.Lágyan verdeste az ajtót ujjbegyével.
-Nyisd ki!-kérte szépen.
-Menj el innen.- mondtam remegő hangon.
-Al én...nem akartam tényleg!Nem akarom,hogy félj tőlem.Nem akarok olyan lenni,mint Ő.
-Ne szidd Őt állandóan!Azt hiszed te más vagy?!Hogy több vagy?!
-Ezek szerint ugyan olyan vagyok.
-Nem Harry!Nem!
-Engedj be.
-Nem.
- Engedj be,különben betöröm az ajtót.
-A te házad,nekem aztán marhára mindegy.
-Ne nehezítsd meg.-sóhajtotta.
-Te pedig ne hidd azt,hogy mindig minden úgy fog történni,ahogy te akarod!
-Azt fogod csinálni,amit Én mondok!
-Majd meglátjuk!
-Hát jó!-hallottam ahogy léptei egyre távolodnak,majd hirtelen  megszólalt a csengő.Hála Istennek,legalább a kaja egy kicsit lefoglalja majd.Pár perc néma csönd után ismét kopogtatott az ajtón.-Itt a kaja.
-Nem érdekel.
-Al ne csináld ezt!Már biztosan éhes lehetsz.
-Inkább éhen pusztulok,csak ne kelljen látnom a képedet!
Pár másodperc csend.
-Nem hiszem.-dörmögte.
-De csak hidd el!Utállak!Pedig egy pillanatra azt hittem....
-Mit hittél?
-Semmit.
-Gyerünk Al!-ütötte meg az ajtót hirtelen.
-Azt,hogy...más vagy!
-Az is vagyok!
-Nem Harry!Tévedsz!
-Alice nyisd ki az ajtót!
-Nem!Fogd már fel!Látni sem akarlak.
-Kezdesz igazán felidegesíteni!
-Egy pofonnal több,vagy kevesebb!Nem mindegy?
-Nem foglak megpofozni!
-Nem tudok hinni neked.
-Nem bízol bennem?
-Ez nem kérdés!
-Szeretném,ha másképp látnál.
-Lehetetlen.
-Semmi sem lehetetlen.
-Annak aki hisz.-fejeztem be halkan a mondatot amit ő minden bizonnyal nem hallott.-Van,amin már nem lehet segíteni.
-Csak gyere már ki!
-Ah!-nyögtem fel a hirtelen jött görcs miatt.
-Alice!-ütötte meg újra az ajtót.-Jól vagy?
-Jól.
-Kérlek!Kérlek szépen!Nyisd ki a ajtót!Aggódom érted!
-Mi ez a hirtelen jött nagy aggodalom?
-Tisztában vagy vele,hogy eddig is aggódtam!
-Jó!Tudod mit?!Hagyjuk!Vigyél haza!
-Értsd már meg,hogy még nem mehetsz haza.
-De miért?
-Mert nem!Bízz bennem!
-Nem tudok!
-Gyere ki!-esedezett tovább.Mikor már végképp úgy éreztem,hogy a bezártság kezd rám hatással lenni,kinyitottam az ajtót.Harry arca keserű volt.Szenvedett.-Végre!-sóhajtotta,majd magához ölelt.Szinte hallottam ahogy kétségbeesetten könyörög,hogy öleljek vissza.De nem tettem.Csalódott voltam.....és  mérges.-Öhm...-mökögött zavartan mikor elhúzódott.-Menjünk enni.
-Nem vagyok éhes.-néztem a szemébe.
-Rendben.De ott leszel velem.
-Jó.

Chapter fifty-nine

Sziasztok!!:)
Ne haragudjatok,hogy késtem a résszel.
Remélem vártátok már!A visszajelzések alapján igen!:3
Jó olvasást,köszönöm a kommenteket.








-Ez az!-ujjongott Harry mikor leütötte az egyik bábumat.
-Ne éld bele magad.
-Örülni csak lehet nem?

-De.Persze.Ah!-nyúltam hirtelen a hasamhoz.

-Mi az?-fogta meg a csuklómat.-Al!-szólított meg újra.

-Semmi baj.Csak...hirtelen.-nem.Ugye nem most?!Nehogy most!-Kimehetek a mosdóba?

-Minden rendben?-nézett a szemembe aggódó tekintettel.Ez nem az a Harry,akivel az előbb fogadtam.

-Aha.

-Elkísérjelek?

-Nem kell.-mondtam,majd lecsúsztam az ágyról,óvatosan talpra álltam és elsétáltam a fürdőig.

-Harry!-szólítottam meg szégyellősen mikor visszaértem.

-Hm?-nézett rám nagy szemekkel.

-Azt hiszem...problémám van.

-Milyen problémád?

-Tudod olyan....női problémám.

-Most?-kérdezte kissé ijedten.Na erre nem számított.Ahogy én sem...

-Igen.Most.-zavaromban a földet pásztáztam.

-Akkor kell...

-Nem mehetnék haza?

-Szó sem lehet róla.-pattant fel az ágyról.-Megoldjuk.-állt elém.-Elmegyünk üzletbe és veszünk azt amit... ilyenkor kell.

-De...

-Semmi de.Gyere!-megragadta a derekamat felkapott és máris vitt a kocsihoz.

-Cipő nélkül hogy fogok bemenni?-kérdeztem mikor leparkolt.

-Csak mond mi kell.

-Hát...

-Jó tudom mi,de mindegy milyen?Mármint én nem értek ehhez.

-Vastag éjszakait.

-Ha ezt így mondom a nőnek nagyon ki fog röhögni?

-Add a cipődet!

-Mi van?

-Add oda a cipődet és várj meg itt!

-Nem fogom neked adni a cipőmet megőrültél?!

-Gyerünk már Harry ne húzd az időt!

-Hogy fogsz ezekben menni?-kérdezte mérgesen miközben kilépett a csizmájából és átnyújtotta nekem.

-Megoldom.-mondtam,majd a lábamra húztam és óvatosan kiszálltam a kocsiból.-Harry!-hajoltam vissza hozzá.
-Hm?-nézett hirtelen rám miközben a körmét rágta.
-Kéne...pénz.
-Ja persze!-nyúlt a zsebébe és kivett egy tízest.-Ennyi elég lesz?
Elmosolyodtam.
-Ez rengeteg.
-Hozz nekem egy sört is.
-Ezt most nem mondod komolyan ugye?
-De komolyan mondom.
Egy sóhaj kíséretében elindultam lassan a bejárat felé.Éreztem Harry tekintetét magamon.Vagyis csak egyetlen pontomon így próbáltam nem foglalkozni vele.
Mikor beléptem a bevásárlóközpontba,rögtön megcsapott a hideg légkondi.Nem értem minek ilyet működtetni ősszel...Hamar megkerestem amiért mentem,vettem le egy sört Harrynek a polcról(nem mondta milyet kér,tehát nem panaszkodhat),majd miután kifizettem siettem vissza az autóhoz.
-Sikerült?-kérdezte amint beszálltam és kivette a kezemből a hideg sört.
-Igen.
-Jó.Akkor mehetünk?
-Siessünk.-mondtam miközben összekuporodtam s kezemet a hasamra szorítottam.
Harry úgy hajtott hazafelé mint egy őrült.Nem  is mertem ránézni a sebességjelzőre mert biztosan menten rosszul lettem volna.Megkönnyebbülve sóhajtottam fel mikor leparkolt a ház előtt.
-Add gyorsan a cipőmet.-sürgetett.Egy másodpercig csak néztem rá.-Gyerünk már!
Hamar lehúztam a lábamról a csizmákat és átadtam Harrynek.
Miután felvette őket kiszállt,megkerülte a kocsit,a karjaiba vett és gyors ütemben vitt be a házba.Felnyögtem mikor letett a földre.-Mi az?-tette kezét összegörnyedt  hátamra.Azt hiszem Harrynek igen csak türelmesnek kell lennie velem,ha azt akarja,hogy továbbra is itt maradjak.
-Semmi.-egyenesedtem ki,majd elindultam felfelé a lépcsőn a fürdőszobába.Miután biztossá tettem magam,bementem Harry szobájába és lefeküdtem az ágyra.A hasam hirtelen annyira megfájdult,hogy alig bírtam mozdulni is.
-Szent szar.-hallottam Harry hangját mikor belépett.-Alice mi a baj?-mászott oda hozzám,majd hajamat eltűrte az útból.
-A hasam....rettenetesen fáj.-sóhajtottam.
-Hozzak gyógyszert?Vagy mit kell ilyenkor csinálni?
-Semmit.Majd elmúlik.-sosem szerettem gyógyszeren élni.Helyette inkább szenvedtem.-Ah.
-Mit tehetek érted?-kérdezte keserű arccal.
-Semmit.
Egy szó nélkül felállt és elhagyta a szobát.Hálás voltam neki,hogy nem kérdezett többet és egyedül hagyott.Nem szeretem ha az emberek gyengének látnak.Pedig a  legtöbbször az vagyok.Megmarkoltam a takarót és próbáltam pihenni.
-Főztem teát.-hallottam a rekedt hangot mögöttem.
-Nem kellett volna.
-Azért csak idd meg.
-Most nem.
-Akkor később.
-Köszönöm.
-Biztos nem...
-Nem tudsz!-vágtam közbe.
-Jó.-sóhajtotta,majd elindult kifelé.
-Hova mész?-kérdeztem miközben könny csordult ki a szememből amit ő nem látott mivel háttal feküdtem neki.Most mindenen bőgni fogok.Jobban,mint általában.
-Eszek valamit.
-Aztán visszajössz?
-Persze.Egy pillanat oké?
-Jó.
-Nézz rám.-parancsolta.Gyorsan megtöröltem a szemeimet.-Nézz rám!-emelte fel a hangját ami csak jobban felzaklatott.Feltámaszkodtam s ráemeltem tekintetemet.Lassan elém sétált,felhúzott az ágyról és    átölelt.Hihetetlenül jól esett a gesztusa.Szorosan fontam köré karjaimat s zokogásba kezdtem.Nem tudom miért sírtam.Csak jól esett.
-Annyira gyenge vagyok.-suttogtam.
-Nem azért sír valaki mert gyenge,hanem mert túl sokáig volt erős.
Erre nem tudtam mit mondani.Harry megint annyira más volt.Belenéztem a szemébe és láttam valamit.Valami különös dolgot ami eddig hiányzott belőle.Valami olyasmit,amivel boldoggá tett és egy kis reményt csempészett a szívembe önmagával kapcsolatban:szeretetet.
-Menj csak.-húzódtam el tőle,majd megtöröltem az arcomat.
-Nem vagyok éhes.
-De hát az előbb még...
-Mindegy.
-Nem kell velem lenned.Úgysem vagyok most túl jó társaság.
-Nem számít.Feküdj vissza Drága.Pihend ki magad.
Ismét sírni kezdtem.
-Ugye ez nem amiatt van,mert valami baj van?
-Nem.-nevettem,mire elmosolyodott.-Ez evvel jár sajnos.Elég elviselhetetlen vagyok így nem baj ha nem maradsz velem.Tényleg.
-Fogd be és feküdj már vissza.
-Rendben.-miután elhelyezkedtem a paplanon,Harry hirtelen kisuhant a szobából,majd amilyen gyorsan kiment,olyan hamar vissza is jött egy ronggyal a kezében.
-Gombold ki a nadrágod.
-Mi?
-Azt mondtam gombold ki a nadrágod!-ismételte meg kicsit keményebben.
-Minek?
-Csak csináld!
-Nem.
-Jaj Al!Ne idegesíts fel.Gyerünk!-utasított miközben az ágyra mászott mellém.
-Harry....
-Úgy látszik nekem kell.-mondta,majd letépte rólam a takarót és lefogta a kezeimet.
-Harry!-sikítottam mikor feltűrte a felsőmet.
-Jót akarok nem érted?!-kérdezte mérgesen.
-De...
-Csak engedd,had csináljam.
Ellazítottam a karjaimat és vártam.Harry kigombolta a nadrágomat,lehúzta egészen a bikinivonalamig,majd a forró rongyot az ágyékomra terítette.
-Ettől jobb lesz.-morogta.
-Honnan tudod?
Elmosolyodott,majd tenyerével jobban szorította bőrömhöz az anyagot.
-Lazulj el.Ez így nem fáj nagyon?
-Nem.-suttogtam.Pár perc után  a fájdalom kezdett alább hagyni.A görcsök már nem voltak olyan erősek mint eddig.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt s fejemet a párnára fektettem.
-Na jobb már?
-Igen.-Harry arca kifejezéstelen volt.Olyan idegennek tűnt számomra.Hatalmas keze még mindig az ágyékomon pihent.Öregujjával,mely lelógott az anyagról a bőrömet cirógatta.
-Harry...-suttogtam.
-Hm?-nézett a szemeimbe.
-Miért vagy velem ilyen kedves?
-Mondtam már,hogy nem vagyok rossz ember.Csupán másképp látom a világot.-pár perc csend után Harry újra megszólalt.-Hol vannak a szüleid?-miért pont most kell ezzel előhuzakodnia.
-Ez...hosszú történet.-mondtam miközben egy könnycsepp simult végig az arcomon amit Harry azonnal letörölt,majd tekintetét rám emelte.
-Van időnk.

Chapter fifty-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Mivel egy kedves olvasóm kért hamarabb részt,úgy döntöttem,teljesítem a vágyát!:)
Szóval új rész!!!!!;)
Remélem tetszeni fog és az előző rész kommentjei számának legalább a fele itt lesz.
Köszönöm,hogy itt vagytok nekem és olvassátok a történetemet.
Jó olvasást!!!!
Vélemények!:)





-Ó igen!Ott jó!Csináld még!-kért keservesen miközben a párnát szorongatta a feje alatt.
-Biztos,hogy jól vagy?
-Ah tökéletesen!És még hogy nem tudsz masszírozni!Ez mennyei!Hogy csinálod ezt?
-Fogalmam sincs mit csinálok elhiszed?
-Oh ne hazudj!-kiáltott fel.
-Vicces vagy!-nevettem.
-Ó ez kurva jól esik.-mondta miközben még jobban ellazult.Lágyan simogattam tovább puha bőrét.-Nyomd erősen!-utasított.Ismét belekezdtem a durvább mozdulatokba.Tényleg nagyon be volt állva a háta.Mikor már kezdett fáradni a kezem,a körmöm hegyével cirógattam tovább a hátát.-Köszönöm Drága.Nagyon jó volt.Igyekszem meghálálni.-mondta miközben lecsukta a szemeit és relaxált tovább.
-Nem szükséges.
-Dehogy nem.Majd kitalálok valamit.
-Nem fázol?
-Nem.
Csendben ismételtem meg a mozdulatokat Harry bőrén ami egyre libabőrösebb lett.
-Nem is tudom ki kényeztetett ilyen jól valaha is.
-Mert biztos annyira megérdemled.-dörmögtem az orrom alatt.
-Mondtál valamit?-nézett rám.
-Nem.
Elmosolyodott,majd hirtelen megfordult,így ágyéka az enyémnek simult.Megragadta a combomat és feljebb húzott magán.
-Pedig én úgy hallottam.
-Harry.-távolodtam el tőle,de viszahúzott.
-Kibírnám így egész nap.-mondta miközben kezét a pulóverem alá csúsztatta s ujjaival apró köröket írt csupasz bőrömre.Ahogy az arcát figyeltem,egy ártatlan kisgyerek képe ugrott be.Mint aki semmiről nem tehet.Ami messze nem igaz.
-Ne csináld ezt.-toltam el kezeit magamról.
-Miért ellenkezel megint?Sokkal izgalmasabb lenne,ha együtt működnél.
Rosszallóan csóváltam a fejem.
-Te tényleg ennyire érzéketlen vagy?-kérdeztem.
-Jól gondold meg miket mondasz.-még be sem fejezte a mondatot,máris megszólalt a csengő.-Már ennyi az idő?!-nézett rá a telefonjára.-Leszállsz rólam?
-Nem.-kezeimet kersztbe fontam mellemen.
-Gyerünk Al!Nincs most időm erre.-elmosolyodtam,mire játékos mosoly ült ki az ő arcára is.-Azt hiszed ezzel bosszút állhatsz?
-Nem.-válaszoltam egyértelműen.-Nem áll szándékomban.-ismét csengettek.
-Szállj már le rólam!-megragadta csípőmet és le akart tolni magáról,de nem engedtem.Két kezemmel megtámaszkodtam feje mellett és fölé hajoltam.-A szemeid...-suttogta.
-Tetszenek?
-Azt hiszem.-mondta miközben tenyerét az oldalamra simította.A csengő újra megszólalt.-El sem tudod képzelni mennyire kívánlak.-mondta komolyan,majd mélyen a szemembe nézett.A telefon hirtelen csörögni kezdett Harry mellett a paplanon.-De most nem lehet.-megragadta a készüléket és felvette.-Nyitom.-ennyit mondott,majd felült, kihúzta alólam lábait,nyomott egy puszit az arcomra és lement.Most mit jelentsen ez?
Míg Harry azzal a bizonyos baráttal beszélgetett én bekapcsoltam a TV-t és elfeküdtem az ágyon.Nem igazán találtam semmi kedvemre valót,így inkább a zenetévére kapcsoltam és vártam a jó zenére.Már majdnem elaludtam mikor hirtelen felcsendült az ismerős dallam.Felugrottam,a hangerőt maximumra nyomtam,óvatosan felálltam az ágyon és éneklésbe kezdtem. Mint az őrült úgy ordibáltam miközben a kezeimet ide-oda lóbáltam.Végre egy kicsit sikerült felszabadulnom.Aminek Harry hamar véget vetett.Megragadott,leemelt az ágyról és leoltotta a TV-t.
-Mintha megkértelek volna valamire pár perccel ezelőtt.-szűrte mérgesen a fogai közt miközben erősen szorította a karomat.
-Én nem....nem akartam.-mondtam lehajtott fejjel.
-Azt akarod,hogy bezárjalak?
-Nem.
-Akkor fogd be és ülj nyugodtan!Ezt majd este elrendezzük.-mondta,majd lelökött az ágyra és kiviharzott a szobából.Ajjaj......azt hiszem most túlságosan felidegesítettem őt.Mindegy.Majd csak túlélem valahogy.Fogtam magam, halkan kisettenkedtem a szobából és ráültem az első lépcsőfokra hátha hallok valamit a beszélgetésükből.Pár szavat sikerült csupán elcsípnem,így inkább megpróbáltam lejjebb csúszni.Már szinte láttam Harry lábát a kanapé előtt.Az a cipő egyszerűen gyönyörű...
-Szóval vendéged van.-hallottam az idegen hangot.-Nem tudom mit élvezel a kurvákban Harry.
-Ő nem egy kurva Andy!-szólt rá azonnal.-Ő más.
-Na persze.Jól ismerlek haver.Egyetlen normális kapcsolatod sem volt még.
-Ő tényleg más.-mondta komoly hangnemmel.
-Ha te mondod.-sóhajtott.-Inkább beszéljünk az üzletről.
Milyen üzlet?
-Beszéltem Tommoval.Nem hajlandó mindezt tovább csinálni.-Harry rekedtes hangjától elfogott a félelem.
-Mi az,hogy nem hajlandó?!Ez nem kívánságműsor!Meg is ölhetik a szerencsétlent!
-Ezt neki mondd ne nekem.
-Rá kell bírnunk hogy visszajöjjön,különben végünk.Nem fogok egy ilyen taknyos orrú miatt lebukni.
-Elintézem.
-Ajánlom is.-mondta miközben a szájához emelte a kávés poharat.Mégis milyen üzletről beszélnek ezek?
-Milyen az új szállítmány?
-Jó.Megkóstolod?
-Tudod,hogy én nem drogozom.
Hát persze....mi más lehetett volna,ha nem a drog.De miért?Anélkül is van elég pénze.
-Attól még megkóstolhatod.
-Kössz, nem.
-Ahogy gondolod.-mondta,majd visszatette a poharat a tálcára.-És mi van a másik bagázzsal?
-Fogalmam sincs.Nyoma veszett a vezérnek.Senki nem tudja hol van.
-Ez komoly?
-Igen.
-Elkaphatták?
-Nem hiszem.Szerintem másról van szó.
-Te tudsz valamit?-fordult felé.
-Nem.
-Érdekes.
Hosszú ideig csend volt,majd Harry hirtelen felállt.Gyorsan feljebb ültem nehogy meglásson.
-És miért döntött úgy Tommo,hogy kiszáll?
-Nem tudom.Gondolom fél.Louis elég becsületes ember.Csodálom,hogy egyáltalán hajlandó volt belekezdeni ebbe.
-Egy kis zsarolással bármit el lehet érni.-hangja tele volt szórakozottsággal.Az a Louis?!Louis Tomlinson?!Nem hiszem el.Mibe keveredtem?!
-Pontosan.
-Mennem kell haver.Vár a következőt állomás.Majd hívlak,hogy mi van renbben?
Felpattantam a helyemről és igyekeztem befelé a szobába ahol azonnal az ágyra ültem.Mi ez az egész?
Amint meghallottam a lépteket,hamar lefeküdtem és úgy tettem,mintha aludnék.Harry vadul tört be a szobába,majd mikor meglátta,hogy "alszom",léptei elhalkultak.
-Nagyon remélem,hogy nem hallottál mindent.-suttogta.A francba!Mikor vett észre?Befeküdt mellém az ágyba s karjaival lágyan körbefonta a testemet.Éreztem,hogy engem néz.Szinte már bámul.De nem mertem kinyitni a szemeimet.
-Kibaszottul gyönyörű vagy Drága.-mondta halkan,majd ajkait a homlokomra nyomta.-Pihenj csak.Itt leszek melletted.-fejét a párnára fektette és közel húzott magához mire felnyögtem.Sajogni kezdett az oldalam.
-Fáj.-dünnyögtem.
-Ne haragudj,hogy felébresztettelek.-engedett a szorításán.
-Nem baj.Mit mondott a barátod?
-Semmi különöset.
-Miért jött?
-Nem fontos.
-Szeretsz engem?-néztem rá.
-Tessék?
-Szeretsz vagy nem?
-Miért kérdezed ezt?
-Csak válaszolj.Igen vagy nem?
Egész testemmel felé fordultam és vártam a választ.
-Mondtam,hogy én soha nem leszek szerelmes.
-Még most sem vagy az?
-Miért lennék?Az,hogy kedves vagyok hozzád,még nem azt jelenti,hogy szeretlek is.
Visszafordultam az ablak felé és pityeregni kezdtem.Hogy lehet valaki ekkora tapló?! Jaj csak meg ne lássa,hogy megint bőgök.
-Ez fáj neked?-kérdezte hirtelen.
-Nem.-vágtam rá azonnal.
-Akkor miért nedves az arcod?
-Csak...valami belement a szemembe.-töröltem meg gyorsan.Akkor miért mondta,hogy más vagyok?!Miért védett annyira?És engem miért érdekel egyáltalán,hogy mit gondol?!
-De ez megváltozhat.-mondta,majd eltűrte a hajamat az útból és szárazra törölte a bőrömet.
-Vigyél már haza.-könyörögtem.
-Már nem sokáig kell itt lenned.
-Ez meg mit jelentsen?
-Csak várj türelmesen és meglátod.
-Elegem van a várakozásból.Miért nem tudhatom az igazat?
-A saját érdekedben.
Felálltam és az ablakhoz sétáltam.
-Most meg mit csinálsz?-kérdezte.
-A saját érdekemben kiugrom az ablakon.-mondtam,de mire megtehettem volna,Harry közbe lépett.
-Ez marhára nem vicces.-fogta le a kezeim és visszavezetett az ágyhoz.
-Tényleg nem.-leültem és a kezembe vettem a távkapcsolót.
-Csináljunk valamit.
-Mit akarsz csinálni?Nem úgy volt,hogy vacsorázni megyünk mellesleg?
-Úgy döntöttem mégsem.
-Miért?
-Nem hagyhatod el a házat.
-Mert?
-Ne kérdezz annyit.
-Miért?-sóhajtott egyet,majd beletúrt a hajába.
-Társasozzunk!
-Most?
-Most.
-Honnan van neked társasod?
-Ha az unokaöcsém itt van,általában azt szokunk játszani.
-De aranyos.-mosolyodtam el.
-Be lehet fogni!-állt fel,majd kihúzta a fiókot és elővette a dobozt.
-De komolyan mondom.
-Jó.-mosolyodott el,majd elkezdte kirakni a kellékeket az ágyra.-Melyikkel leszel?
-A pirossal.
Elmélyülten figyeltem Harryt ahogy igyekezett összeállítani a dolgokat.Rózsaszín nyelve kibukott az ajkai közül ahogy erősen koncentrálni próbált.
-Harry!
-Hm?-nézett rám.
-Csak nyisd szét!
-Oké,oké!-bólogatott,majd kisimította a takarót és rátette a pályát a bábukkal együtt. -
Lányoké az elsőbség.-adta a kezembe a kockát.  
-Rendben.-vettem el és gurítottam.Azonnal hatost mutatott.
-Nem hiszem el.-mérgelődött.
-Pedig általában én vagyok a vesztes.
-De ne csak így üresben játszunk.
-Ezt meg hogy érted?
-Legyen valami tétje a dolognak.
-Mégpedig?
-Ha nyersz,haza viszlek.Viszont ha én nyerek,azt csinálod amit én mondok.Rendben?-nyújtotta a kezét.
-Rendben.-kezet ráztunk,majd elkezdtük a játékot.