Chapter fifty-nine

Sziasztok!!:)
Ne haragudjatok,hogy késtem a résszel.
Remélem vártátok már!A visszajelzések alapján igen!:3
Jó olvasást,köszönöm a kommenteket.








-Ez az!-ujjongott Harry mikor leütötte az egyik bábumat.
-Ne éld bele magad.
-Örülni csak lehet nem?

-De.Persze.Ah!-nyúltam hirtelen a hasamhoz.

-Mi az?-fogta meg a csuklómat.-Al!-szólított meg újra.

-Semmi baj.Csak...hirtelen.-nem.Ugye nem most?!Nehogy most!-Kimehetek a mosdóba?

-Minden rendben?-nézett a szemembe aggódó tekintettel.Ez nem az a Harry,akivel az előbb fogadtam.

-Aha.

-Elkísérjelek?

-Nem kell.-mondtam,majd lecsúsztam az ágyról,óvatosan talpra álltam és elsétáltam a fürdőig.

-Harry!-szólítottam meg szégyellősen mikor visszaértem.

-Hm?-nézett rám nagy szemekkel.

-Azt hiszem...problémám van.

-Milyen problémád?

-Tudod olyan....női problémám.

-Most?-kérdezte kissé ijedten.Na erre nem számított.Ahogy én sem...

-Igen.Most.-zavaromban a földet pásztáztam.

-Akkor kell...

-Nem mehetnék haza?

-Szó sem lehet róla.-pattant fel az ágyról.-Megoldjuk.-állt elém.-Elmegyünk üzletbe és veszünk azt amit... ilyenkor kell.

-De...

-Semmi de.Gyere!-megragadta a derekamat felkapott és máris vitt a kocsihoz.

-Cipő nélkül hogy fogok bemenni?-kérdeztem mikor leparkolt.

-Csak mond mi kell.

-Hát...

-Jó tudom mi,de mindegy milyen?Mármint én nem értek ehhez.

-Vastag éjszakait.

-Ha ezt így mondom a nőnek nagyon ki fog röhögni?

-Add a cipődet!

-Mi van?

-Add oda a cipődet és várj meg itt!

-Nem fogom neked adni a cipőmet megőrültél?!

-Gyerünk már Harry ne húzd az időt!

-Hogy fogsz ezekben menni?-kérdezte mérgesen miközben kilépett a csizmájából és átnyújtotta nekem.

-Megoldom.-mondtam,majd a lábamra húztam és óvatosan kiszálltam a kocsiból.-Harry!-hajoltam vissza hozzá.
-Hm?-nézett hirtelen rám miközben a körmét rágta.
-Kéne...pénz.
-Ja persze!-nyúlt a zsebébe és kivett egy tízest.-Ennyi elég lesz?
Elmosolyodtam.
-Ez rengeteg.
-Hozz nekem egy sört is.
-Ezt most nem mondod komolyan ugye?
-De komolyan mondom.
Egy sóhaj kíséretében elindultam lassan a bejárat felé.Éreztem Harry tekintetét magamon.Vagyis csak egyetlen pontomon így próbáltam nem foglalkozni vele.
Mikor beléptem a bevásárlóközpontba,rögtön megcsapott a hideg légkondi.Nem értem minek ilyet működtetni ősszel...Hamar megkerestem amiért mentem,vettem le egy sört Harrynek a polcról(nem mondta milyet kér,tehát nem panaszkodhat),majd miután kifizettem siettem vissza az autóhoz.
-Sikerült?-kérdezte amint beszálltam és kivette a kezemből a hideg sört.
-Igen.
-Jó.Akkor mehetünk?
-Siessünk.-mondtam miközben összekuporodtam s kezemet a hasamra szorítottam.
Harry úgy hajtott hazafelé mint egy őrült.Nem  is mertem ránézni a sebességjelzőre mert biztosan menten rosszul lettem volna.Megkönnyebbülve sóhajtottam fel mikor leparkolt a ház előtt.
-Add gyorsan a cipőmet.-sürgetett.Egy másodpercig csak néztem rá.-Gyerünk már!
Hamar lehúztam a lábamról a csizmákat és átadtam Harrynek.
Miután felvette őket kiszállt,megkerülte a kocsit,a karjaiba vett és gyors ütemben vitt be a házba.Felnyögtem mikor letett a földre.-Mi az?-tette kezét összegörnyedt  hátamra.Azt hiszem Harrynek igen csak türelmesnek kell lennie velem,ha azt akarja,hogy továbbra is itt maradjak.
-Semmi.-egyenesedtem ki,majd elindultam felfelé a lépcsőn a fürdőszobába.Miután biztossá tettem magam,bementem Harry szobájába és lefeküdtem az ágyra.A hasam hirtelen annyira megfájdult,hogy alig bírtam mozdulni is.
-Szent szar.-hallottam Harry hangját mikor belépett.-Alice mi a baj?-mászott oda hozzám,majd hajamat eltűrte az útból.
-A hasam....rettenetesen fáj.-sóhajtottam.
-Hozzak gyógyszert?Vagy mit kell ilyenkor csinálni?
-Semmit.Majd elmúlik.-sosem szerettem gyógyszeren élni.Helyette inkább szenvedtem.-Ah.
-Mit tehetek érted?-kérdezte keserű arccal.
-Semmit.
Egy szó nélkül felállt és elhagyta a szobát.Hálás voltam neki,hogy nem kérdezett többet és egyedül hagyott.Nem szeretem ha az emberek gyengének látnak.Pedig a  legtöbbször az vagyok.Megmarkoltam a takarót és próbáltam pihenni.
-Főztem teát.-hallottam a rekedt hangot mögöttem.
-Nem kellett volna.
-Azért csak idd meg.
-Most nem.
-Akkor később.
-Köszönöm.
-Biztos nem...
-Nem tudsz!-vágtam közbe.
-Jó.-sóhajtotta,majd elindult kifelé.
-Hova mész?-kérdeztem miközben könny csordult ki a szememből amit ő nem látott mivel háttal feküdtem neki.Most mindenen bőgni fogok.Jobban,mint általában.
-Eszek valamit.
-Aztán visszajössz?
-Persze.Egy pillanat oké?
-Jó.
-Nézz rám.-parancsolta.Gyorsan megtöröltem a szemeimet.-Nézz rám!-emelte fel a hangját ami csak jobban felzaklatott.Feltámaszkodtam s ráemeltem tekintetemet.Lassan elém sétált,felhúzott az ágyról és    átölelt.Hihetetlenül jól esett a gesztusa.Szorosan fontam köré karjaimat s zokogásba kezdtem.Nem tudom miért sírtam.Csak jól esett.
-Annyira gyenge vagyok.-suttogtam.
-Nem azért sír valaki mert gyenge,hanem mert túl sokáig volt erős.
Erre nem tudtam mit mondani.Harry megint annyira más volt.Belenéztem a szemébe és láttam valamit.Valami különös dolgot ami eddig hiányzott belőle.Valami olyasmit,amivel boldoggá tett és egy kis reményt csempészett a szívembe önmagával kapcsolatban:szeretetet.
-Menj csak.-húzódtam el tőle,majd megtöröltem az arcomat.
-Nem vagyok éhes.
-De hát az előbb még...
-Mindegy.
-Nem kell velem lenned.Úgysem vagyok most túl jó társaság.
-Nem számít.Feküdj vissza Drága.Pihend ki magad.
Ismét sírni kezdtem.
-Ugye ez nem amiatt van,mert valami baj van?
-Nem.-nevettem,mire elmosolyodott.-Ez evvel jár sajnos.Elég elviselhetetlen vagyok így nem baj ha nem maradsz velem.Tényleg.
-Fogd be és feküdj már vissza.
-Rendben.-miután elhelyezkedtem a paplanon,Harry hirtelen kisuhant a szobából,majd amilyen gyorsan kiment,olyan hamar vissza is jött egy ronggyal a kezében.
-Gombold ki a nadrágod.
-Mi?
-Azt mondtam gombold ki a nadrágod!-ismételte meg kicsit keményebben.
-Minek?
-Csak csináld!
-Nem.
-Jaj Al!Ne idegesíts fel.Gyerünk!-utasított miközben az ágyra mászott mellém.
-Harry....
-Úgy látszik nekem kell.-mondta,majd letépte rólam a takarót és lefogta a kezeimet.
-Harry!-sikítottam mikor feltűrte a felsőmet.
-Jót akarok nem érted?!-kérdezte mérgesen.
-De...
-Csak engedd,had csináljam.
Ellazítottam a karjaimat és vártam.Harry kigombolta a nadrágomat,lehúzta egészen a bikinivonalamig,majd a forró rongyot az ágyékomra terítette.
-Ettől jobb lesz.-morogta.
-Honnan tudod?
Elmosolyodott,majd tenyerével jobban szorította bőrömhöz az anyagot.
-Lazulj el.Ez így nem fáj nagyon?
-Nem.-suttogtam.Pár perc után  a fájdalom kezdett alább hagyni.A görcsök már nem voltak olyan erősek mint eddig.Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt s fejemet a párnára fektettem.
-Na jobb már?
-Igen.-Harry arca kifejezéstelen volt.Olyan idegennek tűnt számomra.Hatalmas keze még mindig az ágyékomon pihent.Öregujjával,mely lelógott az anyagról a bőrömet cirógatta.
-Harry...-suttogtam.
-Hm?-nézett a szemeimbe.
-Miért vagy velem ilyen kedves?
-Mondtam már,hogy nem vagyok rossz ember.Csupán másképp látom a világot.-pár perc csend után Harry újra megszólalt.-Hol vannak a szüleid?-miért pont most kell ezzel előhuzakodnia.
-Ez...hosszú történet.-mondtam miközben egy könnycsepp simult végig az arcomon amit Harry azonnal letörölt,majd tekintetét rám emelte.
-Van időnk.