Chapter sixty-three

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Először is nagyon nagyon nagyon de nagyon szeretném megköszönni az új feliratkozókat!Köszöntünk titeket!
Köszönöm a kommenteket.Mit szólnátok,ha megtoldanánk még eggyel?7 komment!:)
Köszönöm a szavazatotokat,amiből egyre több és több van!Hihetetlenül boldoggá tesztek!
Jó olvasást!!!!!!!!;)







-Mi?-kérdezte nagy szemmekkel.
Előhúztam a telefont a zsebemből és a lehető legmegfelelőbb ember számát kezdtem tárcsázni.
-Most meg mit csinálsz?!
-Sssst!-kicsöng...
-Haló!-hallottam az ismerős hangot.
-Szia Amy!
-Szia Alice!
-Azért hívlak,mert a segítségedet szeretném kérni.
-Hallgatlak.
-Lenne egy kis...munka.Te ugye orvos vagy?
-Igen.
-Tudsz sebet összevarrni?
-Igen.
-Tudnál segíteni?
-Miben?Mondd!
-Van egy barátom,akit nem vihetünk be kórházba,de súlyos sérülése van.
-Hol vagytok?
-A..öhm...Cross Street 21.
-Indulok.-mondta,majd letette a telefont.
-Ki ez a nő?-kérdezte rögtön Liam aggódó arckifejezssel.
-Egy nagyon jó barátom!
-Megbízhatunk benne?
-Szerinted miért őt hívtam?!
-Jól van na!Nem kell leharapni a fejem.
-Ne haragudj!Csak aggódom.-mondtam,majd ránéztem Zaynre,aki még mindig ugyaúgy ült,ahogy az előbb.-Hol találtál rá?
-Egy sikátorban.
Nagy levegőt vettem és próbáltam nem sírni.
-Ő hívott fel.Ha nem tette volna....
-Ne beszéljünk róla mi lett volna,ha...!
-Ne haragudj.-hajtotta le a fejét.-Hol voltál egész héten?
-Keresett?-fordultam felé reménykedve.
-Én kerestelek!
-Miért?
-Miatta.-nézett rá sérült barátjára.-Megint teljesen...maga alatt volt.
-Liam én...én...-megragadtam a karjánál és elhúztam őt az előszobába.-Harrynél voltam.
-Tessék??!!
-Elrabolt és fogva tartott.
-Nem hiszem el!-fogta a fejét mérgesen.-A rohadék!Harry veszélyes!
-Nem mondod?
-Mi tett veled?Bántott?
-Megpofozott.
Liam idegesen a falnak dőlt,majd kezét ökölbe szorította.
-Még valami?
-Van pár lila foltom,de ez most mellékes.
-Harry droggal kereskedik.Ezt azért mondom el,mert...
-Tudom!-vágtam közbe.
-Honnan?
-Hallottam mikor egy emberével beszélt.
-Szóval Harry ötünk közül ebből a szempontból a legveszélyesebb.
-Miért a többiek is benne vannak valami mocskosságban?
Nem válaszolt.Lehajtotta a fejét.
-Liam!-szólítottam meg idegesen.Hirtelen kinyílt az ajtó.-Amy!-öleltem magamhoz azonnal.
-Sziasztok!-sóhajtotta.
-Annyira örülök,hogy itt vagy!
-Aliceeeeeee!-hallottam a háta mögül.
-Ed!-kaptam fel őt földről,majd egy puszit nyomtam puha arcára.-Szia!
-Szia!
-Hol van?-nézett rám azonnal Amy.Átadtam Edet Liamnek és odavezettem őt Zaynhez.-Atya ég!-sóhajtotta.-Csak a szája szakadt fel?
-Azt hiszem.
Minden szükséges dolgot elővett a táskájából,majd nekikezdett,én pedig leültm Zayn mellé és megfogtam a kezét.
-Liam megtennéd,hogy addig vigyázol Edre?
-Persze!
-Kérlek ne hozd ide a közelbe!-kérte Amy összeráncolt homlokkal.
-Rendben.
-Miért Anya?!
-Mert a bácsi beteg Kicsim!
-Gyere felmegyünk játszani jó?-fogta meg Liam a kezét.
-Alice!-kiáltotta a nevemet kétségbeesetten.
-Menj csak Ed!Liam nagyon kedves fiú!
-Biztos?
-Igen biztos!-hajoltam hátra és megsiogattam az arcát.-Menj!Fogadj szót!
-Redben.-mosolyodott el,majd követte Liamet.
-Köszönöm!-mosolyodott el Amy is.-Amióta te vigyáztál rá,folyton csak rólad beszél.
-Komolyan?-kérdeztem csodálkozva.
-Igen.Na lássunk neki!-ragadta meg tűt,majd Zayn fölé hajolt aki még mindig semmit nem érzékelt a külvilágból.Erősen szorítottam a kezét miközben Amy átbökte a hegyes tárgyat a bőrén.Hangosan felnyögött.-Nincs nálam érzéstelenítő!Elfelejtettem bepakolni a nagy sietségben.
-Be van nyugtatózva.
-Az nem számít túl sokat.-húzta el a száját,majd belekezdett a munkába.Zayn minden egyes szúrásnál egyre nagyobbakat nyögött,a kezemet pedig erősebben szorította.Könnyezni kezdtem ahogy fájdalmakkal teli arcát figyeltem.-Mindjárt megvagyunk!-nyugtatta őt,majd utolsó öltést is befejezte.-Kész!-sóhajtotta.
-Alice!-szólított meg kábán.
-Itt vagyok!-öleltem magamhoz mire fájdalmasan felnyögött.-Jaj ne haragudj!
-Meg kell néznem nincs-e máshol súlyosabb sérülése.-mondta Amy.-Le tudnád vetkőztetni?
-Le.-szipogtam,majd óvatosan lehúztam Zaynről a felsőt.Tele volt kék és lila foltokkal.Szám elé kaptam a kezemet.Amy megtapogatta pár helyen figyelve Zayn reakcióját de semmi komoly.
-Nincs törés csupán zúzódás.Rendbe jön.A napokban,ha lehetséges ágyban feküdjön.Sokat kell pihennie.
-Rendben.Nagyon szépen köszönöm!-öleltem magamhoz ismét.
-Vigyázz rá!-hálás voltam,hogy nem kérdezősködött.Fogalmam sem volt mit mondtam volna.
-Vigyázok!-Liam és Ed éppen sétáltak le a lépcsőn.
-Szabad jönni?-érdeklődött Ed félő tekintettel.
-Gyere Kicsim megyük haza!-mondta Amy miközben rakodott össze a cuccaival.
-Jövök Anya!-kihúzta kezét Liaméből és odarohant hozzám.Hamar eltávolodtam Zayntől,hogy még véletlenül se lássa meg összetört arcát,majd felkaptam őt a földről.
-Na jól szórakoztál?
-Igen!Liam bácsival játszottunk!-mosolygott.
-Örülök neki.
-Akkor mi most megyünk!-állt fel Amy ,én pedig letettem Edet a földre.
-Rendben.Köszönöm még egyszer.
Miután kikísértem őket,visszarohantam Zanyhez.Liam már visszaadta rá a felsőt.
-Meg kéne fürdetni.-mondtam bizonytalanul.
-Megfürdeted?-nézett rám.
-Én?-szemeim elkerekedtek.
-Nekem most muszáj mennem.Nem tudok maradni,ne haragudj!
-De én...
-Ha ez ennyire kellemetlen neked,várjunk holnapig.
-De Liam!Nézz rá!-mutattam a véres pólójára és sárfoltos nadrágjára.
-Mennem kell!-kerülte meg a kanapét miközben a telefonjával babrált.-Megint nagy a zűrzavar otthon.
-Hát jó....-sóhajtottam,majd miután kikísértem őt,visszaballagtam Zaynhez.-Zayn!-szólítottam meg,majd leguggoltam hozzá.-Felfogtad ami történt?-üres tekintettel bámult rám.-Hallod?-fogtam meg a kezét.
-Alice!-suttogta.
-Nagyon remélem,holnapra rendbe jössz és képes leszel velem kommunikálni!-ráztam a fejem.Ahogy elnéztem tényleg csak kisebb sérülések látszottak a testén.A keze volt még olyan ijesztő állapotban.-Gyere!-hóna alá nyúltam és felhúztam őt a kanapéról.-Nem hagyhatlak így itt!
-Tudok menni a saját lábamon.-mondta,majd levette magáról kezeimet.Végre egy épkézláb mondat.
-Megyünk fürdeni!-ragadtam meg a kezét és húztam felfelé a lépcsőn.Nem ellenkezett.Mikor a fürdőbe értünk,szívem hevesen dobogni kezdett.Biztos akarom én ezt?
Megmarkoltam felsője alját,majd lehúztam róla.Idétlen mosoly díszelgett meggyötört arcán.
-Zayn mondd csak,te magadnál vagy?
-Nem tudom!-nevetett,majd közelebb lépett s kezét a csípőmre simította.-De amit látok,......-hosszasan gondolkozott.-tetszik!
-Meg tudsz fürdeni egyedül?-húzódtam el tőle.
-Nem utasítom vissza a segítséget.A!-nyögött fel,majd összegörnyedt előttem.Szóval nem.Ráültettem a kád szélére és lehúztam róla a nadrágot is.-Nézd!-mutatott az egyik sebre a karján.-Kör alakú!-mosolyodott el.
-Zayn!-sóhajtottam kimerülten mire elnevette magát.-Nem vagy vicces!Ha most beállsz a zuhany alá,képes leszel egyedül megfürdeni?
-De még van rajtam ruha!-mutatott az alsógatyájára.
-Azt majd bent leveszed.
-Hát jó.-mondta,majd feltápászkodott és lassan a zuhankabinba sétált.Miután megengedte a vizet a ruhadarab kirepült a kabinból egyenesen a kádba.
-Ezt máskor is így szoktad?
-Nem.Én nem vagyok ám szégyellős.-mondta miközben ki a akarta nyitni az ajtót.
-Oké,oké!-húztam vissza azonnal.-A szádra vigyázz!
-Miért mi van vele?
Ez a nyugtatók mellékhatása?Vagy kezd kimenni belőle?
-Mi a szar ez?!-kérdezte kétségbeesetten.
-Ne nyúlj hozzá!Komolyan nem emlékszel?!
-Nem.
-Fürödj gyorsan!Hagyok itt neked törülközőt jó?
-Jó!
-Kint megvárlak oké?
-Oké szivem!
-Zayn....-suttogtam,majd elindultam kifelé.
-I BELIVE I CAN FLY!!!!!!!!!
Hangosan felnevettem.
-Mi olyan vicces?!
-Semmi!-mondtam,majd kimentem a fürdőből.Már egy ideje idegesen vártam az ajtó előtt mikor hirtelen kinyílt előttem.Még a lélegzetem is elállt.Zayn állt előttem teljes életnagyságban.Meztelenül.Igyekeztem csak a szemébe nézni.-Nem találtam ruhákat.
-A törölközőt magadra csavarhattad volna...-mondtam,majd megfordultam és besétáltam a szobájába.Gyorsan előkotortam valami pulóvert és melegítőnadrágot ,majd a kezébe adtam.-Öltözz fel.
Fogta magát és visszasétált a fürdőbe.Amíg ő felöltözött én megcsináltam helyét és egy kicsit nyitottam ablakot.Azt hiszem inkább holnap beszélem meg vele a dolgokat.Most úgysem lenne képes rám figyelni.
-Itt is vagyok!-ballagott be a szobába.
-Gyere!-fogtam meg a kezét és az ágyba fektettem.
-A!
-Hol fáj?-ültem le mellé.
-Mindenhol.
-Pihend ki magad!
-Itt maradsz?-fogta meg a kezem.
-Persze!-mondtam halkan.-Csak én is rendbe hozom magam kicsit jó?
-Siess!-annyira rossz volt látni így őt.Sebezhető volt és túlságosan....sérült.
-Sietek!-felálltam és én is gyorsan megzuhanyoztam.Friss kötszerrel átkötöttem a talpamat és a lila foltjaimat is bekentem egy a dobozban talált krémmel.Bízom benne,hogy nem ez lesz az eslő,amit Zayn holnap észrevesz rajtam.Halkan visszasétáltam a szobába ahol Ő már javában aludt.Ennek örültem.
Leoltottam a villanyt és  úgy döntöttem,nem fekszem be mellé nehogy felkeltsem.Inkább lementem  és ledőltem a kanapéra.Zayn kölcsönvett ruháiban igen csak kényelmesen éreztem magam mint mindig.Remélem nem bánja.
Egészen sokáig fent voltam.Nem tudom miért,de nem tudtam elaludni.A plafont bámultam és azon gondolkoztam vajon mibe keveredhetett megint Zayn.Remélem semmi köze nincs Harryhez,mert akkor...
Liam szavai visszhangoztak a fejemben.˝Szóval Harry ötünk közül ebből a szempontból a legveszélyesebb.˝Ez mégis mit jelentsen?Mitől olyan veszélyesek a többiek?Zaynt már ismerem ahogy Harryt is.Liam Zayn társa,Louis pedig Harryé volt....Mi van Niallel?
Hirtelen halk kopogások töltötték be a szoba csendjét mely a bejárat felől jött.Pulzusom a kétszeresére nőtt miközben jobban magamra húztam a takarót.Ki lehet az ilyenkor?