Chapter sixty-one

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Ismét itt vagyok az új résszel,remélem mindenkinek tetszeni fog!
Legalább 5 kommentre lesz  szükségem!
Jó olvasást!!:D







Harrynek aztán van étvágya az biztos.A pizza háromnegyedét megette tíz perc alatt.Majd mikor végzett,ismét megkínált,de visszautasítottam.Egy falat sem menne le a torkomon ilyen állpotban.
-Fogsz még hozzám szólni valaha?-törte meg a csendet miközben rakodott.Szótlanul ültem tovább.-Úgysem fogod sokáig bírni.Én pedig türelmes leszek.
Miután az utolsó térőt is megtette,felkapott a székről és a nappaliba vitt ahol a kanapéra ültetett.
-Na mutasd a talpad!-mondta miközben már lehúzta rólam a zoknit.-Gyönyörű.
Nyomott egy puszit a homlokomra,majd a kezébe vette a távkapcsolót.



A elkövetkezendő napok eseménytelenül teltek.Nem tudom Harry még meddig akarja hogy itt legyek,de már kezd nagyon elegem lenni.Jó lenne már otthon.A saját ágyamban.Épp a szobájában ültünk mikor hirtelen megszólalt.
-Ma haza viszlek.
-Tényleg?-felcsillantak a szemeim,majd felugrottam az ágyról és odasétáltam hozzá.Valami papírokat rendezgetett.
-Igen.
-Mikor?
-Ebéd után.Gondolom alig várod.
-Az nem kifejezés.
-Azért nem voltam olyan hű de milyen rossz társaság ugye?-nézett rám.Nem válaszoltam.Jól tudja mit gondolok. -Tudom ,hogy élvezted a hetet.
-Ezt inkább hagyjuk jó?-kértem őt miközben már sarkon fordultam,hogy visszaüljek a helyemre,de hirtelen utánam kapott és az ölébe húzott.Férfias illatától megőrültem.
-Miért?
-Mert.
-Sokszor fájdalmat okoztam,ez igaz.De ugyanígy boldogságot is.Ugye?
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.
-Úgy érzed többet érdemelnél?
Fel akartam állni,de nem engedte.
-Válaszolj a kérdésemre.
-Engedj.
-Azt mondtam válaszolj.
-Mondd meg te,mit érdemlek!
-Hát nem ilyen életet az biztos.
-Ezt meg hogy érted?-néztem rá értetlenül.
-Ennyi szenvedés...
-Nekem ez jár.Te csak ne foglalkozz ezzel.
-Igenis foglalkozom!
-Miért?
-Hát...csak...Mert!
-Úgysem érzel irántam semmit igaz?Akkor nem kell,hogy érdekeljen.
-Igazad van.Nem érzek semmit.Minek is foglalkozom veled egyáltalán?-mondta,majd ahogy felállt majdnem fellökött.Szerencsére meg tudtam kapaszkodni az asztalban.Mérges volt....megint!Kirohant a szobából,én pedig leültem a helyére.Megint mi rosszat mondtam?Mi zaklatja fel ennyire?Inkább nem is mentem utána,mert megismétlődött volna a múltkori eset.Vártam,hátha visszajön.De nem tette.Hirtelen hangos kiabálás zaja ütötte meg a fülemet,mely lentről jött.Halkan kisettenkedtem a szobából és a lépcsőhöz sétáltam,ahol mindent tisztán hallottam.
-Mi az,hogy nem tudtad elvinni?!Nem azért fizetlek,hogy itt szerencsétlenkedj nekem!
-Ne haragudj főnök,de a rendőrség....
-Engem nem érdekel a rendőrség!Az érdekel,hogy a szállítmány a helyén legyen!Megértetted?!
Főnök?Szállítmány?Valószínűleg  megint a drogról van szó...
-Ez ma már nem fog menni.
-Ha továbbra is élni akarsz,-hosszú szünet következett,majd kinyílt a konyhafiók-menni fog.
-I...i...i...igen is!
-Helyes!Most pedig kotródj innen!Látni sem akarlak,míg el nem végezted a dolgodat!
-Viszlát!
Az ajtó nagyot csapódását sűrű dobogások követték.Hamar beslisszoltam a szobába és igyekeztem úgy tenni,mint aki nem hallott semmit.Mérgesen az asztalhoz baktatott és elvette az iratokat.
-El kell mennem.-fordult felém.-Jössz,vagy maradsz?
-Én...maradok.
-Bezárok mindent.Úgysem tudsz elszökni.
-Nem is akartam.
-Helyes.Akkor fél óra és itt vagyok.Addig egyél valamit.
-Aztán haza viszel?
-Haza.-sóhajtotta,majd kisétált a szobából.
Miután találtam egy kis kaját magamnak a hűtőben,megmelegítettem és izgatottan elfogyasztottam.Már alig várom,hogy otthon legyek.Vajon mivel verte át  Harry Christ?És most már azt is igazán elmondhatná,hogy miért tart fogva.Mert azért ez már kicsit túlzás.Elhoz otthonról az akaratom ellenére,bántalmaz és nem árul el semmit.
Éppen a tiszta tányért raktam a helyére,mikor Harry hirtelen betoppant.Haja állt mindenfelé a vad szél miatt,kabátja pedig félig ki volt gombolva.Rálehelt kezére mielőtt levetette volna a cipőjét.
-Megjöttem.-mondta miközben közeledett felém.Szemét le nem vette rólam.-Minden rendben?
-Persze.-mondtam zavartan amikor megpillantottam a nyakán egy lila foltot.-Viszont veled kevésbé.-mutatóujjammal végigsimítottam puha bőrén.-Ezt hol szerezted?
-Mindegy.-mondta,majd tekintetét másfelé vezette.Szemei fáradtnak tűntek.
-Hol voltál Harry?
-Dolgom volt.
-Azon belül?
-Ne foglalkozz vele.-fordult el tőlem,mire én mérgesen megragadtam kabátjának ujját és visszarántottam.Nagy szemekkel nézett rám.
-Miért véres a pulóvered?-kérdeztem ijedten mikor megláttam a kis vérfoltot a mellkasánál.
-Az csak...
-Ne hazudj!-szakítottam félbe azonnal.
-Semmiség!
-A te véred?-megfordult és sétált felfelé a lépcsőn.Mintha meg sem hallotta volna azt,amit kérdeztem tőle.Türelmesen megvártam míg visszajön,majd újra megkérdeztem:-A te véred?
-Nem.-válaszolta hidegen.Mintha ez annyira mindegy lenne.
-Akkor kié?
-Nem mindegy?!-förmedt rám.
-Nem,nem mindegy!És még Zaynt nevezed gyilkosnak!
Felnevetett.
-Most meg mi olyan vicces?!
-Nem öltem meg senkit Al!Csak pár embert helyre kellett tennem.Ennyi.
El tudom képzelni milyen formában tette ezt meg...
-Miért?
-Mert nem azt tették,amit kértem!-hajolt közelebb,majd megragadott a csuklómnál és magához húzott.Felnyögtem a hirtelen érintkezésre,mire szája széles mosolyra húzódott.-Ugye nem félsz tőlem Drága?
-Kellene?-testem remegni kezdett ahogy tenyerével új helyeket fedezett fel rajtam.
-Egy percre sem.-rázta a fejét,majd erőteljesen belemarkolt a fenekembe.-Mit szólnál,ha az utolsó órákat együtt töltenénk?
Ó persze hogyne?!Azt már nem!
-Nem igazán tetszik az ötlet.
-Pedig elszórakoztatnálak.-kacsintott rám.És Harry újra önmaga...
-Nem kell.Inkább vigyél haza!
-Amint egy kicsit játszottunk rendben?
-Harry kérlek!-esedeztem.
-Már több,mint egy hete nem voltam nővel.Hiányzik.
-Akkor vigyél haza és utána hívj valakit,ő majd elszórakoztat.
-Nekem Te kellesz.Egyedül csak te!
-Nem emlékszel?Te soha nem leszel szerelmes!
-Nem is szerelem céljából van rád szükségem!-az a piszkos vigyor még mindig ott pihent az arcán.
-Már mondtam,hogy nem leszek a kurvád!-löktem el magamtól izmos testét.
-Tudod te mennyi lány esedezne ezért?!-lépett közelebb
-Tudod te,hogy ez engem mennyire nem érdekel?!-vágtam vissza.-Nekem nem kellesz!Nem kellesz mert undok vagy,bántasz és csupán egy tárgynak tekintesz!Tudod mit?!Nem is érdemled meg,hogy téged valaha valaki is szeressen!Egy szörnyeteg vagy Harry!Egy szívtelen,erőszakos,magával nem bíró szörnyeteg!Nincs benned érzés mások iránt.Tudod te egyáltalán mi az,hogy SZERETNI?!Nem hiszem!Ideje lenne kicsit magadba nézned!
-Most már aztán elég legyen!-kapott el mérgesen,majd a kanapéra fektetett.-Kár volt neked bármit is elmondanom.-rázta a fejét.-Ismét bebizonyítottad,hogy egy ostoba liba vagy!
-Tessék?-kérdeztem nagy szemekkel,mire Harry arckifejezése hirtelen meglágyult.Zavart pillantása az enyémet kereste,mely már megint úszott a könnyben."...ostoba liba vagy!" Szép volt Harry.Ismét bemutatkoztál.
-Én...én nem....-mökögött,majd felegyenesedett.Gyorsan felpattantam a kanapéról és felrohantam az emeltre.Mégis miért mondta ezt nekem?!Mivel érdemeltem ezt ki?!Semmivel...Harry egy hülye!Hallottam ahogy utánam jön.Szaporábbra vettem lépteimet,de hiába.Egyértelműen felesleges.-Al állj meg!!-kiabálta,mire megtorpantam.Hangjának erejétől még az ütő is megállt bennem egy pillanatra.-Ha azt hiszed,hogy a te Zayned tényleg ennyire tökéletes, akkor gyere!Mesélek róla!
-Nem érdekel a mondandód.
-Én mindent tudok róla!
Azért furdalt a kíváncsiság,mivel valóban Zayn sem mond el nekem minden részletet.De nem is várom el tőle.Vannak dolgok,amik jobb,ha rejtve maradnak.
-Nem kell!
-Ölt már embert nem is egyszer!
-Nem akarom hallani!-sikítottam kikelve magamból,mire a könnyeim ismét utat törtek maguknak.
-Látod Al?Magadnak is hazudsz!Jól tudod milyen veszélyes és beszámíthatatlan!Mégis annyira ragaszkodsz hozzá.Miért?
-Megmondjam Harry?!Akarod tudni?!
-Igen.
-Azért,mert Szeretem!Szeretem és szeretni is fogom,bármit mondasz!Egy aljas gazember vagy!A csókok amiket tőled kaptam....némelyik annyira igazinak tűnt!Tudom,hogy nem volt az!Tisztában vagyok vele.De mégis örömet okozott,mert tudtam,olyankor talán fellobbant benned valami.Valami ,ami nem csak a szexről szól.Vagy nem Harry?-szótlanul állt tovább.-Érzel irántam valamit?!Vagy csak jó a seggem és jók a melleim?!Játék kell,vagy valóság?!Válaszolj!-még mindig semmi.-Érzed a tüzet itt belül?-tettem a kezemet a szívemre.-Képes vagy valakit önmagáért szeretni?Gondolkozz el ezen!
-Szeretlek!-szólalt meg hirtelen.Én pedig lefagytam.Fogalmam sem volt mit mondjak.Komolyan gondolja amit mondott?-Amikor először megláttalak,valóban a seggedet és a melleidet néztem.Megőrültem érted.Elég volt rád gondolnom és azonnal izgatott lettem.Ha érted mire gondolok...-elmosolyodott.-Aztán mondták,hogy Zayn barátnője vagy.Tudtam,hogy teljesen megbolondított.Hogy tönkre tesz.Nem bírtam elviselni,hogy egy ilyen lány mint te egy olyan gazember karjai közt legyen.Úgy döntöttem,megszabadítalak tőle.Ismerem Zaynt.Tudom minden titkát.Magamnak akartalak.Az akartam,hogy engem tegyél boldoggá.Most pedig,hogy megismertelek,..........én akarlak boldoggá tenni téged.-mondta egyre halkabban.
-Harry....-suttogtam.Ezt nem hiszem el.Annyi pofozkodás és fájdalom után....Ahogy beszéltem vele.Amiket a fejéhez vágtam.Annak ellenére.....belém szeretett?Ez lehetetlen.
-Tessék!Kimondtam!Szeretlek!Most már jobb?!-kérdezte kétségbeesetten.
-Harry én nem ezt vártam tőled!
-Akkor mégis mit?!-kérdezte mérgesen.
-Azt vártam,hogy bocsánatot kérsz és haza viszel.Erre nem számítottam.
-Végül is mindegy nem?-háttal fordult nekem,majd a szobájába sétált.Hamar utána szaladtam.Az ablak előtt ácsorgott,kezeit keresztbe fonta mellkasán.Mögé sétáltam és gyengéden átöleltem őt.-Nem értelek.-suttogta.-Most mégsem haragszol?
-Dehogy nem!De nem szeretem,ha szomorú vagy.-dörmögtem a felsőjébe.
-Mit jelentek számodra?
-Nem tudom.-suttogtam.
-Szeretsz engem?
-Ez túl erős.
-Kedvelsz?
-Fáj az,amit velem tettél.
-A saját érdekedben tettem.-kelt védelemre azonnal.
-Tudom.-sóhajtottam.-Már annyiszor elmondtad.
-Kedvelsz?-fordult felém.Kezemet elvettem testéről.
-Össze vagyok zavarodva.
-Kedvelsz?
-Kedvellek Harry!-válaszoltam végül,amit meg is bántam.Szemében lángra lobbant valami.Hevesen csókolni kezdett,majd megmarkolta a csípőmet és az íróasztalra ültetett.-Harry!-sóhajtottam mikor a nyakamat csókolgatta.Férfias illatú haja lágyan csiklandozta az arcomat.Nehézkesen szedte a levegőt miközben már a mellkasomnál tartott.Hátrébb tolt,hogy több helye legyen,majd lábaim közé férkőzött.Felmordult mikor belemarkoltam a hajába.-Harry kérlek!-könyörögtem.Megijedtem mikor keze a felsőm alá vándorolt.A kelleténél is hangosabban felnyögtem mikor hozzám ért hideg ujjaival.Elégedetten vigyorogni kezdett.
-Szeretnél jót érezni Al?-suttogta a fülembe miközben tovább gyötört.-Mm?-harapta meg a fülemet,mire felsikítottam.Kuncogni kezdett,majd folytatta.Keservesen nyögdécseltem alatta míg ő csak az arcomat figyelte.-Élvezd csak ki Drága!-felmordult mikor keze után nyúltam.-Nem,nem.-rázta a fejét szórakozottan,majd ismét csókolni kezdett.
-Harry!-kértem őt erőtlenül mikor elhúzódott tőlem.
-Jó érzés?-hajolt közelebb miközben ujjbegyével apró köröket rajzolt csupasz bőrömre.-Válaszolj Al!
-Harry!-nyögtem fel mikor megmarkolta a mellemet,majd lágyan masszírozni kezdte.
-Csak mondd,hogy nem élvezed és befejezem.-keserves arckifejezéssel ültem tovább.-Erről beszélek.-mosolyodott el,majd kibújtatott a felsőmből és a melltartóm kapcsolójához nyúlt.
-Ne!-állítottam le azonnal.
-Bízz bennem!-nézett a szemembe miközben az anyag már rég nem tartott úgy,ahogy kellett volna.Egy mozdulattal lehúzta rólam,majd félredobta.-Szent szar.-nyelt egyet ezután pedig puha ajkaival gyötört tovább.Erőteljesen markoltam a haját miközben ő....örömet okozott nekem.Nem gondoltam volna,hogy én valaha fogok kapni ilyesfajta érzelmet valakitől.Annyira idegen volt számomra ez a helyzet.Akartam...akartam,hogy tovább csinálja.Nem volt megállás.Szinte égtem belülről.Még időm sem volt felfogni a helyzetet,Harryn már nem volt felső.
-Mit művelsz?-kérdeztem lihegve.
-Boldoggá teszlek.-suttogta,majd testünk egymásnak simult.Harry meleg bőre nyugtató hatással volt az én nyugtalan énemre.Nem tudtam mit mondjak vagy tegyek.Egyszerűen élvezni akartam.Mikor Harry a szemembe nézett,szégyellősen lehajtottam a fejem.-Ne szégyenlősködj!-mosolyodott el.-Semmi okod rá!-mondta,majd újra csókolni kezdett.Felkapott az asztalról és az ágyra fektetett.Biztonságban éreztem magam ahogy testével teljesen befedett.-Akarod?-tekintete az enyémbe fúródott.Állandóan Zayn járt a fejemben.Megcsalom....megcsalom Őt.Mégis miféle ember vagyok én?Hisz....minden rendben volt, még csak okom sincs rá,hogy ilyet tegyek.Eltoltam magamtól Harryt és gyorsan eltakartam magam.-Szóval nem.-dörmögte miközben lemászott rólam és odaadta a melltartómat.
-Ezt nem szabad.-mondtam miközben felöltöztem.
-Annyira vágyom rád!-fogta meg a kezemet.
-Sajnálom Harry.-suttogtam,majd összeszedtem a cuccaimat.-Haza viszel?
-Persze.-miután felhúzta a felsőjét,segített a táskával.-Csak gyorsan oké?Ezek az ostoba paparazzik állandóan itt leskelődnek!
-Rendben.-közben felhúztam a cipőmet és rohantam mint az eszeveszett.Harry gyorsan kinyitotta a kocsit és azonnal beszálltunk.Az út nagy része csendben telt,majd eszembe jutott:-Mit mondtál Chrisnek?
-Azt,hogy Lorettánál vagy egészen héten.Őt pedig megzsaroltam.
-Tessék?!Megzsaroltad Lorettát?
-Mi mást tehettem volna?!
-Nem hiszem el!-mondtam mérgesen.Azonnal megbántam mindazt ami pár perccel ezelőtt történt.Az autó hirtelen megállt.Azonnal ki akartam szállni,de elkapta a kezemet és visszahúzott.
-Ne felejtsd amiket mondtam!-suttogta,majd elengedett én pedig máris rohantam.