Chapter fifty-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Mivel egy kedves olvasóm kért hamarabb részt,úgy döntöttem,teljesítem a vágyát!:)
Szóval új rész!!!!!;)
Remélem tetszeni fog és az előző rész kommentjei számának legalább a fele itt lesz.
Köszönöm,hogy itt vagytok nekem és olvassátok a történetemet.
Jó olvasást!!!!
Vélemények!:)





-Ó igen!Ott jó!Csináld még!-kért keservesen miközben a párnát szorongatta a feje alatt.
-Biztos,hogy jól vagy?
-Ah tökéletesen!És még hogy nem tudsz masszírozni!Ez mennyei!Hogy csinálod ezt?
-Fogalmam sincs mit csinálok elhiszed?
-Oh ne hazudj!-kiáltott fel.
-Vicces vagy!-nevettem.
-Ó ez kurva jól esik.-mondta miközben még jobban ellazult.Lágyan simogattam tovább puha bőrét.-Nyomd erősen!-utasított.Ismét belekezdtem a durvább mozdulatokba.Tényleg nagyon be volt állva a háta.Mikor már kezdett fáradni a kezem,a körmöm hegyével cirógattam tovább a hátát.-Köszönöm Drága.Nagyon jó volt.Igyekszem meghálálni.-mondta miközben lecsukta a szemeit és relaxált tovább.
-Nem szükséges.
-Dehogy nem.Majd kitalálok valamit.
-Nem fázol?
-Nem.
Csendben ismételtem meg a mozdulatokat Harry bőrén ami egyre libabőrösebb lett.
-Nem is tudom ki kényeztetett ilyen jól valaha is.
-Mert biztos annyira megérdemled.-dörmögtem az orrom alatt.
-Mondtál valamit?-nézett rám.
-Nem.
Elmosolyodott,majd hirtelen megfordult,így ágyéka az enyémnek simult.Megragadta a combomat és feljebb húzott magán.
-Pedig én úgy hallottam.
-Harry.-távolodtam el tőle,de viszahúzott.
-Kibírnám így egész nap.-mondta miközben kezét a pulóverem alá csúsztatta s ujjaival apró köröket írt csupasz bőrömre.Ahogy az arcát figyeltem,egy ártatlan kisgyerek képe ugrott be.Mint aki semmiről nem tehet.Ami messze nem igaz.
-Ne csináld ezt.-toltam el kezeit magamról.
-Miért ellenkezel megint?Sokkal izgalmasabb lenne,ha együtt működnél.
Rosszallóan csóváltam a fejem.
-Te tényleg ennyire érzéketlen vagy?-kérdeztem.
-Jól gondold meg miket mondasz.-még be sem fejezte a mondatot,máris megszólalt a csengő.-Már ennyi az idő?!-nézett rá a telefonjára.-Leszállsz rólam?
-Nem.-kezeimet kersztbe fontam mellemen.
-Gyerünk Al!Nincs most időm erre.-elmosolyodtam,mire játékos mosoly ült ki az ő arcára is.-Azt hiszed ezzel bosszút állhatsz?
-Nem.-válaszoltam egyértelműen.-Nem áll szándékomban.-ismét csengettek.
-Szállj már le rólam!-megragadta csípőmet és le akart tolni magáról,de nem engedtem.Két kezemmel megtámaszkodtam feje mellett és fölé hajoltam.-A szemeid...-suttogta.
-Tetszenek?
-Azt hiszem.-mondta miközben tenyerét az oldalamra simította.A csengő újra megszólalt.-El sem tudod képzelni mennyire kívánlak.-mondta komolyan,majd mélyen a szemembe nézett.A telefon hirtelen csörögni kezdett Harry mellett a paplanon.-De most nem lehet.-megragadta a készüléket és felvette.-Nyitom.-ennyit mondott,majd felült, kihúzta alólam lábait,nyomott egy puszit az arcomra és lement.Most mit jelentsen ez?
Míg Harry azzal a bizonyos baráttal beszélgetett én bekapcsoltam a TV-t és elfeküdtem az ágyon.Nem igazán találtam semmi kedvemre valót,így inkább a zenetévére kapcsoltam és vártam a jó zenére.Már majdnem elaludtam mikor hirtelen felcsendült az ismerős dallam.Felugrottam,a hangerőt maximumra nyomtam,óvatosan felálltam az ágyon és éneklésbe kezdtem. Mint az őrült úgy ordibáltam miközben a kezeimet ide-oda lóbáltam.Végre egy kicsit sikerült felszabadulnom.Aminek Harry hamar véget vetett.Megragadott,leemelt az ágyról és leoltotta a TV-t.
-Mintha megkértelek volna valamire pár perccel ezelőtt.-szűrte mérgesen a fogai közt miközben erősen szorította a karomat.
-Én nem....nem akartam.-mondtam lehajtott fejjel.
-Azt akarod,hogy bezárjalak?
-Nem.
-Akkor fogd be és ülj nyugodtan!Ezt majd este elrendezzük.-mondta,majd lelökött az ágyra és kiviharzott a szobából.Ajjaj......azt hiszem most túlságosan felidegesítettem őt.Mindegy.Majd csak túlélem valahogy.Fogtam magam, halkan kisettenkedtem a szobából és ráültem az első lépcsőfokra hátha hallok valamit a beszélgetésükből.Pár szavat sikerült csupán elcsípnem,így inkább megpróbáltam lejjebb csúszni.Már szinte láttam Harry lábát a kanapé előtt.Az a cipő egyszerűen gyönyörű...
-Szóval vendéged van.-hallottam az idegen hangot.-Nem tudom mit élvezel a kurvákban Harry.
-Ő nem egy kurva Andy!-szólt rá azonnal.-Ő más.
-Na persze.Jól ismerlek haver.Egyetlen normális kapcsolatod sem volt még.
-Ő tényleg más.-mondta komoly hangnemmel.
-Ha te mondod.-sóhajtott.-Inkább beszéljünk az üzletről.
Milyen üzlet?
-Beszéltem Tommoval.Nem hajlandó mindezt tovább csinálni.-Harry rekedtes hangjától elfogott a félelem.
-Mi az,hogy nem hajlandó?!Ez nem kívánságműsor!Meg is ölhetik a szerencsétlent!
-Ezt neki mondd ne nekem.
-Rá kell bírnunk hogy visszajöjjön,különben végünk.Nem fogok egy ilyen taknyos orrú miatt lebukni.
-Elintézem.
-Ajánlom is.-mondta miközben a szájához emelte a kávés poharat.Mégis milyen üzletről beszélnek ezek?
-Milyen az új szállítmány?
-Jó.Megkóstolod?
-Tudod,hogy én nem drogozom.
Hát persze....mi más lehetett volna,ha nem a drog.De miért?Anélkül is van elég pénze.
-Attól még megkóstolhatod.
-Kössz, nem.
-Ahogy gondolod.-mondta,majd visszatette a poharat a tálcára.-És mi van a másik bagázzsal?
-Fogalmam sincs.Nyoma veszett a vezérnek.Senki nem tudja hol van.
-Ez komoly?
-Igen.
-Elkaphatták?
-Nem hiszem.Szerintem másról van szó.
-Te tudsz valamit?-fordult felé.
-Nem.
-Érdekes.
Hosszú ideig csend volt,majd Harry hirtelen felállt.Gyorsan feljebb ültem nehogy meglásson.
-És miért döntött úgy Tommo,hogy kiszáll?
-Nem tudom.Gondolom fél.Louis elég becsületes ember.Csodálom,hogy egyáltalán hajlandó volt belekezdeni ebbe.
-Egy kis zsarolással bármit el lehet érni.-hangja tele volt szórakozottsággal.Az a Louis?!Louis Tomlinson?!Nem hiszem el.Mibe keveredtem?!
-Pontosan.
-Mennem kell haver.Vár a következőt állomás.Majd hívlak,hogy mi van renbben?
Felpattantam a helyemről és igyekeztem befelé a szobába ahol azonnal az ágyra ültem.Mi ez az egész?
Amint meghallottam a lépteket,hamar lefeküdtem és úgy tettem,mintha aludnék.Harry vadul tört be a szobába,majd mikor meglátta,hogy "alszom",léptei elhalkultak.
-Nagyon remélem,hogy nem hallottál mindent.-suttogta.A francba!Mikor vett észre?Befeküdt mellém az ágyba s karjaival lágyan körbefonta a testemet.Éreztem,hogy engem néz.Szinte már bámul.De nem mertem kinyitni a szemeimet.
-Kibaszottul gyönyörű vagy Drága.-mondta halkan,majd ajkait a homlokomra nyomta.-Pihenj csak.Itt leszek melletted.-fejét a párnára fektette és közel húzott magához mire felnyögtem.Sajogni kezdett az oldalam.
-Fáj.-dünnyögtem.
-Ne haragudj,hogy felébresztettelek.-engedett a szorításán.
-Nem baj.Mit mondott a barátod?
-Semmi különöset.
-Miért jött?
-Nem fontos.
-Szeretsz engem?-néztem rá.
-Tessék?
-Szeretsz vagy nem?
-Miért kérdezed ezt?
-Csak válaszolj.Igen vagy nem?
Egész testemmel felé fordultam és vártam a választ.
-Mondtam,hogy én soha nem leszek szerelmes.
-Még most sem vagy az?
-Miért lennék?Az,hogy kedves vagyok hozzád,még nem azt jelenti,hogy szeretlek is.
Visszafordultam az ablak felé és pityeregni kezdtem.Hogy lehet valaki ekkora tapló?! Jaj csak meg ne lássa,hogy megint bőgök.
-Ez fáj neked?-kérdezte hirtelen.
-Nem.-vágtam rá azonnal.
-Akkor miért nedves az arcod?
-Csak...valami belement a szemembe.-töröltem meg gyorsan.Akkor miért mondta,hogy más vagyok?!Miért védett annyira?És engem miért érdekel egyáltalán,hogy mit gondol?!
-De ez megváltozhat.-mondta,majd eltűrte a hajamat az útból és szárazra törölte a bőrömet.
-Vigyél már haza.-könyörögtem.
-Már nem sokáig kell itt lenned.
-Ez meg mit jelentsen?
-Csak várj türelmesen és meglátod.
-Elegem van a várakozásból.Miért nem tudhatom az igazat?
-A saját érdekedben.
Felálltam és az ablakhoz sétáltam.
-Most meg mit csinálsz?-kérdezte.
-A saját érdekemben kiugrom az ablakon.-mondtam,de mire megtehettem volna,Harry közbe lépett.
-Ez marhára nem vicces.-fogta le a kezeim és visszavezetett az ágyhoz.
-Tényleg nem.-leültem és a kezembe vettem a távkapcsolót.
-Csináljunk valamit.
-Mit akarsz csinálni?Nem úgy volt,hogy vacsorázni megyünk mellesleg?
-Úgy döntöttem mégsem.
-Miért?
-Nem hagyhatod el a házat.
-Mert?
-Ne kérdezz annyit.
-Miért?-sóhajtott egyet,majd beletúrt a hajába.
-Társasozzunk!
-Most?
-Most.
-Honnan van neked társasod?
-Ha az unokaöcsém itt van,általában azt szokunk játszani.
-De aranyos.-mosolyodtam el.
-Be lehet fogni!-állt fel,majd kihúzta a fiókot és elővette a dobozt.
-De komolyan mondom.
-Jó.-mosolyodott el,majd elkezdte kirakni a kellékeket az ágyra.-Melyikkel leszel?
-A pirossal.
Elmélyülten figyeltem Harryt ahogy igyekezett összeállítani a dolgokat.Rózsaszín nyelve kibukott az ajkai közül ahogy erősen koncentrálni próbált.
-Harry!
-Hm?-nézett rám.
-Csak nyisd szét!
-Oké,oké!-bólogatott,majd kisimította a takarót és rátette a pályát a bábukkal együtt. -
Lányoké az elsőbség.-adta a kezembe a kockát.  
-Rendben.-vettem el és gurítottam.Azonnal hatost mutatott.
-Nem hiszem el.-mérgelődött.
-Pedig általában én vagyok a vesztes.
-De ne csak így üresben játszunk.
-Ezt meg hogy érted?
-Legyen valami tétje a dolognak.
-Mégpedig?
-Ha nyersz,haza viszlek.Viszont ha én nyerek,azt csinálod amit én mondok.Rendben?-nyújtotta a kezét.
-Rendben.-kezet ráztunk,majd elkezdtük a játékot.