Chapter sixty-five

Szép napooot!:)
Megjöttem az új résszel.
Iszonyat boldog vagyok az előző kommentekért!Köszönöm,hogy ilyen részletesen megosztottátok velem a véleményeteket!
És ismét bővültünk!Köszöntünk köreinkben!:)
Jó olvasást,és örülnék az olyan kommenteknek,mint az előzőnél.
És emberek!!!!Több,mint egy évesek vagyunk!El tudjátok ezt hinni?Köszönöm,hogy már több,mint egy éve velem vagytok és olvassátok a történetemet.Nekem ez nagyon fontos,ugyanis nagyon szeretek írni,és csakis értetek csinálom!Szóval még egyszer KÖSZÖNÖM!:D






-Készítettem...enni.
 -Köszönöm szépen,tedd csak le!-mosolygott rám,majd újra belebújt a telefonjába.Vajon mit csinál?
-Mit mondott Liam?
-Ülj le!-veregette meg maga mellett az ágyat.Szó nélkül engedelmeskedtem.-Kivel beszéltél az előbb telefonon?
-Amint válaszolsz,válaszolok én is.
-Ez nem így működik.
-De igen!
-Nem mondhatom el.
-Miért?
-A saját érdekedben!
Ne hiszem el,hogy ő is ezzel a baromsággal jön.
 -Kezd marhára elegem lenni.
-Ne haragudj,de jobb,ha erről nem tudsz.
-Miért?
-Mert...veszélyes.
Csak nem neki is droggal kapcsolatos ügyei vannak?Ugye nem?De ha mindezt Harry tette vele,elég valószínű...
-Emlékszel ki tette ezt veled?

-Nem láttam az arcukat.

-Szóval többen voltak?

-Öhm...úgy emlékszem.-rázta a fejét,majd óvatosan az ölébe vette a tálcát és enni kezdett.
-Zayn!
-Tessék?-nem nézett fel miközben jóízűen fogyasztotta szalámis kenyeret.
-Elszomorítasz.-suttogtam halkan.Állkapcsa megfeszült mondatom hallatán,majd visszatette a kenyeret a tányérra.
-Vannak dolgok,amiket jobb,ha nem tudsz rólam.
-így hogyan bízzak benned?
-Csak bízz!-hajolt közelebb.-Ne kérdezz folyton!Ha szeretsz,bízol bennem!
-Ez nem így működik Zayn!
-Nem?-kérdezte csalódottan.
-Nem.-álltam fel.Kezével hirtelen utánam kapott,majd visszahúzott az ágyra.Szemét összeszorította az éles fájdalom miatt.-Zayn nem mozdulhatsz!-tettem kezemet a mellkasára.
-Semmi bajom nincs!-vitatkozott.
-Tudom.De gyenge vagy!
-Nem vagyok gyenge!-mordult fel.
-De igen az vagy és fogadd el,hogy te is lehetsz az!
-Nem!Én nem vagyok!-ült fel hirtelen,mire mellkasa után kapott.
-Héj!-toltam őt vissza,mire elmosolyodott.
-Tudom.-sóhajtotta,majd tenyerét az arcomra simította és tovább evett.-Köszönöm szépen,finom volt Pöttöm!
-A gyógyszert ne feledd!-adtam oda neki.
-Ezt muszáj?
-Igen.-mondtam azonnal.Kivette a kezemből és további vitatkozás nélkül bevette a bogyót.Már épp felálltam volna,hogy levigyem a tálcát,de nem akart elengedni.

-Annyira....hiányoztál.
-Te is nekem Zayn.
-Mégis hol voltál?
-Amint elmondod mibe keveredtél,én is válaszolok.
Állkapcsa megfeszült miközben hamar elfordította a fejét.Mutatóujját lassan végigvezette megsebzett ajkán,majd lehunyta szemeit.
-Én...én...-megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat.Tudtam,hogy nehéz neki beszélni róla.De az ő szájából akarom hallani.-Tudod megint tartozásom volt pár embernek és...
-Miért nem szóltál?
-Mivel sehol nem találtalak.
Éles fájdalom nyilallt a szívembe.Segíthettem volna rajta és amíg őt majdnem halálra verték, én Harryvel....inkább hagyjuk is!Az a szemétláda!Remélem soha többé nem kell látnom őt.Ami elég valószínűtlen.
-Zayn én.....
-Hol voltál?!
Ha most mindent elmondok neki,annak nem lesz jó vége.Nagyon nem.
-Öhm...én....nekem dolgom volt.
-És mégis hol?Nagyon jó helyen kellett lenned ahhoz,hogy Liam ne találjon meg.
-Tudod én...a helyzet az,hogy....hogy...
-Heló srácok!-lépett be hirtelen Liam az ajtón.
-Ezt majd később megbeszéljük.-suttogta,majd kezet fogott barátjával.
-Hogy vagy Haver?Minden rendben veled?-ült le az ágy másik oldalára.
-Jobban.
-Hoztam neked egy kis kaját.-húzott elő a zsebéből egy szendvicset.
-Köszi.-vette el,majd lerakta a szekrényre.-Majd később megeszem.
-Ja látom már kaptál jobbat.-mosolygott rám Liam,mire én visszamosolyogtam.
-Akkor én...megyek.-álltam fel.
-Hová?-ragadta meg a kezem ijedten Zayn.
-Csak le.Elmosom a koszos edényeket rendben?
-De nem mész el ugye?-annyira kétségbeesett volt.
-Nem Zayn!Itt leszek!Szólj,ha bármire szükséged van.
-Rendben.-sóhajtotta,majd elengedte a kezemet.Nyomtam egy lágy puszit a homlokára azután pedig lesétáltam a konyhába.
Miután végeztem a mosogatással,fogtam a mobilomat és írtam egy SMS-t Chrisnek.Gőzöm sincs hogy fogom neki elmondani,hogy kirúgtak.Egyáltalán hogy fogom kimagyarázni?Fogalmam sincs.
-Pöttöm!-hallottam fentről,mire azonnal rohanni kezdtem.
-Tessék?-nyitottam be.Mindkettőjük arcán széles vigyor díszelgett -Mi olyan szórakoztató?
-Semmi.-rázta a fejét Liam.-Csak beszélgettünk.Nem jössz ide?
-Hát ha szabad.-csuktam be az ajtót magam után,mire Zayn fájdalmas tekintettel nézett rám.Óvatosan leültem mellé az ágyra,majd fölé hajoltam és jól szemügyre vettem minden egyes tegnap talált sérülését.-A szádra nagyon vigyázz.-mondtam miközben kiegyenesedtem.-Komolyan.
Liam telefonja hirtelen csörögni kezdett.
-Bocsi.-mondta miközben felállt és kitrappolt a szobából.Zayn felém fordult.
-Csókolj meg.-kérte hirtelen.
-Nem lehet Zayn.-ráztam a fejem ellenkezően.
-Annyira kívánlak még most is.-tenyere végigsiklott a combomon,majd lehúzott magához.
-Zayn én...-nyomtam egy puszit borostás arcára.-Nem lehet míg meg nem gyógyul.-érintettem meg óvatosan puha ajkát.
-Magasról teszek rá mit lehet és mit nem.
-Tudom.-nevettem fel,majd megráztam a fejem mire ő is elmosolyodott.Annyira aranyos volt.Ritkán látom őt ilyennek.Hiányzik ez a csillogó tekintet.Hiányzik ez az őszinte mosoly.Hiányzik az igazi Zayn...
-Srácok!-jött be Liam.-El kell mennem valamit elintézni.Sietek rendben?
-Oké.-mondta Zayn,ezután lerohant a lépcsőn s a bejárati ajtó csapódása jelezte  elmenetelét.-Egyedül vagyunk.-jelentette ki.
-Nem kérsz semmit?
-Feküdj ide mellém.-nyújtotta a kezét.
-Biztos nem kérsz semmit?
-Csak ezt!-mosolygott mire megfogtam a kezét és melléje fészkeltem magam a puha,meleg ágyba.Karjával körülölelt,majd magához szorított.-Szeretlek Pöttöm.-suttogta.
-Én is téged.
Az egész napot együtt töltöttük Zaynnel.Rengeteget beszélgettünk.Igyekezett terelni a témát akárhányszor rákérdeztem a dolgokra a történtekkel kapcsolatban.Talán nem is baj.Lehet jobb,ha nem tudok semmiről.
Zayn éppen valami sztorit mesélt lelkesen a kishúgával kapcsolatban mikor hirtelen megcsörrent a telefonom.Amy volt az.
-Haló!
-Szia Alice!Azért hívlak,hogy nem tudnál-e vigyázni Edre.
Ránéztem Zaynre aki azonnal beleegyezően bólogatott.
-Hogyne!
-Akkor egy fél óra múlva átvihetem?
-Persze!
-Köszönöm, szia!
-Szia!
Sajnálkozó tekintettel figyeltem az arcát.
-Ne nézz rám így!-simogatta meg az arcomat.-El leszek egyedül.
-Tudom,hogy te szeretsz egyedül lenni.
-Ha az megnyugtat,akkor áthívom Davidet.
-Igen,talán nyugodtabb lennék.Viszont nekem most mennem kell.Holnap reggel jövök rendben?
-Rendben!-sóhajtotta.Nyomtam egy puszit borostás arcára,majd kimásztam mellölle az ágyból.-Szeretlek!
-Én is téged!-mosolyogtam rá,majd kiléptem az ajtón.
Épp beparkoltam a garázsba mikor a zöld autó megállt a ház előtt. Ed boldogan ugrott ki a hátsó ülésről.
-Aliceeeeeeee!!!-futott felém lelkesen én pedig leggugoltam,hogy a nyakamba tudjon ugrani.
-Szia!-öleltem át pici testét,majd mikor hajlandó volt elengedni,megfogtam a kezét és az odasétáltam vele Amyhez.
-Köszönöm.-mosolygott rám.
-Igazán nincs mit.
-Sietek!Fogadj szót picim!-nyomott egy puszit puha arcocskájára,majd beszállt a kocsiba és elhajtott.
-Kalandra fel!-ugrott a levegőbe boldogan,majd húzott a bejárati ajtó felé.
-Nem vagy te még álmos véletlenül?-kérdeztem nevetve.
-Cseppet sem.-rázta a fejét.
-Pedig elég késő van már.
-Nem-nem!-lépdelt frissen a bejárat felé még mindig.Amint kinyitottam,elkiáltotta magát.-Chriiiiiis!
-Ed!-mint két testvér,pont úgy örültek egymásnak.Nem tudtam nem mosolyogni,annyira aranyosak voltak ahogy egymás arcát csipkedték.
-Naaa!-csapott Chris kezére.-Ez így nem ér!-hadonászott,majd felém fordult.-Alice!
-Tessék!
-Nézünk mesét?
-Azonnal hozom főnök!-rögtön elindultam Chris szobája felé.Amint megtaláltam a CD-t,visszarohantam a TV-hez és betettem a DVD lejátszóba.Ed csendesen ült a kanapén miközben elvarázsoltan a képernyőt figyelte.Hihetetlen...mi ebben a mesében olyan jó?Nem értem.Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben mikor hirtelen a telefon rezgése kizökkentett a hosszúnak tűnő gondolatmenetből.
Már megörültem,hogy Zayn küldött SMS-t,de mint mindig,most is rosszul hittem.A levél Harrytől jött:

''Szia Drága!Mi újság?Hogy vagy?Túltetted már magad a történteken?Ha igen,találkozhatnánk! ;D''

Hogy a bőr nem sül le a képéről ennek a gazembernek?!Mégis ami a fenét képzel magáról?!Mérgesen a zsebembe nyomtam a készüléket,majd leültem a többiek mellé,akik már nagyon bele voltak merülve a dolgokba.Ed Chris ölében ült,aki egymást követően adagolta a ropit a szájába.Igazi luxus nem?
-Aztán csak óvatosan srácok!
-Jó!-mondták egyszerre le nem véve szemüket a képernyőről.Felnevettem.
Több órán keresztül ez ment mikor hirtelen váratlan kopogás zaja ütötte meg a fülemet.Felpattantam a kanapéról és az ajtóhoz siettem.Visszaért volna Amy?Amint kinyitottam a tenyerem viszketni kezdett.
-Mi a jó büdös francot keresel itt?!-léptem ki azonnal,majd becsuktam magam után az ajtót.
-Nem válaszoltál az SMS-re.
-Nincs mit mondanom.
-Nekem viszont van.-lehúzta fejéről a sapkát amit a markában tartott tovább.
-Nem érdekel.-fordultam meg mire elkapta a kezemet.
-Az illatod....
-Harry!-szóltam rá mire felnyögött.-Mi a baj?-fordultam meg ijedten.
-Semmi.-lehelte,majd elengedte a kezemet s beletúrt kócos hajába.-Ami történt...mármint a munkád,meg minden....ne haragudj.-tessék???!!!-Lehet,hogy kicsit túlzásba vittem a dolgokat.
-Ja!Meglehet!
-De miattad tettem.
-Ezt már annyiszor hallottam!
-Azért mondom ennyiszer,mert komolyan gondolom!-lépett közelebb.
-Nem hiszem el!-hajoltam még annál is közelebb.Szinte már összeért az orrunk.
-Még mindig nem tudtalak meggyőzni?-mosolyodott el.-Úgy látszik szükséged van a társaságomra.
-Egy percnél többet nem töltenék veled többé egy helyen!
-Most is itt vagy.
Felhorkantam,mire nevetni kezdett.Az ajtónak támaszkodtam,kezeimet pedig keresztbe fontam a mellemen.
-Ne csináld ezt!-hátrált miközben a mellkasomat méregette.
-Menj a francba Styles!
-Imádom mikor a nevemet mondod!-alsó ajkát fogai közé vette,majd erőteljesen ráharapott.-Annyira....szexi!
Kitört belőlem  nevetés.
-Mi az?-kérdezte pirosodó arccal.
-Semmi!-ráztam a fejem.
-Semmi mi?-mosolygott.Én ezt nem értem.Harryt nem lehetett csak úgy kinevetni.Mindig volt valami következménye.Mi van vele?Talán részeg?
-Harry te ittál?
-Miből gondolod?
-Túlságosan....kedves vagy velem.
-Próbálok kicsikarni belőled egy igent.
-Igent mire?
-A találkozásra.
-Harry jól tudod,hogy...
-Nem is akarom hallani ezentúl azt a nevet!-tette fel a kezét rögtön.
-Pedig Zayn az én szerelmem!Nem te!
-Ne mondd ezt!-mutatóujját végigsimította az arcomon.-Hisz annyi mindent megtettem érted!
-Mindenért hálás vagyok neked!De te is jól tudod,hogy a szerelmet nem lehet megvenni.
-Én tudom,hogy érzed azt amit én!-mondta kétségbeesetten miközben egyik kezével a falon támasztotta magát.Szinte összenyaklott előttem.
-Nem Harry!Én nem vagyok szerelmes beléd!
-De igen!-ütötte meg a falat.
-Nyugodj meg kérlek!-tettem tenyeremet a mellkasára mire nyugodtabban kezdte szedni a levegőt.
-Szükségem van rád!-nézett a szemembe.Tekintete félelmetes volt.Mintha nem is azt a Harryt láttam volna akit ezelőtt megismertem.
-Hidd el,hogy nincs!
-Annyira szeretnék mindent másképp csinálni.-hajtotta le a fejét.
-Szerintem mindenki.
-Te mit csinálnál másképp Al?
-Miért kérdezel tőlem ilyen jelentéktelen dolgokat?
-Ez fontos!
Van értelme vitatkozni?Nem hiszem.
-Most menj el kérlek!
-Gyere velem!-fogta meg a kezem.
-Nem lehet!Vigyáznom kell Edre!És amúgy sem mennék veled sehová!
-Ki az az Ed?Terhes vagy?!-kérdezte mérgesen.
-Nem Harry,nem vagyok terhes!-nevettem.Tuti,hogy nem tiszta ez a fiú.Száz százalék,hogy bevett valamit.-Egy kedves ismerősöm fiára vigyázok.
-Hát hozd őt is!
-Menj el!-toltam hátrébb őt,mire felhorkant.
-Nem megyek sehova nélküled!
-Alice minden rendben van?-hallottam a bátyám hangját az ajtó másik  feléről.
-Persze!Ne aggódj!Harry!-suttogtam mérgesen.
-A bátyád itt van,majd ő vigyáz Edre!
Nem akartam visszautasítani Harryt.Annyira védtelennek tűnt.Tudom,hogy nem az,de most mégis annyira más volt.Nem akartam megbántani.
-Harry!Most menj haza és feküdj le.
-Gyere velem!ígérem nem fogod megbánni!
-Miért jársz utánam folyton?
-Jól tudod!Ne kelljen még százszor elmondanom!
-Miért?Nehezedre esik kimondani?-néztem mélyen a szemébe,mire elfordult tőlem.-Vagy mindez csak színjáték?
-Láttad a mai újságot?
-Nem.Mi van benne ami ennyire fontos?
-MI!
-Tessék?-ragadtam meg a kezét.Rögtön felém fordult.-Hogy érted azt,hogy mi?
-Te és én.Azok kib*szott fotósok lekaptak minket!
-HARRY!-ütöttem meg mellkasát mire felnevetett.
-A talpad meggyógyult már Drága?
-M...meg!
-Kellőképpen lekezeltem ugye?-mosolygott kacéran miközben egyre közelebb hajolt hozzám.Azonnal megcsapott az alkohol illata.Hát jól gondoltam.
-Harry te részeg vagy.
-Még soha nem éreztem ilyet.Pedig-nevetett.-elég sokszor voltam már beállva.
-Ez aztán marhára vicces....-hangom úszott az iróniában.
-Ugye?-simogatta meg az arcomat.
-Legalább autóval jöttél?-felágaskodtam,hogy átlássak a válla felett,de hiába.Harry hatalmas.
-Elhozott egy bunkó taxisofőr aki addig nem akart elengedni míg nem fizetek.
-Igen...öhm Harry ez egy szolgáltatás amiért fizetni kell.
-Nekem nem.-nevetett.
-De igen!Ugyanúgy ahogy másnak is,neked is kell!
-Akkor majd bocsánatot kérek tőle.
-Mit csináltál vele?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Kapott párat,de semmi komoly.
-Semmi komoly?!Harry mond te normális vagy?!
-Peeersze!Az ott egy kutya?-hunyorított miközben kis híján átfordult a kerítésen.
-Harry!-húztam vissza.Erősebben szorítottam mikor megbotlott a saját lábában.
-Hmm...-hümmögött szórakozottan,majd szór szerint rám dőlt és a falnak szorított.-így legalább lesz értelme mindannak,amit azok a hülye paparazzók leírtak.-gyorsan elfordítottam a fejem.Ajakit hosszan az arcomon tartotta,majd nyelve hegyével egy nedves csíkot húzott egészen le a fülemig amit aztán fogai közé vett.
-Harry!-sikítottam fel.
-Ez az!Ezt akarom hallani!-suttogta,majd belemarkolt a hajamba s finoman megdöntötte fejemet,hogy több helye legyen a kínzásra.-Csak kiabáld a nevemet egész nyugodtan Al!Mondd mit akarsz!Mit tegyek veled?Nekem  lenne pár ötletem.
-Harry.-leheltem gyengén miközben csípőjébe kapaszkodtam és lehunytam a szememet.
-Hmmm Drága?-gyengéden csókolgatni kezdte a nyakamat.
-Engedj....el!
-Mostanában mindig veled álmodom.-mondta hirtelen,majd a szemembe nézett.-Szerinted miért van ez?-kérdezte miközben kezével bebarangolta a testemet.
-Ah....nem tudom!-ráztam a fejem kétségbeesetten.Ujjai végigsiklottak mellkasomon,majd a nyakamat cirógatta.
-Én se.-mosolyodott el,mint egy aranyos kisgyerek.Csendben álltam előtte mikor hirtelen szipogni kezdett.
-Héj!-a szemébe akartam nézni,de nem engedte.
-Én most....elmegyek.-engedett el,majd sarkon fordult.-Még találkozunk....Alice!-nézett vissza egy pillanatra ezután eltűnt a sötétben.