Chapter sixty-seven

Jó reggelt/napot/estét kívánok minden kedves olvasómnak.
Nagyon-nagyon köszönöm az előző kommenteket.Komolyan.Még a közérzetem is jobb tőle.Ti vagytok a legjobb olvasók a világon!Köszönöm!
Megjöttem az új résszel,remélem mindenkinek tetszeni fog.Igyekeztem javítani a dolgokon.
Véleményeket ne feledjétek!
Szép hetet és kellemes vakációt!:)
És ne feledjétek!Ma You and I premier!!!!!!!!

-Kezd nagyon elegem lenni belőled!-mondtam mérgesen miközben betuszkolt az autóba.
-Helyes!-mosolygott ,majd beült a kormány mögé.
-Harry hová viszel?
-Meglepetés!-kacsintott rám,majd az útra kanyarodott és elindultunk az úticél felé.Megint fogalmam sincs hová.Észrevettem,ha én valakivel egy autóba ülök,sosem tudom hová visznek.Ez biztosan jelent valamit...
-Mikor fogsz végre leszállni rólam?
-Fogós kérdés....hmmm.....Soha!
-Pedig egyszer muszáj lesz.
-Nem én leszek az,aki menni fog!Hidd el nekem.
-Ne merd bántani Őt!
-Eszemben sincs.-nevetett.-Fog ő még könyörögni nekem.
-Miért tenné?
-Sokmindenről nem tudsz még baby!
-Elegem van ezekből az ízetlen megszólításaidból!
-Pedig csak kedveskedni akartam.
-Ez inkább undorító!
-Ne panaszkodj folyton!A nők állandóan csak panaszkodnak!
-Melletted nem lehet mást csinálni.-dörmögtem mérgesen.
-Tessék?
-Semmi!
-Annyira...-fordította felém a tekintetét.
-Mi az?Harry vigyázz!-figyelmeztettem mielőtt belehajtott volna a piros lámpánál állo autóba.
-A rohadt életbe!-fékelt azonnal,mire én nagy lendülettel ütköztem a műszerfalnak.
-Al jól vagy?-nyúlt utánam azonnal,majd megfogta a kezemet.-Mi a francért nem kötötted le magad!?-kérdezte már mérgesen.
-Elfelejtettem.-sóhajtottam.
-Ha beszállsz egy autóba,mindig az legyen az első,hogy lekötöd magad érted?
-Értem apu!-mondtam kissé flegmán.Lehet,hogy nem kellett volna.Most valóban aggódott értem.Mellesleg igaza volt.Hangos dudaszó zökkentett ki minket a beszélgetésből.
-Jól van már!-kiabált Harry,majd a gázra taposott.Hamar az öv után nyúltam és becsatoltam azt.Láttam azt a sunyi vigyort az arcán.Harry annyira fura...Nem tudom mit gondoljak.-Szóval...Ed...
-Egy kedves ismerősöm fia,akire vigyáztam.
-Milyen ismerősöd?
-Jaj Harry nem mindegy?!
-Végül is de....csak kíváncsi voltam.
-Miért viselkedsz így?
-Hogy?
-Hát így!Harry én nem értelek téged!
-Sokan mondják ezt.-mondta miközben leparkolt egy pékség elé.-Gyere!-utasított miközben kiszállt az autóból.Pár percig ügyetlenkedtem az övvel,majd végül Harry segített kinyitni.-Annyira szerencsétlen vagy!-nevetett miközben kinyitotta nekem az üzlet ajtaját.
-Kössz Harry,ez igazán kedves tőled.-kissé megtorpantam.Most mit is keresünk mi itt?
-Hahó!-kiabált Harry.
-Harry!-jött ki egy idős,szemüveges néni a raktárból,majd átölelte őt.-Mi újság fiam?
-Semmi érdekes.Ugye tudod,hogy nem túl jó ötlet így itt hagyni a boltot?
-Tudom,csak volt pár elintéznivalóm.És a hölgy?-nézett rám.
-Egy kedves barátom.-ragadta meg  a kezemet,majd maga mellé húzott.
-Igazán csinos.
Elmosolyodtam.Annyira aranyos néni volt.És mintha Harryvel már régóta ismernék egymást.
-Hogy hogy bejöttél?
-Igazából azért jöttem,mert amint láttam elkelne egy kis segítség.
-Tudod fiam elég öreg vagyok én már.Nem tudok mindenre kellőképpen odafigyelni.
-Ezért is hoztam el Alicet.Egy kis munkára lenne szüksége és gondoltam te szívesen látod őt.
-Ez igazán kedves tőled.-felém fordult.-Barbara Hankins vagyok!
-Alice!-fogtam meg az idős néni kezét.
-Akkor...holnaptól kezdhetsz is!-mosolygott boldogan miközben megigazította a szemüvegét.
-Tényleg?
-Persze!Sok szeretettel várlak reggel fél nyolcra!
-Köszönöm szépen.
Még utoljára rám mosolygott,majd Harry felé fordult és beszélgetni kezdtek.
-Várj meg kint a kocsiban.-suttogta és a kezembe nyomta a kulcsot.-Meg ne próbálj elszökni.
Csak bólintottam.Elköszöntem az idős hölgytől,majd kitrappoltam utcára,ahol már javában esett az eső.Remek.Fogtam a kulcsot,kinyitottam az ajtót és hamar beültem.
Az ülés kissé nedves lett a hajamtól.Remélem Harry nem fog akkora drámát csinálni mint legutóbb a hajával.Benyomtam a kulcsot a helyére,majd beindítottam a rádiót.
Igazán kedves volt Harrytől,hogy szerzett nekem munkát.Vagyis...kissé furcsa.Ezek szerint akkor mégiscsak számítok neki és nem csak a seggem miatt kedvel.Előhúztam a mobilomat és azzal kedtem játszani,mikor hirtelen nyitódott az ajtó.
-Ki nem állhatom ezt a helyet.-morgolódott,majd maga felé fordította a tükröt és megigazította nedves haját.
-Harry!-szólítottam meg halkan.
-Hm?-nézett rám.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit!Most már nem haragszol ugye?
Most azt gondolta,hogy ennyivel el van intézve?
-Dehogy nem.
-Ezt neked hoztam.-nyújtotta felém a zacskót amiben frissen sült pogácsa volt.-Egy kis reggeli.
-Már ettem.
-Most visszautasítod?
Sóhajtottam egyet,majd elvettem a kezéből.
-Köszönöm.Ez igazán kedves tőled.
-Még mindig haragszol?
-Nem tudom mit higgyek.
-Hidd el,hogy jót akarok neked.-amikor belenéztem a szemébe,valami nem mindennapi dolgot láttam.Egy fajta csillogást.Őszinteség?
-Harry én...-eszembe jutottak a dolgok amik nála történtek.A pofonok,a drog......és amit Liam mondott.Hogy mennyire veszélyes is Harry igazából.Bevallom,kissé féltem tőle.Talán még most sem tudom igazán,hogy mire képes...
-Miért nézel rám ilyen ijedten?
-Haza viszel?
-Még van egy kis adósságod emlékszel?-mosolyodott el,majd közelebb hajolt.-Összesen négy percnyi adósságod.
Nagyot nyeltem.Mégis mit akar mit csináljak?
-Mit akarsz?
Beindította a motort,majd tenyerét a combomra simította.
-Majd meglátod.





-Azt akarom,hogy négy percig ne mozdulj érted?-mondta miközben becsukta a szobája ajtaját.-Semmi sikítás,vagy hadonászás.Értetted?-a gyomrom összeszorult és remegni kezdtem.-Most feküdj le az ágyra!-mondta miközben előhúzta a telefonját a zsebéből és kitette az asztalra.
-Harry én...
-Megduplázzuk az időt?-vonta fel a szemöldökét,majd kéjesen végignyalta ajkait.
-NEM!
-Akkor tedd,amit mondok.-leültem a puha a takaróra és vártam.Harry a telefonjával babrált miközben a tarkóját vakargatta.-Oké.-tűrte el a haját,majd rám nézett és elmosolyodott.Lerakta a készüléket az asztalra és leült mellém.-Ülj az ölembe.-fogta meg a kezemet.-De ne így.-mondta,majd széttárta a lábaimat és közel húzott a testéhez.-Így mindjárt más.-szájával a nyakamra tapadt és ott csókolt ahol ért,kezével pedig a combomat simogatta.-Próbáld meg élvezni!-suttogta,majd könyörtelenül szívni kezdte a nyakamat.Felszisszentem mire nyugtatóan simogatta az oldalamat ezzel közelebb húzva magához.Gyötrődtem.Rettenetesen szégyelltem magam amiért ezt engedtem.De felék,hogy újra fájdalmat okoz.Nem akarom.
Ujjaimat felvezettem meleg bőrén egészen sűrű,puha hajáig.Erőteljesen belemarkoltam mire felmordult.Egyre nagyobb fajdalmat éreztem a nyakamnál mikor hirtelen abbahagyta.Nyelvével gyengéden végignyalta a fájó pontot és egy puha csókot nyomott rá.Kirázott a hideg meleg ajkaitól.-Hm.-morgott,majd a szemembe nézett.-Most már mindenki tudja,hogy az enyém vagy.-odakaptam kezemmel ,de nem engedte,hogy megérintsem.-Légy türelemmel Al!-hirtelen újra csókolni kezdett.Ajkai vadul préselődtek az enyémnek miközben tenyere végigsiklott a hátamon.
-Harry.-kapkodtam a levegőt mikor elhúzódott tőlem.
-Ssst Drága!Minden rendben van.-simogatta meg az arcom,majd szó szerint maga alá gyűrt,s fölém mászott.Térdeivel közrefogta a csípőmet és ismét lehajolt hozzám.Lehelete végigfutott a nyakamon miközben kezével egyre lejjebb vándorolt.
-Ne!-ragadtam meg azonnal mire a szemembe nézett.-Kérlek.-kibuktak a könnyeim.Mindig az az érzés fog el,ami Akkor!Nem akarom újra átélni.Nem akarom...
-Ne sírj!-törölte le a könnyeimet.-Al nem kell félned tőlem!Én nem foglak bántani soha!
-Kérlek ne üss meg!-szorítottam meg a kezét mire keserves tekintettel nézett rám.Lemászott rólam és leült az ágy végébe háttal nekem.Féltem.Nem tudtam mit tehetnék ebben a helyzetben.A legutóbb se sült el jól ez a dolog.-Harry!-szipogtam,majd mögé másztam.-Hallod!-simogattam meg a hátát.
-Félsz tőlem.-jelentette ki ridegen.
-Nem!-ellenkeztem rögtön.
-Akkor mégis miért bőgsz megint?!-kérdezte mérgesen.
-Amit elmondtam neked a múltammal kapcsolatban...-azonnal felkapta a fejét.-Nem könnyű.Még ha régen történt is,megtörtént.És ez nagy nyomot hagyott bennem.
-Tudom.
-Nem,nem tudod!És nem is kívánom,hogy ilyen gyötrelemben legyen részed.
-Volt már.Nem is egyszer.
-Tudom.És sajnálom,de én erre még nem vagyok készen.Főleg nem veled.
-Zayn egy senki.
-Tudod mit?Csak írigy vagy rá,mert ő tud szeretni!Nem úgy,mint te.
-Tűnj el!-morogta idegesen.
-Nem megyek amíg,....
-Kotródj!!-ordította,majd felpattant az agyról.Magas hangjától elkapott a félelem és újra sírni kezdtem.-Gyerünk!-mutatott az ajtó felé.Feltápászkodtam és elé sétáltam.Teste remegett a dühtől.
-Most nézz egy kicsit magadba és gondolkodj el az életeden.-mondtam halkan.-Vajon miért van minden úgy,ahogy most van.
-Menj el!-hajtotta le a fejét,majd a szekrénynek dőlt,s tenyerét a mellkasára szorította.

-Mikor kértél bocsánatot utoljára valakitől rajtam kívül?Ha már így szidod Zaynt,te mikor beszéltél utoljára a szüleiddel?-üres tekintettel nézett rám.-Gondoltam.-ráztam a fejem.-Viszlát Harry!
-Nem tudsz te rólam semmit!-hallottam amint kiléptem az ajtón.
-Nem is szeretnék.-néztem a szemébe,majd sarkon fordultam és elindultam Zaynhez.