Chapter sixty-six

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Megjöttem az új résszel,remélem mindenkinek tetszeni fog!
Nagyon köszönöm az építő kritikákat amiket kaptam tőletek,igyekezni fogok javítani a dolgokon.
És továbbra is szeretném krni tőletek a véleményt!És köszönöm a díjakat is!!!!:)Jó olvasást és szép hétvégét nektek,sziasztok!:)))







-Minden rendben?-kérdezte Chris amint beléptem.
-Hogyne!-ültem le melléjük ismét.
-Ki volt az?
-Loretta akart...valamit megbeszélni.
-És sikerült megbeszélni?
-Persze.
-Akkor jó!
-Álmos vagyok!-mászott mellém Ed.
-Akkor gyere!-álltam fel.-Felmegyünk aludni!
-Hol van Anyu?-dörzsölte meg a szemeit.
-Még nem jött meg kicsim!-felvettem őt a földről és elindultam vele felfelé.
-Akkor adsz te nekem jó éjt puszit?
-Hát persze!-mosolyogtam,mire hozzám bújt és körülölte a nyakamat.Hihetetlen mennyi szeretetet tudott adni vele.Úgy éreztem,feltöltődöm.Pont mint mikor Zaynnel vagyok.-Na gyere!-fektettem bele őt az ágyamba,majd nyakig betakartam.Palykos mosollyal kihúzta kezeit és felém nyújtotta.Leültem mellé.
-Mondasz mesét?
-Öhm...-körbenéztem egy régi mesekönyv után.A könyvespolcomon ott volt amiből még Anya mesélt nekem.-Persze!-kezembe vettem a rongyos állapotban lévő könyvet és óvatosan fellapoztam.-Mondj egy számot!
-Húsz!-mosolygott.
-A farkas és a nyúl!-alig kezdtem bele a mesébe,Ed már mélyen aludt.Letettem a könyvet az asztalra,nyomtam egy puszit homlokára,majd csendben kisettenkedtem a szobából.
Chris még mindig tátott szájjal meredt a képernyőre.Annyira aranyos volt.Felnevettem,mire zavarodottan felém fordult.
-Elaludt?-kérdezte.
-El.Hány óra van?
-Negyed tizenkettő.
-Már?!
-Bizony!
-Akkor mi is menjünk aludni.
-Mikor mész dolgozni?
Megtorpantam.Még levegőt sem mertem venni.
-Alice!
-Én...öhm....tudod.....nem tudom.
-Az meg hogy lehet?Nem beszéltél a főnökkel?
-De beszéltünk.
-És mit mondott?
-Hogy...hogy...
-Alice!
-Kirúgott.-hajtottam le a fejem.
-Mi?!Mégis miért?-pattant fel a helyéről.
-A...a...amikor csináltuk a terveket Lorettával,-idegesen az ujjaimat tördeltem.-volt alkalom,hogy nem mentem be dolgozni.Ezért.
-Na majd én beszélek a fejével.
-Chris kérlek ne!-ragadtam meg a kezét mielőtt butaságot csinált volna.-Majd keresek másik munkát!Ne aggódj!Mindenből kiveszem a részem,úgy,mint ezelőtt!
-Én ettől egy percig sem félek.De az,hogy te reklámot tervezel és az ő kezére szerzed a pénzt miközben ő kirúg!Ez...ez...
-Hagyjuk jó?Nem ér ennyit ez az egész!Kérlek!-néztem a szemébe.
-Rendben.De csak miattad!-ölelt át.
-Köszönöm.-suttogtam.-Akkor megyünk aludni?
-Menjünk.-sóhajtotta.



Reggel a telefonom rezgésére ébredtem.Hamar felkaptam a szekrényről nehogy Chris felébredjen,majd fogadtam a hívást.
-Jó reggelt!
-Szia Amy!-köszöntöttem rekedt hangon.
-Jaj felébresztettelek?Ne haragudj!
-Nem dehogyis!Mi újság?
-Inkább mondj te újságot!Nem volt gond Eddel?
-Nem dehogy!Udvarias és szófogadó volt,mint mindig.-csilingelő nevetése engem is jobb kedvre derített.
-Akkor egy fél óra és ott leszek érte rendben?
-Rendben.
-Jaj és ne haragudj,hogy az egész éjjelt nálad kellett töltenie.Én is csak most végeztem.
-Ne viccelj már!Mindig szívesen látom őt is és téged is!
-Akkor nemsokára megyek.
-Rendben!Szia!
-Szia!
-Jóóóó reggelt!!!!!!!!-ordított a hátam mögött Chris,majd csikizni kezdett.
-Neeee neee neee!Ssssst!Ed!Fel fog!Ébredni!!!!!Fejezd be!!
-Megyek és őt is felébresztem.-mondta.
-Szerintem ezek után már régen felébredt.
-Éjjel....nem volt...
-Tudom!
-Hogy lehetséges ez?Hisz még csak pszichológusnál sem voltunk.
-Zayn...-suttogtam.
-Mi van vele?
-Mióta vele vagyok azóta egyszer sem volt.
-Hogy lehet ez?
-Fogalmam sincs.
-Én ennek csak örülök.-mosolyodott el.-Komolyan mondom még a színed is más.Őszintén boldognak tűnsz mellette.
-Az vagyok Chris!
-Helyes!-veregette meg a vállamat,majd felállt.-Gyere ébresszük fel Edet.
Felálltam és követtem őt a szobám felé.Lassan kinyitottam az ajtót.Ednek nyoma sem volt,az ágyam pedig meg volt vetve.Igaz pár gyűrődéssel,de szépen el volt rakva.Összenéztünk Chrissel.
-Mi a fene?-kérdeztem csodálkozva.Sarkon fordultam és elindultam lefelé.
Ed már a TV előtt ült frissen és üdén.-Jó reggelt!-köszönt amint meglátott.
-Hát te már fent vagy?-ültem le mellé.
-Igen.
-Jól aludtál?
-Háááát....jól!-mosolygott.
-Ez nem volt túl meggyőző.
-Jól aludtam!
-Akkor jó!Készíthetek valamit enni?
-Igeeeen!
-Anya az előbb hívott.Nemsokára itt van érted,úgyhogy hamar menjünk enni!-fogtam meg a kezét,mire lelkesen felugrott és együtt futottunk a konyhába.
Miután Ednek ismételten megcsináltam a szalámis kiflit és a teát,hamar együtt megreggeliztünk.Még bele sem tettem a tányért a mosogatóba,már kopogtak.
-Anyaaaaa!-ugrott fel boldogan és az ajtó felé sietett.
-Sziasztok!-hallottam Amy felszabadult hangájt a bejárat felől.Gondoltam,hogy nem áll szándékában bejönni,így hamar kifutottam.
-Heló!-mosolyogtam,majd levettem Ed kabátját az akasztóról.Amint láttam,hogy Amy a zsebében lévő tárcájáért nyúl,leállítottam.
-Egyszer lehetett szívesség.-nézett rám.-De most nem hagyom magam!-mosolyodott el,majd a kezembe nyomott 20£-ot.-Köszönöm a segítséged!-a zsebembe gyűrtem a papírpénzt.
-Nagyon szívesen,máskor is!
-Mi újság kincsem?-guggolt le hozzá,mire Ed mesélni kezdett.Csendben hallgattam a beszámolóját a tegnap estéről.Annyira boldogan mesélt az anyukájának,hogy komolyan mondom még a szemem is megtelt könnyel.
-Szia Alice!-fordult felém,majd átölelt.
-Szia Ed!-simogattam meg a feje búbját.-Aztán szót fogadni!
-Rendbeeeen!-integetett miközben kézen fogva sétáltak a járdán a kocsi felé.
-Sziasztok!-kiabáltam utoljára.
-Szia!-köszöntek egyszerre,majd elhajtottak.Igazán kedves volt Amytől,hogy megfizetett akaratom ellenére.Most jól jön ez a pénz,hogy nincs munkám....hála Harrynek!Tényleg!Vele vajon mi lehet?Kit érdekel?!Azért remélem épségben hazajutott.
Indultam volna befelé a házba,mikor valaki hirtelen utánam kiáltott.Azonnal megfordultam.Loretta rohant felém a járdán.
-Alice várj!!!
-Loretta!-állítottam meg.-Mégis mi történ?Mi a baj?
-Igaz,hogy kirúgtak?
-Honnan tudsz erről?
-Az előbb végeztem és a főnök lazán közölte,hogy nem jössz többé.
-Hát igen.Mivel Harry nem engedett dolgozni járni,ezért kirúgtak.
-És ezt láttad?-nyomta az orrom alá a tegnapi újságot.
-Ne is mond!Nagyon remélem,hogy nem jut Zayn fülébe ez az egész.
-Most mégis mit fogsz tenni?
-Először is keresnem kell valami munkát.
-És mégis hol?
-Nem tudom.-egy perc gondolkozás után,rezegni kezdett a telefonom.-Ne haragudj Loretta,de most mennem kell!
-Rendben!Vigyázz magadra jó?
-Te is!-megöleltem őt,majd beverettem a házba.Egy újabb SMS Harrytől:

''Tíz perc múlva legyél a parkban!Ne késs!''

Ez mégis mit akar jelenteni?Megint mit akar tőlem?Még pizsamában vagyok!Te jó ég!Tíz perc alatt esélytelen elkészülnöm!
-Chris én most elmegyek Zaynhez rendben?
-Rendben!-kiabált utánam miközben én rohantam felfelé a lépcsőn.Kitártam a szekrényemet és mindent kihajigáltam belőle.Nincs egyetlen normális ruhám sem!Nem hiszem el!Pont ilyenkor nem találok semmi alkalomhoz megfelelőt.Várjunk.Csupán Harryvel kell találkoznom.Mi a fenéért aggódom ezen?Felkaptam egy kényelmes otthoni ruhát,majd fölé egy vastagabb kabátot,mivel eléggé hideg volt odakint.Hamar megmostam a fogam,megfésülködtem és megmosakodtam.Fogtam a telefonomat, a zsebembe gyömöszöltem és már rohantam is a kijárat felé.
-Szia Chris!-köszöntem még utoljára,ezután siettem a parkba.Még oda sem értem mikor megpillantottam Harryt a padon ülni.Kapucni volt a fején és  sötétített szemüveg a szemén.Halkan odasettenkedtem hozzá,majd mögé álltam.Hallottam a morgását ahogy engem szid.Felkuncogtam,mire ijedten felém fordult.-Csak nem megijesztettelek?Ne haragudj!
-Mit mondtam neked tegnap?-ragadta meg a kezemet miközben felállt,majd egy fának tolt.
-Neked is szia.
-Ne játsszuk most ezt kérlek!Válaszolj a kérdésemre.
Felemeltem a kezemet és óvatosan lehúztam róla a szemüveget.Nem szeretek így az emberekkel beszélgetni.Ha nem látom a tekintetüket,az nem is őszinte beszélgetés.
-Bocsánatot kértél.
-Ennyi?
-Igen,ennyi.-kifújta a levegőt.-Miért?
-Öhm...semmi!Mellesleg.-mosolyodott el.-Késtél.Négy percet!
Csak négyet?Ez rekord!
-Ne haragudj,de még pizsamában voltam.
-Hm...-vette ajkát a fogai közé.-Akkor lehet nekem kellett volna mennem.-nevetett.
-Nem hinném.-ráztam a fejem.
-Ugye tudod,hogy ezért a négy percért büntetés jár?
-Hú most nagyon megijedtem.
-Hol van a tisztelet amire tanítottalak?
-Hogy nem szakad rád az ég!-mondtam undorodva.
-Jaj Drága!-nevetett.-Most elmegyünk.-ragadta meg a kezemet miközben visszavette a szemüveget.
-Nem megyek veled sehova!
-De igen és nem nyitok vitát!
-Akkor felejtsem el azt a bocsánatkérést?
-A munkáddal kapcsolatban van egy kis meglepetésem!-mondta,majd erőszakosan ráncigatni kezdett a kocsija felé.