Chapter sixty-eight

Sziasztok Kedves Olvasóim!:)
Megérkeztem az új résszel,remélem jó hetetek volt.
Jó olvasást és sok véleményt kérek!:)
Sziasztok!






Megragadtam a kilincset és szinte kiszakítottam az ajtót a helyéből.Harry annyira feldühített.Mégis mit gondol?Nem,ő nem gondolkodik!Ő egy igazi idióta!Tapló!
Megálltam egy pillanatra.Le kell nyugodnom.Így nem mehetek Zaynhez.Nekitámaszkodtam a kerítésnek és próbáltam nyugodtan szedni a levegőt.
Sajnos az a fajta ember voltam,aki ha dühös,elég hamar elsírja magát.De ezt már jól tudjátok.Előhúztam egy zsebkendőt a farzsebemből és letörölten a nedvességet az arcomról.Remek Alice...ismét sikerült megcsinálnod.De azért remélem valami hatása lesz ennek a kis beszélgetésnek.És remélem...nem bántottam meg őt.
Visszagyűrtem a papírdarabot a helyére és sétaltam tovább.Amikor Zayn házához értem,nagy levegőt vettem.Megnéztem az arcomat a telefon képernyőjében,majd elindultam felfelé a lépcsőn.Halkan benyitottam,ugyanis abban reménykedtem,hogy fent pihen.De amikor megláttam őt a sütő előtt félmeztelenül,hevesen kezdett verni a szívem.És nem csupán a látvány miatt.Nagyon jól tudja,hogy pihennie kell,erre itt álldogál a konyhában.Na majd én adok a fejére!Halkan odasettenkedtem mögé és tenyeremet a szemére simítottam.Éreztem ahogy elmosolyodik.
-Azt hiszed nem vettem észre,hogy bejöttél?
-A francba!-morgolódtam,majd levettem kezeimet bökős arcáról.Azonnal megfordult és magához ölelt.-Zayn neked feküdnöd kéne!
-Éhes voltam és nem volt ki készítsen nekem kaját.
-Hívhattál volna.
-Nem akartalak zavarni!-mosolygott rám.Hatalmas,barna szemei csillogtak a boldogságtól.Annyira...gyönyörű volt.-Különben is!Gondolom Eddel voltál!
-Igen.Ott aludt nálunk.
-De jó neki.-mosolyodott el,majd magához húzott.
-Ugyan miért?
-Mert veled lehetett egész este.-suttogta,majd magához húzott és egy hosszú csókot nyomott a homlokomra.Miután elhúzódott,hozzásimultam s arcomat a mellkasába temettem.Annyira jó volt,hogy vele lehetek.Boldoggá tett csupán a jelenlétével.Nagyot szippantott a hajam illatából,majd jobban szorított magához.
-Mit csináltál tegnap este?
-Áthívtam Davidet.
-Akkor nem unatkoztatok.
-Nem.-mosolygott rám.
-Jó látni,hogy boldog vagy.
 -És ezt csak neked köszönhetem.
-Nem fáj?-simogattam meg lágyan az ajkát.
-Mikor veszik ki a varrást?
-Majd felhívom Amyt rendben?
-Remélem minél előbb.
-Biztosan.
-Már annyira hiányzik az ajkadnak édes íze.
Biztosan elpirultam,mert nagyon mosolygott valamin.Visszafeküdtem mellkasára,majd gyengéden csókolni kezdtem puha bőrét.Láttam ahogy egyre libabőrösebb lesz.Elmosolyodtam,s ajkaimat végighúztam tetoválásainak körvonalán.Halkan morgott egyet mire szórakozottan felnevettem.
-Élvezed mi?
-Hm...nagyon.-mosolyogtam rá.
-Ne félj visszakapod amint a szám használható lesz.
Ijedten néztem rá mire felnevetett.Nem is akarok belegondolni miken jár az esze.
-Akkor most megeszem ezt a rántottának tűnő valamit.-fordult el tőlem,majd fogta a tálat és leült az asztalhoz.Míg ő jóízűen evett,én öntöttem neki pohárba limonádét.
-Vigyázz,mert hideg.-figyelmeztettem.
-Rendben.-mosolygott rám.-Köszönöm Pöttöm.
-Egészségedre!-ültem le mellé,majd kezemet kissé félénken az övére tettem.Amikor újra megláttam azt az őszinte mosolyt,feltört bennem a bűntudat.Rettenetesen szégyellem magam a Harryvel történtek miatt.Meg sem érdemlem,hogy ilyen csodálatos emberrel legyek,mint Zayn.
-Valami baj van?-zökkentett ki a gondolatmenetemből.
-Nem.-ráztam a fejem.
-Biztos?
-Persze!
-Akkor min töröd a fejed?
-Zayn azt hiszem el kell mondanom neked valamit.
-Hallgatlak!-mondta kissé komolyabb hangnemmel.
-A...amikor olyan olyan csúnyán összevesztünk,...emlékszel?-csak bólogatott.-És egy hétig nem láttuk egymást,én...nem Lorettával voltam.
-Hanem?
-Harry elrabolt és fogva tartott.
-Tessék?!-emelkedett meg kissé,majd dühösen a szemembe nézett.Sikerült megint véget vetnem a felhőtlen boldogságnak.Remek Alice...-Nem hiszem el.-mondta keservesen miközben egyre nehezebben kezdte szedni a levegőt.Féltem,hogy megismétlődik a múltkori eset.-Tett veled valamit?
-Hát...elég sok mindent.
-Mégis mit értesz ez alatt Alice?!-kérdezte dühösen.
-Fájdalmat okozott és...megfenyegetett.
-Mivel okozott fájdalmat?-a levegőben szinte tapintani lehetett a feszültséget.
-Megpofozott nem egyszer.
Zayn keze ökölbe szorult.
-És még?
-Megfenyegetett,megcsókolt,hozzám ért.-mikor belenéztem a szemébe,félelem fogott el.Ilyet még sosem láttam az arcán.Nyers düh és bosszúvágy.
-És te....hagytad mindezt.
-Nem tehettem mást.-hajtottam le a fejem keservesen.
-Miért nem szóltál?
-Elvette a mobilomat.Minden esélyemet elvette,hogy kapcsolatba lépjek veled.-kezemet az övére tettem,mire elhúzta onnan.Haragszik...ez egyértelmű.Nagy levegőt vett,majd az asztalra hajolt.Nem tudtam hova tenni a viselkedését.Nem így szokott reagálni,ha mérges.Akkor most mit gondolhat?
Lassan felállt,betolta a széket a helyére és a pultnak támaszkodott.Tenyerével befedte gondterhelt arcát miközben nagyot sóhajtott.Izmai megfeszültek karjain ahogy próbált uralkodni magán.Bevallom kissé féltem,hogy mit fogok kiváltani belőle ezzel a beszélgetéssel.Ugyanis legutoljár elég csúnya véget ért.Ahogy néztem őt,csak arra tudtam gondolni,hogy átölelem és vigaszt nyújtok neki.Annyira akartam őt.Legalább csak megérinteni.De nem ez volt a megfelelő alkalom.Tudom,hogy hibáztam...ez nyílvánvló.Nem akarom elveszíteni őt.
-Most...menj innen kérlek!-lehelte.
-Zayn!Én annyira...
-Csak menj!-nézett rám ,majd az ölembe dobta a kabátomat.-Szükségem van egy kis időre.-tekintetét hamar elvette rólam.Könnyes szemmel felálltam,majd ezt mondtam:
-Bocsáss meg!
-Csak menj!-fordult el tőlem.
-Ugye nem fogsz semmi hülyeséget csinálni?
-Menj már!-emelte fel a hangját.
-Szeretlek!-suttogtam,majd elindultam kifelé.Hirtelen elkapta a kezemet.
-Most....nagyot csalódtam.
-Zayn én nem...
-Ne magyarázkodj!-szakított félbe azonnal.-Inkább menj.-engedett el én pedig elindultam hazafelé.
Az igazat megvallva nem éreztem magam annyira rosszul.Sokat könnyített a lelkemen ez a vallomás.Tudom,hogy nem cselekedtem helyesen Harryvel kapcsolatban,de jól esett hogy elmondhattam Zaynnek.Már nagyon letört voltam a sok hazugságom miatt.Azt hittem rosszabbul fogja fogadni.Nem csodálnám,ha most napokig nem állna velem szóba.Nagyon remélem,hogy semmi butaságot nem fog művelni.Azt már nem bírnám ki.....még egy olyan....nem!
Zsebre tett kézzel sétáltam hazafelé a járdán miközben a hűvös szél  a számba söpörte a hajamat.Dühösen küszködtem vele,majd a figyelmetlenségem következtében beleütköztem egy idős nénibe aki éppen jól megtömött bevásárlószatyrokat cipelt.
-Jaj!-kiáltottam fel.-Elnézést!-hajoltam le menten,majd kapkodni kezdtem a földről a dolgokat.
-Semmi baj drágám.-mondta a néni rekedt hangon,majd ő is lehajolt.
-Hagyja csak,majd én megcsinálom!-mondtam miközben már a táskába pakoltam a dolgokat.
-Héj!-fogta meg a kezem.Kézfeje tele volt ráncokkal...ujjai remegtek.Amikor rá emeltem tekintetemet,könny bukott ki a szemeimből.Mégis hány éves lehet ez a hölgy?-Minden rendben van?
-I...igen.-dadogtam.
-Miért könnyes a szemed csillagom?-állt fel nehezen miközben az utolsó pár dolgot dobáltam a táskába.
-Én...én csak.Elnézést!-sóhajtottam,majd a kezébe nyomtam a szatyrot ,kikerültem őt és sétáltam tovább.Zavartan nyomakodtam az emberek között akik egy hatalmas plakát előtt gyülekeztek a bevásarlóközpont előtt.
-One Direction!!!!!-hallottam a sikítást,mire rögtön megfordultam.A méretes plakáton ŐK voltak egy dátummal.Hangos sikolyok töltötték be az egész utcát miközben mindenki egymás nyakába borult és sírtak.Furcsa volt a rajongókat így látni.Mármint tudom,hogy nagyon kevés alkalmuk van arra,hogy együtt lehessenek a fiúkkal és beszélgessenek velük.Ezért egy koncert nekik itt helyben hatalmas ajándék.
Amikor megláttam Zaynt a hatalmas plakáton,azonnal gombóc nőtt a torkomban.Sarkon fordultam és vissza sem néztem egészen hazáig.Amikor beléptem,elállt a lélegzetem.
-Szia Alice!-köszöntött Chris miközben megfogta a mellette ülő lány kezét,aki számomra teljesen ismeretlen volt.
-Öhm...sziasztok!-mökögtem zavartan,majd lerúgtam a cipőmet.
-Natalie vagyok!-állt fel mosolyogva a hosszú szőke hajú lány miközben a kezét nyújtotta.
-Én meg...Alice!-mosolyogtam.
-Natalie az új lány,akinek segítenem kell.Most költözött ide.-szólt közbe Chris.
-Tényleg?
-Igen.-nevetett.
-Hát akkor én nem is zavarok.-mondtam,majd megfordultam és felrohantam a szobámba.Előkotortam a mobilomat és tárcsázrni kezdtem Zayn számát.Álmomban sem gondoltam volna,hogy felveszi.Most nagyon haragszik rám,tudom.Kicsöng,kicsöng...gyerünk már!A remény hal meg utoljára igaz?
-Haló!- hallottam mély,dörmögő hangját.
-Zayn!-sóhajtottam a telefonba.-Zayn én...
-Megmondtam,hogy időre van szükségem.Mi a fenének hívtál most fel?!
-Szükségem van rád!-zokogtam kétségbeesetten.-Nagyon!Kellesz nekem!Zayn!Kérlek bocsáss meg!-elcsuklott a hangom.Nem bírtam többet mondani.
-Legközelebb majd jól átgondolod a dolgokat.-mondta,majd lerakta a telefont.Fogtam a telefont és dühösen földhöz vágtam.Könnyeim patakokban folytak.Végre mikor Vele lehetnék és boldoggá tehetném,megint minden elromlik!Ez az én formám.És ez sosem lesz másképp.
Lehajtotta fejemet   a  párnára és úgy sírtam tovább.Egy részből örülök,hogy elmondhattam Zaynnek az igazat.Nem szeretek titkolózni előtte. Másrészről pedig fáj.....fáj,hogy megint sikerült összevesznünk.
Megmarkoltam a plüssömet amivel aludni szoktam és az arcom alá gyűrtem.így nem  éreztem annyira egyedül magam.Lehunytam a szemeimet és próbáltam megnyugodni kicsit.Egyszer csak halk neszre figyeltem fel az ablakom felől.Úgy döntöttem nem foglalkozom vele....biztosan csak képzelődöm....megint!
Aztán amikor hirtelen valaki mellém feküdt,még a levegő is megfagyott bennem.Egy hangot sem tudtam kipréselni a tokomon.Kezével átkarolt és közel húzott magához.Sűrűn tetovált keze rögtön elárulta ki is ő.Amint megízleltem kellemesen simogató illatát,szívem gyors vágtába kezdett.Nagy levegőt vettem és ujjamat végigsimítottam kézfején.A könnyek sorban szánkáztak végig az arcomon.Szipogni kezdtem.
-Nyugodj meg!-suttogta,majd fejét nyakamba fúrta és egy lágy csókot nyomott a bőrömre.
-Zayn!-fordultam felé,majd szorosan magamhoz öleltem.-Annyira hiányoztál!Annyira szeretlek!-zokogtam.
-Tudom!-suttogta.-Sssssst!-simogatta nyugtatóan a hátamat.
-Én...nem.
-Ne beszélj!-parancsolt rám.-Ne zaklasd fel még jobban magad!Nincs semmi baj!
-Miért jöttél ide?-néztem a szemébe.
-Mert nem bírtam ki egy percet sem nélküled.Hiába fáj rettenetesen az,ami történt.Nem bírom nélküled!És tudom,hogy nem a te hibád volt.
-Zayn én annyira szégyellem magam!Egész végig csak te jártál az eszemben.Féltem!Nagyon féltem!-bújtam hozzá,mire remegni kezdett.Keze pedig ökölbe szorult a hátamon.
-Most már biztonságban vagy.Ne félj Pöttöm!Én megvédelek mindentől és mindenkitől.
-Ő is ugyanezt mondta.-zokogtam a mellkasába.
-Harry....veszélyes.Harry....őrült.
-Ne haragudj kérlek!!-markoltam meg mellkasán a pulóvert.
-Héj!-a szemembe akart nézni,de nem engedtem.-Nézz rám!-kérte mire én azonnal engedelmeskedtem.-Ne sírj már kérlek!-mondta keservesen.-Olyan rossz így látni téged.
-Megérdemlem.Megcsaltalak.
-Ezt nem úgy hívják.
-Akkor mégis hogy?!-kérdeztem mérgesen.
-Kényszerítés.
-Nem.-sóhajtottam,majd visszabújtam a mellkasába és ott sírtam tovább.Kezével folyamatos mozdulatokkal próbált megnyugtatni,de valahogy nem sikerült neki.Több órán keresztül sírhattam Zayn karjai közt mikor hirtelen az ajtó nyitódását hallottam meg.Nem volt merszem megfordulni.Éreztem ahogy Zayn keze lekerül rólam,mire akaratlanul felnyögtem.Az ajtó azonnal becsukódott a kéz pedig visszatalált a helyére.Nagyot sóhajtottam mikor egy lágy puszit nyomott a homlokomra.
-Alice!-suttogta.
-Hm?-nyögtem fel újra.
-Nem akarsz felkelni?
-Ne hagyj itt!!-öleltem át azonnal védelmező testét.
-Nem hagylak!-szorított magához keserves arckifejezéssel.-Csak  nyugodj már meg!
Ismét zokogásba kezdtem.Nem bírom abbahagyni a sírást.Annyira bánt a lelkiismeret.Rettenetesen.
Másodpercenként töröltem le a könnyeimet az arcomról.
-Ne haragudj rám kérlek!-kiabáltam keservesen.-Kérlek!Én annyira sajnálom!Én nem akartam....
-Fejezd már be!-emelte fel a hangját.
-Szeretlek!-zokogtam tovább,mire hirtelen felállt mellőlem.-Ne hagyj itt!-ugrottam fel azonnal,majd a szám elé tettem a kezemet mielőtt még egy nyögés elhagyta volna.
-Most...-fogta meg a vállamat és visszatolt az ágyra.-Csak lemegyek.Egy perc és itt vagyok rendben?
-Nem,nem!-ráztam a fejem.-Kérlek ne hagyj egyedül!Én annyira sajnálom!
-Alice!Te nem vagy magadnál!Nyugodj már meg.
-Ne hagyj egyedül!-rogytam össze,majd lefordultam az ágyról.
-Alice!!-kiáltott fel Zayn miközben próbált összekaparni a földről.-Alice!-suttogta.
-Ne haragudj!-sóhajtottam.Már alig bírtam nyitva tartani a szemeim.-Én nem akartam.Tényleg!Zayn!-fogtam meg a kezét,majd erősen megszorítottam.
-Tudom Alice!Nem haragszom oké?Nem haragszom,csak fejezd már be ezt a rohadt bőgést!
-Miért beszélsz velem így?-zokogtam tovább.
-Istenem!-hajolt le hozzám,majd egy kövér könnycsepp simult végig az arcán.Szemeim elkerekedtek.Most mi rosszat mondtam?
-Nem bírom...tovább.-sóhajtottam,majd hirtelen minden elsötétült körülöttem.