Chapter sixty-nine

Sziasztok Kedves Olvasóim!Megjöttem az új résszel,remélem tetszeni fog!:)
Jó szórakozást!:)))






*Zayn szemszöge*

Ülök és bámulok ki a fejemből mint mindig.Most mégis kissé más a helyzet.Életem szerelme mellett ülök aki már több órája kiütve fekszik az ágyon.Nézem őt s azon gondolkodom,vajon mennyi mindent kellett végigszenvednie Harry mellett.Mennyit bánthatta őt...Jól ismerem Harryt.Tudom mennyire méltatlanul bánik a nőkkel.Képes...halálra verni őket csak hogy egy kis élvezethez jusson.Undorító.Óvatosan megfogtam Alice kezét s összefontam az ujjainkat.Hosszú idő után úgy érzem,valami különleges dolgot érzek egy lány iránt.És ez a lány Alice!Érzem,hogy mellette van a helyem!Vele kell lennem,hogy megvédjem és talpra állítsam őt mindazok után amit túlélt.Szüksége van rám.Most már tudom.
Lehajoltam hozzá és nyomtam egy puszit még mindig nedves arcára.Szemei kissé meg voltak duzzadva a rengeteg sírástól.Vettem elő egy zsebkendőt és lágyan szárazra töröltem az arcát.Ahogy végignéztem rajta,állandóan az járt a fejemben,hogy mit tehetett vele Harry pontosan.Nem mondott el túl sok mindent.De talán jobb is....
Felálltam és lesétáltam Chrishez aki mélyen bele volt merülve valami újságfélébe.
-Hogy van?-kérdezte mikor meglátott.
-Alszik.
-Zayn!-szólított meg komoly hangnemmel.
-Tessék.-ültem le elé.Elég sokszor beszélgettünk már Chrissel úgyhogy  nagyjából kiismertem őt.Nagyon kedves és megértő srác.EDDIG jól kijöttem vele.
-Mi történt?
-Ez elég bonyolult...
-Elegem van a folytonos hazugságaitokból.
-Sajnálom.-mondtam komolyan.Megértem őt,de ha Alice még nem mondta el neki,akkor nem én leszek az aki el fogja.Főleg nem most.
-Miért titkolóztok előttem?
-Nem mondhatok semmit.Majd Ő elmondja,ha szeretné.
-Elegem van.-dörmögte,majd hirtelen felpattant.-Most is ájulásig sírta magát!Mit tettél vele?!Mit?!
-Nem tettem semmit!
-Tűnj innen!
-Nem én tettem!-csaptam az asztalra.
-Nem érdekel,húzz el innen most!!-mutatott az ajtó felé.
-Nem.Vele maradok,mert szüksége van rám!
-Nincs szüksége egy olyan emberre mint Te!
-Ezt mégis hogy érted?!
-Amióta ismer,csak sír!
-Ez nem igaz!-emeltem fel a hangom,majd felpattantam a helyemről és elé álltam.Nehézkes levegővételem betöltötte a szoba csendjét.
-Zayn!-hallottam hirtelen a rekedt hangot a hátam mögül.Azonnal megfordultam.Ő állt ott a  macijával a kezében miközben a szemét dörzsölte.
-Alice!-sóhajtottam ,majd magamhoz öleltem őt.
-Annyira sajnálom!-sóhajtotta.
-Ne kezd megint!-figyelmeztettem.
-Szeretlek!
-Én is téged!
-Nekem most el kell mennem!-szólt közbe Chris mikor már a kabátját vette.
-Hová mész?-kérdezte Alice szomorúan.
-Dolgom van.-dörmögte,majd se szó,se beszéd kiviharzott az ajtón.
-Haragszik rám?-nézett rám keservesen.
-Nem.
-Veszekedtetek?
-Nem.-megfogtam a kezét és a kanapéhoz vezettem.-Alice jól érzed magad?-ültettem le.
-Azt hiszem igen.-mosolygott.-Ugye nem haragszol rám Zayn?
-Mondtam már,hogy nem.-közel csúsztam hozzá s tenyeremet az arcára simítottam.-Most pihenned kell.
-Hova ment Chris?-kérdezte keserves arckifejezéssel.
-Egy kicsit összekaptunk...
-Min?
-Nem lényeg.
-De Zayn!
-Sssst!Gyere!Felmegyünk és alszol még egy picit rendben?
-Nem akarok aludni!Hova ment Chris!?-markolta meg mellkasomon a pulóvert.
-Alice!-hajoltam közel hozzá.Szinte már összeért az orrunk.-Nyugodj meg.Chris elment egy kis levegőt szívni.
-Haragszik rám igaz?-kérdezte miközben egy újabb könny csordult végig az arcán.
-Nem!Nem haragszik!
-Akkor rád haragszik.-mondta még fájdalmasabban.
-Gyere ide!-öleltem magamhoz.Nagyon megrázta ez az egész dolog őt.Harry teljesen tönkre tette.Padlóra küldte.De megfizet mindenért.Teszek róla.Megkeserítem az életét.Egy perc boldogságban sem lesz része mostantól.Feltörő dühöm miatt egyre szorosabban öleltem Alicet,aki hirtelen felnyögött a karjaim közt.-Megfizet mindenért.-suttogtam mérgesen.
-Zayn...-sóhajtotta miközben újra sírni kezdett.-Kérlek ne hagyj el!Maradj mellettem.Szükségem van Rád!
-Itt vagyok és leszek!Ne aggódj Szerelmem!
-Itt maradsz estére?
-Itt.Most pedig irány fürdeni.Időben ágyba kell bújni.
-Holnap mennem kell dolgozni.
-Majd beszélek a főnököddel.
-Nem!-ellenkezett hirtelen.Ijedt arckifejezéssel mért végig mintha lenne még valami amit el akarna mondani,de nem képes rá.
-Mi az Pöttöm?
-E...e...engem kirúgtak.
-Tessék?!-az állam majdhogynem a padlót verdeste.-Mi az,hogy kirúgtak?
-A....amikor Harry fogva tartott,nem engedett munkába.A főnököm megelégelte a hiányzásaimat és kirúgott.
Ismét forrt bennem a düh.Mégis mi a francot képzel magáról ez a kis taknyos?!
-De már van munkám!
-És mégis hol?
-Egy pékségben.
-Szó sem lehet róla!-csattantam fel azonnal,majd hirtelen dühömben felugrottam a helyemről.



Alice szemszöge:
Zayn idegesen állt fel előttem.
-De miért?Zayn szükségem van a pénzre!
-Miért pont egy pékségben?
-Ott volt szabad hely!-mindezek után ezt már nem vallhatom be.
-Majd én eltartlak!
-Szó sem lehet róla!-ugrottam fel én is,de azonnal visszazuhantam a kanapéra erőtlenségemben.Zayn hamar utánam kapott.
-Jól vagy Alice?Gyere feküdj le.
-Nem akarok lefeküdni,amíg ezt meg nem beszéltük!
Egy szó nélkül felkapott,majd vinni kezdett felfelé a lépcsőn.Bele sem kezdtem a vitatkozásba.Tudtam,hogy nincs értelme.Belebújtam mellkasába és vártam,hogy letegyen a puha ágyra.Miután kényelmesen elfeküdtem,Zayn levetette a cipőit és mellém bújt.
-Nem akarom,hogy ott dolgozz.-suttogta a fülembe.
-Nem akarom,hogy eltarts.-vágtam vissza.
-Jaj Alice!-panaszkodott miközben közelebb húzódott hozzám.-Majd én szerzek neked munkát.
-Nem kell Zayn!Értsd meg.Nekem ott tökéletes lesz.Mi a bajod vele?Hisz még nem is láttad.
Morgott egyet,majd fejét a nyakamba fúrta és egy forró csókott küldött a bőrömre.Kirázott a hideg érintésétől.
-Akkor felhívod azt a bizonyos Amyt?
-Igen.-sóhajtottam,majd a telefonomért hajoltam az éjjeliszekrényhez,de nem értem el.Zayn minden gond nélkül átnyúlt a fejem felett és mosolyogva a kezembe adta.-Köszönöm!
Mikor megtaláltam a nevet,végighúztam rajta az ujjam ezzel hívást kezdeményezve.Az első csengés után felvette.
-Szia Al!-köszöntött boldogan.Kedvesnek hangzó megszólításától a hideg rázott.Mi ez a becézés mánia?
-Szia Amy!Mi újság?
-Inkább te mesélj!Hogy van a barátod?
-Épp miatta hívlak.Mikor lehet kiszedni neki a varratokat?
-Ha holnap  bejön a kórházba,megnézem.
-Rendben.Mikorra menjünk?-Zayn zavarodott tekintettel figyelte az arcomat.Aztán hirtelen eszembe jutott.-Amy én nem tudok menni!Dolgoznom kell!
-Úgy is elég,ha egyedül jön.
-Akkor jó.Mikorra?
-Reggel nyolcra legyen a recepciónál.
-Köszönöm.Ne haragudj a zavarásért!Szia!
-Ugyan!Szia!
-Na?-szegezte nekem a kérdést azonnal.
-Holnap be kell menned a kórházba reggel nyolcra és megnéz.Sajnos én nem tudok menni veled.
-Igen.Gondoltam.-mondta duzzogva.
-Zayn Malik hiába vágod itt nekem a kiskutya pofát,akkor sem fogom a döntésemet megmásítani!Fogadd el!Ebben nem te döntesz,hanem én.És én dolgozni szeretnék.
-Rendben.-adta meg magát.-Akkor holnap elmegyek....egyedül....teljesen egyedül....egyedül....
-Fejezd már be!-ütöttem játékosan a mellkasára,mire elmosolyodott.
-Jó téged így látni.-suttogta halkan miközben egyre közelebb hajolt hozzám.Forró lehelete csiklandozta a nyakamat ahogy ajkaival végigszántotta azt.Akaratlanul is felnyögtem mire ismét elmosolyodott.-Annyi élvezetet fogsz kapni tőlem,amennyit csak akarsz.-hajolt a fülemhez.-Mindent megadok neked Alice!MINDENT.
-Zayn.-sóhajtottam ahogy kezével a combomat simogatta.-Én....félek.-mondtam őszintén.
-Mitől?-nézett azonnal a szemembe.
-Félek,hogy Harry újra...
-Soha!-vágott a szavamba.-Nem engedem!Soha többé nem érhet hozzád!Érted?SOHA!
-Ugye nem fogsz elhagyni?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Alice!-nézett a szemembe újra,de már keményebben.-Én mindig melletted leszek.
-Megígéred?
-Megígérem!-ölelt magához erősen,majd a mellkasára húzott.
-Meg kéne fürdenem.-mondtam kábán férfias illatának hála.
-Akarod,hogy segítsek?-nézett rám azzal a pimasz mosolyával.
-Megtennéd?-kérdeztem komolyan.Szemeiben felcsillant a vágy.
-Én...én...-dadogott.Kacagtam zavartságán amit hirtelen alattomos mosoly váltott fel,majd a komoly arckifejezés.Nem értem Zaynt.
-Most meg mi a baj?
-Most hogy így előhoztad EZT a témát.....tényleg beszélnünk kéne róla.
-Zayn én...
-Tudom,hogy nem voltak valami jó élményeid ezzel kapcsolatban.
-Hát tényleg nem.
-De én nem az apád vagyok.Én nem foglak bántani.
Az apa szó hallatán összehúztam magam.Élénken él gondolataimban a fájdalom érzése.
-De amíg nem vagy rá kész,...
-Sajnálom Zayn.Sajnálom,hogy miattam még ezt is meg kell vonnod magadtól.
-Én nem azért mondom ezt,hogy megbántsalak,csak szeretném tisztán látni a dolgokat.
-Kérhetnék egy kis időt?
-Persze!-sóhajtotta,majd a hajamba puszilt és elengedett.-Menj csak.
-Addig....
-Elfoglalom magam.-mosolyodott el.
-Rendben.


Amint kiléptem a fürdőből,végigfutott a hátamon a hideg.Mivel nem volt bent  a pizsamám,csak egy bugyit tudtam magamra kapni,majd törölközőbe csavartam magam.Zayn az ágyon feküdt és a TV-t bámulta mindaddig,amíg észre nem vett.Elmosolyodott,majd felém nyújtotta a kezét.
-Mutasd meg hol bántott.-követelte.
-Előbb fel...
-MOST!
-De Zayn...
-Kérlek.-mondta már lágyabban,majd lehúzott az ágyra.
-Had vegyem fel előbb a pizsamámat.-mondtam,majd kihúztam a párna alól a hálóingem.-Fordulj el!-kértem szégyellősen mire elmosolyodott s hátat fordított nekem.Hamar ledobta magamról a törülközőt és menten magamra kaptam a ruhadarabot.
-Szóval?-fordult vissza.
-Nem mondtam,hogy megfordulhatsz.
-Na ne játssz velem!-nevetett,majd közel húzott magához és egy puszit nyomott a homlokomra.-Lemostad magadról Harry mocskos érintéseit?-kérdezte suttogva.Orrával az arcomat cirógatta.
-Nagyon sajnálom.-hajtottam le a fejem miközben egy kövér könnycsepp gurult le az arcomon.Teljesen jogosan vont kérdőre újra.
-Nem vagyok képes elviselni azt,hogy fájdalmat okozott neked.Ahogy azt sem,hogy akaratod ellenére hozzád ért.
-Számomra csak te vagy!-néztem a szemébe könnyes tekintettel.-Én Téged szeretlek!Hidd el!-öleltem át szorosan testét.
-Tudom Pöttöm.Tudom!-sóhajtotta.-Na mutasd magad!-tolt el magától.Lefeküdtem a paplanra,majd egészen a mellemig felhúztam a hálóingem.Zayn szemei elkerekedtek ahogy a bordámra pillantott.-Bazd meg Harry.-pedig már szinte alig látszott.-Gondolom ez élénk lilában meg zöldben virított.-nézett rám.Aprót bólintottam mire hirtelen lehajolt s puha ajkával kezdte kényeztetni bőrömet.Hihetetlenül jól esett a közelsége és az,hogy érezhetem őt magamon.Biztonságot adott.És szeretetet.-Akarsz jót érezni Drága?-kérdezte suttogva,majd lágyan beleharapott a bőrömbe.Hangosan nyögtem fel.-Ezt igennek veszem.-kezeimet lefejtette az anyagról,majd megmarkolta a hálóing szélét és lényegesen feljebb húzta azt.Zihálni kezdtem mikor ajkai a mellbimbómat érintették.-Azt akarom,hogy élvezd!Hogy a nevemet kiáltsd miközben kényeztetlek.
-Zayn...-sóhajtottam mire elmosolyodott.
-Pontosan így,csak hangosabban.-suttogta a fülembe,majd hideg ujjaival erőteljesen rámarkolt a mellemre.Hangos nyögés tört fel ajkaim közül,melyet csókjával nyomott el.Nyelve udvariatlanul mászott át a számba az enyémet keresve.Nagyon reméltem,hogy a varrásnak semmi baja nem lesz.Belementem a piszkos játékába.Kezemet felvezettem a nyakán,majd éjjfekete hajába mélyesztettem.
-Én....én....-ziháltam.
-Te?-nézett a szemembe.
-Szeretlek!-sóhajtottam miközben ujjammal arcát cirógattam.
-Én is téged Pöttöm!-mondta,majd csípőjével az enyémnek támaszkodott.Azonnal megéreztem keményedő férfiasságát.
-Zayn én...
-Tudom!-mosolygott,majd visszahúzta a hálóinget és egy nedves puszit nyomott a homlokora.
-Gyere közelebb!-fogtam meg a kezét,majd magam elé húztam.Jól szemügyre vettem a sebet.-Nem fáj?
-Nem.
-Megint megszegted a szabályokat.
Felnevetett.
-Mert engem annyira érdekelnek a szabályok.
-Elég szomorú Malik!
-A lényeg,hogy holnap kiveszik.
-Megnézik!-helyesbítettem.
-És remélhetőleg megszabadulok tőle.
-Azért ne éld bele magad.
-Rendben.-sóhajtott.-Nem akarsz még aludni?
-Aggódom Chrisért.
-Felesleges.Jól van.
-Megpróbálom felhívni.-mondtam,majd tárcsázni kezdtem a számát.De semmi....Szomorú arccal tettem vissza a telefont a helyére.
-Ne aggódj,tud vigyázni magára.
-Remélem.
-Most pedig aludj!Reggel kell kelned!
-Felkeltesz?
-Mikor?
-Fél hétkor.
-Persze!Most megyek és megfürdök rendben?
-Siess!-sóhajtottam majd belepuszilt a hajamba és elhagyta a szobát.Én pedig magamra húztam a takarót,megragadtam a plüssömet és vártam Zaynre.Tudtam,hogy nem tudok elaludni nélküle.És nem is akarok.