Chapter thirty

Hyy everyone!!!!!!!!:-) 
Mivel jövőhéttől megkezdődik as várva várt sulikezdés,úgy döntöttem,hozok egy meglepi részt !!!!!Remélem örültök neki!:-) Ne haragudjatok,ha esetleg a közeljövőben késnék  a részekkel.Bár mint már említettem,jól előre vagyok,így eléggé valószínűtlen.Remélem továbbra is velem maradtok,és olvassátok a történetemet!
Szerencsés sulikezdést mindenkinek!!!
A véleményeket továbbra is várom!
Az új feliratkozót sok-sok szeretettel köszöntjük!
Jó olvasást!:-) 









Másnap mikor felkeltünk,szerencsére visszajött az áram.Miután elvégeztem a reggeli teendőket,nekiálltam főzni.Chris szokás szerint elment dolgozni,én pedig igyekeztem a kedvére tenni a paprikás krumplival amit rendelt.Annyira örülök mikor boldogságot tudok szerezni neki.Ez számít nekem a legtöbbet a világon.Hogy a szeretteim boldogok legyenek.Ennél több nem is kell.Miután megpucoltam a krumplit,bekapcsoltam a rádiót és a kedvenc zenecsatornámra kapcsoltam,ahol a fiúk általában  menni szoktak.Izgatottan vártam az ismerős dallam felcsendülését miközben már a hagymát pucoltam,ami mellesleg kegyetlenül csípte a szememet.
A könnycseppek sorban szánkáztak végig az arcomon.
-Szia Kedvesem!-amint meghallottam azt a mély és határozott hangot mögöttem,a kés azon nyomban kiesett a kezemből.Nagy levegőt vettem,majd megfordultam.
-Zayn.
-Alice.Miért sírsz?-kérdezte ijedten,majd mikor megpillantotta a hagymát a hátam mögött felnevetett.Elvett egy szalvétát az asztalról,majd közelebb jött.-Te kis buta!-rázta a fejét,majd óvatosan megtörölte a szemem.-Főzöl?
-Igen.-sóhajtottam.
-Segíthetek valamit?
-Nem kell.-nevettem.-Ülj csak le.-mondtam,majd lejjebb halkítottam a rádiót.-Miért jöttél?
-Hiányoztál.-mondta,majd nyomott egy puszit a nyakamra.-Piszkosul hiányoztál.-megmarkolta a csípőmet,majd ajkát az állkapcsomra nyomta.
-Én most.Zayn.A francba!
-Mi az?-nevetett miután elhúzódott tőlem.
-Ha ezt csinálod,egy ép mondatot nem tudok kinyögni.
-Ne haragudj.-húzódott el.
-Nem mintha nem élvezném.-mondtam,majd visszahúztam magamhoz védelmező testét.Ezután mélyen a szemeibe néztem,mire elmosolyodott.
-Milyen szépek a szemeid.
-A tiednél nem szebbek.
-Ilyet mióta mondunk egy fiúnak?
-Egyszerűen gyönyörű.Hmm tessék?!-ráztam a fejem.-Látod?!
Felnevetett.
-Tudod mit?Nem kell beszélned!-mondta,majd megcsókolt.Nyelve  udvariatlanul mászott át a számba,majd le a torkomon.Felmordult mikor körmeimet a nyakába mélyesztettem.Bocsánatkérően simogattam meg a mellkasát.-Imádom mikor beindulsz!-mondta miután elhúzódott,majd beleharapott az alsó ajkába.
-Nekem most folytatnom kell a főzést.-mondtam zavartan.
-Rendben.-visszaült a helyére.
Miután végeztem a kajával,raktam Zaynnek,hogy kikérjem a véleményét.
-Hm.-az az arckifejezés.-Hm.-még mindig.-Hm.
-Hmm MI?!?!Jó,vagy nem?!
-Isteni finom!-mosolyodott el.-Te nem eszel?
-Nem vagyok éhes.
-Pedig enned kéne.
-Így is olyan vagyok,mint egy tank.-dünnyögtem halkan az orrom alatt.
-Tessék?!-kérdezte dühösen,majd felpattant a székről.
-Semmi.
-Mielőtt belekezdenénk ebbe a kurva értelmetlen vitába,elmondanám,hogy nem az a szép lány,aki  úgy néz ki,mint egy gebe!Nem mintha sértegetni akarnák bárkit is.Mindenkinek más az ízlése,de nekem ez a meglátásom.
-Zayn.
-Nem!Várj!Had mondjam végig.A nevetséges szupermodellek akik az ijesztően vékony lábaikkal flangálnak végig a kifutón a kisujjamra való ruhákkal mind  az emberiség önbizalmát tiporják mélyen a föld alá.Azt hiszik manapság  az a "sexy".Jaj persze minden ízlés kérdése.De nekem.-jött közelebb.-Nekem TE vagy a legszebb.Te vagy az aki számomra tökéletes.Szóval csak ne hidd magadról azt,hogy kövér vagy!Mert egyáltalán nem.TÖ-KÉ-LE-TES vagy!-mondta,majd megfogta a kezemet és derekára simította.-Elhiszed nekem?-nézett a szemembe.
-Elhiszem.-mondtam halkan.
-Akkor gyerünk.Egyél velem.
-Rendben.-adtam meg magam.Vett le nekem tányért.
-Tehetek neked?
-Aha.De ne sokat.
-Jól van.-mosolyodott el.
Miután mindketten megettük a saját adagunkat elmosogattam.
-Most már segíthetek?
-Igen.Törölgethetsz.Ott a ruha!
A kezébe vette,majd hűségesen törölte el az összes tányért és evőeszközt.
-Köszönöm!-hálálkodtam rögtön.
-Én is az ebédet!-mosolygott.
-Remélem ízlett.
-Már mondtam,hogy igen!
A telefon váratlanul csörögni kezdett a zsebében.
-Heló David mi újság?-hosszú szünet.-Aha.Most?Indulok!-letette.-Ne haragudj,de mennem kell.-simogatta meg az arcom.-Be kell ugranom Ashton helyett.
-Nem mehetnék veled?
-Nem.-egy határozott és kemény NEM.
-Veled akarok lenni.-hajtottam  le a fejem.
-Este úgyis találkozunk!
-És addig mit fogok csinálni?!
-Amit általában a lányok szoknak délután.
-A szerelmükkel vannak.
-Amit általában más lányok szoktak.-húzta el a száját.
-Vagdossák az ereiket azzal okkal,hogy az életük mit sem ér.
-Na öltözz!-állt fel.
-Most komolyan?
-Igen.Mondtam már.Nem engedem,hogy bajod essen.-fújtatott.
-Héj!-simogattam meg  a kézfejét.-Csak vicceltem.
-Velem jössz!-parancsolt rám.
-Ahogy szeretnéd.-én is felálltam -Csak átöltözöm rendben?
-Siess!-sarkon fordult,majd  leült a kanapéra.Ijesztően elutasítóvá vált.Tényleg ennyire komolyan venné?
Felfutottam az emeletre,majd elővettem egy rövidnadrágot és egy pántos felsőt amit aztán hamar magamra kaptam.Az idő jónak ígérkezett,de szükség esetére vettem magamhoz egy hosszú ujjú kardigánt is.Amilyen "szerencsés" vagyok.
A hajamat lófarokba kötöttem,majd vittem magamra egy kis szemfestéket.Magamhoz vettem a válltáskámat és rohantam lefelé a lépcsőn,mikor egyszer csak Zayn lépett elém.
-Óvatosan.-meredt rám.
Elmosolyodtam és megfogtam a kezét,mire hirtelen felkapott a földről.Mit is várhattam volna?
-Várj,várj!-szóltam rá mikor már a kocsi felé lépdelt gyors iramban.
-Mi az?
-Nem zártam be az ajtót!
Kikapta a kezemből a kulcsot,letett a földre,majd visszarohant.Nem telt bele pár másodpercbe,már ismét mellettem állt.
-Csinos vagy!-mondta kedvesen.
-Köszönöm!De már megkértelek,hogy ne mondj nekem ilyeneket!
-Én meg már megmondtam,hogy szokj hozzá!-mondta,majd berakott az anyósülésre.
Az út csupán pár percbe telt,addig is nyugodtan ültem Zayn mellett aki szokatlan nagy csendben vezetett.Lehet,hogy ilyenkor nem szeret beszélni.
-Megérkeztünk!-mondta,majd leállította a motort.A kiszállás az én részemről ismét esélytelennek tűnt.Meg kellett várnom míg ő kiszáll és kinyitja nekem az ajtót.Kissé ijesztő volt ez a  túlzott aggódás,de amiken keresztül ment nem csodálom.A múltbéli beszélgetéseink során sok olyan dolgot elmondott nekem,ami bevallom megrémisztett.A gyermekkora sem volt túl felhőtlen.-Héj!-fogta meg a kezem.-Minden rendben?Olyan riadtnak tűnsz.
-Persze.-erőltettem egy mosolyt arcomra.
-Heló!-köszönt Zayn amint beléptünk.
-Heló...tok!-nézett rám David nagy szemekkel.-Alice?
-Szia David.
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte csodálkozva Zayn.
-Nem mondanám.-mosolyodott el.-De már találkoztunk.Köszönöm,hogy beugrottál.Valami súlyos családi probléma miatt Ashton ma nem tudott bejönni.
-Semmiség David.Magammal hoztam Alicet is,ha nem baj.
-Dehogyis baj.Ha gondolod majd én elszórakoztatom!-kacsintott.
-Semmi szükség rá.Gyere!-húzott maga után egy hosszú folyosóra,majd hirtelen megállt egy ajtó előtt.-Ez az öltözőm.-nyitott be,majd a karjaiba véve bevitt a szobába.Szemeim rögtön megakadtak a falon lévő rajzokon.
-Azokat te csináltad?
-A falra?Igen!-mosolyodott el,majd letett a földre.
-Gyönyörűek!-lassan odalépdeltem, hogy jobban szemügyre vehessem.-Nagyon szépen rajzolsz!
Ahogy elmerültem a  különböző stílusú és ábrázolású művekben,észre sem vettem,hogy Zayn szorosan  mögöttem áll.Gyengéden érintett miközben én még mindig a falat figyeltem.Ujjainkat összekulcsolta,majd nyomott egy puszit a csupasz vállamra.Megremegtem.Éreztem ahogy a libabőr végigfut a testemen.
-Fázol?-már vártam.
-Nem,dehogy!Szeretem mikor hozzám érsz!
-Én meg szeretem mikor mosolyogsz.
-Én még annál is jobban szeretlek!
-Ebbe a vitába nem megyek bele.-távolodott el,ezzel felfedve előttem mezítelen felsőtestét,mely tele volt tetoválásokkal.Egyszerűen csodálatosan nézett ki.
-Félsz,hogy veszítenél?
-Én?-kérdezte nagy szemekkel.-Veszíteni?Soha!
-Kis nyuszi!
-Mit mondtál?! -jött hozzám közelebb.
-Nyuszi vagy!
-Milyen bátor lettél hirtelen!Ennek örülök!-mosolygott.
-Pici nyuszi!-nevettem.
-Nem vagyok nyuszi!-nevetett ő is.
-Dehogynem!Egy hosszúfülű nyuszi vagy!
-Te meg vagy az én hercegnőm!
-Na jó!Igazad van!Hagyjuk abba!
Felnevetett,majd elindult az edzőtáskája felé amiből egy fekete trikót húzott elő,majd magára kapta.
-Ideadnád a vizet kérlek?-mutatott a hátam mögött lévő asztalra.
-Tessék!-nyújtottam oda.
-Nem tudom meddig kell lennem,de sietek elszabadulni a vacsorára rendben?-mondta,majd letekerte a palack tetejét.
-Ha Davidnek szüksége van rád,nyugodtan maradj!A vacsora megvár!Elmehetünk holnap is!
-De...
-Semmi gond!-fogtam a kezeim közé az arcát.Elmosolyodott,majd orrával játékosan az arcomnak dörgölőzött.Az illata észveszejtően jó volt.
Kezei lassan elindultak a derekam felé,majd magához húzott és megcsókolt.A talaj eltűnt a lábam alól,a másik percben pedig már a fotelban találtam magam Zayn ölében.Még mindig csókolóztunk.Annyira finom és puha ajkai voltak.Egy másodpercre sem engedett távolabb a kelleténél.Kezei láncként ölelték át testemet,mígnem combomra simította mindkét tenyerét.Felnyögtem ahogy hatalmas ujjaival belemarkolt.Éreztem a mosolyt az arcán.Ez tetszett neki.Amikor teljes mértékben tehetetlenné tesz.
Hirtelen kopogás zajára lettem figyelmes.