Chapter twenty-seven

Hy everyone!!!!!!
Iszonyú büszke vagyok rátok!!!
Kevesebb,mint öt nap alatt teljesítettétek a kérésemet!Ráadásul még egy plusz feliratkozónk is van!!Sok szeretettel köszöntünk!!:3
Hatalmas örömöt szereztetek nekem!El sem tudjátok képzelni mennyire boldog vagyok!!!!
Ahogy ígértem itt az új rész!Kicsit későn hoztam,de nagy nagy nagy nagy nagy nagy nagy nagy szeretettel!!:D
Jó olvasást!!







Csendesen sétáltunk egymás mellett a járdán miközben ő szorosan fogta a kezemet.Egy pillanatra sem engedett el.Éberen figyelte minden egyes mozdulatomat.Fontos vagyok számára.
-Merre szeretnél sétálni?-kérdezte hirtelen.
-Nekem mindegy.Amerre te szeretnél!-mosolyodtam el,mire ő is nevetni kezdett.Zavarban voltam.Fogalmam sem volt,hogy ilyenkor mi a teendő.A szívem hevesen vert a mellkasomban miközben testem minden egyes része remegett az izgatottságtól.
-Mi a baj?-kérdezte rögtön.
-Semmi!-szorítottam meg a kezét biztatóan.
A nap további része egész kellemesen telt.Zaynnel körbejártuk a környéket.Nagyon jól el tudtunk beszélgetni.Sokat mesélt a családjáról.Hogy mennyire szereti a testvéreit és hogy kiskorában nem igazán voltak barátai.Ahogy egyre több dolgot megtudtam róla,rájöttem,hogy neki egyáltalán nincs könnyű élete.Rengeteg dologra oda kell figyelnie és készülnie.És hogy néha mennyire belefárad ebbe.
-Tudod...mostanában úgy éreztem....nem vagyok önmagam.A koncertek és a fotózások...mind nagyon jó buli,de én mégsem éreztem olyan őszintén igaznak,mint régen.Úgy érzem egy nyálas kis popsztárt akarnak belőlem kreálni,amit én nem szeretnék.Ha a rajongóim nem magam miatt szeretnek,akkor mi értelme?Semmi.Minden elveszik.A legtöbb embert ilyenkor a pénz vigasztalja.De engem valahogy az sem tesz boldoggá,hogy milliókat keresek.Mit ér a pénz?!Mondd min változtat?Na jó persze,ha valaki szép nagy házra meg a legdrágább vadonatúj kocsira vágyik...De nekem ez nem kell!Nekem csupán szeretetre van szükségem és megértésre.Hogy valaki így fogadjon el ahogy vagyok!És ne azért legyen velem,mert annyira menő meg gazdag vagyok! Vagy hogyan szokták ezt mondani!-mosolyodott el.-Remélem nem untatlak!
-Dehogyis!-ráztam a fejem zavartan.-Megértelek!
-De most már te mondj  valamit!Én már eleget beszéltem.
-Hát...nem igazán tudok mit mondani.Tizennyolc éves vagyok.A bátyámmal élek már négy éve.O az egyetlen élő rokonom,aki gondoskodik  rólam.Egy kávézóban dolgozom,amit már te is jól ismersz.-mosolyodtam el.-A főnököm egy utálatos,telhetetlen öregember aki imádja szivatni az embereket.A legjobb barátnőm Loretta,vele minden dolgomat megosztom.Vagyis...majdnem minden dolgomat.Imádom a zenét!Szeretek énekelni és van egy gitárom amin már öt éve tanulok játszani.Minden álmom egyszer egy zenekarban játszani.Régen volt egy kiskutyám akit úgy hívtak,hogy Buksi.
-És mi történt vele?
-Elveszett.....-mondtam szomorúan.
-Tényleg?-nevetett.
-Tényleg!És ez nem vicces!-ütöttem játékosan a mellkasára.
-Bocsáss meg.-hajtotta le a fejét.
-Neked nem volt kiskutyád?
-Nem!
-Hörcsögöd?
-Nem!
-Cicád?
-Nem!
-Volt valamikor háziállatod?
- Nem!
-Te tényleg soha nem barátkoztál senkivel?
-Mint már mondtam.....nem vagyok társasági lény.
-Igen tudom.
-Kérsz fagyit?-állt meg hirtelen mikor meglátta a fagyis kocsit,ami lelkesen zenélt az út másik felén.
-Nem köszönöm!-mondtam félénken.
-Biztos?
-Igen!
-Sütit?-még jó,hogy a cukrászda szemben volt.Nem szerettem volna semmit enni ,de nem illik mindent visszautasítani...
-Na jó!-mosolyodtam el.-De én fizetem!
Szúrós pillantást vetett rám,majd előre engedett, az ajtót pedig,mely halk csengetéssel jelezte érkezésünket,becsukta.
-Jó napot!-köszöntünk egyszerre,mire a pincér rögtön megjelent.
-Jó napot!-köszöntött minket kedvesen.Miután leültünk,Zayn rendelt mindkettőnknek.Ugyanis rábíztam az én részemet is mivel én nem tudtam dönteni.Mindketten fánkot ettünk.Már éppen kotortam elő a táskámbol a pénztárcámat,mikor hirtelen lefogta a kezemet.
-Remélem nem gondoltad komolyan!
-Hát ha így nézel rám....akkor nem!-csúsztattam vissza pénztárcámat,majd a táskámat a székre tettem.
-Nem akartalak megijeszteni!-hirtelen megragadta a nyakamat  szájával pedig az enyémre tapadt.Itt mindenki előtt heves csókcsatába kezdtünk.Egyszer csak elhúzódott,majd a nyakamat kezdte kényeztetni puha ajkaival.-Állíts le kérlek!-suttogta fülembe rekedt hangon.Megmarkoltam a pulóverét és erősen eltoltam magamtól.-Ezt nem szabadott volna...-nézett körül azonnal,majd a pénzt hátrahagyva megragadott és húzott kifelé az utcára.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.
-Semmi!-válaszolt ridegen ahogy húzott egyre messzebb az ismeretlenbe.
-Zayn!-próbáltam megállni,de nem tudtam.Vele szemben csupán egy kis tollpihének éreztem magam.Semmi esélyem nem volt.Hiába küzdöttem.Majd mikor megelégelte a próbálkozásaimat,felém fordult,felkapott a földről és ismét a karjaiban vitt egészen az otthonáig.Nem értettem ezt a viselkedést....Az ajtó újra bezárult  mögöttünk.-Most már elmondod mi a baj?
-Nagyon remélem,hogy nem láttak meg!
-De mégis....-a szavam elállt mikor megláttam a kezében a cigarettás dobozt.
-Egy pillanat és jövök!Addig maradj itt!-mondta,majd felbontotta a dobozt  és egy szálat vett ki belőle.Az öngyújtót menet közben elvette a konyhapultról,ezután eltűnt....fogalmam sincs hová.Egy könnycsepp simult végig arcomon.Remegve kapaszkodtam meg a mellettem lévő kanapéban.Nem!Nem lehetek ilyen gyenge!Erőt kell vennem magamon,és utána mennem. Megtöröltem az arcomat és felmentem utána a lépcsőn.A létező összes szobába benyitottam,de nem találtam.A folyosó végén megpillantottam az utolsó ajtót,ami más volt mint a többi.Szintén fából volt,viszont ebbe különös szimbólumok voltak vésve.Percekig figyelhettem a furcsa kinézetű ajtót,mikor hirtelen kinyílt előttem.Nem láttam mást,csak azt a gyönyörű angyalt,aki pár perccel ezelőtt hagyott magamra.-Te meg mit csinálsz?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Csak...téged kerestelek!
-Megmondtam,hogy maradj lent!-mondta kissé mérgesen.
-Ne haragudj.-suttogtam lehajtott fejjel.
-Te sírtál?-kérdezte halkan miközben mutatóujjával az állam alá nyúlt és lassan felemelte az arcomat.
-Nem!-fordultam el tőle.
-Megint hazudsz...
-Na jó,sírtam!-néztem a szemeibe.-Miattad sírtam!Mert gyenge vagyok!Bevallom,sírtam!Sírtam,mert fájt amit láttam!-még folytattam volna,de biztonságot adó kezei,melyek  körülöleltek megakadályoztak ebben.A cigaretta szaga erősen égette a torkomat.Összeszorítottam a szemeimet és próbáltam nem figyelni rá.De annyira zavart,hogy köhögni kezdtem.Nincsenek túl jó emlékeim ezzel kapcsolatban.
-Lezuhanyzom!-távolodott el tőlem.-Csak egy pillanat.-mondta,majd ismét eltűnt a szemem elől.Azt hiszem a szobájába ment.Legalábbis az emlékeim alapján arra tippelek.Igen!
Amilyen gyorsan bement,olyan gyorsan ki is jött.Egy törölközőt és egy alsógatyát szorongatott a kezében.Lassan közeledett felém.
-Nem akarsz velem jönni?-kérdezte pajzán mosollyal,majd szabad kezével erőteljesen belemarkolt a fenekembe így csökkentve a távolságot köztünk.Felnyögtem a váratlan érintésre.-Hmm....bébi?
-Én...Zayn!-szóltam rá miközben próbáltam eltávolodni tőle.Megijedtem.Pedig  eddig minden olyan jól ment.
-Nem akarsz itt aludni?
-Nem!-vágtam rá rögtön.Már csak az hiányzik,hogy éjjel szembesüljön a keserű igazsággal.
-Rendben.Nem fogom erőltetni.-mosolyodott el.-Akkor várj meg!Tíz perc és itt vagyok!Tényleg....ne menekülj el!
Bólintottam,majd figyeltem ahogy eltűnik a szemem elől.Amint becsukta maga után a fürdőszobaajtó,lassan sétálni kezdtem lefelé.A lépcső mellett lévő korlát biztonságot adott.Amilyen szerencsétlen vagyok,tuti leesnék....Az utolsó fokról lelépve megpillantottam az előttem lévő polcokon ekesülő képeket.Zayn családi fotói lehettek.Közelebb mentem,hogy jobban szemügyre vehessem.És a gyanúm beigazolódott.Kissé ágaskodnom kellett ahhoz,hogy mindegyiket tökéletes lássam.Zayn volt rajta egész pici korában az Anyukájával.Nem volt meglepő mennyire aranyos volt.Akárcsak egy kis angyal.Azokkal a hatalmas barna szemekkel és a hosszú szempillákkal.Elvarázsolt a látvány.Mondhatni egy másik világba repített.Már kisbaba korában is gyönyörű volt.Ahogy mosolygott a szemei alatt apró ráncok díszítették hibátlan arcát miközben az Anyukája szorosan öleli és egy szeretetteljes puszit ad az arcára.Mosolyogva kémleltem végig az összes ilyen képet.Volt amelyiken csupán a testvéreivel volt.Felhőtlen gyermekkora lehetett,ahogy minden kisgyermeknek.De persze sajnos ez nem mindegyiknek jár ki...
Amikor az utolsó képhez értem,megakadt a szemem egy eddig nem látott lányon.Meseszép volt ő is. Rövid szőke haja volt és úgy mint Zaynnek,hatalmas szemei.A mosolya pedig elbűvölő.Ha jól látom ez nem is olyan régi kép....elég frissnek tűnik,ugyanis Zayn olyasmi korú lehet rajta,mint most.Még jobban felágaskodtam,de hiába.Nem ismertem ezt a lányt.Zayn nagyon boldognak tűnt mellette.
-Te meg mit csinálsz?-hallottam a hátam mögül.Szívem nagyot ugrott.
-Csak a képeidet néztem.-talpamat ismét a földre helyeztem,majd felé fordultam.Elállt a lélegzetem mikor megláttam őt.Egy szál alsógatyában törülközővel a vállán állt előttem.Nem bírtam ki,hogy ne mérjem végig.Mosolyogva fogadta az elégedettségemet.Nem időztem sokáig az arcán.Ahogy egyre lejjebb mentem,nőtt bennem a vágy.Még soha életemben nem éreztem ilyet.Valami egészen különleges dolog ragadott magával.Valami,amire vágyom.Ami csak Benne van meg.És ez...egészen természetfeletti.Percekig állhattam így előtte.
-Tetszik?-kérdezte vigyorogva.
-Ohm...ne haragudj!-pirultam el azonnal,majd tekintetemet gyorsan elfordítottam.Nagy léptekkel közeledni kezdett felém.Lélegzetem felgyorsult mikor puha teste érintkezett az enyémmel.Legszívesebben helyben letepertem volna.
-A tiéd vagyok!-suttogta.-Azt teszel velem,amit csak akarsz!-komolyan,mintha a gondolataimban olvasna.-Ne szégyellősködj!-megfogta a kezemet,majd a mellkasán lévő tetoválásra helyezte,melyen még pár kósza vízcsepp szánkázott végig.
-Annyira...
-Igen?
-Gyönyörű!-mondtam miközben jobban szemügyre vettem.
-Szeretnél te is?-kérdezte.
-Sokat gondolkoztam rajta,hogy csináltatok.
-És mit szeretnél?
-Még egygy hangjegyet!
Összefonta az ujjainkat és húzott maga után fel a szobájába.
-Most meg mit művelsz?!-kérdeztem miközben a fiókban kotorászott.
-Majd mindjárt meglátod!-mondta,majd egy fekete filctollat pillantottam meg a kezében.
-Az meg mire?
-Vesd le a felsőd!
-Tessék?-kérdeztem meghökkenve.
-Azt mondtam vesd le!
-Miért?
-Ne kérdezz annyit!-jött közelebb,majd ujját beleakasztotta a pulóverem aljába.Összerezzentem mikor csupasz bőrömön megéreztem hideg ujját.
-Zayn!-állítottam le.
-Ne ellenkezz!-hangja kemény volt és követelőző.Féltem,hogyha nem engedelmeskedek,akár baj is történhet.Így hagytam.Hagytam,hogy levetkőztessen.


De azért növelünk a kommentek számán.Nyolc után jön a következő!!!:p
Szeretnétek-e,hogy a részek végére egy kis betekintést adjak a következő részbe?Írnék egy kis részletet belőle!:-) Mit szóltok?Kommentben a vélemény!Ha megszavazzátok,a legközelebbi alkalomkor már úgy csinálom!:-)