Chapter twenty-nine

Sziasztok Kedves Olvasóim!:-) 
Igaz,a kommentek száma nem gyűlt össze(amiért egy picit szomorú vagyok),én mégis jelentkezem az új résszel!Egyébként csak úgy megemlíteném,hogy már tíz résszel előre vagyok,úgyhogy minden rajtatok múlik!;-)És igencsak izgalmas dolgok következnek!
Jaj és láttátok az új fejlécet?Ugye milyen gyönyörű szép?Köszönet érte még egyszer Dorinának!:-) 
Jó olvasást!







A levegőhiány már iszonyúan gyötört...de szokás szerint még mindig nem volt elég.Zayn ajkai ugyanolyan nagy elánnal tapadtak az enyéimhez,mint öt perccel ezelőtt.Bár élveztem érintésének minden mozzanatát,nem akartam megfulladni.Így hát kénytelen voltam elhúzódni tőle.Lehelete csiklandozta az arcomat ahogy még mindig közel tartott magához.Éreztem ahogy az arcomba szökik a vér.Fülig érő vigyorral álltam előtte.De szerencsére ő ezt nem látta.Ugyanis még mindig korom sötét volt.
-Máris jobb....-lehelte,majd ujjaival végigsimított a mellkasomon egészen az általa készített "tetoválásig".-Szeretem amikor mosolyogsz!
-Honnan tudod,hogy mosolygok?
-Egyszerűen érzem.
És a görbe vonal a számon még szélesebb lett.
-Igazam van?
-Hmm.....talán....-mondtam kihívóan.
-Ó szóval így játszunk!-mondta,majd talaj ismét eltűnt a lábam alól,a következő percben pedig már a kanapén találtam magam.-Mi lenne,ha az én szabályaim szerint játszanánk?
-Éspedig?
-Egy kérdés.Ha nem válaszolsz,egy ruhadarab.
Egy percig gondolkoznom kellet...Vetkőzni megint?!Nagyon nem bír magával.
-Na?Mit szólsz?
-Nem is tudom....
-Csak egy menet!
-Egy menet hány kérdésből áll?
-Tíz.
-Na jó.-adtam meg magam.
-És én mondom meg mit veszel le.
-Tessék?!De így nem ér,hogy mindent most találsz ki.
-Ez az én játékom.A szabályokat én diktálom.
-Nagyon szemtelen vagy ugye tudod?
Megint egyre közelebb  éreztem magamhoz.Orrával játékosan megbökte az arcomat.
-Hm...meglehet.De így izgalmas a játék.Kezdhetjük?-keze felcsúszott a combomon.
-Aha.-mondtam remegő hangon.
-Szűz vagy még?
-Én...
-Jaj és három másodperced van a kérdés megválaszolására.Egy...
Ez volt az a kérdés,amit igazán hanyagolhattunk volna.Nem...képtelen vagyok erre válaszolni.Túlságosan fáj.A régi sebek melyek már-már szinte teljesen begyógyultak,most megint véreznek.Az emlékek lavinaként söpörtek le képzeletemnek minden egyes részére.Összerezzentem.Ráadásul még Harry is tett rá egy lapáttal.Remek.Szorosan lehunytam a szemem és vártam a hármat.
-Három.Nos akkor...kérem a melltartód.
Nagyon nyeltem.
-Mit?-kérdeztem vissza,mintha nem hallottam volna.
-A melltartód.
-És mi van,ha nem adom?
-Olyan nincs.-hallottam a hangjában,hogy mosolyog.-Ennél nagyobb büntetést nem szeretnék kiszabni.
Lassan hátranyúltam és kikapcsoltam,majd egy kis időbe telt,de leszereltem magamról.Közben pedig hálát adtam Istennek,hogy sötét van.
-Tessék...-nyújtottam oda.
-Te jössz!-vette ki a kezemből.
Kissé kényelmetlenül éreztem magam így.
-Öhm...Hány kapcsolatod volt már?
-Egy.Milyen volt velem csókolózni?
-Észveszejtően jó.Mi volt eddig a legjobb dolog az életedben?
-Hogy rád találtam.Mit érzel irántam?
-Azt hiszem...szeretlek.Miért vagy ennyire zárkózott?
-Nem bízom az emberekben.Voltál már szerelmes előttem?
-Szerelmes nem.Te mit érzel irántam?
-Valami nagyon erős dolgot.Ez megmagyarázhatatlan.Szereted mikor megérintelek?-kérdeztem miközben közelebb csúszott hozzám,majd lefektetett.
-Ha ezt csinálod,ne várj választ!-szóltam rá.
-Szóval igen.-kuncogott.-Tiéd az utolsó kérdés.
-Ki volt az a lány a képen?
Síri csend...
-A volt barátnőm.
-Visszakaphatom a melltartóm?
-Nincs több kérdés!-nevetett.
-Ne legyél genyó!-ütöttem meg a  mellkasát.
-Visszaadom egy bónuszkérdésért.
-Rendben.
-Eljössz velem holnap vacsorázni?
-Boldogan.
-Annyira kár,hogy most nem látom az arcodat.Bár...-nevetett.-azt sem bánom,hogy sötét van.-felhúzta felsőmet,majd a hasamon végig szúrós puszikat hagyott.Kezei felkalandoztak az oldalamon végig az érzékeny pontokig,amit aztán gyengéden masszírozni kezdett.Megremegtem,mire ismét nevetni kezdett.-Tényleg ennyire felizgatlak?Pedig alig értem hozzád.
-Ez nem jelent semmit.-leheltem.Ujjaimmal beletúrtam fekete hajába,majd teljes erőmből megmarkoltam azt.
-Azért annyira messzire még nem megyek.-mondta,majd elhúzódott tőlem és visszahúzta a pólómat.-Tessék!-kinyújtottam a kezemet,majd hirtelen rábukkantam  a hiányzó ruhadarabra.
-Köszönöm!
Elvettem volna,de nem engedte.
-Segítek.-mondta,majd felsegített a kanapéról,ezután minden gond nélkül lehúzta rólam a felsőt.Az anyagot pontosan a mellemhez igazította,összekapcsolta a csatot,majd a kezeimet a pántba rakta.
-Köszönöm.-mondtam,majd visszavettem a felsőmet is.
-Nem akarsz lepihenni?- magához húzott.Még mindig éreztem magamon gyengéd érintését.Megint kirázott a hideg.Annyira csodálatos volt ahogy hozzám ért.Ahogy örömet okozott nekem.Ez az egész annyira valótlannak tűnk.Szinte már lehetetlennek.Mégis...megtörtént.Engedtem,hogy olyan közel kerüljön hozzám,mint még senki.Olyan helyeken érintett,ahol még eddig soha senki más.Tudtam,hogy ő különleges.
Egyszer csak meghallottam az autót megállni a ház előtt.
-Ne menj még.-markoltam meg a pulóverjét.
-Nem szeretnék balhét.
-Elég valószínűtlen,hogy Chris balhézni fog miattad.Mondtam neki,hogy átjössz.
-Tényleg?-kérdezte csodálkozva.
-Igen.
-Mindent elmondtál neki?
-Dehogyis.Csak annyit,amennyit tudnia kell.
-Hahoo!-nyitódott a ajtó.-Alice,itthon vagy?!
-Igen Chris itthon.Zayn is itt van.
-Talán megzavartam valamit?
-Nem dehogy!-Zayn szórakozottan nevetett mellettem.
-Heló!-köszönt előbb Chris.
-Heló!Hazahoztam Alicet.Aztán gondoltam maradok amíg haza nem érsz.Ugyanis fogalmam sincs miért,de az egész utcában elment az áram.
-Semmi para Haver!Köszönöm,hogy nem  hagytad magára!Igazán kedves tőled!És ha gondolod,még maradhatsz is.Nincs ellenemre.Bár ahogy elnézem áram nem lesz egyhamar,örömmel látunk.
-Elég  késő van már.Nem szeretnék zavarni.
-Ahogy gondolod!
Megszorítottam a kezét,ezzel jelezvén,hogy minden rendben lesz,nyugodtan elmehet.
-Akkor én lépek.-mondta,majd elindult.Egy percre sem engedtem el a kezét.
-Kikísérem őt.-mondtam.
-Rendben,de vigyázz!
-Oké.
Miután kiléptünk az ajtón,becsukta.Egy pillanat volt az egész.Még időm sem volt felfogni a helyzetet,de már a karjai közt voltam.Erősen nyomott az ajtófélfának.
-Hiányozni fogsz.-suttogta.Hangjából nehézség hallatszott.
-Te is nekem.
-Megcsókolhatlak?-kérdezte keservesen.
-Micsoda kérdés ez...-tenyeremet nyakára simítottam,majd szájara tapadtam.Erőteljesen csókolt.Mintha bármelyik pillanatban köddé válhatnék.Mintha csak egy váratlan mozdulat és örökre eltűnnék.Annyira magabiztosan szorított egyre jobban és jobban.Két kezével combom alá nyúlt,majd felkapott,így lábaimmal gond nélkül körülöleltem a csípőjét,miközben ő még mindig hevesen csókolt.
-Hallottad Christ!Ha akarsz,maradhatsz!-mondtam mikor már levegőhöz jutottam.
-Ha én most itt maradok,azt garantálom,hogy nem aludni fogunk.Most megyek...te is pihenj le és holnap találkozunk.Rendben?
-Rendben.-mondtam,majd lábaimat lassan visszacsúsztatta a földre.
-Jó éjszakát!-még utolsó puszit nyomott az arcomra,majd elindult az autója felé.
-Szeretlek.-mondtam halkan.De mivel nem válaszolt,kétlem,hogy hallotta volna.-Egy SMS-t írj,ha hazaértél!
-Rendben.Szia!
-Szia!
Majd hallottam ahogy az autó motorja lágyan felbúg.Amint a lápmák felnyitódtak,az út is tisztának látszott előtte,így elindult.Én pedig óvatosan visszabotorkáltam a házba.
-Chris!Itt vagy?
 A kérdésemre egy vakítóan fényes zseblámpával felelt.
-Azt honnan szedted?!
-A fiókból.-válaszolta.
-Nem vagy éhes?
-Nem.Ettem a fiúknál.
-És milyen volt?Jól érezted magad?
-Aha.
-Remélem semmi törvénysértőt nem műveltetek.
-Úgy ismersz Hugi?
-Egy kissé igen.
-Inkább te mesélj!Történt valami izgalmas?
-Semmi!
-Ez a Zayn elég jó fej.Kedves volt tőle,hogy itt maradt veled.
A beszélgetésünket a telefoncsörgés szakította félbe valahol fent az emeleten.Szokás szerint az enyém zenélt.
-Tessék!Itt a lámpa!-adta oda.-Én addig leülök.
Elvettem a kezéből és máris rohantam felfelé.SMS:

"Megérkeztem!Még most is csak rád tudok gondolni!Aludj jól Kedvesem!Szép álmokat!"

Szívemnek ritmusa már régen túllépte a normál értéket.Nem értem hogy tud ennyire lázba hozni.Még soha nem éreztem ilyet.Hogy ennyire fontos lennék valaki számára.És ez csodálatos.Kissé idegen,de csodálatos.Nem mintha a Bátyámnak nem számítanék,de a mégiscsak más.
-Alice!-kiabált.
-Megyek már!


Azt hiszem maradunk a kilenc darab kommentnél!:) Köszönöm mindenkinek!A szavazatok is nagy részben döntő dolgok,úgyhogy ha kommentre nincs időd/kedved ez csupán egy kattintás!