Chapter ten

Sziasztok!!:D
Megjottem az új résszel!
Remélem tetszeni fog!Ha van bármilyen véleményetek a történettel kapcsolatban,akkor kérlek titeket osszátok meg velem! Jöhet mindenféle kritika!:D
Köszönöm!
Jó olvasást!:)


Szemeim még mindig csukva voltak.Attól féltem,ha kinyitom,valami olyannal szembesülök,amivel nem szeretnék.Mondjuk Zayn szenvedő tekintetével.De o továbbra is csak kérlelt,hogy válaszoljak.Mikor már negyedszerre mondta el ugyanazt,kihúztam kezeimet a szorításából,és lassan kinyitottam szemem.Az a tekintet elkerülhetetlen volt.Annyira vonzott,hogy képtelenség lett volna ellenállni.
-Én...
-Gyerünk!-mondta kétségbeesetten.Szemei csillogtak a szenvedéstől.Én meg nem értettem....mi fájhat neki ennyire?
-Most félek...-suttogtam.Megijesztett a viselkedésével.Az előbb még mosolyogva sétált be az ajtón.
-Szóval félsz tőlem.-hajtotta le a fejét csalódottan,majd eltávolodott.
-Zayn én...-kopogás szakította félbe a mondatomat,ami a bejárati ajtó felől jött.-Egy pillanat.-kerültem ki,majd odasiettem,és félve nyitottam résnyire az ajtót.Szemeim elkerekedtek mikor megláttam az ismerős arcot.-Niall?-kérdeztem csodálkozva.-Te meg mit keresel itt?-tártam ki az ajtót teljesen,így mindenre belátást nyert.
-Zayn itt van?-lépett közelebb.
-I...igen....-válaszoltam.
-Szólnál neki?
-Mit akarsz?-megugrottam mikor megéreztem magamon körülölelő kezeit.Hogy került egyáltalán ide mellém ilyen hamar?Erősen tartott miközben villámokat szóró tekintettel mérte végig barátját.
-Paul küldött érted.
-Mi a francért?-tiszta lekezelő hangon beszélt vele.Mintha egy senki lenne.
-Aggódik a viselkedésed miatt.
-Hát erre semmi szükség!Jól vagyok!
-Nem hiszem Zayn.
-Pedig hidd csak el!-szűrte a szavakat mérgesen a fogai közt.Közben pedig egyre erőteljesebben szorította a derekamat.Próbáltam lefejteni kezeit magamról,de nem tudtam.
-Zayn...-nyögtem fájdalmasan,mire feleszmélt,és azonnal elengedett.
-Bocsáss meg!-kapta el a kezemet.
-Zayn gyere velem!-kérte már türelmetlenül Niall.
-Nem megyek sehova nem fogod fel?!-kiabált.Mellkasa egyenletesen mozgott fel-le miközben kitörő haragját próbálta visszafogni.Úgy nézett Niallre,mint aki menten felrobban.
-Menj....-mondtam halkan.Tekintetét rögtön rám emelte.-Lehet,hogy fontos.
Megadva magát kilépett az ajtón,és mérgesen baktatott a ház előtt álló kocsi felé. 
-Köszönöm.-suttogta Niall mosolyogva,majd elindult utána.Beszállt a járműbe,utána pedig sebesen hajtott el vele.Nagy levegőt vettem....Mi volt ez?Mi történik?Nem értek semmit!
A nap hátralévő részében a TV-t bámultam.És persze RÁ gondoltam.Arra a vad tekintetre,mellyel meg tudta volna ölni Niallt.Az én hibám...Miattam lett ennyire dühös,hogy még a barátját is képes lett volna megütni.Annyi fájdalmat láttam a szemében....annyi keserűséget....mikor először találkoztunk,egyáltalán nem ilyen volt.Folyton mosolygott.Bár olyan jól még nem ismerem őt,hogy meg tudjam mondani ezeket a dolgokat.Viszont én így láttam....Ez a véleményem!Valami megváltozott.Valami miatt idejött ma hozzám.Elmondása szerint   véletlenül idekeveredett.Valahogy nem tudom elhinni.Azért jött igazából,mert látni akart.De vajon miért érdeklődik ennyire irántam?Mi az a különleges dolog,amit rajtam kívül senki nem tud neki megadni.Mi az,ami bennem megvan?Semmi.....hisz még csak épelméjű sem vagyok! Én vagyok az a lány,aki minden hónapban pszichológushoz jár a rémálmai miatt.Az orvos szerint ez teljesen normális reakció a történtek után......én nem hiszem.....Egyszerű a magyarázat!Bolond vagyok!Bolond és kész!Mégis valamiért különleges számomra ez a fiú.Annyira más!Nyugalmat tud adni nekem.Olyat,amilyenre még Chris ,a bátyám sem képes.Amikor velem van a szívem százszor könnyebb az általánosnál.Nincs az a nehézség.Szeretem amikor egyszerűen csak hozzám ér.Úgy érzem túl közel kerültem ehhez a meg nem értett fiúhoz.Valami miatt szenved.Nem akar megnyílni.A puszta keserűségben él,ami előbb-utóbb fel fogja őt emészteni.De én ezt nem fogom hagyni.Segíteni fogok rajta.Ha kell,az életem árán is!Nem végezheti úgy,mint én!Azt nem engedem.Újra rá fogok találni arra a mosolygós,jókedvű,szerény fiúra,aki pár nappal ezelőtt volt.


-Sziaaaa!-köszönt lelkesen Chris mikor belépett az ajtón.
-Sziaaaaa!-ugrottam a nyakába,majd egy puszit nyomtam az arcára.Nagyon örültem neki,hogy végre hazaért.Ez a  nap egy örökkévalóságnak tűnt.
-Mi újság?-ült le a pulthoz miután elengedtem.
-Semmi különös.Veled?Mi volt itthon?
-Öhm...semmi!-minek terheljem megint a hülyeségeimmel?
-Képzeld beszéltem a főnökkel.
-És?-kérdeztem izgatottan.
-Meg van elégedve a munkámmal.Azt mondja tehetséges vagyok,és ha ugyanilyen jól fogom folytatni,akár elő is léptet.
-Tényleg?!-kiáltottam fel.-Hát ez csodálatos!Gratulálok!-öleltem meg.
-Köszönöm Hugi!
Olyan jó lenne,ha én is azt csinálhatnám,amit szeretek.Nem mintha nem lenne jó a kávézóban dolgozni,de azért nem álmaim munkája.Sokkal jobb lenne mondjuk a zenével foglalkozni.Chrisnek megadatott ez a lehetőség.Imád rajzolni.Az életét adná érte.Most meg egy egész képregényt o tervez és rajzol meg.Ezért nagyon büszke vagyok rá.Legalább neki sikerült valóra váltania az álmait.
-Mi az?-kérdezte aggódó pillantással.-Miért vagy ennyire elszontyolodva?
-Csak elgondolkoztam.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.-Főztem neked!-ugráltam lelkesen a hűtő felé.
-Tényleg?!És mit?
-Majd meglátod!
Miután megmelegítettem a kaját,kiraktam elé az asztalra.
-Hmmm....-szippantott bele a tányérba.-Köszönöm!-ölelt meg,majd adott egy puszit.
-Esküszöm tisztára olyan,mintha férj és feleség lennénk!-nevettem.
-Egy kicsit tényleg.Te!Van itthon sör is?-nevetett.
-Nagyon vicces vagy!-nevettem én is.-Egyébként van.
-Csak vicceltem.Nem kérek.-mondta,majd hozzálátott.-Hát ez nagyon finom lett!Hogy jutott eszedbe?
-Gondoltam megleplek!
-Hát sikerült.Ugye tudod,hogy jövőhéten mennünk kell az orvoshoz?
A jókedvem rögtön elszállt.A mosoly lefagyott az arcomról.Éreztem,ahogy tekintetem keserűvé válik.Ahogy a gyűlölet szétáramlik a testemben.
-Igen...-suttogtam.
-Héj!Semmi baj!-húzott magához.-Ott leszek veled.
-Tudom!Most megyek....megfürdök.
-Rendben.



Chris ma ismét dolgozik.Mit tehetnék?Valakinek helyettem is kell.Már igazán kinyithatnánk....
Úgy döntöttem,ma kimegyek a parkba,és viszem a gitáromat is.Nem fogok itthon ülni ilyen gyönyörű időben.Bár nem szívesen megyek egyedül,de nincs senki,akivel elmehetnék.
Becsomagoltam a hangszert,majd bezárva az ajtót mögöttem elindultam a járdán.