Chapter thirteen

Sziasztok Drága Olvasóim!Nagy örömmel veszem észre,hogy egyre többen vagyunk!:))Köszönöm nektek!Ismét köszönöm a kommenteket.Nagyon jól esik az,amit írtok!:D
Miután sikerült felkelnem a Koszorúcskám után, (ami mellesleg nagyon jó volt) nekiláttam az új résznek!
Jó szórakozást,remélem tetszeni fog!
A kommenteket ne felejtsétek el!:))Köszönöm!



És egyre csak közelebb ért.Egy másodpercre sem tudtam levenni róla a szemem.Lehetetlen.Ismét magával ragadott.A lábaim remegtek,a tenyerem izzadt,a gyomrom pedig felfordult.Miután az ajtóhoz ért,megragadta a kilincset és lassan kinyitotta azt,mely elválasztott minket egymástól.Hátráltam pár lépést.
-Szia!-köszönt rekedt hangon.Fáradtnak tűnt és letörtnek.
-Szia Zayn!-üdvözöltem én is.
-Mit keresel itt?
-Én csak sétálni indultam,amikor megláttalak és...-a mondatomnak zavart pillantása vetett véget,mivel bekötött kezemet vizsgálta.
-Mi történt?
-Semmiség.Csak egy kis baleset.
-Mi történt?!-kérdezte már keményebb hangon.
-Elvágtam.-tett felém egy lépést.
Összeszűkült szemekkel figyelte az arcomat.Majd szemei hirtelen a nyakamon lévő foltokra vándoroltak.A francba kiszúrta!Lassan felemelte tenyerét,majd eltűrte a hajamat az útból.
-Mi a jó büdös franc ez?!-hangját a szükségesnél is magasabbra emelte.-Ki tette ezt veled!?-hajolt közelebb.
-Senki.-mondtam zavartan.Pont ezt akartam elkerülni.De persze amilyen makacs vagyok.Megragadta a karomat,és behúzott az edzőterembe.
-Mindjárt jövök!-szólt oda a várakozó fiúnak,majd  egy folyosón végigráncigálva betolt egy kis helységbe,az ajtót pedig kulcsra zárta.-Addig nem mész innen sehová,amíg nem mondod el,ki volt az,aki ezt művelte!-mutatott a nyakamra.
-Zayn én...
Testével a falhoz préselt,majd az ép kezemet összekulcsolta az övével.A szívem hevesen dobogott.Furcsa érzés volt ennyire közel kerülni hozzá és érezni az illatát,minden egyes porcikáját.
Szüntelenül a számat figyelte.Mellkasa egyenletesen járt fel s le miközben másik kezével már a hajammal játszadozott.Fejét a nyakamhoz emelte,majd ajkaival a lila foltokra tapadt,melyek egyre jobban zsibbadtak.Felszisszentem.
-Tudni akarom.-lehelte az ajkaim közé.-Tudni akarom ki bántott.-nézett fel rám.Nagy levegőt vettem.
-Tegnap-kezdtem bele.-egy férfi jött el hozzám.-figyelmesen hallgatott.-Vadul nekem támadt.Keresett valakit.
-Kit?
-Azt nem tudom.Nem árulta el.Folyton azt hajtogatta,hogy mondjam el hol bujkál.
-Hogy nézett ki?
-Zayn.
-Hogy nézett ki?!-kiabált mérgesen.Lehunytam a szemeimet és azt kívántam,bárcsak ne lettem volna olyan gyenge öt perccel ezelőtt.-Ne haragudj!Nem akartam kiabálni veled, csak elborult az agyam.-Bekötött kezemmel lassan eltoltam őt magamtól,majd a kulcs után nyúltam,ami a zárban pihent.
-Mennem kell!-mondtam,majd sietősen próbáltam kinyitni az ajtót.Ezt megakadályozván gyengéden átkarolt hátulról lefogva a kezeimet ,majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Zayn mit művelsz?!-fészkelődtem.Nem akarom!Miért erőszakoskodik velem?Miért nem hagyja,hogy elmenjek?
-Szükségem van rád!-suttogta,majd ujjaival még szorosabban tartotta a csípőm.Ekkor megértettem  miért viselkedik velem "így".El van keseredve.Úgy érzi nincs, senkije a világon.Mintha mindenki elhagyta volna őt.Pedig ez biztos nem így van.Biztos vagyok benne,hogy a barátai nem hagyják őt cserben.
-Mondd el.-suttogtam halkan.
-Mit?-emelte el fejét a nyakamtól.
-Hogy mi bánt téged ennyire!Mitől van ez a hatalmas gyengeség és szomorúság a lelkedben?
-Ez nem tartozik rád.-mondta zavartan.
-Rendben.-erőszakosan kibontakoztam öleléséből,majd kinyitva az ajtót elrohantam.
Ismét nem tudtam mit gondoljak.


Liam szemszöge:
-Héj srácok!-szóltam oda Niallnek és Louisnak akik a számítógép előtt kuksoltak.Egész délután az előtt a hülyeség előtt ülnek.Nem tudom mi abban olyan jó.
-Igen?-de legalább Niall képes kizökkenni a játékból.Louis még mindig nyelvlógatva bámulta a képernyőt.
-Nem tudjátok merre van Zayn?Már napok óta nem láttuk.A telefont sem veszi!
-Nyugi Haver!Biztos minden rendben.
-Rossz előérzetem van.A mai próbára sem jött el.
-Még dühös.
Sóhajtva tárcsáztam újra a barátom számát,mely már századszorra villan fel a telefonom képernyőjén.Kicsöng,kicsöng.
-Haló!-szólt bele mély,rekedt hangon.
-Zayn!Végre!-örömködtem.-Hol vagy?!Mi van veled?!
-Dolgozom.Jól vagyok.
-Miért nem voltál ma próbán?
-Mondom,dolgozom!
-Beszélnünk kéne.
-Nincs miről beszélnünk!
-Szerintem igenis van!
-Látom megint feleslegesen vettem fel a telefont.Úgyis mindig ugyanaz a vége.Veszekedés!
-Ezért kéne beszélnünk!
-Hagyjatok békén!-mondta,majd a másodpercenkénti búgás zavarta a fülemet a vonal másik végéről.Lerakta.Megint.
-Na?-kérdezte Niall.
-Semmi.Makacs,mint az öszvér.Nem lehet vele normálisan beszélni!
-Nem értem őt.
-Sok neki ez az egész.Nem bírja a tempót,amivel minden megváltozik körülötte.-magyarázta Paul megszakítva a beszélgetésünket.
-Akkor most mégis mit tegyünk?
-Semmit.Várunk.Ha visszajön ,visszajön,ha nem,nem.
-Ez aztán a hozzáállás.-dörmögte Louis.


Alice szemszöge:
Rohantam hazafelé.Levegő alig jutott a tüdőmbe,a lábaim pedig fáradtak.Minél messzebb akartam kerülni onnan.A hideg szél csípte az arcomat miközben próbáltam a megfelelő tempót tartani ahhoz,hogy minél hamarabb hazajussak.Ennyit a délutáni sétáról.


Zayn szemszöge:
Megint sikerült elijesztenem azt a lányt,aki annyira közel áll a szívemhez.A hülye viselkedésemmel állandóan megbántom őt.Pedig csak szükségem van rá.Csak vele szeretnék lenni.Annyi mindenen mentem már keresztül.Annyi lány próbált már közel férkőzni hozzám.De ő mégis más.Ő különleges.Viszont ha így fogom folytatni,őt is elveszítem ahogy mindenki mást az életemből.És azt nem akarom.Fontos számomra.Minél jobban szeretném őt megismerni.Vigyázni rá és mellette lenni,megcsókolni,megérinteni és érezni észveszejtően finom illatát.Azt akarom,hogy csak az enyém legyen!Senki másé.Csakis az ENYÉM!


Elnézést,ha a teljesítményem nem olyan mint általában....ez a fáradság miatt van!:D De azért remélem tetszik!:)Kommenteket kérek!:P