II./Chapter thirty

 

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Egy hét eltelte után ismét jelentkezem az új résszel. A régi rendszerhez hűen minden pénteken fogom hozni az új részt, amíg a történet véget nem ér. Remélem sokan itt vagytok még velem és olvassátok a történetemet. Én nagyon élvezem, hogy ismét alkothatok egy kicsit. Szép hétvégét kívánok nektek és jó olvasást!

HAVE FUN!

Harry szsz.:

Az utolsó amire emlékszem, Al védelmező szorítása a testem körül, majd minden elsötétült körülöttem. A fejem zakatol, a testem pedig felmondta a szolgálatot. Minden az én hibám. Saját magamat kevertem bajba ezzel a drogügylettel és ha ez nem lenne elég, még Alicet is magammal rántottam az elcseszett életembe. Jól tudom, hogy helytelenül cselekedtem. Ennek nem így kellett volna történnie. Sokkal jobbnak kellett volna lennem hozzá. Nem ezt érdemelte. De ő mégis a rengeteg fájdalom ellenére kitartott mellettem még most is, amikor látta, hogy milyen veszélyes ez a helyzet, nem hagyott cserben. Nem úgy mint én...Számtalanszor elhagytam már őt, ő mégis újra meg újra hitt benne, hogy a kapcsolatunk képes pozitív irányt venni. Én pedig mindig visszataláltam hozzá. Mert ő az én megmentőm.

-Tesó.-szólongatott Liam.

-Liam.-nyögtem kétségbeesetten.-Hol van Ő?

-Elment. Zayn nem engedte, hogy maradjon.

-Hol vagyok?-kérdeztem mikor már képes voltam kinyitni a szemeimet.

-Kórházban.-amint meglátta a dühöt a szememben, magyarázkodni kezdett.-Al felhívott miután elájultál és elmondta, mi történt. Nem tehettünk mást. Súlyos állapotban voltál.

-Kurva életbe!-mérgelődtem, de azonnal meg is bántam. Éles fájdalom nyilallt a szám bal sarkába. 

-Inkább örülj neki, hogy segítünk rajtad Styles.-mondta mogorván.

-Ő hogy van?-tereltem a témát.

-Figyelj.-hajolt oda hozzám.-Be kéne ezt fejezned. Hagyd már őt békén. Téged nem érdekel, hogy az egyik legjobb barátoddal van?

-Leszarom kivel van, én csak feltettem egy kérdést. Válaszolnál végre?

-Rémült és aggódik. Magához képest elég jól viseli.

-Gyűlölöm, hogy ezt tettük vele.

-Eddig sem volt valami szuper élete. Ezek után pedig már biztos nem is lesz. Mindjárt jövök. Kérsz valamit a büféből?

-Inkább azt mondd meg, hogy mikor mehetek el innen.

-Mivel nincs agyrázkódásod, pár napon belül kiengednek.

-Mit adtatok be nekik?

-Semmit. Lefizettem őket, hogy csinálják a dolgukat és semmit ne kérdezzenek.

-Köszönöm Liam.

-Na ezt már szeretem.-mosolygott önelégülten.

-Fordulj fel.-morogtam idegesen, majd miután kiment a kórteremből, a mobilom után kezdtem kutatni, hogy felhívhassam Alt, de sehol sem találtam. Talán nem is volt nálam, mikor behoztak. Felálltam, hogy Liam után mehessek. Kölcsön kell kérnem a telefonját, hogy beszélni tudjak Aliceszel. Már az ajtónál jártam, amikor meghallottam a hangját. Telefonált valakivel. Igen felébredt. Minden rendben. Megmondom neki. Ne aggódj. Hangoztak el a mondatok egymás után. Hamar visszafeküdtem, mielőtt Liam bejött volna.-Kivel beszéltél odakint?

-Te hallgatóztál?-nézett rám szúrós tekintettel. 

-Minek akadsz el mindenben? Mi lenne, ha csak válaszolnál és kész?

-Alice hívott, hogy mi van veled. Biztosítottam őt, hogy minden rendben.

-Beszélni akarok vele.

-Felejtsd el.-vágta rá azonnal, majd beleharapott sonkás szendvicsébe.

-Mit üzent nekem?-nem fogom ennyiben hagyni.

-Annyira kibírhatatlan vagy.-forgatta a szemeit.-Azt mondta, hogy amint tud, idejön. De addig is én fogok vigyázni rád, Zayn pedig őrá. 

-Amyékről nincs hír?

-Sikeresen megérkeztek a szüleihez. Jól vannak.

-Csodálatos.-sóhajtottam, majd óvatosan megtapogattam a varratot a szám sarkában.

-Ugye tudod, hogy nagy szarban vagy?-kérdezte Liam teli szájjal.

-Tisztában vagyok vele. És már tudom is mit fogok tenni.

-Ezt meg mégis hogy érted?-szemei összeszűkültek.

-Meg fogom ölni azt a barmot, aki elküldte hozzám Tomot.

-Megőrültél haver?!-rivallt rám.-Azt se tudjuk ki az!

-Nem érdekel. Máshogy nem úszhatom meg ezt a rohadt helyzetet. És te segíteni fogsz nekem.

Alice szsz.:

Idegesen dobolok az ujjammal a műszerfalon miközben Zaynt várom. Már vagy tizenöt perce bent van a benzinkúton. Kb fél órája jöhettünk el a kórházból, azóta csak veszekszünk. Irtó mérges rám, amiért csak úgy leléptem otthonról, és persze Harryre is nagyon ki van akadva. Nem is hibáztatom őt. 

Harry teljesen magán kívül volt. Nagyon megijedtem amikor összecsuklott a karjaim között. Most is bebizonyosodott, hogy milyen veszélyes dologban veszünk részt mi mindannyian. 

-Meg is van.-szállt be Zayn a kocsiba három cigarettás dobozzal a kezében.

-Erre aztán nagyon szükséged van.-morogtam.

-Tudom, hogy nem díjazod.

-Az nem kifejezés.-mondtam miközben magamra húztam a biztonsági övet. A szél vadul hordta a hópelyheket a kocsi ablaküvegén túl. Minden hófehér, a rádióból pedig halk karácsonyi zene szólt.

-Hogy érzed magad Szerelmem?-törte meg a csendet aggodalommal teli hangja.

-Őszintén szólva, nagyon megrémültem. Aggódom Harryért és Amyékért is. Már nem sokáig húzhatjuk ezt a helyzetet Zayn.

-Jól tudom. 

-Nem bírnám ki, ha elveszítenélek.-suttogtam, majd kezemet az övére simítottam.

-Nem is fogsz baby.-szorította meg finoman az ujjaimat.-Meg fogunk oldani mindent.

-Remélem.-sóhajtottam.-Ugye tudod, hogy be fogok menni hozzá?-tudom, hogy nem a legalkalmasabb helyzet, de muszáj ezt megbeszélnünk.

-Igen, tudom.-mondta mérgesen.-Nem értem milyen kapcsolat van köztetek Pöttöm.

Őszintén szólva én sem értem teljesen. Amit tudok az az, hogy szerelmes vagyok Zaynbe. Teljes szívemből szeretem őt és bármit megtennék érte. Ő számomra az igazi. Harry,...Harry pedig olyankor sétált be az életembe, amikor szükségem volt rá. Megerősített és olyan dolgokat mutatott meg a világból, amik nem éppen mondhatóak pozitívnak, mégis olyan szinten kötődöm hozzá, amit magam sem tudok megmagyarázni. Fontos számomra. 

-Elgondolkodtál.-szakította félbe a gondolatmenetemet Zayn.

-Igen, nos...-vettem egy nagy levegőt.-Nem tudom a választ.

Amy szsz.:

-Kicsim légyszíves ne ugrálj az ágyon.-kértem Edet miközben próbáltam válaszolni az SMS-ekre amikkel bombáztak engem a többiek. Talán nem volt túl jó ötlet ez az egész utazás, de úgy éreztem, nincs más választásom. Nekem most a fiam a legfontosabb és meg kell őt védenem bármi áron. 

-Amy!-szólított édesanyám a földszintről.

-Tessék!-válaszoltam miközben elindultam lefelé a lépcsőn Eddel együtt.

-Elkészült a kávé.-mosolygott rám. 

-És hol van apa?

-Kint dolgozik valamit a garázsban. Tudod, hogy milyen.-mondta, majd óvatosan leült egy székre a sok közül, melyek az asztal mellett sorakoztak. Láttam rajta, hogy fáradt. Nem csodálom, hisz már egyikük sem olyan fiatal. Már mindketten a hetven évhez közelítenek. 

-Mama, beleülhetek az öledbe?-futott oda hozzá rögtön. Anya csak elmosolyodott és mindenféle zokszó nélkül ölébe emelte unokáját, majd egy puszit nyomott a feje búbjára.-Szeretlek Mama!-bújt oda hozzá.

-Én is szeretlek titeket drága kis unokám!

Szemeim megteltek könnyel ahogy néztem őket. Bárcsak mindig ilyen nyugodt és szeretetteljes lehetne az életünk. Ez viszont csak egy távoli álom számunkra. Anyáék nem tudnak semmiről. Csak egy ártatlan családi látogatásnak tűnik mindez. Nem hagyhatom, hogy megtudják az életem legsötétebb titkát. Hatalmasat csalódnának bennem.

Alice szsz:

Miután Zaynnel bevásárolni is elmentünk, megfőztem az ebédet és egy kicsit kitakarítottam a házat. Zayn minden kívánságomat leste. Mindent megcsinált, amire megkértem őt, így hamarabb is végeztünk. Fél öt felé járhatott az idő, amikor hangos kopogás zaja keltette fel a figyelmünket.

-Ki lehet az?-fordultam Zaynhez.

-Fogalmam sincs.-mondta miközben megindult a bejárati ajtó felé feleslegesen, ugyanis a vendégünk nem zavartatta magát, kitárta az ajtót. Meghűlt bennem a vér amint megláttam alkoholtól megviselt arcát. Szemeivel rögtön megtalált. Feltűnően végigmért, majd Zayn felé fordult, akin látszott, hogy nem tudja mit tegyen a kialakult helyzettel. 

-Na mi az, be sem hívtok?-támaszkodott lazán a falnak.

-Neked itt semmi keresnivalód!-förmedtem rá, majd láttam, hogy Zaynnek is leesett, hogy ki a látogatónk valójában. 

-Kotródj innen.-szűrte a fogai közt mérgesen, majd fenyegetően közelebb lépett hozzá.

-Vegyél vissza haver. Nem miattad vagyok itt.-mondta, majd rám nézett. -A lányomért jöttem. Elviszem magammal.

-Hord el magad!-ordította Zayn, majd teljes erejéből meglökte az apámat, aki vékony testalkatának hála kiterült a járdán.

-Zayn.-futottam oda hozzá.-Hívnunk kell a rendőrséget.

-Az lesz az utolsó tetted az életben!-kiáltotta miközben felkászálódott a földről.-Nem vagyok egyedül, úgyhogy jobban teszed, ha engedelmeskedsz.

-Azt hiszed megijedünk tőled?!-Zayn egyre dühösebb volt. Féltem, hogy olyat fog csinálni, amit később megbánhat. 

-Jobban tennéd.-vigyorgott rá.

-Mégis miről beszélsz?-szóltam közbe zavartan.

- Én intéztettem el a kis barátodat.-látszott, hogy nagyon jól szórakozik az ijedtségemen.

-Az nem lehet.-hüledezve hátráltam miközben próbáltam észrevétlenül elővenni a telefont a zsebemből.

-Mi közöd neked ahhoz a bandához?-szólt közbe Zayn.

-Mielőtt lecsuktak volna,-kezdett bele.- én is a banda tagja voltam. Aztán történt pár incidens-rám kacsintott-ami miatt ki kellett szállnom a bizniszből. Miután kiszabadultam és a főnök is visszatért, kértem tőle egy kis szívességet. Nagy örömmel megtette nekem. 

-Pár incidens?-szörnyülködtem. Kezem ökölbe szorult a fejem pedig a szívdobbanásommal egy ütemben lüktetett. Ha nem érezném magam ilyen gyengének, egy percig sem haboznék tovább.

-Apa.-hallottam az ismerős hangot távolabbról.

-Fiam.-fordult meg, mire Zayn megragadta az asztali lámpát és alaposan fejbe verte őt vele. Azon nyomban összecsuklott az ajtó előtt. 

-Szép volt.-bólogatott Chris elismerően.

-Éppen időben.-mondta Zayn, majd a kezét nyújtotta neki üdvözlésképpen.

-Mit tegyünk vele?-kérdeztem türelmetlenül.

-Megkötözzük és levisszük a pincébe.-válaszolta Chris.

-Nem tehetjük, mivel ő is tagja annak a bandának, akik elintézték Harryt és akik Amyéket is keresik.-magyarázkodott Zayn.-Minél hamarabb el kell őt tüntetnünk innen.

-Kiviszem a városon kívülre.-vállalkozott Chris.

-Zayn menj vele.-fordultam felé.

-Nem hagylak egyedül.-ellenkezett.

-Én addig bemegyek Harryhez.

Zayn elhúzta a száját. Tudtam, hogy nem tetszik neki az ötlet, de nem engedhettem el Christ egyedül az apámmal. Túl veszélyes lenne. 

-A kórházban biztonságban leszek.-győzködtem Zaynt. Sóhajtott egy nagyot, majd Chris felé fordult.

-Induljunk.