II./Chapter thirty-three

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Egy hét elteltével ismét jelentkezem az új résszel végre pénteken. ^_^ Remélem mindenkinek tetszeni fog. Szép hetet kívánok Nektek, kérlek írjatok véleményt.

Köszönöm!

Jó olvasást!

HAVE FUN!

Zayn szsz.:

Már percek óta csendben állunk egymás mellett Harryvel. A cigifüst betölti a körülöttünk lévő üres teret. Nem tudom mit mondhatnék és az életben először szerintem ő sem tudja. Hogy őszinte legyek, már egy ideje nincs harag a szívemben iránta. Nem felejtettem el azt a sok szörnyű dolgot amit Aliceszel tett. Viszont a jókat sem felejtettem el és valamiért Alicenek is fontos, hogy Harryvel jó kapcsolatban legyen. Valóban nem értem, hogy mi van kettejük között, de az biztos, hogy gyökerestül megváltoztatta Harryt.

-Mit bámulsz?-kérdezte hirtelen kizökkentve a gondolatmenetemből.

-Semmit.-vágtam rá, majd elnyomtam a csikket.-Figyelj Harry.-kezdtem bele.-Én szeretem Alt és úgy érzem, hogy ő számomra az igazi.

-És ezt miért mondod el nekem?

-Mert tudom, hogy te is így érzel iránta.

Izmai megfeszültek.

-Valóban érzek iránta valamit.-vallotta be őszintén.-És szeretném, ha engem választana.

-Jól tudod, hogy ő engem szeret.

Hátat fordított nekem, majd odasétált a falon lógó képhez. Pár perc után megtörte  körülöttünk lévő kínos csendet.

-Tisztában vagyok vele. De irántam sem közömbös, te is tudod.

-Igen. 

-Lehet, hogy nem pont neked kéne ezt elmondanom,-nagy levegőt vett.-de azt hiszem, életemben először szerelmes vagyok. Ő annyira más, mint a többi lány. Nagyon sajnálom Haver, hogy ilyen pokoli helyzetet alakított ki köztünk egy nő.

-Nem Alice hibája az, hogy ilyen a kapcsolat köztünk.

Felnevetett.

-Igazad van. Mindketten tehetünk róla. Főleg én.-sétált oda mellém.-Úgyhogy éppen itt az ideje, hogy bocsánatot kérjünk egymástól.-mondta, miközben felém nyújtotta a kezét.-Sajnálom, hogy az életed jelentős részét tönkretettem. Meg tudsz nekem bocsátani?

Sohasem gondoltam, hogy Harryvel egyszer majd ilyen őszintén fogunk tudni beszélgetni. Mindig azt gondoltam, hogy életünk végéig ellenségek leszünk és örökké marni fogjuk egymást. Igaz, hogy nem mindig volt ez így. Hiányoznak azok az idők, amikor még nem volt minden ennyire bonyolult.

-Megbocsátok neked Harry.-fogtam meg a kezét.-Remélem te is meg tudsz bocsátani nekem.

-Hogy a fenébe ne.-mosolyodott el, majd kezet ráztunk.-De ez nem azt jelenti, hogy feladom a harcot.

-Igen. Gondoltam.-sóhajtottam.-Nem erőszakolhatunk rá semmit. Neki kell eldöntenie, hogy mit akar. Bárhogy is alakuljon ez a helyzet, mindkettőnknek mellette kell állnia, mert fontosak vagyunk neki. Nem okozhatunk több fájdalmat. 

-Tudom Haver.-mosolygott rám, majd elindult kifelé az ajtón. Követtem őt.

-Mi a szar?!-hallottam meg ijedt hangját amint leért a lépcsőn.

-Mi van?-rohantam oda mellé azonnal.

Még a vér is megfagyott bennem amikor megláttam a hatalmas kést a konyhaasztalon. A bejárati ajtó tárva nyitva volt. Alice pedig nem volt sehol.

-Ezt nem hiszem el.-fogta a fejét Harry.-Itt voltunk a házban!-ordította.-Mégis hogy történhetett ez meg?

Ugyanolyan ideges voltam, mint ő, de minden erőmmel próbáltam visszafogni magam, hogy ne essünk mindketten pánikba.

-Gondolkozzunk.-mondtam.-Ki vihette el?

-Csak is az apja. Ki más?

-Nem gondolod, hogy akkor hallottuk volna? Valami nagyon furcsa itt nekem. Alice nem az a fajta, aki csak úgy hagyja magát. 

-Igazad lehet.

-Felhívom Liamet.-mondtam, majd tárcsázni kezdtem a számát. Miután mindennel beszámoltam neki, azonnal elindult.

-Most mégis mit tegyünk?-kérdezte Harry kétségbeesetten, miközben fel alá járkált a nappaliban.

-Semmi furcsát nem hallottunk. Sem kiabálást, sem segélykiáltást. Tehát valaki olyan vihette el, akiben megbízott.-vezettem végig. 

-Amy.-jelentette ki Harry.-Az a hülye liba tette ezt!

-Nem tudhatjuk biztosra!

-Ki más Zayn?! Liam és Chris biztos nem!

-Na jó, megpróbálom felhívni.-mondtam miközben kikerestem a nevét a telefonkönyvből. Hosszú másodpercekig kicsengett, míg végül idegesítő sípolás sértette a fülemet.-Nem veszi.

-Hát persze hogy nem! Kitudja éppen merre tart!

-Francba!-felugrottam. Kezdett elfogni a pánik. Mi van, ha valami szörnyűségre készülnek. Most akkor Amy is benne van ebben a mocskos ügyben?-Mi van, ha megzsarolták valamivel?

-Nem érdekel, magam fogom megölni, ha a kezem közé kerül abban biztos vagyok.

-Harry, nem tudhatjuk mi van a háttérben.

-Éppen az előbb mondtam, hogy leszarom.-mondta, mire betoppant Liam.

-Hívtátok már Christ?-kérdezte azonnal.

-Basszus.-ugrottam fel miközben az ő nevét is keresni kezdtem a telefonomban és szóról szóra mindent elmondtam neki.

-Tennünk kéne valamit, nem az embereket hívogatni!-akadt ki Harry.

-El kell mennünk a raktárhoz, ahol minket is fogva tartottak.

Alice szsz.:

Már éppen ébredezni kezdtem, miközben tudatosult bennem, hogy mi is történt valójában. Amy csúnyán elárult engem és a többieket is. Ő a legutolsó személy, akiről ezt el tudtam volna képzelni. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem ok nélkül tette amit tett. 

-Alice, ébren vagy?-hallottam az ismerős hangot, majd az egyenletes kattanásokat. Mintha egy index hangja dobolna ütemesen. 

-Hm.-nyögtem fel fájdalmasan.-Miért tetted ezt?

Képtelen voltam kinyitni a szemeimet, a fejem pedig úgy lüktetett, mintha fel akarna robbanni. 

-Elvették tőlem Edet.-válaszolta keservesen. 

-Mi?-szemeim rögtön kipattantak. A fény szinte kiégette a retinámat.

-Azt mondták, ha nem viszlek el nekik, bántani fogják.-nézett rám keservesen. Végre fel tudtam mérni a helyzetet körülöttem. Amy kocsijának hátsó ülésén fekszem.

-Figyelj.-mondtam neki, miközben próbáltam felülni az ülésbe.-Szólnunk kell a fiúknak. Ők az egyetlenek akik segíteni tudnak neked.

-Nem.-vágta rá azonnal.-Csak átadlak nekik és visszakapom őt.

Rettegés fogott el. Tiszta szívből haragudtam Amyre, amiért ezt ilyen könnyen meg tudja tenni. El sem tudom képzelni, hogy mit terveznek velem.

-Jobb lesz, ha nyugton maradsz. A nyugtató még hatással van rád.

-Nem teheted ezt.-mondtam könnyes szemmel.

-Meg kell értened Alice.

-Te is megérthetnél engem!-kiabáltam dühösen.

-Sajnálom.-sóhajtotta miközben szemei megteltek könnyel.-De nekem Ed a legfontosabb.

-Zayn és Harry meg tudja őt menteni.-erősködtem.

-Nekem kell őt megmentenem.

Kétségbeestem. Nagyon úgy tűnik, hogy nem tudom Amyt meggyőzni és az időm pedig fogytán van. Ha átad nekik, onnantól nincs esélyem arra, hogy szóljak a fiúknak. Kutatni kezdtem a zsebemben, hátha nem vette el a mobilomat. A gyanúm beigazolódott. Óvatosan kihúztam a mobilt a zsebemből és hívást kezdeményeztem.