II./Chapter thirty-two

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Ismét egy nagyon kaotikus hetem volt az új munkahelyem miatt, ne haragudjatok rám, hogy csak ma hozom az új részt. Remélem meg vagytok elégedve a történettel. Írjatok pár kommentet, hogy megbizonyosodjak róla. Jó olvasást és szép hetet!

HAVE FUN!

*Egy héttel később*

-Mit veszünk a többieknek?-kérdeztem izgatottan miközben az áruházi sorok között keringtem körbe-körbe. Zayn már fél órája loholt utánam. Láttam rajta, hogy már nagyon elege van ebből az egészből. Én viszont még annál is lelkesebben terveztem meg minden mozzanatát a karácsonyi vacsorának. Amyék két nappal ezelőtt érkeztek haza, így ők sem maradnak ki az ünnepi készülődésből. Apámról és a társairól azóta sincs semmi hír.

-Mikor mehetünk már?-türelmetlenkedett miközben a listán szereplő dolgokat ellenőrizte a kosárban.

-Még senkinek nem választottunk semmit.-duzzogtam, majd felé fordultam.-Csak egy kicsit bírd még ki kérlek.-közelebb léptem hozzá, körülöleltem a nyakát és hosszan csókoltam borostás arcát.

-Na jó.-sóhajtotta.

-Inkább segíts nekem. Mit szeret Liam?

-Imád Fifázni.

-Biztos vagyok benne, hogy a Fifa összes része megvan neki otthon. 

-Mi lenne, ha mindenkinek vennénk egy tusfürdőt meg egy csokit?

-Hm.-simogattam meg az állam.-Nem rossz ötlet. De nem túl kreatív.

-Feladom.-emelte fel a kezeit, majd hangos szuszogással tolta végig a kocsit a soron. Kitört belőlem a nevetés. 

-Tudod mit?-kiáltottam utána, miközben kis lábaimmal próbáltam tartani vele a tempót. Hirtelen megfordult, mire összeütköztünk. Elmosolyodtam.-Menjünk haza.

-Felejtsd el.-szörnyülködött.-Én ide többet biztos nem jövök vissza. Most kiválasztunk mindent.

-Rendben.-egyeztem bele miközben próbáltam elfojtani huncut mosolyomat.

Fél órán belül sikerült kitalálnunk és mindent megvennünk a vendégeknek. Nem vittük túlzásba. Mindenkinek csak egy kis apróság, hiszen nem az a lényeg, hanem hogy együtt lehetünk. 

-Segítek pakolni.-jelentettem ki miközben Zayn a kocsija mellé lépett és kinyitotta a koffert.

-Te csak maradj nyugton.-lépett oda hozzám.-Hátha a baba már befészkelte magát.-simogatta meg a hasam, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Igen. Zaynnel újra próbálkozunk, hátha összejön, nem úgy mint legutóbb. Megmondom őszintén, kicsit tartok ettől az egésztől, de már én sem leszek fiatalabb és nem szeretném sokáig húzni. 

-Ha-hangsúlyoztam ki.-esetleg terhes is lennék, az nem azt jelenti, hogy nem csinálhatok semmi megterhelőt.

-Ne vitatkozz, inkább ülj be és kapcsold be a fűtést.- mondta miközben belecsípett a fenekembe. 

-Zayn!-kiáltottam fel. Nevetni kezdett, mire belebokszoltam a vállába.-Na jó.-egyeztem bele, majd behuppantam az anyósülésre. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. A képernyő Harry nevét jelezte.-Szia.-vettem fel azonnal.

-Hol vagytok már?-kérdezte türelmetlenül. 

-Zayn éppen most pakol a kocsiba. Már ott vagy nálunk?

-Ja, kint unatkozom az autóban, ugyanis nem tudok bemenni.-panaszkodott.

-De azért túléled ugye?-ugrattam, mire bontotta a vonalat. Felnevettem.

-Mi olyan vicces?-kérdezte Zayn amint beszállt.

-Harry a ház előtt halálra unja magát az autóban.

-Akkor még teszünk egy kis kitérőt.-kacsintott rám.

-Hová megyünk?

-Egy régi baráthoz.

Az út csendben telt, izgultam, hogy vajon ki lehet az a régi barát, akit Zayn említett. Vajon ismerem? Szemeim felcsillantak mikor megálltunk az edzőterem előtt. David már bentről integetett nekünk. 

-Sziaaaaa.-futottam oda hozzá amint beléptünk az ajtón és szorosan magamhoz öleltem. 

-Szia Al.-simogatta meg a hátam, majd elhúzódott és kezet nyújtott Zaynnek.-Hogy vagytok? Rég láttalak erre, Haver.

-Tudod mióta felmondtam, nem nagyon volt időm arra, hogy meglátogassalak. Nagyon sajnálom, remélem nem haragszol rám.-magyarázkodott Zayn szomorú tekintettel.

-Ne viccelj.-mosolygott rá. -Nagyon örülök annak, hogy most itt vagytok. Egyébként meg-nézett Zaynre.-attól, hogy nem találkoztunk, még beszéltünk.

-De az nem ugyanolyan.-sóhajtotta, majd David újra nyugtatni kezdte. Jól tudom, hogy Zaynnek mennyire fontos az ő barátsága, hiszen támogatta őt mindig minden körülmények között. 

-Gyertek, üljetek le. Hozok valamit inni.-kínált minket.

-Nagyon kedves tőled David de nekünk most mennünk kell. Majd még benézünk rendben?-mosolygott Zayn miközben kezet nyújtott neki. 

-Várlak titeket szeretettel.-mondta, majd megölelt. A következő pillanatban már az autóban ültem, Zayn pedig a rádiót kapcsolgatta. Látszott rajta, hogy szomorú. Nem akartam firtatni a dolgot, így inkább kifelé tekingettem az ablakon. Hamar hazaértünk. Harry autója még mindig a ház előtt állt. Bunkó arckifejezéssel köszöntött mikor meglátott minket. 

-Na végre.-sóhajtotta. 

-Ne!-szóltam rá Zanyre mikor megláttam, hogy kinyitná a koffert.-Harry nem láthatja.-suttogtam.

-Mit nem láthatok?-húzta össze a szemeit miközben a kérdéses helyre pillantott.

-Pont ez az, hogy semmit!-löktem el őt gyorsan.- Majd kipakolunk, mikor egyedül leszünk.

-Jól van kicsim.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd bezárta az autót.

-Remélem nem ajándékot vettél.-mondta Harry miközben követett minket az ajtóig.

-Neked?-kérdeztem szörnyülködve.-Soha.

-Fordulj fel.-vágta rá mérgesen, mire felnevettem. 

-Ne veszekedjetek már.-szólt hátra Zayn miközben kinyitotta a bejárati ajtót.

-Haver, csodálom, hogy megtűrsz engem a közelében.-váltott témát Harry. 

-Ne éld bele magad.-dörmögte, mire felnevettem.-Csak azért teszem, mert megkért rá. Nem miattad.

Amint beléptünk a házba, megcsapott a melegség és a finom fahéj illata. 

-Mi ez az illat?-kérdezte Harry döbbenten. Tekintetében valami ismerőset véltem felfedezni. Talán egy kósza emléket idézett fel benne.

-Fahéj.-mosolyogtam rá. Tekintetével zavarba ejtett.-Főzhetek egy teát?-kérdeztem tőlük.

-Jöhet.-válaszoltak egyszerre. 

Miután felraktam forrni a vizet, kibontottam egy zacskó chipset és tálba öntöttem. A fiúk már mindketten a pultnál ültek előttem. 

-Nem vagytok éhesek?-kérdeztem

-Rendeljünk pizzát.-vetette fel Zayn. 

-Jó ötlet.-Harry előhúzta a telefonját és rögtön tárcsázni kezdte a számot. Miközben ő intézte a rendelést, Zayn mellém sétált és segített kirakodni a mosogatógépből.

-Nem volt gond a napokban?-fordult felénk Harry miután letette a telefont. 

-Egyáltalán semmi.-mondtam.-Te merre voltál?

-Hazautaztam. Ezer éve nem láttam az ősöket.

-Tényleg?-csillant fel a szemem.

-Ja.-mosolyodott el.-Miért örülsz ennek ennyire?

-Csak mert örülök és kész.

-Rendben.-hagyta rám a dolgot.-Tudod kivel találkoztam ma?

-Kivel?

-Lorettával.

-Komolyan?-szemeim elkerekedtek.-Hol?

-Bementem a régi munkahelyedre.

-Mit kerestél te ott?

-Mentem, hogy megleckéztessem.

-Mi?!-hangom legalább száz oktávval feljebb csúszott, a pohár pedig majdnem kiesett a kezeim közül.-Ezt meg mégis hogy érted?-hajoltam közelebb hozzá.

-Úgy, ahogy mondom.

-Ugye nem bántottad?

-Mit érdekel? Megbántott téged.

-Harry, ha az összes embert megbüntetném aki megbántott, akkor életem végéig mást sem csinálnék, csak bosszút állnék.

-Jó móka.-kacsintott rám.

-És veled kezdeném.-mondtam szórakozottan, mire felugrott és elővette a cigis dobozt.

-Jössz?-fordult Zayn felé.

-Megyek.

Csúnyán néztem mindkettőjükre, de mit sem törődve velem felmentek az emeletre. Nem tudtam rávenni Zaynt, hogy szokjon le a cigarettáról. Jól tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de én akkor sem fogom feladni. Nagyon fontos számomra, hogy még hosszú ideig egészségesen tudjunk élni egymás mellett. Hirtelen ajtócsapódás zajára lettem figyelmes. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Előhúztam egy éles kést a konyhafiókból és vártam, hogy ki fog felbukkanni a hűtő mögül. A léptek egyre közelebbről visszhangoztak a szobában. 

-Hahó.-hallottam meg Amy hangját. Nagyot sóhajtottam mikor végre teljes életnagyságban láthattam magam előtt.

-Amy!-kiáltottam fel, majd a nyakába ugrottam.

-Szia Alice.-ölelt vissza kedvesen.

-Hol van Ed?-kérdeztem csalódottan, mire hirtelen előkapott egy fecskendőt a zsebéből.

-Sajnálom.-mondta, majd mielőtt megfordulhattam volna, hogy elrohanjak, a karomba döfte azt. Minden azonnal elsötétedett körülöttem, a testem pedig zsibbadni kezdett. Hiába próbáltam segítségért kiáltani, nem tudtam. Ismét elárultak.