II./Chapter thirty-four

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Egy hét elteltével megérkeztem az új résszel. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

HAVE FUN!

 Harry szsz.:

Miután Chris is megérkezett, beültünk az autóba és azonnal a raktár felé indultunk, ahol nem is olyan rég megtaláltuk Zaynt és Amyt. 

-Honnan tudjátok, hogy ott lesznek?-kérdezte idegesen Chris.

-Csak egy tipp.-válaszolt Liam idegesen miközben tövig nyomta a gázpedált.-Minden rendben lesz Haver.-nézett Zaynre, aki csak bambult maga elé az anyósülésen. A hirtelen jött telefonhívás zökkentette ki őt.

-Alice hív!-kiáltott fel, majd sietve felvette.-Al!

Két másodperc után kihangosította. 

-Mégis hová viszel?-hallottam meg hirtelen Al riadt hangját. Pulzusom az egekbe szökött. Annyira idegen tőlem ez az érzés. Aggódom érte. Rettenetesen aggódom. 

-Csak ne beszélj már kérlek!

Amy hangja is ugyanolyan riadt volt, mint Aliceé. Tudtam. Megölöm, ha a kezeim közé kerül.

-Meg kell mondanod hová viszel!-erősködött. Most jól jött, hogy ennyire makacs.

-Hozzám.-nyögte ki végül.

-Micsoda? Minek megyünk hozzád?

-Ott vannak.

Válasza után Alice bontotta a vonalat. Liam ismét a gázra taposott és elindult Amyék háza felé.

Alice szsz.:

A szívem a torkomban dobogott miközben megálltunk a ház előtt. Az ajtónál kettő fekete ruhás férfi várakozott. Megugrottam mikor elindultak felénk. El sem akartam képzelni, hogy mi vár engem odabent. 

-Sajnálom.-suttogta még egyszer Amy, majd kiszállt a kocsiból. A nyugtató hatása miatt képtelen voltam bármilyen hirtelen mozdulatra, ami növelhette volna a szökésem esélyeit. Csak remélni tudtam, hogy Zayn mindent tisztán értett és már úton vannak ide.

-Gyere szivi.-mosolygott rám mikor kinyitotta az ajtót. Hátrálni kezdtem, mire elkapta a hajamat és kíméletlenül húzni kezdte kifelé a kocsiból. Nem volt más választásom, együtt kellett működnöm. 

-Na végre!-csapta össze a kezét egy számomra ismeretlen férfi amint meglátott minket. Valószínűleg ő az a bizonyos főnök, akit emlegettek.-Azt hittem, már soha nem értek ide. 

Tetőtől talpig feketében volt, az arcát nem tudtam rendesen kivenni a fekete szemüveg miatt amit viselt. 

-Hol van a fiam?!-esett neki rögtön Amy.

-Fent pihen az emeleten.-válaszolta miközben ördögi vigyor játszott az arcán. Amy azonnal rohanni kezdett.-Te pedig.-nézett rám.-Ülj le.

Időm sem volt tiltakozni. A két melák megragadta a karomat és a kanapéhoz vonszolt.

-Mit akarnak tőlem?!-förmedtem rá.

-Semmit.-mondta miközben előhúzott egy méregdrága szivart a zsebéből.-Te csak a csali vagy. Zayn és Harry a célpont.-szívem vad vágtába kezdett s aggodalom lett úrrá rajtam.-Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs itt olyan, akinek terve lenne veled.-mosolyodott el, majd intett a kezével. Apámat pillantottam meg ahogy egy sötét szobából közeledett felénk. Forrt bennem a düh. Legszívesebben odarohantam volna és jól bevertem volna a képét. 

-Szia Alice.-vigyorgott rám. 

A lehető legrosszabb dolgot tettem, amikor felhívtam Zaynt. Most miattam ki tudja mekkora bajba fognak kerülni. Francba, hogy mindent elrontok! Egyre közelebb és közelebb került hozzám, mire hirtelen felugrottam a helyemről és egy nagyot löktem rajta. Hiába való volt a próbálkozásom, ugyanis mielőtt hátraesett volna, megragadta a kezem. Így minimálisra csökkent a távolság köztünk. 

-Gyűlöllek.-szűrtem mérgesen a fogaim közt.-Minden a te hibád!-ordítottam kikelve magamból, mire hirtelen kivágódott a bejárati ajtó. Tekintetem rögtön odatévedt. Zayn állt az ajtóban, mellkasa egyenletesen járt fel s le. Villámokat szórt a tekintetével amint meglátta, rajtam apám erős szorítását. 

-Lám-lám!-mosolyodott el a szemüveges férfi.-Megérkezett a várva várt vendég.

-Zayn menj el!-kiabáltam kétségbeesetten.-El kell tűnnöd innen!-könnycseppek simultak végig meggyötört arcomon. Nem veszíthetem el Őt.

-Engedd el.-szólt oda gyűlölettel teli hangon az apámnak. 

-Gyere beljebb barátom.-intett neki a szemüveges férfi.-Harryt hol hagytad?

-Itt vagyok.-válaszolt miközben Zayn mellé lépett. Elfogott a pánik. 

-A két hős lovag.-nevetett miközben egy nagyot szívott a füstölgő szivarból.-Azt hiszitek megmenthetitek őt?-nézett rám.-Azzal már elkéstetek.-mosolyodott el, majd intett az apámnak, aki húzni kezdett a sötétség felé. Megrémültem. Láttam Zaynen és Harryn, hogy nem sok hiányzik nekik ahhoz, hogy teljesen elveszítsék az önuralmat maguk felett. Jól tudtam, hogy ennek nem lehet jó vége. 

-Engedd el!-kiáltotta Zayn, majd megindult felénk Harryvel együtt. A két melák rögtön az útjukba állt és egy szempillantás alatt magatehetetlenné tették őket. Rettegtem, hogy mi fog történni ezután.

-Állj!-emelte fel a kezét a szemüveges férfi.-Talán jobb lesz, ha a lány itt marad és végignézi a műsort. Sőt-mosolygott rám.-te fogsz választani, hogy ki legyen az első.

-Tessék?-hangom remegett.

-Kit nyírjak ki először?

-Dögölj meg.-suttogtam halkan, mire elém lépett és simogatni kezdte az arcomat. Elfogott a hányinger. Próbáltam kiszabadulni apám szorításából, de egyszerűen képtelen voltam. 

-Hagyd abba!-ordította Harry, miközben ő is próbált kiszabadulni a nagy melák kezei közül.

-Amint mond nekem egy nevet. Hiába húzod az időt szivi. Úgyis megölöm mindkettőt. Ha jól viselkedsz és engedelmeskedsz, téged talán megkíméllek. 

A szívem zakatolt miközben azon gondolkodtam, hogy vajon mit tehetnék. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen, meg kell őket mentenem valahogy. Zaynre és Harryre néztem. Keserűséget láttam a szemükben. Legalább annyira szenvedtek, mint én. 

-Nem teheted ezt.-néztem rá fenyegetően.

-Azt teszek amit csak akarok.-hajolt közelebb.-Szeretnéd, hogy megmutassam?

Kezei a csípőmre csúsztak, mire fészkelődni kezdtem. 

-Addig verjétek őket, míg nem kapok egy nevet.-szólt oda nekik.

Szorosan lehunytam a szemeimet amint meghallottam az ütések erejét.

-Elég!-sikítottam könnyek között, de hiába. Nem tudtam megállítani őket. Hirtelen kivágódott a bejárati ajtó.

-Rendőrség!-mellkasom rögtön könnyebbé vált. 

-Francba!-szitkozódott a szemüveges alak előttem, majd azonnal futásnak eredt az apámmal és a két melákkal együtt. Zayn és Harry vérben ázva rogytak a földre. 

-Megállni!-adták ki a parancsot miközben rohantak utánuk.

-El kell tűnnünk innen!-hallottam meg Laim hangját az ajtóból. Felpattantam és felsegítettem Zaynt a földről, Chris pedig Harrynek segített.-Gyerünk már! 

-Senki nem megy sehová.-jelentette ki a rendőr miközben felénk sétált a drogdílerekkel együtt. Kezükön már bilincs volt.-Minden bemegyünk a rendőrségre. 

Órák óta ültünk a folyosón miközben mindenkit kihallgattak. Amynek is be kellett jönnie Eddel együtt. Nagyon sajnáltam Edet amiért belekeveredett ebbe az egészbe. Nem tudom pontosan mi történt velük, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok tudni megbocsátani egyhamar. Úgy érzem, mindennek vége. Ha kiderül mindaz, amiben a fiúk részt vettek, örökre el fogom veszíteni őket. Bele se merek gondolni, mekkora űrt fognak hagyni maguk után a szívemben. Nem tudom képes leszek-e azt feldogozni valaha.

-Alice Tyler!-hallottam a nevemet a folyosó végéről. Felálltam és besétáltam a vakító fénnyel megvilágított szobába.-Üljön le!-kaptam az utasítást miközben a rendőr a szék felé mutatott a kezével.-Mondjon el mindent ami történt. Jobban teszi, ha az igazat mondja. A barátai már mindent bevallottak. 

Nagy levegőt vettem és belekezdtem a történetbe. Ha valóban úgy van, ahogy mondja, és a fiúk mindent elmondtak, akkor ennél nagyobb baj már úgysem lehet. 

-Biztosúr!-szólítottam meg amint a végére értem a vallomásnak.

-Tessék.-nézett rám.

-Mi lesz a többiekkel?

-Egyelőre nem tudni. Bent tartjuk őket, amíg nem születik ítélet. 

-Láthatom őket?-sejtettem a választ.

-Sajnos nem.

-Nekem is itt kell maradnom?

-Nem, Ön távozhat.-már épp indultam volna, mikor hirtelen utánam szólt.-Az apját visszazártuk a cellájába.

-Jól vigyázzanak rá.-néztem a szemébe egy pillanatra, majd becsuktam magam után az ajtót.